Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-15 / 165. szám, szerda

A védnökök segítenek KEVÉS OLYAN FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET van a Rimavská Sobota-i járásban, amelynek több nehézségegekkel kellett volna megbirkóznia, mint a Čierny Potok-inak. Három esztendővel ezelőtt alakult a ma már eredményesen működő közös gazdaság. Nehéz utat kellett megtenni, míg idáig jutottak, de ma már úgy vélekednek, nem volt hiába, érdemes volt fáradozni. Kezdetben huza-vona, meg nem értés, szakszerűtlen gazdálkodás gátolta a munkaszervezést, a gyarapodást. Ma már csak mosolyognak azok, akik fél lábbal, fél szívvel voltak a földművesszövetkezetben, akik a háztáji gazdaságot többre becsülték a közösnél. Az elért eredmények elsősorban az okos, minden kérdésre választ adó higgadt vezetésnek, a szorgalmas tagok lelkiismeretes munkájának köszönhetők. Beszélgettünk Michal Krnáč elvtárssal, a szövetkezet elnökével, Marta Trebulovával, az EFSZ egyik legszorgalmasabb tagjával és sok mással. Trebulová lelkesen beszélt a szövetkezetben eltöltött három évről. Elmondotta, hogy csak azóta ismeri a kiegyensúlyozott életet, a mindennapok és a, jövő biztonságát, amióta tagja a földművesszövetkezetnek. Valóban így van, hallottuk többektől, aki becsületesen végzi teendőit a közösben, többre megy, anrtak a feje se fáj a gondoktól. Érdeklődtünk, mit dolgoznak, hol tartanak a kapásnövények ápolásával, mennyi állata van a szövetkezetnek, mik a tervei. De bármiről is beszélgettünk, előbb-utóbb a védnökségi üzem jelentőségére terelődött a szó. A konrádovcei kőbánya dolgozóiról sok dicsérő szó esett, akik nemcsak bábáskodtak a szövetkezet megalakításánál, hanem <^t segédkeztek a gabonaraktár, most pedig a sertésól építésénél. Rudolf Ziman, a kőbánya igazgatója gyakori vendég a faluban. Részt vesz a szövetkezet ülésein, s türelmes nevelő munkával mindenekelőtt azt magyarázza, hogy az egységes földművesszövetkezeten belül nem kis- és középparasztok vannak, hanem EFSZ-tagok, akiknek közös az érdekük — mégpedig az, hogy egy akarattal, szívük, eszük teljes lelkesedésével és minden erejükkel dolgozzanak a közös vagyon szüntelen gyarapításáért, szövetkezetük felvirágoztatáséért, s. ne elégedjenek meg. az elért eredményekkel,, ne,, álljanak meg ' félúťorí. A NAPOKBAN SZÖVETKEZETI GYŰLÉSEN tárgyalták meg pártunknak a földmüvesszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, a GTÄ-khoz intézett levelét. Már papírra fektették a legfőbb irányelveket is. Noha az irányelvek változhatnak még, a lényeget tekintve azonban már világos képet lehet alkotni arról, hogy az ötéves tervet négyév alatt teljesíthetik. A szövetkezeti tagok eddig is azt mondták, hogy amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra s a párt levelének megtárgyalása után még jobban ragaszkodnak ehhez a régi, de jó, a mezőgazdaságban bevált közmondáshoz. — Jó hatással van itt a munkára, az emberek munkakedvére, hogy a szövetkezet vezetőségi tagjai egyetértésben, összhangban dolgoznak. Amit a tagokkal megbeszélnek, azt igyekeznek is végrehajtani s erre főleg Ziman elvtárs tanította őket mondotta egy idősebb szövetkezeti paraszt. Igy is van ez rendjén s ha a tagság továbbra is ilyen szorgalmas, a vezetőség pedig ilyen következetes, bátor és élelmes lesz a jövőben is, nincs kétség abban, hogy az ötéves termelési feladatokat valóban négy év alatt teljesítik. Nem állítjuk, hogy könnyen. De a küzdelemért, a vesződségért mindenkor gazdag kárpótlást nyújtanak a közösen elért sikerek, eredmények. Amíg nem készülnek el a korszerűen berendezett gazdasági épületek, bizony úgy vannak vele, hogy nagyüzemi gazdálkodást folytatnak, de kisüzemi módszerekkel. Mondhatnánk, most készülnek a nagyüzemi gazdálkodásra, ennek a felkészülésnek nagyon jelentős, kézzelfogható nyomai látszanak. Mert azonkívül, hogy a kapásnövények ápolása jól halad, és az aratásra is készülnek, jól mennek az építkezések is, amelyek alapjaihoz a védnökségi üzem, tehát a kőbánya adja a követ, s a villanyszerelésben is segédkeznek. Gyarapodik a szövetkezet. Formálódik a falu új arca, és hogy ez minél jobban, gyorsabban menjen, a kőbánya dolgozói anyaggal, tanácsokkal látják el a szövetkezetet. Helyes törekvések ezek, s a szövetkezet tagjai visszapillantva a megtett útra, jogos büszkeséggel mondhatják: „nincs miért szégyenkeznünk, becsülettel megtettük a magunkét, az üzem dolgozóinak segítségével megteremtettük a feltételeit a további előrehaladásnak." A HODEJOVOI SZÖVETKEZET háromszor olyan idős, mint a Čierny Potok-i. Ez meg is látszik a hektárhozamban, az állatok gyors súlygyarapodásában, a gazdasági épületeken, egyszóval mindenben. Láttuk állatállományukat, szőlőiket, kertészetüket, szép kalászos gabonájukat, jól gondozott kapásnövényeiket, láttuk a szövetkezeti parasztokat este munkából jövet és reggel munkába menet, hallottuk egymás közti vitáikat, számítgatásaikat a ' harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítéséről, s csak annyit mondhatunk mindarról, amit láttunk és hallottunk, hogy nem az út kezdetén, hanem már azon az úton haladnak, vagyis elhatározásaik valóra váltásán fáradoznak. A kőbánya dolgozói itt sem fukarkodnak a segítséggel. Üzemképesek a traktorok, a bánya legjobb szakemberei, közöttük Adamec Lajos géplakatos, Zibritta Lajos karbantartó és mások gondoskodnak a szövetkezet gazdasági gépeinek lelkiismeretes megjavításáról. Az utcán találkoztunk Jozef Kožiák elvtárssal, az egységes földművesszövetkezet elnökével. Vele mentünk a szövetkezet irodájába, ahol az egyik sarokban üveges szekrényben őrzik az EFSZ könyvtárának könyveit. A szekrényben rend uralkodik s a könyvek is feltűnően tiszták, gyűretlenek; sajnos ez a rend nemcsak azt bizonyítja, hogy a könyvtáros rendszerető ember, s a szövetkezeti parasztok vigyáznak a könyvekre, hanem annál sokkal kedvezőtlenebb jelenség: a szövetkezeti tagok közül csak igen kevés olvas rendszeresen. Baj van tehát a felvilágosító-nevelő munkával. Ez vitathatalan! A kőbányában pedig bizonyára több olyan képzett, olvasott elvtárs dolgozik, aki időközönként vállalná egy-egy könyv ismertetését, beszámolna arról, milyen hatást gyakorolt rá egyik vagy másik könyv. A kőbányában dolgozó elvtársaknak ilyen arányú segítsége előbb-utóbb a szövetkezeti tagok műveltségének gyarapodását, a könyvek megszerettetését eredményezné. Tehát általában több segítséget kellene adniok a nevelőmunka megszervezéséhez. Szetner Dániel elvtárs, a szövetkezet agronómusa is látja, hogy a nevelőmunkán valóban változtatni kell. Hiszen, ha a szövetkezeti paraszt belép a pártba, bizonyára tiszta meggyőződésből határozott így, mert a párttagságból előny nem származik, inkább munkatöbbletet jelent számára, végeredményben a kommunistáktól többet várnak és követelnek. Igaz, csak a szövetkezeti tagok legjavát veszik be a pártba, de ez nem jelenti azt, hogy már kész kommunisták. Ha az EFSZ kommunista tagjai a szép számú tagjelöltből igazi kommunistát akarnak faragni, bizony hozzá kell látni minél előbb a nevelőmunka megjavításához. Határozzák meg a fagjelöltek teendőit, hogy együtt törjék a fejüket a tennivalókon, együtt munkálkodjanak a közös érdekek megvalósításáért. A FALUSI PÁRTSZERVEZET munkája megjavításában is sokat segíthet a védnökségi üzem. Helyes tehát a kőbánya pártszervezetének ama határozata, hogy ezentúl nemcsak az igazgató elvtárs, de a pártbizottság tagjai is gyakrabban ellátogatnak majd a szövetkezetekbe, hogy a beszélgetések során a védnökségük alatt levő EFSZ-ek kommunista tagjait jobb, eredményesebb nevelőmunkára, pártszerű bírálatra és önbírálatra neveljék. Erdősi Ede Ä partizánskei CSISZ-tagok jó példája Nemrég Partizánsken az Augusztus 29. Üzem kultúrházában 456 CSISZtag jött össze. A beszámolót Anton Kaleta, az üzem CSISZ-szervezetének titkára tartotta. Hangsúlyozta, hogy tavaly az üzem CSISZ-tagjai a védnökségük alatt álló szövetkezetben csak az aratási munkálatokban több mint 10 ezer órát dolgoztak le. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy ezután még többet segítenek a mezőgazdaságban. Nagy gondot fordítanak a járásukban lévő Veľké Bielovce-i tőzeglelőhely kiépítésére és kiaknázására. Június 4-től kéthetes ifjúsági brigádon fogják termelni a járás szövetkezetei számára e gazdag tápanyagot. Kötelezettséget vállaltak ötezer köbméter tőzeg termelésére és a skačanyi szövetkezetben az öntöző-csatorna tisztításánál háromezer óra ledolgozására. Az iszapot (mivel jó dúíító anyag) komposztként a szövetkezetek földjeire hordják. Az üzem kísérletező, valamint műszaki részlegén dolgozó CSISZ-tagok 300 köbméter tőzeg termelésére tettek felajánlást. Az üzemi szakiskola diákjai pedig a védnökségük alatt lévő Veľké Bielovce-i szövetkezetben hét hektár kukorica és öt hektár len megművelésére kötelezték magukat. (kj) M

ég az év elején történt, hogy a madi kommunisták nem egy esetben szóba hozták": nem ártana, ha egybe hoznánk vagyonunkat a Dolný Bariakéval. Ügy gondolták, ha valamivel gyengébb lábon is áll az utóbbi szövetkezet, náluk sincs minden rendben. Föld jük is körülbelül egyenlő arányban van. Nekik is van ötszáz, amazoknak is. Ha pedig egyesítik, a kettőből lesz egy szép gazdaság, érvényesíteni lehet benne mindazokat a követelményeket, amelyek elengedhetetlenül fontosak a nagyüzemi gazdálkodásnál. A kezdeményezés a mádiak részéről jött. Igaz, a Dolný Bár-iak fejében is megfordult már ehhez hasonló gondolat, csak valahogy nem találtak formát ahhoz, hogy meg is mondják a mádiaknak. Féltek attól, hogy javaslataikat visszautasítják, vagy szegényebb testvér módjára kezelik majd őket. • A mádi kommunisták ÖSSZEFOGTAK azonban látták, hogy szomszédaik, ha nem is dicsekedhetnek valami kimagasló eredményekkel, szorgalmas emberek. Ezekkel lehet valamit kezdeni, ha jó kezekben lesz a vezetés. Ha pedig úgy vesszük a dolgot, nekünk is tovább kell látnunk az orrunknál — gondolták. Hogy a szomszédok is „egyenesbe" jöjjenek, az nekünk is érdekünk. Végeredményben ök is ahhoz a nagy családhoz tartoznak, amelyekhez mi... A megegyezésre az év elején került sor. Igy lett a két kis szövetkezetből egy nagy, amelyben már minden lehetőség megvan rá, hogy a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges összes tényezőket alkalmazhatják. Az első komoly lépés az volt, hogy a két szövetkezet vezetőségéből a legjobb, legtapasztaltabb embereket választották a megnagyobbodott szövétkezet élére. A szövetkezetet meg is „keresztelték". A „Béke" nevet kapta az „újszülött". A múlt évben különösen a könyvelés terén voltak komoly hibák a bári szövetkezetben. Ezt a problémát is megoldották. Bevezették a könyvelésnek azt a módszerét, amelyen keresztül már nemcsak a kiadást és a bevételt tudják ellenőrizni, hanem azt is, hogy mennyiért termelik a búzát, húst, tejet, tojást. Most meg már arról beszélgetnek, hogy megkezdik az új módszerek — mint például az önetetés, a szabadistállózás — bevezetését. Ezt nemcsak a szövetkezet vezetősége, hanem a szövetkezetben dolgozó kommunisták is szorgalmazzák, mivel a megnagyobbodott szövetkezetben már minden lehetőség adva van, hogy igazi nagyüzemi gazdálkodást folytassanak. A talajjavítási munkák is folyamatban vannak. Közel 40 hektáros rétet szántottak fel, s tesznek teljes értékű termővé. Az idén első ízben gondoltak komposzt készítésére, az ezirányú munkákat lépten-nyomon szorgalmazza a szövetkezet vezetősége. A kibővült gazdaság szinte követeli, hogy képzett szakemberek vegyék kezükbe legalábbis a két legfontosabb termelési ág, a növény- és állattenyésztés vezetését. Tóth Rudolf, a helyi nemzeti bizottság új titkára annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Dolný Bár-i szövetkezet rövid időn belül méltó lesz nevéhez, s a termelési színvonal emelésével és az önköltségek, illetve termelési költségek csökkentésével hathatósan hozzájárul, hogy egy újabb árleszállítással dolgozó népünk életszínvonlát még magasabbra emeljük. (sz. i.) Emil Kubáš, a handloval Nagybanya Ifjúsági munkacsoportjának vezetője a szói cialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő kollektívájának nemcsak a munkában mutat példát, hanem a választási kampányban is kiváló agitátornak bizonyult. Képünkön: Emil Kubáš (baloldalt) kollektívájának tagjai körében, akik június 12-én először vettek részt a választásokon. Štefan Petráš — ČTK felvétele, A szövetkezet becsületéért A nap sugarai még nem szűrődtek át a vén Zsibrice tetején, Mechenice község dolgozói már kint munkálkodtak a földeken. A falubeliek, akik közös gazdálkodásuk első évét járják, a növények ápolását végzik nagy szorgalommal. A térdig érő, ringó gabonatáblák között a falutól távol negyven tagú asszony, leánycsoport már az utolsó hektár takarmányrépa egyelését végezte. Kezemunkájuk nyomán a tiszta talajon, mint a katonák sorakoztak a széleslevelű répatövek. Kísérőm, Bengyák János, a szövetkezet fiatal elnöke ezután a négyzetesen vetett kukoricaföldre invitált. Ennek sem ártana meg egy kis talajlazítás, hiszen a porhanyositott földben sokkal, rohamosabban fejlődhetnek az •egyedek. A hajlás alatt további gazdagon jövedelmező ipari növény, a fűszerpaprika, mintegy három hektáron terjeszkedik. A falusi kertek mögött visszafelé a cukorrépa megtekintését sem szalasztottuk el, ahol a jól megmunkált sorok, fejlett növények a szövetkezet asszonyainak igyekezetét dicsérik. Bent a faluban a kapuk zárva, az utcán csak idősebb emberrel találkozhatunk. Hiába, ilyenkor az élet ö határba költözik, ahol most annyi a tennivaló, hogyha a szövetkezet tagjainak száz keze is volna, mind találna foglalkozást. Fülöp Mihály, a szövetkezet vékonydongájú agronómusa, kerékpárjával szinte észrevétlenül állt meg mellettünk a kihalt utcán. — Gyűjtjük az évelő takarmányokat — mondja kérdés nélkül az elnöknek. — Hát csak igyekezzetek — hangzik az elnök bíztatása — jó volna, ha eső nélkül, száraz állapotban, mielőbb a kazalba kerülne. Beszélgetés közben az állattenyésztésre terelődik a szó, mely körül parázs vita alakult ki és a könyvelő je-* lenlétében a szövetkezet irodahelyiségében folytatódik. — Kevés az állományunk — mondja papír fölé hajolva a könyvelő — összesen 150 számosállatot tenyésztünk. Amint a szarvasmarhák számát elosztottuk a közös gazdálkodásban levő föld mennyiségével, kitűnt, hogy állatsürűség tekintetében nem áll legjobban a szövetkezet. 100 hektárra csak 17 fejőstehén jut, és a hasznosság sem éri el a Ikívánt színvonalat. A tehenek már több mint egy hónapja a mezőn friss füvet legelnek, ezenkívül napjában egyszer az istállóban is jól tartják őket. Ezek után kíváncsian tettem fel a kérdést: vajon milyen a tejhozam.' — Megmondjam? Ne mondjam? Vívódott magában Urban Kelemen, a könyvelő. — Hát csak kivele — noszogatja az elnök — nincs titkolni valónk, hiszen mi is jól tudjuk, hogy a szövetkezel teheneitől naponta még 150 liter tejet sem vagyunk képesek kifejni... A könyvelő jól végigmért tekintetével, s Bengyák János utasítást kifejező arcának láttán, bátortalan hangon beszélni kezdett: — Szóra sem érdemes, nemhogy még újságcikk lehessen belőle. Dehát, ha mégis meg kell mondanom — tör ki belőle a szó — csak az igazságot állithatom. Nagyon gyöngén állunk a tejhozammal, a két litert sem érjük el naponta és állatonként. E bejelentés után elcsendesült a szövetkezet irodahelyisége. Az agronómus azonban rövid hallgatás után, neki bátorodott a magyarázatnak. — A magángazdálkodók — mondotta. — egy napig sem tűrtek meg volna olyan teheneket az istállójukban, amelyek csak elbitangolják a takarmányt, de a tejhozamban nem térítik vissza értékét. A további beszélgetés már Kiss bás, párnak, az állattenyésztési csoport vezetőjének lakásán játszódott le, aki a fiatal, segéd-zootechnikussal az imént téri vissza a szövetkezet épülőfélben lévő telepéről. B — Nem állíthatom, — kapcsol rá az irodában folyt beszélgetésünkre, — hogy rossz teheneink lennének. Községünk termelői mindig híresek voltak a nagy hasz. nosságú, tehenek tenyésztéséről. A takar mány minőségére sem lehet_ panasz. Hogy mi az alacsony tejhOzam oka? — magam sem tudom. •— No — gondoltam' magamban — itt bizony nehezen tudok zöld ágra vergődni, ha maguk az illetékesek elzárkóznak a véleménynyilvánítástól. Az asz-, talon fekvő nyilvántartási jegyzetek azonban mindenkinél őszintébben beszéltek az állatok hasznosságának eredményeiről. A tejhozam rovatban egész csomó név sorakozik, a gondozók neve mellett az állatok számáról is tudomást szereztem. Lássuk csak, mit mond a nyilvántartás: ... Fülöp Gáspár 13 tehenet gondoz; naponta 40 liter tejet ad át a szövetkezetnek ... Kovács János istállójában négy tehén és öt növendékállat körűt végii el naponta a teendőket; az egyik napon 1, a másik napon 5, aztán 3,4 stb. liter tejet fej kt a tehenektől. A példákat, tovább is lehetne sorolni, melyek lényegében nem különböznek el egymástól. Hát bizony ez nagyon érde-. kes, s ha tudjuk, hogy az állatgondozók és a többi tagók háztáji tehene naponta több tejet ad 14 liternél — szinte elcsodálkozik az ember. A „rossz nyelvek" úgy mondják', hogy az állatgondozók a jó takarmányt saját állataikkal etetik fel, sőt az is, meg^ történik, hogy a közös tehenektől, ••kifejt tej az esetek többségében célt tévesztve, a fejők tejeskannájába vándorol. — Az állatok hasznosságának kérdését — magyarázza, a közben belépő Ördög Ferenc, a HNB titkára, — a közös istálló, melyet rövidesen tető alá hozunk, fogja megoldani. A szétszórtan elhelyezett tehenek tejhozamát és a takarmányozást, nagyon nehéz ellenőrizni. A szövetkezetesek egy kisebb csoportja, akik még tegnap magángazdálkodók voltak, nehezen értik meg, hogy a közösben az enyémhez már a mienken keresztül vezet az út. Lelkiismeretesen elvégzett munkával a munkaegységek jelenlegi . 14 koronás értékét is sokkal magasabb szintre lehetne emelni, és végeredményben, aki a közösség rovására akar anyagi előnyöket elérni, az saját magát károsítja meg. A község szép kultúrházában, az agitációs központ rendezvényein, most a választások előtt, a szövetkezet gazdálkodásáról is sokat beszélgetnek. A képviselőjelöltek, bemutatkozásuk alkalmával nem mulasztják el megmutatni a szövetkezeti gazdálkodás szép távtatáit, az új alkotmány adta lehetőségeket, melyek a falubeliek anyagi jólétét becsületes munkájukon keresztül, eddig nem tapasztalt mértékben biztosítják. A falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet öntudatos tagjaira támaszkodva azon fáradozik, hogy a közös gazdálkodás megjavításával öregbítse a falu jó hírnevét. SZOMBATH AMBRUS ŰJ SZŐ 5 * 1960. június 15.