Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-02 / 152. szám, csütörtök

Az adott szó nyomában A Csemadok dal és táncünnepélye Évek teltek el azóta, hogy Veiké Blahovón jártam. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, sok minden megváltozott a faluban is. Emberek váltották egymást a szövetkezet élén, formálódott a közös gazdaság sorsa. Az év elején a Dunajská Streda-i járási pártkonferencián ebédszünetben a szövetkezet fiatal elnöke többek között megjegyezte: - Hozzánk is elnézhetne egyszer. Nem vagyunk már a régiek. Egyet-mást láthatna, új dolgokról hallhatna ... Az ígéret teljesítésére csak a napokban került sor. A véletlen ügy hozta, hogy éppen szombat délután iparkodtam tájékozódni a faluban. Bár azt hittem, ismerem a falut, mégiscsak érdeklődés után tudtam eligazodni. Megtéveszti az embert a sok új ház. A régi kastély is — amely eddig támpontul szolgált — eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Kedves arcú, idősebb néni mutatja meg a községházát. — Ha iparkodik, a titkárt még ott találja — mondja biztatóan. Magas, nyúlánk fiatalember a blahovói HNB titkára. Amikor elmondom, hogy a szövetkezet elnökének tett ígéretemet szeretném beváltani, meg aztán arról szeretnők tudni egyetmást, hogyan teljesítik a prerovi járás versenyfelhívásával kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, elmosolyodott. — Miskát nem lesz könnyű megtalálni. Nem ér az rá ebédelni sem . .. Ha jól sejtem, most is a hercgyűjtőknél lehet... Hogy az ígéretet hogyan teljesítjük? Pontos számokat pillanatnyilag nem tudok mondani, azt azonban tudom, amit ígértünk, nem marad pusztába kiáltott szó. Kicsit gondolkozik, majd így folytatja: — Fél ötig szabad vagyok .. . Ha akarja, keressük fel a falusi pártszervezet elnökét. Ismeri az éppúgy a szövetkezet helyzetét, akár a szövetkezet elnöke. A szövetkezet mellett működő üzemi pártszervezet rendszeresen értékeli a vállalt kötelezettségek teljesítését. Állandóan szóbeli vagy írásbeli jelentéseket kér a termelés különböző ágazataiban dolgozó kommunistáktól. Cikk-cakkos keskeny utcácskákon jutunk a kertek alá, ahol a szövetkezet többmilliós értékű gazdasági udvara áll. Útközben a titkár arról mesél, mennyivel más ma már Blahovón is az élet, mint pl. tíz évvel ezelőtt volt. Épül, csinosodik a falu, Az idén kultúrház építéséhez látnak. A falu közepén húzódó utcát is szeretnék aszfalttal bevonni, mert ahogyan a titkár mondja, a fő utca lakói a por miatt nyáron még ablakot sem tudnak nyitni. Aztán újból a szövetkezetre terelődik a szó. Pósa Móric egy pillanatra megáll s a szemünk elé terülő hatalmas gazdasági udvarra mutat. — Tíz éves munkánk eredménye ... Tavaly már nyolc korona jutott részesedésre. Ahogy Miskától tudom, többet is juttathattak volna, ők azonban előrelátók. Nemcsak a mának élnek. Tavaly már megteremtették az alapot ahhoz, hogyha csak túlságosan rossz esztendő nem jön, a munkaegységek értéke nem szenved csorbát. Ez a tagok biztonságérzetét is növelte. Ma már nem arra törekednek, hogy minél magasabbra „srófolják" az előleget, mert biztosak abban, hogy a megígért részesedés nem marad el. Már a gazdasági udvar kapuján túl járunk, amikor még hozzá teszi: — Nagy dolog az is, hogy a szövetkezet ma már minden gyermekre száz korona családi pótlékot ad. Amíg ezt nem tudtuk megvalósítani, nem egy olyan családos ember akadt, aki a gyermekpótlék kedvéért keresett munkát az iparban. A mázsaház felé vesszük az irányt. Ott dolgozik Fleisman Károly, az üzemi pártszervezet elnöke. Kedélyes, pirospozsgás ember. Hellyel kínál, tekintetében ott ül a sürgető kíváncsiság. Amikor elmesélem, amit már a titkárnak is elmondtam, megfontoltan válaszol. — Amit ígértünk, azt teljesíteni is akarjuk. Amikor ígéretet tettünk, a kimondott szót alapos megfontolás tárgyává tettük. Úgyszólván minden egyes szövetkezeti tag véleményt mondott. Az egyéni felajánlásokból született meg a közös elhatározás. Ha jól tudom, Í959-hez viszonyítva az idén 22 «zázaiekos növekedést terveziunk be ... A felajánlások sikeres teljesítésének kérdése valamennyi gyűlésünkön szóba kerül. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az év végén nem kell majd szégyenkeznünk. Beszélgetés közben, amikor a szövetkezet elnöke holléte után érdeklődünk, Fleisman elvtárs azt mondja: «— Azt hiszem, a brigádosokhoz ment, Herét gyűjtenek, meg tőzeget szállítanak. — Eső kéne — mondja a titkár — máskülönben öntözésre szorulunk. A hereföldön húszan-huszonöten dolgoznak. Idegenek. A Dunajská Streda-i felvásárló üzem dolgozói. Egyébként ők a szövetkezet patrónusai. Most. hogy sürgős a munka, eljöttek segíteni, hogy a szövetkezet takarmánya minél előbb kazlakba kerüljön. Ok maguk is látják, hogy a szövetkezet további sikerei nagymértékben attól függnek, mennyi és milyen takarmányt tudnak tárolni télire. Nem volt szerencsénk. Az elnök ugyan járt a brigádosoknál, de előttünk jó félórával el is ment. — Nézzük meg az irodában, hátha ott érjük. Jól tapogatott Pósa Móric. Rácz Mihály katonás fiatal ember. Határozott mozdulattal állítja lábra motorkerékpárját, a szavak is bár halkan — de határozottan peregnek szájából. — Amit vállaltunk, teljesítjük is — mondja tak, hogy az istállótrágyát komposzt- S tal egészítik ki. Hektáronként 200 * mázsa komposztot terveztek. A felvásárló üzem dolgozói ezen ^ a téren is nagy segítséget nyújtanak ^ a szövetkezetnek. A here betakarí- ^ tása mellett a tőzeg szállításánál és ^ a komposzt készítésénél is hasznos ^ munkát végeznek. A célkitűzések elérése érdeké- | ben eresztettek ekét az eddig gyen- ^ gén termő legelőnek is. Hozzáveíö- $ leges számítás szerint eddig 30 hek- ^ tárt szántottak fel s vetettek be ^ silókukoricával. Csupán ez az egyet- ^ len tény is nagy befolyással lesz az ^ állattenyésztési termelés növelésére. ^ Több ezer mázsa értékes silótakar- ^ mányt jelent, amely nemcsak az ál- ^ latállomány számbeli növelését teszi ^ lehetővé, hanem a hasznosság növe- § lését is kedvezően befolyásolja. Nem ^ fér például kétség ahhoz, hogy el- ^ érik a hektáronként tervezett 660 li- ^ ter tejet, szinte minden feltétel ad- § va van ahhoz, hogy hektáronként a ^ múlt évi 120 kg sertéshús helyett $ 135 kg-ot termeljenek. Az elnök azt § mondja: ^ — Ötvennyolchoz viszonyítva ta- ^ valy tizennyolc kilóval emelkedett a ^ sertéshústermelés hektáronként. Az 5 idén jobb feltételek mellett csak ti- ^ monuja zenöt kiló emelkedést terveztünk, ^ Megismétli azt, amit már a párt- h

át hogyne tudnánk ezt megvalósí- ^ elnök elmondott, hogy a múlt évhez viszonyítva az év végéig 22 százalékkal növelik á termelési szintet. A 22 százalékot lehetne úgymond aprópénzre is váltani, vagyis konkrét számokban kifejezni, egyes terményekből, illetve termékekből hány mázsával, kilóval, literrel kell többet termelni. Ez azonban jelenleg szükségtelen, mivel nem az a lényeg, hogy egyes termelési ágazatokban milyenek a feladatok, hisz globálisan ezt fejezi ki a már többször is említet 22 százalék, hanem az, hogy miiyen intézkedéseket tettek, hogyan, milyen módszerek alkalmazásával akarják a kitűzött feladatokat sikercsen teljesíteni. Az elnök azzal kezdi, hogy már a múlt év során a zárszámadáskor gondoltak arra, hogy gazdálkodásuk továbbfejlesztése érdekében a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezzenek. Ezt az oszthatatlan alap nagyarányú feltöltésével biztosították. Megvásárolták a traktorállomástól a szükséges gépeket, aminek kedvező hatása már az idei tavaszi munkáknál is megmutatkozott. A tagoknak a közös iránti bizalma szintén megerősödött azáltal, hogy már biztosra veszik az évvógi részesedést, hogy a gyermekpótlékra vonatkozó ígéretek is vaioságga váltak. Emellett a termelés valamennyi ágazatában meghonosították a prémiumrendszert, vagyis az érdemszerinti jutalmazást teljes mértékben kibontakoztatják. A közös iránti bizalom megszilárdulása magában a termelőmunkában tükröződik vissza. Az elnök azt mondja: - Nálunk már nincs szükség brigádmunkára. Nem is terveztük. Az ilyen segítséget azonban, mint amilyen ma délutánra is érkezett, "zívesen fogadjuk. A répát már kiegyeltük. Jöhetne az eső is. Ám az sem jelenti a világ végét, ha nem jön! Meglepő az elnök szava, hisz ahogyan a határt jártuk, léoten-nyomon meggyőződtünk róla, hogy már szomjas a föld. És az elnök mégis azt mondja, hogy nincs ok a félelemre. Furcsa, de ha azt is tudjuk, hogy a szövetkezet tagjai az idén az esetleges szárazságra is felkészültek megértjük az elnök nyugalmát, Hét kutat építettek, amelyek segítségével szükség esetén több mint 200 hektárt tudnak öntözni. Ez a cselekedetük szintén komoly léDés az irányban, hogy adott szavukat komolyan gondolták és amit ígértek, meg is valósítják. Ha például a szükség úgy kívánja, akár tani. A malacelválasztás terén szintén igen biztató a helyzet. Egy-egy ko- s cától 17 malac elválasztását tervezik. ^ Eggyel többet, mint tavaly. A terv ^ teljesítésének első negyedévi érté- ^ kelése már arról ad számot, hogyjia ^ minden jól megy, az év végéig 18 ^ malacot választanak el. i Ne bocsátkozzunk azonban jóslá- % sokba. A vállalt kötelezettségek tel- ^ jesítésének teljes értékelésére csak- § is az év végén kerülhet sor. 5 Szólni kell azonban még arról, ^ hogy a kommunistáknak és a sző- ^ vetkezet vezetőségének javaslatára a § szövetkezet könyvelője az ügyvitel ^ olyan formáját vezette be, amelyen ^ keresztül nemcsak azt tudják kimu- ^ tatni, hogy az egyes állatgondozók ^ milyen súlygyarapodást vagy tejho- % zamot érnek el, hanem azt is, hogy ^ mennyiért állítják elő a húst vagy ^ a tejet. A könyvelés eredményeit ha- J vönként ismertetik a tagokkal, s ez | a könyvelési forma a szocialista ^ munkaverseny újabb formájának te- ^ remtette meg az alapját. A verseny ^ ma már két irányú. Egyrészt a hasz- $ nosság növelését szorgalmazza, má- ^ sik oldalról pedig hatékonyan segíti § a termelési költségek csökkentését. | A gyűléseken, ahol a termelési költ- ^ ségek mikéntjét ismertetik, az em- i berek önérzete is felébred. Akinél * a legnagyobb termelési költség mu- ^ tatkozik, arra törekszik, hogy azt a ^ következő megbeszélésig csökkentse. ^ A könyvelés ilyen irányú beveze- ^ tésének a termelési költségek csök- ^ kentése terén már komoly eredmé- § nyei vannak. Hallgassuk csak meg, $ mint mond az elnök: — Az év elejétől a termelési költ- í ség egy kiló marhahúsnál negyven ^ fillérrel, a sertéshús kilójánál 1 ko- ^ rónával, a tej literénél húsz fillér- 5 rel és a tojásnál nyolc fillérrel csökkent. Hibát követnénk azonban el, nem emlékeznénk meg azokról emberekről, akik a kötelezettségvál- ^ lallások mögött állnak, akikkel vég- ^ eredményben áll vagy bukik az adott ^ szó. Már előbb említettem, hogy a ^ szövetkezet kollektív vállalásainak ^ alapját az egyéni felajánlások képe- ^ zik. Soós Lajos például vállalta, hogy | a gondjaira bízott hízómarháknál a ^ napi súlygyarapodást a tervezett ^ 1 kilóról 1,20 kg-ra emeli. Hogy ígé- i rétét menyire komolyan gondolta, ^ azt az elnök szava igazolja: ^ — Már egy kiló 13 dekánál tart... s Így csinálják a többiek is. | Hogy teljesen tisztán lássuk azo- | kat a tényezőket, amelyek megbíz holnap is megkezdhetik a cukorrépa ható zálogai az adott szó valóra vá

l_ £ én ahhoz. .... , ,, .... 5 öntözését s nem fér kétség ahhoz, hogy elérik a 400 mázsás hozamot hektáronként. Vagy vegyük a másik lehetőséget. A lóheréjüket lekaszálták, sikeresen betakarították. Hogy minél gazdagabb legyen a második kaszálás, a földet megműtrágyázzák. S ha nem jön a várt eső, itt is működésbe hozzák az öntözőberendezést. A legtöbb szövetkezetben gondot okoz a trágyaszükséglet megteremtése. Ők már annyira jutottak, hogy hektáronként 350 mázsa istállótrágyát tudnak juttatni. Ha azonban ismerjük azt a törvényt, hogy a föld humusztartalmának egy százalékos növeléséhez 600 mázsa istállótrágyátásának, meg kell még említeni, hogy § a szövetkezet vezetői elsőrendű ^ kötelességüknek tartják a szakkáde- ij rek nevelését. Igaz, az idén már | mérnöki végzettséggel rendelkező J zootechnikus irányítja állattenyészté- | süket, de még több szakképzett me- | zőgazdászt akarnak. Gyakorlatból !; tudják, hogy ennek valamennyien ^ hasznát látják. Mielőtt pontot tennék az § írás után, Rácz Mihálynak annyit | szeretnék mondani: örülök, hogy el- i fogadtam a meghívást s hiszek ben- | ne, hogy az év végén már azzal | kezdhetem a róluk szóló híradást: ra van szükség, még mindig kevés- s nek bizonyul a hektáronkénti 350 ..A veiké blahovoiak igeretuket va- ^ SZARKA ISTVÁN Gyerünk hát a hereföldre. Térdig érő árpában gázolunk a he- „ ,. reföldek felé. Szinte porzik léptünk mázsa istállótrágya. Az elnök is tud- lóra váltották." i nyomán a föld. ja, hogy kevés, ezért úgy határozLapunkban már beszámoltunk a Csemadok Nové Zámkyban a napokban megtartott dal- és táncünnepélyéröl. Most néhány felvételt közlünk. Sorrendben az együttesek ünnepi felvonulásának egyik részletét, a komárnói hajógyár együttesének szlovák táncát, a táncegyüttesek bemutatóját szemlélő nagy tömeget, a dal- és táncünnepélyen résztvevő medzilaborcei ukrán énekkart és a mužlai Csemadok-csoport táncegyüttesét láthatjuk. (Péter László felvételei) ÜJ SZÖ 4 ^ 1960. június 2.