Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-12 / 162. szám, vasárnap

\mmmkm\A 1960-bwt — Harmadik ötéves tervünk feladatainak teljesítésében jelentős szerepet kapnak az eg.yrendeltetésü szerszámgépek, melyek 500 százalékkal, söt ennél is magasabbra növelik a munkatermelékenységét. Képünkön: a kurími TOS üzemben gyártott traktoralkatrészek készítésére alkalmas egyrendeltetésü gép. (V. Lomoz — ČTK felvétele) Ha az ember belép az ismerős, de az új környezetben mégis újszerűen ható, acélból és üvegből álló épületbe, rögtön jobbkézről bronzszobor fogadja: Paderlík szobrászművész műve: A tizenötéves A szobor tényleg erőtől és fiatalságtól duzzadó leány alakot ábrázol és azt szemlélteti, hogy népi demokratikus köztársaságunk fennállása óta annyi idő telt el, hogy a közvetlenül a felszabadulás előtt csírázó élet immár ereje, szépsége teljében pompázik. Ugyanezen idő alatt hazánk a szocializmus előrehaladott korszakának építésével elfoglalt, magas kulturájú és életszínvonalú ország lett. A kiállítás, amelynek bejáratát ez a jelképes, mégis realitástól duzzadó szobor díszíti — könnyű kitalálni — egyike ama két kiállításnak, amelyeket pártunk és kormányunk kezdeményezésére hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 15. évfordulója, a szocializmus építése megkezdésének másfél évtizedes jubileuma alkalmával rendeztünk. Az egyik ilyen kiállítás, mint tudjuk, Moszkvában van és megnyitásán a Szovjetunió részéről maga Hruscsov elvtárs, Csehszlovákia képviseletében Novotný elvtárs vettek részt. Azóta ez a kiállítás a moszkvaiak és a Szovjetunió fővárosában megforduló bel- és külföldi vendégek százezrei érdeklődésének középpontjában áll. A másik ilyen kiállítás - és éppen ezzel akarunk foglalkozni jelen cikkünkben — hazánk fővárosában, Prágában, a Fučík Parkban nyílt meg éppen félszabadulásunk 15. évfordulóján. Szerencsés gondolat volt, hogy ezt a kiállítást éppen abban az épületben helyezték el, amely két esztendővel ezelőtt, 1958 nyarán a brüsszeli világkiállításon oly rendkívüli sikert aratott a szakemberek, de egyben a sok tízmilliónyi látogató körében. Brüsszeli pavilonunk ugyanis szerencsésen egyesíti magában a korszerű építkezési anyagok, az acél, az üveg, a beton adta lehetőségeket, a minden görcsös erőlködéstől mentes, higgadt, áttekinthető és minden ízében a célt, a kiállítás megfelelő elhelyezését szolgáló építőművészetet. Hiányzik belőle az a kiforratlan, az újszerűséget magáért az újszerűségért hajhászó ekletikus „építőművészeti irányzat, amely például a brüsszeli francia pavilont jellemezte. A három kockából álló fő kiállítási csarnok 5600 négyzetméternyi fedett kiállítási teret zár magába. Jóllphet ez az épületcsoport a „Csehszlovákia 3960-ban" című kiállítás központi része, korántsem jelenti a Fučík Parkban levő, ott bemutatott tárgyak összességét. Az egész kiállítás területe 50 000 négyzetméter, amely számos, az egyes népgazdasági ágak eredményeit bemutató épületet, kultúrrendezéseket szolgáló pavilont foglal magába. Nem csekély feladat volt a Brüsszelt megjárt épületet annakidején úgy megtervezni, hogy az egyáltalán ne hasson improvizáltan és mégis szétszedhető, elszállítható és újra felállítható legyen. A tervezőknek sikerült ez a bonyolult műszaki és művészi feladatot maradéktalanul megoldani, amiért is a múlt esztendőben köztársaságunk legnagyobb kitüntetésében, az államdíjban részesültek. A pavilonok újrafelállítása, sőt berendezése alig hat hónapot igényelt, és azon hatvan vállalat vett részt. Magán a kiállításon 214 üzemünk válogatott kiállítási tárgyai vannak. Mégis ne higgyük azt, hogy a Csehszlovákia 1960-ban című kiállítás csupa eredeti, kimondottan erre az alkalomra készült tárgyakat mutat be. Ellenkezőleg, minden bemutatott gép, termék olyan, amely — bár iparunk, mezőgazdaságunk stb. csúcsterméke, mégis sorozatgyártás eredménye. Helyes ez az elv már csak azért is, mert dolgozóink, akik százezer számra látogatják elért színvonalunknak ezt a történelmi t^mutatóját, meg tudják ítélni a maguk szakmájában, általános jellegű-e tényleg a termelésben részvevő vagy a termelés eredményét képező kiállított tárgy. Ezen elv érvényesülése következtében a brüsszeli csarnok tartalma két esztendő alatt lényegesen megváltozott, mert a világkiállításon — tekintettel az ott felvonuló világkonkurrenciára, a két világrendszernek lezajló ádáz versenyére csak a tényleges csúcstermékeket, a legújabb vívmányokat és mindazon kulturális emlékeket mutatunk be, amelyeknél a kiállításon megforduló és a világ minden sarkából származó közönség soraiban a legnagyobb visszhangra számíthattunk. Hogy ezt a célt brüsszeli bemutatónk az 1958-as világkiállításon elérte, azt a tömeges érdeklődésen kívül a kapott rekordszámú aranyérem is bizonyltja. A Csehszlovákia 1960-ban kiállítás csarnokaiban ezzel szemben, mint mondottuk, otthonosabban járunk. Az egyes szakmák szakemberei minduntalan ismerős tárgyakra bukkannak, olyanokra is, amelyeknek megtervezésébén, kidolgozásában, előállításában személyesen részt vettek. Öröm volt nézni egy kisebb leánycsoport lelkendezését, amikor az egyik sarokban felfedezték a legújabb, nylonharisnyákat fonó automatánkat, amilyen mellett odahaza ők maguk is dolgoznak és tényleg, ahogy igazolták, két perc alatt egy párt megszőnek. A főépület jobboldali részében, ahol Brüszszelben az atomrészecske gyorsító betatrónunk modellje állott, ma harmadik ötéves tervünk 18 méter magas szimbolikus szerkezete meredezik a tetőnek. A jelképes létesítmény František Tröstler neves prágai színházi díszlettervező müve. És mégis a közeljövő legkonkrétabb valósága: azt mutatja be szellemes, szuggesztív és szemléletes módon, mi mindent valósítunk meg az előttünk álló harmadik ötéves tervünkben, mennyivel lesz életünk gazdagabb 1965-ben, amikor — valószínűleg hasonló kiállítással is — köztársaságunk felszabadulásának huszadik évfordulóját fogjuk ünnepelni. A Fučík Parkban most lezajló kiállítás tehát egyesíti magában életfelfogásunk mindkét arculatát: büszkén és bírálólag néz vissza a múltba, tekinti át eredményeit, de ugyanakkor maga előtt látja a jövő közvetlen feladatait, a haladás szüntelenül előbbre vivő, magasabb célok felé törő útját. A harmadik ötéves terv jelképe után az a három ipari ágazatunk mutatja be eredményeit, amelyeken jelenleg továbbfejlődésünk fő terhe nyugszik. A gépipar, a vegyi ipar és az energetika ezek az ágazatok és amit a kiállításon láthatunk, méltán képviseli nemcsak elért eredményeinket, hanem konkréten megmutatja - főleg az energetika terén —i az előttünk álló feladatokat. Még általánosabb a tömegérdeklődés a következő termekben, amelyeket összefoglalóan a jóízlés bemutatójának lehetne nevezni. A gépekhez hasonlóan, amelyeket működés közben látunk, a jóízlés termékeit is mozgásban, kecsesen mozgó próbakisasszonyokon szemlélhetjük. A ruha rajtuk nem valami fantasztikus színházi kosztüm anyaga, hanem az, melyet mindnyájan meg tudunk venni és melyet kellő mennyiségben iparunk előállít, kereskedelmünk rendelkezésünkre bocsát. Mégis valamivel több annál, amit az egyes üzletek nyújtani tudnak: bemutatja, hogyan lehet egyszerű, aránylag olcsó anyagokból ízlésesen, harmonikusan öltözködni. Szorosan csatlakozik a jóízlés e műhelyeihez a hagyományos csehszlovákiai könnyűipari ágazatok a kerámia, az üveg s a díszműáruiparok bemutatója. A következő összekötőterem további meglepetéssel szolgál. Tervezője Jiŕí Trnka, a közismert rajzfilmek alkotója. Nagyszerű modellekben megelevenedik előttünk a múlt évszázad egyik legnagyobb műszaki látnokának, Verne Gyulának egész fantasztikus világa. Igen találó Adolf Hofmeisternek az a feljegyzése, hogy a kiállítást látogató két lurkó ezzel hagyta el Verne világát: „Hát amit Verne kitervelt, az ma már mind megvalósult, csak a „kétéves vakációból" nem lett semmi." A témát folytatja a csatlakozó kiállítási részleg, de ennek atyja már nem Verne, hanem az orosz Ciolkovszkij. A modellek azt mutatják be, hogy eddigi tudásunk eredményei és számításaink alapján milyen segédeszközök igénybevételével szállhat le előreláthatólag egy évtizeden belül az ember —i tegyük hozzá, bizonyára a szovjet ember —i elsőnek a Hold légkörmentes felszínére. Feltehető, hogy e berendezések számos eleme a Szovjetunióban már komoly tanulmányok Hazánkban kiváló minőségű és nagy pontosságú mérőműszereket gyártunk. Prágában, a Csehszlovákia 1960-ban című kiállításon állítottuk ki a képUnkön látható FMB fotoelaszclmétert, mely lehetővé teszi a gépek és épületvázak kicsinyített modelljeinek a megterhelés okozta belső feszültség tanulmányozását. (V. Lomoz — ČTK felvétele) tárgyát képezi, esetleg már a kísérletezés stádiumában van. Hasonlóképpen elsősorban a képzelet világát foglalkoztatja a legtöbb látogatónál az emberi méreteket meghaladó makrokozmosz és az emberi képzelő tehetséget parányi volta miatt messze túllépő mikrokozmosz szembeállítása. Az egyik fafalon a Tejút egy részének csillagmiriádjai, mind megannyi olyan naprendszer vagy annál is elképzelhetetlenül nagyobb, mint a mienk. A másik oldalon az elektrón-mikroszkópok, a sok százezerszeres nagyítások világa, amelyben a legapróbb baktérium is akkora, mint egy borjúfej. A központi csarnokot a szocializmus építése eredményeit bemutató terem zárja le, amelyben 21 diavetítő és 5 mozgókép vetítő berendezés szemlélteti a poliekrán rendszer minden vívmányával a szocializmus építésében elért eredményeket. A volt brüsszeli pavilont számos más, kisebb-nagyobb épület egészíti ki, amelyekben egyes különleges iparágaink mutatják be eredményeinket. Ilyen például a közlekedési csarnok, vagy az építészet, a sport, a turisztika érdekesnél-érdekesebb bemutatói. Mégis a vidéki látogatók nagy többségének érdeklődését szocialista mezőgazdaságunk eredményeinek bemutatói vonják magukra. A laikust is meglepik a modern állattenyésztés módszerei, a teljesen gépesített tyúkfarm-ketrecek, ahol mind az etetés és az itatás, mind a kitojt tojás összegyűjtése, a ketrecek tisztántartása teljesen gépesített, ahhoz a gondozó hozzá nem nyúl. Hasonlóképpen láthatunk olyan szarvasmarha- és sertésistállókat, amelyek olyan tiszták, mint a patika, jóllehet híre-hamva sincs az istálló közelében a gondozó személyzetnek. A szoros értelemben vett bemutató csarnokokon kívül kulturális intézmények, vendéglátó üzemek, árnyas sétautak, szórakoztató berendezések egészítik ki ezt a kiállítási várost. Sz. L. Bratislava mellett a Farkastorokban épül hazánk egyik legnagyobb, legkorszerűbb és Közép-Európában legtökéletesebb vegyi ipari kombinátja a testvéri Szovjetunió nagy anyagi és műszaki segítségével. Ügyszólván napról napra változik a Farkastorok arculata, amiről felvételeink is tanúskodnak. Első képünkön: az új termelési részleg — a szelektív finomító építése. E legkorszerűbb berendezésű finomítóban kiváló minőségű motorolajat gyártanak majd. A finomító építését 1961. január l-ig kellett volna befejezni, de a szerelőcsoportok elhatározták, hogy a finomítót már ez év október 1-én próbaüzembe helyezik. Második képünkön: a szelektív finomító több mint 40 méter magas kéménye, melyen Ladislav Lukovič és Aloiz Turza, a Královo Pole-i Gépgyár szerelói dolgoznak. Harmadik képünkön: a szelektív finomító berendezésének szerelése. (Hrebíček — felvétele) ÜJ SZÖ 4 * 1960. június 12.