Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-10 / 160. szám, péntek

EGY AKTIVISTA ^ SOK KQZU

L Pergessünk csak vissza két vagy három esztendőt: mit is mondtak akkor a košicei Keletszlovákiai Gépgyár 430-as üzemrészlegén a termelés pártellenőrzéséről? — Lehet, hogy másutt igen üdvös dolog, ere nem sokra jutunk vele, hiszen nekünk speciális műszaki feladatokat kell megoldanunk, s ezekhez a pártszervezet édeskeveset járulhat hozzá. Meg aztán mi kommunista gazdasági vezetők azért vagyunk itt, hogy a problémákat önállóan megoldjuk... Ilyen és hasonló nézetek akadályozták a dolgozók részvételét a termelési problémák megoldásában. Ugyanakkor a kompresszorok sorozattermelésére kellett rátérniök, egyidejűleg sok más új alkatrészt is kellett gyártaniok. Ezek a feladatok túlnyomórészt valóban a gazdasági és műszaki vezetést állították nagy próba elé. El kell ismerni, hogy a tehetséges, igyekvő gazdasági vezetők sok nehézséget gyűrtek le. Megoldottak sok problémát. De tény az, hogy a műszaki dolgozók és a pártbizottság külön-külön, egymástól majdnem függetlenül igyekeztek megoldani termelési és a politikai feladatokat. Az üzemi pártbizottság őszinte hangú bírálata nem volt' hiábavaló. Bencúr Mihály elvtárs, géplakatos, az üzemi pártbizottság egyik tagja a pártalapszervezet aktivistája ébresztette rá teljes egészében az üzemrészleg vezetőit és a pártbizottságot is, hogy a termelés legfontosabb tényezőjét, a munkást nem szabad számításon kívül hagyni. k Rámutatott, hogy a fiatal üzemrészlegnek nincs jól összeszokott, gyakorlott törzsgárdája. A dolgozók zöme fiatalokból áll. Munkájuk igen kényes, kitartó figyelmet igényel s nevelésük mindenekelőtt a pártszervezet feladata. Figyelmeztette a gazdasági vezetőket, hogy a hozzájuk tartozó emberek politikai nevelésével is törődjenek. Különösen a kommunista műszaki vezetőket figyelmeztette erre a kötelességre. A pártszervezet Bencűr elvtárs, illetve az üzemi pártbizottság útmutatása nyomán az ifjúság nevelésében valóban jelentős eredményeket ért el. Bebizonyosodott, hogy a fiatalokat vonzzák a merész feladatok, él bennük a kockázattal járó, nehézségektől sem visszariadó tettvágy, csak helyes irányba kell terelni, úgy, hogy a termelés romantikája felkeltse érdeklődésüket,- lekösse cselekvő készségüket. Az -üzemrészlegen j|rva, sok dicsérő szót hallottunk Sopkó Gézáról, Tabakos Mihályról, Szitás Istvánról és sok más CSISZ-tagról, akik derekasan megállják helyüket a termelésben, különösen amióta a pártszervezet vette kezébe a fiatalok nevelését, szervezetük irányítását. Egyébként a CSISZ-szervezetre nagyon ráfér a segítség. — Csodálkozva tudtuk meg egyszer, — mondja Bencűr elvtárs —, hogy soknak még tagkönyve sem volt, üléseztek, de utána az égvilágon semmit sem csináltak. Ekkor a pártbizottság azt mondta: ez így nem megy tovább s megteremtette a fordulat első feltételeit. Mégpedig azzal, hogy a fiatal párttagokat megbízatással a CSISZ-be küldte... — Én több mint harmincöt éve szervezett munkás vagyok, *- fejtegette tovább Bencúr elvtárs, — s az a véleményem, hogy kezdetben jobban szót értünk a fiatalokkal, ha közvetlenebbül, kötetlenül beszélgetünk velük. Ha találkozunk a sportpályán, a kultúrteremben, vagy ajcár ebéd közben, biztos, hogy öt perc múlva már a politikára terelődik a szó. Szinte észrevétlenül, kényszer nélkül, nemegyszer órákig is elvitatkozunk az üzemrészleg termelési és munkaszervezési problémáiról s így fokozatosan kerül sor a szervezett összejövetelekre, megbeszélésekre, ahol feltárják a hibákat, segítenek a termelés pártellenőrzésének elmélyítésében. Amíg korábban a pártbizottság inkább csak belső ügyekkel foglalkozott s azokkal is elég rendszertelenül, most „újfajta" ügyek is szerepelnek ülésein. Például a szocialista munkabrigád címért versenyzőké. Abból indultak ki, hogy tisztázni kell a versenyfeltételeket, tervszerűbbé tenni teljesítésük ellenőrzését. Amikor ez sikeresen megtörtént, mindjárt abban is megállapodtak, hogy miben tudnának segíteni a versenyző munkaközösségeknek. A szándék nagyon jó. Több munkaközösség kommunistáinak egy csoportba való tartozása nem vezet sok eredményre. Ehelyett inkább legyen minden kollektívában egy pártcsoport, hogy javuljon a politikai nevelőmunka. A versenyző munkaközösségek megsegítésével valóban érdemes foglalkozni. Hiszen a kommunisták a pártonkívüliekkel összefogva okosan, ésszerűen tervezgetnek és szorgalmasan dolgoznak a tervek megvalósításán. Helyesebben azon fáradoznak, hogy termelési tervüket jő minőség mellett túlteljesítsék. Bencűr elvtárs, külön is felhívta a pártbizottság figyelmét a pártcsoportok szerepére, amelyek hivatva vannak a kis termelési egységekben, munkaközösségekben dolgozó kommunisták és pártonkívüliek szakmai és politikai nevelését elősegíteni. A pártalapszervezetben Bencúr Mihály elvtársról a jó vélemények mellett még azt is elmondták, hogy szívesen látják majd a Košicei Járási Nemzeti Bizottságban, ahová öt is jelölték, mert megérdemli a bizalmat. Mint aktivistának oroszlánrésze van a pártalapszervezet munkájának javulásában. A pártgyűléseken már gyakrabban hangzanakel olyan önbírálatok és bírálatok, melyekben egyesek számot vetnek arról, hogyan hajtották végre a kapott feladatokat és a végrehajtás során hogy érvényesül a munka ellenőrzése, segítése a pártbizottság részéről. Látogatásunk során ott találtuk a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívákban az őszülő kommunistákat, akik ugyan korban előrehaladottak, de fiatalos kedvvel és lendülettel, felelősen dolgoznak együtt a CSISZ-tagokkal. Az üzemrészleg vezetőjéről, Leško Imrich elvtársról is el lehet mondani, hogy következetesen dolgozik a párt politikájának megvalósításáért. Munkáját minden esetben a párthatározat szellemében végzi. Ezt megköveteli beosztottjaitól is. Vita van elég. Ügy érezzük, szükséges is. Hiszen ez mindig a munka megjavítása, az eredmények növelése érdekében történik. Dél körül járt az idő, a pártelnököt keresték. Bencúr elvtársat is másfele hívták a teendők. Mielőtt kiléptünk az irodahelyiségből, még egy pillantást vetettünk az esztergapadok, marógépek zúgásától hangos terembe, ahol valóban sok fiatal dolgozik, akik sok jót mondanak Bencúr Mihály elvtársról, mert ő tanítja őket a gépek és szakmájuk szeretetére s nem utolsósorban az anyagtakarékosságra, hogy a becsületes munkáért a borítékban mindenki tisztességes keresetet vigyen haza. Bár más és más szavakkal, de lényegében mind azt mondták: Mihály bácsi valóban jó ember. Látjuk, törődik ügyünkkel, elősegítette részvételünket a termelési problémák megoldásában, a gazdasági vezetők tevékenységének ellenőrzésében a jobb gazdasági eredmények elérése érdekében. Cselekszik, és arra* buzdít másokat is. Ilyen képviselő kell nekünk a járási nemzeti bizottságban! Erdősi Ede Az agitációs központok felelőssége Dolgozóink a második ötéves terv sikeres befejezésén munkálkodva nagyszerű eredményeket érnek el, s jó feltételeket teremtenek a harmadik ötéves terv sikeres teljesítesére. A politikai nevelőmunka terén népünk politikai és munkaaktivitása hatalmas fellendülésének ügyét akkor szolgáljuk helyesen, ha nemcsak a múlt sikereiről beszélünk, de felvázoljuk előttük a jövő terveit, célkitűzéseit, a szocialista társadalom építése betetőzésének kérdéseit is. Ilyen szempontból agitációs központjainknak most és a jövőben is a lakosság politikai iskoláivá kell válniok. Érzékenyen kell reagálniok a napi eseményekre, s nem szabad megválaszolatlanul hagyni egyetlen kérdést sem. Ugyanakkor tevékenyen seglteniök kell a szocialista munkaversenyt. Az agitáciőnak nincs, nem lehet megszabott ideje. Mindig és mindenütt ÉLNI KELL AZ ÉLŐ SZÖ EREJÉVEL. De helytelen az agitátoroktól erejüket felülmúló munkát követelni. Az agitációs központok irányító, szervező erejétől nagymértékben függ a végzett munka sikere. Nem mehetünk el szó nélkül például a Nové Zámky-i agitációs központ szervező munkája mellett, ahol egy agitátorra sokszor 100 választó is jutott. Július Masaryk elvtárs szerint már megtették a szükséges intézkedéseket. De mindez neim fordulhatott volna elő, ha körültekintőbben járnak el. Mint maga mondja, a lakosság szívesen jár az agitációs központ rendezvényeire. Ez persze nem jelenti, hogy a személyes agitáció szerepét csökkentsük. Márpedig az említett esetben az agitátornak csupán annyira futhatta erejéből, hogy sorba járta a választókat... Tóth Zoltán elvtárssal, a járási pártbizottság dolgozójával beszélgetve tudom meg, hogy a járásban közel 4000 agitátor „működik, s 76 agitációs központjuk van. A körültekintő, jó szervező munka érdeme. hogy például Palárikovon telt há2 fogadta a képviselőjelölteket. Komjatieén csaknem ezerre rúgott azok száma, akik a jelöltekkel való találkozáson részt vettek. A jó szervező munkában része van a járási pártbizottságnak. H^fnte foglalkoznak az- agitátorokkal s megszabják a munka tartalmát. A járást nyolc agitációs körzetre osztották, s nyolc emberen keresztül naponta eleven kapcsolatos tartanak fenn az agitátorok népes családjával. Brosúra formájában a közelmúltban adták ki — két színnyomásban s grafikonokkal ellátva — hogy a fárásban milyen változások mennek végbe A HARMADIK ÖTÉVES TERV IDIJÉN. Ebből nemcsak azt tudhatják meg a lakosok, hogy Suranyban, Štúrovón s a járási székhelyen új üzemek nőnek majd, de arról is képet nyernek, hogy az ötéves terv végére a búzatermelés hektárhozama például 22,5 mázsáról 27,3-ra növekszik, s valóban minden feltétel megvan az ötéves terv irányszámainak egy évvel korábbi teljesítésére. A járási pártbizottság példája követőkre talált. Az egyes jól működő agitációs központok helyi újságok formájában tájékoztatják a választókat. £ az újságokban nemcsak a jelenről írnak, de behatóan elemzik a múltat is. A Semerovón megjelenő „Zpravodaj" 15 év eredményeit feldolgozva arról tájékoztat például, hagy falujukban 158 új ház épült, s 250 hálószobabútorral, 14 televízióval, 70 mosógéppel stb. gyarapodtak. Ďurišova Ludmilának, az agitációs központ vezetőjének azonban a jólétet tükröző olyan szerény jel sem kerülte el figyelmét, mint például, hogy a faluba 285 napilap, 225 folyóirat jár, s ezenkívül a diák megrendelők száma 339. A Komjaticén működő agitációs központ ugyancsak a járás legjobbjai közé tartozik. Jól felhasználják a helyi példákat, a szemléltető agitációt, stb. Agitációs munkájuk nem felszínes, hanem a falu való helyzetéből indul ki. Az ő példájukat kellene követni a nánaiaknak és a chlabaiaknak is, ahol még kísért a rögtönzés, az elmélyült munka hiánya. Az agitáció követelte felvilágosító munka érdekében SOKAT TEHET A HELYI HANGSZÓRÓ IS. Kamenínen például Szurdi Miklós tanító vezetésével nemcsak a napi politikai eseményekkel foglalkoznak, de a szövetkezet munkájával, tervteljesítésével is. S mint jó kezdeményezést könyvelhetjük el a CSISZ helyi szervezete rendezte beszélgetéseket is a falu idősebb kommunistáival. Csupán néhány példára szorítkoztunk, azonban ez is elég annak hangsúlyozására, hogy a jó agitációnak ilyen vagy olyan formában, de mindenütt tere van. • Csupán ötlet, s akarat kérdése. S netn szabad azt sem elfelejtenünk, hogy nemcsak a választói jog öntudatos gyakorláséra neveljük a lakosokat, de arra is, hogyan kell a nemzeti bizottságokkal együtt munkálkodni, és segíteni népünk felemelkedésének ügyét. —zsolt— Málí'Mš Csatornázzák Galántát. A főcsatornát nagyrészt gépi erővel ássák. Sok fáradságos munkától mentesítik a felvételünkön látható gépek a csatornázás dolgozóit. Drábek V. íelv. František Hečko: Falu a hegyek között Alig néhány hónappal ezelőtt távozott hirtelen az élők sorából František Hečko, a nagy szlovák prózaíró, a szocialista realizmus alkotó módszerét követő kiváló írói egyéniség. Költőnek indult s vérbeli prózaíró lett belőle. Művei közül kimagasló értéket képvisel a magyar fordításban is megjelent Vörös bor és a Falu ,a hegyék közt. František Hečko utóbbi regényében a szlovák falu felszabadulásának, újjászületésének drámai történetét írta meg. Ma, az író születésének 55. évfordulóján emlékének és élő irodalmi örökének e könyvből vett alábbi részlettel adózunk. Szeptemberben Sehnárék lurkója már a hrustyini gimnázium negyedik osztályának tanulója lett. A nyáron át majd olyan magasra nőtt, mint Pavo, és meg is legényesedett. Ogy bújt ki a gyerekkorból, mint valami szűk ruhából. Sehnárék, akik éppen krumplit készültek ásni. nem szívesen vettek búcsút töle. — Jobb volna, ha nem is mennél, — mondta a fiúnak az anyja, amikor föl akart ülni Pavó kerékpárjára. — Maradi szépen otthon, mit gyötrőd magad a tanulással ... Van munka elég ... Legalább egy hónapba beletelik, amig betakarítjuk a krumplit. — Hát bizony, elkéne a segítséged, — szólal meg az apja is, de azért csinálj csak, amit akarsz. A tanulásnak is hasznát veszed.. . A diákfiú nem tudja, mit tegyen. Anyjára pillant, áztán az apjára, körülnéz az udvaron és tekintete végigfut a sztodolistyei földeken. A csábítás nagy és a legénf/ké már-már úgy dönt, hogy itthon marad. De akkor váratlanul olyasmi történik, hogy Jurkó tüstént a kerékpár nyergébe pattan és valósággal kiröpül az udvarról az útra. Ugyanis a Tűrik patak hídja felől, a túlsó partról mozdonyfütty hallatszik. Az öreg masina nagy szuszogva három megrongált marhakocsit vonszol fölfelé a síneken. A vagónok ajtajából néhány ember integet és a sztodolistyebeliek, mint az eszveszettek rohannak ki faházaikból az útra. A kisfiúk ugrálnak, a lányok táncra perdülnek, az öregek szemüket törölgetik. Nem is csoda, mert ez az első vonat a felszabadulás óta. Öt hosszú hónapon át a sztodolistyei völgy csendjét nem zavarta meg sem a sípszó, sem vonatzakatolás. Ez az első üdvözlet, amit a faluba a környező világ küldött. És ez az üdvözlet olyan hatással van Sehnárék lurkójára, hogy belepirul és odakiáltja az anyjának: — Mama^ én megyek! És elmegy. Sehnárék is mennek krumplit ásni. Pavó fogja a kapát, de alig teszi a vállára, apja hidegen rászól: — Hadd csak! Magunk is kiássuk ... Pavo helyére teszi a kapát, szemét elfutja a könny, csak annyi ereje van, hogy még odaszóljon az anyjának: — Aztán jó sok krumplit ássanak, mama! és — isten áldja magukat... Zuza elsírja magát, de Pavo már nem hallja. Gyors léptekkel kimegy az udvarról, futva végigrohan a falun és minden • felesleges teketória nélkül magával viszi Dórát a brodnói plébániára. Azzal köszönt be: — Plébános úr, kérem, hirdessen kl bennünket. A pap hátradől a karosszékben, nyel egypárat, a szemét forgatja, két kezét összekulcsolja a hasán és szorgalmasan maimozik. Nyilván így akarja beleélni magát a szokatlan helyzetbe, amelyet a társadalmilag és vagyonilag egymástól ennyire különböző két jegyes jelent számára. — Errefelé az a szokás — mondja szemrehányóan, atyai hangon, — hogy a fiatalok ilyen alkalmakkor a kereszt szüleik, vagy idősebb rokonaik kíséretében jönnek el hozzám. Ti meg hol hagytátok őket? — Mind elmentek krumplit ásni, —• feleli Pavo kissé ingerülten, — és magam se tudom, mi keresnivalójuk volna itt. Nem vagyunk már kisgyerekek, hogy a keresztapánk kézen fogva vezessen ... — Ejnye, ejntje fiacskám! — elevenedik meg a pap. — És én meg honnan tudjam, hogy a szüleid beleegyeznek-e a dologba? A szüleid Sztodolistyében köz-, tiszteletben álló, megbecsült és mindenekelőtt vallásos emberek. Megengedték ők neked, hogy elvedd ezt a — Do-, rqltyát? — Mit kell azon megengedni?! csodálkozik Pavo és felveti a fejét. — Ő, tehát így állunk... Nehéz utat választottál, Palkó fiam! Nem ajánlom, hogy szülői áldás nélkül köss házasságot... Tudod, micsoda bűn az? És egy* általában, tudod te fiam, hogy mit cselekszel ? — Tudom, plébános úr. Szüleim akarata ellenére házasodom. És arra kérem magát, hirdessen ki bennünket. Minél előbb meg akarok házasodni. Nem vár* hatunk... A pap fürkésző szemmel pillant Dórára, de az olyan magabiztosan, szinte szemtelenül néz vissza rá, hogy a pap nyomban félrefordítja a tekintetét. — Es miért nem várhatsz, Palkó? — Mert a magam ura' akarok lenni. Az apám csak örülni fog, ha nem leszek a szeme előtt... — Tehát így áll a dolog! — A pap egy kicsit hümmög, aztán mutatóújjával megfenyegeti Pavót: — Hát rendben van, de előbb háromszor gyertek el a jegyesek oktatására, katekizmust tanulni! — Örül, hogy mégis csak talált valami ürügyet, amivel elhalaszthatja a kihirdetést és határozottan kijelenti: Aztán majd kihirdetlek. — Én már két katekizmust is megtanultam, plébános úri az egyiket a felkelés alatt, a másikat pedig a német fogolytáborban. Amíg élek, nem felejtem el, különösen azt a másodikat. — A jegyesek kivétel nélkül oktatásra járnak, majd eljársz te is! — mondja most már haragosan a lelkész és kinyújtott mutatóujja fenyegetően mered a magasba. — Hát akkor bocsánatot kérek, plébános úr, majd polgárilag esküszünk ösz-. sze ... — Ö, te istentől elrugaszkodott pogány! — ijed meg a pap, olyan erővel huppan le a székre, hogy az belerecscsen, előveszi a tollat és írni kezdi a kihirdetés szövegét. A fiatal jegyespár pedig rövid idő múlva nem éppen a legboldogabban hagyja el a plébánia épületét. ČESKÁ TftEBOVÄ a vasutasok városa. Nagy forgalmú vasúti gócpont, hatalmas műhelyekkel. Itt van az ország leghíresebb vasútas szakiskolája, itt épül az ország legnagyobb rendezőpályaudvara. Ezért azok, akik azt akarják, hogy városuk még szebb legyen, elsősorban vasutasok, ténylegesek, még jő erőben levő nyugdíjasak és csak utánuk jönnek a textiígyárak és a „kommunátok" dolgozói, hivatalnokok, férfiak és nők, ez utóbbiak köziil külön a háziasszonyok és nem utolsósorban a diákok és gyerekek. Jaroslav Roleček elvtárssal, a HNB elnökével, Pavllček elvtárssal, a helyettesével. a titkárral és egy-két osztályvezetővel folytatott beszélgetés során megegyeztünk abban, a helyi és városi nemzeti bizottságok aktivitásán és kezdeményezésén múlik, hogy egyre szélesebb hatáskörüket a maga egészében és helyesen használják fel a nép javára, társadalmunk további felvirágzására. A községfejlesztési „Z"-akcióban a nemzeti bizottságok bebizonyították rátermettHOGY VÁROSUNK MÉG SZEBB LEG YEN ségüket, hiszen a lakosság erejére támaszkodó munkájuk az utolsó öt év alatt 8,5 millárdnyi értéket eredményezett, a ráfordított állami hozzájárulás pedig csupán 1,5 milliárd koronát tett ki. Česká Trebován 22 utcabizottság működik. Eredményes helyi politikai és a szomszédos EFSZ-eknek nyújtott szervezési és kétkézi segítségen kívül tavaly háromnegyedmillió Kčs értékben szabályozták, kövezték, csatornázták az utcákat, parkokat, játszótereket. A brigádok szervezését az utcabizottságok vezetői intézik, de az öreg Hilďebrand, a derék Renčin, aki egyben a tanács tagja, vagy Vala, a kommunális szabó, a fizikai munkából is alaposan kiveszik részüket, méghozzá családostól, gyerekestől. Az ilyen jó példa ragadós. Az ilyen vezetőket szívesen követik. Ilyen helyen sorra születnek a kezdeményező javaslatok. AZ UTCABIZOTTSÁGOK kölcsönös versenyben mérik össze erejüket és a köz érdekében túl akarják egymást „licitálni". A 14. utcabizottságban, ahol Renčin elvtárs az elnök, miután saját körzetüket, a KOpec környékét, a Cseh Testvérek, a Volák, a Nejedlý és a Ressler utcákat már rendbehozták, ezekben a szép májusi napokban, amikor ott jártam, „forradalmi" tettre szánták rá magukat. Harcos huszita őseik módjára ásóval, csákánynyal felszerelve hadüzenet kihirdetése nélkül betörtek a szomszédos városkörzetbe: megkezdték a városi strandra vezető út rendbehozatalát. Reggeli beszélgetésünk során különféle írásbeli anyagot kaptam a város terveiről, tele számokkal,, költségvetéssel, indokolással. Hát persze, kell a terv; költségvetés, állampolgári fegyelem, munkabeosztás, harmonogram, grafikon és ciklus, de mindenekelőtt a morális tényező: a lakosok állandó nevelése, öntudata, kezdeményezése és közös, tegyük mindjárt hozzá- szívet-lelket felderítő munkában, eredményekben megnyilvánuló tetteik. Lakosok? Pontosan fejeztem ki magam? A gyerkőcök, a pionírok már „lakosok"? Česká Trebován igen. A 13. utcabizottság elnökétől, Hildebrand elvtárstól két tízéves kislány gereblyéket kért. A közeli park egyik részét akarják rendbehozni. Húsz óra brigádmunkáért a pionírszervezetben csillagot kapnak. Lehet, hogy a gyerekek a csillagot akarják. Česká Tŕebová felnőtt, lakossága azért brigádoskodik, hogy városuk még szebb legyen. És ez jórészben a helyi nemzeti bizottság tagjainak, a nép képviselőinek az érdeme ... SZILY IMRE ÜJ SZÖ 5 * 196

0- 3

únius 1

0-