Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-01 / 151. szám, szerda

A föld termővé tétele — egész népünk ügye M. CHUDÍK földművelésügyi megbízott beszéde Pezinokban, a talajjavító szövetkezetek 1960. május 25. és 26-i szlovákiai értekezletén SZLOVÁKIA MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSE A HARMADIK ÖTÉVES TERV ÉVEIBEN TOVÄBBI NAGY FELLENDÜLÉS ELŐTT ÁLL. AZ 1957-ES HELYZETTEL SZEMBEN 1965-IG 47,2 SZÁZALÉKKAL KELL NÖVEKEDNIE EBBŐL A NÖVÉNYTERMESZTÉSNEK 45,8 SZÁZALÉKKAL, AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERMELÉSNEK 49,1 SZÁZALÉKKAL. AZ 1961-1965-ÖS ÉVEKBEN A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉVENTE MINTEGY 5 SZÁZALÉKKAL EMELKEDIK ÉS EZZEL TELJESÜL A CSKP XI. KONGRESSZUSÁN KITŰZÖTT ALAPELV: HASONLŐ TERMELÉSI FELTÉTELEK KÖZÖTT SZLOVÁKIÁBAN ELÉRJÜK A CSEH ORSZÁGRÉSZEK MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZÍNVONALÁT. E merész feladatok teljesítése csupán a szocialista szektorban lehetséges. Ezért a politikai munka súlypontja továbbra is arra irányul, hogy megnyerjük a kis- és középparasztokat, akik még mindig 452 500 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodnak és így a legrövidebb idő alatt befejezzük a szövetkezetesítést. Pártunk politikájának helyességét Termelési típus I megerősíti az a tény, hogy a szo1 cialista mezőgazdasági üzemekben már ma megvan a lehetőség arra, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkafeltételei és keresete megfeleljenek az ipari dolgozókénak. Az utóbbi időszakban e szakaszon különösen fontos sikereket érünk el a progresszív technológiában főleg az állattenyésztési termelésben. A gazdasági állatok tipikusan kistermelői tenyésztésének hagyományos módszeréről áttérünk a leghaladóbb technológia bevezetésére, így a növendékállatok levegős nevelésére mély almozással, a fiatal állatok és tehenek szabad istállózására, a sertéshizlalás automatizálására és számos további, ma már ismert módszerekre, amelyekkel a munkatermelékenységet több mint 100 százalékkal növelhetjük s a fáradságos és nem higiénikus munkákat fokozatosan megszüntethetjük. Az állattenyésztési termelésben az új irányzatok megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy 1965-ig az egyes termelési típusokban minden egyes szövetkezetben és állami gazdaságban elérjük a gazdasági állatok alábbi minimális sűrűségét és hasznosságát: Sűrűség 100 ha mezőgazdasági földre számítva szarvasmarha tehén fejésátlag EFSZ állami EFSZ állami EFSZ állami gazdaság gazdaság gazdaság Kukoricatermelő 65 Cukorrépatermelő 65 Burgonyatermelő 55 Hegyi 52 68 27 28 2700 3150 70 27 30 2700 3200 55 23 23 2400 2850 52 20 20 2200 2600 Emellett a szarvasmarhatenyésztésben a szocialista nagyüzemi tenyészetekben gondoskodni kell arról, hogy száz tehén után évente száz borjút neveljenek fel, beleszámítva az üszők borjait is. A tehénállományok felfrissítésének biztosítása megköveteli, hogy a csordában száz tehénnel egyidejűleg rendszeresen 30 üszőt fedeztessenek. Az új technológia keretében a szarvasmarhatenyésztésben széles alapokon bevezetjük a borjak csoportos nevelését és a fiatal állatok szabad istállózását, mély almozáson, magvastakarmányokkal való önetetéssel a szabad istállókban. A fejőstehén tenyészetben négysoros tehénistállókat alkalmazunk a tehenek automatikus kötözésével, vagy a fejősteheneket szabadon istállózzuk lehetővé téve, hogy külön rekeszes és tandem fejőállásokban fejhessék őket. A sertéstenyésztésben elsősorban a kocák ellőképességének fokozásáról, valamint annak a rendszernek kibővítéséről van szó, amikor a süldőket, mielőtt hizlaldába küldenők, egyszer elletjük, hogy így elérjük a sertéstenyésztés, főként a hizlalás gyorsabb forgalmát anélkül, hogy növelnénk a törzsállományt. A sertéstenyésztés egyik komoly feladata a harmadik ötéves terv éveiben a hizlalás leghaladóbb módszereinek bevezetése a száraz és nedves etetés automatizálásával, amiben jó példát mutat a Veľká Lomnica-i Állami Gazdaság. Ez lehetővé teszi a takarmány következetes kihasználását, a sertések súlygyarapodásának növekedését, a munkatermelékenység lényeges fokozását; a termelési költségek csökkentését és a hizlalás idejének lerövidítését. A baromfitenyésztésben az állományok 1965-ben az 1960-as évvel szemben az EFSZ-ekben több mint 50 százalékkal, az állami gazdaságokon 135 százalékkal növekednek, ebből a tyúkállományok az EFSZ-ekben 48 százalékkal és az állami gazdaságokon csaknem 400 százalékkal. Az EFSZ-ekben az egy tojóstyúkra számított átlagos tojáshozam legalább 130, az állami gazdaságokon pedig 160 tojás lesz. E célból megkezdjük baromfitenyésztő nagyfarmok építését, amelyek felszerelésüket és tenyésztési módszerüket tekintve elérik e téren a világ legfejlettebb államainak színvonlát. Az egységes földművesszövetkezetekben bevezetjük a termelékeny, ketreces baromfite nyésztést és főként a mély almozású tenyésztést. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a módszerek a leggazdaságosabban A termelés eme növekedése folytán a hús piaci termelése 1965-ben az 1960-as évhez viszonyítva 32 százalékkal, a tejé 20 százalékkal, a vajé 23 százalékkal és a tojásé 40 százalékkal növekszik. Igy az egy lakosra eső termelés mennyiségét és dolgozóink étrendjében a tápanyagok helyes arányát tekintve számos élenjáró tőkés államot megelőzünk. A munkaszervezés és díjazás terén is a szocialista mezőgazdasági üzemekben érvényesíteni kezdjük az irányítás új, haladóbb formáit és sokoldalúbban érvényesítjük az anyagi érdekeltség elveit. A politikailag és gazdaságilag szilárd szövetkezetek egy része, amelyek megfelelő üzemi forgóalappal rendelkeznek, már az idén megkezdik a szilárd munkadíjak kifizetését. A díjazásnak ez a módszere a gyakorlatban bevált; előnye főként abban rejlik, hogy igen egyszerű és érthető, fokozza a szövetkezeti tagság aktivitását, megszilárdítja a munkaerkölcsöt, főként az ifjúságra hat serkentően, csökkenti a szövetkezeti tagok személyes kiegészítő tulajdonának jelentőségét és hozzájárul a szövetkezet gazdaságossági rendszerének megszilárdításához. A díjazás eme módszerére szövetkezeteink többsége már most megteremti a feltételeket a forgó és a tartalék alapok növelésével. Belterjesebben gazdálkodjunk a földeken A mezőgazdasági termelés fejlődésének fő láncszeme és alapja a növénytermesztés. Ezért a harmadik ötéves tervben a növénytermesztés előnybe helyezése teljesen indokolt. A növénytermesztés szakaszán ránk váró feladat nagyságát a legjobban akkor látjuk, ha az 1959-ben elért egyes hektárhozamokat összehasonlítjuk az 1965-re tervezett hozamokkal: Termény Hektárhozamok Terv 1959 1965 Búza 21,1 26 Árpa 19,9 25 Kukorica 27,9 36 Cukorrépa 269,9 305 Burgonya 89,1 170 Évelő takarmányfélék 52,0 60 Nem lesz könnyű feladat ilyen termést elérni szlovákiai átlagban. Nagy erőfeszítés kell hozzá, hatékony* politikai szervező intézkedésekre és következetes termelési beavatkozásokra van szükség, hogy a harmadik ötéves terv feladatait a növénytermelés és az egész mezőgazdasági termelés szakaszán teljesítsük. A mezőgazdasági termelés lényeges növelése érdekében minden feltételt megteremtettünk főként most, amikor a föld túlnyomó részét nagyüzemi termelési formával a szocialista szektor keretében műveljük meg. A mezőgazdasági termelés növelésére azonban fel kell használni minden további forrást és eszközt is, elsősorban meg kell javítani a földalapot, mint a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközét. Néhány más országhoz viszonyítva a Csehszlovák Köztársaság egy lakosára aránylag kis terület szántóföld esik mégpedik 0,38 hektár, míg pl. a Szovjetunióban 1,14 hektár, az USÁban 1,19 hektár, Franciaországban 0,50 hektár stb. A mezőgazdasági földalap hazánkban korlátozott és növelésének tartalékai aránylag csekélyek. Évente jelentős a mezőgazdasági földterület csökkentése, mégpedig nemcsak a további iparosítás és nagy vízierőművek építése következtében, hanem a falvak egyéni lakásépítése miatt is. Helytelen, ha a nemzeti bizottságok a lakosoknak építési engedélyt adnak jó mezőgazdasági földön, a község belterületén kívül és megengedik az értékes talaj apasztását, hisz másrészt az újonnan nyert föld minden egyes hektárja nemcsak hogy húszezer, sőt több korona beruházŕsi költséget emészt fel, hanem rendkívül korlátozottak e földterületek bővítésének lehetőségei 's. A föld minden egyes hektárjával való helyes gazdálkodás lehetővé teszi, hogy maximális gazdasági .hatást érjünk el rajta. A mezőgazdasági termelés belterjessége további növelésének egyik fő feltétele tehát nálunk a föld termőképességének szüntelen fokozása, illetve mindama források és tartalékok kihasználása, amelyek a mezőgazdasági, elsősorban a szántóföldalap növelésére rendelkezésünkre állanak. Kell, hogy minden jó gazda a mezőgazdasági föld termőképességének szüntelen növelésére törekedjék s ezáltal megteremtse a magas hozamok elérésének feltételeit. E téren még sok a behoznivalónk és éppen a föld termőképességéről valő elégtelen gondoskodás okozza a termények alacsony hektárhozamait. A föld termőképességének fokozását különféle intézkedések komplexumaként kell értelmezni, amelyeket Igen gyorsan és kevés költséggel meg lehet valósítani. Arra törekszünk, hogy a föld termőképességét nemcsak agrotechnikai, hanem műszaki beavatkozással is növeljük, amilyen a komposztkészítés, meszezés, az elértéktelenedett és meddő földek feljavítása, a víz- és szélerózió elleni intézkedésekkel, vízgazdasági intézkedésekkel a mocsaras vagy aszályos földeken stb Különös figyelmet fogunk emellett szentelni a trágyalével való öntözésnek, ami igen jelentős intézkedés a föld komplex termövétételében. A vlzgazdasági és talajjavító munkálatok jelenlegi állapota Szlovákiában tekintettel a szükségletre egyáltalán nem kielégítő. Körülbelül 560 ezer hektár földet nem lehet belterjesen megművelni amiatt, hogy ideiglenes árterület vagy állandóan mocsaras. Több mint 400 ezer hektár földön fokozatosan öntözőberendezéseket kell építeni és így biztosítani a növények számára elegendő mennyiségű vizet a legválságosabb vegetációs időszakokban. Főként a kelet-szlovákiai síkság, a Záhorje, a Bodrogköz területéről, a Slaná és Ipoly folyók árterületérői, a Csallóközről és további területekről van szó. E területeken a földről való gondoskodásnak gyökeresen meg kell változnia és a vízgazdálkodási intézkedések komplexumával — így a folyómedrek szabályozásával, a felesleges, ártalmas vízmennyiség levezetésével, kiegészítő öntözéssel és a föld újra megművelésével — rövid idő alatt olyan helyzetet kell elérnünk, hogy ezek a nagykiterjedésű földterületek is teljes mértékben a magasfokúan belterjes mezőgazdasági termelést szolgálják. Jóllehet a vízgazdálkodási rendezések és a vízgazdasági talajjavítás, a lecsapolás vagy öntözés számos területen a legtöbb és legfontosabb intézkedés marad a hektárhozamok növelésére, e beavatkozásokkal párhuzamosan meg kell oldanunk az agrotechnika kérdéseit is. Nemcsak a lecsapolás vagy öntözés, hanem a szántás módszere, a növények gondozása és főként a trágyázás is befolyással van a föld vízrendszerére és termőképességére. A mélyszántás, a föld gépi erővel történő porhanyosítása lehetővé teszi a víz mozgását a földben és ezáltal hozzájárul az alagcsövezés helyes működéséhez is. A lecsapolt területeken még fontosabb szerepet tölt be a szerves trágyákkal való trágyázás, elsősorban az istállótrágya, a komposzt alkalmazása és a meszezés. Ezek az intézkedések elősegítik a föld morzsalékos struktúrájának kialakulását úgy, hogy az ilyen földből a felesleges víz gyorsan lefolyhat az alagcsöveken. A mélyszántás, a szerves trágyákkal való trágyázás és meszezés így a lecsapolt területeken bizonyos mértékig talajjavítási beavatkozást jelent, mert lehetővé teszi a vízlevezető berendezések jő működését. ( Hasonlóképp az öntözés sem volna hatásos, ha az öntözött területeken nem alkalmaznánk és nem tartanánk be agrotechnikai intézkedéseket. A túlzott öntözés árt a föld összetételének, a növényi tápanyagok az alacsonyabb rétegekbe kerülnek. Ezért az öntözött területeken be kell tartani a helyes vetésforgót, váltakozva kell vetni mélygyökerű és sekélyebb gyökerű növényeket a vetésforgóban, maximális mértékben be kell sorolni a takarmányféléket, amelyek az öntözéses gazdaság leghálásabb növényei, jó feltételeket teremtenek a humuszképződésre és a föld biológiai tevékenységének megjavítására. A föld termővétételére irányuló különböző intézkedések komplexumában első helyen áll a trágyázás. Földjeink általában szegények humuszban. Eme állapot okai elsősorban a kapitalista gazdálkodás káros örökségéből, valamint az elégtelen istállótrágya-termelésből ered a gazdasági állatok, főként a szarvasmarha elégtelen sűrűsége következtében. Legfontosabb feladat: humuszt a földnek Az istállótrágya termelése Szlovákiában a trágyázási szükségletnek a szántóföldeknek csupán 75 százalékát, a legelők, rétek és szőlőknek pedig csak egy részét fedezi. A jelenlegi és tervezett vetések és hektárhozamok összetétele 1965-ig megköveteli, hogy Szlovákiában évente 430 ezer hektár szántóföldet trágyázzunk istállótrágyával, hektáronként 300-350 mázsás adagokkkal. Az e terület számára szükséges évi istállótrágya-fogyasztás kb. 15 millió tonnát tesz ki. A hiányzó kb. négymillió tonnát tehát elsősorban fokozott istállőtrágyatermeléssel kell fedezni s csökkenteni kell a termelésében előforduló veszteségeket, zöld trágyázást kell alkalmazni és főként komposztott kell készíteni. Tekintettel arra, hogy földjeinket sürgősen kell tápanyagokkal gazdagítanunk, a CSKP KÉ politikai irodája elhatározta, hogy széles komposzt-termelési akciót indít. Csupán az idei évben, amely a szerves trágyák termelése tartós rendszerének kezdetét jelenti, hazánkban tízmillió köbméter komposztot kell készítenünk, ebből Szlovákiában 2 és fél millió köbmétert. A komposzttermelés nyersanyagalapja annyira széles, hogy e feladat teljesíthető, az eddigi komposzt-termelésnél csak minimális mértékben használták fel. Elsősorban olyan nyersanyagforrásokról van szó, mint a városi, ipari és mezőgazdasági hulladék, valamint a helyi természeti források. Az alakuló kerületi és járási pártkonferenciák az idén tavasszal fokozott felajánlásokat tettek a komposzttermelésre, így pl. a kelet-szlovákiai kerület a tervezett 725 ezer köbméter helyett feladatul tűzte ki 800 ezer köbméter, a közép-szlovákiai kerület 575 ezer köbméter komposzt helyett 700 ezer köbméter, a nyugat-szlovákiai terület pedig 1 millió 200 ezer köbméter helyett 1 267 400 köbméter komposzt készítését. Fontos, hogy e felajánlásokat sikeresen teljesítsék. Pártunk a föld termőképességének komplex agrotechnikai és vízgazdasági intézkedésekkel való növelésére rendkívüli gondot és segítséget fordít s e célra évről évre nagyobb összegeket folyosít. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája és a kormány, illetve az SZLKP Központi Bizottságának irodája és a Megbízottak Testülete által hozott eddigi intézkedések az üzemek, | hivatalok és falvak egész dolgozó népét e fontos feladatra irányítják és ugyanakkor minden feltételt megteremtenek sikeres teljesítésére. A CSKP KB politikai irodája jóváhagyta azt az alapelvet, hogy a föld termőképessége fokozására irányuló mozgalomnak országos mozgalommá kell válnia. Népünk megértette ezt az irányelvet és így már 1959-ben, Kelet-Szlovákia dolgozóinak felhívása alapján a párt- és kormányküldöttség látogatása alkalmából, valamint hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére kibontakozott a városi és falusi dolgozók mozgalma a föld termőképességének fokozása érdekében. A talajjavító szövetkezetek problémái A talajjavítást intézkedések számos egységes földművesszövetkezetben lehetetlenné teszik, hogy saját erejükből oly nagyméretű intézkedéseket tegyenek, amelyek véglegesen megoldanák a földalap javításával kapcsolatos problémáikat. Itt az az elv érvényesül — amire nem képes egy ember, arra képes a kollektíva. A mi feltételeink között igen hasznos tevékenységet fejtenek ki a szövetkezetek közötti szervezetek, a talajjavító szövetkezetek. A CSKP KB politikai irodájának határozata értelmében a kormány törvényerejű intézkedése az egységes földművesszövetkezeteknek és a szocialista szektor más szervezeteinek lehetővé tette, hogy talajjavító szövetkezetekbe tömörüljenek. A talajjavító szövetkezetek váltak a szövetkezetek közötti szervezetek építésének első láncszemévé, amelyek egybehangolják tagjaik kölcsönös segítségét és tevékenységét egyes igényes gazdasági és beruházási feladatok teljesítésében, amelyek maximális gazdasági hatást hoznak a szövetkezet tagjai javára. A talajjavító szövetkezetek fő küldetése az illetékes területen minden intézkedést megvalósítani a föld termőképességének lényeges növelésére és ezéltal elérni és túlszárnyalni a mezőgazdasági termények tervezett hektárhozamait. A talajjavító szövetkezetben, mint szövetkezetek közötti szervezetben, az egyes tagok minden szabad és megfelelő eszközüket a talajjavítási rendezésekre összpontosítják, ugyanakkor azonban teljes mértékben felhasználják a helyi anyag forrásokat és munkaerőket is, lényegesen olcsóbbá teszik a talajjavító építkezést és lehetővé teszik a gazdasági eredmények megjavítását. A vízgazdasági és agromelioráciős talajjavítások az esetek túlnyomó részében meghaladják az egyes mezőgazdasági üzemek kereteit és ezért megoldásukba több egységes földművesszövetkezetet, illetve állami gazdaságot kell bekapcsolni. A víztárolók építése nagy anyagi eszközöket, erő- és pénzeszközöket követel meg, amelyeket az egységes földművesszövetkezetek, illetve állami gazdaságok nem tudnak teljes mértékben biztosítani, sem pedig a felépített müvet nem tudják kellően karbantartani és kihasználni. A talajjavító szövetkezetek, mint ebből látható, igen fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés növelésében. A lecsapolási munkálatokon, a folyómedrek szabályozásán, szennyvízlevezető és öntözőcsatornák építésén kívül itt vannak pl. a föld művelésének és újra megművelésének kérdései, a földvédelmi, erózióellenes intézkedések, a hegyi patakok szabályozása, a komposztkészítés, segédberendezések építése, stb. Ezt a tevékenységet tovább kell fejleszteni és bővíteni pl. a szövetkezetek közötti közlekedési hálózat kiépítésével, az utak karbantartásával stb. Erre az útra lépett a Veľké Kapušanyi Talajjavító Szövetkezet is. Az elvtársak e szövetkezetben a múlt év folyamán elkészítették és megjavították a legfontosabb összekötő utakat a szövetkezetek között, hidakat, átkelőket stb. építettek. A közös tevékenység kialakítja és megszilárdítja a szövetkezeti tagok új kölcsönös kapcsolatait is. A közös művön végzett elvtársi segítséggel és együttműködéssel leküzdik az ártalmas lokálpatriotizmust, az egyes EFSZ-ek illetve más me(Folytatás a 6. oldalon) tJJ SZÖ 5 * 1960. június 1,