Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-05 / 155. szám, vasárnap

A Szovjetunió derűlátóan tekint a nemzetközi helyzet fejlődésére (Folytatás a 3. oldalról) kos értelmű ember tehet ilyen nyilatkozatot, mert nem is tudja, mit mond. Adenauer „Va banque"-ot játszik. Nyilvánvalóan így gondolkozik: „Nyolcvannégy évet megéltem, sokáig már nem élhetek. Utánam az özönvíz". Ez persze nem töltheti el örömmel a németeket, s "Nyugat-Németország szövetségeseit sem. Adenauer szövetségeseinek fel kellene figyelniük az ilyen nyilatkozatokra. Már régen rá kellett volna húzni a kényszerzubbonyt és beszállítani a bolondokházába, hiszen ez az egyetlen megfelelő hely az ilyenek számára. (Élénkség a teremben, taps). N. Bellnek, az Observer c. londoni lap tudósítójának kérdése: Felsorolhatná-e pontos időrendbeli sorrendben azokat a leszerelési, intézkedéseket, amelyeket új javaslataiban előterjeszt? Először valamenynyi tömegpusztító fegyver szállító eszközének megsemmisítését javasolják-e és azután az ellenőrző szervek létrehozását, amely figyelemmel kísérné eme intézkedések teljesítését, vagy pedig először létesüljön az ellenőrző szervezet, amely ellenőrizné a fegyverek megsemmisítésének folyamatát? Hruscsov: Nem, ha megállapodunk a leszerelésről s létrejön az ez-zel kapcsolatos megegyezés, akkor kerülhet sor az ellenőrző bizottságok létrehozására. Ezek a bizottságok részt vennének a fegyverzet megsemmisítésének folyamatában, mert másképp nem volna meg a bizalom abban, hogy az egyik állam megsemmisíti a fegyvereket, a másik pedig növeli számukat. (Nevetés a teremben.) Azért szükséges, hogy minden államnak bizonyossága legyen. Becsületesen fogunk eljárni, nem úgy, mint az amerikai kormány. Szovjet emberek, becsületes emberek vagyunk! Náluk valamilyen külön erkölcs alakul ki, sőt nyilvánvalóan egész regénysorozat jön létre. Nem ítélik el a kémkedést, hanem azt mondják: Ez piszkos dolog, és ezért az elnöknek nem kellett a kémkedést beismernie. Állítólag azért, mert a kémkedés gyilkosságokkal, mérgezéssel stb. függ össze. Ezért kémkedni és gyilkolni lehet, sőt szükséges, - szó szerint így mondják i- de beismerni nem szükséges.. Mi nem így -gondolkodunk, elvetjük az ilyen erkölcsöt. Becsületes emberek vagyunk, hiszünk a magas erkölcsiségben, hisszük, hogy ez az erkölcs teljes diadalt arat nemcsak a szocialista országokban, hanem az egész világon. A kommunizmus győz, győz a józan emberi ész! E kérdéssel kapcsolatban újból hangsúlyozom: becsületesen fogunk eljárni, hogy a leszerelés folyamatának a háborús és bombahordozó eszközök felszámolására egyenlő jogok, egyforma lehetőségek legyenek! M. Gerasszimovnak, a TASZSZ tudósítójának kérdése: Elnök elvtárs! Az USA elnöke arról beszélt, hogy Amerika a „nyílt ég" kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé terjeszti. Ezzel az Amerikai Egyesült Államok a közvélemény szemében teljesen elveszti tekintélyét. Mi erről az ön nézete? Hruscsov: Az USA elnöke mindent megtehet amit akar, a javaslat beterjesztését illetőleg — többet azonban nem. Más dolog az, hogy a mi kormányunk e javaslattal majd egyetért-e vagy sem. Megmondottuk már, hogy ez értelmetlen javaslat. 1955-ben Genfben azt mondottam az elnöknek, hogy ez kémkedésre irányuló javaslat, hogy ezzel sohasem fogunk egyet érteni. Igyekezett bizonygatni előttem a maga álláspontját. Űgy vélem, ha Eisenhower elnöksége véget ér, a mi országunkban legfeljebb gyermekotthont vezethetne. Bizonyos vagyok abban, hogy jó lenne a gyermekek mellé, állami politikát azonban nem szabad rá bízni. Ha ilyen ember államot irányít, ez veszélyes, mert annyi mindent követhet el, hogy azután senki sem ismeri ki magát. Ezt azért mondom, mert ismerem őt. Megfigyeltem őt 1955-ben a genfi konferencián és szégyelltem magam helyette. A tárgyaló asztalnál az amerikaiakkal szemben ültek az angolok, mi pedig a franciákkal szemben. Dulles jobbra ült .az elnöktől. Amikor az elnökre Került a beszéd sora, Dulles írta neki a megjegyzéseket. Ha legalább elfordult volna és úgy olvasta volna, de nem, az elnök fogta e megjegyzéseket, elolvasta és félretette, amikor azután ismét beszélnie kellett, újból Dulles megjegyzéseit vette kezébe. Nos, elvtársak, uraim, akaratlanul is felmerült a kérdés, ki igazgatja tehát az államot és merre haladunk? Hisz tudja isten milyen határozatokat hozhat az ilyen elnök, pedig óriási, hatalmas országról van szó. Ezért borzalmas, hogy ily hatalmas erő van ilyen kezekben. Foster Dulles meghalt, de megmaradt Allan Dulles. De nemcsak Dullesről van szó: ha hézag keletkezik, azt kitölti Nixon vagy Herter. Olvasom most a szenátus külügyi bizottságában lefolyt vizsgálat anyagát, a helyzet kiéleződött, de az elnök fogta magát és elment golfozni. Elvtársak, uraim, valóban az a benyomás keletkezik, hogy az ilyen tárgyaló fél nem- jogosult a tárgyalásokra. Nem tehetünk azonban semmit, ez az amerikai nép ügye. Hiszszük, hogy az amerikai emberek levonják a helyes következtetéseket. Varinak ott zseniális emberek. Amerikának voltak olyan elnökei, akikre büszke lehet és akik előtt ma is kalapot emelünk — Lincoln és mások. A mostani elnök előtt azonban senki sem fog fejet hajtani. Ez úgy mondhatnánk, nyugtalan idő: Eisenhower elnökségének időszaka az Amerikai Egyesült Államok számára, de az egész világ számára is nyugtalan idő. (Élénkség a teremben, hoszszan tartó taps.) Oroszország valaha a múltban szintén nyugtalan időket élt át, de azután szervezett, harmonikus állammá vált, amilyen főleg ma, jó állam lett! így van ez? (Viharos taps.) T. Lambertnek, a New York Hérád Tribúne című amerikai lap tudósítójának kérdése: „Azt mondotta ön Párizsban, hogy az U-2 kémrepülő ügyében elfoglalt álláspontjának magyarázata a Szovjetunió belső helyzetében rejlik. Megmagyarázná-e, mit értett ezalatt?" Hruscsov: „Nem tettem ilyen nyilatkozatot Párizsban és nem is tudom, honnan vették. Egyszerűen nem értem a kérdést, és ezért nehezen válaszolhatok rá. Mi köze belső ügyeinknek az U-2 kémrepüléshez? Ez, amint nálunk mondják „ököl a szemre". (Nevetés a teremben.) Alichannak, a New Age című indiai lap tudósítójának kérdése: „Az ön véleménye szerint elkerülhetetlen-e a háború míg létezik az imperializmus és vajon az utóbbi hónap eseményei megerősítették-e ezt a következtetést?" Hruscsov: Erre a kérdésre elég világosan válaszoltunk az SZKP XX. kongresszusán, és ma is ez az álláspontunk. Semmi olyan nem történt, ami megváltoztatta volna véleményünket, sőt az események menete igazolja. J. Fokinnak, a moszkvai rádió tudósítójának kérdése: „Elnök elvtárs! Egyes amerikai hírmagyarázók azt állítják, hogy Eisenhowerről, Nixonról és Dillonról tett kijelentéseivel befolyásolni igyekszik az amerikai elnökválasztást. Mi a véleménye erről?" Hruscsov: „Azt mondják, hogy az Egyesült Államokban olyan helyzet alakult ki, amikor a jelöltnek a legjobb pontokat az jelenti, ha mi szidjuk. Ilyen körülmények között azt hiszem a legjobb elnök Nixon lenne, hiszen őt szidjuk a leggyakrabban. Nem teszek azonban semmit sem ahhoz, amit már mondottam. Hogy az amerikaiak kit választanak meg elnökükké, ez ő dolguk, az ő ízlésük dolga, s amint mondják, az ízlések és pofonok különbözők. Nem éltünk rosszul, amikor az USA külügyminisztériumában Dulles ült. Annyi ostobaságot követett el, és az ellenség minden ostobasága segítség nekünk. Ha tehát az USA elnöke Nixon lesz, nekünk ez szintén nem lesz rossz, mert nem élünk az USA kegyelméből. Népünkre, gazdaságunkra, politikai nézeteinkre támaszkodunk és előrehaladunk. Ha Nixon lesz az elnök, amint az oroszok tartják, akár ördög, akár sátán, nekünk ez közömbös. Mi előre fogunk haladni. Természetesen jó lenne, ha okos ember lenne az elnök, hiszen az okos emberrel könnyebb tárgyalni. (Nevetés a teremben.) Ha azonban, mint mondják, a jóisten ezt nem adja meg, ezen nem. segíthetünk. Néha a leány okos vőlegényt keres, aztán kisül, hogy választottja ugyan okosnak látszott, de mégis üresfejű, a lánynak ebbe bele kell törődnie, semmit sem lehet tenni. Az elnökválasztás az amerikai nép belügye. Véleményem szerint az amerikai nép jobban tudja, hogy mi az érdeke, mint mi. Zs. Stekicsnak, a jugoszláv rádió tudósítójának kérdése: „Elnök elvtárs! Nemrégen a Gorkij Parkban a nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy ön „javíthatatlan optimista". Mi erről a véleménye a jelenlegi helyzetben?" Hruscsov: „Ma is ugyanez az álláspontom. Meggyőződésem, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét, megakadályozzák a i®. fogják azoknak a vezetőknek a kezét, akik háborút idézhetnek elő, akkor a béke ügye győz. Mi mindent megteszünk ennek érdekében, s úgy gondolom, hogy a világ népeinek többsége támogat bennünket. ' Ismétlem, véleményem szerint az amerikai nép túlnyomó többsége is ezen a véleményen van. Hangsúlyozom, hogy az amerikai népet is felháborítják a történtek. Azok kivételek, akiknek közvetlen hasznuk van a fegyverkezési versenyből, a háoorús előkészületekből, vagy akik még ma nem értik meg a helyzet komolyságát. Idővel azonban ezek is ráébrednek a valóságra. Az emberek megértik, kinek az oldalán van az igazság, és ki az igazi bűnös a jelenlegi helyzetben. Űgy vélem tehát, ha harcolni fogunk a béke biztosításáért, a béke diadalmaskodik. Ez a meggyőződésem. Szeretnék valamit mondani a brit és francia tudósítóknak. Az önök országai az USA szövetségesei a katonai tömbökben, az amerikai repülőgépnek a Szovjetunióba való provokációs berepülése értékelésében azonban az angoloknál és franciaknál árnyalati különbségek vannak. Macmillan és de Gaulle úr nem volt eléggé bátor, hogy a dolgot igazi nevén nevezze és kipellengerézze az agresszort, de nem teljesen szolidárisak e dologban az USÁ-val. Mindenki megérti, hogy ez mit jelent. Szeretném, ha megértenének engem. Önök azt írják, hogy Hruscsov rendkívül élesen szól Eisenhowerről és másokról. Képzeljék magukat az én helyzetembe. Mit szólnának önök akkor, ha mi gépünk repült volna New York és San Francisco felett? Mit szólnának, ha azután kijelentettük volna: Repültünk, repülünk és repülni fogunk. Ez felháborító volna. S én csodálkozom, hogy az USÁ-nak e provokációja után Eisenhower mégis el akart látogatni hozzánk. Még Párizsban felkértek engem, adjunk vízumot a repülőgép személyzetének, amellyel az USA elnöke a Szovjetunióba szándékozott jönni. Nehéz megérteni az ilyen álláspontot. Hiszen, ahová az ember odapiszkít, oda nem jár ebédelni. Ez csak természetes. És az elnök, aki ily provokációt követett el a Szovjetunió ellen, hogyan jöhetett volna hozzánk ebédre? Én vendégeljem meg még őt? Mindenkinek meg kell érteni engem. Felhívok minden becsületes embert: Egyesítsük erőinket az agreszszorok ellen, akik ellenzik a békés együttélést, akik hidegháborút provokálnak azért, hogy az meleg há borúvá fajuljon. Ha egyesítjük erőinket, biztosítjuk a békét. A Szovjetunió és valamennyi szovjet embsr éppen erre törekszik. Szilárd meggyőződésem, hogy egész népünk valamennyi szocialista ország népei, akik a béke biztosítását óhajtják, egyesitik erőiket és biztositjál. a békét." (Viharos taps). H. Shapironak, a United Press International tudósítjának kérdése: „Tekintettel a párizsi konferencia meghiúsulása következtében beállott feszültségre, még mindig lehetségesnek tartja ön a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztését a nyugati országokkal?" Hruscsov: „Ügy véljük, bármenynyire elromlottak most kapcsolataink az Amerikai Egyesült Államokkal, idővel javulni fognak. Véleményünk szerint erre az amerikai választás után lesz is lehetőség. A választás előtt az Egyesült Államokban mindig emelkedik a hőmérséklet. Még akkor is, ha jő az elnök. A most kialakult feltételek között pedig az USÁ-ban különösen speciális légkör jött létre. Az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink ma rosszak, de véleményem szerint megjavulnak. Most pedig a kereskedelemről. Úgy vélem, hogy Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal, NyugatNémetországgal kereskedelmi kapcsolataink nem fejlődnek rosszul. Szeretnénk azonban, ha jobban fejlődnének, és úgy vélem, az üzletemberek nagy érdeklődést tanúsítanak a gazdasági kapcsolatok továbbfejlődése iránt. Mi ezt örömmel fogadjuk és mindent megteszünk, hogy gazdasági kapcsolataink szilárduljanak és fejlődjenek. Most pedig » kulturális küldöttségek és kulturális értékek cseré1 jének kérdésére térek rá. Ügy vélem, hogy a megindult folyamat nem lanyhul, a kapcsolatok fejlődnek. Nem tudom, hogy az Egyesült Államok nem tesz-e valamilyen intézkedéseket a kapcsolatok korlátozására. Mi nem teszünk. Tudósaink és művészeink valamennyi tervbevett látogatása megvalósul, embereink vizumot kapnak az USÁ-ba is. Ügy vélem, hogy a józan ész győzni fog a jövőben is. A konfliktusnak nem szabad odavezetnie, hogy az agresszív kerök magatartását mások is kövessék és olyan lépéseket tegyenek, amelyek a hidegháborúból a meleg háborúba vihetnek. Ez ostoba, népellenes politika lenne. Ezért mindent megteszünk, hogy javuljanak az államaink közötti kapcsolatok, általában valamennyi állam hoz fűződő kapcsolataink. Ügy gondolom, hogy Eisenhower, Herter, Nixon és a többiek tanulnak a leckéből, amelyet saját maguknak adtak fel, amely most számukra is kellemetlen. Kémkedésük csődöt mondott. Véleményem szerint ez tanulságul szolgál az USA más politikusainak és az USA szövetségeseinek is. Űgy véljük tehát és szeretnénk remélni — de természetesen ez nemcsak tőlünk függ, ez kétoldalú dolog — hogy a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok tovább fognak javulni. Mi óhatjuk e javulást, mellette vagyunk és mellette maradunk továbbra is. Nagyon megörültem pl. amikor két nappal ezelőtt a Kremlben találkoztam egy amerikai turistacsoporttal. A Kreml nevezetességeit tekintették meg. Beszélgettem velünk és megkérdeztem: Hogy érzik magukat Moszkvában? Azt válaszolták nekem: Jól. Szépen viselkednek itt velünk szemben. És ez helyes. Kapcsolatunk az amerikai néppel mindig jó volt és az is lesz. Elvtársak, uraim, úgy gondolom, önöknek ebédelniök kell, (vidám élénkség a teremben, nevetés, gondoskodnom kell az önök egészségéről, hogy erőt gyűjtsenek az agreszszor elleni harcra, a világbékéért folytatott harcra. (Taps) Most a sajtóértekezlet után megkapják javaslataink szövegét orosz, angol és frartcia nyelven. Kérem tanulmányozzák át alaposan, gondolkozzanak felette és támogassanak bennünket, mert bizonyára épp úgy, mint minden embernek, önöknek is érdekük a béke biztosítása. Sok sikert kívánok önöknek! Viszontlátásra! (Viharos taps) AZ ÚJ SZOVJET JAVASLATOK VILÁGVISSZHANGJA Jelentós a béke megszilárdítására Washington (CTK) - Ny. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének valamennyi ország kormányfőjéhez az általános és teljes leszerelés kérdésében intézett üzenete kiváltotta a világ közvéleményének és sajtónak fokozott figyelmét. Világszerte azt a nézetet vallják, hogy a javaslatok a Szovjetunió nagy lépését jelentik a leszerelési tárgyalások egyengetésének útján. A lengyel kormány nyilatkozata A Lengyel Népköztársaság kormánya - hangzik a június 3-án Varsóban közölt nyilatkozatban - nagy megelégedéssel fogadta a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új javaslatait és megállapította, hogy ezek a javaslatok teljes mértékben megfelelnek a béke és békés egymás mellett élés érdekeinek. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó kiegészített szovjet javaslat, amely tekintetbe veszi a nyugati hatalmak számos megjegyzését, a Szovjetunió jóakaratának további bizonyítéka. A javaslat visszhangja az USA-ban New York (ČTK) - A Szovjetunió kormányának az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új javaslata nagy. érdeklődést váltott ki az amerikai külpoliti* megváltoztatását követelő amerikai közvéleményben. A szovjet javaslatok egyúttal nagy meglepetést jelentettek azon köröknek, amelyek igyekeznek meggátolni a hidegháború enyhítését és meghiúsítani a leszerelési tárgyalásokat. Az amerikai rádió és televíziós állomások legutóbbi híradásukban adtak jelentést a szovjet leszerelési javaslatcól, de tartózkodtak bármilyen kommentártól. Nagy-Britannia álláspontja London (ČTK) - Selwyn Lloyd angol külügyminiszter június 3-án visszatérve Washingtonból, a SEATO tanácsának üléséről, a londoni repülőtéren rövid nyilatkozatot tett. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új szovjet javaslatokkal kapcsolatban Lloyd kijelentette, hogy Nagy-Britannia az általános és teljes leszerelésre törekszik a teljes nemzetközi ellenőrzés bevezetése mellett. „A Szovjetunió engedékeny" A Reuter hírügynökség New York-i tudósítójának jelentése szerint az ENSZ-beli körök azt a nézetet vallják, hogy a Szovjetunió az ellenőrzés vitás kérdéseiben partnereivel szemben messzemenő engedékenységet tanúsított. A szovjet tervet jelentős lépésnek tartják. A New York Times vastag betűs címen első oldalon hoz hírt a Szovjetunió javaslatáról és megállapítja, hogy a szovjet javaslatok a szovjet kormány azon elhatározásáról tanúskodnak, hogy elérjék a leszerelési probléma radikális megoldását. Hamilton, a lap tudósítója hosszú cikkben foglalkozik a szovjet javaslattal. A cikk címe „Az az ENSZ-nek új tervet nyújtanak be a világ-leszerelésre". A cikkíró hangsúlyozza, hogy az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új szovjet javaslatok tekintetbe veszik a Nyugat bíráló hozzászólásait és az ellenőrzés pontos bevezetését javasolják a leszerelés" mindhárom szakaszára külön-külön. A javaslatok ellenőrző szervezetről beszélnek; ennek tagjai mindazon államok lesznek, amelyek hozzájárulnak a leszerelési szerződéshez. Genfi nyilatkozat A tízhatalmi leszerelési értekezleten résztvevő amerikai küldöttség nyilatkozatot közölt, amelyben rámutatott arra, hogy alaposan tanulmányozzák az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot és a szerződés alapelveit. Feltételezhető — hangzik a nyilatkozatban - hogy az USA küldöttsége e javaslatokró

1 a többi nyugati állam genfi küldöttségeivel fog tárgyalni. Franciaországi hangok A párizsi sajtó beszámolt a Szovjetuniónak leszerelésre vonatkozó új javaslatairól. A Figaro című napilap cikkének címe: Az új szovjet leszerelési tervet átadták a nyugati hatalmaknak. A ballisztikus lövedékek betiltása, az idegen területen létesített katonai támaszpontok felszámolása." A Combat a következő címen közölt cikket: „A leszerelés kérdésében a Szovjetunió elfogadja azt a francia javaslatot, hogy elsősorban a nukleáris fegyvereket szállító eszközökről tárgyaljanak." A lap a továbbiakban megállapítja, hogy az új szovjet javaslat az ellenőrzés kérdésében tekintettel van a nyugati bírálatra és konkrét javaslatot tartalmaz nemzetközi tanács létesítésére. OTTO GROTEWOHL, a Német Demokrfttikus Köztársaság miniszterelnöke június 3-án fogadta Cyrus Eatont, Lenin-díjas amerikai vállalkozót és feleségét, akikkel szívélyesen elbeszélgetett. (ČTK) A SZOVJET szakértők véleménye szerint Kazahsztán az idén legalább 13 millió tonna gabonát szolgáltat be, ami 1,5 millió tonnával múlja felül a legutóbbi 4 év átlagát. (ČTk) A MOSZKVAI Politechnikai múzeumban június 3-án megnyílt a .„Plasztikus anyagok az iparban" című angol kiállítás. (ČTK) LJUBEN ANGELOVnak, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere helyettesének vezetésével június 3-án bolgár kormányküldöttség érkezett Havannába. • f ČTK) NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN jogtalanul letartóztattak három NDK-beli állampolgárt akiket az osnabrücki kerületi bíróság börtönében tartanak fogva. (ČTK) JÜJ SZÖ 4 ^ 1960. június 5. %