Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-05 / 155. szám, vasárnap

Ny. Sz. Hruscsov levele az USA Demokrata Pártjának vezetőihez Hruscsov elvtárs Kubába látogat Moszkva (CTK) - Nyikita Szerge jevics Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke június 3-án fogadta Antonio Nunez Jiménezt, a kubai nemzeti földreform intézet igazgatóját, a Kubai Köztársaság gaz­dasági kormánybizottságának veze­tőjét. A. N. Jiménez tolmácsolta Nyi­kita Hruscsovnak és a szovjet nép­nek Fidél Castro kubai miniszterel­nök baráti üdvözletét. Egyúttal aján­dékot nyújtott át Ny. Sz. Hruscsov­nak, aki köszönetet mondott A. N. Jiméneznek és arra kérte, tolmá­csolja a szovjet nép és az ő üdvöz­letét Kuba népének és Fidél Castró­nak. Egyúttal sok sikert kívánt Kuba népének az ország szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcában. A. N. Jiménez a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének átadta Fi­Tiltakozó sztrájkok Japánban Tokió (CTK) Június 4-én Japán egész területén tiltakozó sztrájko­kat és tüntetésket rendeznek a „ja­pán-amerikai biztonsági szerződés" ellen, Kisi miniszterelnök kormányá­nak lemondásáért és a parlament feloszlatásáért. A sztrájk gyakorlatilag megbéní­totta a vasúti és helyi közlekedést Japánban. A japán rendőrség megkí­sérelte, hogy erőszakkal állítsa hely­re a közlekedést. 12 ezer tokiói vas­utas és a rendőrök között nagy ösz­szetüzés volt. A déli órákban Tókióban a diákok és szakszervezeti tagok tiltakozó gyűlést tartottak a kormány al­jas politikája ellen, amely Kisi miniszterelnök vezetésével Japánt egyre nagyobb mértékben kiszolgál­tatja az USA katonai terveinek. JAPAN TIM ES: EISENHOWER EGYELŐRE TEGYEN LE TOKIŐI LÁTOGATÁSÁRÓL Tokio (CTK) - HIrasava, a Japan Times tokiói napi lap főszerkesztője, aki kapcsolatokat tart fenn a kor­mánykörökkel, lapja pénteki számá­ban közölt cikkében nyíltan taná­csolja Eisenhowernek, az USA elnö­kének, hogy egyelőre ne jöjjön Ja­pánba látogatóba. Szó s_z§rint így ír: „Nyíltan megmondva nagyon helyes lenne, ha £ispnhow>er máskor ne ... Nem gondolom,' hogyt'éppen­most volna alkalmas idő Eisenhower látogatására, Véleményem szerint jobb lenne, hogyha tapintatosan meg­kérnénk őt, látogatását halassza el." ARGENTÍNA szenátusa elfogadta a szovjet kormány meghívását hogy a nemzeti kongresszus tíz tagja a Szov­jetunióba látogasson. (ČTK) AZ OLASZ Kereszténydemokrata Párt ifjúsági szervezete Spanyolországból tit­kos értesítés kapott, amely szerint Fran­co rendőrsége durván lép fel a barce­lonai katolikus diákokkal szemben. (ČTK) AZ ALGÉRIAI nemzeti felszabadító had­sereg vezérkarának jelentése szerint az algériai szabadságharcosok május 27 és 31 között nagy veszteségeket okoztak a francia gyarmati hadseregnek. 18 ka­tonai páncélautót megsemmisítettek, le­vegőbe röpítettek egy tankot, három re­pülőgépet és egy helikoptert lelőttek. Ezenkívül nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. (ČTK) dél Castro miniszterelnök meghívá­sát Kubába. Ny. Sz. Hruscsov köszö­nettel elfogadta a meghívást. A lá­togatás időpontját később állapítják meg. A KUBAI RÄDIÔ NY. SZ. HRUSCSOV LÁTOGATÁSÁRÓL Havanna (ČTK) - A kubai rádió­állomások június 3-án félbeszakítot­ták programjuk közvetítését, hogy bejelenthessék azt a hírt, hogy Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke elfogadta a meghívást és Kubába látogat. A Kubai Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről Havanna (ČTK) — A Revolución című kubai lap, amely Fidél Castro kormányá­hoz közel áll, cikket közölt a Kuba és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcso­latok felvételének nagy jelentőségéről. A lap hangsúlyozza, hogy a kulturális, gaz­dasági és diplomáciai kapcsolatok mind­két országnak csupán javára válhatnak. Kiemeli, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele olyan nemzettel, amely Kubát soha meg nem támadta és amely maga vette kezébe sorsának intézését, megerő­síti Kuba szuverenitását és politikai elő­relátását A lap a cikk befejező részében rámutat, hogyha minden nemzet azt ten­né, amit a Szovjetunió és Kuba, akkor az egész világon béke volna. 100 amerikai támaszpont Kína körül. Peking (ČTK) A legjobb kulturális dolgozók országos értekezletén jú­nius 3-án Pekingben Siao Hua vezér­ezredes, a kínai népi felszabadító hadsereg politikai igazgatósága főnö­kének helyettese az amerikaiak Kína­ellenes provokációiról beszélt. Kije­lentette, hogy az USA Kínát több mint 100 katonai, légi és tengeri támaszponttal vette körül. Az ameri­kai hadihajók és repülőgépek 1959­ben több mint negyvenszer hatoltak be a Kínai Népköztársaság felségvi­zeibe és légiterébe, ez év márciusá­tól májusig már mintegy 20-szor sértették meg a Kínai Népköztársa­ság határát. A legutóbbi 16 "hónap leforgása alatt az USA a Távol-Keleten 38 nagy hadgyakorlatot rendezett, ebből 14-et a Tajvan-szorosban. Az amerikai ka­tonai parancsnokság nyiltan beismer­te, hőgj/ a . hadgyakorlatod' a ' Kfntii Népköztársaság ellen irányultak. árvízveszély Chilében Santiago de Chile (ČTK) — Chilében a közelmúltban lezajlott földrengések alap­jában megvlátoztatták az ország, főképp legdélibb részének képét. A San Pedro és Calle folyók kiléptek medrükből és elön­tötték a környéket. Valdiviát a földrengés sújtotta várost újabb veszedelem fenye­geti. Tőszomszédságában a Cruces és Calle folyók vizének felduzzadása foly­tán 30 hektárnyi tó keletkezett. A tó gátját, amely a földrengés következtében jött létre, a vízár nyomása minden pil­lanatban áttörheti. A kormány elrendel­te e terület kiürítését. A lakosság elszállítása azonban nagy nehézséget okoz, mert a földrengés elpusztította az uta­kat és a vasutat. Helikopterekkel és re­pülőgépekkel a kedvezőtlen időjárás miatt nem lehet megvalósítani a lakosság el­szállítását. A lakosság körében pánik tört ki, ami a helyzetet még bonyolul­tabbá teszi. Az USÁ-ban befejezték a kémrepülő ügyének vÍ7cnolaŕaŕ" !! Gates és Herter tovább védelmezik ^jVlZflSgťilitlíll a kémkedés és provokáció politikáját let felett a hivatalos politika részét képezik! Vajon e feltételek mellett mit je­lentett volna a Szovjetunió részvé­tele a csúcsértekezleten? Annyit je­lentett volna, mint az USA milita­rista köreinek agresszív politikáját támogatni, segítségükre lenni abban, hogy a béke-tanácskozások ürügye alatt háborús politikát folytassanak, annyit jelentett volna, mint elismer­ni az amerikai militarista körök jo­gát arra, hogy lábbal tiporhassák a Szovjetunió szuverenitását. Annyit jelentett volna, mint egyetérteni a szuverén államokra nézve nem egyenjogú és lealázó feltételek mel­letti tanácskozásokkal. Ebben a helyzetben a csúcsérte­kezlet nem valósulhatott meg, amiért a teljes felelősség az USA kormá­nyára hárul. Azonban most mi a teendő? Hogyan fog fejlődni a nemzetközi helyzet? Ha a Szovjetunióról kell szólnom, úgy kijelenthetem, hogy külpolitiká­jában továbbra is a békés egymás mellett élés elveiből fog kiindulni, tárgyalások útján fog törekedni az időszerű nemzetközi kérdések békés megoldására. Meg vagyunk győződve arról, hogy békepolitikánk megfelel az egész emberiség érdekeinek, amelynek az új világháború szörnyű katasztrófát jelentene. Meg kell azonban értenlök, hogy mindez nem csupán a Szovjetuniótól függ, hanem az Amerikai Egyesült Államoktól és kormányától is. Az USA jelenlegi kormánya sajnos megmu­tatta, hogy nem törekszik a jó kap­csolatokra államaink között, sőt meg akarja semmisíteni azokat a pozitív eredményeket, amelyek az utóbbi évben a szovjet-amerikai kapcsolatok terén, főképpen Eisenhower elnökkel a múlt évi szeptemberi amerikai lá­togatásom idején folytatott megbe­széléseim után megnyilvánultak. Tudjuk azonban, hogy az agresszió és provokáció doktrínája, amelyet az USA kormánya kinyilatkoztatott, nem az amerikai nép műve, nem felel meg az amerikai nemzet, Washing­ton, Jefferson, Lincoln, Franklin Roosewelt demokratikus hagyomá­nyainak. Ezért érthető, hogy az USA közvéleményét és sok jelentős poli­tikusát komolyan nyugtalanítja a mostani amerikai kormány külpoliti­kai irányzata, amely meghiúsítgtta a csúcsértekezletet és veszélyezteti a békét. Az USA józanul gondolkodó körei tudatában vannak annak, hogy a szovjet és amerikai népnek közös ellensége van és ez a háború ve­szedelme. Csupán közös erőfeszítés­sel lehet győzni ezen ellenség ellen. E körök állásfoglalása teljes mérték­ben indokolt. Hiszen ha e dolgot józanul fogjuk mérlegelni, arra a megállapításra ju­tunk, hogy az amerikai és szovjet nép között nincsenek tárgyilagos el­lentétek, nagy nemzeteinknek nin­csen okuk összetűzésre, nagy terü­letekkel, gazdag természeti forrá­sokkal rendelkeznek és - ami a legfontosabb — tudatában vannak annak, mily katasztrofális következ­ményekkel járna az egész világra a nukleáris rakéta-háború, amelynek előkészítésére ma azok törekszenek, akik meghiúsították a csúcstalálko­zót. Az amerikaiak — ahogy arról otta­ni látogatásom folyamán meggyőződ­tem — ugyanúgy vágynak a békére és biztonságra, mint a szovjet embe­rek. És önök, Rayburn, Johnson, Ste­venson és Fulbright urak ezt írják levelükben: „Az egész amerikai nép valóban kívánja a békét, a lázas fegyverkezés beszüntetését, az orszá­gaink közötti kapcsolatok további javítását." Az önök nyilatkozata az öröm érzésével tölt el. Tudjuk, hogy az önök hazájában két fő politikai párt létezik, azon­ban azt mondják, hogy az USA kül­politikája két párt politikáját képezi. Az ember nehezen ismerheti ki ma­gát ebben, ez az önök belügye és mint ismeretes, mi más államok bel­ügyeibe nem avatkozunk. De önökhöz hasonlóan mi is jól tudjuk, hogy a nemzeteknek létérdeke a béke meg­őrzése s megszilárdítása és ezért a kormányokat és pártokat elsősor­ban a különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerű államok békéjének és békés egymás mellett élésének kérdésében elfoglalt álláspontjaik szerint ítéljük meg. Biztosítom uraim önöket arról, hogy az USA-nak az országaink kö­zötti kapcsolatok javítására, a béke és biztonság biztosítására irányuló lépései rokonszenvre és teljes támo­gatásra találnak a Szovjetuniónál. Tisztelettel — NY. HRUSCSOV Az USA külügyminisztériumának szóvivője a szovjet leszerelési javaslatról t Washington (ČTK) - Az USA A szenátusának külügyi bizottsága ľ befejezte azon események kivizs­T gálását, amelyek a csúcsértekez­f let meghiúsításához vezettek. Az amerikai katonai repülőgépnek a Szovjetunió területe felett végzett kémrepülésével és az USA politiká­jára nézve katasztrofális következ­ményeivel összefüggő események ki­vizsgálását a bizottságban az USA közvéleményének erős nyomására indították meg, ugyanis az Eisenho­wer-kormány provokációs irányvona­la a szövetséges országokban nagy elégedetlenséget keltett. A vizsgála­tot szigorúan titokban folytatták le. A „nemzeti biztonság érdekéi megőr­zésének" ürügyével a nyilvánosság előtt sok olyan tényt elhallgattak, amelyek még jobban diszkreditálhat­nák a kormányt és szerveit, amelyek közvetlenül felelősek a kémtevékeny­ség és kártevékenység politikáért. A záróülésen Gates, az USA had­ügyminisztere és Herter, az USA államtitkára védelembe vették a Szovjetunió-ellenes kémkedés és provokációk politikáját és igazolni igyekeztek az amerikai kormány ak­cióit. A felelősségét a csúcsértekez­let meghiúsításáért persze a Szovjet­unióra hárították. Gates vallomása azonban világo­san rámutatott arra, hogy az ame­rikai militaristák a kémrepülőgép provokációs útját a csúcsértekezlet előestéjén szándékosan szervezték. Long szenátor azon kérdésére, „va­jon fontosnak és helyesnek tartja-e ma is a május 1-i légi útat" Gates szégyenkezés nélkül kijelentette: „Nézetem szerint a május 1-i légi utat meg kellett valósítani." Gates csupán azt sajnálta, hogy az USA kénytelen volt a légi utakat abba­hagyni, mert „tetten érték és kom­promittálták." Az USA hadügyminisztere kije­lentette, provokációs parancsa, hogy az USA fegyveres erőit harci ké­szültségbe helyezte a csúcsértekez­let előtt, állítólag komoly óvintézke­dés volt és hogy .hasonló helyzetben ma is ugyanolyan intézkedéseket fo­ganatosítana. Gates kénytelen volt beismerni, hogy a Szovjetunió a csúcstalálkozó előtt semmiféle kato­nai intézkedéseket nem foganatosí­Sam Rayburn, az USA képviselő­házi elnöke, Lyndon B. Johnson, az USA demokrata pártjának vezetője, Adlai E. Stevenson, az USA demok­rata párti elnökjelöltje az 1956. évi választáson, James B. Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának el­nöke. Washington. Tisztelt urak! Az önök levelét, amelyet az USA elnökéhez intéztek és amelyben arra kérték őt, közölje velem, hogy az USA demokrata pártja ellenzi a csúcstalálkozó elhalasztását, az USA franciaországi nagykövetsége május 19-én kézbesítette nekem, vagyis azután, hogy Eisenhower elnök az országaink közötti normális kapcso­latok elemi' feltételei elismerésének elutasításával meghiúsította a csúcs­értekezletet. Ennek ellenére tájékoz­tatni kívánom önöket a levelükben foglalt kérdésekkel kapcsolatos állás­pontomról. A szovjet kormány sajnálja, hogy a csúcsértekezlet nem valósult meg. í A Szovjetunió nemzetei nagy re­ménnyel tekintettek a csúcsértekez­let elé, benne látták az időszerű nemzetközi kérdések megoldásához, a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez, a rakéta- és nukleáris háború fenyegetésének kiküszöböléséhez ve­zető jelentős és nagy lépést. A szov­jet kormány minden tőle telhetőt megtett, hogy hozzájáruljon a csúcs­találkozó összehívásához és sikeres munkájához. A többi között konst­ruktív javaslatokat dolgozott ki minden olyan kérdésben, amelyről az értekezletnek tárgyalnia kellett vol­na. Az események azonban olyan irányban fejlődtek, ahogyan azt sem a szovjet kormány, sem a Szovjet­unió nemzetei nem kívánták. Néze­tem szerint nem szükséges részlete­sen foglalkozni azzal, ki és hogyan hiúsította meg a csúcsértekezletet, mert ma az egész világ jól tudja, hogy azért nem a Szovjetunió, hanem az USA kormánya felelős. A csúcs­értekezlet kudarcához az USA kor­mányának a nemzetközi helyzet ki­élezésére és a hidegháború fokozá­sára irányuló számos intézkedései járultak hozzá. Ezen intézkedések között voltak — amint jól tudják — Herter államtitkár^ nyílt ellenséges beszédei a Szovjetunió ellen, továbbá (tar^áps^dójának Dillonna"k, Nixon al­elnöknek Eisenhower elnök által tá­mogatott nyilatkozatai, a provokációs próbariadók és Eisenhower elnök ki­jelentése a nukleáris fegyverkísérle­tek felújításáról. Az USA kormányának a csúcstalál­kozó meghiúsítására irányuló törek­vése a legkiemelkedőbben megnyil­vánult az országunk elleni hitszegő és agresszív akcióban, amerikai ka­tonai kémrepülőgépek behatolásában a Szovjetunió légiterébe. Senki sem tagadhatja, hogy az USA kormányá­nak előre előkészített akciójáról volt szó, amellyel durván megsértették a Szovjetunió szuverenitását, hogy a Szovjetunió ellen irányuló és a világ­békét veszélyeztető közvetlen agresz­szív lépésekről volt szó. Eisenhower elnök azonban nemcsak hogy nem volt hajlandó felftélni ezeket az ag­resszív akciókat és megbüntetni a közvetlen bűnösöket, hanem kijelen­tette, hogy az amerikai katonai re­pülőgépek légi útjai a szovjet terü­tott, amelyek ürügyül szolgálhattak volna ilyen provokáló parancs ki­adására. Számos amerikai törvényhozó el­ítéli az amerikai kormánykörök ka­landor akcióit. Fullbright, a bizott­ság elnöke egyenesen megkérdezte Gatestől: „Nem gondolja, högy nor­málisan gondolkodó emberek az ön parancsát provokációs aktusnak mi­nősítenék?" Gates nem tudott kielé­gítő választ adni erre a kérdésre és csupán annak állítására szorítko­zott, hogy parancsa „megfontolt volt." Morse szenátor határozottan kö­vetelte, hogy az USA kormánya a jövőben feltétlenül mondjon le a kémrepülésekről. Kijelentette: „Rend­kívüli módon nyugtalanít az, milyen visszhangot keltett állásfoglalásunk a világban. Ügy vélem, hogy olyan időket élünk, amikor nagy vesze­delmet jelent, ha a világ közvéle­ményének java része szembehelyez­kedik velünk, ha teljesen világosan nem bizonyítjuk be, hogy kormá­nyunk egyetlen szerve sem foglal­kozik majd légi kémtevékenységgel. Washington (ČTK) - White, az USA külügyminisztériumának szóvi­vője az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó szerződés szovjet javaslatáról külön nyilatkozatot adott ki. White kijelentette, hogy a Szov­jetunió leszerelési javaslatainak utol­só szövegezését alaposan át fogják tanulmányozni, hogy megállapítsák, milyen kilátásokkal kecsegtet ez a javaslat a leszerelés terén. White hozzáfűzte, hogy vaz USA kormányá­nak nézete szerinK a tlzhatalmi le­szerelési bizottság a legalkalmasabb hely a szovjet javaslatok tanulmá­nyozására. Az USA hajlandó részt venni e javaslatok részletes tanul­mányozásában és reméli, hogy a A fegyverkezési verseny hívei ismét mozgolódnak New York (ČTK) A párizsi csúcs­értekezlet meghiúsítása után a nem­zetközi feszültség enyhítésének el­lenzői az USÁ-ban új kampányt in­dítottak a fegyverkezési kiadások fo­kozásáért. A Wall Street Journal szerint a demokrata párt reakciós szenátorainak csoportja a csúcstalál­kozó kudarcát arra használja fel, hogy a katonai kiadások jelentős fo­kozására törekedjék. Ezek a szená­torok a már amúgy is nagy fegy­verkezési kiadáskat az 1960-1961. pénzügyi évre további 2—3 milliárd dollárral akarják emelni. Ezeket az eszközöket a repülőgép-anyahajók gyártására, az „Atlas" és a „Bo­marc" rakéták gyártásának kibővíté­sére, a kutatómunkák fokozására, a B 70 bombavető repülőgépek gyár­tására és a kémtevékenységet szol­gáló mesterséges holdak fellövésére szánják. Az amerikai fegyvergyárosok már előre örülnek, hogy nagy nyereséget vágnak majd zsebre. Stabler, a New York Herald Tribúne pénzügyi tudó­sítója írja, hogy az amerikai szená­toroknak a fegyverkezési kiadások fokozására irányuló törekvéséről szóló jelentések már- a fegyvergyá­rak részvényei árfolyamának emel­kedésére is kihatnak, Szovjetunió ugyancsak hajlandó lesz tanulmányozni a nyugati javaslato­kat. Ezzel szemben White kiemelte, hogy az USA kormányának vélemé­nye szerint teljesen meg kell világí­tani a Szovjetuniónak az ellenőrzés kérdésében elfoglalt álláspontját. Az USA külügyminisztériumának képvi­selője rámutatott az USA azon nyi­latkozatára, hqgy az Amerikai Egye­sült Államok mindaddig nem írják alá a leszerelésre vonatkozó egyez­ményt, amíg az ellenőrzés részletei­ben meg nem egyeznek és amíg a részlegmegállapodások nem fogják képezni az egyezmény oszthatatlan részét. Nyugat-Németországban „szudetanémet-napokra" készülnek Bonn (ČTK) — Több nyugat-német­országi város „szudetanémet napokra" készül. Adenauer kormánya támogatja a nyugatnémet revansi'sta „honfitársi szö­vetségek", az SS alakulatok és a náci egyesületek találkozóit. Seebohm, bonni közlekedésügyi minisz­ter, a szudetanémet honfitársi szövetség elnöke mint fő szónok Münchenben mond beszédet. A bonni kormány utasítást adott, hogy Münchenbe főképpen a fia­talok gyülekezzenek, hogy megismer­kedjenek a revansizmus gondolatával. A • dunai svábok ulmi találkozójára 60 ezer résztvevőt várnak. Ausztriai, fran­ciaországi és tengerentúli vendégeket is meghívtak erre az összejövetelre. Az erdélyi szászok csoportja, amely Romá­nia ellen agitál Dinckelsbühlében jön össze. Heilbronneban a dobrudzsai és bulgáriai németek találkozóját rendezik. „Pomeránia a miénk!" A „honfitársak" e jelszóval akarnak fellépni Boehumban. Von Hassel a Kereszténydemokrata Unió alelnöke zászlószentelésre készül. Aden­auer a revansista szövetségek vezető képviselőit a közelmúltban Bonnba hívta és azt tanácsolta, fokozzák harci akciól­kat az elvesztett területekért. Schrőder volt SA vezető, jelenlegi bonni belügy­miniszter arcátlanui kijelentette: „A Szö­vetségi Köztársaság képezi Németorszá­Í got. Minden más német terület jogta­lanul elrabolt terület, amelyet vissza kell csatolni Németországhoz." ÜJ SZŐ 5 * 1060. június 5. t

Next

/
Thumbnails
Contents