Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-05 / 155. szám, vasárnap

A Szovjetunió a nemzetközi helyzet fejlődésére Moszkva (TASZSZ) - Nyikij

= ta Hruscsov a Kremlben tar~

= tott pénteki kétórás sajtóértekezleten válaszolt az újság= írók kérdéseire. Az első kérdést az UPI amerikai hírügynökség moszkvai tudósítója, Shapiro tette fel. Megkérdezte, mi a szovjet kormányfő véleménye Malinovszkij marsallnak arról a beszédéről. amelyben kijelentette: parancsot adott a rakétafegyvernem főparancsnokának, hogy határsértés esetén mérjen csapást a határsértő repülőgép támaszpontjára. Hruscsov: Ezt a nyilatkozatot szó szerint úgy kell értelmeznie, ahoqyan Malinovszkij marsall mondotta. Pontosan megmondotta, hogyha a repülőgépek megsértik hazánk területét, megsemmisítjük őket, a támaszpontokra pedig rakétafegyverekkel megsemmisítő csapást mérünk. Erre a Szovjetunió kormánya parancsot adott a honvédelmi miniszternek, a honvédelmi miniszter pedig a rakétategyvernem főparancsnokának. Hogy miért adtunk ki ilyen parancsot? Mert Amerika még mindig kijelenti, a továbbiakban is jogot formál rá, hogy - úgy mond — „az Egyesült Államok és szövetségeseinek", tehát csatlósainak védelmére kémrepüléseket hajtson végre területünk felett. Mi a Biztonsági Tanácshoz fordultunk, az azonban nem ítélte el az agressziót, mert többsége az Amerikai Egyesült Államok szövetségese, s éppen olyan haramia módra érez, mint az Egyesült Államok. így nem maradt más hátra, mint az, hogy saját erőnkre támaszkodjunk, saját magunk bíráskodjunk ebben a kérdésben. Mivel a Biztonsági Tanács nem ítélte el az agreszsziót, mi leszünk a bírák. ítéletünk pedig szigorú lesz. Ebből a nyilatkozatból mindenkinek komoly következtetéseket kell levonnia. Mindenek előtt persze azoknak az országoknak, amelyek szomszédosak a Szovjetunióval, s amelyeknek a területén amerikai katonai támaszpontok vannak. Ha ezeket a támaszpontokat a Szovjetunió területe ellen agresszióra használják fel, akkor mi lecsapunk a bázisokra. (Taps). Ha nem adtunk volna ki ilyen parancsot, ez azt jelentette volna, hogy hallgatólagosan beleegyezünk abba a haramia-politikába, amelyet az Amerikai Egyesült Államok velünk, s szövetségeseink, a szocialista országokkal 'szemben folytat. Az ilyen politikába mi nem egyezhetünk bele. Van erőnk hozzá, hogy pe engedjük meg, Sőt visszaverjük az' agressziót. Poljanovnak, az Izvesztyija tudósítójának kérdése: Mit tud mondani arról, miniszterelnök elvtárs, hogy White, az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselője kijelentette, „az Egyesült Államok teljesíti kötelezettségeit szövetségeseivel szemben?" Hruscsov: Ismerem ezt a nyilatkozatot, s meg kell mondanom, nem tartom okosnak, sőt ostobának vélem. Ostoba ez a nyilatkozat, mert eszerint az Egyesült Államok ismét megmutatja, hogy a régi álláspontra helyezkedik, s nem ismeri el, hogy a kémrepülés agressziós cselekedet volt. Továbbra is kitartanak állításuk mellett és hangoztatják, hogy folytatják a kémrepüléseket. Ha az amerikai külügyminisztériumban okos emberek lennének, a következőket mondták volna: Az amerikai elnök megtiltotta az ilyen kémrepüléseket, ezekre a jövőben nem kerül sor, tehát Malinovszkij marsall nyilatkozatának nincs értelme, mert ha nincs kémrepülés, nincs ok a repülőgép megsemmisítésére. Ők azonban azt mondják, teljesítik kötelezettségeiket a szövetséges országok iránt, amelyeknek területén amerikai támaszpontok vannak. Ez lényegében azt jelenti, hogy az Egyesült Államok így szól szövetségeseikhez: „Ne ijedjetek meg, ha a Szovjetunió rakétáival megsemmisít benneteket". Ne féljetek! Jelen leszünk a temetésen. Ti csak folytassátok nyugodtan eddigi politikátokat. (Derültség a teremben, taps). Remélem, hogy azokban az országokban, amelyekben amerikai támaszpontok vannak, akadnak józan gondolkodású emberek, ezek helyesen értelmezik ezt- a nyilatkozatot. Megértik, hogy Lincoln White nyilatkozata csupán a hidegháborút és azt segíti elő, hogy a hidegháború meleg háborúvá váljék. Az ilyen háborúban az első csapást természetesen azokra az országokra mérik, ahol támaszpontok vannak. Az ilyen kijelentések csak azoknak á következtetéseinknek helyességét bizonyítják, hogy a Pentagon agreszšzív körei és Herter, Nixon, Dillon — közbevetőleg megemlítem: ez korántsem csöklj^nti Eisenhower elnök Hruscsov elvtárs válaszai az újságírók kérdéseire NY. HRUSCSOV felelősségét — arra számítanak, hogy egy új háború esetén elsősorban a szövetségesek vére follyék, a Szovjetunióval szomszédos országok szenvednék a csapásokat. Szeretném, ha a népek tudatában lennének annak, hogy mi nem akarunk háborút, de mindent megteszünk hazánk szuverenitásának biztosítására. A törökök, akiknek területén amerikai támaszpontok vannak, letartóztatták Mendereszt, ő most már börtönben ül és az új török kormány vezetője Gürsel tábornok kijelentette, hogy visszatér Atatürk politikájához. Hazánkat még Lenin életében jó kapcsolatok fűzték Atatürkhöz. Mi barátságot- akarunk Törökországgal. Barátságban akarunk élni más országokkal, ígv Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal is, ahol a legfontosabb amerikai támaszpontok vannak. Én ugyan most pontosan nem tudom e támaszpontok elhelypzését, de van vezérkarunk, s vezérkarunk térképein ezeket a támaszpontokat minden bizonnyal feltüntetik. (Derültség a teremben, taps). G. Michaelsnek, a National Broadcasting Corporation amerikai rádiótársaság tudósítójának kérdése: Miniszterelnök úr! Amikor ön kifejtette tervét, azt mondotta, hogy a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek keretében ellenőrző szervezetet és nemzetközi rendőralakulatokat óhajt alakítani, ezeket is az ENSZ keretében és az ENSZ alapokmányának szellemében. Mivel az ENSZ alapokmánya vétojogot biztosít a nagyhatalmaknak, kíván-e élni vele a Szovjetunió a leszerelési ellenőrző szervre, illetve az ENSZ-en belül működő rendőralakulatokra vonatkozóan is? Hruscsov: Javaslatunk a leszerelésről szól, nem az ENSZ alapokmányának megváltoztatásáról. Az ENSZ alapokmányát nem kell megváltoztatni, sőt meg kell védeni. Azoknak, akik az ENSZ alapokmányának megváltoztatására és a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyöntetűsége elvének, azaz amint nevezik a vétojognak eltörlésére törekednek, meg akarom magyarázni, mi is az vétőjog. A vétojog az ENSZ alapokmányának bölcsességét, erejét jelenti. A világ ma két táborra oszlik, s a helyzet hasonlít a közlekedő edények helyzetéhez. Ma pillanatnyilag több ország van a kapitalizmus „edényében", de ez átmeneti helyzet. A történelem menete azt mutatja, hogy a kapitalista országok száma csökken, a szocialista országoké nő. Ha ma az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyszerű kisebbséggel döntenének, akkor az Egyesült Államok —, amelynek sok ország van alárendelve, keresztül tudná hajszolni javaslatait, még háborús javaslatait is. Az a tény, hogy az alapokmány vétojogot biztosít, teljességgel indokolt, mert arra ösztönöz, hogy ne csupán egyszerű többséggel hozott határozatokra törekedjenek, hanem olyanokra is, amelyek mind két félre elfogadhatóak. A nemzetközi kérdésekben nincs is más megoldás, hiszen más megoldás háborút jelentene. Mi lenne, ha nem lenne vétojog, s ha a kémrepülők kérdésében is a többség helyeselné az Egyesült Államok álláspontját. Mi lenne, ha nem lenne vétojog, és ha a többség elhatározná, hog-y kémrepüléseket hajt végre a Szovjetunió fölött? Mondjuk nem lenne véto-jogunk és az USA és szövetségesei berepülnének a Szovjetunió fölé. Talán azt mondanánk, hogy hajlandók vagyunk alárendelni magunkat, ha így döntött a többség? Nem, parancsot adnánk Malinovszkij miniszternek a rakétatechnika harci készültségben tartására, a repülőgépek lelövésére, a haza védelmére. Minden ország, mely becsüli magát, úgy cselekednék, mert minden országnak joga van védeni szuverenitását és követelni a belügyeibe való be nem avatkozást. A vétojog még az elhamarkodottan gondolkodó embereket is arra készteti, hogy olyan megoldásokat keressenek, melyek nem teszik bonyolulttá a nemzetközi helyzetet, hanem ellenkezőleg: enyhítik a feszültséget. És megteremtik a békés együttélés feltételeit. Ez tehát a vétojog. J. M. Litoskonak, a moszkvai Pravda tudósítójának kérdése: Elnök elvtárs! Egyes nyugati politikusok és államférfiak azt állítják, hogy a csúcstalálkozóra esetleg 6 — 8 VÁLASZOL DÉSEIRE. AZ ÚJSÁGÍRÓK KÉR(Képtávírón érkezett) hónap múlva sem kerülhet sor. Mi a véleménye erről? Hruscsov: A csúcstalálkozóra nem csupán a Szovjetuniónak, hanem minden országnak szüksége van, és ha erre nem kerülhet sor 6—8 hónap múlva, ez kétségtelenül elkeresíti a népeket. De a Szovjetunió ettől még nem szűnik meg létezni, és a megoldásra váró problémák is megmaradnak. Egyesek bizonyára úgy vélik, hogy a csúcstalálkozó elmaradása lehetővé tenné a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásának elodázását, így például kitolhatná a német békeszerződés megkötését és Berlin helyzetének rendezését. Ha akadnak ilyen emberek, rosszul gondolkodnak. A határidő eljön. Ha azt látjuk, hogy a nyugati hatalmak részéről riem mutatkozik tárgyalókészség, összeülünk szövetségeseinkkel, kidolgozzuk a békeszereződés feltételeit, felhívást intézünk mindenkihez, hogy csatlakozzék hozzánk és minden bizonnyal aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a nyugati hatalmak belépési joga Nyugat-Berlin területére. A nyugati hatalmak a fasizmus elleni háborúban szövetségeseink voltak, most azonban azzal szövetkeznek, aki a háborúban meg nem semmisített ellenségeinket képviseli: Adenauerral. Nos, ha aláírjuk a békeszerződést, ölelkezzenek, csókolódzanak Adenauerral — mi senkit sem engedhetünk be Nyugat-Berlinbe, mert akkor csak az NDK kormányának lesz joga az egész ország területének ellenőrzésére. Aki pedig ilyen esetben háborúval fenyegetőzik, az vállalja a következményeket. Mi nem akarunk háborút! Mi b*két akarunk! Egyetlen célunk, hogy felszámoljuk a második világháború következményeit, a veszélyes tűzfészket. Ezt minden ésszerűen gondolkodó ember világosan látja, annál inkább, mert már nemegyszer fordultunk hasonló javaslatokkal a nyugati kormányokhoz. Fel akarom hívni Anglia és Franciaország kormányát, hogy legyen bátor, mondja ki nyíltan, amit gondol. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy anekdóta, amelyik nagyon tetszett nekem. A polgárháborút követő években igen sok kérdőívre kellett válaszolniuk a tisztviselőknek. Az egyik kérdőíven például megkérdezték, hogy hisz-e istenben. Sokan voltak akkor olyanok, akik hittek az istenben, de féltek ezt bevallani az ateistáknak. Ezek az emberek okos választ gondoltak ki, a következőt írták a kérdőívre; (

lOtthon igen, de hivatalban nem". (Derültség a teremben). Egyesek így vannak a német békeszerződés kérdésével. Bár nem vallják be, nem tartják érdeküknek Németország egyesítését. Eisenhower elnök maga mondta nekem, hogy Németország egyesítését nem tekinti célnak, mert tart egy erős egységes Németországtól. Nekünk azt mondják, hogy „nem hisznek istenben," Adenauernak pedig azt, hogy igen. Ez a lelkiismeret ügye. Mi azonban nyíltan megmondjuk, hogy Németország egyesítése maguknak a németeknek az ügye, a két német állam kormányának a kérdése. Nem avatkozunk be ügyükbe. De a béke kérdései a mi kérdéseink is. A Szovjetunió harcolt a német fasiszták ellen és ezért a békeszerződés aláírására fogunk törekedni. Ezzel mindenki tisztában van. Ha a Szovjetunió és a Szövetséges országok aláírják a békeszerződést, a megszálló hatalmak jogai megszűnnek. Helyre áll a béke a Német Demokratikus Köztársaság egész területén. Csak annak van joga arra, hogy belépjen Nyugat-Berlinbe — akár földön, akár a levegőben, akár vizén —, aki ezzel kapcsolatos megállapodást köt az NDK kormányával. Világos? Azt hiszem, teljesen. Ha nem elég világos, ismét megmagyarázzuk, és ha aláírjuk a békeszerződést, még világosabb lesz a helyzet. (Derültség a teremben, taps). M. Tatu, a francia Monde tudósítójának kérdése: Azt jelenti-e ez, amint ön az első kérdésre adott válaszában mondotta, a Szovjetunió rakéta-, atom- vagy hidrogénfegyverekkel fog csapást mérni a repülőgépek támaszpontjaira? A második kérdés: Milyen legyen az államok képviselete a nemzetközi leszerelési ellenőrző bizottságban: Minden államnak egy képviselője lesz-e, avagy a nagyhatalmaknak több képviselőjük lesz? Hruscsov: Hogy milyen fegyverekkel mérünk csapást a Szovjetunió ellen felhasznált támaszpontokra, ez részletkérdés, ami Negyelin tüzérségi főmarsall, a rakétafegyvernem főparancsnoka hatáskörébe tartozik. Negyelin marsallnak bőven van választéka megfelelő fegyverekben, (derültség a teremben), megtalálja milyenre van szükség, hogy eltalálja az ellenséget és elvegye a provokátorok kedvét a hazánk elleni támadásoktól. Az ilyen helyzetet azonban minden ország elkerülheti. Ehhez rendkívül kevés kell. Nem szabad megengednünk, hogy az Egyesült Államok a támaszpontokat a Szovjetunió ellen agresszióra használja fel, sőt a legjobb lenne az ilyen támaszpontokat teljességgel megszüntetni, s akkor ez a kérdés teljesen fölöslegessé válnék. A Szovjetunió sziót, egészen mással foglalkozott. Egy régi példával tudnám ezt illusztrálni. A beteg elmegy az orvoshoz és elmondja, hogy rosszul érzi magát, sürgős operációra van szüksége. Uram — válaszol az orvos —, (nem mondhatom, hogy elvtársam, mert a mi orvosaink mások) —, azt javasolom, igyék szódavizet. Lehet, hogy ez meggyógyítja, lehet, hogy belehal. A Biztonsági Tanács határozata úgy használ a békének, mint a szódavíz az ilyen betegnek. A szódavíz hasznos, oltja a szomjat, de nem gyógyítja meg a súlyos beteget. (Derültség, taps). M. Frankelnek, a New York Times tudósítójának kérdése: Elnök úr! Ön olyasmit mondott most nekünk Eisenhower elnöknek a német kérdésben képviselt álláspontjáról, amit azelőtt nem tudtunk. Szeretnénk, ha erről nyíltan beszélne, talán elmondana még valamit Eisenhower úrral Camp Davidban folytatott megbeszél léseikről, vagy további tárgyalásaikról. Hruscsov: Mára elég ebből, ha majd szükség lesz rá, újabb részleteket mondunk el. (Derültség a teremben). S. Johnsonnak, az AP sajtóiroda tu-< dósítójának kérdése: Miniszterelnök úr! Tatu tudósítónak adott válasza-* ban a légitámaszpontokra hidrogén-, vagy atomfegyverrel mérhető csapásra vonatkozóan azt mondotta, hogy Negyelin marsalltól függ a leg-< hatékonyabb eszköz, a leghatékonyabb fegyver megválasztása. Azt jelenti-e ez, hogy Negyelin marsallnak joga van saját kezdeményezésre parancsot adni a szovjet kormány előzetes döntése nélkül, hogy hidro-w génfegyverrel mérjenek csapást? Hruscsov: Azt akarja tudni, hogy. a mi országunkban milyen a parancsnoklás rendje? Ez titok. Ön amerikai, az Amerikái Egyesült Államok egyébként régen foglalkozik az ilyen kérdésekkel, hogy úgy mondjam „ki akarja szimatolni", amit egyébként nem tud. (Derültség a teremben). Őszintén szólva az elnökük is kémfeladatokon töri a fejét. A mi országunkban rend van. Kormányunk ad parancsot a honvédelmi miniszternek, a miniszter pedig a fegyvernemek parancsnokainak és ezek teljesítik azt, hiszen a szovjet kormány parancsa. Negyelin marsall, a kiváló katona, a Szovjetunió hőse, a kitűnő tüzér, jól ismeri a rakétafegyvereket, jól tudja használni ellenségeink- ellen, a béke ellenségei ellen. Magától értetődik, hogy nem fordítja barátaink ellen. Hogy tehát Malinovszkij és Negyelin marsallra ne háruljon ilyen felelősség, ne repüljenek be provokációs kémfeladatokkal a Szovjetunióba. Meg akarom mondani az érintett országok népének, hogy nyugodtan alhatnak. A Szovjetunió senkit sem fenyeget, csupán azt akarja, hogy tartsák tiszteletben határait, ne AZ ÚJSÁGÍRÓK FIGYELMESEN HALLGATJÁK A SZOVJET KORMÁNYFŐ VÁLASZAIT. (Képtávírón érkezett) senkit sem fenyeget, csak figyelmeztet, hogy minden hozzáférhető eszközzel védekezni fogunk az agreszszió ellen. A második kérdésre, milyen a leszerelési ellenőrző bizottságok összetétele, pedig úgy vélem, hogy az egyes országok képviseletének aránya a leszerelést ellenőrző bizottságban részletkérdés, amelyet a leszerelési tárgyalásokon kell megvitatni. O. Schewnek, a hamburgi Die Welt című nyugatnémet lap tudósítójának a kérdése: Miniszterelnök úr! Mi az ön véleménye annak a tárgyalásnak eredményeiről, melyet a Biztonsági Tanács a Szovjetunió légiterébe berepült amerikai repülőgép esetével kapcsolatban a szovjet részről előterjesztett kérdésről folytatott? Hruscsov: Ahelyett, hogy a tanács elítélte velna az amerikai egreszhajtsanak végre kémrepüléseket te*rülete fölött. Magától értetődik, hogyha ezt nem tartják be, akkof lecsapunk a támaszpontokra. W. Burchettnek, az amerikai Natlo» nal and Guardian című lap tudósító-jának kérdése: A sajtóhírek szerint Adenauer kancellár volt az USA egyetlen szövetségese, aki helyeselte az U-2 repülőgépek Szovjetunió fölötti kémrepüléseit. Mit tudna erről mondani? Hruscsov: Ez megint csak azt bizonyítja, milyen helyes az a gyakori nyilatkozatunk, hogy Adenauer olyan ember, aki aggkori elmegyengeségben szenved. (Derültség a teremben). Egyetlen józan ember sem akarja á provokáció folytatását az atom- és rakétafegyverek korszakában, hiszeťi tudja, hová vezethet. Csak fogyaté(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZO 3 * 1860, június 5.