Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-04 / 154. szám, szombat

Népünk elismert vezére a KOMMUNISTA PÁRT Demokrácia és „demokrácia" A társadalom és az állam vezető ereje a munkásosztály élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a legtevékenyebb és a legöntudatosabb munkások, parasztok és értelmiséglek önkéntes harci szövetsége. (Az alkotmánytervezet negyedik cikkelye.) pártunk több évtizedes harcával érdemelte ki, hogy népünk a szocialista alkotmányában így nyilatkoztassa ki az iránta érzett bizalmat. A valóságban pártunk megalakulása óta vezeti a dolgozó tömegeket és küzd érdekeikért. Emlékszem, amikor 1921-ben Rimavská Sobotán megalakítottuk a pártszervezetet, a pártonkívüli tömegek is felsorakoztak az általunk kibontott zászló alá és közösen tiltakoztunk a Masaryk által kinevezett hivatalnok-kormány önkénye ellen, követelve, hogy engedjék szabadon a politikai okokból bebörtönzött munkásokat. Később a kladnól nagy bányászsztrájk alatt az üzemi munkások között pénzt, a falusi dolgozók közt élelmiszert gyűjtöttünk a sztrájkoló bányászok és családjaik megsegítésére. Városunkban a kommunista párt különösen nagy népszerűségre tett szert a Rima szabályozásáért folytatott küzdelemben. Az urak legalább száz évig vitáztak arról, hogy mit kellene tenni. A város negyedrészét, különösen a szegény emberek hajlékait árvíz idején ellepte a víz. Tomášov irányában olyankor ki sem lehetett jutni a városból. A kommunisták határozottan léptek fel a meddő vita ellen. Már azért is, mert sok volt a munkanélküli, a nyomorgó. Harcuk eredményes lett, 300 embernek három évre munkát biztosított a Rima szabályozása. A dolgozók ezután még nagyobb bizalommal tekintettek a kommunista pártra. Kifejezésre jutott ez a helyi képviselőtestületbe való választásokon. Tizenhárom mandátumot kaptak a kommunisták. Az, hogy a kommunisták nagyszámban bekerültek a helyi képviselőtestületbe, megnyilvánult ennek munkájában. De csak részben. Az akkori törvények ugyanis gátolták a kommunisták tevékenységét és a képviselőtestület munkáját is. Emlékszem a nemLegyünk jó szakemberek A mezőgazdasági termelés növelésének egyik jelentős feltétele, hogy jó szakemberek legyenek földmüvesszövetkezeteink élén és minden szövetkezeti tag elmélyítse szakismereteit. A szakképzettség jelentőségéről EFSZünk tag fai meggyőződhettek, amikor 1956-ban Farkos Sándort választották meg elnökünknek, aki több éven át a Brzotini Állami Gazdaság intézője volt. Az új elnök a szocialista nagyüzemi gazdaságban szerzett tapasztalatait jól kamatoztatta a szövetkezetben. Senki sem állítja, hogy a szövetkezetben elért eredmények csupán neki köszönhetők. Azonban el kell ismerni, hogy nagy része van elérésükben. 36 szakember, — mezőgazdasági iskolát vannak. EESZ-ünkben többen vannak mezőgazdasági szakiskolát végzett dolgozók és olyanok, akik most végzik tanulmányaikat a két-, illetve négyéves mezőgazdasági szakiskolán. Igaz, a szövetkezeti munkaiskolával a télen nehézségeink voltak. A roiňavai szövetkezethez čučmai is nadabudai földművesek is csatlakoztak. Közösen akartuk tartani a szövetkezeti munkaiskolát, bogy együtt tanuljanak és Ismerkedjenek az EFSZtagok. Télen azonban nehéz volt összehozni az embereket. Kisőbb, amikor már külön-külön tartottuk az iskolázást, jobbak voltak eredményeink. Különösen a Čučmában lakó szövetkezeti tagok jártak elől jó példával. Az alkotmánytervezet minden állampolgárunk számára biztosítja a tanulásra való jogot. Szeretnénk, ha a fiatalok jobban kihasználnák ezt a lehetőséget, s ha szüleik nem becsülnék le a kétéves tanoncviszonyt. Hisz ez a szakoktatás egyik igen jelentős formája. Sajnos, hibát követnek el az iskolák, amikor sok esetben, főleg gyengébb tanulóknak javasolják, hogy az EFSZekbe menjenek tanoncviszonyba. Egyes tanítók is szülök még mindig azt tartják, hogy ha a gyermek máshol nem érvényesül, elhelyezkedhet a mezőgazdaságban. Még egy problémánk volt, azonban ez mir megoldódik. A tanonciskola igazgatósága a következő tanévben gonioskodik arról, hogy a tanulók a gyakorlati oktatáson tanító felügyelete alatt legyenek. Ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezetben nem érzünk felelősséget a fiatalok neveléséért. Közös igyekezettel továbbra is azon leszünk, hogy minél több fiatalt minél jobban tlőkészítsünk a mezőgazdasági munkára. BACSÓ LAJOS, a roiňavai EFSZ agronfimuia Vita a CTPBAVM hasábjain Az új, szocialista alkotmányunk tervezetéről folyó országos vitában újabb értékes munkafelajánlások szilletnek, amelyek milliós értékeket jelentenek népgazdaságunk számára. íme, dolgozóink fgy készülnek a választásokra és így köszöntik új, szocialista alkotmányunkat: ŠTEFAN CHOCHOL mérnök, a Szlovák Műszaki Főiskola rektora, „Iskolánk távlatai" címen a műszaki főiskola feladatairól, eredményeiről és terveiről ír. Leszögezi, hogy az iskola legfontosabb feladata szoros kapcsolatot teremteni az élettel. Ennek érdekében részletes javaslatot dolgoztak ki, amelyet jóváhagyásra terjesztettek elő. „15 éves munkánk eredményeinek számbavételénél szükséges megállapítani, hogy a szlovák Műszaki Főiskola ez idő alatt óriásit fejlődött, ami a tőkés társadalom körülményei közepette el sem képzelhető." Ezután felsorolja a felszabadulás utáni 15 év eredményeit. Két hatalmas iskola épült fel, most készül a harmadik. Felépült Közép-Európa egyik legkorszerűbb főiskolai internátusa több mint 2200 férőhellyel. 70 milliós költséggel épül az építészeti főiskola is, a negyedik ötéves tervben pedig az elektrotechnikai főiskola építését tervezik. ŠTEFAN CHORBÄK, a szocialista munkabrigád vezetője Kysucké Nové Mestoról a cseh és szlovák nemzet együttéléséről, közös államáról ír, amit az alkotmány külön hangsúlyoz. Saját nyomorúságos életén keresztül mutatja be vidékének szomorú múltját. A burzsoá köztársaság éveiben a munkanélküliség és nyomor arra késztette, hogy ruhaakasztók, zsebkések és ehhez hasonló apróságok árulásával próbálkozzék. így házról házra, faluról falura járva jutott el Csehországba ls, ahol hosszabb időre letelepedett. Hej, nehéz évek voltak ezek! Napi keresetéből sokszor üres levesre se tellett. A felszabadulás után azután újra Csehországba kerUlt — tanulni. Az új szlovák üzemekben szakképzett „vasasokra" volt szükség, így jutott ő ii cseh elvtársak körébe, akik a legönzetlenebbül adták it neki tapasztalatalkat. Nekik köszönheti szakképzettségét, és azt, hogy ma már 6 tanít másokat is. EMIL LUPTÁK, a Bratislavai Kommunális Üzemek igazgatója arról Ir, hogy üzemük dolgozói is megtárgyalták az új alkotmánytervezet egyes fejezeteit „Sokat beszélgettünk a munkára és a pihenésre való jogról. Tőlünk, a kommunális üzemek dolgozóitól is sok függ, hogy dolgozóink, főleg a dolgozó asszonyok is teljes mértékben élhessenek a pihenés jogával, hogy szabad idejüket tanulásnak, szórakozásnak szentelhessék." A továbbiakban az üzem terveiről ír. Szolgáltatások megjavításával minél több háztartási gondot akarnak levenni a dolgozó asszonyok válláról. JÄN ŠTOFAN munkás Vyšné Hágyról ír, ahol szanatóriumi gyógykezelésben részesül. Levelében egészségügyünk nagyszerűségét méltatja. „Alkotmányunk leszögezi hazánk polgárainak egyenjogúságát. Ezt az egyenjogúságot itt a gyógykezelésen ls tapasztalhatjuk, mert mindenkiről egyformán jól gondoskodnak." DR. JANKA SPITZOVÄ Bratislaváből a társadalmi szervezetek alkotmányban lerögzített nagy feladatairól és szerepéről ír. zeti szocialistákkal és szociáldemokratákkal folytatott harcos vitákra. Egy alkalommal komoly összetűzésünk volt a képviselőtestületben. Mi kommunisták népi konyha létesítését akartuk elérni, ahol az özvegyek, rokkantak és munkanélküliek kosztolhattak volna. Az urak makacs magatartása kihozott bennünket sodrunkból és azt találtuk mondani, hogy eljön az idő, amikor a dolgozók nem fognak könyörögni, hanem elveszik az uraktól, ami nekik jár. Bartos főbíró ekkor elordította magát: — Maguknak már rég a rácsok mögött volna a helyük! "D éti elvtárs azt válaszolta, hogy a rácsok közül is kijön az igazság. Arra az esetre gondolt, amikor a környékbeli községből érkezett küldöttségek kierőszakolták szabadon bocsátásukat a fegyházból. A munkanélküliek tüntetését szerveztük, ezért voltunk egy hónapig bezárva. Talán tovább is fogva tartottak volna bennünket, ha a tömegek nem harcolnak olyan szívósan szabadonbocsátásunkért. Klenovecről, Kokováról és más környékbeli falvakból gyalog érkeztek dolgozók — szlovákok és magyarok egyaránt. Mi mindig megértettük egymást. Sohasem felejtem el: Klenovecről érkezett szlovák erdészeti munkások kaptak fel bennünket a fegyház ajtajánál vállaikra és így vittek végig a városon. A földmunkások tevékenyen bekapcsolódtak a párt által szervezett akciókba, mivel a kommunisták az ő érdekeikért is síkra szálltak. Például amikor Lustig bérlő aratói panasszal fordultak a kommunistákhoz, hogy munkaadójuk a törvényben előírt jogokat nem biztosítja a kollektív szerződésben, a pártszervezet sztrájkot szervezett. Lustig ls „szervezkedett". Csendőröket küldött a földekre. De hiába. Nem tudták megtörni a munkások egységét. Végül is a bérlő arra kényszerült, hogy magához hivatta a bizalmit és aláírta a munkások által előterjesztett követeléseket a kollektív szerződésben. ITazánk felszabadulása után a kommunista párt népünket új győzelmekre vezette. A felszabadulásunk óta elért eredményekért, a munkásosztály hatalmának következetes és helyes gyakorlásáért népünk elismerését fejezi ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának, ami kifejezésre jut új szocialista alkotmányunkban is. HUSZTY BÉLA, a Rimavská Sobota-i járási pártbizottság dolgozója. A demokrácia a szocialista országokban megtesteslllt valóság, a kapitalista országokban pedig a dolgozók megtévesztését, becsapását jelenti. Hazánkban a legszélesebbkörü jogokat élvezzük, mindnyájan részt veszünk az államhatalom gyakorlásában. Igazolják ezt a mostani választások la. A lakolok a maguk köréből jelölték és választják meg a jövő vasárnap képviselőiket. így történt a zvolení Bučlna-Uzemben Is, ahol a dolgozók Juraj Rellt (fenti képünkön balról az első), az üzem kiváló dolgozóját, a szocialista munkabrigád vezetőjét jelölték „ a kerületi nemzeti bizottságba képviselőnek. A kapitalista országok dolgozói is igy cselekednének, ha hozzánk hasonló helyzetben lennének. De sajnos ezt nem tehetik ... Tudjuk, hogy miért. Úgy élnek, mint ml éltünk a múltban. A tőke bilincse tapad kezükre. Az „igaz demokráciával" büszkélkedő kapitalista országokban hatalmon levő körök sok esetben még munkát sem tudnak biztosítani a dolgozóknak. így van ez Olaszországban Is. A kalabriai munkanélküli családjával egyUtt hetenként hiába keresett munkát a milánói gyárakban. A sok kilincselés után vissza kellett térniök otthonukba. Ez aztán demokrácia! (Lenti képünk: a kalabriai munkanélküli családjával.) A LEGNAGYOBB ERTEK AZ EMBER Már magában az a tény, hogy a párt és a kormány országos vitára bocsátja az új alkotmánytervezetet, hogy dolgozó népünk széles rétegei megvitassák és az esetleges javaslatokat megtehessék — nagy jelentőségű. Ez csakis szocialista államban lehetséges. Ma, amikor országszerte folyik az új alkotmánytervezet vitája, üzemeink, mezőgazdaságunk dolgozóinak ezrei, sőt százezrei vitatják meg szocialista fejlődésünk eddigi sikereit, melyeknek törvényszerűségeként vált szükségessé az eddigi alkotmány módosítása. Az új alkotmánytervezet már magában foglalja dolgozó népünk eddigi harcát, törekvő munkaigyekezetét, szociális és kulturális fejlődését. Amikor az alkotmánytervezetet tanulmányoztam, önkéntelenül is három cikkely ragadta meg figyelmemet. A 20. cikkely így szól: „Az állam valamennyi polgárát megilleti a munkához és a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti díjazáshoz való jog." Ezeket a sorokat olvasva, a múlt jutott eszembe. 1933-ban töltöttem le a tanoncidőt. Nagy tervekkel, a szakma iránti szeretettel indultam neki az új életnek. De milyen keserű volt a csalódásom, amikor alig egy esztendő múlva már meg kellett kóstolnom a munkanélküliség keserű kenyerét. Mert a múltban nem a dolgozók érdeke volt az első, hanem a profitéhes kapitalistáké. A dolgozók érdekét nem védte törvény. És mi a helyzet ma? Látjuk ifjúságunk szebb és boldogabb jövőjének beteljesedését. Ma már nem kell attól rettegnie, hogy a fizetés napján a bérével együtt megkapja az elbocsátást is. Ma már az alkotmányban lefektetett törvények védik a dolgozók érdekeit. Ifjúságunknak, de minden egyes dolgozónknak, aki a szocialista építésben tevékeny részt akar venni, meg van a lehetősége, hogy tudásához mérten részt vállaljon ebből az örömteljes munkából. A 22. cikkely: „Minden dolgozónak joga van egészsége védelmére, gyógykezelésére, s öregségben és munkaképtelenség esetén ellátásra." Ez is nagy jelentőségű intézkedés. Hisz még élénken él emlékezetünkben az elmúlt évtizedek betegeinek segélytkérő jajkiáltása, akik orvosi kezelés és gyógyszerhiány miatt pusztultak el. Ma akaratlanul is látnunk kell azokat a szociális intézkedéseket, amelyeket az egészségügyi terén pártunk és kormányunk valóra váltott. Erről tanúskodnak az egészségügyi intézmények, kórházak, szanatóriumok, üdülőotthonok ezrei, az orvosi hálózat mind szélesebb kiépítése és a dolgozók legszélesebb rétegeinek és azok gyermekeinek egészségügyi gondoskodása. Hazánkban teljes mértékben érvényesül az az elv, hogy „a legnagyobb érték az ember". Ami pedig az öregséget illeti, jól emlékszünk még azokra a reszkető kezű, kolduló, kéregető emberekre, akik öregségükben a társadalom számkivetettjei voltak. Mert amikor már teljesen munkaképtelenné váltak, senki sem törődött velük. Ma dolgozd népünk nyugalmas, békés öregséget biztosít számukra. A törvényben megszabott idő letelte után nyugdíjat kapnak. Gondtalan öregségük van. Es mennyi azon dolgozók száma, akik szociális segélyt élveznek! Ha a 23. cikkelyt olvasom: „Az állam minden polgárának joga van művelődésre" — akaratlanul is gyermekkorom jut eszembe. Valamikor a tanulás lehetősége csak a kiváltságos szülők gyermei számára volt biztosítva. Amikor az elemi iskola ötödik osztályába jártam, arra gondoltam, jó volna gimnáziumba menni, tovább tanulni. A falu egyik százholdas gazdájának fia ekkor már a šahyi gimnázium tanulója volt. Valakitől megtudta szándékomat és egy alkalommal megvárt, amikor hazafelé mentem az iskolából. Odahívott és azt kérdezte, igaz-e, hogy gimnáziumba készülök. Amikor igennel feleltem, azt mondta gőgösen: — Jól jegyezd meg, a gimnázium nem olyan koldusok számára épült, mint te vagy! Akkor még nem tudtam felfogni szavai értelmét. Erre csak akkor ébredtem rá, amikor az iskola tanulója lettem. Igaz, nem sokáig. Két év múlva ott kellett hagynom az iskolát, mert egy becsületes kovács fia nem versenyezhetett a százholdas gazda fiával. Mindez régen a múlté. A történelem túlhaladt az egykori társadalmi igazságtalanságokon. Bár kenyerem javát már megettem, boldog érzés tölt el, hogy gyermekeink számára valósággá válik, amiről én csak álmodhattam. Tudom, meg is becsülik azt a mát, hisz erre nevelem őket, a szocialista haza hü fiaivá. Ez csak egy töredéke a küzdelmes múltnak. Az új alkotmánytervezetből pedig a reményteljes jövő fénye csillan. Az a fény, amely a kommunizmusba vezető utat mutatja. Azt az utat, amelyen minden becsületes dolgozónak haladnia kell. ANDRISKIN JÓZSEF, Želiezovce ÚJ SZÖ 5 * 1960. június 4,