Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-13 / 132. szám, péntek

AZ AMERIKAI IMPERIALISTÁK FELNEK A JOVOTOL, azéri bocsátkoznak megfontolatlan kalandokba Hruscsov elvtárs sajtóértekezlete Moszkva (TASZSZ) — Gromiko szovjet külügyminiszter szerdai saj­tóértekezlete után a szovjet és külföldi újságírókat meghívták, hogy tekünsék meg a lelőtt amerikai repülőgép roncsainak kiállítását. A tudósítók a kiállításon találkoztak Hruscsov elvtárssal, aki — mi­után megtekintette a kiállítást és elbeszélgetett a szakértőkkel — a ki­járat felé igyekezett. A tudósítók körülvették Nyikita Hruscsovot és beszélgetésbe elegyedtek vele. Az újságírók elégedettségüket fejezték ki, hogy megtekinthették a repülőgép roncsait, a repülőgép felszerelését és különleges műszereit. „Látom, hogy elégedettek a sajtó­értekezlettel — mondotta Hruscsov elvtárs. — Bizonyára még nem kap­tak választ minden kérdésre. Mint már mondottam, a Biztonsági Tanács elé akarjuk terjeszteni az amerikai repülőgép légiteríinkbe történt ag­resszív behatolásának ügyét. Ha a Biztonsági Tanács — melyre az Amerikai Egyesült Államok bizonyá­ra nyomást fog gyakorolni — sem hoz helyes határozatot, a kérdést az ENSZ Közgyűlése elé visszük. Az Amerikai Egyesült Államok hasonló agresszív cselekedetei nagyon ve­szélyesek. A veszélyt az is növeli, hogy Herter külügyminiszter úr má­jus 10-i nyilatkozatában, nemcsak igazolta az agressziót, hanem úgy nyilatkozott, hogy az USA kormánya a jövőben is szándékozik hasonló azt mondom, hogy ezt különösen Herter úrnak köszönheti az elnök. Herter sajtóértekezletén harcias hangú nyilatkozatot tett! Nemcsak nem érzi magát bűnösnek és nem szégyelli magát az agresszív cse­lekményekért, hanem igazolja e cse­lekményeket és azt állítja, hogy a jövőben sem történik változás. így csak hadiállapotban levő országok tárgyalhatnak, mi pedig nem állunk hadiállapotban Amerikával. Az ag­resszív cselekmények és Herter nyi­latkozata arcátlan és pimasz! Herter nyilatkozata bennünk is kételyeket ébresztett: Kétségbevon­tuk előző következtetéseink helyes­ségét, hogy az elnök és az amerikai kormány sem tudott a repülőutak­ról. Herter nyilatkozata éppen azt bizonyítja, hogy a kormány jóvá­i ^triflittd ik A MOSZKVAI GORKIJ PARKBAN kiállították a lelőtt amerikai felde­rítőgép maradványalt és Powers kémtől elkob­zott okmányokat, fegy­vereket és különféle felszereléseket. Képün­kön a repülőgép vezető fülkéjének maradvá­nyai láthatók. (TASZSZ felvétele) repülőutakat lebonyolítani, ez pedig már a béke közvetlen veszélyezte­tése. Le fogjuk lőni a repülőgépe­ket és visszavágunk oda, ahonnan a repülőgépeket országunkba küldöz­getik. önök megértik, hogyha ezek az agresszív cselekmények tovább folytatódnak, háborúhoz vezethet­nek." Feltehetek egy kérdést? - szólt Hruscsov elvtárshoz az egyik újság­író. NYIKITA HRUSCSOV: Akár ket­tőt is (derültség). KÉRDÉS: A repülőgép roncsai kö­zött bizonyára látott egy plakátot, mely a repülő megsegítésére szó­lított fel. Mi az ön véleménye, mit akartak ezzel mondani a plakát szerzői ? HRUSCSOV: Segítséget nyújtottunk a repülőnek, amikor berepült lé­giterünkbe és megfelelően fogad­tuk. Ha további hívatlan vendégek tűnnek fel a láthatáron, hasonló „vendégszeretettel fogadjuk őket". Szigorúan elítéljük, mint ezt, ké­mekként bánunk el velük. KÉRDÉS: Milyen hatása lesz en­nek a csúcsértekezletre? HRUSCSOV: Törjék a fejüket azok, akik a felderítő repülőgépet útnak indították. Előbb kellett volna meg­gondolniuk a következményeket. Hisz agressziót követtek el hazánk ellen, akik kezet emelnek ránk, jövőben is felszámoljuk az agresszorokat. Önök látják, milyen óvatosan lőtték - le rakétaosztagaink katonái a repülő­gépet. Lelőtték, de nem gyújtották fel. A pilóta él, a műszerek épek, röviden, tárgyi bizonyítékaink van­nak. Ilyen ügyesen működnek raké­taosztagaink katonái. Amiért külön köszönetet érdemelnek (derültség, taps). KÉRDÉS: Hatással lesz-e az inci­densnek a szovjet közvéleményre, ha majd Eisenhower úr Moszkvába látogat? HRUSCSOV: Nem szeretnék Eisen­hower úr helyzetében lenni. Nem sze­retném, hogy olyan kérdéseket in­tézzenek hozzám, mint amilyeneket hozzá intéznek majd, ha ellátogat a Szovjetunióba! Egyet határozottan állíthatok: A szovjet nép és köz­véleményünk nagyon udvarias. Ezért nem ragadtatják el magukat, de bi­zonyára kérdéseket tesznek fel az elnöknek (derültség, nevetés). Én hagyta a kémkedés tervét. Az ame­rikaiak nyilvánvalóan kénytelenek voltak így nyilatkozni, mert máskü­lönben felelősségre kellene vonniuk Allan Dullest, Dulles viszont a kor­mányt leplezné le, ha elmondaná, hogy a kormány által jóváhagyott tervet teljesített, tehát olyan ter­vet, melyet a kormányfő is elfoga­dott. Én Herter nyilatkozatából in­dulok ki. Még ifjú koromból emlékszem rá, hogy a régi időkben sok bűnöző, okmány nélkül csavargó egyén és különféle más gyanús elem csavar­gott világszerte. Az volt a szokásuk, hogy amikor egy becsületes ember ment az úton, s egy hídon kellett átmennie, a híd alatt egy bandita húzódott meg, egy kisfiúval. A ban­dita a vándorhoz küldte a fiút: Uram, adja ide az órámat! A ván­dor erre: Na hallod, mit akar ez jelenteni! Eredj a magad útján! A fiú így válaszolt: Hogy, hogy bá­csi, hisz ez az én órám? Miért nem akarja ideadni? Ekkor — mintha a zajra jött volna elő — előbújt a 1. A Szovjetunió államhatárát meg­sértő amerikai felderítő repülőgép tényleges útvonala. 2. A repülőgép állítólagos útvonala, amelyet az amerikai hatóságok a re­pülőgép lelövése után a közvéle­mény félrevezetésére közöltek. fegyveres bandita és így szólt a vándorhoz: Mit bántod a fiút, ad oda az óráját, és add ide a kabá­todat! (Derültség.) Az Amerikai Egyesült Államok is e törvény szerint akar élni. De mi nem vagyunk védtelen vándorok. Hazánk erős, hatalmas állam, és bi­rokra tud kelni vele. Ha az Egyesült Államok még nem érezte területén a háborút, nem volt része bombák­ban, s ha nagyon akarja kirobbantani a háborút, kénytelenek leszünk ra­kétákat küldeni oda: a rakéták pedig mindjárt az első percekben elérik az agresszorok földjét. Ezt azért mondom, mert olvastam Herter nyilatkozatát. Azt mondja: Kénytelenek vagyunk repülni. A Szov­jetunió a bűnös, hogy berepülünk, mert nem enged hozzáférkőzni tit­kaihoz, nekünk pedig meg kell is­mernünk a Szovjetunió titkait. Éppen ezért végzünk berepüléseket. Hisz az elnök mondta, hogy meg kell nyit­ni az eget: Tehát repülünk és fogunk is repülni, megnyitjuk az eget. Hogyan beszélhet így egy állam hivatalos képviselője más államról! Nem az Amerikai Egyesült Államok törvényei szerint élünk. Vannak sa­ját törvényeink és ezért a mi terü­letünkön mindenkit törvényeink tisz­teletbentartására kényszerítünk és elverjük a port azon, aki megszegi törvényeinket! (Taps.) Tetszett az angol Daily Worker cikke. Körülbelül ez volt az értelme: Ha azt a filozófiát követnénk, ame­lyet egyesek Amerikában a közvéle­ményre rá akarnak erőszakolni, így festene a helyzet: Betörőt fogtak, aki feltörte egy lakás zárját, de kiderül, hogy nem ő a bűnös, hanem a ház­tulajdonos, aki bezárta a lakását s ezzel kényszerítette őt, hogy erő­szakkal feltörje a zárat és betörjön idegen lakásba. Ez bizony betörők, tolvajok filozó­fiája! Azt hiszem, ha a világ közvélemé­nye helyesen fogja fel a helyzet ko­molyságát és felelősségteljesen fog­ja elbírálni az Egyesült Államok politikájában elkövetett agresszív cse­lekményt, ha minden ember egyön­tetűen elítéli ezt, s az USA kormá­nya a jövőben nem alkalmaz hasonló módszereket a többi államokkal szemben, jó frissítő eszközként fog hatni, mely - hogy úgy mondjam - ózondús levegőt teremt az álla­mok viszonyában. Napjaink amerikai sajtóját olvasva látom, hogy az agresszív cselekményt helyeslő nyílt újságbanditákon kívül az amerikai sajtóba író egyének többsége, köztük olyanok is, akiket a múltban úgy ismertünk, hogy ob­jektívak, felháborodtak a tényeken és az esetet a Szovjetunióval szem­ben elkövetett hitszegésnek tartják. Ez jó jel. Ha önök, újságírók he­lyesen fogják tájékoztatni a közvé­leményt, végül ez az incidens is „megemésztődik", éppúgy, mint minden más incidens. Ennek ellenére uraim, békében kell élnünk, és nem­csak békében, hanem barátságban is (Taps.) KÉRDÉS: Az amerikai politikát il­letően derűlátók lehetünk-e a jövő­ben is? HRUSCSOV: A javíthatatlan derűlá­tókhoz tartozom. Az amerikai felde­rítőgép provokációs berepülését nem háborús előkészületnek, hanem pu­hatolódzásnak tartom. „Puhatolóz­nak", de mi rácsaptunk a „puhato­lódzók" kezére. Egyes amerikai ve­zetők most nagy zenebonát csaptak. Hát csak hadd hetvenkedjenek ked­vükre. A Szovjetunió nem Guatemala. Ide nem küldhetnek hadsereget. Vannak jő eszközeink a banditák le­csillapítására, ha kedvük támadna arcátlan módszereiket alkalmazni el­lenünk. Ha így fognak viselkedni, lecsillapítjuk őket. KÉRDÉS: Hruscsov úr! Nem vál­toztatta-e meg azt a véleményét Ei­senhower elnökről, melyet az Egye­sült Államokból hazatérve hangoz­tatott? HRUSCSOV: Nem. Az amerikai kül­ügyminisztérium nyilatkozata a fel­derítő repülőgépről természetesen megváltoztatja elképzelésemet arról, hogy az elnöknek nincs köze az ügy­höz. Nem tudtam, hogy az Egyesült Államokban ilyen kémkedési tervet dolgoztak ki, tehát a Szovjetunió lé­giterében végzett felderítő repülő­utakra is tervet dolgoztak ki. Az amerikai külügyminisztérium nyilat­kozatából — melyet az elnök is jó­váhagyott — kitűnik, hogy amerikai felderítő repülőgépeknek hazánk lé­giterében végzett útjai nem egyes felelőtlen tisztek szeszélyéből adód­nak, hanem így valósul meg az a terv, melyet Allan Dulles, a központi hírszerzőszolgálat, tehát az Egyesült Államok elnökének alárendelt hiva­tal igazgatója dolgozott ki. Herter úr beismerte, hogy az USA elnöke irányelveket adott ki, hogy különféle eszközökkel bizonyos ada­tokat szerezzenek. Az irányelvek alapján dolgozták ki és valósítják meg azt a programot is, amely Her­ter szerint a nagyszabású légimegfi­gyelést és berepülést magában fog­lalja. Kérem, jól figyeljenek: Bere­pülés - tehát a repülőgépek felde­rítő, kémkedő útja egy olyan állam területe fölött, mellyel rendes kap­csolatokat tartanak fenn. S az elnök jóváhagyta ezt a tervet. Hallatlan! S akkor mondjam azt, hogy milyen kedvesek önök! Aki így cselekszik, önmagát sem becsüli. Sőt azt mon­dom, hogy Herter úr minden lepelt lerántott, minden festéket levakart az Egyesült Államok imperialistáinak leplezett és szépített, kozmetikailag ápolt politikájáról. Most pedig beszé­dében kimutatta a militarizmus fé­lelmet keltő állati agyarait. S mi történt? Mint látjuk, agyarai most már senkiben sem keltenek félelmet. Az amerikai imperialisták akcióit nem szervezőik hősiessége, hanem gyávasága sugallja. Nem az a veszé­lyes, aki uralkodik idegein, erőin és lehetőségeire támaszkodik, hanem a gyáva, aki mindentől fél. Nagyon gyakran olvasom: Hruscsov azt állítja, hogy a kapitalizmus el­pusztul. Tán csak nem ezért végez­nek felderítő repülőutakat a Szov­jetunió légiterében? Különben is ez nem az én mondásom. Ezt már száz évvel ezelőtt kifejtette Marx. (De­rültség, taps.) Ha a tőkés urak azt hiszik, hogy Marxnak nincs igaza, ez megnyugtathatja őket. Miért veszítik el idegeiket és miért gyávák? KÉRDÉS: Tudtak-e a törökországi, pakisztáni és norvégiai hivatalok az amerikai repülőgép provokációs út­járól? HRUSCSOV: Nem beszélhetek e kormányok nevében, de mondjuk, hogy nem tudtak. Az amerikaiak nem tesznek nekik jelentést. Lehet, hogy még azoknak az országoknak minisz­terelnökei sem tehetik be a lábukat I az amerikai katonai támaszpontokra, amelyeknek területén fekszenek. (Derültség.) Törökország, Pakisztán és más államok azért bűnösek, hogy agresszív tömbök tagjai lettek. Áz ilyen esetekben népiesen azt mond­juk: Lekötötte az ember a lelkét az ördögnek: Egyelőre még nem ad­ta el, még rendelkezhet önmagával, de később az ördög fog rendelkezni lelkével. Ilyen helyzetben van most Törökország, Pakisztán és Norvégia. (Derültség.) Figyelmeztetem önöket, külföldi újságíró urak, ne kössék le lelküket az ördögnek, (derültség a jelenlevők körében), hanem hagyják meg ma­guknak. A legjobban teszik, ha tevé­kenységüket a társadalom haladó fejlődésének szentelik. A kommunis­ta eszmék határozzák meg a ' társa­dalom fejlődésének leghaladóbb irá­nyát. A legjobb amerikaiak, mint például John Reed, a Tíz nap, mely megrengette a világot című könyv szerzője, megértették e nagy eszmék jelentőségét. John Reed nagyon okos ember volt. Nem született kommu­nistának, de az Októberi Forradalom idején eljutott a kommunizmushoz és kommunistaként halt meg. Önök közül egyesek meg nem ér­tésből, vagy tájékozatlanságból ír­nak a kommunizmus ellen. Vegyék el jutalmukat az Istentől (derültség a jelenlevők körében, taps). A burzsoá újságíróknak a szovjet valóságról, a kommunizmusról ter­jesztett rágalmait olvasva néha fel­ingerülök, de aztán meggondolom és azt mondom magamban: Nem lehet minden újságíró John Reed. Hisz ezek egyszerű emberek, akiket olyan kiadóvállalatok bérelnek fel, mint amilyen Hearsté, amely, mint a pók, megragadja és behálózza az embert. S ha egy ilyen újságíró nem írna rágalmakat a kommunizmusról, hasz­navehetetlen volna Hearstnek, vagy más kiadóvállalati konszernnek! Haerst egy napig sem alkalmaz ilyen újságírót. Kétszer beszéltem Hearsttal. Má­sodik beszélgetésünk alkalmával megmondtam neki: Hogy lehet az, hogy ön egészen mást mondott nekem és egészen mást írt? ő pedig így válaszolt: - Talán helytelenül adtam vissza beszélgetésünket? Be kell is­mernem, hogy beszélgetésünk lénye­gét többé-kevésbé helyesen adta vissza, de olyan kommentárokat fű­zött hozzá, hogy beszélgetésünk ér­telmét egészen elferdítették. Ezt meg is mondtam neki, ő azt felelte rá: ­Elvégre kapitalista vagyok és eladom a kommentárjaimat. (Derültség a je­lenlevők körében.) Ö kapitalista, de önök többnyire nem tőkések és so­- NO, KI KÍVÁNCSI MÉG A SZOV­JETUNIÓ KATONAI TITKAIRA? (A moszkvai Pravda karikatúrája) hasem lesznek azok. Miért szolgálják akkor a kapitalizmust? Miért lenné­nek a kapitalizmus lakájai? Meggyő­ződésem, hogy minden út a kommu­nizmushoz vezet. Hová is vezetne?! Éppen ettől félnek az amerikai iiri­perialisták. Ezért idegesek és bocsát­koznak meggondolatlan kalandokba, ami azt bizonyítja, hogy nem bizto­sak a rendszerükben. Az USA kül­ügyminisztériuma kijelenti, hogy minden ország kémkedik. De a Szov­jetunió soha nem küldte és nem is küldi repülőgépeit kémfeladatokkal az USA-ba és más országokba. Ha egyes esetekben előfordult, hogy re­pülőgépeink nem szándékosan meg­sértették más országok légiterét — ez a török és iráni határon történt -, bocsánatot kértünk az illető or­szágoktól és felelősségre vontuk a határsértés okozóit. Figyelmeztetni akarunk mindenkit, aki hazánkba igyekszik csempészni kémjeit, hogy alaposan fontolja meg a következményeket. KÉRDÉS: Akarja-e ön most is. hogy Eisenhower elnök a Szovjet­unióba látogasson? HRUSCSOV: Mit válaszoljak erre? Álljon a helyemre és válaszoljon he­lyettem (derültség). Most látják önök, milyen nehézségek merülnek fel. Őszintén beszélek önökkel. Tud­ják, milyen viszonyban vagyok az amerikai elnökkel, nemegyszer be­széltem róla, de reményeim bizonyos mértékben nem váltak be. Ember vagyok, emberien érzek, felelős va­gyok a szovjet kormány irányításá­ért. Láthatják, hogy mi oroszok, szovjet emberek, a tenyerünkön hordjuk a szívünket: ha vigadozunk, hát vigadozunk, ha csatázunk, hát csatázunk. Hogyan mondhatom ha­zánk népének: - Menjetek ki az ut­cákra és ujjongjatok, kedves vendé­get kapunk. Az emberek azt mon­danák: - Te megbolondultál! Milyen kedves vendég az, aki helyesli, hogy kémkedő repülőgépeket küldjenek hozzánk? Tekintettel arra, hogy fe­lelős vagyok az amerikai elnök szov­jetunióbeli látogatásának előkészíté­séért, az amerikai militaristák, akik felderítő repülőgépet küldtek légite­rünkbe, nagyon nehéz helyzetbe hoz­tak. Nyíltan szólva azt hiszem, az amerikai elnök is tudja ezt. Képzel­jük el, hogyha amerikai látogatásom előtt egy ilyen repülőgépet küldtünk volna önökhöz és a repülőgépet le­lőtték volna. El tudják képzelni, ho­gyan fogadtak volna az amerikaiak? Ahogy mondani szokás, érdem sze­rint fogadtak volna. Azt hiszem, hogy ezt mindenki megérti. Azt azonban garantálhatjuk, hogy az elnök látogatása alkalmával nem kerül sor semmilyen rendbontásra. Népünk udvarias, szavakban könnyít magán, de a cselekvést a kormányra bízza és nem tűri a sértő viselke­dést. Azt hiszem, hogy az amerikai újságírók és turisták is érzik. most a szovjet emberek önfegyelmét. Nem hallottam, hogy bárki is valami sértő szót mondott volna egy amerikainak. Ez dicséretes dolog és népünk szel­lemi erejét bizonyítja. (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZŐ 3 * 1960. május IS,

Next

/
Thumbnails
Contents