Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-09 / 128. szám, hétfő

Az osztrákok és a szocialista Csehszlovák Köztársaság 771 gy nemrég közölt hiva­Jjj talos statisztikai kimu­tatás nagy érdeklődést keltett Ausztria lakossága köré­ben: a gépkocsi-kereskedelem­ben a nyugatnémet népautók után a Skoda gépkocsik kerül­tek a második helyre, és a Sko­da Művek képviseletei egyre több eladásról számolnak be. Ezt pedig a csehszlovák népgazdaság egyik ágazata nagy, de koránt­sem egyetlen sikereként köny­velheti el. Legyen bár a bécsi mintavásárról sző, melyen Cseh­szlovákia önálló kiállítással vett részt, avagy a Csehszlovákiát egyre nagyobb számban látogató osztrákokról, — mindenütt an­nak lehetünk tanúi, hogy Ausztria lakossága mindjobban érdeklő­dik a szomszédos ország fejlő­dése iránt. A reakciónak a legutóbbi 10 évben kifejtett erős uszító te­vékenységével, rágalmazásaival s a tények elferdítésével sikerült elérnie, hogy a szocializmus tá­borához tartozó országokról, el­sősorban Ausztria szocialista szomszédállamairól helytelen ké­pet alkosson az osztrák lakos­ság. Ez a kép azonban mindin­kább elhalványul, mivel a való­ságnak megfelelő tények léDnek az érdeklődés előterébe. Ma már úgyszólván valamennyi osztrák lap tárgyilagosan számol be Cseh­szlovákia gazdasági és szociális fellendüléséről. Ugyanazok a la­pok, amelyek még két-három óvvel ezelőtt a Csehszlovákiában küszöbönálló éhinségről, az or­szágban uralkodó teljes zűrza­varról, a közszükségleti cikkek általános hiányáról írnak, ma már kénytelen-kelletlen beisme­rik, hogy Csehszlovákia népgaz­dasága minden téren gyorsabb ütemben fejlődik Ausztria gaz­daságánál. Ä Presse című lap, az ipari vállalatok tulajdonosainak sajtószerve nemrég a követke­zőt írta: „Fel kell hagynunk azokkal az elavult elképzelések­kel, hogy a prágaiak rosszabbul öltöznek és silányabban táplál­koznak, mint a bécsiek. To­vább azzal sem ámíthatjuk ma­gunkat, hogy nincsenek életük­kel megelégedve és helyzetük megváltozását óhajtják". Ezek a szavak meglepetésszerűen hatot­tak az olvasók ezreire, hiszen ugyanaz a lap, amely éveken át azt állította, hogy az emberek Prágában éheznek, toprongyosak es semmit sem kívánnak jobban, mint „szabadulásukat a kommu­nistáktól", máról holnapra arra figyelmezteti őket, ne vegyék komolyan régebbi híradásaikat. Magától értetődő, hogy külö­nösen a munkások érdeklödnek napról-napra jobban Csehszlová­kia fejlődése iránt. Az osztrák munkásfunkcionáriusok több kül­döttsége — melyekben szép számmal voltak szocialisták is — a legutóbbi hónapokban Prá­gába, Brnóba, Bratislavába, Plzeftbe és további csehszlová­kiai ipari központokba látogatott el. A szakszervezeti lapokban, üzemi újság >kban közölt és gyű­léseken előadott beszámolóik nagy érdeklődést keltettek. Az osztrák lakosság állásfog­lalásának megváltozása a kor­mány magatartására is befolyást gyakorol. Bír a két ország kap­csolataiban még sok a kívánni való, a legutóbbi hónapokban mindenesetr; figyelemre méltó haladás észlelhető e téren. Ausztria és Csehszlovákia képvi­selői egyeiményt kötöttek a March foly5 két partján levő köolaj-lelőhrlyek együttműködé­sen alapuK kiaknázásáról, egy határmenti iunaerőmű közös épí­téséről, Ausztria tagja lett a Duna-bizottságnak, stb. A két ország kereskedelmi kapcsolata is kedvezően fejlődik, bár mind­eddig sok lehetőség kihasználat­lan mind 8 z osztrák árukivitel­nek, mind 3 csehszlovákiai ipari és egyéb cikkek behozatalának növelése terén. Természetes, hogy ebber a világszerte vitat­hatatlanul legjobb hírnévnek ör­vendő csthszlovákiai gépipari gyártmányo-cnak különösen fon­tos szerep juthatna. Ausztriában azért is igen nagy jelentőséget tulajdonítanak e problémának, mert a íyugatnémet vezetés alatt megalakult agresszív eu­rópai közös piac aggasztóan ve­szélyezteti Ausztria gazdasági életét. A több szempontból rokonjel­legű két szomszédos ország kö­zötti kapcsolatok kibontakozásá­nak megvan tehát miden felté­tele. Miden bizonnyal a nemzet­közi fejlemények légkörének enyhülése i 5 nagymértékben hoz­zájárul ahl oz, hogy Ausztria az igazi sem egesség szellemében továbbfejlessze a baráti kapcso­latokat. KURT STIMMER HATÁRAINKON TÚL - RÓLUNK Jó hírnévnek örvendünk Az a kislány, aki a berlini földalatti vasúton nyitott könyvébe elmélyülve ült, ta­lán még arról is megfeled­kezett, hogy figyelemmel kö­vesse az állomásokat, és le­het, hogy a végén elfelejtett kiszállni. Arcán híven tükrö­ződött a könyv lapjain ki­bontakozó történet, hol örö­met sugárzott, hol bánatot fejezett ki szeme, aszerint, ahogyan a regény hőseinek sorsa alakult. Otčenášek Ro­meo, Júlia és a sötétség cí­mű könyvét olvasta, melyet nemrégen nagy példányszám­ban adtak ki az NDK-ban s rövid idő alatt oly nagy érdeklődést és figyelmet vál­tott ki. A csehszlovák könyv kü­lönben nem ritkaság az olva­sók kezében. Berlin egyik fő­útvonalán, a Friedrichstras­sén levő Csehszlovák Kultú­ra Házának helyiségében na­ponta tolonganak a csehszlo­vák irodalom kedvelői. Nagy sikerrel kelnek el a régi és modern cseh és szlovák írók művei. Neruda elbeszélései aratták a legnagyobb sikert. A mai irodalmi művek közül Hečko Vörös bora iránt a legnagyobb az érdeklődés. Talán azért, mert a falu szo­cializálásának kérdését érin­ti, ami most nagyon időszerű az NDK-ban. Igen keresettek Marié Majerová müvei, híres Szirénája, melyet moziban is megtekinthettek az érdeklő­dők. Nagy népszerűségnek örvendenek Aškenazy gyer­megtörténetei. Adolf Zábran­ský is megnyerte a legkiseb­bek tetszését nálunk is jól ismert képeskönyvével, Ond­rej Sekora pedig regényhősé­nek csodálatos kalandjaival. A csehszlovák írónak igen jő neve van egész Németor­szágban. A tavalyi hamburgi gyermekirodalmi kiállításon éppen a csehszlovák rész keltette a legnagyobb érdek­lődést, és sok nyugatnémet lap lelkes ismertetést írt róla. Zeneművészetünk is elég­gé ismert az NDK-ban. Nem győzik dicsérni Supraphon-le­mezeinket. A Csehszlovák Kultúra Háza az utóbbi évben 110 ezer hanglemezt adott el, köztük a régi kedvelt zene­szerzők: Smetana, Dvorák, Suk vagy Janáček művein kívül a fiatalabbak Suchoň, Hába vagy a Klement Gott­wald-államdljjal most kitün­tetett Sommer műveinek fel­vételei is nagy arányban sze­repelnek. Kevés üzlet büsz­kélkedhet ily nagy forgalom­mal. A csehszlovák kultúra még sok más módon utat talál a szomszédos NDK-ba. Sok csehszlovák könyv jelenik meg az itteni könyvkiadók kiadásában, s a prágai Artia német nyelvű választéka is évről évre bővül. Nincs olyan hét, hogy Berlinben ne tűn­jenek szemünkbe csehszlovák zenekarok fellépését hirdető plakátok. Most például a Prá­gai Filharmónia szerepel. Nincs olyan hét, hogy a ber­lini mozikban ne lássunk legalább egy új csehszlovák filmet. Külföldi kulturális kapcsolataink 40 százalékát éppen az NDK-val ápoljuk. Gazdasági téren is hasonló arány jellemzi együttműkö­désünket. A Szovjetunió után az NDK a legnagyobb keres­kedelmi partnerünk. Hagyo­mányos ipari termékeink jó hírnévnek örvendenek, mint például nehézgépeink, mező­gazdasági gépeink, főként Ze­tor-traktoraink, világhírű Ja­wa-motorkerékpárjaink. Ta­valy például Brodec nad Sá­zavou-ban ünnepélyesen át­adták az NDK számára kivi­telre készülő százezredik Ja­wát. Néhány nappal ezelőtt a Berlin melletti wildaui Heinrich Rau Nehézgépgyár­ban ünnepélyt tartottak. Az üzem átvette a hostivari TOS-üzemben gyártott BKD 30 típusú csehszlovák hen­gercsiszoló gépet, mely a maga nemében a legnagyobb, szocialista országban gyártott gép és az első, amelyet ex­portáltak. Országaink szoros gazda­sági együ:tműködése és szé­leskörű guzdasági kapcsolatai érthetően megmutatkoztak az NDK és Csehszlovákia né­pének általános viszonyában. A történi lem folyamán első ízben nyert bizonyságot, hogy a cseh, szlovák és német nép jóbarátsác ban élhet, ha kor­mányaik a békés együttélés elveit követik politikájukban. IRENA PETŔINOVÄ A dolgozók tapasztalatcseréje erősíti a barátságot HA KINÄBAN, de különö­sen az ország fővárosában — Pekingben fordulunk azzal a kérdéssel valakihez, mit tud Csehszlovákiáról, az illető minden bizonnyal említést tesz a nagy piros-fehér Sko­da autóbuszokról, amelyek nélkül a pekingi városi köz­lekedés szinte el sem kép­zelhető. Csehszlovákia gép­kocsiiparának e kiváló gyárt­mányait — a pótkocsikkal és automatikusan záruló ajtók­kal ellátott autóbuszokat — a szocialista országokkal való testvéri együttműködés ke­retében szállította, s ezzel megalapozta Peking korszerű, nagyvárosi színvonalú közle­kedési rendszerét. Az annak idején a feudalizmus marad­ványait nyögő főváros való­ban minden követelménynek megfelelő közlekedési háló­zatát csak a szocialista Pe­king tanácsa építtethette ki. Ma már csehszlovákiai szak­társaik támogatásával és ve­zetésével a kínai műszaki dolgozók is megkezdték az ilyen autóbuszok gyártását. Hasonló a helyzet az ország többi ipari ágazatában is. A magas színvonalú csehszlovák gépipar kiváló gyártmányai lépten-nyomon segítséget nyújtanak a szocialista Kíná­nak építőmunkájában. Csehszlovákia, mely azelőtt a kínaiak számára általában ismeretlen ország volt, — hi­szen a legtöbben létezéséről sem tudtak — nemcsak ki­váló ipari termékeivel ala­pozta meg hírnevét. Kínában ma már Csehszlovákia művé­szete és kultúrája is nagy népszerűségnek örvend. Az országban kiváló csehszlová­kiai zenekarok, művészek lépnek fel, és a sinológusok (a kínai nyelvvel, irodalommal, történelemmel és művelt­séggel foglalkozó tudósok) tevékenységükkel nagymér­tékben hozzájárulnak a két ország barátságának, kölcsö­nös megismerésének elmélyí­téséhez. Ha Pekingben a kül­földi hanglemezeket árusí­tó üzletbe lépünk, azonnal meggyőződhetünk arról, mily előszeretettel vásárolják a kínaiak a kiváló Supraphon­mikrolemezeket, legyen ko­runk zeneszerzőinek halha­tatlan alkotásairól, avagy népdalokról szó. Talán kissé különlegesen hangzik, hogy ha az ember az iránt érdek­lődik, hol tudnak a legtöbbet a Csehszlovák Köztársaság­ról, a választ egy Pekingtől némileg távolabb eső helyen kaphatja meg. Az utolsó vá­roskaputól 15 kilométernyire délnyugati irányban a fehér márványból épült, gyönyörű és világszerte ismert Marco Polo hídhoz jutunk. Azért nevezik így, mert először Marco Polo, a hírneves ve­lencei világjáró adott róla hírt. A középkor e legjelen­tősebb világutazója lelkesen kijelentette, hogy ez a híd a legszebb mindazok közül, amelyeket életében láthatott. Ez a híd különös jelentőségű az új Kína életében, mert 1937. július 7-én innét indult a japán imperialisták hatal­mas támadása Kína ellen, és ezzel egyben a kínai nép pá­ratlan ellenállási harca is, amely 12 év után végleges győzelemmel s a Kínai Nép­köztársaság megalakulásával ért véget. E híd közelében egy csak­nem 34 ezer tagot számláló népi kommuna gazdálkodik 5000 hektárnyi területen. Szinte bámulatos a Csehszlo­vákiából szállított tehergép­kocsik, traktorok és más me­zőgazdasági gépek mennyisé­ge e kommunában, melynek tagjai igen jól tájékozottak a Csehszlovák Köztársaság­ról. A pekingi csehszlovák követség dolgozói gyakran nyújtanak nekik segítséget a termés betakarításában. Antonín Novotný köztársasá­gi elnök tavaly szintén ellá­togatott a kommunába, amin nemis csodálkozhatunk, hi­szen a Kínai-Csehszlovák Ba­rátság Kommunája ez. A ba­rátság már rtgi keletű. A népi kommuna és a Vinaricei Egységes Földműves Szövet­kezet már 1953-ban baráti szövetséget kötött, amely az évek folyamán egyre szívé­lyesebb, szorosabb lett. Kuo Yung elvtárs, a kommuna igazgatóhelyettese 1958 nya­rán Csehszlovákiába látoga­tott és 10 napot töltött Vina­ficeban, ahol nemcsak való­ban legbensőségesebb ven­dégszeretetben volt része, hanem ismereteit értékes tapasztalatokkal is gyarapí­totta, amelyek azután a kom­muna építőmunkája előnyére váltak. Láthatjuk tehát, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Kínai Népköztársaság barátsága nem korlátozódik csak a szerződésekre. A két ország egyszerű munkásai, s földművesei szoros kapcso­latain és állandó tapasztalat­cseréjén alapszik, ami pedig a szocializmus egyre ered­ményesebb, mind gyorsabb ütemű felépítését szolgálja. HARRY SICHROVSKY MAGYARORSZAG Egy Zetor és egy Skoda f r t f t f t Hogyan találkozik az ember Magyarországon Cseh­szlovákiával ? A mindennapi életben Skoda-kocsin vagy Zetor­traktoron; a prágai gyárak gyors Jawa motorral, a Tátra fenyői kecses bútorral üzennek odaátról s ce­ruzám, amely e sorokat szántva puhán szalad a papí­ron, Versatil. Ezekkel a márkákkal mindennap találkozik itt az ember s Csehszlovákia jó hírét bizony azon is méri, hogyan dolgozik, hogyan szolgál keze alatt a testvéri szomszédból jött gép és motor. V égeláthatatlan táblák között visz az út Me­zőhegyesre. Balról zöldell a búza, már akkora, hogy a fá­cán ii elbújhat benne, jobb­kéz fe lől pedig a csatókama­rási dűlőn fürge traktor dol­gozik, a motor dübörgése olyan, mintha a táj szíve do­bogna, sietősen, kifulladó ta­vaszi szerelemben. A traktoron a zetoros: Papp János. Híres embere ő a Mezőhegyesi Állami Gazda­ságnak: most is, amikor ku­koricát vet az aranyat érő május záporoktól öntözött földbe őt lesi a határ. Magyarországon először Papp János vállalta, hogy az idén Zetorával egymaga 150 holdor, termel kukoricát. — ló kis masina ez — mondja a zetoros, amikor le­száll a nyeregből és nyújtózik egyet. — Ezzel a szuperze­torral bátran nekivágtam. Gyors, erős, sokoldalú traktor, igen megszerettem. Ezzel szántottam, jó magágyat ké­szítettem, boronáltam, foga­solt am, s most vetek vele: a traktor után kapcsolom a vetögépet. Papp János komótosan ma­gyaráz, megvan már az egész évi terve. — Május végén ugyanezzel a Zetorral végzem el a nö­vényápolást függesztett hid­raulikus kapákkal, sőt műtrá­gyaszórót is vontatok majd a Zetorral. A betakarítást is ezzel végzem, egy szovjet ku­koricatörő kombájnt vontatok majd. A szállítást is én vál­lalom, egyszerre három teher­kocsi tengerit vontatok majd a góré elé. Ezzel a kis szu­perzetorral magam vetem, ápolom és takarítom be mind a 150 hold kukoricát. A gazdaság átlagtermése 30 mázsa, Papp János ezzel a módszerrel legalább 5 szá­zalékkal akar többet termelni ennél. — Mert nemzetközi ver­senyben is vagyunk — foly­tatja a mezőhegyesi zetoros - a szovjet Proletár Akarat kolhozzal és a német Engels termelőszövetkezettel. A szovjet és a német pa­raszttal csehszlovák traktoron azért versengő magyar Papp János, hogy minél több ke­nyeret tehessen az ország asztalára — nemcsak a szo­cialista vetélkedésnek, hanem a nemzetközi proletárszolida­ritásnak is szinte jelképe. — Jó kis masina ez — mondja csendesen Papp János és mielőtt újra nyergébe szállna, megveregeti a reme­gő Zetort, szeretettel, ugyan­azzal az ősi mozdulattal, amellyel minden őse s talán nemrég még őmaga is meg­paskolta a hű barát, a derék kis lovacska nyakát. Megve­regeti Papp János Zetora nya­kát, s szinte fülébe súgja, gyengéden, a vallomást: — Tüzes, munkabíró trak­torocska ez, igen-igen meg­szerettem. F élúton Budapest és Sió­fok között, a balatoni országúton van egy híres „Stop-csárda", a székesfehér­vári Béke Expresso, ahol min­den hagyománytisztelő autós megáll egy kis műszaki pi­henőre és egy dupla feketére. Jó itt a kávé, közel a ben­zinkút és tágas a parkoló hely. Ügy látszik, a Balaton­ra siető vasárnapi kirándulók Moszkvicsai és Wartburgjai most véletlenül éppen úton vannak, mert a P-betűs tábla mellett csupa Skoda parkol — megint egy Skoda fut be, csillogó piros Octavia, két vi­dám kisfiú lép ki belőle, elő­kászálódik a fiatal szőke mama és a volán mellől a vil­logószemű feketehajú férfi is. — Szabad egy villáminter­jút, mégpedig a Skodáról? — Kérem, tessék — vála­szol Földes István, egy buda­pesti tervezőintézet mérnöke. — Mi a véleménye a kocsi­járól? — Nagyon megbízható. Leg­utóbb Pesttől a Keleti-tenge­rig gurultam vele és a szer­vízen kívül hozzá se kellett nyúlni. Olyan szerencsés vol­tam, hogy a nagy túrán — végig Csehszlovákián és a Német Demokratikus Köztár­saságon - még defektet sem kaptam... — Milyen a rúgózása? — A Spartak még merev volt, az Octaviának már jó a rugózása is. De a fő elő­nye: keveset fogyaszt. Hét és fél litert iszik meg, amint ígérték. — Nem talál hibát a kocsi­ban? — Ha talán csak azt nem, hogy egyajtós. De ez se hi­ba, legalább a gyerekek a hát­só ülésen még véletlenül se tudják menet közben kinyitni az ajtót... — Ki szereti a családban leg­jobban a kocsit? A gyerekek, vagy a sofőr? — Melyik gyerek nem sze­ret autózni? De ők csak élvezik, én pedig becsülöm is a Skodát. Babusgatom is, igaz-e, kedves? Ezt már feleségétől kérdezi Földes mérnök, mosolyogva, s a válasz is kedves mosoly: az asszonyka bólint, tréfás félté­kenykedéssel felel férjének: — Talán nagyon is szereted ... De nincs vita arról, milyen forró is a szeretet a Skoda iránt: az egész Földes család egyetért abban, hogy az Octavia jóbarát és hogy a csehszlovák ipar büszke lehet rá . .. RUDNYÄNSKY ISTVÁN Hozónk barólsogro törekszik a világ es valamennyi országával ýj SZÓ 4 * 1960. május 11.

Next

/
Thumbnails
Contents