Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-09 / 128. szám, hétfő

VERES JÁNOS t Tavaszi Traktorok hangja zúg az égen, fölöttük sárgán száll a Kap, rügyes fák szellős ketrecében bolondos cinkék játszanak; a habos felhők gyapotbálák, leánykacaj a kósza szél, nem rejti köd a tér határát, mezsgyétlen ég s föld összeér. Füstöl a rög, a barna pólya, Ibolyák nyílnak boldogan, csattog a vágyak lobogója, pengő sugáron dal suhan; AJÁNLÁS: hangok fésülködő nő fénykeretben: feszül keblén a lenge ing, mint mübolygó a végtelenben, testünkben új áram kering. A gyerek rózsát s kalászt ihit, harmatban mossa újfait, ápoljuk tetteink csíráit, i kalásszá érik majd a hit. A fagyot fürge vizek űzik, kövérre híznak a halak, fehér bárányok csengettyűit várja a szél a fák alatt, • Traktorok hangja zúg az égen, mit láttok rajtuk, emberek? - Ibolyát szedünk s felköszöntjük a békét és az életet! Veszteséglista A

fegyverkezés és a háború hívei különböző érvekkel próbálják elhitetni, hogy a nagyvezérkaroktól szervezett tömegmészárlások a lehető legáldásosabb társadalmi tevékenységnek tekinthetők. Szerintük a háború „a társadalom higiéniája", az erő, a férfiasság próbája, a szelektálódás, a gyengék hullása, az életrevalók kiválasztódása; a fegyverkezés pedig a technikai fejlődés és — a hadiipari foglalkoztatás révén — a társadalom anyagi jólétének biztosítója. Vajon milyen vívmánnyal ajándékozta meg az emberiséget a háborús technika?... Az első világháborúban a puskagolyó sikeres módosításával, a dumdum golyó megteremtésével elérték, hogy a lött sebek sokkal nagyobbak, fájdalmasabbak lettek, és nehezebben gyógyultak ... Az Ypresnél kicsiben kikísérletezett módszerek alapján a második világháború idején már sikerrel alkalmazták a mérgesgázokat több millió gyermek, aszszony és agg gyors legyilkolására. Ami a kiválasztódást, a „társadalmi higiéniát" illeti, köztudomású, hogy a frontok követelték a férfi-Iakoság színe-javát. S hány millió gyermek nem születhetett meg — mert meghaltak a fiatal férfiak milliói, utódtalanul... A háború és anyagi jólét? A gazdaságtörténet néhány érdekes adalékkal fűszerezte a hadtörténet adattárát, különösen a két legutóbbi világháborút illetően. K második világháború összesen 4 000 milliárd dolláuŕt emésztett fel! A haderők mozgósítottainak száma elérte a 110 milliót, a halottaké az 55 milliót, s 35 millió sebesült és hadirokkant volt. Az elsó világháború - amely „szerényebb keretek között" zajlott - kétszer annyi emberéletet követelt, mint 1790-től 1914-ig az összes előzők, pedig a XIX. század, a kapitalizmus fellendülésének kora éppen elég viharos volt (napóleoni hadjáratok, német-francia háború, a krimi háború stb.) 1914-19 között a halálos áldozatok száma mégis „mindössze" 10 millió volt, a sebesülteké „csak" 20 millió, s „alig" hatmillió ember viselt hadifogságot vagy került az eltűntek listájára. Mi ez ahhoz képest, hogy a második világháborúban már csupán a náci koncentrációs táborokban meggyilkolt polgári személyek száma jóval meghaladja az ötmilliót?! Igaz, az első világháború a Föld összlakosságának még csak 60 százalékát (1.050.000.000 fő) érintette közvetlenől - a második viszont már 80 százalékát (1.700.000.000 fő). Érthető, hogy a fenti adatok mellett már szinte eltörpülnek azok a „csekélységek", hogy Belgiumban például a háború éveiben a serdülő korúak S0 százaléka 4 — 5 kg-Lt vesztett testsúlyából, hogy azokban az években a kétszeresére emelkedett a gyermekek között a tüdőbajosok száma, s Rotterdamban az akkoriban született csecsemők fele angolkóros kisgyerekké cserepedett. N

incsenek pontos adataink a háborús tevékenység következtében beálló termeléskiesésről, a statisztika még tizenöt év után is csak egy töredékét mérhette fel a pusztulásnak. Annyit azonban már tudunk, hogy a második világháború során 30 millió lakás vált használhatatlanná a hadiesemények következtében, és 22 millió ember ingóságai semmisültek meg. Nem is tűnik olyan valószínűtlennek a fentiek után, amit egy nyugalmazott amerikai tengernagy üres óráiban kiszámított a háború „egy főre jutó" kiadásairól. Henry L. Eccles admirális állítása szerint „egy hősi halott előállítási ára" a hadtörténelem során a következőképpen alakult: Július Caesar idején 75 cent I. Napóleon idején 3.000 dollár Az első világháborúban 21.000 dollár A második világháborúban 200.000 dollár A hadtörténeti statisztika' a második világháború tényeinek regisztrálásává' véget ér! Sztrumilin, Lenin-díjas akadémikus egyik cikkében fgy ír: „Egy esetleges jövendő háború legfontosabb jellegzetessége, hogy kezdeményezői közül senki sem védekezhet borzalmas következményei ellen. Egy ilyen háborúban nem létezik sem hinterland, sem bunker, semmilyen fajta védelmet nyújtó fedezék. A bombák elől a föld alá lehet menekülni, az ólomfal bizonyos ideig még a sugárbántalom ellen is védelmet nyújt. De levegő nélkül huzamosabb ideig élni nem lehet. S ha már az egész atmoszféra mérgezett lesz, az agresszorok közül senki, mégha háromszoros Rockefeller is, nem bújhat meg hosszú ideig egy ólomkamrában, de még egy aranykoporsóban sem ... A legkorlátoltabb stratégák is kezdik már felfogni, hogy egy jövendő totális háború egyetlen lehetséges hadizsákmánya, amelyre biztonsággal számítani lehet, a sugárzás következtében elkerülhetetlenül bekövetkező totális halál. S ha az agresszorokat nem is rémíti meg a sok százmillió idegen áldozat — de annak .a lehetősége, hogy maguk is hasonló sorsra jutnak, gyökeresen változtat a helyzeten. Mi akadályozhatja meg ilyen körülmények között az általános és teljes leszerelést?" Semmi! De amíg bekövetkezik, olyan fegyverkezési hajszát kényszerített a világra az imperializmus, hogy az már magában is majdnem felér - szerencsére nem az emberáldozatok számát, hanem csak az anyagi károkat illetően — egy „klasszikus" világháború pusztításaival. -r^vi 100 milliárd dollárt emészt fel a világ összes |H államainak közvetlen katonai költségvetése. '20 millió ember áll fegyverben, négyszer annyi, azaz nyolcvan millió dolgozik a hadfelszerelések előállításán, azaz összesen százmillió ember napi közel egymilliárd munkaórája hiányzik a hasznos javak termelésére hasznosítható erőfeszítésekből s állt át a rombolás szolgálatába. Nyereséglista S

ztrumilin — szovjet akadémikus néhány héttel ezelőtt megjelent tanulmányában - kellemes meglepetéssel szolgált olvasóinak: közölte hitelt érdemlő számításait, amelyek szerint a kommunizmus építésének közeli szakaszában a következők válnak lehetségessé a Szovjetunióban: I

Az étkezőkben, a falatozókban, vendéglőkben az • árakat a felére, majd 1970-ig, tehát tíz éven belül, a negyedére lehet csökkenteni. 2

1975-re valamennyi dolgozó ingyen ebédelhet • a közétkeztetési intézményekben. 3

1980-ban teljességgel be lehet vezetni az ingye• nes étkeztetést, s mindenkit ingyenesen lehet ellátni ruhával és cipővel. Ugyanakkor a napi szükséges munkaidő valószínűleg nem haladja meg a négy órát férfiak esetében, a nők üzemi munkaideje még ennél is rövidebb lesz. Mindezek megvalósításához az első szocialista állam már megteremtette az anyagi alapot: a szovjet nép teremtő munkája mellett az általános bőség megteremtéséhez alengedhetetlenül szükséges a béke megőrzése és a teljes leszerelés. Sztrumilin elvtárs joggal derűlátó: szerinte az általános és teljes leszerelés „szükséges, lehetséges és elkerülhetetlen", annál is inkább, mert — ismét az ő szavait idézzük — a klasszikus értelemben vett hadseregekre semmi szükség: békében fölöslegesek, háborúban használhatatlanok. Kivénültek, megértek a felszámolásra. A Szovjetunió fegyveres erőinek nemrég végrehajtott egyoldalú létszámcsökkentése évi 17 milliárd rubel megtakarítást jelent a költségvetésben. A termelésbe visszatért 1 200 000 életerős fiatalember produktív munkája a szovjet népgazdaságnak terven felül évi 33 milliárd hasznot biztosít. Négy év után ez körülbelül 200 milliárd megtakarítást biztosít az előirányzaton felül. Számoljunk csak... Ahhoz, hogy a Szovjetunió lakosságát csupán ebéddel ellássák, egy évben 365 milliárd rubelre van szükség. (A csillagászati szám fogalmi megközelítése érdekében közöljük, hogy a kommunizmus legnagyobb 5—6 évre tervezett építkezései, például a legnagyobb kohászati üzem építése is „mindössze" 3-5 milliárd rubelbe kerül.) Csupán a fegyveres erők legutóbbi csökkentése lehetővé teszi tehát azt, hogy a lakosságnak több mint a fele már ingyenes közétkeztetésben,., részesítse önmagát. És ezzel megindul a béketermelés csodálatos láncreakciója. A közétkeztetés kifejlődése — még ha nem is lenne ingyenes —, óriási erőket szabadít fel a népgazdaság hasznára. Nem is olyan régen a Szovjetunióban az ebéd elkészítése fejenként évi 300 munkaórát igényelt. S

mi mindent lehetne világviszonylatban megvalósítani, ha a fegyverkezésre és a fegyveres erők fenntartására fordított összegeket az élet céljaira használnánk fel. Évi 100 milliárd dollár békés célokra való felhasználása a következőket tenné lehetővé: — 300, egyenként 120 000 kw teljesítményű hőerőtelep létesítését. Termelésük egyenlő lenne az egész földkerekségen jelenleg működő összes hőerőtelepek termelésével. — 1000 műtrágyagyárat lehetne létesíteni. Évi termelésük felérne a Szovjetunió, az Egyesül Államok, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Japán évi termelésével. — 1600 új, óriási kapacitású cukorgyárat lehetne létesíteni; évi termelésük a mai cukortermelés kétszerese lehetne. Vagy: Ha a 100 milliárdot szétosztanák segélyképpen a gazdaságilag elmaradt országok között (lakosaik számának arányában) India egy év alatt 33 milliárd dollár segélyt kapna, ami lehetővé tenné 30 millió munkanélkülinek foglalkoztatását, s azt, hogy „az éhség országában" minden lakos az 1960-ra tervezett évi 168 kg elsőrendű fontosságú élelmiszer helyett 319 kg-ot fogyaszthasson. Vagy: 100 milliárd dollárral annyi élelmet lehet beszerezni, amennyi 4,4 milliárd ember ellátásához szükséges, illetve a föld mai lakossága jelenlegi élelmiszerfogyasztásának 1 év és 8 hónapra elegendő mennyiségét. Vagy az elmaradt országok lakosságának a mai szinten számított élelmezését lehetne megoldani: egyévi kiadásokból — negyedévi teljes ellátás egymilliárd éhező ember számára! Vagy: A 100 milliárd dollárból a föld jelenlegi lakosai 257 százalékkal (!) javíthatnák táplálkozásuk minőségét, vagyis például az a spanyol kisgyerek, aki ma vízbefőtt kukoricalisztet reggeliz, kakaót, vajas-mézes kenyeret és még egy lágy tojást is kaphatna helyette. A történelem kettős-könyvelése nagy tételekkel számol. Amióta — a szocializmus világrendszerré válása óta — az egykori passzív tétel, a dolgozó és teremtő ember, történelemalakító módon végre beleszól abba, amit évezredekig nélküle és ellene intéztek, többé nem titok, mi minden valósulhatna meg, ha nem fordítanák az öngyilkosság előkészítésére azt, aminek az életet kell szolgálnia. Az egykori háborúk veszteséglistáját tovább növelni nem szabad. Vajon van lehetőség a további háborúk megakadályozására? Bizonyos imperialista körök ellenkeznek ... D

e — ha már annyi statisztikai adatot közöltünk — hadd iktassunk ide még egyet, amely mögött minden, az emberiség haladásával kapcsolatos kérdésre válasz rejlik: Míg az első ténykedésként békét hirdető szovjethatalom kezdetekor az egész földkerekségen 400 000 kommunista élt - ma seregük 33 millió főnyi. í Orest Dubay: Az alkotó munka új tavasza, (metszet) ÚJ SZŐ 13 *1960. május 9. V