Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-09 / 128. szám, hétfő

Prága SEGÍTSÉGÉRE SIETTÜNK Irta: GEORGIJ IVANOV, vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse 1945. május elsejét Wittenberg közelében, a bővizű Elba partján ünnepeltük. Még dörögtek az ágyúk sortüzei, kattogtak a géppisztolyok, de immár mindenki előtt világos volt — végét járja a második világháború. Hadosztályunkra megérdemelt és vágyva vágyott pihenés napjai vártak. A katonák és tisztek leveleket írtak haza, kedveseiknek. Váratlanul azonban parancsot kaptunk: „Azonnal gyors menetben indulás délkelet felé. A hadosztály átkel az Érchegységen és a felkelt Prága segítségére siet." A parancs, az parancs. Mi meg katonák vagyunk. A harcosok keze ismét a fegyvert szorítja, a tankok, páncélkocsik, teherautók sebes iramban száguldanak előre — Prága felé. Az Érchegység zimankós és barátságtalan fogadtatásban részesített A fasiszták megtettek minen tőlük telhetőt, hogy feltartóztassák a szovjet csapatok előnyomulását. Az utak testébe széles árkok hasítottak sebet, óriási kőtömbök tornyosodtak elénk akadályul, egymást követték a tankcsapdák, a deszkákkal, őtfürészelt gerendákkal álcázott gödrök. A szovjet katonáknak nagy segítséget nyújtottak a csehszlovák partizánok. Szülőföldjük volt ez a vidék, jól ismerték a terepet, s a hadosztály előretolt élcsapatait, rohamegységeit kevéssé ismert ösvényeken, minél rövidebb utakon kalauzolták. A csehszlovák partizánok igyekezete és a szovjet hárcosok tántoríthatatlan erőfeszítései, hogy minél előbb felszabadítsák Prágát, meghozták a maguk gyümölcsét. Élcsapataink már május hetedikén Chomútov és Most térségében érintkezésbe kerültek az ellenség fő erejével. Hiába vontak össze a fasiszták jelentős egységeket, mihelyt megérkezett a hadosztály zöme, megsemmisítő csapást mértünk az ellenségre. felszabadítottuk Chomutovot és Mostot, és a hadosztály egységei egyre gyorsuló menetben törtek előre Lounyn és Slanyn keresztül Csehszlovákia fővárosa felé. Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a Prágában összevont fasiszta csapatok sorsa már megpecsételődött. A németek ezerszámra adták meg magukat. Még ma is magam előtt látom a hitlerista katonák kilométer hosszú meneteit, amelyeket csak itt-ott kísért egy szovjet harcos. Ml, hazánk felszabadításának jubiláris évfordulóján a hős szovjet katonákra emlékezünk. De emlékeznek a felszabadítók is. A Nagy Honvédő Háború résztvevői, akik áldozatosan harcoltak hazánk felszabadításáért kérésünkre elküldték lapunknak emlékezéseiket. Igaz testvéri szeretet árad ezekből az írásokból. Minden szavuk a vérrel megpecsételt örök barátság tanúbizonysága. W » M I jfMIff ||§§ 1 $ Ä i^Sw' Í 221 flfögl - .Il» i|jJS| i|||l|pa| Ceorgij Ivanov vezérőrnagy Május nyolcadikán hadosztályunk 25. ezrede elérte Prága peremét. *rörzsünkriél egy csehszlovák tiszt jelentkezett, Kalina volt a neve, ő vezette az ott küzdő partizánosztagokat. Vele együtt dolgoztuk ki a német csoportok elleni harc tervét. Ez a terv május tizenegyedikéig maradt érvényben, és igen nagy segítségünkre volt. A szovjet katonák bevonultak a csehszlovák főváros utcáira. Itt is, ott is parázs tűzharcok fejlődtek ki - az ellenség nem akart beletörődni elkerülhetetlen sorsába. De mire hajnali négyet ütött az óra, egész Prága felszabadult. Nem tudom leírni azt a mérhetetlen boldogságot, amely úrrá lett a város lakosain és a szovjet katonákon is, amikor Prága végre szabad lett. Amikor nyílt gépkocsiban Prágából Chomutovba indultam, hogy személyesen tegyek jelentést a helyzetről Puhov tábornoknak, az út egész hosszában a lakosok elárasztottak virágokkal, kenyérrel, sóval fogadtak, borral kínáltak. Az autónak gyakran meg kellett állnia. Katonák és civilek összeölelkeztek, összecsókolóztak, az utcák visszhangoztak a „Nazdar" és „Hurrá" kiáltásoktól. Életem legkedvesebb napjai maradnak ezek - a kiharcolt béke első napjai. A következő hónapok, amelyeket hadosztályunk csehszlovák földön töltött, még jobban megszilárdították azt a meggyőződésemet, hogy Csehszlovákia népe igaz testvére az orosz népnek. Hadosztályunkat, amelyet Prága felszabadításáért emlékéremmel tüntettek ki, Písek, Tábor és Hradec városokban helyezték el. Jómagam meglátogattam ennek a gyönyörű országnak számos városát, a magam szemével ismertem meg Csehszlovákia népének tehetségét, munkaszeretetét. Őszinte szeretettel köszöntöm ma Csehszlovákia népét, amely hazája felszabadulásának tizenötötdik évfordulóját ünnepli. Baráti találkozások A budapesti harcok után Monogarov tábornok csapatai, melyekhez műszaki rohamalakulatunk is tartozott, éles kanyart vettek északra és megindultak Csehszlovákia határai felé. A német fasiszta megszállók fel sem ocsúdtak a Budapesten és a Balatonnál elszenvedett vereségükből s az első napokban nemigen fejtettek ki ellenállást. De minél jobban közeledtünk a csehszlovák határ felé, annál bőszültebben próbálták megkísérelni a lehetetlent. Komárno volt az első nagyobb lakott hely Csehszlovákia földjén. Sohasem felejtem el lakosságának meleg fogadását. Lelkes tömegek vonultak a város központjába. Őrömkönny ragyogott az emberek szemében. Bármerre néztünk, mindenünnen baráti kezek nyúltak felénk. Könnyekig elérzékenyülve szorítottunk kezet a város lakóival. Ez a szívélyesség kísért bennünket a határtól Prágáig. Még nagyobb elszántságra késztette a szovjet kaIrta: SZ. GYESKOV, tartalékos őrnagy tonát, hogy minél nagyobb csapásokat mérjen az ellenségre. Még ma is jól emlékszem, milyen szeretettel fogadtak minket egy Slavkov melletti faluban. Már elfelejtettem a falu nevét, amelyben jóbarátságot kötöttem a Pilát házaspárral — Pavellel és Kvetkával. Több napot töltöttem házukban. A szakadatlan harcoktól és menetelésektől kifáradva értünk a faluba. A falu lakói látva, hogy pihenőt tartunk, egymással versengtek, ki lásson minket vendégül. Engem és Mezencev hadnagy barátomat a Pilát házaspár hívott meg. A legjobb szobájukban szállásoltak el. Akkor már tudtam vagy húsz-harminc cseh szót és megértettük egymást. Hogyne értettük volna meg egymást, hisz baA negyedik ukrán arcvonal Csehszlovákia területén: Sz. L. Karasz szakaszvezető a Kárpátokban felállított tüzelőállásban az aknavető beirányítása közben. (Foto TASZSZ) ** *** ..<• -awca A negyedik ukrán arcvonal harckocsi-alakulatai győzelmesen harcoltak hazánk felszabadításáért. (Foto TASZSZ) O ro k b ararsag Irta: P. PIROGOV * nem igen birja mozf gatni a kezét, s ezért megbízta, hogy az összekötő-felderítő MAR HARMADIK NAPJA robogott egy izovjet hadifoglyokkal megrakott szerelvény Nyugat felé. A fasiszták birodal- szerepét töltse be, szerezzen híreket és mukba szállították őket • .. csempésszen ki embereket a titkos lakáAz egyik vagonban a hadifoglyok késsel sokból, átlyukasztották a kocsi faburkolatát több Ettől kezdve Jevgenyij Bogdanov gyak• deszkaréteget átvágtak és éjjel, amikor ran volt látható Bratislava és más szlon erdőn át vonult a szerelvény, sikerült vákiai városok és falvak utcáin. Kerék* annyira kitágítaniuk a nyílást, hogy egy páron rótta az utakat, Krisztus- és Máember átbújhatott rajta. Elsőnek egy ria-szobrokat árusított. Vlagyimir nevi1 moszkvai fiú búcsúzott Egyszer az e g ifik mozi bejáratánál arra el társaitól ás vetette magát a ködös tett figyelmes, hogy a hirdetés szerint éjszakába. Utána Jevgenyij Bogdanov, á aznap csak németek számára tartanak fényképmérök osztagának volt parancs- előadást. Egy óra múlva már jelentette noka következett. Jevgenyij az ugráskor nagyon megütötte magát, percekig mozdulatlanul hevert a földön. Az volt az érzése, hogy nem tud talpra állni, lábán csak nemrég hegedtek be a sebek. Szédült a feje, érezte, jelentkeznek az utolsó csatában elszenvedett zúzódás következményei. De is a parancsnokának. - Nincs elég fegyverünk, szereznünk kelt, — mondotta a hadművelet végrehajtására készülődő tiszt. - Te fogod vezetni az osztagót! A PARTIZÁNOK behatoltak a városba és elálltak a mozi bejáratát. Pillanatok alatt lefegyverezték a bejáratot őrző két leküzdötte gyengeségét. Lassan felegyene- tábori csendőrt. A nézőteremben ütő hitsedett, elbújt egy bokor mögé és onnan leristák kővé meredtek meglepetésükben, hívogatta társait. Csak egy ember válaszolt hívására: Vlagyimir volt, aki elsőként ugrott ki... ta magát: amikor felpattant az ajtó és a belépő partizánparancsnok harsányan elkiált otrátok között néha elég egy szívélyes arckifejezés, pillantás, mely többet mond a megszokott frázisoknál. Alakulatunk keleti irányból — szinte egy időben Ribalko marsall harckocsizó csapataival érte el Prágát. Láttam az ujjongó Prágát és még ma is felejthetetlenül élnek emlékezetemben a szívélyes kézszorítások. Zlatá Prahá-nak, Arany Prágának nevezi Csehszlovákia népe a fővárosát. Mátuska Moszkva — Moszkva anyának hívjuk mi a fővárosunkat. Különböző szavak, de, azt hiszem, egy az értelmük. Megtestesül bennük a nép szeretete hazájának szive iránt. Prágában alkalmam volt meggyőződni a csehszlovák nép határtalan hazaszeretetéről, s megértettem, miből merítette nagy bátorságát, hogy a megszállás sötét éveiben nem hódolt be a német fasizmusnak. Felfogtam, miből táplálkoznak népeink évszázados barátságának gyökerei. A szabadságszeretet törhetetlen szelleme fűzött és fűz öszsze bennünket örök időkre. A prágai harcok után alakulatunk csakhamar Vlašim városban és környékén szállásolta el magát. A Červenka házaspárnál laktam. Vera aszszonynak kétszeres örömöt jelentett csapataink megérkezése: felszabadult a hazája és férje is kiszabadult a német koncentrációs táborból. Nem is kell mondanom, milyen meleg szeretettel vettek körül Červenkáék házában. Csakhamar megbarátkoztunk és jól megértettük egymást. Tizenöt év alatt eléggé megkopott az a fénykép, melyet háborús felvételeim között Őrzök: ka'onai fényképészünk örökített meg ársammal együtt červenkáék csaádi körében. Tizenöt év telt el azóta. Már el is felejtettem, hogy valaha katona voltam. Remélem, nem lesz rá megint szükség. Árn Csehszlovákiát és szorgalmas, hős népét és szeretetét, mellyel a háború zord útjain melegséget öntött belénk, sohasem tudom elfelejteni. A két sebesült, kiéhezett ember nekivágott az erdőnek. Minden lépésnél éberen körültekintettek. Mégis az útjukba eső első faluban észrevette őket a csend— Bekerítettük önöket! Az épületet aláaknáztuk. Tegyék le a fegyvert! A háromszáz állig felfegyverzett fasisz. ta engedelmesen teljesítette a paranör. A két jóbarát újra bevetette magát csot... az életet jelentő erdőbe. Útjaik elváltak. 1944. augusztus 29-én nemzeti felkeJevgenyij megvárta, míg besötétedik, lés tört ki Szlovákiában. A szlovák hads újra levánszorgott a faluba. A falu sereg alakulatai átálltak a partizánokhoz, szélén öreg emberrel találkozott, aki- Hitler a német sorkatonaság több hadtői megtudta, hogy Szlovákiában van. Az osztályát Szlovákiába veszényelte. Elkľ öreg hazament és egy darab kenyeret seredett harcok dúltak a hegyekben.., meg juhsajtot hozott a katonának, majd Nehéz napok vártak Jevgenyijre. Oton-út« az erdő borította kéklő hegyek felé mu- félen hitlerista őrszemek álldogáltak. tátott: Eredj a Tátrába, a partizánokhoz! Egyik útja alkalmával beléjük ütközött. - Halt! - ordította a hitlerista, ami' kor észrevette a mellette kerékpározó Jevgenyijt. Bogdanov okmányai rendben voltak, de észrevette, hogy egy szlovák fasiszta is áll a német katona mellett. A partizán tudta, hogy nehezen jut ki a csávából, mert a kiejtése árulója lehet. Benyúlt a zsebébe, mintha okmányait keresné, közben kirántotta elrej» tett pisztolyát. Két lövés dördült el, s a partizán tovább hajtott... Bogdanov ez idötájt Alexander Le• ginský családjánál élt. Ez a derék ember Oroszországban volt a polgárháború évei. ben, Szibériából hozta haza feleségét «• Jevdokiját. A fasisztáknak mégis sikerült kikutat« Jevgenyij Bogdanov niok Jevgenyijt. Becsempészett vlaszovis» ta provokátorok vezették nyomra üldö• BOGDANOV KÉT ÉVIG élt a parti- zóit. zánok között. Részt vett az ellenséges Több mint harminc vallatáson esett szerelvények, a büntetőosztagok ellen in' keresztül Bogdanov. Verték, kínozták a tézett számos támadásban. 1944 elején börtönben, kutyákat uszítottak rá, de 8 már igen nehezen jutották a hitlerista állhatatosan hallgatott. Alexander és szerelvények Szlovákián keresztül o Jevdokija is állhatatos, hű embereknek, frontra. igazi internacionalistáknak bizonyultak. Foukal kapitány osztaga, mely a Jan A szabadság dicső napjának előestéjén Žižka csehszlovák partizánbrigád egyik partizánok szabadították ki Bogdanovot alakulata volt, 1944. február 29-én tá- börtönéből... madást hajtott végre egy fasiszta vo- TIZENÖT ÉV telt el a dicső felszabanatszerelvény ellen. A partizánok már ditó harcok óta. Éppen látogatóban vetnem tudtak elrejtőzni a kirendelt erős gyünk Jevgenyij Matvejevics Bogdanov csendőrszázad elől. Bogdanov egy magas- nál, a leningrádi hajógyár egyik dolgo• latot védelmezett partizántársaival és zójánál. Jevgenyij Matvejevics a tátrai harc közben súlyos karlövés érte. harcokra, a szovjet és csehszlovák kaKevesen tudták, hogy egy Bratislava tonák hőstetteire emlékezve elérzékemelletti kórházban Jevgenyij Bogdanov nyülve és szeretettel emlegeti azokat a szovjet katona, partizán rejtőzik Eugen derék embereket, akik segítségére voltak, Kovát néven, hogy megtalálja helyét a fasiszták ellen Alig heggedt be a sebe, Jevgenyij el- vívott harcban... határózta, hogy újra felveszi a kapcso- — Alekszandr Pavlovlcs nemrégen a tatot a partizánokkal.. Ebben Borisz Ka- vendégem volt. A Barátság Vonatával jött menov és Ljuben Zlatkov, Bratislavában a Szovjetunióba. Alig tért haza, máris tanutó bolgár diákok ii segítségére vol- írt levelet, vendégül hív... - mondotta, tak. Okmányokkal látták el, összekötte- majd hozzátette: — Barátságunk szilárd, tésbe téptek Jozef Petrovič tanárral, aki hisz vér pecsételte meg... segítségére volt Bogdanovnak, hogy meg- Igaz szavak. Sohase mosódik el a hartalálja osztagát. ci napok emléke, nem gyöngül meg az A leningrádi Vaszilij Tvelenyev főhad- a barátság, mely a szovjet embereket és nagy, az osztag helyettes parancsnoka a testvéri Csehszlovákia népeit egy egész tudomást szerzett róla, hogy Bogdanov életre összefűzi. ÜJ SZŐ 10 * 1960. május 9.