Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-07 / 126. szám, szombat

HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE A LEGFELSŐ TANÁCS ÜLÉSÉN Az alábbiakban közöljük Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén mondott beszédének befejező részét. A2 első részt lapunk tegnapi számá­ban közöltük. Mint a közgazdászok számításai mutatják, csupán a veszteségidő ki­küszöbölésével évente körülbelül 10 milliárd rubellel többet termelhetne a népgazdasági tanácsok ipara. A tömegek körében végzett politikai szervező munkát úgy kell megszer­veznünk, hogy minden vállalat vagy építkezés kollektívája és minden szovjet dolgozó igyekezzék a lehető legjobban kihasználni a gépeket, agg­regátokat, traktorokat és kombájno­kat, hogy gazdaságosan és kíméle­tesen bánjanak a nyersanyaggal és bevezessék a progresszív munkamód­szereket, javítsák a termékek minő­ségét és így küzdjenek az üzemi és gyári védjegy becsületéért, minden vállalat jó nevéért. Jó hírnévre kell szert tenniük a szovjet ipar termé­keinek. Kiemeljük azokat, akik ki­váló minőségű termékeket gyártanak és fokozottan küzdünk a selejtgyár­tók ellen, akik gondtalanul és az ügy szeretete nélkül gyártanak olyan ter­mékeket, amelyek nem örömet, hanem keserűséget szereznek a szovjet em­bereknek. A kommunizmus előrehaladásával párhuzamosan egyre szélesebb dol­gozó tömegek törekednek valóban kommunista munkaviszonyra. Sok ezer ember követte Valentyina Gaganová kitűnő példáját. A kollektívák, válla­latok és építkezések ezrei vállalják, hogy a legkisebb költségek mellett a kitűzött határidőn belül teljesítik a hétéves terv termelési feladatait. Mindez azt bizonyítja, hogy foko­zódik a szovjet emberek öntudatos­sága, erkölcsi kötelesség- és felelős­ségérzete a kommunizmus sorsáért, és hogy mélyen érdekeltek* az állami ter­vek teljesítésében. Öriási tartalékaink vannak a ter­melés fejlesztésére és az önköltségek csökkentésére. Az a feladatunk, hogy még jobban használjuk ki a tartalé­kokat és érjük el, hogy minden egyes vállalat még jobban gazdálkodjék, hogy még jobban használja fel a tu­dományos ismereteket és progresszív tapasztalatokat, hogy kisebb költség­gel jobb eredményeket érjen el. Rendszeresen emelnünk kell a szer­vező és nevelőmunka színvonalát, ar­ra kell irányítanunk a dolgozók tö­rekvését, hogy minden üzem teljesít­se az állami terveket és feladatokat, s hogy a legszigorúbb gazdaságossá­got és takarékossági rendszert ve­zessék be a népgazdaságba. Szilárdí­tani kell az önálló gazdasági el­számolást, mely a belső tartalékok mozgósításának, a jövedelmezőség fokozásának és az értékfelhalmozódás növelésének fontos eszköze. A mű­szaki haladás alapján a munkaterme­lékenység szüntelen fokozása a szov­jet gazdaság fejlesztésének és a szovjet nép életszínvonala emelésé­nek helyes útja. IV. Az árrendszer megváltoztatása és a most forgalomban levő pénznek új pénzzel való helyettesítése hazánkban nagyszabású intézkedések történtek a közszükségleti árucik­kek termelésének növelésére. Mint tudják, a hétéves terv kitűzi a könnyű- és élelmiszeripar nagy­arányú fejlesztését. Az irányszámok­ban a könnyű- és az élelmiszeripari beruházások növelésének gyorsabb ütemét tűztük ki, mint az egész népgazdaság beruházásainál. Ezekben az ágazatokban az új ter­melőhelyek létesítésére mintegy 80 — 85 milliárd rubelt irányoztunk elő, vagyis kétszer annyit, mint az elmúlt hét évben. A közszükségleti árutermelésnek 62—65 százalékkal kell növekednie az 1958. év színvo­nalához képest. A közszükségleti árutermelés nö­vekedésének üteme meghaladja a hétéves tervben kitűzött átlagos évi I feladatokat. 1959-ben több mint 21 milliárd rubel értékű iparcikket és élelmiszert termeltünk terven felül a lakosság számára. Az első két év folyamán a hét­éves terv irányszámaiban kitűzött feladatokon felül több mint négy­százmillió méter szövetet és 24 millió pár cipőt gyártunk. 1960-ban a terv szerint 7,9 milliárd folyóméter szövetet, vagyis 6,3 milliárd négyzetmétert termelünk. Ez több. mint amennyit Franciaországban, Angliában és az NSZK-ban együttvéve termelnek. Gyapjú és lenszöveteket mi sokkal töb­bet gyáriunk, mint bármelyik kapita­Képviselő elvtársak! A lakosság által fizetett adók meg­szüntetésének megtárgyalásával egy­idejűleg javaslatot terjesztettek elő arra, hogy a Legfelső Tanács ülésén megtárgyaljuk és megoldjuk pénz­ügyi politikánk még egy fontos kér­dését. A szovjet pénzegység vásárló­erejének növelésére gondolok oly módon, hogy megváltoztatjuk az ed­digi ármértéket. A Szovjetrniónak szilárd valuta­és pénzrendszere van, amely sike­resen biztosítja az országban a pénzforgalom tervszerű megszerve­zését és így hozzájárul az anyagi és munkaforrások hatékony felhasz­nálásához. Az értékes szovjet rubel nélkülöz­hetetlen feltétele volt a párt és a kormány ama politikájának, amely a nép életszínvonala szüntelen emelé­sére irányul a szocialista gazdaság gyors fellendítése alapján. Vlagyimir Iljics Lenin nemegyszer rá­mutatott a szilárd szovjet rubel jelentő­ségére a szocialista építés szempontjából. Már az Októberi Forradalmat követő első hónapokban a gazdasági politika egyik legfontosabb feladataként hangsúlyozta, hogy át kell térni a szilárd pénzre, a stabil pénzforgalomra. A kommunista párt és a szovjet kormány mindig nagy je­lentőséget tulajdonított a pénzforgalom megszilárdításának és a pénzrendszer tö­kéletesítésére szükséges lépések megva­lósításának. A pénzforgalom további szi­lárdításában nagy sikert értünk el a há­ború utáni időszakban, főként az utóbbi években, amikor az ipari és mezőgazda­sági termelés növelése és a nemzeti jö­vedelem gyors emelkedése alapján gyor­san bővült a kiskereskedelmi forgalom megjavult a kiskereskedelmi hálózat áru­ellátása, lényegesen növekedett a lakos­ság reáljövedelme és emelkedett a rubel vásárlóereje. Amint már mondottam, az utóbbi hat év alatt az ipari termelés és a nemzeti jövedelem terjedelme csaknem megkétszereződött. Ebben az időben a kiskereskedelmi forgalom 1,7-szeresére, az üzletekben levő árukészletek csaknem kétszeresükre emelkedtek. Ezzel még jobban megszilárdult a szovjet rubel áru­val való alátámasztásának rendszere. A szovjet rubel stabilizálását és az iránta táplált bizalmat bizonyítja a la­kosság takarékbetétjének folytonos nö­vekedése is. A gazdasági építés további sikerei elősegítik a szovjet pénzrendszer még nagyobbfokü megszilárdulását. A hét­éves terv feladatainak teljesítése és túlszárnyalása a termelés és a gazdasági forgalom terjedelmének szüntelen növe­kedéséhez vezet. Míg a Nagy Honvédő Háború előtt a nyerstermelés és az áru­forgalom, valamint a béralap terjedelmét milliárd és tízmilliárd rubelekben fejez­tük ki, ma ezek a mutatók százmilliárd és billió rubeleket tesznek ki. Az ipari nverstermelés már megközelíti a másfél­billió rubelt s a hetéves terv végén meg­haladja a kétbillió rubelt. A kiskeres­kedelmi áruforgalom 1965-ben több mint egybillió rubelt fog kitenni. Hazánk ál­lami költségvetése a legközelebbi évek­ben ugyancsak eléri a billió rubelt. I'.yen feltételek között növelni kell pénzegységünk vásárló erejét, fo­kozni kell a rubel aranytartalmát és felül kell vizsgálni az ármértéket. Szem előtt kell tartani, hogy a je­lenlegi ármérték azokban az években alakult ki, amikor a termelés és az áruforgalom terjedelme, valamint a lakosság jövedelme sokkal alacso­nyabb volt mint most, úgyhogy már nem felel meg a szovjet gazdaság elért színvonalának. A minisztertanács megtárgyalta e kérdést és elhatározta, hogy az 1961. év elejétől pénzegységünk vá­sárló erejét 1:10-hez arányban nö­veli és ezzel kapcsolatban új pénzt hoz forgalomba. A rubel elnevezés, mint ismeretes, hétszáz évvel ezelőtt jött létre a rubity (vágni) szóból, mivel a régi időkben ezüst rudakat vágtak dara­bokra — érmeket készítettek. Most arról van tehát szď, hogy szovjet rubelünket tízszer nehezebb fémből „vágjuk". Szeretném külön hangsúlyozni, hogy ez az intézkedés nem okoz semmilyen veszteséget sem a lakos­ságnak, sem az államnak. A pénz­egység vásárló erejének növelése azt jelenti, hogy valamennyi nagykeres­kedelmi felvásárlási és kiskereske­delmi ár, a lakosságnak nyújtott va­lamennyi szolgálatért fizetett ille­tékek: a lakbér és kommunális szol­gálatok illetékei, közlekedési eszkö­zök menetdíja, a távösszeköttetési szolgálatokért fizetett illetékek, a színház és mozijegyek eddigi áruk egytizedére csökkennek. Ugyanakkor ebben az arányban, vagyis 10:1-hez számítják majd át mindazokat a pénzbevételeket, ame­lyeket a lakosság az államtól, az ál­lami és szövetkezeti vállalatoktól, a szervezetektől és kolhozoktól bér formájában kap, így számítják át a kolhozparasztok jövedelmét, a nyug­díjakat, segélyeket, ösztöndíjakat stb. (Taps.) Ez azt jelenti, hogy egyet­értenek ezzel? (Viharos taps.) j A lakosság tehát az új árak mellett i béréért és egyéb jövedelméért ugyan­! olyan mennyiségű árut vásárolhat, mint azelőtt, ugyanolyan mennyiségű kommu­nális szolgálatot és közlekedési menet­díjat, színház- és mozijegyet vehet, il­letve fizethet meg, mint az ármérték megváltoztatása előtt. Ugyanakkor a fi­1 zetések és átszámítások egész techniká­1 ja sokkal egyszerűbb lesz. A lakosság i könnyebben számol majd az áruk vásár­' lásánál és a szolgálatok fizetésénél, meg­! javul a kereskedelmi és más, lakossá­i got szolgáló vállalatok működése. Az új 1 áraknál lényegesen bővül az automaták 1 alkalmazásának lehetősége a kereskede­j lemben. Érthető, milyen előnyös lesz ez népgazdaságunknak és hogy valamennyi szovjet ember mily előnyhöz jut eme intézkedések megvalósításával. A régi pénznek új pénzre való be­váltása ugyanabban az arányban tör­ténik, ahogy az árakat és a lakosság jövedelmét átszámítják, vagyis egy új rubel megfelel majd tíz régi ru­belnek. Ebben az arányban váltják be mind a papírpénzt, mind pedig a forgalomban levő fém aprópénzt. Hogy a lakosság kényelmesen be­válthassa pénzét, eléggé hosszú idő — három hónap — áll majd rendel­kezésére Ezen idő alatt valamennyi lakos nyugodtan beválthatja pénzét. Ezen idő alatt egyaránt forgalomban lesz az új és a régi pénz, vagyis az árut és a szolgálatokat tíz régi ru­bel = egy új rubel arányban fizetik. Ez lehetővé teszi valamennyi lakos­nak. hogy mindén korlátozás nélkül beválthassa minden papír- és érc­pénzét az ország egész lakosságá­nak megfelelő határidőn belül. Taps.) Ugyanebben az arányban kell át­számítani a lakosság valamennyi ta­karékbetétjét. Miután egy új ru­belért a lakosság annyi árut vehet, amennyit azelőtt tíz rubelért vett, a megtakarított pénzösszeg reálér­téke érintetlen marad. Tréfából csak azokat az elvtársakat lehet inteni, akik új adósságukat régi pénzzel új arányban szeretnék megfizetni. (De­rültség.) Másrészt nem támogathat­juk azokat sem, akik régi adóssá­gaikért új pénzt szeretnének kap­ni, de nominális értékben. (Derült­ség.) A kitűzött intézkedések nagy gaz­dasági tellendülés feltételei között valósulnak meg. A szilárd pénzfor­galom is a kommunista társadalom építésében elért sikerek eredménye, j Az ármérték megváltoztatása még I jobban megszilárdítja a szovjet ru­NY. SZ. HRUSCSOV, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE BESZÉDET MOND A LEGFELSŐ TANÁCS ÜLÉSEN. Képtávirón érkezett. beit. Külön kell hangsúlyozni, hogy a megvalósított intézkedéseknek nagy jelentőségük lesz a gazdasá­gosság rendszerének további beve­zetése, valamint az egész nép foko­zott harcának szempontjából a gaz­daságosság hiánya és a pazarlás va­lamennyi megnyilvánulása ellen. Még jobban megnövekszik a rubel és a kopejka jelentősége a vállala­tok gazdasági tevékenységében s ez hozzájárul az ésszerűbb anyagfel­használáshoz, a munka és pénzesz­közök ésszerű felhasználásához. A pénzegység vásárló erejének nö­velése lehetővé teszi továbbá a vál­lalatok pénztári gazdálkodására for­dított állami kiadások csökkentését és a nyilvántartás egyeszerűsitését a népgazdaságban. Ez viszont a pénz­ügyi szervektől pontosabb és igénye­sebb ellenőrzést követel meg a rtf­bel ráfordítását illetőleg. A rubel árfolyamának változása a külföldi valutákhoz viszonyítva — ami az említett intézkedésekkel egyidejűleg valósul meg — nem okoz veszteséget sem a külföldi államok­nak, sem a Szovjetuniónak. A kitűzött intézkedések hozzájárulnak a szov­jet pénzrendszer további tökélete­sítéséhez, az önálló elszámolás meg­szilárdításához, még nagyobb fokú takarékossághoz az egész gazdasági tevékenységben, a szovjet rubel vá­sárló erejének növeléséhez és ugyan­akkor további intézkedésekkel i együtt elősegíti hazánk szocialista gazdaságának sikeres fejlesztését, a nép életszínvonalának emelését. (Taps.) Képviselő elvtársak! Az adók tervezett eltörlése és a j dolgozók jövedelmének növelése kö­! vetkeztében lényegesen fokozódik a j lakosság vásárlóképessége. Ez meg­I követeli a piaci áruforrások nagy­I arányú növelését. Az utóbbi években lista ország. Az egy lakosra átszámított szövetfogyasztás terén hazánk most meg­előzte Olaszországot, utolérte Franciaor­szágot s a legközelebbi 3—4 éven belül utolérjük a Német Szövetségi Köztár­saságot és Angliát. Sikeresen fejlődik az élelmiszeripar. Tavaly hatmillió tonna cukrot gyártot­tunk. Ez "több, mint amennyit Angliában, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Auszt­riában, Belgiumban, Dániában és Hollan­diában együttvéve termelnek. Teljesen fedezzük hazánk szükségle­teit gabonában, jelentősen megjavult a zöldségellátás. Ez a kérdés már nem probléma számunkra. Gazdaságunk továb­bi fejlesztése során minden téren bőví­teni és javítani kell a zöldség és gyü­mölcstermelés választékát, minőségét és feldolgozását. Az egy lakosra eső vajtermelésben h Szovjetunió már 1959-ben megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat. A tej- és tejtermekek termelésében a jövő évben érjük utol az USÄ-t. A hústermelésben nagyobb akadályo­kat kell leküzdenünk, a húskészítmények termelésében nagyon lemaradunk az Amerikai Egyesült Államok mögött s a hétéves terv kitűzött feladatai alapján sem érjük utol Amerikát. Mezőgazdasági dolgozóink azonban a versenyben igen nagy szocialista kötelezettségeket vállal­tak. Ila e felajánlásokat teljesítik, akkor hazánk a hétéves tervben a hústerme­lésben is utóiéri Amerikát. Ezt a kol­hozok, a szovhozok, a köztársaságok döntik el. Ha minden lehetőségünket és tartalékunkat kihasználjuk és biztosítjuk •a szocialista felajánlások teljesítését, akkor a Szovjetunió e hétéves tervnek folyamán a hústermelésben is utolérheti az Amerikai Egyesült Államokat. Minden attól függ majd. hogyan tudjuk megszer­vezni az embereket, akik e feladatot megoldják. Nagymértékben fel kell len­díteni a kolhozparasztok, a szovhozdol­gozók, az agronómusok és a zootechni­kusok körében végzett szervező és tö­megpolitikai munkát. A közszükségleti cikkek termelésének növelése alapján gyorsan fejlődik az áru­forgalom is. 1959-ben a kiskereskedelmi forgalom 709 milliárd 600 millió rubelt tett ki, vagyis 17 milliárd 600 millió ru­| bellel volt több, mint 1958-ban. Ez idén a lakosságnak csaknem 56 milliárd rubel­! lel nagyobb összegért adnak el árut, ! mint a múlt évben. Ma elegendő áru­készlet áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ! kielégíthessük a lakosság vásárlóképes ; keresletét. Mint már mondottam, az adók meg­szüntetésével kapcsolatban a munkások és alkalmazottak pénzjövedelme az idei év októberétol megnövekszik és 1965­ben e növekedés eléri »z évi 74 milliárd rubelt. A munkasok és alkalmazottak jöve­delmi adójának eltörlése hozzájárul a lakosság széles rétegei anyagi és szellemi szükségleteinek növekedéséhez és elve­zet a piac terjedelmének további bővü­léséhez. Az a feladat áll előttünk, hogy teljes mértékben biztosítsuk a lakosság nö­vekvő keresletének kielégítését. E fel­adatot jóval rövidebb ido alatt akarjuk megoldani, mint ahogy eredetileg ter­veztük, teljesen el kell látnunk a bel­földi piacot élelmiszerrel, iparcikkekkel, különféle szövetekkel, öltönyökkel, ci­pővel és más termékekkel. Gazdaságunk sikeres fejlődése megteremti a tömegszükségleti áru­cikkek termelése gyors fokozásának még kedvezőbb feltételeit. Kommu­nista pártunk XXI. kongresszusán kijelentettük, hogy a hétéves terv feladatainak túlszárnyalása az állam­nak lehetővé teszi további tíz- és százmilliárd rubelek nyerését s ezzel lehetővé válik, hogy több eszközt fordítsunk a nép anyagi színvonalá­nak emelésére, fejlesszük a közszük­ségleti árukat gyártó iparvállalatok építését. Az utólagos akkumuláció, amit a hétéves terv első két éve feladatai­nak túlszárnyalásával értünk el, le­hetővé tette számunkra, hogy az 1959. és 1960-as évekre a cukor-, hús- és textilipar fejlesztését szol­gáló beruházásokat több mint egy­milliárd rubellel növeljük a hétéves tervben meghatározott terjedelmen felül. Meg kell állapítani, hogy 1959-ben a cukorgyártó iparban több gyárat helyeztek üzembe, mint az előző öt év folyamán, a húsiparban pedig csaknem négyszer annyit, mint 1958­ban. A textil- és cipőipar fejleszté­sére, valamint eme ágazatok nyers­anyag-alapjának bővítésére a hét­éves terv folyamán az irányelvekben kitűzött beruházások terjedelmén fe­lül mintegy 25 — 30 milliárd rubelt szabadíthatunk fel az utólagos akku­mulácó alapján. A közszükségleti árucikkek termelésének gyorsabb üteme hozzájárul ama határidők le­rövidítéséhez, amelyeken belül el­érjük a világ legmagasabb fogyasz­tási színvonalát. Hangsúlyozni , kell. hogy az egy lakosra eső átlagos fo­gyasztás olyan mutató, amely távol­ról sem egyforma jelentőségű a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok számára. A szocialista államban nemcsak az egész társadalom gaz­dagsáyát jellemzi, hanem a társada­lom minden egyes tagjának tény­leges fogyasztását is. Nem mond­hatjuk el ugyanezt a kapitalista állomról. Ott az egy lakosra eső fo­gyasztás átlagos normája magában foglalja a kizsákmányoló osztály túl­méretezett, fényűző fogyasztását és ugyanakkor a dolgozók elégtelen, gyakran nyomorúságos fogyasztását is. A hétéves tervben megoldjuk azt a fel­adatot hogy > lakosság élelmiszer szük­ségleteit teljes mértékben kielégítjük s elegendő ruhát és cipót biztosítunk a la­kosság számára. A hétéves terv végén a Szovjetunió számos legfontosabb fajta közszükségleti aryc-ikk terén megelőzi Nyugat-Európa legfejlettebb tőkés orszá­gainak egy lakosra eső fogyasztását. Fel­adatul tűzzük magunk elé —, hogy a hét­éves terv teljesítését követő öt éven beliil elérjük, majd túlszárnyaljuk az Amerikai Egyesült Államokat a közszük­ségleti arufog.vasztás színvonalában, még­I>edig az egyes lakosra eso szövet- és cipo­fogyasztás terén is. (Taps.) Ez politikai és állami szempontból mér­hetetlenül fontos feladat. Nagy munka vár ránk, intézkedéseket kell foganatosí­tani a textil- és cipőgyárak, a mürost­gvártó vállalatok, a múbor és kiváló mi­nőségű festőanyagot gyártó vállalatok építési határidejének lerövidítésére. Gyor­sabban kell fejleszteni a könnyű, textil és vegyi ipar számára a gépgyártást, idejében kell ellátni ezeket az iparága­kat nagy teljesítményű gépekkel. Pártunk Központi Bizottsága és a Minisztertanács a Goszplan feladatá­vá tette, hogy konkrét intézkedése­ket készítsen elő a szövet, cipő és más árucikkek termelésének további kiszélesítésére, úgyhogy eme áruk fogyasztása terén rövidebb határidő­kön belül előzzük meg az Amerikai j Egyesült Államokat. A közszükségleti árutermelés gyor­sabb fejlesztése programjának telje­sítése döntő lépés lesz azon az úton, amely a bőség felé vezet bennün­ket. (Taps.) Elvtársak! A szocialista állam min­den tevékenységének legfőbb törvé­nye mindig a nép javáról való gon­doskodás volt és lesz. Csupán a nép életének megjavítását szem előtt (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÓ 3 * 1980. május I

Next

/
Thumbnails
Contents