Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)
1960-05-05 / 124. szám, csütörtök
filmek Szovjet alkotások a mozik műsorán 'Az utóbbi idő mozgalmas bel- és külpolitikai eseményei valamelyest elterelték a figyelmet kulturális életünkről, pedig az utóbbi időben több jó szovjet filmet mutattak be moziaink. A szovjethatalom fennállása óta rohamos fejlődésnek indult burját-mongol nép elismerésre méltó művészi sikerének kell tekintenünk Lapsin szovjet rendező dett tagjaihoz, segítségét, mely a tisztességes országépítők soraiba vezérli vissza a törvények ellen vétőket. Ugyanakkor a film vezérfonalának, a forgatókönyvnek minden té- élettörténetét*"' mešéľf eľ" Megrendítő ren kifogástalannak kell lennie, nem a társadalm i viszonyok ábrázolása a szabad, hogy olyan logikai hibák vándor Cigá n yok táborában. Megrenforduljanak elő, mint Hrabrovickij dítö a szebb életre törekvö Ko lj a A MEGSZENVEDETT BOLDOGSÁG Jurij Nagibin A pipa című elbeszélésének filmváltozata. Hősének, Kolja Nagornij cigányfiúnak küzdelmes forgatókönyvében. sorsa, akit a kulákgyerekek számA KÉT FJODOR. Pozitívan végződött viták tárgyát talanszor elvernek, akit igazságtaképezte a Szovjetunióban Hucijev lanul lecsuknak stb. Koljából forraalkotása dalmár lesz s a Nagy Honvédő Háború frontján már mint tiszt védi hazáját. Ott találkozik össze hajdaKedves film eaészséqes romanti- n i Pasával, aki „kinyitotta a szekál, mély érzeimi színezetet visz egy mé t" «» • komszomolisták soraiba leszerelt frontkatona és egy apátlan- vez e" e ô t-, " m° st má r ^bornoki anyátlan kisfiú - a két Fjodor - ra n9 0t vls eJ; A Megszenvedett bolbarátságának történetébe. Megható, l 09 s^ f a komszomol fennállasanak tnnnvpW r-c^i a K 7pmphp 4 0- évfordulója tiszteletére készült könnyeket csal a néző szemébe, de , . .... ... .. , ezek örömkönnyek: a szocialista j» h.ven visszatükröz, a vAaros evekemberszeretet, az új tartalmú hu- ben született nemzedek nehéz eletmani-ymnc orňtôlíoc mormtril*í5niiTÄcn J ' V. Lukin játszotta az idősebb Fjodor szerepét Hucijev filmjében. ÉBREDEZIK A TAJGÄK NÉPE című alkotását, orosz és burját művészek közös filmjét. A hagyományos forradalmi témát dolgozza fel: a polgárháború éveiben játszódik le története, amikor a bátor vörös hadsereg harcosai a fehérgárdista ellenforradalmi lázadókat űzve BurjátMongóliába is elvetődnek, s a puszta megjelenésükkel is felébresztik a felszínre vágyó újat, a kibontakozó forradalmi átalakulást. Dinszem, az apósa házánál rabnőként kezelt alacsony származású lány a képviselője az új eszmék terjedésének. Az erőslelkü teremtés szakít az ősi hagyományokkal, s azokhoz csatlakozik — érzelmi világában is — akik, az új életért harcolnak. Viktor Zsilin filmje — A MEGJAVULTBAN BÍZNI KELL nem nyerte meg a mozilátogatók tetszését, ami azt bizonyítja, hogy a lélektani beállítású bűnügyi filmeknél a néző nem elégszik meg tisztán hatáskeltésre szánt izgalmas mozzanatok beiktatásával, sokkal tökéletesebb valamit, komoly mondanivalót vár, látni akarja a szocialista társadalom forró viszonyát megtévelyeVégül meg kell említenünk Voinov rendező SÜT A NAP '•i ^ . • manizmus erőteljes megnyilvánulása érzékenyíti el annyira a mozilátogatót, aki éppen ezért tartja olyan természetesnek a happy end-et: az idősebb Fjodor házassága, Natasa megjelenése sem bonthatja meg a című derűlátó hatású filmjét. Mély lélektani dráma a becsület és a kitartó szilárd akaraterő győzelméről, a szovjet ember életvágyának a társadalom hasznos szolgála tával párosuló győzelméről. Apró, mindennapi élettörténetben az új ember erkölcsi világát, minden nehézséget legyőző heroizmuisát énekli meg, s ezt nem a megszokott, sab lonszerűvé vált keretben, hanem a való életben két Fjodor barátságát, melyet a kö- szinte naponta lejátszódó drámai zös kemény sors kovácsolt ki. összecsapás keretében ábrázolja. Ugyancsak a múltba, a polgárhá- S ez adja meg erejét, erős eszmei ború és a szovjetország építésének hatását, mely elfeledteti a kisebb első éveihez tér vissza filmjében rentiezési szépséghibákat. Sztolper rendező. (L) — ——————— ^•mm Valentyin Zúbkov a hősies lelkületű, hivatásához vakon is visszatérő tanítónak szerepét alakította a SUt a nap című filmben. Nyílt levél egy televíziós készülék boldogtalan tulajdonosához KEDVES BARÁTOM! Nem tudom, ismered-e annak az egyszeri együgyű emberpárnak a történetét, amelyik egyszer bizonyos műszakon felüli túlteljesítések fejében azt a prémiumot kapta a mesebeli manótól, hogy normán felül kívánhat magának hármat, (ami már csak azért is igen idevágó dolog, mert tegnap, mikor elzokogtad nekem a szíved bánatát, bevallom, titokban én is kívántam neked hármat), mire az együgyű ember első kívánságul egy rőf kolbást pályázott meg, az együgyű asszony viszont nosza azt a felajánlást tette, bár nőne a kolbász az orrához, s végül a harmadik kívánság a kolbásznak az együgyű ember orrától való tervszerű elszakadását célozván, így maradt az egyszeri emberpár öröklakás és televíziós készülék nélkül. Mindez pedig azért jutott az eszembe, mert mikor te a minap délelőtt feldúlt arccal csaptad le az újságot és imígyen hörögted világgá dugába dőlésedet:• - Mégiscsak disznóság! A múlt héten vettem egy Astrát négyezer háromszázért és most háromezer négyszázra szállították le az árát! - nekem, veled eltérően, aki azt áltítottad, hogy fondorlatos módon kilencszáz koronát loptak ki a zsebedből, különféle dolgok ötlöttek az agyamba. Elsősorban az, hogy lám milyen pompás dolog a relativitás: mielőtt veled találkoztam volna, hivatalba menet a kis Takácsné ugrott a kapu előtt váratlanul a nyakamba, tudod, az a kis gömbölyű szőke a bérelszámolóból, és ujjongva lehelte a fülembe: - Tudja, hogy az új árleszállítás folytán teljes négy hónappal előbb vehetjük meg a televíziós készüléket? Aztán meg az is eszembe jutott, hogy mialatt te ott pihegtél dugába dőlve, odakint a folyosón az asszonyok papírral és ceruzával a kezükben villámgyűlés keretén belül számlálgatták, kinek a háztartásában hány korona megtakarítást jelent a legújabb árleszállítás, és elárulom neked, hogy az elhangzott összegek vaA prágaiak nap-nap után készülnek a nagy ünnepre, a város felszabadulásának 15. évfordulójára. V. Lomoz felvételén brigádmunkások szépítik az egyik parkot. lahogyan egészen más nótákat duru zsoltak, trilláztak, kacagtak, mint a te fondorlatosan füstbe ment kilencszáz koronád. .Ám, ha jól meggondoljuk, mégis csak igazad van. (Ez csak később jutott az eszembe, mert közben magam is gyors fejszámolási műveletekkel voltam elfoglalva, ugyanis, bevallom, most már magam is televíziós készüléket készülök venni, méghozzá Astrát...) Igazad van: nem kellett volna megvenned azt a masinát. Vár nod kellett volna a jövő hétig, illetve, hogy is van csak? De hiszen, édes öregem, ez sem megoldás: ki biztosít téged arról, hogy négy, eset leg két, vagy, borzalom, egy éven belül nem szállítják le ismét az árakat? Elgondolni is rossz! És — ha már itt tartunk, vajon kiszámítottad-e már, hogy az utóbbi évek fo lyamán micsoda horribilis összegeket fizettél már rá élelmiszerre, ruhá zati cikkekre, könyvre, cigarettára, feketére és - te szerencsétlen, hiszen te háromszobás lakásodban na ponta villanyt, sőt, villanyokat égetsz! Es tankönyveket vettél a gye rekeidnek és füzetet és ceruzát és radírt? Ember, hiszen ez több mint lesújtó! Hát nem tudtál várni Nem tudtál türelemmel lenni? Nem lett volna elég például, ha érett ségi előtt álló, mindössze tizen hét éves kicsi fiadat némi szakállal ugyan, de csak a jövő tanév szép tember elsejével Írattad volna be az általános iskola ingyen tankönyvek kel es tanszerekkel felszerelt első osztályába? Ember, ne átkozd te a televíziós készülékedet, átkozd tulajdon vakságodat, amellyel nem bírtad meglátni, előre kiszimatolni hogy egyszer, jaj, minden olcsóbb lesz, hogy addig nem érdemes kávét inni, rizst enni, halkonzervet vásá rolni, élni, sőt, még meghalni sem mert hiszen a koporsók és a sirhe lyek is olcsóbbak lesznek! Es most már, mentsük, ami ment hetö, csak egyet tanácsolhatok ne ked, légy óvatos! Légy óvatos és az elkövetkezendő évek során ne vásá rolj semmit, ne fektess be semmibe Szívből ölellek: - ZOLI XpDMJMKO L - KÖ N WEIRÖ l Cseh és szlovák elbeszélők Karel Poláček: LESÁLLÁSBAN Karel Poláček nevét már esztendőkkel ezelőtt megismerhették olvasóink. Öten voltunk cimborák című regénye, amely Tóth Tibor ízes foidításában 1957-ben kiadásra került, egy rokonszenves, könnyed hangú, egyéni humorú elbeszélő tehetségre figyeltetett fel. Az ifjúkori emlékeit, álomlátásait elénk teregető szerző és pajtásai, a talpraesett Zilvar Pepi, a pöttöm Stepánek, Bejval Tóni és Jirszák Vince csibészkedéseit és kalandjait fiatal és felnőtt egyaránt örömmel olvoshatta. A sport kedvelői, de különösen a futball rajongói hasonló örömmel vehetik a kezükbe Lesállásban avagy igaz történetek a klubrajongók életéből című könyvét is, amelyet Poláček a kötet elé írt hangzatos Kiáltványában a zöld gyepet szorgalmasan látogató „színvonalas sportközönségnek" szán, pontosabban a letnái élcsapatok mérkőzésein jelenlévő közönségnek, mely „kitűnő híréhez híven nem biztatja fanatikusan csapatát, nem buzdítja durvaságra annak játékosait". A Kiáltványban megütött mulatságos hang szerencsésen megmarad az egész kötetben és az olvasó örömét alig csorbítja, hogy a harminc és egynéhány évvel ezelőtt megírt történetek a tegnap sportfanatikusait, a tegnap futballrajongóinak lélektanát, apró szokásait, lelkesedését és veszekedő hajlamát idézik elénk. A tegnap klubfanatikusai ugyanis mindenben hasonlatosak napjaink futballrajongóihoz, ma is hasonlóan állnak ki egy kiszemelt egyesület játékosai mellett, hasonlóan elfogultak, ujjonganak győzelmén vagy leverten, hosszú orral távoznak veresége esetén. A húszas esztendőik sportzsargonja sem változott túlsókat azóta, ma talán csak elevenebb, dinamikusabb, amennyiben egész életünk elevenebb és dinamikusabb lett. A könyv borítólapján helyesen jegyzi meg a kiadó, hogy Poláček a klubfanatikus Amundsene, felfedezője. Valóban ő volt az első, aki a zöld gyepről a nézőtér felé irányította pillantását és a két órára öszszetömörített tömegben a rajongók legváltozatosabb típusait látta meg. Embereket, akik fanatizmusukat és rajongásukat magukkal viszik hétköznapi életükbe, mint Habászkó Emánuel, a zsizskovi Cimburk utca foltozószabója és dörgő hangú, szélesválló legénnyé cserepedett fia, a fiatal Eman vagy a zsizskovi illetőségű, konfekciós áruval és vízhatlan köpenyekkel kereskedő Nacseradec Richard úr. Ez a „mózesvallású", eddig büntetlen előéletű Hybernská utcai lakos a rendőrkommisszariátuson, mint sportfanatikus, kifizeti a fiatal Emanra kiszabott bírságot és ezzel megkezdődik apró veszekedésekkel, kölcsönös felmondásokkal, zsörtölődésekkel teli barátságuk: Eman a boltos üzletébe kerül és Nacseradec úr nejének, a púder, mályvaillatot és naftalinszagot árasztó asszonyságnak kapálődzása ellenére ott is ragad. A regény végén Eman üzletvezetővé avanzsál és boldog házasság révébe evez, de ez korántsem jelenti klubrajongása alkonyát, ellenkezőleg, a Viktória Zsizskov á fiatal menyecske személyében újabb rajongóra lel. A húszas évek Prágájának voltak sokkal komolyabb és megoldhatatlanabb problémái, mint amilyenekkel a történetek megismertetnek, ám Poláček inkább az élet napos oldalán jár és ha olykor érezteti is, hogy nem minden fenékig tejfel, van gazdasági válság, kenyértelenség és munkanélküliség, bizonyos kispolgári derűvel teszi túl magát mindazon, ami Habászkóék, Nacserádék és Sefelinék világát a megengedettnél sötétebbre festené. Nem is áll szándékában, hogy éles szemmel bíráljon és a valóságot valónak és hitelesnek fesse le. Szórakoztatni akar, a sport körül nyüzsgőkről néhány derűs pillanatképet rögzít meg és el kell ismernünk, hogy mulattató szándékában nem véti el a sulykot, nem válik sehol olcsóvá vagy túlságosan felszínessé; az általa feltálalt sportleves ínyt ingerlően fűszeres és laktató. Külön érdeme a kötetnek, hogy a vasárnapi délutánokon a Letnára vonuló tömegből néhány pompás figurát ragad ki, s beavat magánéletük, hétköznapjaik szövevényes ügyeibe. A sajátos sportnyelv, a prágai külvárosok szólásmódja, nemkülönben Nacserádék sportzsargonnal kevert cseh-zsidó nyelvezete igen nehéz feladat elé állítja a fordítót. Bóné András átültetése ebben a tekintetben is kifogástalan; sikeresen birkózik meg a legnehezebbel, a tegnapi sportnyelvet teljesen élővé, maivá tudta tenni: a sajátosan egyéni hangú könyv csaknem hiánytalanul úgy hat, mint az eredeti. Timrava: HÖSÖK A szlovák irodalomtörténet, mint a szlovák kritikai realisták nagy nemzedékének utolsó tagját tartja számon Timravát, családi nevén Božena Slančikovát. Helyesnek tartjuk ezért, hogy kiadónk Kukučín regényei és elbeszélései, Tajovský, Jégé és Jesenský művei után Ivan Kusý szakavatott válogatásában ízelítőt ad Timrava elbeszélő művészetéből is. A Hősök címmel nemrég megjelentetett kötet öt kisebb és egy nagyobb terjedelmű, már kisregénynek mondható elbeszélést tartalmaz, amelyek ha nem is adnak teljes, átfogó képet az írónőről, a hézagosság ellenére is előnyösen mutatják be a szlovák klasszikus szépprózának ezt a jeles művelőjét. Születése idején (1867. október 2.) Benickyné Bajza Lenke már kedvelt írója az akkori olvasóköröknek; a német és magyar irodalomba elmélyedő Timrava dicséretére elmondhatjuk, hogy ez az eleven fantáziájú, de sekélyes és fecsegő, német kollegáit másoló kortárs még pályája kezdetén sem volt rá hatással, jóllehet, hogy a falusi elszigeteltségben alkotó papkisasszonyt ez a veszély komolyan fenyegethette. Egy istenhátamögötti kis faluban, a Losonc melletti Polichnon élt 1909-ig, majd apja halála után három évtizednél többet töltött egy nagyobb falun, Ábelován és csak élete alkonyán költözött Losoncra, ahol 1951. november 27-én húnyta le örökre szemét. Az önként vállalt falusi elszigeteltség, nemkülönben osztályhelyzete adja művészete minden pozitívumának és határának kulcsát. Távol él mindenféle irodalmi csoporttól és tisztára önmagára utalva tanács és támogatás nélkül, a burzsoá világ gáncsai közt alkot. A kezdeti buktatókon átjutva, hamarosan megtalálja egyéni hangját és a helyes utat, ahogy esztendőkkel később meglelte a magyar kritikai realizmus nagy nőalakja, az intellektuálisabb, városiasabb Kaffka Margit is. Timrava az első,nagy asszony egyénisége a szlovák irodalomnak. Művészetének legnagyobb erőforrása, hogy szoros közelségben él a néppel és noha asszonyi fejjel elmélkedik a környező szűk világ gondjai felett és érzékeny asszonyi szívvel érez és szenved, nagyon tisztán, igen éretten látja a falusi férfiak érzelmi életét és gondolatvilágát is. ízig-vérig asszonyíró, ám a valóságra sokkal éberebben reagál, mint nőiró kortársai. Csaknem pályája kezdetén leveti Vajanskýék patetizmusát és szentimentalizmusba sem esik. Az élet kemény igazságai rávezetik arra, hogy az anyagi erők döntőek, hőseit ezért mindig az élet gazdasági vonatkozásaival együtt ábrázolja. (Kihez menjek?) Esztendőkkel Tajovský előtt megmutatja a földéhség torzító hatását, az önzést és számítást a fiatalok szerelmében. Az úri világ és a nép közt áthidalhatatlan a szakadék; ezt példázza Az újdonsült útkaparó című elbeszélés, amely egyben Timrava szatirikus képességeit' is felvillantja. A Tyapákék című elbeszélésről, a falusi maradiságnak e remek rajzáról Ivan Kusý, Timrava életművének legkiválóbb ismerője és elemzője, a kötethez fűzött utószavában megjegyzi, hogy ez a novellacím a falvakon dívott elmaradottságnak és renyheségnek szimbólumává lett. A kötet legművészibb írása, a Hősök a mozgósítással kezdődik és azzal a felismeréssel fejeződik be, hogy nem akartak hősök lenni azok sem, akik elestek a harctereken. „Legyek gyilkos és barbár... ugyan miért? Mi hasznom nekem ebből, és mi haszna a népnek? Mit vétett ez a nép, és mi jót várhat jutalmul?" kérdezi Siricki, az elbeszélés igazi hőse. Timrava több mint négy évtizeddel ezelőtt tiltakozott így a háború ellen, akár nagy költőtársa, Hviezdoslav a Véres szonettekben. Az áldozatok meddőségére való utalás, a tiltakozás napjainkig ér és naggyá teszik Timrava reális emberlátását és kritikai realizmusát. Hubik István, a szlovák klasszikusok értő fordítója, ezúttal is gondos művészi munkát végzett. EGRI VIKTOR ÜJ SZÖ 7 * 1960. május 5. «
