Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-05 / 124. szám, csütörtök

Ä nemzeti felszabadító harc hagyománya nemzeti büszkeségünk élő forrása marod (Folytatás a 2. oldalról) egységéről emlékezünk, melynek gerincét Prága munkásosztálya képezte. A prágai üzemek munkásai, vasutasok, különféle rétegekhez tartozó, különféle hivatású dolgozók, férfiak, nők és ifjak egységben közös támadást indítottak, barikádokat építettek és védelmeztek, ápolták a sebesülteket és gondoskodtak a harcolók és a város ellátásáról. Prágával együtt harcolt a cseh falvak népe is. A Prágához vezető utak védelmével, fegyveres önkéntesek küldésével, fegyver- és élelmiszerizállítással segítette Prágát. A prágai telkelés ily módon a megszállók ellen kitört országos felkelés szerves része • és kicsúcsosodása lett. A felkelés során azonban nemcsak a barikádokon folyt a harc. A burrsoázia, mint már a történelem folyamán számtalanszor a küzdő nép háta mögött igyekezett megkaparintani a hatalmat. Az áruló és veszélyes cselszövések egész hálózatát szövögette, hogy az utolsó pillanatban más értelmet adjanak a prágai felkelésnek és meghiúsítsák a nemzeti és demokratikus forradalom győzelmét. Bármelyik burzsoá csoport szövögette e cselszövéseket, az volt a közös céljuk, hogy az utolsó órákban tévútra vezessék a népet, megbontsák egységét, megakadályozzák a tömegharc kibontakozását, megakadályozzák a forradalmi hatalom uralomra jutását és a burzsoá kormány kezébe adják a hatalmat, megakadályozzák, hogy ne a szovjet hadsereg szabadítsa fel Prágát és kiprovokálják Prágában az amerikai csapatok beavatkozását, amibe minden osztályreményét helyezte a burzsoázia. E cselszövések a hitlerista hadvezetés szovjetellenes cselszövéseinek malmára hajtották a vizet, ň hitlerista hadvezetés az utolsó pillanatig viszályt akart előidézni a hitlerellenes koalíció tagjai között. A burzsoázia cselszövései szerves részét képezték ama nyugati körök szovjetellenes cselszövéseinek, amelyek a nácizmus elleni közös harc helyett saját imperialista céljaik elérésére törekedtek. Ez volt az értelme annak is, hogy Frank Bienert vezetésével megkísérelte egy reakciós „kormány" megalakítását, hogy átvegye a hatalmat, a „protektorátusban" biztosítsa „a rendet és nyugalmat", s az új viszonyok közepette a burzsoázia kezébe adja a hatalmat. Ez volt az értelme a burzsoá „ellenállás" soraiba tartozó politikai spekulánsok és kalandorok különféle akcióinak is, melyekkel magukhoz akarták ragadni a felkelés irányítását, szovjetellenes kalanddá akarták változtatni a felkelést, hogy a Nemzeti Front košicei kormánya ellen irányuló reakciós kormány hatalomra juttatására használják fel. Éppen e szándékokból indultak ki azok a kísérletek is, — melyeket a forradalmi erők a kommunisták vezetésével idejében lelepleztek és meghiúsítottak, — hogy az aljas Vlaszovot, a hazaáruló és szovjetellenes ügynököt a forradalmi Prága „szövetségesének" nyerjék meg és reakciós céljaihoz fűzzék a felkelés sorsát. Végeredményben ugyanez volt az értelme a burzsoá erők ama törekvésének is, hogy „enyhe megoldást" találjanak, kompromisszumot kössenek a nácikkal. E törekvések a nemzeti tanács tevékenységében is viszszatükröződtek. Mint az ellenállás széleskörű reprezentatív szerve a burzsoázia képviselőit is felölelte, s visszavetítette ingadozásukat, a felkelés erejével és győzelmi távlatával szemben megnyilvánuló bizalmatlanságukat. A prágai német csapatok május 8-i úgynevezett kapitulációjáról szóló egyezmény is gyengeségüket tükrözte. Az egyezmény valójában egyetértést jelentett a prágai náci csapatok Nyugatra távozásával, tehát azzal, ami a nácik számára a legfontosabb volt. Annak ellenére, hogy a burzsoázia képviselői a felkelés győzelmes befejezésének igyekeztek feltüntetni az egyezményt, a valóságban nem ért vele véget a felkelés, nem szűnt meg a náci bandák garázdálkodása, sőt az egyezmény megkötése után követték el a legtöbb állati kegyetlenséget. Természetesen nem ért véget a megszállók ellen folytatott népi küzdelem, mert a nép nem hagyta, hogy az egyezmény megfoszsza őt harcának eredményeitől. A burzsoázia főként „a fölösleges vérontástól való aggodalmával" álcázta a nép harcának fékezésére irányuló törekvéseit. Mint mindig a válságos pillanatban képmutató humanizmussal elátkozza a tömegek forradalmi mozgalmát. Az urak azonban nem a népet, hanem saját bőrüket féltették. Népük azonban nagyon jól ismerte igazi arcát azoknak, akik évtizedeken át kizsákmányolták, nem átallották lövetni rá, és koncul vetni az országot a náciknak, ha osztályérdekeik úgy megkövetelték. Népünk jól tudta, hogy ezek az urak valójában az antifasiszta népfelkeléstől, attól félnek, hogy a nép élén a kommunista párt vezette munkásosztály halad, attól félnek, hogy a nép lesz a felszabadult Prága ura. A nép nagy győzelme, hogy meghiúsította e szándékokat és cselszövéseket, hogy visszakergette odúikba a mindenféle konjunktúralovagokat, reakciós tiszteket és hasonló elemeket, akik élősködni akartak a nép harcából. A nép nagy győzelme, hogy a prágai felkelés megőrizte forradalmi népi megmozdulásának jellegét, hogy maga a prágai nép nyílt harcot folytatott megszállói ellen. A prágai felkelés fontos történelmi feladatot teljesített. Megakadályozta, hogy Prága náci erőddé váljék, és így megmentette' a várost a pusztulástól. Hozzájárult az összes, népellenes, reakciós cselszövések meghiúsításához, valamint a Schörner-csapatok „Nyugatra mentése" náci terveinek kudarcbafullasztásához. Fontos lépés volt a nemzeti és demokratikus forradalom győzelme, a népi demokrácia győzelme felé. A prágai felkelés abból merített erőt e feladat teljesítéséhez, hogy nagy és igazságos felszabadító harc volt, melynek fő erejét a kommunisták képezték. A párt a nemzeti felszabadító harcban követett irányvonalával, illegális tevékenységével előkészítette a nép forradalmi megmozdulását. A párt már a felkelés első pillanatában kilép az illegalitásból és minden erejét beveti a felkelés győzelmének kivívására. A kommunisták ezer meg annyi hőstettel bizonyították be, hogy úgy, ahogy a náciellenes harcban, a hazai és külföldi ellenállási mozgalomban, a náci börtönökben és koncentrációs táborokban, a partizánosztagokban és a külföldi katonai alakulatokban a döntő erőt képezték, úgy a barikádokon vívott fegyveres harcban, az áruló cselszövések és a megalkuvó törekvések elleni küzdelemben is a legkövetkezetesebb erőt képezték. A párt szavaival szólt a május 8-i izzó hangú felhívás: „Felkelésünk, forradalmunk elsősorban a mi ügyünk, a munkások ügye. Tudjuk, miért harcolunk. Tudjuk, miért halunk meg. Nemcsak nemzetünk szabadságáért, hanem szociális felszabadulásunkért is. Az új szabad köztársaság, melyet kiontott vérünk szentel meg, a mi köztársaságunk, a dolgozó emberek köztársasága lesz. Mi fogunk uralkodni benne. Mi fogunk gazdálkodni. Nem lesznek többé tőkés piócák. Nem lesz többé nyomor és kizsákmányolás. A nép a jó mód felé fog haladni. A nép a boldogság felé fog haladni." A prágai felkelés sikerének alapja erkölcsi fölényében és a prágai nép tömeges hősiességében rejlik. Am egy pillanatra sem feledjük, hogy a felkelés sikerét és Prága megmentését a dicső szovjet hadsereg felszabadító hőstette döntötte el végérvényesen. Azt, hogy a felkelés öt napig állt ellent a nácik katonai fölényének, elsősorban annak köszönhető, hogy a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása megbénította a náci csapatok harcképességét, lekötötte és szétzúzta erejüket és megakadályozta a Prágára mért összpontosított csapásokat. A szovjet hadvezetőség már május 1-én és 2-án parancsot ad az első, második és negyedik ukrán arcvonal csapatainak a területükön levő náci csapatok felszámolására és Prága felszabadítására. A prágai hadművelet rendkívül igényes előkészületeket követelt. Hisz az első ukrán arcvonal csapatai a parancs kiadásának napjaiban még nehéz harcokat vívtak Berlinben. Ennek ellenére már május 6-án legendás hírű támadást indítanak északról Prága felszabadításáért, május 8-án már átlépik az észak-csehországi hegyeket és egyre fokozott iramban sietnek a küzdő Prága megsegítésére. A szovjet hadsereg villámgyors rajtaütése Prága és a prágai felkelés megmentését a náci hadvezetőség terveinek meghiúsítását eredményezi. Megsemmisítő csapás mindazon intrikákra, melyeket a nyugati nagyhatalmak egyes képviselői a nácik szovjetellenes szándékainak kedvezve a cseh burzsoáziával egyetemben szövögettek. Amikor 1945. május 9-én reggel 4 órakor megérkeztek Prágába az első ukrán arcvonal első tankjai, azok a tankok, melyek örökre a felszabadulás jelképévé váltak népünk szemében a prágai nép harca egybeolvad a szovjet hadsereg harcával. A szovjet katonák a háború utolsó óráiban úgyszólván már a béke küszöbén a prágai utcákon áldozzák életüket szabadságunkért, hogy így vérükkel pecsételjék meg a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek testvériségét. A szovjet hadsereg felszabadította Prágát és ezzel hazánk véglegesen felszabadult a náci megszállás alól. A felszabadításból a dicső szovjet csapatok mellett a kiváló érdemeket szerző első csehszlovák hadtest is kivette a részét. Ezzel népünk nemzeti felszabadító harca végső győzelmet aratott. A szovjet nép világtörténelmi felszabadító küldetését teljesítve a fasizmus ellen vívott harcban magára vállalta a hitleri Németország leveréséért, Európa felszabadításáért, a hazánkban basáskodó megszállók kiűzéséért vívott harc nagy terhét és fiainak életével a legnagyobb árat fizette azért hogy népünk saját elképzelése szerint békés úton rendezze életét. Visszatekintve ma az elmúlt tizenöt év harcaira, melyek során népünk a párt vezetésével egyszer s mindenkorra leszámolt a burzsoáziával és megszüntette az embernek ember által való kizsákmányolását, megkezdte és történelmileg rövid idő alatt győzelemre vezette a szocialista építést, munkájával gondoskodott a gazdaság és az életszínvonal szüntelen emelkedéséről, a szocialista műveltség és kultúra felvirágzásáról, hazánk erejének és nemzetközi tekintélyének növekedéséről — visszatekintve e sikerekre mélységesen tudatosítjuk, mily szorosan összefüggnek forradalmi nemzeti felszabadító harcunk eszméivel és hagyományaival. Tudatosítjuk, hogy éppen a nemzeti és demokratikus forradalomnak e forradalom népi jellegéből és a munkásosztály hegemóniájából fakadó ereje és dinamikája tette lehetővé, hogy már a májusi napokban széles fronton áttörjük a kapitalizmus pozícióit, ezt az áttörést meszszemenő szocialista jellegű intézkedésekkel kiszélesítsük és szabaddá tegyük a győzelmes májustól a győzelmes februárig vezető egyenes utat, biztosítsuk a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való gyors fejlődését. Nem értékelhetjük eléggé, mit jelentett a májusi forradalmi fellépés tapasztalata a februári reakciós puccs visszaverésére, mit jelentett a reakció egységbontó terveinek viszszaverése szempontjából a munkásosztály harccal és vérrel megpecsételt egysége, a szakszervezetek és az ifjúság egysége, a városok és falvak dolgozóinak egysége, a Nemzeti Front egysége; mit jelentett az államosító dekrétumok érvényesítése szempontjából az a forradalmi tény, melyet a munkásosztály azáltal teremtett, hogy már a felkelés idején védelmére kelt a legnagyobb üzemeknek, hogy azokat soha többé ki ne adja kezéből. Mit jelentett az, hogy a nemzeti bizottságok mint a nép ellenállásának és forradalmi hatalmának szervei megalakultak és hogy mindenekelőtt mit jelentett a népnek az az egyenesen történelmi élménye, amely hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabításával fügött össze, mit jelentett ez a reakciós mesterkedések, Csehszlovákia új nemzetközi helyzetének megdöntésére irányuló erőfeszítések szétzúzása szempontjából. Felbecsülhetetlen jelentősége van e tapasztalatoknak abból a szempontból, hogy népünk leleplezte egysége és építése burzsoá szabotőrjeinek igazi arcát és e szabotőrökkel februárban leszámolt. Éppen most, amikor a Központi Bizottság kezdeményezésére és annak vezetésével társadalmunk, gazdasági és kulturális életünk valamennyi területén alapvető intézkedések valósulnak meg a szocializmus építésének befejezésére, tudatosítjuk, mily mélyen gyökereznek a forradalmi harc hagyományaiban társadalmunknak éppen azok a vonásai és oldalai, melyeket a Központi Bizottság intézkedései kiemelnek és fejlesztenek s amelyek kifejezésre jutnak az újabb alkotmány tervezetében is. E hagyományok között az első helyen a nép egysége áll. Éppen ma, a szocializmus építésének befejezéséért vívott harc szakaszában, amikor újabb, igényesebb feladatok merülnek fel előttünk a gazdasági és kulturális építés, a harmadik ötéves terv terén, amelyeknek teljesítéséhez a nép, a munkásság és parasztság, a technikusok, a tudósok és művészek egész erejére és energiájára, alkotó képességére, ismereteire és tapasztalataira lesz szükség, most, amikor előttünk állanak a szocialista állam népi szerveinek választásai, éppen most lép előtérbe újabb sürgető erővel annak szüksége, hogy új alapokon, a győzelmes szocializmus alapján tovább szilárdítsuk a munkásság, parasztság és a dolgozó értelmiség szövetségét a munkásosztály vezetésével, tovább mélyítsük az egész nép erkölcsi-politikai egységét. A nemzeti felszabadító harc hagyatéka magasan kiemeli a néptömegek — a történelem egyetlen tényleges hőse — alkotó szerepét. Pártunknak a nép fokozott közvetlen aktív részvételére irányuló összes intézkedései az irányításban és igazgatásban, a szocialista demokrácia további kiszélesítésére és a társadalmi szervezetek szerepének növelésére vonatkozó intézkedései éppen arra irányulnak, hogy a szocialista országépítés a tömegek alkotó tevékenységének élő műve legyen. A párt egész szervező tevékenységének alapját a néptömegek szerepéről szóló nagy lenini eszme képezi, a párt minden lépésénél és minden intézkedésénél gondoskodik arról, hogy bármelyik területen az elért gyakorlati eredményekkel egyidejűleg szüntelenül növekedjék a tömegek szerepe és kezdeményezése, hogy a nép mérhetetlen és kimeríthetetlen forradalmi energiája teljesebben és sokoldalúan érvényesüljön, mint a szocialista építés döntő ereje. A fasiszta megszállás évei számunkra nemcsak a szenvedés hagyományát jelentik, hanem elsősorban harcos hagyományokat jelentenek. E hagyományok élő ereje lendít bennünket ma is előre, bár új feladatokról, új célokról, olyan új erődítményekről van szó, amelyeket nem fegyverrel, hanem látszólag mindennapos, ám lényegében mélyen forradalmi építőmunkával kell bevenni. A mai időszakban, amikor megvalósul a nemzeti bizottságok alapvető átépítése, igen időszerűvé válik annak a nagy harcnak a tanulsága is, amelyet pártunk már a megszállás vége felé a nemzeti bizottságokért vívott. A nemzeti bizottságok mint a nemzeti felszabadító harc szervei, mint a nép forradalmi hatalmának megtestesítői és végrehajtói, a parasztsággal és a többi dolgozókkal szövetségben álló munkásosztály államban megszervezett hatalmának kifejezéseként, születtek meg. Éppen ezt a jellegüket domborítja ki az új alkotmánytervezet, éppen ezt a jellegüket erősítik a Központi Bizottságnak a nemzeti bizottságok szerepe növelésére irányuló, hatalmi és közigazgatási funkciójuk fokozatos egybeolvasztására irányuló intézkedései. Visszatekintve az elmúlt tizenöt év sikereire tudatosítjuk, hogy e sikerek a kommunista párt politikájának győzelmét, diadalát jelentik, amely a munkásosztályt és a népet a nemzeti és demokratikus forradalomban következetesen és előrelátóan győzelemre vezette, az átmeneti időszak valamennyi feladatának sikeres megoldását, a szocializmus teljes győzelmét tette lehetővé hazánkban. A marxizmus-leninizmus tanaival, a Szovjetunió Kommunista Pártjának példamutatásával és a proletariátusunk tapasztalataival felvértezett kommunista párt nem engedte, hogy a munkásosztály másodszor is elmulassza a nagy történelmi alkalmat a hatalom átvételére. Nem engedte, hogy májusban megismétlődjék az 1918-as év és februárban az 1920-as év. A kommunista párt a nemzeti felszabadító küzdelem élére állott s abban hegemóniát harcolt ki a munkásosztálynak, kidolgozta programját, nagy társadalmi erővé forrasztotta egybe a munkásosztályt és a dolgozókat, olyan erővé, amely döntő győzelmet volt képes elérni a hazánk szabadságáért és haladásáért vívott harcban. Következetesen folytatva a városok és falvak dolgozói Nemzeti Frontjának megszilárdítását, a párt a szocialista építés irányítása folyamán szüntelenül mélyíti egységét a munkásosztállyal és a néppel, gyarapítja a bizalmat, amelyet a dolgozók iránt táplálnak és amelyet legnagyobb kincsüknek tartanak. A kommunista párt következetesen érvényesítve az ország, az állam és a párt életében a szocialista építés lenini eszméit, népünket biztonságosan új győzelmekre, hazánk szocialista építésének befejezésére vezeti. Visszatekintve az elért sikerekre sorsszerűen fontosnak tartjuk, hogy valamennyi győzelmünk összefügg a Szovjetunióhoz fűződő örök barátságunkkal, szövetségünkkel és testvéri együttműködésünkkel. Hazánk felszabadításának 15. évfordulóját ünnepelve mély tisztelettel adózunk a szovjet hadsereg hőseinek, akik életüket áldozták hazánk felszabadításáért és Prága megmentéséért. Hálával emlékezünk meg a szovjet emberekről, akik oly nagy és áldozatkész erőfeszítéssel fejlesztették a hazánkkal folytatott együttműködést. Nagyra becsüljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi szerepét. Az SZKP alkotó lenini politikája döntő módon segíti elő valamennyi szocialista ország előrehaladását s biztosítja a szocialista tábor erejének és egységének szüntelen növekedését. A tartós békéért, a kapitalizmussal folytatott békés verseny győzelméért vívott fáradhatatlan harca teljesíti a Szovjetunió történelmi küldetését — az emberiség haladó fejlődésének biztosítékait és reményeit. Hazánk sorsának egybekapcsolása a Szovjetunióval újkori történelmünk mélységes törvényszerűsége. Hiszen, amikor a Szovjetunió fennállásával, sikereivel és győzelmével világtörténelmi méretekben befolyásolja az emberiség történetét és sorsát — a békéért, a jogokért, a szabadságjogokért, s a nemzeti függetlenségért vívott harca jótékony hatást gyakorol a cseh és szlovák nemzetnek a haladásért és szabadságért vívott évszázados harcai győzelmére. Hazánkban a múlt korszakok haladó erőinek tragédiája az volt, hogy amikor Keleten az orosz népnél kerestek támogatást a német terjeszkedéssel szemben, a reakciós cári önkénybe ütköztek. Csupán az Októberi Forradalom győzelme teremtett történelmileg új helyzetet. A Csehszlovák Köztársaság már 1918-ban, mint a Nagy* Októberi Szocialista Forradalom által ihletett nemzetek nagy felszabadító mozgalmának gyümölcse született meg. Csupán tapasztalatlanság és árulás, csupán az a tény, hogy proletariátusunknak még nem volt forradalmi marxista pártja, csupán ez okozta, hogy a burzsoáziának akkor sikerült magához ragadnia az egyeduralmat, sikerült megszereznie a hatalmat és az új államot a nyugati impelialista érdekekhez sikerült fűznie. A kommunista párt már jóval München előtt felemelte intő szavát, hogyha Csehszlovákia fennállásának és biztosításának kezességét az angol és francia imperializmus érdekeihez fűződő kapcsolatban fogja keresni, akkor elkerülhetetlenül összeomlik az első válságnál, a nemzetközi imperialista csoportok erőviszonyának első megingásánál. Bebizonyította, hogy a Szovjetunió békés politikája, kollektív biztonságért vívott harca reális alapokat nyújt a München előtti Csehszlovákia biztonságának is, ha a Szovjetunióval való szövetségre támaszkodik. Az uralkodó burzsoázia azonban nem tudott szabadulni önző érdekeitől. Mihelyt az ország szabadságával és biztonságával szemben osztályérdekei estek latba, inkább elfogadta Münchent, mint a szovjet segítséget, mint a hitleri agresszió elleni népi harcot. Ezek a drágán megfizetett történelmi tapasztalatok megtanították népünket arra, hogy a csehszlovák állam önálló létének sorsa, amelyről a burzsoázia oly cinikusan lemondott, az ő kezében nyugszik, megtanította arra, hogy hazánk szabadságát és felvirágzását egyedül a haladás táborában lehet biztosítani. Ebben a korszakban és erre az országra, amely Európa szívében az imperialista érdekek volt ütközőpontján fekszik, feltétlenül érvényes, hogy biztonságát, önálló létét, függetlenségét, haladását, a dolgozók számára a szabadságot és jogot egyedül a Szovjetunióval való szövetség, a szocialista világrendszerhez való tartozás biztosíthatja tartósan, mindörökre. Itt nemcsak történelmi mérlegelésekről van sző. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy mindenki tudatosítsa, hogy éppen úgy, mint 1938-ban, ma is elkerülhetetlenül, ilyen vagy amolyan formában újből megismétlődnék München, a revansszellem veszélye újból végzetes lenne Csehszlovákia önállóságára, hogy az imperialista kombinációkban újból győzedelmeskednének a német imperializmus valamilyen „nyugati biztosítékok" mellett megvalósítandó terjeszkedési követelményei, ha népünk nem vetett volna véget a burzsoázia uralmának, ha a nemzet sorsának irányítását nem vette volna kezébe a kommunista párt vezette munkásosztály, amely egyedül képes hazánk szocialista és kommunista jövőjének, biztonságának biztosítására a Szovjetunióval szövetségben. Figyelemmel a nyugat-németországi fejlődésre még időszerűbbé válnak e történelmi tanulságok. Nyugat-Németországban a fasizmus még nem vált történelmi fogalommá. Ugyanazok az erők vannak ott hatalmon, amelyek nyeregbe segítették Hitlert, borzalmas gaztetteket követtek el a második világháborúban, s nem nyugodva bele vereségükbe, újból terjeszkedésre törekednek. Nyugat-Németországban ismét működik a fasiszta alvilág, amely egyre szégyentelenebbül veti le álarcát s lép fel politikai tényekkel és követelményekkel. (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 196D. május a. 1 r