Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-24 / 143. szám, kedd

Javuló pártmunka - gyorsuló építkezés A BRATISLAVAI DOLGOZÖK öröm­mel sétálnak városukban, amely az utóbbi években szép új gyár­épületekkel, szebbnél szebb lakóhá­zakkal s nem utolsó sorban iskolák­kal gyarapodott. A Miletič utcai ká­posztás* és a Februári Győzelem utcai szőlőskertek nyomát széttipor­ták a nehéz teherautók kerekei, a gondosan megmunkált földet feltúr­ták a bágerek s a szőlő és káposzta gyöngéd hajtásai helyett hatalmas épületek nőttek ki. S ami a legör­vendetesebb, az építkezések ideje nem nyúlik már hosszabbra a terve­zettnél, amint ez még egy-két évvel ezelőtt gyakran megtörtént. - Képzelje, milyen kellemetlen vol­na, ha azt kellene mondanunk, hogy hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulója tiszteletére nem teljesítettük elhatározásunkat s nem készítettük el az ígért 700 lakást - mondja Anton Bartek elvtárs, a Magasépít­kezési Vállalat üzemi pártbizottsá­gának elnöke. A pártalapszervezetek munkája va­lóban sokat javult az elmúlt hét­nyolc hónap során. A városi párt­bizottság segítségével sikerült elér­niök, hogy az épületeken dolgozó kommunisták a mennyiségi tervek teljesítése mellett törődjenek az építkezés önköltségének csökkenté­sével, az anyagtakarékossággal, az épületek minőségének javításával. A pártszerű gazdasági munkának bi­zony sok ága-boga van. A lényeg azonban az, hogy a kommunista vagy pártonkívüli gazdasági vezető meg­értse, hogy a munkások segíteni aka­rása, alkotó készsége, leleményes­sége kimeríthetetlen s támaszkodjék a pártszervezetre, hívja segítségül a szakszervezetet, a CSISZ-t. Nem véletlen, hogy a téli hóna­pokban sokkal gondosabban készül­tek fel, mint az elmúlt években. A hideg ellen a műszaki-gazdasági vezetők a pártszervezettel közösen dolgozták ki a haditervet. A terv a műszaki tennivalókra épült, de a pártszervezet ennek csaknem min­den részletéhez segítséget tudott nyújtani a maga sajátos eszközeivel. Jobb szakértelem, a technológiai fe­gyelem betartása és a verseny nyil­vánossága mind-mind közös ügye volt a gazdasági vezetésnek és a pártszervezetnek. Segítettek egymás­nak, így születtek az eredmények. A Bratislava III. körzetében épülő kétemeletes iskolához közeledve a habarcs jól ismert szaga csapja meg az embert. Ľudovít Baláž elvtárs, a vállalat legjobb kőművese ingujjra vetkőzve olyan fürgén simítja a fa­lat, hogy Német József alig győzi őt malterral. — Ez aztán a kőműveseknek való időjárás —> szólal meg (észrevéve csodálkozásunkat) Baláž elvtárs, a pártszervezet bizottságának elnöke, a szocialista munkabrigád címért versenyző munkaközösség vezetője. — Az eredeti határidő szeptember elseje volt, mi azonban vállaltuk, hogy július 15-ig befejezzük. A MUNKAKÖZÖSSÉG TAGJAI: František Drgoň, Szolgai László. Mo­nat Károly és a többiek is helyben­hagyták a kollektíva vezetőjének sza­vait. Még alig féléve, hogy a kollek­tíva együtt dolgozik, de már példás munkafegyelem alakult ki. Sikerült megvalősítanlok a munkafolyamatok egészséges felbontását, például a fa­lazásnál a segédmunkás teríti a ha­barcsot, a kőműves csak a téglát rakja. A betonozó csoport a vassze­relés egy részét is elvégzi stb. A he­lyes munkamegosztás magas terme­lékenységet eredményezett s ennek megfelelően emelkedett a kollektíva keresete is. És hogy sikerült ilyen ésszerűen megszervezni a munkát? Erről már Milan Jankovie elvtárs, az új mun­kamódszerek alkalmazásának felelőse számolt be. - Vállalatunk a múlt évben leg­többször hóvégi hajrával teljesítette feladatait, ami sokszor kapkodással s anyagpazarlással járt. Sokat gon­dolkodtunk, hogyan lehetne meggyor­sítani az építkezéseket, mit kell tennünk, hogy a megnövekedett évi tervet teljesítsük. Hasonló aggodalmaik voltak a szo­cialista munkabrigád címért verseny­ző munkaközösségeknek is, melyek érezték felelősségüket a fokozott terv teljesítéséért. Éppen ezért tet­tek meg minden tőlük telhetőt. Egész sor olyan kezdeményezés szü­letett, amely jelentősen elősegítette az építkezések leglényegesebb prob­lémáinak megoldását. Egyszóval, a legfontosabb ' feltételek, a jó munkakedv és az alapos műszaki intézkedésekre épülő munkaszerve­zés már adva van. Hogy csak a legfontosabbat említsük, a szak­munkák meggyorsítása érdekében jóval a munkaidő előtt minden szük­séges anyagot előkészítenek, hogy a szakmunkások drága idejéből egy perc se vesszen kárba, s hogy a dolgozók kereseti feltételei is ja­vuljanak. A MUNKAVERSENYBEN ugyancsak egész sor jelentős új versenyforma és módszer született. A dolgozók alkotó kezdeményezésének legjelen­tősebb megnyilvánulása a munkakö­zösségek létesítése. Jelenleg 20 kol­lektíva versenyez a szocialista mun­kabrigád címért. Ezek a munkacso­portok több mint 200 munkást és technikust tömörítenek magukban. — Ha igazán nagyszerű dolgot, jól szervezett munkát akarnak látni, menjenek ki a Februári Győzelem utcai építkezésre, — mondotta Jan­kovič elvtárs. Kimentünk. Az első pillanatra sem­mi különöset nem vettünk észre az égbenyúló, tucatnál több, síneken já­ró toronydarúkon és a 18—20 mázsás épületelemeken kívül. Jártuk a ké­szülő házakat emeletről emeletre, lakásról lakásra, végül az egyik épü­let második emeletének ablaknyílá­sából kérdeztük meg Ján Polakovič darukezelőt, a 10-tagú kollektíva ve­zetőjét, hogy mi lenne az a nagy­szerű dolog? — Semmi egyéb — feleli — mint az, hogy amióta megalakult a szo­cialista munkabrigád címért verseny­ző munkaközösség, nem sorakoznak a megrakott teherautók, nem vára­koznak a kőművesek, ácsok, épület­elem-szerelők, mert minden darus őrapontossággal végzi munkáját. Persze az első lépés az volt, hogy a darukezelő-kollektíva kétoldalú szerződést kötött a vállalattal. írás­ba fektették a bérezésre, szociális gondoskodásra, az anyag, szerszám és darukarbantartásra vonatkozó ki­kötéseket. A vállalat kötelezettséget vállalt mindarra, ami a megtisztelő címért versenyző kollektíva zavarta­lan munkáját biztosítja. Nem vélet­len tehát az sem, hogy a vállalat május elsejéig 3 millió 100 ezer koronát takarított meg a jobb mun­kaszervezéssel, s az épületanyag gazdaságosabb felhasználásával. A JÖVÖ FELADATOKAT szem előtt tartva csupán arra szeretnénk fel­hívni a figyelmet, hogy a jószándé­kot és alkotó kedvet okvetlenül to­vábbi ésszerű szervezettséggel, jó nevelő munkával szükséges ébren tartani. Ez vonatkozik mindenekelőtt a cérnagyár mögötti építkezéseken dolgozó kommunistákra, akik a má­sodik negyedévben keves gondot fordítottak a munkához való szocia­lista viszony fejlesztésére. Márpedig, ha a lakásépítkezéssel kapcsolatos párthatározatot következetesen vég­rehajtják, a lakások jövendő tulaj­donosai kevesebb várakozás után költözhetnek majd be a korszerűen épült új házakba. Ez pedig olyan cél, amelyért érdemes minden tu­dást és erőt latbavetni. ERDÖSI EDE Mihail Solohov 55 éves M ihail Solohov, a XX. század vi­lágirodalmának legkiválóbb prózaírói közé tartozik. A doni ko­zákok közül került ki és azóta is csaknem állandóan közöttük él. Leg­inkább az ő életükből meríti mű­veinek tartalmát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csupán kozák író, mert akkor munkái valószínűleg csak az egzotikus különlegességek szintjén mozognának. Solohov azon­ban bebizonyította, hogy az emberi sorsok megrajzolásával behatolt a XX. század egyszerű emberének sor­sáig, a néptömegek tragédiájához és hősiességéhez, amelyek évezredek után jutottak először hatalomhoz és történelmet formáltak. Mint fiatal fiú élte át a forradal­mat és a polgárháborút, tagja volt a szovjet élelmezési osztagoknak és harcolt az ellenforradalmi bandák el­len. Rövidebb moszkvai tartózkodá­sa után, mely idő alatt több fog­lalkozása volt, újból visszatért a Don vidékre, ahol átélte a kollekti­vizálást és a harmincas évek moz­galmas életét. A Nagy Honvédő Há­ború alatt is, amikor a nácista meg­szállás egy időre az ő szülőhelyét nyomorította, férfias és lángoló sza­vai lelkesítették az elnyomottakat. A háború után újból a Don vidékére költözött és sok évig a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője volt, s nagy áldozatkészséggel gon­doskodott választóinak szükségletei­ről. Solohovot gyakran szokták Lev Tolsztojjal összehasonlítani, s nem éppen jogtalanul, ő éppen olyan ha­talmas, hosszúlélegzetű epikus. Csen­des Don-ja joggal érdemli meg a szovjet „Háború és béke" elneve­zést. Ezzel szemben a „Háború és békét" már egy kiforrott művész írta meg, aki mögött sikerek és sok kiváló mű állt, míg a Csendes Dont 1926-ban kezdte írni a 21 éves fia­talember. A napóleoni háborúktól és a XIX. század eleji orosz élet­től Tolsztojt egy fél évszázad válasz­totta el, míg 1926-tól 1929-ig -i amikor Solohov művének első két kötete született — az első világhá­ború és a forradalom zajlott le, me­lyet a szerző és kortársai éltek át. A történés csaknem a jelenben ját­szódik le. Ebben a különbségben korszakunk különleges vonásai ke­rültek felszínre: az imperializmus és a szocializmus 'közötti összecsapás utolsó csatája. Ebben mindjobban feltűnik Solohov hatalmas tehetsége. A Csendes Don elődei voltak Furmanov Csapajeve, Szerafimovics Vasáradata és Faqyejev Veresége. E könyvekben a szer­zők mindenütt bemutatták a munkás és szegényparaszt forradalmi megérését. So­lohov azonban a közép-néprétegek sorsát kíséri figyelemmel, amelyek a forradalom­ban gyakran meginogtak és amelyeknek út.ia a történelmi igazsághoz elég gyöt­rődő és szövevényes volt. A kozákok ma­radiságukkal, kiváltságaikkal és cárhoz hü magatartásukkal gyakran ellenforradalmiak­nak bizonyultak. De itt sem állt meg So­lohov. Regényének főhőséül a középréteg képviselőjét választotta, aki nemcsak hogy nem tudott a forradalommal össze­forrni, hanem a banditizmusban végzett, s környezete és saját osztálya Is elhagyta. Mindamellett Grlgorlj Melehovot kiváló eqyéni tulajdonságokkal: becsületességgel, munkaszeretettel, igazságérzettel ruházta fel. Ezért annál inkább hat tragédiája, emberi tragédiája, amely azonban egyéni értékeit nem tudta átváltoztatni olyanok­ká, hogv végleg gyökéret eresszen a for­radalomban. ""További müvét, az Oj barázdát szánt az eke című könyvét, mely tu­lajdonképpen a Csendes Don folytatása, 1932-ben írja meg. Ezen 8 évig dolgozott, de a háború kitörése miatt csupán 1950­ben tudta befejezni. A háborús élményeit alapján megírta új regényét, a Hazáért harcoltak és 1957-ben az Emberi sors című elbeszélését. Ebben Solohov Igazi, tiDlkus solohovi módon festi le ezt a trav glkus életet, ugyanakkor azonban líriku­sán fejezi ki az élet szépségeit. Képei telve vannak színekkel, illattal és har­monikus zenével. Humora helyenként erős. mint a népi élet visszatarthatatlan áram­lata. Solohov minden szava fényt gyújt. g-k. A Csemadok országos dal- és tánciinnepélye Immár harmadszor rendez! meg a Csemadok Központi Bizottsága a népművészeti csoportok országos dal­és tánciinnepélyét. A bemutatóra ez­úttal Nové Zámkyban kerül sor, má­jus 28 és 29-én. A Csemadok kétnapos népművé­szeti seregszemléjén a Csemadok legjobb népművészeti együttesein és szólistáin kívül fellép egy szlovák népi együttes és a Český Tešín-i len­gye! együttes. Á kétnapos ünnepély első napján a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mel­lett működő Magyar Népművészeti Együttes ad egész estét betöltő mű­sort. A hagyományos népművészeti be­mutatót a Csemadok Központi Bi­zottsága az ország felszabadításának 15. évfordulója, valamint a választá­sok jegyében rendezi meg. (b) jr _l_ állami szerv, egyetlen más állami kapcsolatos cselekedetekért; ennek követ­A NEMZETGYULES — az államhatalom legfőbb szerve Csehszlovákiában szerv sem cselekedhet a nemzet- kezménye elsősorban az, hogy a köztár­gyűlés akaratával ellentétben, amely "'ľLÄÍf^ľiJ A SZOCIALIZMUS GYŐZELME ha­zánkban tárgyilagosan megkívánja, hogy ez a tény az állam legfonto­sabb törvényében — az alkotmány­ban is kifejezésre jusson. Oj szo­cialista alkotmányunk tervezete kö­vetkezetes betetőzése egész tár­sadalmi fejlődésünknek, jogilag rög­zíti e fejlődés eredményeit, s ugyanakkor az előző alkotmányok­tól eltérően rámutat a további fej­lődés fő irányzataira is. Csehszlovákia dolgozó népe sza­bad életének tizenöt esztendeje alatt nem csekély sikereket ért el; ezek a sikerek pártunk, Csehszlová­kia Kommunista Pártja bölcs poli­tikájának eredményei és bizonyíté­kai. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen ragaszkodva a marxizmus-leninizmus tanításá­hoz, a szocialista országépítés ki­tűzött feladatainak teljesítéséért folytatott harc élén áll. A csehszlo­vákiai munkásosztály legfontosabb eszköze a szocializmus építésében a szocialista állam volt és marad. Általa hajtja végre az uralkodó mun­kásosztály valamennyi legfontosabb feladatát, hogy ezzel teljesítse tör­ténelmi küldetését, megteremtse a társadalmi osztályok megszüntetésé­nek előfeltételeit és felépítse a kom­munizmust. E feladatokat a munkás­osztály a szocialista állam révén képes és köteles teljesíteni, hisz az ő államáról, a szó igazi értel­mében vett népi államról van szó, amely egy a néppel és a népet szolgálja. A szocialista állam va­lamennyi szervét a nép választja, a nép ellenőrzi és e szervek a nép­nek tartoznak felelősséggel. Ez azt jelenti, hogy mindezek az állami szervek olyan politikát kötelesek folytatni, amely összhangban áll a dolgozó népnek, vagyis a társada­lom túlnyomó többségének érde­keivel. Ebből következik továbbá, hogy e szervek tevékenysége, il­letve e tevékenység gyakorlati vég­rehajtása nem korlátoződhatik a képviselők és az állami apparátus­ban dolgozók szűk körére, hanem ellenkezőleg, e tevékenységben mi­nél több lakosnak kell részt ven­nie, akik ezáltal közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az állam igazgatásában és vezetésében. Á nép egyrészt azzal vesz részt az állam vezetésében,hogy megválasztja kép­viselőit, akik helyet foglalnak az állami szervekben, s e szervek mellett, neve­zetesen a nemzeti bizottságok mellett különféle kisegítő szerveket, albizottsá­gokat, aktívákat stb. alakít, amelyek a legkülönbözőbb politikai, gazdasági, kultu­rális és egyéb ügyek igazgatásának és irányításának feladatát végzik a lakosság tevékeny részvétele mellett, másrészt pe­dig azzal, hogy a társadalmi viszonyok egyes területeit, amelyeket azelőtt az állami szervek irányítottak, közvetlenül a dolgozók és szervezeteik gondjaira bízták. Csak a szocialista demokrácia teszi lehe­tővé, hogy a lakosság ily módon tevé­keny részt vegyen az állam igazgatásá­ban, s ez a szocialista demokrácia állan­dóan bővül és elmélyül, ami egyben erő­síti a szocialista államot is. Hisz minél több lakos kapcsolódik be az állam igaz­delkezésekben jut kifejezésre, ha­nem egészben véve is jellemzi az alkotmánytervezetet, essék szó akár a legfelső államhatalmi szervek, a közigazgatási szervek, akár a he­lyi államhatalmi és közigazgatási szervek, a Szlovák Nemzeti Tanács stb. helyzetéről és jogköréről. Szo­cialista alkotmányunk tervezete tár­sadalmunk elért fejlettségi fokából kiindulva ezt a helyzetet egyfelől törvényileg rögzíti, másfelől vázol­ja a további fejlődés fő irányvona­lait is, s ugyanakkor jogalapul szol­gál a szocialista demokrácia jövő­beli kiszélesítéséhez és elmélyíté­séhez, hisz Novotný elvtárs szavai nemzetgyűlést, a köztársasági elnöknek nincs viszonylagos vétójoga a nemzet­gyűlés hozta törvényekkel és abszolút a nemzetgyűlés vétójoga a nemzetgyűlés elnöksége által a köztársaság foganatosított törvényes intézkedésekkel kapcsolatban. Éppúgy, mint a köztársasági elnök, a kormány, az államhatalom legfőbb végre­hajtó szerve is felelős a nemzetgyűlésnek. A kormányt ugyan a köztársasági elnök a dolgozók akaratát képviseli és az általa hozott törvényekben jut ki fejezésre. Csakis illetékes arra, hogy egész területére érvényes törvénye­ket hozzon és az összes többi állami szerv törvényes jellegű intézkedé­sei csak akkor jogerősek, ha össz­hangban állnak, nem ellenkeznek a nevezi ki, "mint" államfő, a kormány azon­nemzetgyűlés hozta törvényekkel. Az a követelmény, hogy" az alsóbb fokú jogszabályok nem ellenkez­hetnek a nemzetgyűlés hozta törvé­nyekkel, a demokratikus centraliz­mus elveiből következik és kifeje­zésre juttatja, hogy a nemzetgyű­lés az államhatalom legfőbb szerve, ban kizárólag a nemzetgyűlésnek tarto­zik felelősséggel. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a nemzetgyűlésnek jóvá kell hagynia a kormány programnyilatkozatát, hogy a nemzetgyűlés ellenőrzi az egész kormány és az egyes miniszterek műkö­dését, hogy a köztársasági elnök a nem­zetgyűlés javaslatára köteles visszaren­delni hivatalából a kormányt vagy a kor­amelynek törvényei az alkotmány mány egyes tagjait, hogy a nemzetgyű után a legnagyobb jogerővel bírnak. Természetesen a nemzetgyűlés fo­gadja el és hagyja jóvá az alkot­mányt is, amely az állam legfon­lésnek interpellációs joga van a kormány­nyal és egyes tagjaival szemben, s ennek megfelelőn a miniszterelnöknek és az egyes minisztereknek köteleségük vála­szolni a képviselők és a nemzetgyűlés szerint, aki a CSKP KB 1960. április tosabb alaptörvénye. Az alkotmány kérdéseire, esetleg személyesen megje­7 —8-i ülésén számolt be új alkot- ezzel juttatja kifejezésre és rög­mányunk alapelveiről, az új alkot- zíti törvényesen a nemzetgyűlés mánynak minden tekintetben tük- jellegét és helyzetét, amely a Cseh­röznie kell a szocialista demokrá­cia fejlesztését és elmélyítését s te­vékenyen támogatnia kell e folya­matot. Az alkotmányos rendezés egyik legfontosabb tárgya köztársaságunk gatásáha és vezetésébe, annál szilárdabb állami szerveinek helyzete, illetékes­az állam egysége, annál nagyobb az ere­je. Ezért a szocialista demokrácia kiszé­lesítésének és a szocialista állam megszi­lárdításának folyamata elválaszthatatlan egységet alkot és kölcsönösen feltételezi egymást. A szocialista demokrácia bővíté­sének és elmélyítésének folyamata tör­vényszerű, objektív folyamat. Meghatároz­zák azok a gazdasági és társadalmi vál­tozások, amelyek a szocializmus építése során következnek be a társadalomban. Ezért a szocializmus építésével karöltve törvényszerűen elmélyül és kibövUl a szo­cialista demokrácia Is. Köztársaságunkban a szocialista de­mokrácia kiszélesítéséhez jelentősen hoz­zájárulnak azok az intézkedések, amelvek a nemzeti bizottságok hatáskörének bő­vítésére Irányulnak az ország új területi beosztásával kapcsolatban, ami már új szocialista alkotmányunk tervezetében is benne foglaltatik. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ki­sége és tevékenysége; rendszerük­ben a legfontosabb helyet az állam­hatalom szervei foglalják el, s .kö­zöttük elsősorban a nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés népképviseleti szerv, a nép választotta legfelső államha­talmi szerv, tőle nyeri törvényes szlovák Köztársaság legfőbb állam­hatalmi szerve. A nemzetgyűlést háromszáz képviselő alkotja, akiket négy évi időtartamra vá­lasztanak: feladata dönteni az állam bel­és külpolitikájának alapvető kérdéseiről. E kérdések közé tartozik például a nép­gazdaság hosszú Időtartamú fejlesztési terveinek, az állami költségvetésnek a jóváhagyása és végrehajtásuk ellenőrzése, a nemzetközi szerződések jóváhagyása, stb. Az a tény, hogy a nemzetgyűlés az államhatalom legfőbb szerve, nemcsak törvényeinek jogereiében és abban jut hatalmát az állam többi szerve. Az kifejezésre, hogy illetékes dönteni az állam bel- es külpolitikájának alapvető új alkotmány fokozza a nemzetgyű­lés törvényes hatalmát és egyben kibővíti, elmélyíti munkás jellegét, ezzel hangsúlyozva a nemzetgyűlés szervéhez. kérdéseiről, hanem abban is, hogyan vi­szonyul törvényes hatalma az államha­talom és az állami közigazgatás többi szocialista államhatalmi szerv jel­legét, amiben benne foglaltatik az A nemzetgyűlés választja a köztársasáo elnökét, aki tisztségének gyakorlásáért itt teljes mértékben érvényesülő felelősséggel tartozik a nemzetavíílésnek szocialista demokrácia kifejlesztésé­nek követelménye is. A Május fi-l alkotmánytól eltérőn az új alkotmány törvénybe Iktatja a köztársasá­gi elnök felelősségét, amivel eavben hang­A NEMZETGYŰLÉS a Csehszlovák súlyozza a nemzetgyűlés elsődleges h»lv­Köztársaságban az államhatalom leg­főbb szerve s egyben az egyetlen szélesítésének objektív folyamata az országos jogkörű törvényhozó tes­új alkotmány tervezetében nemcsak a nemzeti bizottságokról szóló ren­tület. Ez azt jelenti, hogy a nem­zetét az állami szervek rendszerében. Az alkotmánytervezet értelmében a köz­társasági elnök felelősséqael tartozik a nemzetgyűlésnek — a Május 9-i alkot­mány szerint viszont a kormány volt zetgyűlésen kívül nincs magasabb felelői a köztársasági elnök tisztségével lenni a nemzetgyűlés, az elnökség vagy az egyes bizottságok ülésein, amennyiben erre felszólítják őket. Az alkotmányban határozottan kifeje­zésre jut az is, hogy a nemzetgyűlés a többi álla-ni szervhez való viszonyában is az államhatalom legfelső szerve. A nemzetgyűlés választja a Leg­felső Bíróságot és visszarendelheti hivatalukból e bíróság egyes tag­jait, a nemzetgyűlésnek felelős a főállamügyész, akit a nemzetgyűlés javaslatára a köztársasági elnök kö­teles visszarendelni hivatalából. A nemzetgyűlés hagyja jóvá az egyes minisztériumok és más központi ál­lami szervek megalakítását és el­lenőrzi tevékenységüket. E szervek közvetve szintén a nemzetgyűlés­nek felelősek. AMI A NEMZETI BIZOTTSÁGOKAT illeti, amelyeknek törvényes hatal­ma nem a nemzetgyűléstől, hanem közvetlenül a választóktól szárma­zik és amelyek ugyancsak az állam­hatalom szervei, a nemzetgyűlés fő­hatalmi jellege velük szemben egy­részt abban nyilvánul meg, hogy bármely fokú nemzeti bizottság jog­szabályai nem állhatnak ellentétben a nemzetgyűlés hozta törvényekkel, másfelől pedig abban, hogy az al­kotmánytervezet értelmében a nem­zetgyűlés ügyel a nemzeti bizottsá­(JJ SZÖ 4 +1060. május 2i

Next

/
Thumbnails
Contents