Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-13 / 103. szám, szerda

v. I. LENIN SZÜLE

TÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA Volt-e Lenin Szlovákiában? A nnyit tudunk csak, hogy Lenin járt Csehországban, Prágában. De volt-e Szlovákiában? Erre nem kaptunk eddig határozott választ. Ha felvázoljuk az akkori helyzetet, könnyű következtetni arra, hogy Lenin esetleg Szlovákia területére is elkerült. 1912. július 2-án átköltözött az Osztrák-Magyar Monarchia területére. Két évig élt itt, mégpedig először Krakkóban, később a MagasTátra lengyel része alatt fekvő Poronin kis faluban. Hogy mi késztette őt erre? Oroszországban a Stolypinféle reakciós kormányzat után nagyon megerősödött a forradalmi mozgalom, melynek rugalmasabb irányításra volt szüksége. Lenin Párizsban élt, tehát hazájától távol, ami megnehezítette a munkát. Ezenkívül a vezető funkcionáriusok nagy része, mint Ordzsonikidze, Sztálin és mások börtönben sínylődtek. Fontos volt tehát, hogy a Központi Bizottság külföldi tagjai közelebb jussanak Oroszország határaihoz. Az orosz határ Krakkó közelében volt és ezért a munkát jobban tudták megszervezni, a hazulról kapott hírek is frissebbek voltak. A Lenint látogató elvtársak könnyen jutottak át a határon, mert sikerült határátlépési igazolványt szerezniök. így kétszer ülésezett a Központi Bizottság, először Krakkóban, másodszor, 1913-ban, Poroninban. T enin Krakkóba való megérkezte után azonnal munkához látott. Sok időt szentelt a Pravda kiadásával összefüggő kérdéseknek, cikkeket Irt és sokat foglalkozott a választások előkészítésével. Fontosabb munkái közül itt foglalkozott behatóbban a nemzetiségi kérdéssel. Erről nemcsak Krakkóban, de Zürichben, Genfben és Bernben is előadást tartott. Ezenkívül az agrárkérdés is nagyon érdekelte, mellyel vagy negyven cikkben foglalkozott ebben az időben. Leginkább a Maxim Gorkijjal folytatott levelezésből tudhatunk meg egyet-mást itt-tartózkodásáról. Párizsból való elutazása után 1912. aug. 1-én közli Gorkijjal krakkói címét (Zwierzymiec 218) (35. sz. kötet 29. oldal). Következő levelében (34. oldal utolsó bekezdés) így válaszol Gorkijnak: „Az kérdi, miért vagyok Ausztriában. A KB felállított itt egy irodát (köztünk maradjon): a határ közelségét jól ki tudjuk használni, s közelebb vagyok Pétervárhoz Is, harmadnapra megkapjuk az ottani lapokat, s a pétervári lapokba is sokkal könnyebben lehet írni; könnyebb az együttműködés. Kevesebb a civakodás, ez a plussz. Jó könyvtár nincs, ez mínusz. Könyvek nélkül nehéz a helyzet." Lenin aztán más lakásba költözött és 1913 januárjában (35. köt. 48. old.) Gorkijt Lengyelországba hívja. ha az egészsége megengedné, — írja, — hogy átköltözzön valamelyik itteni galíciai gyógyhelyre, mint amilyen például Zakopane, — keresne valami egészséges helyet a hegyekben, kétnapi úttal közelebb Oroszországhoz, gyakrabban megszervezhetnénk, hogy meglátogassák munkások, indítanánk megint egy munkásiskolát, a határon nem nehéz átjönni, az utazás költsége Pétervártól 12 rubel..." Május első felében ugyancsak Gorkijnak panaszkodik (35 kötet 75. oldal): Nálam bajok vannak, feleségem megbetegedett Basedow-kórban. Azok az idegek! Az én idegeim is rakoncátlankodnak egy kissé. A nyarat Poronin faluban töltjük. Szép hely, egészséges, kb. 700 méter magasan. Most nincjä kedve idelátogatni? Érdekes munkások lesznek itt Oroszországból. Zakopane 7 versztnyire tőlünk, ismert klimatikus gyógyhely..." VHagyimir Iljics Lenin feltétele* zett szlovákiai tartózkodása elsősorban a nemzetiségi és agrárkérdés tanulmányozásával, másodszor a Magas-Tátrába való kirándulásaival függ össze. A Jagelló egyetem könyvtárából szerezte be a különféle statisztikai adatokat és forrásmunkákat. Elképzelhetjük, hogy még jobban hiányoztak neki a könyvek Poroninban. Innen sem voltak messze a könyvtárak, mégpedig Kézsmárkon és Lőcsén. Feltételezhető, hogy odá is járt, mert akkor Galícia és Szlovákia között tulajdonképpen nem volt határ. Ezt a feltevést alátámasztja az a tény is, hogy amikor 1914 augusztusában Lenint letartóztatták és Nowy Targban kémkedés gyanújával bebörtönözték, a rendőrségi jelentésben megemlítették, hogy a Leninnél talált irat különféle statisztikai adatokat tartalmazott Németország, Ausztria és Magyarország ipari termeléséről és gazdasági helyzetéről. Ami azt a feltevést illeti, hogy Lenin kirándulásain a Magas-Tátrába, Szlovákia területére is eljutott, Krupszkája emlékirataiból indulhatunk ki. Elmesélte, hogy Lenin nagyon szívesen járt a hegyekbe, melyeknek szépségét igazán értékelni tudta. Amikor 1912-ben Krakkóban élt, 40 kilométert ment gyalog Mako.wba, hogy Bagocki nevű barátjával megmássza a Babia Gorát és legalább messziről megcsodálhassa a Magas Tátra csúcsait. Ma már ismeretes, hogy a MagasTátrába való kirándulásain 1913 augusztus végén megmászta a Rysy és később a Svinice hegycsúcsokat. E két hegygerincen húzódik ma a csehszlovák-lengyel határ. Alexander Bucewicz lengyel diák, aki szintén részt vett akkor a Rysy megmászásában, úgy emlékezik meg erről a túráról, hogy nagy kedvet éreztek a „magyar oldalra" átmenni azzal, hogy majd vonattal jönnek vissza a túlsó oldalra. Ebbeli szándékukról azonban lemondtak, mert otthon megígérték, hogy még aznap visszatérnek és nem akarták, hogy esetleges késésükkel aggodalmat keltsenek. Azért ugyanazon az úton tértek vissza, amelyen odamentek. Krupszkája emlékirataiból megtudtuk, hogy Lenin gyakran járt kirándulásokra. Eddig csak a fent említett két túráról tudtak, a többi még ismeretlen, de lehetséges, hogy erre is fény derül. Ma már a Magas-Tátra nagy része az időközben Csehszlovákia javára történt határkiigazítás óta Szlovákia területén van. Ez okból nem lehetetlen, hogy Lenin szlovák területen is járt. A

z osztrák rendőrség 1914. augusztus 8-án tartóztatta le Lenint, mint orosz kémet, holott ismeretes volt róla, hogy a cári uralom legnagyobb ellensége volt. Ez végzetes lehetett volna Leninre nézve, mert a határon állt az orosz hadsereg. Előrenyomulás esetén fogságba eshetett volna. 1914. augusztus 19-én a belügyminisztérium utasítást adott Lenin elbocsátására, mert az osztrák parlament két tagja személyesen vállalt érte felelősséget. Természetesen, nem maradhatott az országban, ezért elhagyta a lengyel területet és valószínűleg Krakkóból Bohumínon, Bfeclavon, Bécsen keresztül Svájcba utazott. Ütja Bécsig tíz napig tartott, mert ezen a fővonalon sűrűn közlekedtek a katonai szerelvények... Lenin írásaiból azt lehet megállapítani, hogy ő nemcsak elméletben, de a gyakorlatból is ismerhette a magyarországi és szlovákiai életet, a valóságot. Ismeretes, hogy Lenin figyelme mindenre kiterjedt. További tény az, hogy Lenin soha nem kereste a kényelmet, mindegy volt nekii hogy hol és milyen körülmények között kellett dolgoznia. Mindig csak egyet tartott szem előtt: hasznára van-e ezzel a munkásosztálynak vagy sem. (g-k) z A J szfl POST

ÁI AB Č Tervek, melyek valóra válnak Gabčikovo Duna-menti nagyközség mai élete össze sem hasonlítható a régivel. Vida Imre elvtárssal, a bősi HNB elnökével beszélgettünk arról, mennyit fejlődött a község az elmúlt tizenöt év alatt. Vida elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulás óta mind kulturális mind pedig mezőgazdasági téren nagyot változott az élet Gabčíkovón. A nagyüzemi gazdálkodás megteremtette a jólétet. Vannak ugyan nehézségek még. de ezeket igyekeznek mielőbb leküzdeni. Egyik ilyen probléma a Duna és Csiliz folyó áradása, nagy károkat okoz a mezőgazdaságban. Viszont egyes helyeken annyira szikes a tSIaj, hogy rossz a termés. Az áradások ellen már megtették a kellő intézkedéseket, a Csiliz folyót szabályozni fogják. Megvalósítják a talajjavítást is, úgy hogy ezáltal 682 hektár terméketlen föld válik termővé. Egyidejűleg a lápos mocsaras területeket is befásítják. Hőromezer facsemetét már kiültettek, 1965-ig még további 65 ezret ültetnek ki. ElsőVidám katonaélet Az ifjúsági alkotóverseny hadseregünkben nagy népszerűségnek örvend. A mi alakulatunknál hat kultúrcsoport működik. E csoportok egyik legjobbja a Goral tánc- és énekegyüttes. A múlt tvben az országos versenyben második helyet ért el. Az idén is bejutott már a kerületi versenybe. A csoportnak nagy segítséget nyújt Suroviak főhadnagy elvtárs és Rácz elvtárs. Az alakulatnál nemrégen szervezték meg a magyar dal- és táncegyüttest Navrátil hadnagy elvtárs vezetésével. BartaloS, Juhász és Po£ szólóénekesek a közönség kedvencei. A testnevelés terén sem maradnak le alakulatunk tagjai. Futball-, asztalitenisz-, kézilabda-csoportjaink szorgalmasan készülnek a 11. Országos Spartakiádra. Amint látjuk, hadseregünkben vidám az élet, mindenki anyanyelvén képezheti tovább magát és részt vehet kedvenc sportágában. MARTINČEK RUDOLF, közkatona. sorban jegenyével fásítanak, mert a jegenye bírja legjobban a vizenyős talajt. A lakosság emelkedő életszínvonalát bizonyítja a sok' új és épülőfélben levő ház. Nincs olyan család, akinek ne lenne rádiója, motorkerékpárja. A villany bevezetése óta a háztartásokban mindenütt villanyvasaló, mosógép, porszívó könnyíti a háziasszonyok munkáját. Ezenkívül 37 televíziós készülék szórakoztatja a község lakosságát és a személyautó sem ritkaság. A kultúra szakaszán sem maradtak le, a Csemadok jól működik. A múlt évben a szervezet dal- és táncegyüttese második helyen végzett a kerüUti versenyben. Komáromy Dezsoné, D. Streda Ä felszabadulás em ékére Ziatná na Ostrove község lakossága szeretettel és hálával emlékezik meg a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából a szovjet hadsereg katonáiról, akik életükkel fizettek népünk szabadságáért, boldogságéért. Ma, ha végigmegyünk a községen, a szabadság és boldog, nyugodt élet kézzelfogható bizonyítékaival találkozunk. 113 új családi ház, 77 televíziós készülék, több mint 1000 motorkerékpár bizonyltja, hogy ebben a községben megelégedett, jómódú emberek laknak. Plachy László, Zlatá n/Ostrove Közös munka során ismerjük meg egymást A közös munka közelebb hozza egymáshoz az embereket, és ilyen esetben egyáltalán nem számít, hogy egyiknek az anyanyelve cseh, a másiké szlovák, a harmadiké magyar. Kérdezzék csak meg Dominik Jacko kapitányt. Egész biztosan megemlíti Görcsös Albin közkatonát, öt emlegeti Milan Krivár tizedes is. Nem csoda, hisz valamennyien jól ismerik Görcsös közkatonát. A „Példás katona" jelvény birtokosa és ehhez méltóan viselkedik mindenütt. Kitűnő automechanikus. A katonai szolgálat megkezdés előtt a košicei autójavítóüzemben dolgozott. Ha ő megjavít egy kocsit, akkor Jacko kapitány kijelentése szerint az „úgy megy, mint az óra". Csak a Tátra-kocsikat nem szereti, de különben minden munkát szívesen és nagyon jól elvégez. Ha valakinek tanácsra van szüksége. Görcsöshöz fordul. Még nem fordult elő, hogy ne segített volna. Ez a helyzet a kaszárnyában. A védnökségünk alatt álló EFSZ-ben Jávor közkatonával együtt egészen otthonosak. A szövetkezet traktorait, gépeit rendbehozták és a mezei munkában is sokat segítettek. Traktorral szántottak ott is, ahol a szövetkezeti tagok még lovakkal sem mentek szántani. Antonín Šeda, Prága Felszabadulási ünnepség Králov Brod lakossága is megünnepelte a község felszabadulásának 15. évfordulóját. A kultúrházban ünnepi gyűlés keretében Medik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára tartott ünnepi beszámolót. Megemlékezett a hős szovjet katonákról, akik 15 évvel ezelőtt elhozták a szabadságot. Utána Borsányi elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke külön megemlékezett a község felszabadításáért folytatott harcokban hősi halált halt .három szovjet katonáról és a község 18 elesett polgáráról. Utána a CSISZ helyi szervezetének tagjai és a pionírok szép műsor keretében emlékeztek meg a tizenöt év előtti nagy napról. Befejezésül Györödi elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke beszélt a község lakosságához és méltatta mostani életünket. Mészáros István, Králov Brod Zuzka Zguriška 1900—1960 Zuzka Zguriška irodalmi működését népies elbeszélésekkel kezdi. Szülőföldje, Myjava kornyéke bőséges témával látja el. Mindenekelőtt a hamisítatlan élet, a falvak lakói érdeklik, akiket reálisan, ízes humorral, de külsőleg Jellemez. 1929ben jelenik meg első könyve „Obrázky z kopanie". Irodalmi fejlődésében később sem mutatkoznak nagy változások. Kukučín s még inkább Moliére hatása alatt csiszolódik. Sikerijltek anekdótázó rövid életképei. Párbeszédei tájszólásosak. Humora a falu nyers, egészséges nevetése. Következetes valóságábrázoló, aprólékosan, tárgyilagosan jellemzi alakjait s jó népi karaktereket rajzol, de csak egyéneket. Nem hallgatja el azonban hibáikat; az iszákosságot, elmaradottságot, az elvakult anyai szeretetet. Azonban csak megállapít s nem értékel. Mivel nincs átfogó látása, csak helyi jellemzést ad s nem korképet. — A polgári köztársaság alatt írt regénye, „Biéianka z doliny", a régi és új problémáját, a szegények és gazdagok közti ellentétet is vázolja. 1931-es spanyol útjáról „Spanyol képeslapokban" naplófeliegyzéseiben számol be bírálat nélkiil, de megemlítve I külvárosok nyomorát s az egyház népbbtitó szerepét. A felszabadulás után regénytrilógiához fog, melynek tárgya a monarchia alatt kezdődik s napjainkba ér. Az első kötetben a „Szalmatetös metropolis"-ban témáját kibőviti, iparosokat, polgári értelmiségieket szerepeltet. Az új témakörben megnyilvánulnak hiányosságai, a problémákat leegyszerűsíti s hősei sematikusak. A második rész „Az eladó város" új keresést jelez, túllép hazája szűk határain, s társadalmi és politikai problémák képezik a regény történésének alapját. Igyekszik a szervezett és harcos munkásosztály szemével nézni az eseményeket. A társadalom kUlönbözö osztályainak tagjait törekszik megfelelő megvilágításban feltüntetni. Ez az Irányzatosság a befejező részben tovább érvényesül. A szemlélődő Zuzka Zguriška már tudatosan harcol az új világért, a kommunistákat s az illegális harcosokat eszmeileg Igyekszik megrajzolni, s a mai szocialista irodalom követelményeinek megfelelni- Bárkány Jenöné. íresebbek az óceánnál (V. folytatás) A parancsnok úgy beszélt a katonákkal, mintha önmagával tanácskoznék, nem titkolt semmit, nem igyekezett szépítgetni a helyzetüket. Katonaeskü Miután számba vették a készleteket, Zigansin zubbonya oldalsó zsebébe nyúlt, s elővette vízhatlan tárcába rejtett iratait. Komszomol igazolványa és katonakönyve ép volt és sértetlen, nem tett kárt bennük a tenger vize. Poplavszkij, Krjucskovszkij és Fedotov is elővette iratait. Egynek sem történt semmi baja. — Barátaim! Komszomol igazolványunkat és katonakönyveinket úgy őrizzük, mint a szemünk fényét! Bármi is történjék, nem válunk meg tőle. Ügy cselekszünk majd, mint harci egységhez illik, amely mindig teljesíti katonai feladatát. A legények -parancsnokukban férfias, állhatatos embert láttak, igazi barátot, odaadó elvtársat. Zigansin is büszke volt bajtársaira, akikkel együtt már sok mindent átélt, sok mindenen keresztülment. Néhány rövid mondatban bejegyezte a hajónaplóba a legénység helyzetét, hangulatát, s azokkal a szavakkal fejezte be jegyzetét, melyeket az imént mondott bajtársainak: „Ügy cselekszünk, ahogy harci egységhez illik. Becsülettel teljesítjük katonai kötelességünket." Aztán röviden megvitatták a helyzetüket ... Ügy döntöttek, hogy naponta egyszer fognak étkezni. Megállapították a fejadagot is: három burgonya, két kanál kása és két kanál konzervhús jut egy embernek napjára. Az főz, aki éppen szolgálatos. A többiek segítenek neki. Január huszonegyike volt, az óra delet mutatott. A naszád még dülöngélt a hullámokon, Üe az ember már megállhatott a lábán. Aszhat halálos fáradtságot érzett. A vihar kezdetétől fogva éjjel nappal talpon volt és hét ember helyett dolgozott. — Honnan van benne ez a sok erő? — csodálkoztak magukban a katonák. — Alacsony ember, soványka, mégis mire képes! — gondolta — Ivan, majd hangosan így szólt: — De most aztán eredj le a gépházba Aszhat! Pihenned kell, aludj egy nagyot! - biztatta az őrmestert, mialatt átvette tőle a szolgálatot. Nehéz volt járni a fedélzeten, mindent jégpáncél borított. Zigansin a jéggel borított hajópárkányba kapaszkodva csúszkált végig a fedélzeten, aztán leereszkedett a gépházba. Ráfeküdt a motorra, mely még mindig meleget árasztott, s azonnyomban elaludt. Nem hallotta, hogy Poplavszkij, Krjucskovszkij és Fedotov csáklyákkal, deszkákkal döngölik a fedélzetet, a párkányzatot, leverik róla a jégpáncélt. Zigansin mélyen aludt, egy hang sem hatolt a tudatáig. Hirtelen a naszád megingott, a magasba lendült, majd lezuhant a mélybe. A lökés olyan erős volt, hogy Zigansin leesett a padlóra, s kegyetlenül beleütötte a fejét valami kemény tárgyba. Szeme szikrázott a fájdalomtól. Kis híján elvesztette öntudatát. Odafenn ismét teljes erővel dühöngött a vihar. A gépházban is jól lehetett hallani a szél sivítását, az óceán megvadult hullámainak mennydörgését. Aszhat felkapaszkodott a fedélzetre. Az alig néhány órája elült vihar ismét erőre kapott és pusztító dühvel támadt rá a hajóra. Az első tájfunt nyomon követte a másik. A tenger - mintha ingerelné a négy ember ellenállása, kitartása — új rohamra indult ellenük, akkora veszett dühvel, mintha szilánkokra akarná törni a naszádot. Pusztító vágyában hü szövetségesekre talált a szélben, amelynek sebessége elérte a 120 kilométert óránként, s a felhőkből záporozó esőben, hóban. A naszád hol tizenöt méter magasra lendült, hol nyaktörő sebességgel zúdult alá a hullámvölgybe. A víz keresztülcsapott a fedélzeten, magával ragadott mindent, ami mozdítható volt. Ivan, Filip és Tolja nem volt a fedélzeten. Aszhatnak összeszorult a szíve. Csak nem sodorták őket.el a hullámok? - Iva-a-an! Filip! Anato-o-olij! — Aszhat társait szólongatva, aggódva meredt a háborgó tengerre. - Iva-a-an!... Csak a harsogó hullámok válaszoltak, s a szél mintha gúnyosan kacagott volna. Zingansin a fedélközbe rohant, s hirtelen megkönnyebbült a szíve. Anatolij, Filip és Ivan a szűk helyiség falának támaszkodva, .egymásnak segítve az élelmiszerkészleteket rakták össze, hogy biztos helyre szállítsák. A vihar harsogásától, a szél vonításátől nem hallották társuk szavát. A fedélközbe becsapdostak a hullámok, behatolt a tenger vize, s a három legény anélkül, hogy felkeltette volna parancsnokát, úgy döntött, hogy az élelmet a gépházba szállítják, ott biztosabb helyen lesz. Aszhat egy ideig küzködött, hogy kinyissa az ajtót, amelyet szinte beszögeztek a hajóra zúduló hullámok, szélrohamok. Minden erejét megfeszítve, sikerült végre kinyitnia, szinte bezuhant a fedélközbe. Bőrig ázva, szájában a lenyelt tengervíz keserű ízével, boldogan mosolygott: társainak nem történt semmi bajuk. Mielőtt áthordták volna a gépházba az élelmiszert, előbb megvizsgálták és megerősítették helyén az édesvizes tartályt és a kis kályhát. Nem volt gyerekjáték végigmenni a fedélzeten: a tenger hullámai tonnányi súlyukkal zúdultak rá a felső kabinra, az egész hajóra. - Vigyázz, Aszhat! Odanézz, mekkora hullám! — kiáltott rá az őrmesterre Krjucskovszkij. - Kapaszkodjatok meg! Jól vigyázzatok! - Jó kis tánc, mondhatom. Magam sem értem, hogyan lehet, hogy még nem süllyedtünk el? - csodálkozott Fedotov. - Ne félj, nem süllyedünk el. Ez a hajó amíg darabokra nem hull, a felszínen marad. Ügyesek ezek a szahalini legények, nagyszerű munkát végeztek! Ojabb toronymagas szürke hullám csapott le a naszádra. - Fogódzkodjatok meg, fiúk! - De ez a roham is csak megtáncoltatta a naszádot, más baja nem esett: a hajó orrával belefúródott a hullám testébe, a víz végigsöpört a fedélzeten, s a négy ember pár pillanat múlva folytathatta munkáját. Egymást támogatva ereszkedtek :e a gépházba. - Amíg tart a vihar, itt maradunk, - mondta Zigansin. — A fedélzeten életveszélyes tartózkodni. Három nap, három éjjel járta eszeveszett táncát a tájfun. A négy katona egymást váltogatva látta el az őrszolgálatot. Ha alkalom nyílott rá, leheveredtek aludni, s egymást melengették a testükkel. Majdnem semmit sem ettek. Meleg ételt főzni lehetetlen volt. Néhány falat tengersózta kenyerett ettek, s naponta egy kanálnyi konzervhúst. A vizet kortyonként számlálták. (Folyt, köv.) ÜJ SZÖ 5 * 1960. április 13.