Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-09 / 99. szám, szombat

A pártoktatási év befejezéséhez Idén a szokásosnál jóval előbb fejezzük be a pártoktatási évet. A tanulókörökben e napokban tartják az utolsó összejöveteleket. Egyes helyeken még átveszik azokat a kérdéseket, melyek összefüggnek az előttünk álló jelentős akciókkal, másutt már túl vannak ezen és hozzáláttak az oktatás lefolyásának értékeléséhez. Az elkövetkező taggyűléseken az alapszervezetek is meg fogják tárgyalni az idei pártoktatási év eredményeit, tapasztalatait. A pártoktatási évet azért fejezzük be korábban, hogy pártunk egész erejét a jelenlegi és a soron levő nagy feladatok teljesítésére fordíthassa. Magától értetődik ez, hiszen pártunk nevelő munkája eredményeinek a kommunisták mindennapi gyakorlati tevékenységében kell megmutatkoznia az üzemekben, falvakon és más munkahelyeken egyaránt a párt politikájának megvalósításáért folytatott harcban. Márpedig jelenleg valóban igényes feladatok valóra váltása vár ránk. A májusi ünnepségek, a II. Országos Spartakiád előkészítése, főleg pedig a nemzetgyűlésbe, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba való választások előkészületei. Természetes. tehát, hogy a pártoktatásnak is ezen fontos akciók lefolytatásában kell kicsúcsosodnia. A pártoktatási év befejezése jelentős esemény az alapszervezetek életében. Nemcsak azért, mert lényegében ez alkalomból összegezzük egész évi propagandamunkánk ered ményeit, hanem azért is, mert a pártoktatási év befejezése egyúttal a kommunisták éä" pártonkívüliek ideológiai nevelése új időszakának megkezdését jelenti. Ebben az értelemben kell a tanulókörökben, a pártbizottságokban, a taggyűléseken és a felsőbb pártszervezetekben az idei pártoktatást befejezni, természetesen a legnagyobb gondot fordítva annak értékelésére, mit eredményezett az idei oktatási év a hallgatók, az egyes alapszervezetek és egész pártunk számára. Pártunk Központi Bizottsága mindig hangsúlyozza, hogy a pártoktatásban a legfontosabb az eszmei tartalom és az, hogy milyen segítséget nyújt az oktatás a résztvevőknek a gyakorlati életben. Éppen ezért az oktatási év eredményének és tapasztalatainak leszűrésekor különös gondot kell fordítanunk a szervezési kérdések megtárgyalása mellett az oktatás eszmei tartalmának értékelésére. A záróbeszédeket egyúttal használjuk ki arra is, hogy a pártoktatás minden résztvevőjével és a propagandistákkal megbeszéljük, hogyan és mely szakaszon járulna hozzá legközelebbi feladataink teljesítéséhez - miképpen kapcsolódnak be mondjuk a választási kampányba. A pártoktatás legfőbb célja, hogy a kommunisták fokozatosan olyan ideológiai, politikai tudásra tegyenek szert, amely lehetővé teszi az egyre igényesebb feladatok sikeres megoldását. Ugyanez vonatkozik a CSISZ oktatási évére is. Éppen ezért nagy gondot kell fordítani arra, hogy az oktatásba egyre több fiatalt kapcsoljunk be. Fontos itt hangsúlyoznunk — miután e téren számos fogyatékosság fordult elő — hogy a CSISZ oktatási köreinek munkájáért is a pártszervezet viseli a fő felelősséget. Pártunk egész tevékenységének továbbfejlődése, az alapszervezetek nagyobb gondoskodása és a propagandisták felkészültsége folytán az idei pártoktatási év magas eszmei színvonalat ért el. Az iskolázást sikeresen egybekapcsoltuk azokkal a feladatokkal, amelyeket pártunk az ipar, a mezőgazdaság szakaszán és más téren megoldott és megold. Ezt a tényt kiváltképpen ki kell emelnünk a pártoktatás eredményeinek értékelésekor és ahol még mindig fogyatékosságok fordultak elő, jó előre gondoskodjunk ezek ismétlődésének megakadályozásáról. A pártoktatás résztvevőivel már most beszélgetni kell tanulmányaik folytatásáról és arról, melyik tanulmányi alakulat munkájába szeretnének bekapcsolódni a jövő oktatási évben. Gondoskodjunk egyúttal arról is, hogy az elvtársakat meggyőzzük a magasabbfokú tanulmányi alakulatok látogatásának fontosságáról. Nem ritkaság ugyanis, hogy egyesek éveken át egy és ugyanazon tanulókör munkájában vesznek részt. A jövő évi pártoktatás jó előkészítése szempontjából nem kevésbé fontos a propagandisták pontos nyilvántartása és soraik kibővítése új, megfelelő erőkkel. A párt Ideológiai munkája a fejlett szocialista társadalom építésének korszakában egyre nagyobb jelentőséget nyer. A szocialista építőmunka nagy feladatai, a párt vezető szerepének sikeres érvényesítése mind több tudást, nagyobb felkészültséget követel meg a kommunistáktól. E téren különösen szép eredményeket hoznak az ökonómiai iskolázás különféle formái. Ezt mutatja az a tény is, hogy a pártoktatás részvevőinek 42 százaléka a gazdasági kérdéseket tanulmányozza. Az ökonómiai nevelésre a jövőben is nagy gondot kell fordítani. A jövő pártoktatási évben nagy súlyt fogunk fektetni a Szovjetunió Kommunista Pártja és történetének tanulmányozására. Úgyszintén előtérbe kerül a CSKP történetének megismertetése. Pártunk jövőre ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Története a tanulságok és tapasztalatok gazdag kútforrása számunkra. Fontos tehát, hogy a jövő évben minél több párttag, tagjelölt és CSISZtag ismerkedjék meg pártunk negyven éves munkájának dicső történetével. I AMIG ELJUTOTT ODÁIG Jó néhány éve ismerem már Gabriel Čížt, de hogy ő is ismer engem, azt csak vasárnap tudtam meg. Ugyanis ezen a szép, verőfényes délutánon elindultam meglátogatni bányásztársamat, a szocialista munkabrigád vezetőjét, hogy elbeszélgessek vele munkájáról, csoportjáról, életéről. A handlovai tyúkfarm mögötti dombon épült, félig kész családi házban találtam Gabriel Čížt. A lakásáról ide igazítottak. Egyik szobából serény kalapácsolás hallatszott, arra fordultam. - Jó szerencs'ét! - köszöntem rá a házigazdára, aki elmerülve javított valamit egy ablakrámán. - Jó szerencsét! - tette le a vésőt, kalapácsot. - Mi jót hozott János? - kérdezte. - Maga ismer engem, Číž elvtárs? — lepődtem meg. - Ismerem hát, már évek óta — mondta nevetve. - Hát ha ilyen „régi ismerősök" vagyunk, akkor én nem sokat teketóriázom. Beszéljen nekem életéről, szocialista brigádjáról - kértem sietve. Bólintott, mintegy beleegyezésül. Nyolcan voltunk testvérek ... Apánk gépész volt. Keresetéből bizony nagyon szűkösen tellett a sok éhes szájba... Hogyan osztotta be édesanyánk azt a pár koronát, hogy ruhára, ennivalóra honnan tudott szert tenni, máig sem tudom elképzelni. Az elemi iskolában nagyon jó tanuló voltam. Szerettem volna tovább tanulni, de ez teljesületlen vágyam maradt csupán. - Később hogyan alakult a sorsa? - Amikor az iskolából kimaradtam, kovácsinasnak mentem, mert csak így remélhettem, hogy valamikor gépész lehetek. Elteltek az inasévek, felszabadultam, segéd lettem. De olyan kevés volt a munkalehetőség, hogy tizenöt hónapig voltam munka nélkül... - Akkoriban toborzást rendeztek a handlovai bányába. Így lett belőlem 1925-ben bányász. Nehéz, küzdelmes élet volt ez is, a kereset sem volt valami nagy, de legalább állandó munkám volt. Múltak az évek, telt az idő ... Már akkor, fiatalember koromban észrevettem, hogy milyen kurtán intézik el a munkásság, a szegényGábriel Čiž (jobbról) munkatársaival. Felépült az új hajlék ség panaszait, kérelmeit. Azt is láttam, hogy egyedül a kommunista párt van velünk, dolgozókkal, csak ő harcol értünk. Ez a megismerés vezetett a párt soraiba 1938-ban. - A német megszállás qlatt illegálisan teljesítettem kötelességemet. Megszerveztük az ellenállást. 1944. július 19-én a forradalmi nemzeti bizottság elnökévé választottak Handlován. A Szlovák Nemzeti Felkelés több harcában vettem részt. - A felszabadulás után különféle funkciókban működtem: voltam járási párttitkár, nemzeti bizottsági elnök ... Čiž elvtárs rövidke szünetet tart, majd elgondolkozva, alig észrevehető mosollyal folytatja: - Visszakívánkoztam a bányába. Az északi részleg 1256-os munkahelyén 1952-ben szép sikereket értünk el csoportommal. A mostani kollektívámat 1956-ban szerveztem meg. Egy-egy fiatal vájárt tettem meg csoportvezetőnek. Užovič Emilt a második műszákba, Trauttenberger Rudolfot a harmadikba. Kisebb-nagyobb sikerek jegyében múlott el két esztendő. A harmadik év végén, 1959 decemberében azután megkaptuk a szocialista munkabri... - Hohó, Gábor bátyám, — állítom meg ót a beszédben. - Nekem részletek kellenek. Senki sem fogja dicsekvésnek venni, ha elmondja azt is, hogyan szervezték meg a munkát, milyen teljesítményeik voltak 1959ben. - Jól van, elmondom hát, — egyezik bele mosolyogva. - Az évzáró párttaggyűlés tiszteletére 1959. január, jában azt a felajánlást tettem, hogy előkészítem ssoportomdt a szocialista munkabrigád cím elnyeréséirt folyó versenyre. Négy-öt hónapot szántam a szervezésre. Ezďatt minden műszakban a segédvájárok elvégezték a főmesteritanfolyamot, sikerrel letették a „technikai minimum" vizsgáit. Megtanítottuk őket a rakodógép kezeié-sére, a fúrólyukak elhelyezésére, a robbantószer pontos adagolására. Erre azért volt szükség, hogy a vájárok közül bárkit bármikor segédvájárral helyettesíthessünk, ha valamelyikünk esetleg beteg lenne, vagy szabadságra megy. A nyugati részleg vezetőségétől is hathatós segítséget kaptunk. Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy öt hónap múlva, június 1-én felkészülteknek éreztük magunkat arra, hogy jelentkezhessünk a megtisztelő címért folyó munkaversenybe. Munkahelyünkön akkor már sikerrel használtuk a köralakú profilhoz készített réselögépet, melyet észrevételeink, tapasztalataink nyomán többször módosítottak. Minden műszak kipróbálta - és mert jól bevált, elfogadta az általam javasolt „legyezö-betö' rést". Mindannyian ezzel robbantunk. Ezen betörés előnye, hogy aránylag kevés robbanóanyaggal nagy előrehaladást értünk el, hét kilogrammal 1,70 métert. A múlt évet 125 méter többlettel zártuk. Karácsony előtt megkaptuk - Handlován elsőként - a szocialista munkabrigád oklevelet fejezi be Číž elvtárs. ^ - Hát így munka után, a magánéletben össze j öne a csapat? - érdeklődöm. - Összejárogatunk bizony elég gyakran, - feleli. - Ha jól megy azért, ha gyengébben, akkor meg azért. Mi is értékeljük havi munkánkat egy-egy vasárnap, vagy szabadnapon. Meghallgatjuk egymást, mit, hol lehetne javítani, tökéletesíteni munkahelyünkön. - A házavatási ünnepélyt mikor rendezi? - tekintek körül a modern, fürdőszobás, vízvezetékes szép házban. - Nemsokára az is meglesz, —' mondja örömmel. — Három éve építem már. Jólesik látnom, hogy most, amikor elértem ötvenkettedik évemet, ez a vágyam, ez a régi kívánságom teljesül. Lesz szép családi házam. Hosszú, fáradságos út volt, amíg eljutottam idáig ... Búcsúzom Číž elvtárstól, az elsS handlovai szocialista munkabrigád vezetőjétől. Szívélyesen invitál, jöjjek el máskor is. - Jó szerencsét! TÖTH JÄNOS, bányász, Handlová. MM

XI

i

ti Ilja Erenburg neves szovjet író a moszkvai Pravdában tömören így foglalta össze Hruscsov elvtárs történelmi jelentőségű franciaországi látogatásának lényegét: Mostantól Moszkva közelebb került Párizshoz, közelebb jutottunk a békéhez! Mély értelme van e szavaknak. Hiszen Hruscsov elvtárs beszédeiben nem egyszer kiemelte, hogy ha Európa két nagyhatalma, a Szovjetunió és Franciaország összefog a béke megőrzéséért folyó küzdelemben, nincs az az erő, amely képes lenne a világot egy újabb katasztrófába sodorni. Nemcsak Franciaország népe, hanem a különféle világnézetet valló politikusok is kezdik megérteni, hogy a Franciaország felemelkedéséhez, nagyságához vezető út nem a hidegháborún, hanem a békés egymás mellett élésen át vezet, a nemzetközi feszültség csökkentéséért tett minden lépés jelentősen növeli Franciaország tekintélyét a közvélemény szemében. Napjainkban a nemzetközi feszültség elmérgesítésével már nem lehet babérokat szerezni. A világ népei békét akarnak és ezt látja a reális helyzet felmérésére képes valamennyi kormányfő. Hruscsov elvtárs de Gaulle elnökkel folytatott tanácskozásai újra bebizonyították, mily hasznosak a Kelet és Nyugat államférfiainak személyes találkozói. A megbeszélésekről kiadott közös nyilatkozat is leszögezi, hogy a legfontosabb megoldásra váró nemzetközi probléma a leszerelés. Különösen jelentős az a mondat, amely kifejezi a két kormány azon reményét, hogy a tíz ország genfi leszerelési értekezletének sikerül megegyezésre jutni az általános és teljes leszerelés, valamint a hatásos ellenőrzés kérdéséa nagyvilágban ben. Ez már csak azért is jelentős, mert a genfi tanácskozásokon mindeddig a nyugati javaslatról folyt a vita, amely egyáltalán nem tűzi ki az általános leszerelést, hanem a leszerelés nélküli ellenőrzés útvesztőjébe juttatta a tanácskozásokat. V. A. Zorin, a leszerelési tanácskozásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője az elmúlt napokban többször is kijelentette, hogy elérkezett az ideje a konkrét leszerelési javaslatok megtárgyalásának, az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatok megvitatásának, hiszen azt a nyugati küldöttségek is támogatták az ENSZ-ben. De Gaulle elnök álláspontja ezért jelentős, mert növeli a megegyezés kilátásait. Ugyancsak fontos megállapítás a közös nyilatkozatnak az a resze, amely leszögezi, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket nem erőszakkal, hanem békés tárgyalások útján kell megoldani. Ez az alapvető álláspont benne volt az amerikai-szovjet és az angol-szovjet tanácskozásokról kiadott közös nyilatkozatokban is. Ez azt jelenti, hogy a négy nagyhatalom egyetért a békés egymás mellett élés ezen alapelvében, ami biztató jel öt héttel a csúcsértekezlet előtt. A Szovjetunió és Franciaország európai nagyhatalmak, amelyek a két világháborúban tjlán legtöbbet szenvedtek a német militarizmustól. Természetes tehát, hogy-a két államfő tanácskozott az európai biztonság megszilárdításáról is. Hruscsov és de Gaulle megvitatták a német kérdést, a békeszerződés megkötésének kilátásait és a rendellenes berlini helyzet megoldását. A közös nyilatkozat szerint e kérdések tárgyalások útján való megoldása elősegítené a béke megszilárdítását. A világ békeszerető közvéleménye örömmel fogadta a két ország közötti gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztését. Az atomenergia békés felhasználásában szerzett tapasztalatok kicserélése, a pusztító betegségek legyőzésére való összefogás a jövőbe mutatnak és a népek közötti bizalom, megértés korának előhírnökei. Hruscsov elvtárs franciaországi körútján elhangzott beszédeiből ebbe a félelem nélküli új korba vetett rendíthetetlen hitet érezték ki a franciák és azok a százezrek Európa más országaiban, akik televíziós készülékeik mellett kísérték a szovjet miniszterelnököt s benne a béke követét látták. Érdemes idézni a Belgiumban megjelenő De Standaard című katolikus újságban egy katolikus pap tollából megjelent értékelést. Többek között igy hangzik: „A televíziós közvetítés lehetővé tette a belgáknak, hogy láthassák a képernyőn Nyikita Hruscsovot. A nézőkre mély benyomást gyakorolt. Erős egyéniségnek, becsületes és őszinte embernek ismertük meg. Azt mondja, amit gondol és hallgatóival közvetlen kapcsolatot teremt. Jóformán soha nem képes ezt elérni nyugati politikus. Leggyakrabban az őszinteségük hiányzik. Nincsenek meggyűződve arról, amit mondanak, kijelentéseiket különféle módon lehet magyarázni. Hruscsov azt a benyomást kelti, hogy nem egyéni érdekből, hanem népe érdekében, az emberiség érdekében cselekszik, hogy gazdasági jólétet és boldogabb életet akar biztosítani." Nem a francia kommunisták, hanem egy belga katolikus pap Irta e sorokat. Ez mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy a különböző nézetű, békét akaró emberek a világ valamennyi részében támogatják és becsülik a Szovjetunió kezdeményezéseit. A közvélemény nyomására egyre több politikus kénytelen elvileg egyetérteni a békés egymás mellett élés elvével. Ez nagy eredmény. Azonban távolról sem jelenti a gyakorlati megyegyezést a részletkérdésekben. Erről tanúskodik napjainkban a genfi atomértekezlet és a tíz ország leszerelési tanácskozása. A konkrét megegyezésekig még fáradságos, hosszú azt út. De éppen az ilyen személyes látogatások, türelmes eszmecserék segítik elő a felgyülemlett problémák kibogozását. A külpolitikai hírmagyarázók Hruscsov elvtársnak az Egyesült Államokban tett útja óta Camp Dávid szelleméről beszéltek, ami alatt a megegyezésre törekvést értették. A hidegháború hívei azóta mindent elkövettek, hogy ezt a szellemet száműzzék a nemzetközi életből, ez azonban a legnagyobb erőlködések árán sem sikerült. Adenauer bonni kancellár és diplomáciai gépezete ideges sietséggel Londonban, Párizsban, Washingtonban azért kilincselt, követelőzött, ígérgetett, hogy megfojtsa Camp Dávid szellemét, lehetetlenné tegye a leszerelést, a német békeszerződés megkötését, amely útját állná a bonni hatalmi terveknek. A nyugatnémet kormánykörök azonban szembe úsznak az árral, szemben állnak a békére vágyó világközvéleménnyel és egy percig sem kétséges, ki marad alul. Adenauer ugyan elégedetten nyilatkozott amerikai tanácskozásai után, a megegyezésre törekvést azonban nem tudta letörni. Camp Dávid szelleme tovább él, sőt a rambouilleti tanácskozások után még erőteljesebben bontakozik ki. Valójában a párizsi csúcsértekezleten vizsgázik, amikor is a négy nagyhatalom együttes erővel, zöld asztal mellett próbálja közös nevezőre hozni az álláspontokat és megegyezni a világot legjobban nyugtalanító problémákban. Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása tehát egy lépéssel közelebb hozta az annyira óhajtott békét, a józan észbe vetett hittel tölti el a földkerekség sok százmillió emberét. Az elkövetkező hetekben, hónapokban a népek közötti békét hirdető lenini politika újabb győzelmeket arat, mert a szocialista Szovjetunió nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség javát akarja. Sz. B. ÚJ SZÖ 4 * 1960. április 9.