Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)
1960-04-07 / 97. szám, csütörtök
A Csemadok járási konferenciája Bratislavában Vasárnap, április 3-án került sor a bratislavai járásban működő Csemadok-csoportok járási konferenciájára. Az összejövetelen, — amelyen mejelentek a bratislavai járáshoz csatolt helyi csoportok képviselői is, — mintegy 50 küldött vett részt. A konferencia a területi átszervezésből, valamint a Csemadok Központi Bizottságának március 27-én hozott határozatából eredő feladatok megtárgyalása jegyében zajlott le, s a küldöttek részletesen elemezték a helyi csoportok eddig elvégzett és e jövőben elvégzésre váró munkáját. A Csemadokra a bratislavai kerületben is megnövekedett munkafeladat vár. A területi átszervezés következtében a helyi csoportok száma itt is jelentősen szaporodott s a nagyobb létszám nagyobb munkalehetőséget ígér. A bratislavai járásban eddig mindössze öt helyi csoport működött. A területrendezés után e szám tizenkettőre bővül. A 17-tagú járási vezetőség helyett a jövőben 25tagú vezetőség fogja irányítani a bratislavai járásban működő Csemadok-csopotok munkáját. A gyarapodás lehetővé teszi, hogy a Csemadok a bratislavai járásban az eddiginél is kiterjedtebb és változatosabb munkát végezzen. Sikerekben eddig sem volt hiány. Bizonyítja ezt az is, hogy a helyi csoportok az elmúlt hónapokban 42 ismeretterjesztő előadást és 57 egész estét betöltő háromfelvonásos színművet rendeztek. Ezenkívül számos esztrádmüsort, irodalmi vitaestet és más kisebb-nagyobb öszszejövetelt tartottak. Sikereket értek el a szlovák és az orosz nyelvtanfolyamok szervezésében, valamint a város és faluszépítési akcióban, A helyi csoportok a város- és faluszépítési akció keretében például több száz brigádórát dolgoztak le, hogy környezetüket szebbé, hangulatosabbá tegyék. A Csemadok-csoportok tehát kiterjedt és sokirányú munkát végeztek eddig is. Eredményeiktől ösztönözve most arra törekednek, hogy a munkát a jövőben még hatásosabbá és változatosabbá tegyék. Ezt egyhangúlag leszögezték a konferencián hozott, több pontból álló határozatukban is. A baráti légkörben lefolyt értekezleten Klajník Ferenc elvtárs a nemzetközi helyzetet értékelte. A titkári beszámolóban Kardián Pál elvtárs foglalkozott részletesen a helyi csoportok jó és rossz oldalával. A konferencia színvonalát a gondosan összeállított titkári beszámolón és a bevezető előadáson kívül jelentősen emelte a nyílt és a problémákat tüzetesen megtárgyaló vita, amely során a küldöttek a Csemadok-csoportok legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Mi a teendő, hogyan lehet és kell a helyi csoportok munkáján javítani, hogy az eddiginél is jobban dolgozzanak és következetesen teljesítsék a kulturális forradalomból rájuk háruló feladatokat. Általában ez a kérdés foglalkoztatta a küldötteket. A választ a beszámoló adta meg, amely a Csemadok Központi Bizottságának március 27-én hozott határozata szellemében részletesen körvonalazta a tennivalókat. A járási vezetőség a jövőben a személyes ellenőrzés és irányítás útján fogja segíteni a helyi csoportokat. A járási vezetőség mellett rövidesen többtagú népművelési" szakcsoport alakul, amelynek tagjai, a személyes segítségen kívül módszertani utasításokkal látják el a helyi csoportok szakköreit. A munka megjavítását kívánják szolgálni azzal is, hogy elmélyítik a helyi csoportok kapcsolatát a Nemzeti Frontba tömörült társadalmiés tömegszervezetekkel, a helyi nemzeti bizottságokkal, a helyi művelődési otthonnal és a helyi szövetkezettel. A konferencia határozatának teljesítésével minden bizonnyal tovább javul a bratislavai járásban működő Csemadok-csoportok munkája. (b) Megjelent a Korunk 3. száma. A Korunk legújabb száma többek között Lázár József: Tudomány a szántóföldéken, Borisz Polevoj: Lenin az életben, Szabó Zoltán: Nyelvtudomány és statisztika, Barna János: Jegyzetek a filmvígjátékról címmel közöl cikket. A Világgazdaság, Világpolitika címíi rovatban Varga Jenó: A kapitalizmus napjainkban című cikke található. A Korunk legújabb számában gazdag anyagot tartalmaz a Szemle és bírálat, valamint a Szabadegyetem címii rovat is. Bratislavában megnyílt „Az új szocialista Bratislaváért" című kiállítás. Itt készült J. Herec fenti felvétele. Megjelent az Irodalmi Szemle Díszes kiállításban, gazdag tartalommal jelent meg az Irodalmi Szemle ez évi első száma. Az új számban ismert hazai íróink közül Szőke József, Duba Gyula, B. Dávid Teréz, Mojzes Ilona, Csontos Vilmos, Veres János, Kulcsár Tibor, Forbáth Imre, Petrik József, Cselényi László, Gyurcsó István, Fábry Zoltán, Mayer Imre, Sas Andor, Egri Viktor, Dobos László és más írók, költők és kritikusok írtak elbeszéléseket, verseket illetve hosszabbrövidebb cikkeket. Az új számban érdeklődésre tarthatnak számot a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetét tárgyaló íráiok, amelyekben írók, színészek és kulturális életünk más szakemberei mondanak véleményt a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről és problémáiról. Az Irodalmi Szemle új számában találjuk Fábry Zoltán „A novella kérdőjelei" című tanulmányát, amelyben a szerző a csehszlovákiai magyar prózairást teszi mérlegre. Ezenkívül még számos értékes cikk, illetve tanulmány gazdagítja az új számot. A bravúros technikai kiállításban megjelent Irodalmi Szemle új számát a gazdag anyagon kívül sikerült illusztrációk főleg Szabó Gyula fametszetei teszik színessé, érdekessé. (— zs) Prágai művészei Nagy érdeklődéssel és őszintén szólva némi kétellyel néztünk a dirigens nélkül működő Prágai Kamarazenekar vendégszereplése elé. Az utóbbi években többször hallottunk karmester nélkül játszó kamarazenekarokat, de ázol. többnyire kisebb zenei testületek voltak. A két év előtti fesztiválon fellépő Magyar Kamarazenekar például húsz tagból állt, az ilyen kamaraegyüttesek azonban általában 10-15 tagot számlálnak. Ezzel szemben a prágai együttes 37 játékost ölel fel (ez a teljes létszám), és így akaratlanul is felvetődik a gondolat: nem túlságosan nagy ez a zenekar ahhoz, hogy iránytű, vagyis dirigens nélkül közlekedjen a zene bonyolult útjain? Tulajdonképpen nem is az összjáték pontosságára gondolunk. De ki vonja meg a nagy összefogó ívet a produkció föUtt? Lehetséges, hogy 37 művész ojiv koncepcióban érezzen, gondolkodjon és a kialakult elképzelést egységes irányítás nélkül is maradéktalanul megvalósítsa? Igen, úgy látszik lehetséges. Aki először hallja a prágai művészeket, már az első pillanatokban felfigyel. Mert itt nemcsak precíz összjátékról volt szó, vagy hibátlanul egyöntetű kérdésekről stb., de a belső dinamika, a formát nagy egységbe összefogó lendület sem hiányzott... és mindez együtt olyan muzsikálást eredményezett, amit üdítő emlékként őrzünk emlékezetünkben. Vajon mi lehet ennek a kiváló művészi teljesítmények legbelsőbb titka? Elsősorban fáradtságot nem kimélő, aprólékos és áldozatos „műhelymunka", ami jóval meghaladja a zenekarok átlagos munkáját és az évek folyamán az egybehangoltságon túl egy finomrajzú, jellegzetes hangzásképet is kialakított. A zenekar minden egyes játékosa rendkívül aktívan, szólista felelősséggel és a szólójátékos intenzív átélésével kapcsolódik bele a zenei történésbe. A tudatosan összehangolt zenei és stiláris állásfoglalás ezek után már magától értetődik, hiszen csak teljesen egybeforrt előadói elképzelés és nagyon koncentrált közlésmód eredményezhet ilyen produkciót. Külön kell megemlékeznünk az együttes kitűnő koncertmesteréről. öriási vitalitással, kezdeményező modorban muzsikál és nemcsak játékával, de egész lényével vezet, formál, irányít. Műsoruk olasz preklasszikus muzsikával kezdődött: első számként Vivaldi G-dúr szimfóniáját hallottuk. 'fW m 5 , > * CSlell-lkii-i * V. L LENIN SZÜ LETÉSÉ NEK 9 0. ÉVFORDULÓJÁRA N. K. KRUPSZKÁJA: iz első hónapok Moszkvában (7) J úlius 8-án az V. szovjetkongresszus elhatározta, hogy kizárja a szovjetekből a július 6—7-i lázadással szolidáris baloldali eszereket. Július 10-én a kongresszus elfogadta a Szovjet Alkotmányt, és befejezte munkáját. Júliusban a helyzet mindvégig rendkívül súlyos volt. A csehszlovákok ellen küzdő csapatok parancsnoka a baloldali eszer Muravjov volt. Október után a szovjethatalom oldalára állt, harcolt a Petrográdra törő Kerenszkij és Krasznov ellen, harcolt a Központi Rada ellen, harcolt a román fronton. De amikor megkezdődött a július 6—7-i eszer felkelés, Muravjov az eszerek oldalára állt át, és csapatait Moszkva ellen akarta vonultatni. Csakhogy azok az alakulatok, amelyekre számított, nem követték; a Szimbirszki Szovjetre akart támaszkodni, de a szovjet sem követte, le akarták tartóztatni, de ellenállt, és tűzharcban megölték. Szimbirszk hamarosan a csehszlovákok kezére került. A csehszlovákok közeledtek Jekatyerinburg felé; itt volt fogságban II. Miklós. Július 16-án a volt cárt és családját agyonlőtték, így a csehszlovákoknak nem sikerült megmenteniük őt, mert csak július 23-án foglalták el Jekatyerinburgot. Északon az angol-francia csapatok elfoglalták a murmanszki vasútvonal egy részét. A bakui mensevikek angol csapatokat hívtak Bakuba. Az önkéntes hadsereg elfoglalta Tyihoreckaja állomást, majd Armavirt. A németek követelték, hogy egy zászlóaljukat engedjék Moszkvába a követség védelmére. Bármily súlyos volt is a helyzet, Iljics nem esett kétségbe. Hangulatát híven tükrözi Clara Zetkinnek írott júliuS 26-i levele: „Mélyen tisztelt Zetkin eivtársno! Nagyon köszönöm, hálásan köszönöm VI. 27-1 levelét, amelyet Herta Gordon elvtársnövel küldött. Mindent el fogok követni, hogy segítségére legyen Gordon elvtársnőnek. Valamennyiünket rendkívül nagy örömmel tölt el, hogy Ön, Mehring elvtárs és más németországi „spartakista elvtársak" „eszükkel és szívükkel mellettünk vannak." azt a biztos tudatot ébreszti bennünk, hogy a nyugat-európai munkásosztály legjobb elemel — minden nehézség ellenére — mégis a segítségünkre lesznek. Mi most itt a forradalomnak talán a legnehezebb napjait éljük. Az osztályharc és a polgárháború behatol a lakosság legmélyebb rétegeibe; falun mindenütt szakadásra került sor — a szegényparasztság velünk tart, a kulákok veszett dühvel támadnak ellenünk. Az antant megvásárolta a csehszlovákokat, ellenforradalmi felkelés dúl, az egész burzsoázia minden erejét megfeszítve igyekszik megdönteni bennünket. Mi mégis szilárdan hisszük, hogy el fogjuk kerülni a forradalomnak ezt a „szokásos" (1794-ből és 1849-ből ismert) menetét és le fogják győzni a burzsoáziát. Fogadja hálás köszönetemet és meleg üdvözletemet. Őszinte nagyrabecsüléssel Lenin" (Művei, 35. köt. 326—327. old.) A levél végén pedig a következő utóiratot olvashatjuk: Éppen most hozták az új állampecsétet. Itt a lenyomata. Felírása a következő: Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság. Világ proletárjai, egyesüljetek!" (Ugyanott.) A z ellenforradalmi felkelés tovább tombolt. A csehszlovákok elfoglalták Kazanyt, angol-francia csapatok elfoglalták Arhangelszket, ahol eszer főhatóság alakult az Északi terület igazgatására, Izsevszkben az eszerek felkelést szerveztek, az izsevszki jobboldali eszer csapatok elfoglalták Szarapult, a szovjet csapatok elhagyták Csitát, az önkéntes hadsereg elfoglalta Jekatyerinodart, de a moszkvai és jaroszlavli felkelés kudarca bizonyos ingadozást idézett elő az eszerek soraiban; a németek és a szövetségesek között újult erővel fellángolt harcok gyengítették az intervenciót, elvonták a hadviselő felek figyelmét Oroszországról. Augusztus 16-án a csehszlovákok vereséget szenvedtek a Belaja-folyönál, megkezdődött a szovjet fegyveres erők egyesítése; számos fontos szervezeti intézkedés történt, dekrétumok jelentek meg a munkásszervezeteknek a gabonabegyűjtésbe való bevonásáról, arató és őrző osztagok szervezéséről — a gabonahelyzet némileg javult; az embereket idegesítő burzsoá lapokat betiltották. A külföldi munkások között fokozott agitáciőt folytattak az intervenció ellen. Augusztus 9-én a Külügyi Népbiztosság az amerikai kormányhoz fordult, és békejavaslatot tett a szövetséges hatalmaknak. A jobboldali eszerek, érezve, hogy kezd kicsúszni a talaj a lábuk alól, elhatározták, hogy meggyilkolnak számos bolsevik vezetőt, köztük Lenint is. Augusztus 30-án jelentették Iljicsnek Pityerből, hogy délelőtt 10 órakor meggyilkolták Urickij elvtársat, a Petrográdi Rendkívüli Bizottság elnökét. Este Iljicsnek — a Moszkvai Bizottság felkérésére — beszédet kellett mondania a Baszman kerületben és a Zamoszkvorecsje kerületben. Aznap nálunk ebédelt Buharin, és ebéd közben mindenképpen igyekezett rávenni Iljicset, hogy ne menjen el hazulról. Iljics nevetett, majd hogy elejét vegye a további vitának, azt mondta, lehetséges, hogy nem fog elmenni. Marija Iljinyicsna ezen a napon beteg volt, és nem ment sehova. Iljics már útra készen, kalapban, kabátban benézett hozzá Marija kérlelte, hogy vigye magával." „Semmi szín alatt! Maradj csak itthon" — felelte Iljics és minden őrizet nélkül elment a gyűlésre. E n a 2. sz. Moszkvai Állami Egyetemen voltam, ahol közoktatásügyi tanácskozás folyt. Két nappal azelőtt ezen a tanácskozáson szólalt fel Iljics. Az ülés vége felé közeledett, s én haza készülődtem. Magammal akartam vinni egy ismerős tanítónőt, aki a Zamoszkvorecsje kerületben lakott. A kapuban várt a Kreml gépkocsija, de egy ismeretlen sofőr ült benne. Elvitt bennünket a Kreml-ig, mire megkértem, hogy előbb vigyük haza az útitársnőnket. A sofőr semmit sem válaszolt, de a Kremlnél megállt, kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállította a tanítónőt. Nagyot néztem, hogy mit rendelkezik ez itten, össze akartam szidni, de közben megérkeztünk a mi bejáratunkhoz, az OKVB udvarába. Itt Gil elvtárs, a mi állandó gépkocsivezetőnk várt, és mesélni kezdte, hogy a Michelson-gyárba vitte Iljicset, s hogy ott egy nő rálőtt IIjicsre,, és könnyebben megsebesítette őt. Nyilvánvaló volt, hogy elő akar készíteni. Nagyon zilált volt az ábrázata. „Csak azt mondja meg, él-e Iljics vagy nem?" — kérdeztem. Gil azt mondta, él, mire sietve felmentem. Lakásunkban rengeteg ember volt, a fogason kabátok lógtak, az ajtók a szokásostól eltérően tárvanyitva. A fogas mellet állt Jakov Mihajlovics Szverdlov, komoly, szinte elszánt arckifejezéssel. Amikor ránéztem, azt hittem, mindennek vége. „Mi lesz most?" — szakadt ki belőlem. „Mindent megbeszéltünk Iljicscsel" — válaszolta. „Megbeszéltek mindent, tehát vége" — gondoltam. Egy kis szobán kellett keresztülmenni, de ez az út egész örökkévalóságnak tűnt. Beléptem a hálószobánkba. Iljics ágyát a szoba közepére húzták, ott feküdt falfehéren, arcából kiszökött minden vér. Meglátott és kisvártatva halkan meflszólalt: „Megjöttél; biztos fáradt vagy. Feküdj le." Közömbös szavak, de a szemei egészen mást mondtak: „Vége." Kimentem a szobából, hogy ne izgassam fel, és az ajtó mögé álltam, ahonnan jól láthattam, de ő nem látott engem. Amikor a szobában voltam, nem figyeltem, hogy ki van benn, így nem tudom, ott volt-e már vagy azóta ment be: Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij állt Iljics ágyánál, és ijedt, szánakozó tekintettel nézett rá. „Na mit nézel így?" — mondta neki Iljics. Lakásunk olyan lett, mint valami tábor. Ott sürgölődött a beteg körül Vera Mihajlovna Boncs-Brujevics és Vera Mojszejevna Kresztyinszkaja; mindketten orvosok voltak. A hálószoba melletti kis szobában egészségügyi állomást rendeztek be, felcsereket hívtak, oxigéntömlőket, vattát, köpölyözőket, különféle oldatokat hoztak. Háztartási alkalmazottunk, egy lett lány, úgy megrémült, hogy bezárkózott a szobájába. A konyhában valaki meggyújtotta a petróleumfőzőt, a kádban Kizasz elvtársnő a véres kötéseket és törülközőket öblögette. Néztem, néztem őt, és önkéntelenül is az Októberi Forradalom első éjszakái jutottak eszembe, amikor Kizasz elvtársnő a Szmolnijban egész éjszakákat virrasztott át, a mindenfelől özönével érkező táviratokat rendezgetve. V7 égre megérkeztek a sebészek: * Vlagyimir Nyikolajevics Rozanov, Minc és mások. Nem volt kétséges, Iljics élete veszélyben forgott. Amikor Gil és Michelson-gyári elvtársak a Kremlbe hozták a sebesült Iljicset és a karjukon fel akarták vinni, Iljics ezt nem engedte, és maga ment fel a második emeletre. Tüdővérzést kapott. Azonkívül az orvosok attól tartottak, hogy a golyó átfúrta a nyelőcsövét, és megtiltották, hogy Igyon, pedig kínozta a szomjúság. Egy idő múlva, amikor elmentek az orvosok és Iljics egyedül maradt a városi kórházból kihívott ápolónővel, kérte, hogy menjen ki, és hívjon be engem. Amikor bementem hozzá, egy darabig hallgatott, majd azt mondta-: „Hozz nekem légy szíves, egy csésze teát." - „De hiszen tudod, hogy nem szabad innod, az orvosok megtiltották." A csel nem sikerült. Iljics behunyta a szeméti „Na jól van, eredj". Marija Iljinyicsna az orvosokkal, a gyógyszerekkel foglalkozott. Én az ajtónál álltam. Éjszaka vagy háromszor bementem Iljics dolgozószobájába, a folyosó másik végére; itt töltötte összetolt székeken az. egész éjszakát Szverdlov és még néhány elvtárs. jfil SZÖ 7 * 1960. április 8.
