Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-30 / 119. szám, szombat

Ű J SZÖ 8 * 1 p60. május 1. i Mallorca -a gazdagok paradicsoma Nyugat-Német­országban, Auszt­riában, Francia­országban, Angliá­ban, Svájcban és Olaszországban lépten-nyomon láthatók azok a falragaszok, me­lyek Mallorca lá­togatására invi­tálnak. A Spanyol­országhoz tartozó Baleárok e legna­gyobb szigete je­lenleg nagyon népszerű bizonyos nyugat-európai körökben, me­lyeknek elég pén­zük van arra, hogy itt tölthes­sék szabadságukat. Egyébként a Mai A Formentor szálló - a világ egyik legdrágább hotelje. A nép kétségbeejtő nyomorával ki­pontja a Földközi-tenger térségében. A formentori légitámaszpontot a pál­mái kikötő egészíti ki, ahol az ame­rikai földközi-tengeri hajóraj egy­ségei horgonyoznak. A Palma főterét uraló hatalmas épület a mallorcai mozaik további része. Ha küldetése után érdeklő­dünk, megtudhatjuk, hogy nem vala­mi hivatal székháza, hanem egy Ju­an March nevű úr tulajdonában le­vő magánpalota. A „Mercury Maga­zin" című amerikai folyóirat ezt az urat Európa leggazdagabb emberének tartja, kinek vagyona Morganéval s Rockefellerével egyenértékű. Juan March igen kalandos élet­pályára tekinthet vissza. Nyílt titok, hogy óriási vagyona nagy részét ká­bítószerek és dohány csempészésével szerezte. A kormány lekenyerezett hivatalnokainak segítségével röviddel az első világháború után a spanyol­lorca látogatására felhívó reklámnak rívó ellentétben folyik az élet a sziget országi dohánytermékek egyedárusí .sí:. coMítefinot nvilit- északnvuoati részén elterülő For- tási innát is m«ic7»ro7to óc célja az is, hogy segitséget nyújt son a súlyos gazdasági válsággal küzdő fasiszta Spanyolországnak. Különösen a nyugatnémet és olasz tőkéscsoportok fordítottak óriási összegeket arra, hogy idegenforgal­mi központhoz méltón rendezzék be Mallorcát. A szigetet legszebb szí­nekben feltűntető, csalogató hírve­rés eredményeként tavaly 450 ezer turista - a fele Spanyolországból és a többi külföldről - látogatott Mallorcára, melynek 3400 négyzet északnyugati részén elterülő For­mentor-öböl partján. Ez a vidék a földkerekség valóban egyik leggyö­nyörűbb helye. Az öböl kék vizét a tási jogát is megszerezte és később több vasútvonal tulajdonosa lett. Az,­után csekély összegekért ócskavas­nak minősített hajókat vásárolt ösz­tengerből meredeken égnek törő he- sze, melyeket ugyancsak lekenye­nifftl/ crólac ÍÍÍKŰM ö \ r o vi L' A moro. ľo7oH Av^A l.ťil. i^UU Ä gyek széles Ívben övezik. A mere­dek, erdős partokon a fehérfalú vil­lák szinte sasfészkek benyomását rezett hivatalnokok értékük többszö­rösére biztosítottak be és March em­berei tengerfenekére küldtek. Ezek­keltik. Nyugat-Európa és Amerika nek a különleges „üzleteknek" csak legnevesebb építőművészeinek egész a Spanyol Köztársaság vethetett vé­serege vetélkedik abban, hogy e he- get. Juan Marchot a köztársaság ide­lyen minél gyönyörűbb, minél meré- jén többszörös csalással, kábítósze­szebb elgondolású villát építsen, rek csempészésével vádolták és az­tulaj donos ai — közöttük Morgan amerikai bankmágnás, a belga ki­rály, a dúsgazdag olasz és francia tőkések — mindent megengedhet- gével sikerült megszöknie. Röviddel nek maguknak. ezután természetesen Franco szö­Egy pillantás az öbölre még telje- kétségeseként _ lépett fel és ma is legjobb barátjának tekintik. A má­sodik világháború éveiben a Föld­közi-tenger vizein cirkáló német­Formentor-öbölhöz látogattam, vi­zén hét nagy jacht ringott. A szellő két jacht árbocán spanyol, kettőén angol, a többin pedig francia, pana­mai és nyugatnémet zászlót lenge­tett. Ott, ahol az öblöt körülövező földív két szárnya csaknem összeér, ha­akik a nagybirtokosok igen termé- talmas szálloda áll egy különösen ... v . . . . mora/lnl/nri Á/ih/imnt<n/íX riTiMrl Avi keny földjeinek csaknem 90 százalé­kát művelik. Ezek a mezőgazdasági munkások félig jobbágysorban élnek. Semmi bért nem kapnak, csak ter­mészetbenieket - élelmiszert, ru­házati cikkeket, lakást. Igy gyakor­latilag a földhöz vannak kötve és semmi lehetőségük sincs arra, hogy más munkahely után nézzenek. A la­kosság további tetemes rétege a ha­lászok, akik havonta 2—3000 pezetát (mintegy 33 — 50 dollárt) keresnek - valamivel jobb sorban élnek. Az említett összegből azonban csónakot, hálót és egyéb halászfelszerelést kell beszerezniük. A dolgozók borzalmas nyomorát fokozza még, hogy nem részesülnek semmiféle szociális védelemben. Aki megbetegszik, nemcsak bérét kény­telen nélkülözni, hanem az orvost, a gyógyszereket és a kórházi keze­lést teljes egészében saját zsebéből kell megfizetni. A dolgozók gyerme­kei számára nem léteznek óvodák, s a terhes asszonyok és a csecse­mőkről gondoskodó anyák sem ré­szesülnek támogatásban. A munkaadó bármikor elbocsáthatja bármelyik munkását. A munkások több mint 50 százaléka tényleg csak az idegen­forga'mi idényben, azaz a május és meredeken égbemeredő sziklán. A szállodához egyetlen szerpentin út Mallorcai parasztház, amelynek mint a legtöbb itteni szegényes hajléknak, nincs ablaka. Lakói ajtó helyett függönyt akasztanak a bejárat elé. A ház csak egy helyiségből áll. vezet. Ezt az utat azonban nem hasz­nálhatja bárki, mert a szálloda tu­lajdonosa kizárólag vendégei szá­mára építette. A Formentor-szálló Jósé Venturelli: Sohasem felejtünk. börtönbüntetésre ítélték. Egy hónap eltelte után azonban a fegyház igaz­gatója - mostani veje - segítsé­kilométernyi területét kereken 350 A költségekre egyáltalában nem kell zal is meggyanúsították, hogy több ezer ember lakja. tekintettel lenniük, hiszen a villák ember halálát okozta. Gaztetteiért Kedvez az idegenforgalomnak az is. hogy a sziget termékei — mandu­la, olajbogyó, füge, dinnye, sertés­hús, hál továbbá pálmalevelekből ké­szült cipők, kalapok, táskák potom áron kaphatók. Ez azért lehetséges, mert nincs még egy hely Európában, ahol oly csekélyek volnának a dol­gozók bérei, mint Mallorca szige­tén. A pálmaleveleket feldolgozó, üvegtárgyakat, ékszerutánzatokat és emléktárgyakat készítő kis ipari vál­lalatok munkásai, az idegenforgalmi, vagy közlekedési dolgozók napi 10 órai munkával átlag 120 pezetát (2 dollárt) ' keresnek. A sziget lakos­ságának nagy része — csaknem 40 százaléka - mezőgazdasági munkás, gusztus 27-én szerény turistaként a "f" .Ži, T ľiľ sv„. m«„f,„._sw«iv,x.. ,„•_ ° lasz h aj°raj számara Amerikában fegyvert, élelmiszert és egyéb anya­got vásárolt. A szövetséges orszá­goknak pedig spanyolországi termé­keket adott el, és ezután értesítette a német tengeralattjárókat a hajók kifutásáról. így tehát, ahogyan mon­dani szokás, egy rókáról két bőrt nyúzott le. Ma Juan Marchot Spa­nyolország tulajdonképpeni egyed­uralkodójának tartják. Közvetlenül közvetve a spanyol ipari vállalatok avagy több mint 70%-át, a bányák 80 százalékát és az ország egész közlekedési háló­zatát uralja. Tu­lajdonosa Spa­nyolország legna­gyobb bankjainak, ezenkívül számos olasz, görög, fran­cia és svájci vál­lalat részvényese. Ilyen tehát Mallorca, mely a Franco Spanyolor­szág minden jel­legzetességét tük­rözi. A legna­gyobb nyomor, a legkápráztatóbb fényűzés és a há­borús előkészüle­tek színhelye ab­ban az országban, ahol a hatalmat egy csempészkirály és többszörös csaló bitorolhatja. KURT STIMMER - qyő-z z\z emseR íqzizzi ­A harmincas években Pabst, a nagy osztrák rendező nagyszerű filmet mutatott be, melyben német bányászok, nem törődve bá­nyauraik tilalmával, sem a földalatti határzáró rácsokkal, áttörik ma­gukat a szomszédos francia bányába, hogy bajbajutott francia társai­kon segítsenek, együtteá harccal küzdjék le a veszedelmet. Csaknem ugyanabban az időben, egy másik filmben a porosz kato­natiszt — Erich von Stroheim feledhetetlen alakításában, egy fran­cia hadifoglyot lő la egyetlen pisztolylövéssel s röviddel ezután a po­rosz katona, nem filmen, hanem a valóságban és nem oly előkelően, mint Erich von Stroheim, hanem a legsötétebb barbárt is messze felülmúlva, beront más nemzetek hazájába, öl, rabol, gyilkol és szer-' tezúz az emberségbe vetett minden illúziót. Hányszor volt úgy a történelem folyamán, hogy így vagy amúgy sárba tiporták az egyszerű embert, az alkotó embert, aki minden lapáttal szemének egy darabját veti a katlan tüzébe, akinek együtt rezdül izma minden kalapácsütéssel, aki a díszes vázába tüdejének sejtjeit is be­lefújja. Kényszerítették, hogy követ törjön piramisok építésére, hogy gyémántot csákányozzon dél-afrikai rabszoigatartóinak. Hányszor lát­szott úgy, hogy hiábavaló Gorkij, vagy Rolland, Zweig, vagy Barbusse emberséghirdetése, mert az egyszerű ember rongyos és fegyvertelen és nem vértezi más, csak kenyeret és békét követelő igazsága. És még­is az egyszerű ember, bár tántorgott a munkától, bár vérzett a kor­bácstól és a golyótól, közben történelmet csinált és mindig nagyobb lett, okosabb lett, erősebb és hatalmasabb. Ma már az egyszerű ember, az alkotó ember, akiről nem neveztek el várost és akinek szobrot sem emeltek, földünk nagy részén magá­nak építi a városokat és a gyárakat, hőseinek emel szobrokat. Szűz földet tör, hidakat ver és maga dönti el, hogyan rendezi be hazáját. Vígan bugyborékol benne az új életet építő lelkesedés. Tudja, hogy a földhöz, ahol él, joga van, vérrel és verítékkel kiharcolt joga. Tudja jól, milyen veszedelmet jelent a szabadjára eresztett atom, és nem engedi meg, hogy valamilyen hetyke „bűvészinas" szabadjára engedje a veszedelmet erre a földre, mely mindannyiunk otthona. Egy földnek tapossuk sarát, kutatjuk titkait és völgyeibe ültetjük virá­gainkat. Ezen a földön lett az emberi sóhajból Petrarca szonettje és Wolker balladája és az első gúnyos mosolyból Gulliver és Don Quijote. S ezen a földön törnek majd össze a sorompók, hogy dallal mene­telhessünk északról délre és keletről nyugatra, vérrel áztatott, büszke májusi lobogónk alatt. GRÄL VILMOS szeptember közötti időben talál ál- Európa szerte a legdrágább szálloda landó munkát. A szigeten a munka­nélküli segély, az aggsági járadék és a balesetbiztosítás teljesen isme­hirében áll. Egy kis csésze fekete itt annyiba kerül, amennyiért a ven­dég bármelyik átlagos szállodában rétien fogalmak. Aki betegség vagy teljes napi ellátásban részesülne. Igy leora következtében munkaképtelen- tehát nincs mit csodálkoznunk azon, né válik, csak egy segítségben része- h a a szálloda vendégeinek névsorá­sülhet: a rendőrségtől engedélyt ba n csaknem kizárólag világszerte kaphat arra, hogy az utcákon kol­dulhasson. Nem csodálkozhatunk te­ismert nevek olvashatók. Winston Churchill csaknem minden nyáron ÁGÓCS VILMOS: Békés, derűs reggelre virradt a falu. Nem lehet mondani, hogy ez D Ĺ t Ezért volt már hajnalban minden­ki talpon a családban. Kiss János demes már ezt az öreg holmit re­paráltatni. Inkább majd egy újat hát azon, ha különösen Palma, Mal- e szálloda vendége. Itt szórakoznak lorca fővárosa utcáin nyüzsögnek a a legjobban fizetett hollywoodi film­koldusok. Igen nagy a cipőtisztítók csillagok és az iparmágnások, mint száma is, akik szolgálataikat tola- a nyugat-németországi Krupp, vagy kodva ajánlják fel az idegeneknek. Schneider, Franciaország iparkirálya. Ez jelenleg mindenütt a nép nagy nyomoráról tanúskodik. nap más volt mint a többi Az kissé dobogó szívvel nézett körül a csináltatnak, ha módjukban lesz. yy ' - - ^.V- ' f r f Si '-'-tí Beethoven Sien ..peráját, a Fidéliót mutatta be a napokban nagy sikerrel a bratislavai Nemzeti Színház. J. Herec fel­vételén Florestan (G. Papp) és Leonóra (M. Česányová) a daljáték egyik jelene­tében. Még teljesebb képet nyerhetünk e helyről, ha ellátogatunk a Formen­tor-öböl menti másik földívre is. Tá­volabbról azt a benyomást kelti, mintha e helyen csak az érintetlen őstermészet várna bennünket. Kö­zelebb kerülve szemünkbe ötlik az alacsony, hosszúkás épületsor és eszünkbe juttatja azt a gyászos sze­repet, amelyre Mallorca szigete kényszerült a múltban. Itt volt Hit­ler „Condor-légiójának" legfontosabb támaszpontja, amely Francot uralom­ra segítette Spanyolországban. Erről a helyről irányították a történelem első borzalmas légitámadásait, Guer­nica bombázását, amely annak ide­jén világszerte mélységes felháboro­dást keltett. A volt náci támaszpon­ton most amerikai repülőgépek so­rakoznak. A részben hegyoldalba vájt repülőteret megnagyobbítják, két hegybe barlangokat vájnak ki. Mallorca ma már az amerikaiak leg­iskola sarkánál most is sorra ka­nyarodnak be a gyerekek, és a szö­vetkezet telepe felöl már kora reg­gel felhangzott a megszokottá vált gépdohogás. Az utcán is alig mu­tatkozott egy-két ember, mindenki­nek megvolt a maga dolga. régi, vályogfalú, vedlett házacská­ban, amit még az apjától örökölt. Ebben élte le élete nagyobb részét. Ezért dobbant meg a szíve, amikor eszébe jutott, hogy holnap már az új házban kel fel. Furcsa érzések rohanták meg, ami­Ünnapnapnak csak Kiss Jánosék kor a z első bútordarabokat elmoz­érezték ezt a napot. Már jókor reg­gel felkelt a család. De most nenj. indultak el - mint ahogy ezt évek Mikor eddig ért gondolataiban az öreg, kissé elmosolyodott. Íme, itt van, amiről annyit álmodoztak az asszonnyal ebben a rozoga vályog­házban. Már kézzelfogható valóság. Ott van lent, az új negyedben, pi­ros teteje úgy virít, mint pipacs a búzamezőn. Nagy, világos szobák. És fürdőszoba . . . János, mozogj már te is, ezt a dították megszokott helyükről. Ez nem is csoda. Legszebb éveit töltőt _.„„ „_ te- el ebben az öreg házacskában, s oj. Um-lomot segíts kihordani ­óta szokták - a szövetkezet telepe amely a falu^ legszegényebb részén sz ói t a felesége, amikor látta, hogy felé, hogy a napi munkához lássa nak. Otthon akadt munkájuk. Öröm­teljes, gyönyörű munka. Költözött a Kiss-család. No, nem valami messzi vidékre. Csak ide, lej­jebb, az Üj Negyedbe, ahogy a fa­bújt meg. Milyen sokat álmodoztak a z öreg tétlenül tűnődve ül a láda itt az asszonnyal, amikor még ha- szélén. jukat nem havazta be az idő. Mi­lyen sokat tervezgettek, beszélgettek erröl-arról. Leginkább arról, mit - No, megyek már, — kelt fel a ládáról Kiss János és nekilátott, hogy az egyik fiókot felnyalábolja. lusiak elnevezték a községnek azt lenn e• A háza t javíttatnánk meg ­a részét, ahol vagy ötven pirostetős ebbe n mindketten megegyeztek. vennének, ha véletlenül sok pénzük Ahogy lehajolt, a fiók sarkában meg­pillantott egy kopott dobozt. Ebben téglaház hirdette, hogy valami nagy dolog ment végbe ebben a kicsi fa­tartották a régi leveleket, családi Az öreg Kiss János elgondolkozva iratokat. Csak úgy találomra fel­nyitotta a dobozt és beletúrt. Ki­húzta azt az iratot, amely éppen a ült le egy láda szélére, miközben luban is. Egytől-egyig új házak azok, két fia egymásután hordta ki a bú­az utóbbi években nőttek ki a föld- tordarabokat. Bizony, valamikor nem kezébe került. Megrezzent, mint aki­ből, mint júniusi eső után a gomba, tudtak a házon semmit javíttatni, re váratlanul rászólnak. Kezében Ide költözött a Kiss-család. Itt volt bővíteni. Csak már negyvenöt után megremegett a papír, egy régi bí­egy szép, kétszoba-pincés házuk, a fontosabb állandóan épülő támasz- \ zonyításaként. közösben végzett jó munkájuk bi­került megint szóba a dolog. Akkor rósági végzés. - A régi, megsárgult meg már nőttek a gyerekek is és papír láttán a feledés sima víztük­az asszony is azt tartotta: nem ér- réből sötéten bukkant fel annak a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents