Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-30 / 119. szám, szombat

— DOLGOZÓ NÉPÜNK SZOCIALISTA HAZÁJA Közösen a közös úton ČALOVÓN AZ ÜJ, MODERNÜL BERENDEZETT HATALMAS ISKOLÁBAN EGYÜTT ÉLNEK ÉS TANULNAK A MAGYAR ÉS SZLOVÁK DIÁKOK. AZ EGYÜTTÉLÉS OLYAN JÓ, HOGY AZ ISKOLA PÉLDÁJA MESSZE VIDÉKEN ISMERT. Ha valahol súrlódások vagy nézeteltérések fordulnak elő, rögtön a ealovói iskola kerül szóba: miért nem lehet nálunk is úgy, mint Čalovón?! Az iskolába azért látogattunk el, hogy megvizsgáljuk az eredmények titkát. Tanárokkal és diákokkal beszélgettünk. Hogy őszinték legyünk, sokan meglepődtek. Furcsának találták, hogy olyasmiről érdeklődünk, ami természetes. A jó együttműködés valóban természetes. Ennek ellenére mégsem felesleges az iskola példájáról beszélni. Azzal kell kezdenünk, hogy az iskolában levő példás barátság és együttműködés mély gyökerű. A két iskola igazgatója: Jakab István és Imrich Sebő együtt jártak főiskolára s már itt barátságot kötöttek Mikor tanítani is egy iskolába kerültek, barátságukat felújították. Jó, jó, mondhatná most valaki. Ez véletlen eset. Hogyan legyen ott, ahol a tanítók azelőtt nem ismerték egymást. Tévedés lenne azt hinni, hogy a ealovói iskolában levő példás barátság és együttműködés a két iskolaigazgató régi ismeretségén alapul. Nem! Hogy a két iskola tanítói és tanulói mindenben megértik és segítik egymást, az elsősorban az iskolában uralkodó szocialista szellemnek, a kölcsönös megértésnek tulajdonítható, ami szorosan összekapcsolja a magyar és szlovák tanítókat és tanulókat. A közös épületben közös a leltár és közös a gazdasági irányítás. Mikor a két iskola összeköltözött, eldöntötték, ki miért lesz felelős. A szlovákok az épület, a magyarok a leltár és a politechnikai műhely gondozását vállalták. Természetesen mielőtt bármelyik iskola bármit tenne, a tanítók összeülnek és mindent megbeszélnek, így beszélték meg az épület környékének rendbehozását is. Hasonló esetet még számtalant sorolhatnánk. Nem fordul elő, hogy az egyik fél ilyen, a másik pedig olyan elképzeléseket valósítana meg. Minden ténykedésük együttes elhatározásból fakad. A két iskolának közösek a gondjai és érdekei. A szlovák és magyar iskola tanulói együtt tanulják például a spartakiád-gyakorlatokat, együtt mennek tanulmányi kirándulásokra és kulturális műsorokra. A szertárak I irányítását is az együttműködés szellemében oldották meg. Amelyik szertárnak szlovák a vezetője, ott a helyettes magyar és megfordítva. Mindezt azért jegyezzük meg, mert vannak iskolák, ahol ezen a téren van a legtöbb elégedetlenség. Néhol például külön felszerelése van a szlovák és külön a magyar iskolának. S a „magántulajdont" mint szemük fényét féltik, vigyázva, nehogy valamit is közösen használjanak Čalovón ezen a felfogáson gyökeresen változtattak Itt az iskola minden felszerelése köztulajdon s egymás tanszereit szükség szerint használják. Természetesen nemcsak gazdasági téren dolgoznak közösen. Pedagógiai vonalon is segítik egymást. Gyűléseket rendeznek és kicserélik tapasztalataikat. Különösen a szlovák nyelv oktatása megjavításának érdekében rendeznek gyakran tanácskozásokat. A két iskola tanítóit a közös gazdasági irányításon és a pedagógiai vonatkozású tanácskozásokon kívül a tömegszervezetekben végzett munka is összekapcsolja. A legtöbbet ezen a téren a pártszervezet tesz. Nem marad azonban le a CSISZ és a többi tömegszervezet sem Az iskola tanítói és tanulói mindenütt egymást segítve és támogatva dolgoznak. Az új iskolában új szellemű közösség él és dolgozik Most már csak az a kérdés, mit eredményez a példás együttműködés. Nehéz lenne számokkal kimutatni, hogy a kölcsönös segítség mennyire befolyásolja például a tanulmányi előmenetelt. Az azonban bizonyos - ezt a tanítók maguk erősítgették —, hogy a szlovák és magyar iskola jó kapcsolata az egészséges kollektív szellem és emberi viszony kialakításán kívül nagy hatással van a tanulásra, nem utolsósorban a szlovák nyelv tökéletes elsajátítására. Čalovón ma már egyre kisebb probléma a szlovák nyelvoktatás. A gyermekek a kölcsönös barátkozás során sajátítják el egymás nyelvét. A magyar gyerekek jól megtanulnak szlovákul, a szlovák gyerekek pedig jól megtanulnak magyarul. Olyan eredmény ez, amely magábanvéve is sokat mond. A ealovói iskolában jó szellem uralkodik, amiért nem utolsósorban a tanítókat illeti dicséret. Az itteni tanítók megértették, egymást segítve és támogatva eredményesebben dolgozhatnak, mint külön-külön, elszigetelődve. A két iskola közösen halad a közös úton s munkájuk egyre gyümölcsözőbb. Balázs Béla A mi Ostravá n k Az ostravaiak testvérként üdvözölték szovjet katonákat. a felszabadító 8 ö TIZENÖT ÉVVEL EZELŐTT egy tavaszi hajnalhasadáskor a negyedik ukrán hadsereg tankhadosztályának egyik tisztje, Vaszilij Georgievics Ponykin hadnagy csak egy pillanatra bújt ki harckocsijának tornyából, hogy tájékozódjék a harc tüzében. Az a látvány, mely akkor szeme elé tárult, örökre emlékezetébe vésődött. Az éppen felkelő nap vörös fényében Vítkovice nagyolvasztóinak kéményeit, tornyait, a kokszoló kemencék négyszögletes épületeit látta. A fiatal szakaszparancsnoknak nem volt ideje tüzetesebben megnézni a szinte elvarázsoltnak tűnő várost. Hisz Jeremenko tábornok olyan parancsot adott ki, melynek teljesítése minden ügyességet, merészséget, bátorságot és tudást megkövetelt. „Bekeríteni az ellenséget és megakadályozni az acélmüvek, bányák megrongálását!" így hangzott a parancs, ezt kellett következetesen teljesíteni. Ponykin hadnagy nem messze a város központjától súlyosan megsebesült. Amikor eszméletre tért, ragyogott "felette a tavaszi nap. — Hol vagyok? — kérdezte. — Csehszlovákia acélszívében, Ostraván — válaszolta a föléje hajoló cseh munkásnö, megtörölve a sebesült lázas homlokát. Nemcsak a harc pillanatában, de a felszabadulás utáni napokban is hála és szeretet vette körül a gyógyuló szovjet katonát. Nemsokára elkerült a városból. Visszatért hazájába, a távoli Szibéria egyik városkájába, Minuszinszkba, ahol felgyógyulása után bekapcsolódott szülőföldjének hatalmas építőmunkájába. MINUSZINSZKBAN TALÁLKOZTAM és ismerkedtem meg közelebbről ezzel a derék szovjet emberrel, Ostrava egyik felszabadítójával. A több ezer kilométert véres harcokban megtett 21 éves hadnagyból meglett férfi lett. Most a minuszinszki járási pártbizottság élén dolgozik. Amikor megtudta, hogy Csehszlovákiából jöttem, első kérdése ez volt: — Ismeri Ostravát? Járt már hazája acélszívében? Milyen most a város? Meséljen el róla mindent, amit tud! A sok kérdésre alig győztem válaszolni. Elmondtam neki, hogy mennyit változott Ostrava azóta, amióta nem látta. Itt építették fel a kunčicei Klement Gottwalď Üj Kohót, melynek első nagyolvasztója már 1952-ben megkezdte a termelést. Azóta már a negyedik is működik. Ponykin elvtárs a legnagyobb figyelemmel kísért minden szót, különösen amikor arról beszéltem, hogy a harmadik ötéves terv végén Prága után 350 ezer lakójával Ostrava lesz hazánk legnagyobb városa. Az új városnegyedek, azaz az új szocialista városok mint Poruba, Havifov és Sztálingrád említésekor Ponykin elvtárs megkérdezte: — Ostraván milyen irányban épültek ezek az új városnegyedek? — Délnyugati és délkeleti irányban — válaszoltam, majd megjegyeztem, hogy Porubának ma már több mint 35 ezer lakosa van és Havirovban, Sztálingrádban még több. Ostrava lakossága a háború után megkétszereződött... EZ A BESZÉLGETÉS jutott most eszembe, amikor Vítkovice főteréről gyalog indultam el a Jeremenko Tábornok Bánya irányába, oda, ahol tizenöt évvel ezelőtt a negyedik ukrán hadsereg parancsnoksága székelt. A bánya közelében levő gesztenye- és nyírfapark sétányán csinos Az egyik asztalnál tíz-tizenkét bányász üldögélt. Beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek. — Ide gyertek. Vilo! - szólt hozzánk egy jól megtermett férfi s két korsó sört rendelt számunkra. — Ez Paľo Lukáč — mondta kísérőm — s a jól megtermett férfire mutatott. Az asztaltársaságban arról folyt a vita, hogy melyik szállítószalag a jobb, a keskeny vagy a szélesebb a vékony szénrétegben. De a szó csakhamar másra terelődött. — Mikor fejezed már be a házépítést, Paľo? - kérdezte Lukáč egyik társa. — ősszel! Akkor majd meghívlak benneteket is az „avatásra" — váfiatal anya tolta maga előtt hófehér laszolta, majd megjegyezte: - Legyerekkocsiját. Hirtelen meglökte és elengedte a kocsit a benne ülő kicsi legnagyobb örömére. Ezt a játékot többször is megismételte és mindhet, hogy egyszerre ünnepeljük meg a negyedik gyermekünk születését is... A beszélgetésből hamar kiderült. nem ismer nyelvi különbségeket. Vagy háromezer dolgozó KeletSzlovákiából az ostravai kohókban tanulja a szakma csínját-bínját. Csehországi kohászati szakemberek, akik nagy tapasztalatokat szereztek a kunčicei Klement Gottwald Üj Kohómü építésén, most itt működnek: szerveznek, dolgoznak, szerelnek és tanítanak. A nagy mű építésében nagy szerep jut a berendezést szállító vállalatoknak. Az egész köztársaság gépipari üzemei részt vesznek - kisebb vagy nagyobb mértékben e berendezések gyártásában. A legnagyobb szállítók a vitkovicei vasművek, a plzeňi V. I. Lenin Művek, a brnói gépipari üzemek, a bratislavai Elektrovod, stb. Ezen vállalatok dolgozói tudatában vannak szállítmányaik nagy jelentőségének és versenyt szerveznek a határidő előtti teljesítésükért. így például a prágai Energoprojekt tervezővállalat a szocialista munkaverseny új formáját kezdeményezte. Megszületett az „összesített kötelezettségvállalás" fogalma. Ez nem más, mint a verseny olyan szervezése, amelyben az üzemek vagy tervezőintézetek nem egyenként, csak a maguk szúk szakmai vonalán tesznek felajánlásokat és teljesítik őket, hanem közös megállapodás alapján. A tecfnelőcsarnokok terveit készítő intézet például nem dolgozik elszakadtan a termelőcsarnokba kerülő gépeket tervező intézettől. A tervezők kicserélik egymás között a műszaki dokumentációt és egyik, vagy másik javítását, módosítását ésszerűbb, vagy jobb megoldását tudatja a közreműködő intézettel. Ha mondjuk egyes gépek tervei előbb készülhetnek el, mert módosítottak rajtuk, akkor a géptervezők megbeszélik az épületterveA Hronstav építővállalat dolgozói építik a Kelet szlovákiai Kohómü hatalmas csarnokait. (J. Kočiš - ČTK - felvételei) zökkel, hogyan tudnák ők is lerö-;; vidíteni a csarnok építését. így ai: kész gépekkel felszerelt csarnoki: lesz határidő előtt kész, nemcsak a; gép vagy a csarnok. Ez a felaján-i lási módszer ma még csak a kez-i detén van, de jó eredményekkel ke-; csegtet, s a nagy műhöz méltó kez-j deményezésről tanúskodik. Olyan: kezdeményezés ez, amilyenről egy: kapitalista országban álmodni sémi lehet, s amely nagymértékben meg-j: gyorsítja az építkezés ütemét. A: szállítóvállalatok közös felajánlása,!; hogy az építkezés egy-egy szakaszát; határidő előtt fejezik be, egy-egy

: részleget a tervezettnél előbb he-: lyeznek üzembe — ez olyan új mozzanat a szocialista munka-;; versenyben, amely teljes mérték-:: ben kifejezi, mit jelent a felszabadult munka, mik a szocialista: társadalmi rendszer előnyei a békés versenyben. Ha választ keresünk a cikkünk ci-j mében felvetett kérdésre: hogyan:; érjük utói az USÁ-t, a fentebb el-:: mondottak alapján is megadhatjuk:: a választ. \\ Ügy előzzük meg, hogy kihasz-i; náljuk a szocialista rendszerünk:: nyújtotta előnyöket, a dolgozó népi: kimeríthetetlen kezdeményező ere- ^ jét, kihasználjuk a szocialista tá-:i bor országai együttműködésének jj előnyeit. Ez az erő, amely biztossá teszi győ-ii zelmünket. A Keletszlovákiai Kohő-ii mű építése, az itt megnyilvánuló ;i nemzetközi együttműködés, a dolgo-ii zók kezdeményezése, — csak egy ii kis része annak az igyekezetnek,:: amelyet a szocialista tábor népei a;| lakosság életszínvonala emelése ér-ii dekében kifejtenek. Az, hogy öt évii alatt Csehszlovákia megelőzi az USA-t, |j csak egy része annak a győzelem-ii nek, melyet a szocialista tábor márii eddig is aratott és a jövőben mégji aratni fog a kapitalista rendszer fe-jj lett. De mint a cseppben is ott vani! a tenger, úgy ebben az egy moz-ji zanatban, abban, hogyan épül egyjj kohómü, benne van társadalmi rend-:í szerünk fölénye. V, G.l! A Csehszlovák Pionír-bánya híres bányászai, akik Baldemar Mazúrka élvájár vezetésével ez idén kombájn fejtéssel világrekordot értek el. Egy hónap alatt 36 613 tonnát fejtettek. (Foto: Jan Ondraček) i ketten olyan jól szórakoztak a tava; szi napfényben, hogy öröm volt rá; juk nézni. Akaratlanul is Ponykin i elvtárs jutott eszembe. Hisz neki is ; érdeme van abban, hogy ma, ezer ; és ezer ilyen boldog anya sétál kii csínyével Ostrava parkjaiban, vígan : csevegve az élet örömeiről. A Jeremenko Bánya üzemi klubja ; előtt megálltam. Spartak Oktávia ; személykocsi gördült be a klub udi varára. Vezetője Vilem Slir — amint ; később megtudtam, a Jeremenko Bá; nya élvájára — jött el a klubba, hogy segítsen a 600 személyt befogadó klubterem feldíszítésében. A bánya dolgozói Lenin-estre készültek. Lenin életéről és munkájáról rendeztek fényképkiállítást az egyik teremben. Megismerkedésünk után a fiatal élvájár elmondotta, hogy még katonai szolgálata idejében írta alá egy évre a munkaszerződést, amelyet 1950 óta négyszer hosszabbított meg egy-egy évre. Hat évvel ezelőtt aztán elhatározta, hogy végleg a bányában marad. Érdemes volt... — Ugy-e látta a kocsimat? — kérdi mosolyogva és választ sem várva folytatja: - A bányaigazgatóságtól csakhamar új lakást kapok! Eddig nem volt rá szükségem, mert a feleségem szüleinél laktunk, de most már négyen vagyunk, szűk lett az apósék háza... SLlR ELVTÁRS ezután megmutatta az üzemi klub termeit, fényképezőkamráját, a televíziós termet, a színjátszó csoport kitüntetéseit és az üzemi klub elismerő oklevelét, amelyet a szakszervezetek negyedik országos kongresszusától kaptak. Meghívott egy korsó sörre is a klub szépen berendezett sörözőjébe. hogy ki is ez a Pavol Lukáč, aki háromszobás családi házat épít. A Jeremenko-bánya egyik legjobb brigádjának, amely a szocialista munkabrigád címért harcol, Pavol Lukáč a vezetője. A negyventagú brigád valamennyi tagja Szlovákiából jött Ostravára. Itt megtalálták mindazt, amire vágytak. Boldog családi otthont, jó kereseti lehetőséget, baráti környezetet. Maga Pavol Lukáč egy Humenné melletti kis falucskából jött ide tíz évvel ezelőtt. Ő is egy évre írta alá a szerződést, de mint a többieknek, neki is megtetszett a bányászmunka és véglegesen itt maradt. Kiváló bányász lett belőle, akit ma már mindenki ismer a bányában. Nemrég, amikor itt járt Jeremenko marsall, ő is ott volt a klubban s még azt is elmondotta a szovjet vendégnek, hogy brigádja és az egész bánya már októberben be akarja fejezni a második ötéves tervet. Volt mivel dicsekednie, hisz brigádja már második éve állandóan az első helyen áll. ESTE LETT mire visszatértem a város szívébe. Ostrava felett már kigyúltak az első csillagok, de apró fényüket csakhamar elhomályosította a vitkovicei nagyolvasztókból kifolyó acél vörös fénye. S ahogy elnéztem a várost, gondolatban újra Szibériába, Minuszinszkba röpültem, oda, ahol él és dolgozik Vaszilij Georgievics Ponykin. Ebben a pillanatban szerettem volna megölelni s elvezetni az acélolvasztóhoz, a bányákhoz, s elmondani mindazt, amit utolsó találkozásomkor nem mondtam el. íme, milyen nagy, milyen szép lett a mi Ostravánk, melyet "tizenöt évvel ezelőtt a szovjet katonák szabadítottak fel. HORVÁTH SÁNDOR ÖJ SZÓ 7 + 1960. május 1.