Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-03 / 93. szám, vasárnap

A SZOVJET HATÁROK NYITVA ÁLLNAK A BARÁTOK ELŐTT A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉNEK SAJTÓCSOPORTJA JELENTI: Ny. Sz. Hruscsov március 51-én Párizsba visszatérte után baráti beszélgetést folytatott a francia szakszervezetek képviselőivel a Quai d'Orsayn levő szálláshelyén, ahol a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke egy napot töltött Rambouílletbe való- elutazása előtt: Ezen az öszszejövetelen a szakszervezeti mozgalom, 75 képviselője vett részt. Ny. Sz. Hruscsov elbeszélgetett a szakszervezeti funkcionáriusokkal és válaszolt kérdéseikre. * A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének sajtócsoportja közli a beszélgetésről és a kérdésekre adott válaszokról készített feljegyzéseit. NY. SZ. HRUSCSOV: Drága barátaim' és elvtársaim! Arra gondolok, hogyan vezessem ezt az

:ülé^tr Meghallgattam a francia szakszervezetek

1 képviselőjének beszédét. Örömmel fogadom szavait. Azonban az egész ' probléma, amint az oroszok mondják, abban rejlik, hogy beszédet' készítettek elő erre a beszélgetésre,

1 amely azonban 13 oldalas. Ha mindent felolvasok ez sok időt vesz igénybe, és felemészti azt az időt," amit erre az összejövetelre szántam. Lehetne ezen valahogy se-, gíteni, hogy ha velem egyetértenének: Az előkészített beszédét később • kézbesíteném az önök képviselőjének, akik azt sokszorosíthatják és szétoszthatják az ülés résztvevői között, mi pedig azalatt elbeszélgethetnénk tetszés' szerinti témáról. Szívesen válaszolok kérdéseikre, egyetértenék vélem ? (Tetszésnyilvánítás, taps.) Nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, természetesen nem ismerem a francia törvényeket és ezért segítsenek nékem. Nem tudom, hogy nem sžegem-e meg az ' önök törvényeit és nem fognak-e azzal vá•dolrti, hogy propagandát fejtek ki, és illegális irodalmat terjesztek? (Vidám élénkség a jelenlevők között.) 1 Még egyszer ismétlem, a beszédet előkészítettem, és ha türelmesek, akkor fel • is olvasom. Ha azonban nem kívánják és inkább beszélgetni szeretnének, átadhatom, az illetékes szervek megbírálják, hogy illegális irodalom-e, és azután szétosztom önök között. (Vidám élénkség, taps.) Az én nézetem szerint ez a beszéd nem tartalmaz törvényellenes dolgokat. (Derűs élénkség a jelenlevők között.) Hangulatuk szerint ítélve drága bar,át,aim és elvtársaim, jobb lesz, ha beszélgetünk ... (Tetszésnyilvánítás, taps.) Elsősorban köszönetet akarok mondani az államunkról, munkásosztályunkról elhangzott szívélyes és meleg szavaikért. .^V Szovjetunió állami és közélete rríinden- terén hatalmas gazdasági és politikai fejlődésen megy át. A gazdaságban elért haladás, örömünkre szolgál. Terveink nagyszerűek, és e terveket nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük. A Szovjetunió mezőgazdasága is gyorsan .fejlődik. A kolhozok napról napra erősödnek, és hisszük, hogy a hétéves terv folyamán mezőgazdaságunk oly hatalmas fejlődést t ér el, hogy az egy főre

! eső tej- és hústermelésben utolérjük az Amerikai Egyesült Államokat, nem beszélve a búza- és a vajtermelésről. E téren az Egyesült Államok színvonalát már túlszárnyaltuk. Miért mondjuk, hogy utóiérjük az Amerikai Egyesült Államokat? Azért, mert az USA minden nemzet szemében a leggazdagabb és ipari téren a legfejlettebb ország. Ezért a kapitalizmus hívei, a velünk kommunistákkal folytatott beszélgetések során mindig Amerikát hozzák fel példának. Az Amerikai Egyesült Államok kapitalista ország és gazdaságuk színvonala magas — magasabb mint a szocialista államokban. Igen, egyelőre ez a helyzet. Azonban a Szovjetunió szofcialista ország, amely a kommunizmust építi és feladatául tűzte ki, hogy az Egyesült Államokkal folyó békés versenyben túlszárnyalja ezt a fejlett kapitalista országot, és így bebizonyítja a szocialista rendszer abszolút főlényét. Legyenek meggyőződve róla, hogy erre képesek vagyunk és hogy az Egyesült Államokat nemcsak utóiérjük, hanem túl is szárnyaljuk. Most gazdaságunk fejlesztésének mintegy húsz évre szóló tervén dolgozunk. Feltételezzük, hogy húsz év alatt az Amerikai Egyesült Államokat a termelés terjedelmét tekintve kétszeresen túlszárnyaljuk. Ez évben befejezzük a hétórás munkaidő bevezetését a nyolcórás helyett, a bányászoknak, kohászoknak és a nehéz munkafeltétele^ mellett dolgozóknak hatórás munkaidejük lesz. 1964-ben hétéves tervünk szerint megkezdjük a hatórás munkaidő bevezetését a hétórás helyett, és a bányászoknak, kohászoknak és más hasonló , munkafeltételek között dolgozó munkásoknak ötórás munkaidejük lesz. Ez lesz talán a legrövidebb munkaidő az egész világon a munkabérek megváltoztatása nélkül, sőt azok még emelkednek. A tudomány, technika továbbfejlesztése,. a termelés átszervezése, a folyamatos. termelés bevezetése és az automatizáció lehetővé teszi a munkaidő további lerövidítését és a munkabérek emelését. Röviden szólva a szovjet emberek felkészültek arra, hogy versenyezzenek a kapitalista országokkal, megmutassák a lehetőségek jobb kihasználásának útját. Felkészültek annak bebizonyítására, mire képes a Szovjetunió munkásosztálya. Azok, akik kételkednek rendszerünk előnyeiben, további bizonyítékát láthatják annak," hogy országunk, a Szovjetunió nemzeteinek még jobb munkafeltételeket, nagyobb munkabért, magasabb életszínvonalat és kultúrát biztosít. Büszkék vagyunk arra, hogy országunk lakossága teljesen ingyenes gyógykezelésben részesül. A szovjet embernek — munkásnak, parasztnak és az értelmiséginek teljesen érthetetlen, ha azt hallja, hogy a beteg embernek pénzre van szüksége, hogy orvost hívhasson, mert ha nincs pénze, akkor az orvos az Amerikai Egyesült Államokban vagy más kapitalista országban, nem jön el a beteghez. Nálunk az orvos a beteget nemcsak megvizsgálja, hanem ha műtétre van szüksége, legyen bár az a legbonyolultabb is, teljesen ingyen végzi el. A beteget a kórházba szállítják és ott ingyen kezelik mindaddig, míg teljesen fel nem épül. Ezenkívül az állam a kórházi ápolás ideje alatt táppénzt is fizet. A Szovjetunióban most intenzíven dolgozunk a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén állami közigazgatásunkban. Számos állami funkciót, a szakszervezeteknek adunk át. Vegyük például a testnevelés kérdését. Eddig állami bizottságunk volt, amely a téstneveléssel és a sporttal foglalkozott. Ezeket a dolgokat átadtuk a szakszervezeteknek és más szervezeteknek. Most ezek a társadalmi szervezetek maguk törődnek a szovjet emberek testnevelésével és a sport fejlesztésével. Miért legyen a testnevelés fejlesztéséért a minisztertanács elnöke felelős? Jobb, ha a felelősséget ezért az össz-szövetségi testnevelési bizottság elnöke, a sporttársaságok szövetségének elnöke, a központi szakszervezeti szövetségek elnökei, a Komszomol és más szervezetek viselik. A szanatóriumokat és az üdülőket is a szakszervezetek hatáskörébe adjuk át. Miért kellene ezt a dolgot a kormánynak igazgatni? A szakszervezetek foglalkozzanak a dolgozók pihenésének megszervezésével, osszák szét a beutaltakat a szanatóriumokba, az üdülőkbe és vállalják érte a felelősséget a szakszervezeti tagok előtt. Akkor azután nekem is, mint szakszervezeti szövetségi tagnak lehetőségem lesz bírálni a központi szakszervezeti bizottságot az üdülés szervezéséért. (Derűs élénkség a jelenlevők között, taps.) Tudom, hogy a kapitalista országokban egyes lapok azt írják a mi szakszervezeteinkről, hogy nincs meg a szabadságuk, és ilyenkor arra hivatkoznak, hogy nálunk a munkások nem sztrájkolnak. Az igaz, hogy a munkások nem sztrájkolnak nálunk, de miért nem sztrájkolnak? Azért, mert a munkások és parasztok állama vagyunk. Nem lehetünk saját magunk ellen: a múltban én is munkás voltam és volt idő, amikor részt vettem sztrájkokban. Annak ellenére, hogy nagyon fiatal voltam, a munkások bíztak bennem, több ízben voltam a munkásküldöttség tagja a vállalkozókkal folytatott tárgyalások során. A sztrájk a munkások számára nem mulatság, hanem kikényszerített, szükség. Ez főképpen az orosz munkásokra vonatkozott. Nem mindenütt voltak nálunk szakszervezetek, és nem mindenütt voltak önsegélyző pénztárak. És ezért, ha egyes munkások sztrájkoltak, felélték utolsó megtakarított pénzüket és gyakran éheztek. Senki sem sztrájkol a jólét, hanem a nyomor miatt. Ma a Szovjetunióban a munkások életszínvonala és munkabére évről évre emelkedik. Nálunk sztrájkok nem voltak. A mi állami tervbizottságunk közölte a kormánnyal, hogy a nyolcórás munkaidőről áttérhetünk a hétórásra a munkabérek csökkenése nélkül; a kormány ezt a határozatot elfogadta és közölte a sajtóban. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa úgy döntött, hogy 1964-ben hatórás munkahetet vezessenek be. A kohászatban, szén- és vegyi iparban és tová"bbi ipari ágazatokban ötórás munkaidőt vezetünk be. Mondják meg önök, hogy hasonló dolog megtörténhet-e a kapitalista államban, kapitalista üzemben? Hogy a bánya vagy üzem tulajdonosa magához kéresse a munkásokat és azt mondja neki: ettől és ettől a naptól fogva leszállítom a munkaidőt és felemelem a munkabért. (Derültség, a jelenlevők között.) Ha egy kapitalistának ilyesmi eszébe jutna, akkor valószínűleg ideggyógyintézetbe küldenék kivizsgálásra, vajon egészséges-e. (Derűs élénkség.) Miért? Azért, mert az ilyen eljárás ellenkezik a kapitalista rendszer lényegével, ez a kapitalizmus alatt lehetetlen és elképzelhetetlen. A mi szocialista államunkban ez normális és természetes. Ezért nem sztrájkolnak nálunk a munkások, a szakszervezetek, ezért ösztönzik a munkásokat srra, hogy gyorsabban teljesítsék a tervet, és ezzel több anyagi értéket biztosítsanak a munkásosztálynak és a parasztságnak. Mindezt nem úgy mondom önöknek, mint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, hanem mint szakszervezeti tag. (Derűs élénkség.) Hiszen én is tagja vagyok a szakszervezetnek! (Taps.) Ennyit röviden á szakszervezetekről. És most valamit az iskolák szervezéséről országunkban. A Szovjetunióban minden gyermek ingyen tanul. Ezenkívül az állam ösztöndíjat ad a főiskolai és szakiskolai hallgatóknak. Egyre bővül a bennlakásos iskolák száma. Azelőtt csupán az arisztokraták és a nagytőkések adták gyermekeiket intézetekbe. A Szovjetunióban ezt a lehetőséget kihasználhatja a munkásosztály és a parasztság, minden dolgozó. Büszkék vagyunk a szovjet iskolák fejlődésének színvonalára. 1959-ben főiskoláinkon 108 ezer mérnök végzett. Ez nem rossz, ugye? (Taps.) Szeretném, hogyha megértenének engem; büszke'vagyok erre. Én és elvtársaim, minden szovjet ember örül ennek. Oroszország a múltban félmüveit volt, a munkásosztály a hatalmat kezébe vette, és most mi, a szovjet szocialista állam az iskolaügy terén elsők vagyunk a világon. A burzsoá országok, különösen a ter[ melés kapitalista módszerének ideoló' gusai megvetéssel tekintettek ránk: ez állítólag paraszt ország, félmüveit ország stb. Egyes hasonló tényezők felébredtek álmukból, amikor a világűrbe röpítettük a mesterséges holdat. A szovjet nép ezzel bebizonyította, milyen lehetőségek és képességek rejlenek a mi rendszerünkben, munkásosztályunkban, dolgozó parasztságunkban! (Taps.) Az amerikaiak ma minket akarnak utolérni a rakétagyártásban. Azt gondolják önök, hogy azalatt amig igyekezni fognak behozni a lemaradást, mi tétlenül, karbatett kezekkel fogjuk őket nézni? (Vidám_ nevetés.) Nem, mi előre törünk, és ők' utol nem érnek minket. Elárulom önöknek, miért nem érhetnek minket utói. HRUSCSOV ELVTÁRS NEVÉNEK KE ZDŐBETÜJÉVEL DlSZlTETT VÖRÖS ZÄSZLÔCSKÄKAT ÉS FRANCIA TRIKOLÓROKAT LENGETNEK A SZOV JET KORMÁNYFŐ ÜDVÖZLÉSÉRE NAGY TÖMEGBEN ÖSSZEGYŰLT FRANCIÁK. Találmányaink, a tudományos tevékenység érdekében legjobb erőinket mozgóstíjuk. A Szovjetuniónak 212 millió lakosa van. Minden tehetséges ember, aki nálunk tanulni akar, nem áll azon probléma előtt, hogy lesz-e lehetősége tanulni. Az állam ösztöndíjat ad neki; tanulj és ne tétlenkedj! A kapitalista világban gyakran nem az tanul, akinek képességei vannak, és aki tanulni akar, hanem az, akinek pénze van rá, hogy tanulhasson, És gyakran megesik, hogy egy fiatalember az egyetemet látogatja, tudást azonban nem szerez, csupán helyet foglal el. A mi országunkban, barátaim, a helyzet jó. Bátran nézünk a jövőbe. Békét és békés egymás mellett élést akarunk, és meg vagyunk győződve rendszerünk fölényéről. Ha valaki le akar győzni bennünket, próbálja csak meg! A legyőzést békés verseny keretében gondolom. A háborúban ma senki sem győzhet le minket! Tudják, hogy néha előfordul, hogy az apa fizikai nevelési eszközökkel igyekszik tanítani fiát. (Derűs élénkség.) Hogyha az apa nem veszi tekintetbe a reális tényeket, előfordulhat, hogy a fiú az ilyen apát megijeszti és azt mondja neki, mit cselekszel apám?! (Derűs élénkség.) 4 Alighogy megszülettünk, a kapitalista országok korbáccsal kezdtek minket nevelni. A franciák Ogyesszában, az angolok Murmanszkban, az amerikaiak és japánok Vlagyivosztokban rakták partra csapataikát, a németek és a lengyel nemesség Uk-i rajnába tört be, és a cári tábor-* nokok az ország belsejében lázadást szítottak. Minden oldalról szorongattak minket, és próbára tették erőnket. A próbában megálltuk helyünket. Minden támadást visszavertünk és a franciákat, bocsánat, kiűztük Ogyesszából (derültség), az angolokat a Murmanszkból, az amerikaiakat és japánokat a Távol-Keletről és a fehér gárdistákat elvertük. Nagyon jól tudják, hogyan ért véget a második világháború is. Most már kinőttünk a gyermekcipőkből, izmaink megacélosodtak és nem ijedünk meg semmi veszedelemtől, bárhonnan is fenyegessen minket. A szovjet emberek azonban békét akarnak. A gazdaság szocialista fejlesztésének példájával és a kommunizmus építésével természetesen elrontjuk a kapitalista világ hangulatát. Azzal fogjuk rontani ezt a hangulatot, hogy a szovjet embereknek lesz a legrövidebb munkaidejük, legmagasabb munkabérük, a legjobb lakás- és kulturális feltételeik. Próbálják ezt a kapitalisták megadni munkásaiknak! (Derültség.) Versenyezni fogunk tehát, és a dolgozó nép maga dönt arról, hogy mi jobb, a kapitalizmus vagy a szocializmus. Nem mi, a Szovjetunió fogunk arról határozni, hanem minden ország nemzetei, és ez a békés egymás mellett élés, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás politikája. Ennyit röviden a mi helyzetünkről. A szovjet határok nyitva állnak a barátok előtt, hívjuk a vendégeket, de fegyver nélkül. (Derültség.) Népünk régi szokása szerint a jószándékú vendéget kenyérrel és sóval fogadjuk, de azoknak, akik fegyverrel törnek ránk, hasonlóképpen válaszolunk. (Derűs élénkség, taps.) Ügy gondolom, hogy most már befejezhetném beszédemet, és hogyha kérdéseket tennének fel, szívesen meghallgatom őket és lehetőség szerint válaszolok rájuk. Hruscsov elvtárs válaszai a szakszervezetek képviselőinek kérdéseire A For c e O u v r i e r e szakszervezeti szövetség képviselőjének kérdése: Amikor tudomást szereztem látogatásáról, nagyon örültem annak, hogy ellátogat hozzánk. Ebből az alkalomból két kérdést szeretnék intézni önhöz: 1. Mi különbség van egy mérnök fizetése és egy munkás bére között? 2. Politikai dolgozó-e a szakszervezeti szövetség funkcionáriusa? HRUSCSOV: Megmondhatom, hogy a különböző iparágakban és különböző pályákon különbözők a bérek. Példaként a szénipart említem, melyet mint hajdani bányász, jól ismerek. Jöjjenek el hozzánk a Donyec-medencébe, s láthatnak majd sok olyan bányászt, aki a préselőgépet kezeli és kétszer annyit keres, mint egy bányamérnök. Ami a fémmunkásokat' illeti, egy mérnök fizetése mintegy 30-40 százalékkal nagyobb, mint egy szakképzett munkásé (fejből mondom ezeket az adatokat. nem biztos, hogy egészen pontosak). KOSZIGIN: Pontos adatok. HRUSCSOV: Egy szakképzett és <*gy nem szakképzett munkás bére között kb. 30 százalékos a különbség. SZÖ 4 * 1960. április 5. A szocialista építés időszakában a munkadíjazás fő elve minden egyes dolgozó anyagi érdekeltségének elve. A bér szükségképpen olyan legyen, hogy minden egyes munkást és mérnököt tudásának és szakképzettségének fokozására serkentsen. Csak így növelhető a munka termelékenysége, hogy anyagi javakat teremtsünk és biztosítsuk a nép életszínvonalának állandó emelkedését. Most, amikor hazánk a kommunista építés időszakában lépett, az a tendenciánk, hogy fékezzük a magas fizetések emelését és igyekezzünk az alacsonyabb fizetéseket emelni, hogy minden dolgozót egyenlően díjazzunk munkájáért, mert a kommunizmusban . az az elv lesz érvényben: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A szovjetország ezen az úton halad, s mi ezt a politikát folytatjuk a munkadíjazás terén, hogy fokozatosan megvalósítsuk a kommunizmus említett fő elvét. Most pedig a másik kérdésre válaszolok: Politikai dolgozó legyen-e a szakszervezeti szövetség funkcionáriusa? Nálunk a szakszervezeti funkcionáriusok a Szakszervezeti Szövetség (Folytatás az S. oldalon)