Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-23 / 112. szám, szombat

már egyetlen egy cselédház sincs, hat családnak van autója, 111-nek motorkerékpárja. Háromszáztizenkét rádió van a faluban, 83 mosógép, há­rom hűtőszekrény, tizennyolc gramo­rádió és ötven televíziós készülék. Az anyagi jólét magával hozta a szórakozás, a művelődés utáni vágyat is. A gyönyörű, impozáns új kultúr­házban több mint háromezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére. S aho­gyan mondják, még ez is kevés. Úgy­szólván nincs család, ahová valami­lyen újság ne járna. Ezzel kapcso­latban a postán adják a felvilágo­sítást. — A háromszáz család közül ket­tőszázötven járat napilapot. Ezenfe­lül minden hónapban kétezerötszáz­harminc különböző folyóiratot kézbe­sítünk ... Ezek azok a dolgok, amelyeket csak az vehet számon, aki hosszabb időt tölt a faluban, de sok olyan dolog is van Bajčon, ami — ahogyan a bará­tommal is megtörtént - az átutazó figyelmét is megkapja. Ilyen például a neon-fény. Hat évvel ezelőtt még petróleum égett a lámpákban. A régi kastélyból, amely még egye­düli emlékeztetője volt a földesurak, ispánok korszakának, másfélmilliós költséggel olyan kultúrházat csinál­tak, hogy messze környéken párját ritkítja. Inkább kultúrpalotának ne­vezhetnénk, mint kultúrháznak. A templom, amely már Bajčon úgy is kivénhedt, mellette még hivalkodó tornyával is eltörpül. Olyan ez éppen, mintha a megtestesült új, a fejlődő állna szemben a régivel, az idejét múlttal, kegyvesztettel, mintha erő­A minap egyik földimmel (gőmöri „legény" az is), Nové Zámkyból Ko­márnóba utaztunk. Kocsink alig fut­hatott öt-hat kilométert a széles, aszfaltozott úton, amikor barátom így szólt: - Hát ez meg milyen város? - Város? - szaladt ki számon a kérdés -, nem város ez, hanem Bajé, egy kisfalu. A név azonban barátom előtt is ismeretes. Azt mondja: - Itt van az az országos hírű ál­lami gazdaság ugy-e? Ez az utcai neon-világítás tévesztett meg... Ilyet még csak városban láttam ... Hát igen, Bajčon is megváltozott az élet. A hajdani cselédek ma közel 8000 hektárnak gazdái. Nagy és nagyszerű gazdaság a bajéi. Sokat írtunk már arról, milyen szép eredményeket érnek el a gaz­daság dolgozói. Irtunk a szocialista munkabrigádokról, a kiváló dolgo­zókról, a munkaszervezésről, az em­berek pompás, alkotó képességéről, ragaszkodásukról az újhoz, a haladó­hoz, a jobbhoz. Most azonban egyet ­mást arról szeretnék elmondani, ho­gyan élnek a volt cselédek, a herceg­prímás rabszolgái, ezek a nagyszerű munkaszerető emberek? Jelenleg 300 család lakik a község­ben. A többi falvaktól abban különbö­zik, hogy néhány kivételével úgy­szólván valamennyien cselédek voltak. Valamennyien a hercegprímás úr feneketlen zsákját iparkodtak degesz­re tömni. Persze ez sokszor sikerült. A munkából sosem volt elég. Telhe­hetetlen volt az intéző is, akár a pap zsákja. Ám ha a régi letűnt világról aka­runk egyet-mást felidézni, hívjuk hi­teles tanúnak a múltat, llcsik Gyu­lát, aki 59 évet élt le Bajčon, akinek ismerőse a múlt és jó barátja a je­len. Az őszhajú Gyula bácsi most a gazdaság igazgatóságán dolgozik. Olyan mindenesféle, aki ért a kazán­fűtéshez, a vízvezetéket is meg tud­ja javítani, de a telefonközpontban is oly fürgén bánik a készülékkel, akár egy „postáskisasszony". Délidőben nyitom az ajtót, Gyula bácsi van a telefonközpontban. A szolgálatos ebédre ment, most ő helyettesíti. Ilyenkor ebéd idején nem sok a munka. Neki is van rá ide­•je, hogy kibontsa a hazait. Kenyér, jókora hazai füstölt kolbász kerül az asztalra. - Hát miről is volna szó? — kér­di mosolyogva. — Hogy miként éltek a cselédek ? Ha nagyon akarja ... Nem beszélek senki másról, csak ma­gamról. Az én életem se jobb, se rosszabb nem volt, mint a többieké. Mint apró filmkockák illeszkednek egymáshoz az emlékek. Pár mondat­ban sivár, kilátástalan élet elevene­dik meg. A hatvanadik évet koptató Gyula bácsi most mint 13 éves legényke lép elő. Apját Ferenc Jóska hadba hívta. Hárman maradtak édes anyja nyakán. Három gyerek kenyérkereső nélkül, s a Gyula gyerek szivében a remény­nyel: ha apa hazajön, taníttatni fog­ja. Ez a szülői ígéret úgy égett ben­ne, mint a faggyúba mártott fáklya. Ez adott neki erőt ahhoz, hogy már 13 éves korában apja helyére lépjen fel komencióért. Hajnali háromkor édesanyja sírva költötte. Mindkettő­jük szeme könnyben -ázott, amikor felrakták a jármot az ökör nyakára. A visszavárás volt egyetlen örömük — mindaddig, amíg a postás el nem hozta a feketepecsétes levelet... Az emlékek között kutatva már az élemedett Gyulát találjuk. Négyen laknak egyetlenegy szobában. A kony­hán négy család osztozik. így él a prí­más úr „keze alatt" a többi cseléd is. Gyula már lemondott a tanulás­ról, de a lemondás új gondolatnak adott helyet. A családban apja helyét foglalta el. Szinte apa módjára törő­dött a családdal. Elhatározta, ha éhezni fognak is, öccsét iskolába já­ratja. Tanult embert farag belőle. Elérkezett az idő, hogy az öcsköst — bár éleseszű volt a gyerek — sok huzavona után felvették a Nové Zám­ky-i gimnáziumba. Egy év sem telt bele, amikor a gimnázium igazgatója hivatta Ilcsiknét. Szép szavakkal adta tudtára, hogy ne járassa fiát tovább iskolába. Kinézik az osztályból. A gye­rek, igaz, jól tanul, — mondta a ta­nár — csak hirtelen kezü. Az úri­gyerekek csúfolják származása miatt, ó meg nem hagyja magát. „A nagy­ságos és tekintetes papák már több­ször jártak nálam ... Nem szívesen tanácsolom, mégis azt kell monda­nom: adják a fiút inkább valamilyen mesterségre ... Az utolsó falat kenyeret, kolbászt is megőrölte már a foghíjas száj. S mielőtt búcsút mondana a múlt­nak, így emlékezik:­- Se öcsémből, se belőlem nem lett semmi. A többi cseléd sorsa is csak tizenöt esztendővel ezelőtt vál­tozott. Közel negyvenöt évet éltem a múltban, de csak egyetlen egy esetre emlékszem, hogy magamfajta ember gyereke érettségizett. Ma meg ... Ez a félbeszakított mondat a híd, amely beszélgetésünket a múltból a mába vezeti, amely mögött egy új, tartalmas élet tárul elénk. Ám hagy­juk, hadd mondja el Gyula bácsi, ami a nyelvére tolakodott: — Ma meg — ismétli — lassan több lesz a tanult ember, mint az olyan, aki csak a kötelező iskolát járja ki. Nem szívesen szólok má­sokról, a múltat is magamon keresz­tül mondtam el s a mánál is ragasz­kodom ehhez. Sőt, ha akarnám, sem tudnám megmondani, például mennyi fiatal érettségizett már Bajčon, vagy mennyi járt főiskolára. Azt azonban tudom, hogy az én fiam már tanult ember. Katonatiszt. A nép katoná­ja... Azt is tudom, hogy nincs már közös konyha. Szép, tágas, egészséges lakásban lakunk. Gyula bácsi nem tudja, nem is tud­hatja, annál jobban tudják a helyi nemzeti bizottságon, mennyi fiatal „cselédgyerek" tanul. A szürke szá­mok igen nagy dolgokról beszélnek. Csak a múlt év során 28-an érettsé­giztek, s 18-an fejezték be a mező­gazdasági főiskolát. Tudják azt is, hogy a 300 családot számláló faluban A Dolgozók Otthona Mit mutat a Fil'akovói Állami Gazdaság munkaversenye N áluk fejő fejővel, etető etető­vel, udvar udvarral versenyez a nagyobb terméshozamért. Ki korán kel, aranyat lel — mondja a köz­mondás, vagyis ahol alapos gondot fordítanak a szervezésre, ott az eredmény sem marad el. így tettek a Fifakovoi Állami Gazdaságban is. Az igazgatóság már. az évi terv kidolgozásakor gondolt arra, hogy csak úgy indulhatnak sikerrel a har­madik ötéves tervbe, ha eredmé­nyesen fejezik be a második ötéves terv feladatait. Ennek érdekében a dolgozókkal megismertették az évi feladatokat s megszervezték a mun­kaversenyt. Az állami gazdaság 21 udvarán 16 csoport a növényter­mesztésben s 70 egyén az állatte­nyésztésben versenyez, akik vállal­ták, hogy a tervbe vett mennyiségen felül 647 907 korona értékben több árut termelnek. Az első negyedév eltelte után, mi­kor áttekintést nyerünk az ered­ményekről, az a meggyőződésünk, hogy feladatukat jóval túlszárnyal­ják. Nem csoda, mert a dolgozók javarésze odaadóan végzi munkáját. Nézzük csak Plavucha Ilonát, a fi­fakovoi udvar fejőnőjét. Először is arra ügyel, hogy az állomány a napi takarmányadagot megkapja. Ha csak egy kevés is hiányzik, azonnal köve­teli. Napi fejésátlaga tehenenként 8,44 liter, amivel 127,8 százalékra teljesíti kötelezettségét. Közel áll I hozzá Kubinec Ferenc, a Buzica Dó- I ra-i udvarról, aki 120 százalékra tesz eleget feladatának. Ugyancsak nagy gondot fordít a pontos takarmányadagolásra Málček János, a monosai udvar hízómarha­állományának etetője. Míg az előző hónapokban rendszertelenül kapta az állomány a takarmányt, most napi ellenőrzést vezetett be, aminek az lett az eredménye, hogy a januári 83 dekás súlygyarapodás márciusban 103 dekára szökkent. S ezzel 134 szá­zalékra növelte negyedévi termelé­sét. Szép eredményt mutat Bankó Jánosnak, a Buzica Dóra-i udvar ser­tésgondozójának negyedévi értéke­lése. A tervezett 6339 kg helyett 7799 kg húst termelt. A' malacok körül szorgoskodó Csányi János pe­dig a napi 28 deka súlygyarapodás helyett 38 dekás gyarapodást ért el. A munka bármely szakaszáról még sok kiváló dolgozót lehetne kiemel­ni, akik révén az állami gazdaság az első negyedévben a sertéshúseladást 140, a marhahúseladást 115, a tojás­eladást pedig 233 százalékra teljesí­tette. — Az előző évekhez képest sok­kal szebb eredményeket értünk el — mondja Fekete Gyula munka- és bérelőadó. Átlagban véve egy. da­rabra és napra 12-14 százalékkal nagyobb a termelés, s ami a bér­alapot illeti, 210 ezer koronával ke­vesebbet merítettünk ki, mint ta­valy. Ezt úgy értük el, hogy az egyes részlegekben felülvizsgáltuk az al­kalmazottak számát és ahol felesleg mutatkozott, áthelyezést hajtottunk végre. i A további beszélgetés alapján Fe­kete elvtárs azt is elmondja, hogy a takarmányszállításban is jelentős megtakarítást érnek el. Ogy terve­zik, hogy a takarmánykeverékek és a csalamádé nagy részét szakaszos legeltetéssel a határban etetik fel. Ezzel a módszerrel nemcsak, hogy olcsóbbá teszik a termelést, hanem az állatok egészségét is védik, mivel a friss levegőn tartják őket. Bár a versenyben álló növényter­mesztő csoportok munkáját még nem tudjuk aszerint értékelni, hogy mennyit termeltek a köz számára, mégis elismeréssel kell'szólnunk ed­digi tevékenységükről. A trágyát mind a földbe juttatták. A korata­vasziak vetéséhez idejében előké­szítették a talajt. Nyújtott műszak­ban és vasárnap is dolgoztak. Hogy mennyire ügyeskednek, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy a šídiek már április 10-én cukorré­pát saraboltak, • 11-én pedig a fil'a­kovoiak is hozzáfogtak a szép so­rokban zöldellő cukorrénsi srrpbolá­sához. Tlyen körülmények között min­iden remény megvan, ahhoz, hogy a további negyedéveket is si­kerrel zárják s bizonnyal elérik, sőt túlteljesítik a rájuk váró termelési feladatokat. Benyus József tői duzzadó ifjú daliával állna szem­ben egy aggastyán, hogy bajt vív­janak. Akik látják, megmosolyogják, maga a „vén lovag" is tudja: ideje lejárt... A betonút túlsó felén, majdnem a kultúrházzal szemben, három évvel ezelőtt még istálló állt. A gazdaság anyagi támogatásának és a bajéiak szorgalmának következtében ezen a helyen áll a „dolgozók háza". Szép, emeletes épület. Hatalmas étterem van benne, ahol ízletes ételeket tá­lalnak a bajčiaknak, s az idegent is szívesen látják. Az emeletes szép tá­gas szobákban a mezőgazdasági ta­nonciskola nem bajči tanulói laknak. Ebben az épületben van a helyi nem­zeti bizottság, itt rendel Erika Si­moničová doktornő, aki a bajčiak egészségére vigyáz. Itt van a fogor­vosi rendelő is ... Bajé azonban tovább épül, szépül. A dolgozók háza előtt létesített fü­vesben már szökőkút építéséhez fog­tak. A nőbizottság kezdeményezésére több mint 100 asszony vett részt a gyermekjátszótér elkészítésében. S a játszótérrel szemben, a lombos fák alatt, már traktor egyengeti a talajt. Itt lesz Bajč legöregebb nemzedé­kének pihenőhelye. Ez lesz az „öre­gek kertje". A falu fejlesztési terve azonban nemcsak a legfiatalabb és a legöre­gebb t nemzedékre gondolt, hanem azokra is, akik mind a két nemze­déknek fáradhatatlan munkával meg­teremtik az egyre szebb életei. Az ő számukra néhány hónap múlva el­készül a hatalmas fürdőmedence, olyan, amelyben nyugodtan rendez­hetnek még úszóversenyt is. Mellet­te egy másik, kisebb medence a gye­rekek részére. Távolabb már az új szabadtéri színpad körvonalai bonta­koznak ki. Igaz, pillanatnyilag még csak terv, de amit a bajéiak elhatá­roznak, azt már eleve megvalósított­nak kell tekinteni. Hisz tavaly még a fürdőmedence építése is terv volt s az idén már fürödni fognak benne. Jókai tolla kellene ahhoz, hogy ezt a nagyszerű fejlődést teljes nagysá­gában, a maga szépségében tudja visszatükrözni, bemutatni azt, micso­da erő, alkotókészség a nép, ha nem tartják szolgaság béklyójában kezét, józan eszét. Nincs földbirtokos, nincs ispán, a régi cselédek és gyerekeik irányítják a gazdaságot, saját sorsukat. Srámek Ferenc, a volt cseléd gyereke, a gaz­daság igazgatójának a helyettese. Hajtman József, mint agronómus kényszeríti egyre nagyobb termésho­zamra a hektárokat. Sladký Elvira, mint a tanonciskola nevelője, az új nemzedéket készíti elő az életre. SZARKA ISTVÁN FOKOZZUK a talaj táperejét A föld termőbbé tétele nemcsak' a lecsapolástól, az alagcsövezéstől, hanem jelentős mértékben a talaj szerkezetének megjavításától is függ. A talaj táperejének növelését kétségkívül a helyes trágyázás segíti elő, melyet különféle módon, zöld­trágyázással, a komposzt adagolásá­val, szerves- és műtrágyák alkalma­zásával érhetünk el. Miért csak 25 százalék? A Banská Bystrica-i kerületben a tervek szerint évente a szántóföl­dek legalább 25 százalékát kell ellát­ni kellő mennyiségű istállőtrágyá­val. Ez annyit jelet, hogy 55 ezer hektár földön szükséges évente a szerves trágyát alászántani. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az előirányozott földterülete­ket a kerületben nem képesek ellát­ni trágyával, ami nagy hátrányt je­lent a talaj táperejének növelésében. Noha az istállótrágyát részben zöld­trágyával is lehet pótolni, a kerület­ben ennek a feltételeit sem terem­tették meg. Éppen ezért nagyon fon­tos, hogy a föld humusztartalmának fokozása érdekében nagyobb lendü­lettel fogjanak hozzá a komposzt készítéséhez. Legalább 50 000 köbméter komposztot kell készíteni Április második feléig a kerület mezőgazdasági üzemei a tervezett 50 ezer köbméter komposzt helyett csupán 23 ezer köbméter elkészíté­sét biztosították. A komposzt készí­tésére alkalmas nyersanyagbázis le­hetőséget nyújt arra, hogy a ter­vezett mennyiséget előállíthassák, de eddig nem használták ki teljes mér­tékben a rendelkezésre álló lehető­ségeket. A komposzt készítésére al­kalmas hulladékanyagok, a cukorgyá­ri mész, a halastavakból nyert iszap, lenhulladék, faframu eddig felhasz­nálhatatlanul hever, pedig a talaj­nak nagy szüksége van rá. Minden mezőgazdasági üzem leg­fontosabb feladata gondoskodni nem­csak a tervezett komposztmennyiség előállításáról és a talajba való jut­tatásáról, hanem arről is, hogy fo­lyamatosan minden egyes hektár me­zőgazdasági terület megfelelő meny­nyiségű szervestrágyához jusson. Ak­kor helyes a trágyázás, ha a kom­posztból hektáronként legalább 2 köbmétert juttatunk a talajba. Egyre hasznothajtóbb az állami gazdaság állatállománya. A komposzttrágya készítésére ke­rületi méretben igen jelentős moz­galom indult, melyben részt vesznek az iskolák, az ifjúság és a társadal­mi szervezetek. Ám helyénvaló len­ne, ha ez a fontos célkitűzés áthat­ná a nemzeti bizottságokat is, ame­lyek a faluszépítési akció során je­lentős mennyiségű komposzttrágya készítését segíthetnék elő. (th) ÜJ SZÖ 5 * 1960. április 23.

Next

/
Thumbnails
Contents