Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-23 / 112. szám, szombat

Ghana a világ legnagyobb kakaószál­lítója. Szinte egész élete összeforr a kakaóval. Nagybetűvel kellene írni ezt a terményt ebben az országban, mert a lakosság egyharmadának ad meg­élhetést. A kakaó világpiaci árának kedvezőtlen ingadozásai egyaránt megrázkódtatják a kistermelők ház­tartását és az államkincstárt. Az em­ber kész volna rá megesküdni, hogy Ghana a kakaó bölcsője, Ghana hozta világra e terményt. Annál hihetetlenebb a történelmi valósúg. Ugyanis 80 évvel ezelőtt bizo­nyos Tetteh Quarshie christiansborgi kovács hozta be feltűnés és kérkedés nélkül az első kakaócserjéket a közel­ben fekvő Fernando Poo szigetről, a Guineai öböl kanyarulatában elterülő spanyol gyarmatról. Ha ma élne, elég gondot okoznának neki úttörő tettének következményei. Én is sokat gondolkodtam rajta, ami­kor tavaly ősszel Ghanában jártam és alkalmam volt személyesen megismer­kedni a kakaóval, persze nem úgy ahogyan fogyasztják, hanem künn a kakaóülte t vény eke n. Ugyan miről tűnődne velünk a néger kovács, ha élne? Sok mindenről. A gyarmatosítók rá­kényszerítették a kakaó termesztését a ghanaiakra, hogy olyan mennyiség­ben lássák el vele a •tőkés piacot, amely szinte monokulturális jelleget kölcsönzött az ország mezőgazdasá­gának. Ezért az itteni parasztok nem képesek elég elemi fontosságú élelmi­szert előteremteni saját szükségletük­re. A mezőgazdaság monokulturális jellege pedig a kakaó ingatag világ­piacához köti Ghánát, mely ennek kö­vetkeztében nem egyszer a tönk szé­lére jutott Égbekiáltó tény, hogy Ghana a kakaóbabokat szállítja ki, me­lyeket azután Angliában, Amerikában, Hollandiában stb. dolgoznak fel. A gyarmatosítók még kakaófeldolgozó ipart sem akartak létesíteni Ghanában (nem is volt az országnak semmilyen ipara). De az országban a kakaó él­vezete ismeretlen. Tetteh Quarshie nagy ajándékot hozott honfitársainak, de nem vették hasznát. A Ghámiban kakaóhegyekkel rendelkező gyarmato­sítók étvágya pedig nőttön nőtt: az idegen társaságok 1896-ban még csak 4 vagonnal vittek ki, de 1924-ben már 220 ezer tonnát, 1937-ben pedig 300 ezer tonnát szállítottak ki, tehát egy­harmadát annak a mennyiségnek, ame­lyet világviszonylatban ital vagy cso­koládé formájában élveznek. Tetteh Quarshieríak bizonyára más szándéka volt. Lehet, hogy úgy kép­zelte el, mint P. K. Quaidoo, a függet­len ghanai kormány minisztere, aki 1 kijelentette: A kormány az egész4 gazdaság szerkezetének megváltozta- j tására törekszik, arra, hogy a gaz- ^ daság aránylagossága megfeleljen az j ország szükségleteinek. } A ghanai kakaó történetét csak H azért említettük, mert remekül szem- i lélteti, hogyan garázdálkodtak a gyar- } matosítók az országban. j AZ ARANNYAL KEZDŐDÖTT Ghana csak 1957-ben nyerte vissza j szabadságát, s azelőtt Aranypartnak nevezték. Ebből arra következtethet ­nénk, hogy nem kakaóban, hanem aranyban bővelkedett. Igen, az aranytól kapta nevét az or­szág, de meg kell mondanunk: vér és a tenger sós vize tapad hozzá. Az arany jelenti Ghana modern történe­tét, a „civilizáció" történetét. Ez a „civilizáció" akkor jelentkezett, ami­kor ide vetődött Joe de Santaroo és Pedro d'Escabaro, s az arany fényétől elvakulva már a XV. században erődöt építettek Ghana partvidékén ELMINA (aranybánya) néven. Az idők folyamán a portugálokat a hollandok, a hollan­dokat az angolok - a gyarmatosítás legnagyobb művészei túrták ki. De hát, mint ahogy kakaót se láttam inni itt az embereket, úgy, az arany­nak sem láttam a színét. Még annyi aranyat sem találtam, mint amennyit az angol Thomas Wyndham elsőként vitt mutatónak hazájába. Mihelyt tu­domást szereztek róla az angol tár­saságok ügynökei, kezdetét vette a nagybani fosztogatás. Több mint ezer méter mélyre fúrtak, gazdagodtak és hájasodtak Ghana igazi urainak, a bennszülötteknek rovására. Idegen, elsősorban angol társaságok szolgála tában még ma is körülbelül 22 ezer bennszülött foglalkozik itt aranyásás­sal. 1955-ben 27 tonnát fejtettek ebből a csábító fémből. \lRO D ALOMRO L - KÖ NWEKRÖ - Cseh és szlovák elbeszélők František Kubka: ESTÉK A FEKETE-TENGER PARTJÁN SPÍ1I ffliH^ A z akkrai egyetem központi épülete. Gyüre Lajos: SZÁRNYAK Nagy Lajos: Tátrai kaland Testetlen testtel repülök. ... és elindultam egyedül, Bár Ikarus — szárnyam nincsen, zöld fények közt, neki az égnek. szállok, föl, föl, s nem szédülök Köröttem harsogó tavasz, ­- széttöröm földi bilincsem. a bércek rózsaszínben égtek. A sistergő tüzes holdak fényes csóvája nem éget. Tudásból készült pajzsomat csórbítlan tartom elébe. S hol a magasság és mélység, a „lent" és „fent" érthetetlen, hol nincs más, csak üde kékség — mint tóba, ott belé vetem forró gondolatom üszkét, és megfürdetem, mint gondos gazda a lovát, a büszkét, hogy tovább vigyem kibontott vággyal, friss kedvvel előre, — s mert tudás szárnyain szállok, tőle kapok új erőre ­nyílnak előttem csodás világok. Petrik József: És mentem zúgó fák alatt, . és hívtak zengő vízesések, meghôkkeňt őzikék körül halvány virágok kergetőztek. A csúcsra-jutás volt a cél, de gerlék szálltak rá kezemre, s egy huncut mókus kedvesen mogyorót szórt minden zsebembe. És jöttek szörnyű nagy sasok, és szárnyukkal megsimogattak, és jöttek barna, gyöngyszemű medvék és sok-sok mézet adtak. Aztán a habzó fii közé, gyöngyvirág-ágyra lefeküdtem . .. - Erre a csúcs is odajött • s jóságát szépen megköszöntem. Ghana gyémántját, mangánját és bauxitját ugyanaz a sors érte, mint aranyát. Egy alkalommal Ghana egyik főutcáján sétáltam, amikor izgatott emberek zajgó csoportjára lettem fi­gyelmes. Kérdezösködésemre elmon­dották, hogy valaki gyémántot vesz­tett el azon a tájon és együtt kere­sik. Legalább nem lesz idegeneké az elveszett gyémánt - gondoltain ma­gamban. Mert a mangán, a bauxit és a gyémánt is ugyan oda jut, ahová a ghanai arany: idegenek tulajdonába. Mégis: Ghana jelenét össze sem le­het hasonlítani múltjával. A néhai Aranypart angol gyarmat 1957. már­cius 5. 24 órájától kezdve önálló állam lett Ghana elnevezéssel. Ma már gyor­san távolodik a gyarmati múlttól. Ki­vívta politikai függetlenségét, s most harcolnia kell gazdasági függetlensé­géért is, hogy az ország kincsei a ghanaiakat illessék meg. Nem lesz könnyű és rövid harc, de gazdasági önállósága nélkül Ghana soha sem le­het szabad JOZEF VALENTINI Az elmúlt esztendőben érdemes művész címmel kitüntetett Franti­šek Kubka nevét már megismerhet­ték olvasóink. Néhány esztendővel ezelőtt a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó megjelentette Picasso galambjai című elbeszéléskötetét, Budapesten pedig kiadásra került az Önnek szól, Truman úr című több­nyire politikai vonatkozású szatírái­nak gyűjteménye. Kukba mint diplomata hosszabb időt töltött Bulgáriában és ott na­gyon a szívéhez nőtt a múltban so­kat szenvedett, súlyos megpróbálta­tásokon átesett bolgár nép. Megis­merte történetét és felismerte, hogy az évszázados török iga, majd ké­sőbb a fasiszta rabság sohasem tudta megtörni, s a rettentő vérál­dozatok ellenére sem tűnt el a tör­ténelem színpadáról, mint számta­lan hasonló sorsú nép. A régmúlt karakán, keményfejű lázadóinak hősi tetteit megtanulta tisztelni és be­esülni éppúgy, mint Dimitrovnak és társainak önfeláldozó harcát a belső reakciós erők és a fasizmus barbársága ellen. E bőséges tör­ténelemismeret, a hős hazafiak tisz­telete igen elevenen párosul a bol­gár hegyivilág varázslatos tájainak, a tengerpart elbűvölő színeinek szeretetével. Üj könyve, az Esték a Fekete­tenger partján nyolc mesét tartal­maz, melyeket Szentkonstantinban, egy kies fekete-tengeri kis fürdő­helyen mesél el nyolc vendég Pavel Nyikolajevics Scsukov orosz tábor­nok ötvenedik születésnapja tiszte­letére. A nyolc elbeszélést egy ke­rettörténet foglalja össze, amely némi rokonságot tart Boccaccio De­kameronjával. Összehasonlításunk azonban csupán a külső keretre vo­natkozik, mert míg Boccaccio va­lamennyi meséjében meg tudja őriz­ni az egyéni elbeszélő hangot, azt a közvetlenséget és bájt, amelyet az élő, természetes beszéd jellemez, Kubka ezzel a könnyed közvetlen­séggel, az elbeszélő hang frissessé­gével nem egy történetében adósunk marad. Különösen az első este mesélő­jének, Vszevolod Sztefanov történe­lemprofesszornak krónikás modor­ban elbeszélt története a kegyetlen Kalojan cárról nélkülözi ezt a fris­sességet. A középkorban, a keresz­tes háborúk idején lejátszódó el­beszélésbe túlsók adatot zsúfol az író. sokkal több benne a vetélkedés, hitszegés, szerelmi bosszú, gyil­kosság, öldöklő harc, amennyit az ilyen történet valójában elbírna. Az anyag nem áll össze olyan törté­nelmi freskóvá, amelynek égő vörös színei elevenebben megmaradnának az olvasó emlekezetében. A renge­teg adat és szereplő közt megsza­kad a mese fonala, elvész Kalojan cár véresárnyú, de barbárian nagy alakja. Ugyanolyan fárasztó a Hogyan kapta meg Ivan Siskin a keresztet vagy az Andrej pópa. Kitűnő tárgy­ismeret, aprólékos pontosság az epi­zódokban, amelyek azonban nem bi­lincselnek le és nem rendítenek meg, csak a két elbeszélés utolsó lapjain, a hősök halálában érezzük a nagyságot és hősit, amelynek jel­lemzésére és kihangsúlyozására Kubka törekszik. A Bolgár ballada tömör rövidsé­gével megadja a nagyságnak ezt a lenyűgöző hatását, ugyanúgy a Thompson őrnagy kihallgatása is igen eleven és drámai, a Légitámadás e tekintetben valósággal remekbe van faragva és A partizán nem hal meg - eltekintve néhány sallangos, szó­lamszerű mondatától — kitűnően ér­zékelteti második világháború par­tizánharcainak hősiességét és tragi­kumaival is felemelő jelentőségét. A történetek közt Kubka művé­szileg a legerősebben formálta meg Torna Visonov találkozását egy ha­lálra ítélettel, aki Júdás fejének meg­festésére inspirálja. Nem új a tör­ténet:, mégis eredetinek és meg­rendítőn hat: Visonov a sátánian deformált arcú elítéltben felismeri, hogy ugyanezt az arcot tizenhárom esztendővel korábban megfestette Krisztusként megindító szőkeségé­ben, mint a szeretetnek, és alázat­nak, a jóságnak és nemességnek szimbólumát. íme, az arany, a va­gyon démona ezt tette az ember­rel: kéj vágyó, asszonytipró gyilkos­sá, útonálló rablóvá torzította, aki­ben minden nemes érzés elhalt a vagyonszerzés ördögi ostora alatt. Hubik István fordítása megérdemli a legteljesebb elismerést. Különösen szépen és hűen tolmácsolja -a mű eredeti költőiségét, s a hosszabb elbeszélésekben gondosságával és ízes nyelvezetével jelentősen hoz­zájárul a fárasztó részek élvezhe­tőségéhez. ; Hela Volanská: MÉREG i Politikai vagy eszmei tekintetben munkájának elmélyültebb és qon­; semmi t e le kifogást nem emelhetünk dosabb megírására szorítkozik, meg­;Hela Volans..3 Mereg című regénye javította volna a regény túl laza, . ellen, amelynek magyar fordítása szétfolyó szerkezetét és művészileg : kozos konyvkiadasi egyezményünk i s eredményesebb alkotást kaptunk ; keretében nemrég jelent meg Bu • dapesten és nálunk. volna. így a sok szál közt elvész a tulajdonképpeni ' mondanivaló, a Volanska jól ismeri a szlovák fa- tűl apróra tördelt mozaikokból nem : sízmus lényegét, tisztában van okai- áU össze a nagyvonalú kép> ameI y :yal és következményeivel, pontosan lenyűgözve, mindvégig lebilincselne, le tudja merni, hogy mérge milyen fogv a tartana mélyen hatolt az államapparátus és Nem t ag adható, hogy amellett van­kozigazgatás szervezetébe, s milyen nak szépe n , rt epizódok, mint torzító hatással volt a jellemekre, például a petróleummal kezelt to­mifele csalások es gaztettek elkove- r okgyíkos gyerek halála és általá­tesere ösztökélte a gyengebbeket. ban Jó a kórház nyomott lé k ö I nyaTlnny iň icmorľ a nüf.i7miic .. . . ö Ugyanúgy jól ismeri a nácizmus karakterét és azt a szerepét, ame a személyes tapasztalatokból eredő helyes megfigyelések az ápoló nő­. lyet itt az úgynevezett Szlovák Ä1- vérekrő l_ a z betegekről és :lam idején betöltött. Ez az alapos orvosokr61i mégis min de nütt az az : le készültség és tudás azonban leg- érzésünki h a kevese bb sokkal ; leljebb egy tortenelmi korrajz egyes többet adott vo]n a ­s az író eltö­reszemek helyes íelvázolasára bi­: zonyulna elegendőnek, ha ugyanak­kor FÉLTELEK. Máskor is szoktam: a virrasztás öselemem; csakhogy most kaszárnya bejárat az örlieKsm. Kilenc lépés egyik saroktól a másikig; ez már Rend, a nyomok a lábat maguk viszik. Megállok néha — nem gépezet, ember vagyok! körülfigyelnek ártatlanul törpe-zajok. Olyan lett, mint egy régi május lehellete, amely szemem illatpárával lehelte be. — Be jól is esnék felszárító friss fuvalom: a békét tudva ott pihenni oldaladon. — De ha most én és ezren mások, bajtársaim, • akik kilencet lépünk egymás lábnyomain, \l Minden nesz foglyom, s okát nyombar . s félmásodperces lépttel mérjük felkutatom, az éjszakát — csak a te apró lélegzésed ha félreállnánk — ki tudja mi nem hallhatom. szakadna ránk...?! Tán hallanálak: görcsös jajjal kiáltanál ... — de féltelek, hát itt virrasztok a kapunál. kéltsége, a regény két mottója, a , .. . ... hippokratészi mondás: „A gyógyítás nem párosulná szemelyi elme- művészete iránt SZRrete t ^ _ hni fal/ann icmprptp IrlŕPI amp- , , . ,, . „ . , r , ,„ az emberszeretet" es Friedrich Wolf szava: „Gazság nem harcolni ott, nyékből fakadó ismeretekkel, ame lyek egyfelől az illegalitásba került kommunista párt tevékenységére, ^^oí" harcolni" kell" - sokkal ele­masfelol egy Vagmenti varoska kor- vonebben> müvészibb hatással j u_ hazanak eletére vonatkoznak. ^ volna érvényr e. A felkészültség es alapos tárgyi A . kiadását e fogyatékos­*íľ Ságok ellenére is fontosnak^ hasz­jedelmes, túlméretezett, csak né mely fejezetében érdekesen meg­írt regényének. A hatalmas élmény nosnak tartjuk, mert Dominik Tatarka A plébános köztársasága című re­. . ,. . , ,-V gényének kiadása óta 1958-iq Vo­anyag es tárgyi Uidas, a tiszteletet « anská könyy e ^^ le g gyobb erővel a szlovák fasizmust. érdemlő írói szándék ellenére saj­nos mégsem kaptuk meg a várt nagy regényt a Szlovák Államról °! n v U t p a'" Uf k. e 1 ^yanakkor arra, és ennek fő oka az. hogv az író túl- f° 9/ h h ebb e" 8 ^leplezés ber, ma mar ságosan sokat markolt és oondosabb £ľ* b n b ^ a s zlova !í lom; drá­lektori beavatkozás híján~ regénye ZŤZJ&Ĺ** vfľ® f/*" TT terjedelmes anyagával nem tudott "® Pf™ z nf a" VlaCo Ml n, a" tava ly művészileg teljesen megbirkózni. regenye Ie ny e9 ese n Tagadhatatlan mesélő készsége, , , ...,, , megfigyelő tehetsége nem párosul f°™fJ a s" kb a" , l s, ™sz,bbok. azzal a művészi önfegyelemmel és ™anská stílusáról meg el kell ítélőképeséggel, amely a mondani- mondanunk, hogy pontos es kifeje­valóban elkülöníti a fontosat a ke­a Méregnél és meg­vésbé lényegestől, megláttatja az íróval, hol emelik az epizódok a re ző, azonban nélkülözi az eredeti ízt és színességet, ugyanígy kevés ben­ne a lírai elem, amely a szlovák gényt, s hol válnak nehezékké. Bi- elbeszélőket altalaban jellemzi. Aczél zonyos, ha Volanská nem kalando- f?™ 3, forditasa ezért nem adhatott zik tízfelé, ha történetesen Paľo ^obhet az eredetinél: tárgyilagos, Egy ghanai férfi Chmeľ sorsának, kórházbeli szerepé­nek és az illegális mozgalom belüli de nem elég színes és költői. EGRI VIKTOR ÜJ SZŐ 6 * 1960. április 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents