Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-23 / 112. szám, szombat

ODAÍTÉLTÉK ÄZ IDEI LENIN-DÍJAKAT MOSZKVA (ČTK) - A TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI LENIN-DIJAK ADOMÁNYOZÁSÁRA LÉTESÜLT BIZOTTSÁG ODAÍTÉLTE AZ IDEI DÍJAKAT. Szergej Vernov, Alekszandr Csudakov, Smaj Dolginov és Nyikolaj Puskov fizikusok, a Föld körüli külső radiációs övezet felfedezéséért és kutatásáért, valamint a Föld és a Hold mágnesmezejének tanulmányozásáért kapták meg a Lenin-dijat. Alekszandr Lejpunszkijt, Oleg Kazacskovszkijt, Igor Bondarenkot és Lev Uszacsevet a gyors atomreaktorok fizikájának tanulmányozásáért tüntették ki Lenin-díjjal. Vlagyimir Fok a kvantumelmélet terén végzett kutatásaiért kapta meg a díjat. Nyikolaj Csetajev (1902 — 1959) in memoriam nyerte el a Lenin-dijat a mozgás stabilitása és az analitikai mechanika terén végzett munkásságáért. A Lenin-díjasok között van Anatolij Krissz, aki kiadta a „Mélytengeri mikrobiológia" című könyvét, továbbá Alekszandr Visnyevszkij, Pjotr Kuprijanov, Jevgenyij Mesalkin és Borisz Petrovszkij sebészek csoportja, akik a szív és a nagy erek új műtéti módszereinek kidolgozásáért kapták a díjat. Ugyancsak a Lenindíjjal tüntették ki Szergej Ponomarjovot, Vagyim Bidermant, Konsztantyin Liharevet, Vlagyimir Makusint, Nyikolaj Malinyint, és Vszevolod Fedoszejevet „A szilárdság kiszámítása a gépiparban" című tudományos munkájukért és .lakov Cipkin fizikust az impulziós és relé automatarendszerek elmélete terén végzett munkásságáért. A technika, geológia, fajés vetőmagnemesítés s a repülőgépszerkesztés terén végzett hat jelentős munkát is Lenin-díjjal jutalmazták. Szergej Iljusin, a neves repülőgépszerkesztő, továbbá Alekszandr Ivcsenko rňotorszerkesztô, Vlagyimir Kokkinaki próbarepülő, — összesen 12 személy is Lenin-díjat kapott az IL —18 típusú turbólégcsavaros repülőgép megszerkesztéséért. Ezt a 73 — 111 személy befogadóképességű repülőgépet a világ egyik legjobic utasszállító repülőgépének tartják. Irodalmi és művészeti Lenin-díjak Lenin-díjjal tüntették ki Makszim Rilszkij ukrán költőt „Rózsák és szőlő" és „Távoli láthatárok" című verseskönyvéért, Mirno Turszun-Zade tádzsik költőt verseskönyvéért és „Ázsia hangja", valamint „HaszanArbakes" című költeményeiért, Mihail Solohovot az „Oj barázdát szánt az eke" című regényének mindkét kötetéért. Az újságírás és közírás terén Lenin-díjjal tüntették ki a „Szemtől szembe Amerikával, Hruscsov elvtárs amerikai útja" című riportkönyvet, melynek szerzői: Alekszej Adzsubej, Nyikolaj Gribacsov, Georgij Zsukov, Leonyid Iljicsov, Vlagyimir Lebegyev, Jevgenyij Litosko, Vikentyij Matvejev, Vlagyimir Orlov, Pavel Szatyukov, Oleg Trojanovszkij, Andrej Sevcsenko és Grigorij Sujszkij. Lenin-díjat adományoztak Szergej Bondarcsuk filmművésznek és rendezőnek s Vlagyimir Monahov operatőrnek az „Emberi sors" című filmjükért, Roman Karmen rendezőnek s Dzsavansir Mamedov és Szergej Medinszkij operatőröknek „A kaspi kőolajfúrók története" és „A tenger meghódítói" című dokumentumfilmekért. Dávid Oisztrah a zenei előadóművészetben elért kiváló sikeréért kapta meg a Lenin díjat. Georgij Szviridov zeneszerzőt Vlagyimir Majakovszkij szövegére írt „Patetikus oratórium"-áért tüntették ki Lenin-díjjal. A nyugatnémet tőke Ausztria felé nyújtogatja csápjait A

nyugatnémet gazdaságot uraló 14 nagy konszern egyre többet fáradozik annak érdekében, hogy ismét visszanyerje a tőkés világpiacon régebben betöltött pozícióit. E konszernek már 1958-ban 2,2 milliárd márkát fektettek külföldi vállalatokba. Ausztria emellett azon országok egyike, amelyekkel a nyugatnémet konszernek különös előszeretettel foglalkoznak. A nyugatnémet konszernek 1955-től, vagyis az osztrák államszerződés megkötésének évétől ismét visszanyerték az Ausztriában 1938 előtt betöltött és az ország megszállásának előkészítésére felhasznált hatalmi pozícióik jelentős részét. Ennek következtében lényeges befolyást gyakorolnak az ország újonnan létesült gazdasági ágazataira is. Az 1945-ben feloszlatott, de már rég megújhodott IG-Farben-konszern, amely ma csaknem 3 milliárd márka részvénytökével Nyugat-Németország leghatalmasabb konszernje, a magánkézen levő osztrák vegyi iparnak kereken egyharmadát uralja. Befolyása elsősorban a mürostot, festéket és gyógyszereket gyártó üzemekre terjed ki. A Mannesmann-konszern szerződései révén Ausztria nehéziparára, elsősorban gépiparára gyakorol igen nagy befolyást és a Hoesch-konszern az építőgépeket értékesítő piacot uralja. Az export- tel jeaftőképességével különösen fontos szerepet betöltő osztrák villamosBécsi tudósítónk írja iparban az AEG és a Siemens nyugatnémet konszernek igen befolyásos szerepet biztosíthattak maguknak, annak ellenére, hogy ausztriai testvértársaságaikat az állam vette tulajdonába. Ez a két konszern saját vállalatokat létesített Ausztriában és szerződésekkel, együttműködési egyezményekkel ismét döntő befolyásra tett szert az államosított vállalatokban is. Különösen a turbinákat, kábeleket, villamos háztartási berendezéseket gyártó üzemeket és az optikai ipart tartják' kezükben. A nyugatnémet konszernek figyelmüket elsősorban a hatalmas fejlődés elébe néző ipari ágazatokra, mint a műanyagokat termelő, közlekedési eszközöket gyártó üzemekre, a közétvegyi iparra, továbbá a rádioaktív anyagokat készítő vállalatokra és ezen anyagok értékesítési piacára összpontosítják. Emellett nem céljuk az említett osztrák ipari ágazatok fejlesztése, hanem ellenkezőleg fejlődésük fékezése, hogy saját termékeiket annál előnyösebben helyezhessék el a piacon. Egyes ipari ágazatokkal szemben, melyek termékeit magas vámok védik, ahhoz a taktikához folyamodtak, hogy alkatrészeket szállítanak Ausztriába, és azokat a helyszínen szereltetik össze. E nyugatnémet konszerneknek amerikai partnereikkel (General Motors és a tőle függő olasz Fiatmüvek) összefogva sikerült az osztrák gépkocsi- és repülőgépipar újraépítését megakadályozni. Az Ausztriában készülő gépkocsikat és repülőgépeket tehát külföldi alkatrészekből szerelik össze. Az IGFarben-müvek vezette nyugatnémet konszernek az osztrák közetvegyi ipar kiépítését ugyancsak lehetetlenné tették. Ez a tény annál sajnálatosabb, mert Ausztria a negyedik helyen áll az európai kőolajtermelő országok sorában és ezenkívül nagy kiterjedésű, alig kiaknázott földgázlelőhelyekkel is rendelkezik. Ausztriában — a már 30 éve ismert, államosított északkeleti lelőhelyeken kívül — az ország szívében, de nyugati részében is, mégpedig Felső-Ausztriában s Vorarlbergben szintén nagy kőolaj-forrásokat tártak fel. A nyugatnémet töke az amerikai konszernnekkel együttműködve a maga számára biztosította e lelőhelyek felkutatásának jogát. Ez pedig oda vezetett, hogy e lelőhelyek kiaknázatlanul maradnak, mivel kisebb mérvű, szorványos kísérleti fúrásokon kívül semmi lényeges nem történt. A nyugatnémet konszernek e gazdasági hatalmi pozíciójukat természetesen az Ausztriára gyakorolt politikai befolyásuk fokozására is kihasználják. Céltudatosan az osztrák közvéleményt irányító eszközök megkaparintására törekszenek. Több nagy napilapot pénzelnek, az osztrák kiadóvállalatok 80 százalékát és gyakorlatilag a filmipar 100 százalékát tart í k kezükben. De ez még nem minden. Politikai szervezeteket is pénzelnek, elsősorban a hitleri Wehrmacht volt katonaibó álló bajtársi egyesületeket támogatjé!;. így alapozzák meg annak lehetőségét, hogy országszerte szinte korlátlan nagynémet és revansista uszító propaganda fejthessenek ki. KURT STIMMER A LENIN-ÉVFORDULÓ ünnepségei világszerte Magyar Népköztársaság A Magyar Népköztársaságban Lenin születésnapja 90. évfordulójának központi ünnepségét április 21-én több ezer dolgozó részvételével a csepeli nehézipari központ sportcsarnokában tartották. Dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja és a forradalmi munkás-parasztkormány miniszterelnöke ünnepi beszédében rámutatott Lenin tanításának és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nagy hatására, gs hangsúlyozta, hogy a népi Magyarország sikeres fejlődésének 15 éve meggyőzően bizonyította be a lenini eszmék törhetetlen erejét. Koreai Népidemokratikus Köztársaság Fenjanban az állami művészeti színház épületében április 21-én este V. I. Lenin születése 90. évfordulójának tiszteletére ünnepi gyűlést tartottak. Cshoj Jon-jen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának alelnöke ünnepi beszédében a lenini békeszerető külpolitika sikeréről és győzelmeiről beszélt, amely politikát a szocialista tábor országai következetesen folytatják. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, a Hazafias Front Nemzeti Tanácsának elnöke mondott beszédet. A Bolgár Kommunista Párt a leninizmus eszmei fegyverével felvértezve új, lenini típusú párttá vált és felkészült a nagy eseményekre — hangsúlyozta Encso Sztajkov. Bulgária örömmel fogadja a békés egymás mellett élés, a teljes és általános leszerelés politikáját — mondotta. Német Demokratikus Köztársaság Berlin mindkét részének mintegy háromezer dolgozója vett részt április 21-én este a V. I. Lenin születése 90. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi gyűlésen, amelyen Erich Honecker, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja mondott beszédet. India Indiában az Indiai Szovjet Kultúrtársaság védnökségével április 22-én Delhiben, Bombayban, Kalkuttában, Madrasban és más városokban emlékestet rendeztek V. I. Lenin születésnapja évfordulójának alkalmából. Mexikó Bulgária Mexikóban április 21-én ünnepi estet rendeztek V. I. Lenin születésnapja év,,,„,, wr — — • ... fordulójának tiszteletére. Ramirez neves Szófiában V. I Lenin szuletesnap- mexik

(W közéleU t- elöadást ta

r„ jának evfordulojan ünnepi g.yulést tott v. I. Lenin életéről és forradalmi rendeztek, amelyen Encso Sztajkov, útiéról. FRANCIAORSZÁG 38 városában mintegy 400 000 paraszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája ellen. Képünkön Sena városában (Párizstól mintegy 10Ó km-nyire) a rendőrség a tüntető parasztokat könnyfakasztó gázzal kergeti szét. (AFP felvétele.) Párizs és Párizs között - írja a világsajtó, így jellemezve a jelenlegi átmeneti, előkészületi időszakot Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása és a jövő hó közepén ugyancsak Párizsban kezdődő csúcstalálkozó között. Az előkészületek, főleg a nyugati táborban, lázasan folynak. Hivatalosan azt állítják, hogy álláspontjaikat egyeztetik össze, elsősorban Németország és Berlin, másodsorban a leszerelés kérdésében. A valóságban — mint mindig, ha kapitalista partnerek közötti tárgyalásról van szó — a három, illetve a négy tárgyaló fél mindegyike, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország egyaránt a maga érdekeit, nézeteit akarja rákényszeríteni, mint a nyugat közös álláspontját szövetséges társaira. Ennek megfelelően a kiszivárgott hírek a napokban Washingtonban megtartott tanácskozásról is ellentmondóak: a hivatalos jelentés szerint „mindenben megegyeztek", más, ugyancsak nyugati források szerint a párizsi tárgyalóasztalhoz leülő három nagyhatalom ruganyos álláspontot akar elfoglalni a tárgyalások folyamán Adenauer nagy bánatára és aggodalmára. Ügy látszik, ez az utóbbi verzió áll közelebb az igazsághoz, mert Oberländer kormányfője és védelmezője igen becsmérlőleg nyilatkozott a csúcstalálkozó várható eredményeiről. Pillanatnyilag De Gaulle járja az észak-amerikai kontinens két nagy angolszász államát, Kanadát és az Egyesült Államokat. Elég nehéz a helyzete, különösen az utóbbi helyen, mert a szokásos imperialista ellentéteken kívül még különleges problémák is tehertételt képeznek az amerikai-francia viszony számláján. Ilyenek mindenekelőtt az újraéledt nagyhatalmi ambíciók az ötödik francia köztársaságban, a továbbra is megoldatlan s az Egyesült Államoknak az ázsiai és afrikai népekhez a nagyvilágban való viszonyára tehertételként ható algériai háború, amelyet a francia nép keserű humorral Franciaország második százéves háborújának nevez. De ilyen — méghozzá több ok miatt is — a szaharai francia atomrobbantások kérdése is. Igy aligha várható valami különösen eredménydús zárójelentés De Gaulle kapitóliumi látogatásáról. A figyelmes újságolvasó belezavarodhat a nyugatról érkező, sokszor egymásnak ellentmondó jelentésekbe. Mégis az események fejlődésének mejjvan a határozott jellege és azt a nyugati világ korifeusai nemcsak felismerik, hanem kénytelen-kelletlen néha ki is mondják. Ilyen beismerésnek minősíthető Walter Lipmannak, a New-York Herald Tribúne hatalmas apparátussal és nagyszerű összeköttetésekkel rendelkező főkommentátorának minapi kijelentése, amely szerint „a legkisebb jogunk sincsen arra, hogy azt higyjük, miszerint az olyan kérdésekben, mint amilyen Berlin és Németország egyesítésének a kérdése, az idő nekünk dolgozna". Ez természetesen igaz. Nem azért igaz, mert Lipmann írja, hanem azért, mert a tények kérlelhetetlen logikával bizonyítják, milyen irányban halad a világ fejlődése, hogyan alakulnak az erőviszonyok a világ két nagy tábora között. Elég az elmúlt hét főbb eseményeit röviden áttekinteni, hogy mindenki lássa: hol itt, hol ott, de jóformán állandóan és a világ minden sarkában recseg és ropog az imperializmus mesterséges, a népek érdekeivel merőben szembenálló tákolmánya. A világ még magához sem tért abból a döbbenetből, amelyet kizárólag a hitleri módszerekhez hasonlítható dél-afsikai vérfürdők váltottak ki és máris hasonló méretű, ha nem nagyobb arányú és jelentőségű tömeggyilkolásról érkeznek hírek az imperializmus egyik legfontosabb előretolt állásából, Dél-Koreából. Nem túlfontos részletezni a közvetlen okot, amely az elégedetlenség elemi kitörését Dél-Korea jóformán minden nagyobb városában kiváltotta. A tulajdonképpeni ok az érdekesebb és a fontosabb s ez az a példátlan kizsákmányolás, elnyomás, terror, amellyel az Egyesült Államok első számú politikai bábja, Li Szin Man tartja béklyóban a koreai népnek a 38. szélességi körtől délre lakó felét. A nyugati sajtó polgárháborús jelenségekről ír, amennyiben a népnek ós az ENSZ égisze alatt álló amerikai liszinmanista katonaságnak a véres összecsapását polgárháborúnak lehet nevezni. Ez inkább a hat millió munkanélkülinek és a 15 millió jogfosztottnak elemi erejű lázadása az imperializmus történelmében is párját ritkító elnyomó rendszer ellen. Dél-Korea az amerikai imperializmusnak távol keleti fő felvonulási területe, amelyről közvetlenül akarta éppen ezelőtt tíz esztendővel veszélyeztetni a népi Kína és a Szovjetunió gazdaságilag igen fontos mögöttes területeit. Annak idején több millió emberélet árán sikerült az amerikai imperializmusnak megtartania ezt az ugródeszkáját az ázsiai szárazföldön. De még ma is, a hidegháború csökkenésének időpontjában fontosnak tartják a monopolista körök Dél-Korea kézben tartását, amit bizonyít Eisenhower elnöknek ez év júniusában, éppen Észak-Korea megtámadásának tízévés évfordulójára eső, tervezett szöuli látogatása. Érthető, hogy most befolyásos washingtoni körök a látogatás lemondását, vagy legalább is elhalasztását követelik. Dél-Afrikában a néger munkásság elnyomása a világ minden sarkából érkező tiltakozások ellenére fokozódik. Ojra életbe léptették a mi régi viszonyaink közötti „cselédktenyvhöz" hasonló igazolvány-rendszert, amelyben minden munkaadó bejegyzi, részt vett-e az illető valamilyen bérkövetelésben, sztrájkmegmozdulásban. A néger munkásság erre ismét tömeges sztrájkokkal felelt, amit a faji téboly fehér megszállottjai a munkásság vezetőinek, immár több ezer bátor harcosnak a letartóztatásával, internálásával viszonoz. Hogy megértsük a gyarmati elnyomásnak a XX. század hetedik évtizedében szinte példátlanul álló elfajulását, tudnunk kell, hogy Dél-Afrikában vannak a tőkés világ legnagyobb arany- és gyémántmezöi, igen jelentős urán, réz stb. lelőhelyei. Miután az Egyesült Államok a tőkés világban való hegemóniájának fenntartása céljából 1934 óta az arany árát grammonként 35 dollárban határozta meg, és ezt az árat a közben a kapitalista világban, tehát DélAfrikában is beállott inflációs drágulás ellenére mind a mai napig nem változtatta meg, az aranybánya-tulajdonosok az emelkedő anyagbeszerzési árak mellett az önköltséget csak úgy tudják tartani, vagy a nagyobb profit érdekében csökkenteni, ha a néger dolgozók kizsákmányolását a végtelenségig és minden eszközzel, még a legbrutálisabb hitleri módszerekkel is fokozzák. Az Egyesült Államok irányadó körei egyrészt orrukat fintorgatják a dél-afrikai, nem „demokratikus" módszerek miatt, de ugyanakkor gazdasági politikájukkal egyenesen fő okozói, felelősei a dél-afrikai eseményeknek. Nem kevésbé világosan beszélnek az események arról, hogy az idő ki számára dolgozik a két nagy világtábor közül magán az amerikai imperializmus „házi kontinensén", Közép- és Dél-Amerikában. Minden jel arra mutat, hogy a kubai imperializmusellenes forradalom számos szociális népi követelmény megvalósításának stádiumába lép, bármennyire is fenekedik ellene minden eszköz latbavetésével a washingtoni kormány. Nemcsak Kuba gazdasági fő termékének, a cukor árának aláaknázásával, tehát gazdasági nyomással igyekszik érdekeinek érvényt szerezni, hanem továbbra is tűri, hogy területéről, Floridából „ismeretlen nemzetiségű" repülőgépek szálljanak Kuba fölé, izgató röpanyagot, fegyvert és robbanószereket szállítva Battista megmaradt deszperádóinak. Még nagyobb erőfeszítéseket tesz az amerikai imperializmus uralmának százszázalékos biztosítására a világ második legnagyobb kőolajtermeléssel rendelkező országában, Venezuelában. Már hónapok óta rebesgettek a Karibi-térségben készülő ellenforradalmi szervezkedésekről, amelynek közvetlen végrehajtója — természetesen az Egyesült Államok megbízásából és számlájára — a dominikai diktátor, Trujillo volt. Az előre beharangozott felkelés ki is tört, de a népi erők összefogása következtében órák alatt össze is omlott. Ezzel a világ imperialista erői további csatát vesztettek, sajnos, még nem az utolsót. n Sz. L. JJJ SZÖ 4 * 1960. április 21.