Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-22 / 111. szám, péntek

A tudós és forradalmár **z egész szocialista világ dolgozói, de a kapitalista világ munkássága és haladó szellemű lakossága is, április 22-én ünnepli a munkások és parasztok első szabad hazája megalapítójának, a tudományos gondolkodás és forradalmi gyakorlat dialektikus egysége legnagyszerűbb megszemélyesítőjének: Leninnek a kilencvenedik születésnapját. Lenin eszméi ma százmilliós tömegek cselekvését irányítják és élete fő műve ezerszerte élőbben élő és ható, mint volt valaha. Miért halhatatlan gondolkodó és teremtő forradalmár Lenin? Először is azért, mert Lenin a kapitalizmus monopolista és imperialista korszakának a Marxa. Ez azt jelenti, hogy míg Marx és Engels a szabad konkurrencia objektív törvényszerűségével uralt kapitalizmus tanulmányozása alapján megteremtették a társadalom tudományos megismerésének és gyakor- £ lati megváltoztatásának igazi módszerét, addig Le- s nin ezt a módszert és meg- 6 ismerést a kapitalizmus monopolista fejlődési fokának konkrét tanulmányozása alapján tökéletesítette, elmélyítette, gazdagította és így leninizmussá, az imperializmus és proletárforradalmak korszakának marxizmusává fejlesztette. De ez még nem minden. Lenin nemcsak a marxizmus elméletét fejlesztette magasabb fokra, hanem a munkásosztály forradalmi gyakorlatát is. A megváltozott körülmények között folyó osztályharcnak új tudományos stratégiát és taktikát adott, új típusú politikai pártot szervezett és nevelt a munkásosztálynak, amelyet képessé tett, hogy győzelemre vezesse a föld egyharmadán a munkások és parasztok szövetségét. Ha tehát a marxizmus keletkezése azt jelentette, hogy a szocializmus vápyálomből, utópiából tudománnyá vált, akkor a leninizmus a szocializmusnak tudományból valósággá, életes életté válását jelentette. Lenin ezt a valóban új világot és új embert teremtő nagy munkáját csak azért csinálhatta meg, mert a marxizmus legfőbb elvének, a gyakorlat és az elmélet egységének legnagyszerűbb megszemélyesítője volt a politikában. H

f •indenki számára tanulságos Lenin személyének ezen jellemvonása azért, mert nem a véletlen játékának a következménye, sem pedig Lenin egyénisége valamilyen meg nem ismétlődő adottságának a megnyilatkozása. Marx, Engels, Lenin gyakorlatának és elméletének egységét a marxizmus lényege határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a marxista elmélet maga vezeti annak a gyakorlatát, aki azt helyesen értette meg és az ilyen gyakorlat feltétlenül az elmélet . elmélyülésének válik alapjává. A marxi tanítás ellenállhatatlansága Lenin szerint abban van, „hogy egyesíti magában a szigorú és legmagasabbfokú tudományosságot (mint a társadalomtudomány legfelsőbb fokát) a forradalmisággal, éspedig nem véletlenül egyesíti, nemcsak azért, mert a tanítás alapítója egyesítette magában a tudás és a forradalmár tulajdonságait, hanem azért, mert magában az elméletben egyejlti, bensőleg és elválaszthatatlanul. Mert itt az elmélet egyenesen feladatául, a tudomány egyenesen céljául tűzi ki azt, hogy segítsen az elnyomottak osztályának valóságosan lejátszódó harcában". (Lásd 1. köt. 344. old.) Ma. amikor a szocialista gyakorlat sikerei csodálatos méreteket öltenek; amikor a két ellentétes társadalmi rendszer békés vetélkedésének folyamatában, valamint az egyes országok szocializmust építő gyakorlatában állandóan új és nehezebb feladatok merülnek fel, különösképpen időszerű hangsúlyozni a marxizmus-leninizmus ezen követelményét. Mert ezen új feladatok természete olyan jellegű, hogy nem oldhatók meg a tudományos megismerés és teremtő gyakorlat egysége nélkül. A munkásmozgalom legújabb szakasza elég példát szolgáltat arra, hogy meggyőződhessünk: a nehézségek mindig akkor jelentkeznek, ha az elmélet és gyakorlat egységének elvét nem valósítjuk meg. A leninizmus keletkezése maga is félelet azokra a kérdésekre, amelyeket a kapitalizmus fejlődése adott fel a munkásmozgalomnak a XIX. század végén és a XX. század elején s amelyekre a munkásság akkori vezetői, a II. Internacionálé ideológusai képtelenek voltak helyesen megfelelni. A szociáldemokrata vezetők ugyanis azt hirdették a munkásságnak, hogy a monopolistakapitalizmus, amely akkor keletkezőben volt, már tulajdonképpen szocializmust jelent, amibe a kapitalizmus szép csendesen, minden erőszakos forradalom nélkül belenő. S ehhez a bárgyú elmélethez szabták politikai gyakorlatukat: osztályharc helyett osztálybékét csináltak, vagyis a munkásság politikáját a burzsoázia érdekének, a munkásság ideológiáját pedig a burzsoázia ideológiájának rendelték alá. Lenin leleplezte a munkásvezetők szocializmust eláruló gyakorlatát és a marxizmus elméletét revideáló és eltorzító gondolkodását. Kimutatta, hogy ezek az emberek szerettek volna ugyan marxisták lenni, de nem tudtak marxista módon gondolkodni. Amikor a történelem új feladatok elé állította őket, amelyek önálló, eredeti, saját fejjel végzett megismerést követelt tőlük, akkor ők vagy Marx idézgetésével elégedtek meg, vagy ha megfelelő idézetet nem találtak, valamelyik burzsoá ökonőmus, filozófus, politikus, szóval ideológus nézetét öltöztették marxista frázisokba s adták ki a marxizmus továbbfejlesztéseként. Természetesen ily módon a marxizmus elméletét és gyakorlatát a burzsoázia érdekének szolgálatába állították! A ** II. Internacionálé korszakának munkásvezérei és ideológusai közül egyes-egyedül Lenin volt az, aki eredeti tudományos munkásságával és forradalmi gyakorlatával valóban továbbfejlesztette, magasabb szintre emelte a marxizmust. Leleplezte a munkásárulók bűnét, melyet azzal követtek el, hogy elszakították a marxizmus elméletét a munkásosztály gyakorlatától akkor, amikor a marxizmus azok egységét követeli a gyakorlat elsődleges és döntő jelentősége mellett. A revizionisták azért lettek a múltban s ma is ilyenekké elsősorban, mert elszakították a gyakorlatot az elmélettől s megfordítva, csak az igazzán szocialista és kommunista, aki megszemélyesítője a marx-lenini gyakorlat és elmélet egységének. Amikor Lenin hangsúlyozta a munkásosztály forradalmi gyakorlatának elsődleges és meghatározó jelentőségét a szocializmus számára, nem hanyagolta el az elméletnek visszahatását a gyakorlatra, az elmélet semmivel sem helyettesíthető jelentőségét a gyakorlat számára. A revizionisták halálos bűne egyebek között az volt, hogy a tudományos elméletet, a marxizmust „osztályösztön"-nel „rutínozottsággal" s hasonlókkal igyekeztek helyettesíteni. A revizionisták ezen tévelygései elleni harcot Lenin az osztályharc szerves részének tekintette, amelyet a munkásságnak és pártjának meg kell vívnia s amelyben győznie kell, hogy célját, a szocializmust elérje. Lenin volt az egyetlen marxista a II. Internacionálé korszakának munkásvezetői közül, aki a legkisebb ingadozás nélkül következetesen hirdette és cselekedte, hogy a marxizmusnak van saját tudományos világnézete és magasabbrendű tudományos gondolkodási és cselekvési módszere, logikája. Míg a többi, magát marxistának valló szociáldemokrata ideológus, mint például Bernstein, Adler, Kautsky, Bauer, Trockij, Bucharin stb. azt hangoztatta és csinálta, hogy a marxizmus tanítása összeegyeztethető bármiféle burzsoá filozófiával és módszerrel, sőt még a teológiával is, Lenin bebizonyította, hogy a marxizmus éltető eleme, „élő lelke" a dialektikus materializmus. Lenin arra tanít minket, hogy a gyakorlat és elmélet egységének megvalósulása mellett a dialektikus materializmus világnézete és módszere kell hogy áthassa a kommunista gondolkodását és cselekvését. A revizionisták minden fajtájának nyaktörője az volt, mondja Lenin a „Materializmus és empiriokriticizmus" című halhatatlan müvében, hogy elsajátították - s gyakran nem is annyira elsajátították, mint amennyire bemagolták — Marx ökonómiai és történeti elméletét anélkül, hogy megvilágították volna maguk számára annak alapjait, t. i. materialista filozófiáját." (14. kötet 250. old.) ^e még ezzel sem merítettük ki Lenin érdemét a marxi elmélet magasabb fokra való fejlesztésében. A szociáldemokrata ideológusok magukévá tették a burzsoázia tudósainak azon téves elvét, mely szerint a tudomány osztályérdeken és politikán felül álló objektív, pártatlan, minden ember és osztály számára egyenlően érvényes ismereteket nyújt. Ezen hangok alapján „objektivizálták" a marxizmust, „tiszta" elméletet csináltak belőle, amelynek a „piszkos" gyakorlathoz semmi köze. Ennek következménye aztán az lett, hogy az ő gyakorlatuknak sem a tudományhoz, sem pedig a szocializmushoz nem volt semmi köze. A szociáldemokrata ideológusok ezen burzsoá nézetével szemben Lenin bebizonyította, hogy osztálytársadalomban nem létezik objektív, általánosan emberi, osztály feletti tudomány. A marxizmus pártállást követel azoktól, akik elfogadták és vallják. Ez azt jelenti, hogy a marxizmus a munkásosztály álláspontjáról vizsgálja a társadalmat s más osztályok nézeteivel vitázva s azok tudománytalanságát és hazug voltát bebizonyítva mozgósítja, szervezi és felvilágosltja a dolgozó tömegeket s vezeti a világ megváltoztatására irányuló teremtő munkájukban. „A dialektikus materializmus tartalmában — írja Lenin - úgyszólván benne van a pártállás, amely arra kötelez, hogy minden esemény értékelésénél bizonyos társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk." (I. kötet, 284, old.) ^ enin életművét, amelynek nemzetközi jelentősége és érvényessége van az itt említett néhány elv mesteri alkalmazásával a mindig új és új valóságra, a Lenin alapította kommunista párt tovább fejlesztette és konkretizálta s a valamikori „kopejkás" cári Oroszországból teljesen kiépült szocialista társadalmat teremtett. Ez a kommunizmust építő Szovjetunió gazdaságilag, politikailag, kulturálisan, erkölcsileg, de ha kell, katonailag ís a világ legerősebb állama, s önkéntesen elismert vezére a béke növekvő és legyőzhetetlen táborának. Ezért él bennünk, s amíg csak emberek lesznek, élni, tanítani és vezetni Is fog bennünket a halhatatlan Lenin. SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikus ^ Alcéu Marinho Rego Népek hajnala Köszöntelek, Óriás. Hallgasd: egy költö ajkáról a csodáló tisztelet dala száll... Vlagyimir Iljics, követjük ragyogó csillagodat. Jöttöd előtt hosszú századok botorkáltak éjbeveszö rögös utakon, szakadékok, rímek, rianások lestek reájuk, örvényes, szennyes, garázda folyók, lábuk, kezük, szívük felvérezte a fénytelen, reménytelen élet; Oroszország gyönyörű földjén cárok ostoros fogdmegei verték munkára az ótvaros nyomorultakat, s eljővén az aratás - ő aratott, ö az Atyuska, a verítékkel, vérrel, kínnal bevetett föld kacagó kalászát káromkodva vitte el egy szálig katonája ... És ők, az égi mesékkel etetett' emberi férgek, a Nép, mint megvert barmok kushadtak a rögre, a magukéra! s könnyáztata arccal, titokban szitkozódtak lel ' a mosolygó, könyörtelen égre ... Állj elő, tanú, esküdj! - Megrontották asszonyomat... Esküdj te is, ott... - Leányom szűzi virágát sárba tiporták...! Esküdj!... - Szíjat hasítottak hátamból, ez vala munkám bére. Esküdj!... - Gyermeki csontváz vagyok. A cár börtöne mélyén húnyt ki ifjúi éltem... • Esküdj... - Bénára vertek... szemem elfolyt... nézd karomat.. • pedig szálfaerős volt valaha ez a csonk ....'.' Esküdj... - Szibéria jeges pusztáin vigyorgott rám a fagyos csókú halál... Esküdj, esküdj, esküdj...'. ...milliók tolakodnak előre a Múltból, irtózat hallani sóhajukat... Milliók jaja dördül századok ördögi mélyén, s jönnek, jönnek... rettenetes körmenetekben, végtelen könny-fergetegek sodrán - — - Megálljatok, temetői gyötrelmes árnyak ... Béküljetek vissza a megtalált anyaföldbe! Álmodjátok tovább sokszázados álmaitok ... De már soha vérről, jajgató balta-sebekről, kancsuka-tépte ágyékokról, letepert szüzekről, jajról, kínról, megörült milliókról, meghágatott vemhes anyákról, csontig aszott gyerekekről — — — — / Fel! fel! dalra, ti holtak, halljátok... f Mint énekelnek világot átfogó ujjongó kórusban az élők, repeső szívvel, friss májusi szélbe kibomló hajjal, leányok, ifjak, öregek, kacagó szemmel, boldog nevetésü, csókszagú szájjal...?!! 0, Auróra, Auróra benedicta.., Ó, az a hajó, acélizmú büszke hajó, ágyúja torkán tört ki a szó, a hajnali riogató - — --.' Felkapta a szót a szépvizű Néva, vitte Leninhez. S tőle a szót, az újat, a szent-igazat, repítette messze, szerte a vérteli földre, a rabszolga földre, s fel a gőgös egekre, zsongva, riogva, izzva a drót... Felkél az új nap, illan az éj, perzsel az új nap, lángol a vér - már menetelnek bús milliók végig a föld kerekén, kitörnek az árnyból - - - ki, ki a fényre ....'.' Evőé, Élet, Munka, Remény!!! Dalol a kalász, dalol az erdő, dalol a táj és benne a csermely, dalol a Volga, dalol a Don, dalol a kő és dalol a malter, dalol a gép-csodák roppant serege, dalol a kohó, ahol nagyszerű holnapok mérföld-lába terem, épülő házak friss dala száll — — — Egy épülő Oj Világ új dala száll! Hatalmas nép, boldog szívek napfényes összefogása, Lenin nagyszerű gyermekei: K szeressétek öt, proletár-milliók szemefényét, aki életet lehelt a csontig fagyott Világ ereibe... Szeresd öt, ember, élj bárhol a földön! Számunkra Ö atfény, a Fárosz, újjászülető, vajúdó földünkön Ö jár előttünk, mutatva az Utat. .. TAVASZY SÁNDOR fordítása g r> ALCÉU MARINHO REGO 1922-ben szllletett a brazíliai Cuiabában. Egy ideig íj ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd újságíró lett. Neve szellemes és frappáns irodalmi kritikái révén vált Ismertté. Irt három színdarabot is, Lázadás Reeifében. El Rey a határ! és Az ördög ügynökei cimmel. Élénken részt vett a 30-as évek brazil politikai életében is és bár maga nem volt kommunista, i; a nácizmus brazíliai változatának, az ún. „Integralista Párt"-nak és a Brazil (i Baloldali Mozgalomnak ádáz harcában a kommunisták oldalára állott. A 30-as V évek említett politikai forrásának kiváló irodalmi megjelenítése a Közeleg £ az Űr ... c. regénye. Eszméiért a börtönt Is megjárta a fiatal íré, s az ott 5'j szerzett súlyos betegségben halt meg 1953. július 31-én. ÜJ SZÖ Š * 1960. április 22. I