Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-21 / 110. szám, csütörtök

Három alkotmány Ä Csehszlovák Köztársaság most kidolgozott és nyilvánosságra hozott alkotmánytervezete immár a harmadik alkotmány az ország aránylag rövid történelmében. Már önmagában ez a tény is mutatja, milyen rendkívül gyors a cseh és a szlovák nép állama fejlődésének az üteme, amely törté­nelmileg igen rövid idő, alig egy fél évszázad alatt jutott el az elmaradott, monarchiának nevezett félfeudális, félkapitalista „nemzetek börtönéből" élenjáró szocialista államig. Tényleg, vannak országok, amelyek ősei, évszázados, jóformán változatlan alkotmánnyal rendelkeznek. Mint az ilyenek példaképét, az angol alkot­mányt szokás emlegetni, \ brit nem­zeti büszkeségnek ez a bástyája — ahogyan a reakciós körök világszerte az angol alkotmányt nevezik — lé­nyegében a meg nem változott osz­tályviszonyoknak, a kizsákmányoló rendnek a bástyája, büszke rája csak az ilyen rend haszonélvezői és kiszol­gálói lehetnek. Csehszlovákia három alkotmányát — mint mondottuk — a gyors törté­nelmi fejlődés, a termelőeszközök tu­lajdonában beállott alapvető változá­sok tették szükségessé. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom .más­napján a népek szabadságvágya kö­vetkeztében széthulló monarchia te­rületének egy részén megalakult a Csehszlovák Köztársaság, amelyben — jóllehet a régi rendszer megdöntésé­b.en éppen a munkásosztálynak volt oroszlánrésze — az osztályharcos pro­letariátus forradalmi tapasztalatlansá­ga, a szociáldemokrácia vezetőinek nyílt árulása következtében a bur­zsoázia lett az úr. Ennek az alapvető ténynek a kife­jezője az első csehszlovákiai alkot­mány. Tulajdonképpen két ilyen bur­zsoá alkotmányról beszélhetünk: az 1918 decemberében nagy sebbel-lob­bal kidolgozott ideiglenes alkotmány­ról és 1920 februárjában jóváhagyott végleges alkotmánytörvényről. Az első, még a forradalmi Nemzeti Tanács által megtárgyalt és jóváha­gyott alkotmánylevél gyors kiadásá­nak fő okát abban kell keresni, hogy az új államban is hatalmon maradt burzsoázia minél előbb legmegbízha­tóbb alkotmányos intézményeit: a nemzetgyűlést, a kormányt és az el­nöki állást akarta latbavetni érdekei­nek megvédésére! A senki által nem választott, hanem a burzsoázia által hatalmi útón kisajátított Nemzeti Ta­nácshoz hasonlóan a nemzetgyűlés tagjait is a burzsoáziára kedvező kuLcs szerint nevezték ki, amely azután a maga részéről Kramáŕnak, a cseh burzsoázia legreakciósabb képviselő­jének vezetésével megalkotta a maga kormányát. Hogy az új köztársaság elnöke az akkor még Nyugaton tartóz­kodó Masaryk lesz, már előre elhatá­rozott dolog volt, miután a nyugati imperialisták éppen ő benne látták az alkalmas személyt arra, hogy a háború utáni várható szociális nehézségek közepette megvédje a nyugati mono­póliumok érdekeit. És tényleg, az egész 1919-es esz­I. tendőt a csehszlovákiai dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály megmoz­dulásai, forradalmi követelései jellem­zik, mert a dolgozó népnek egyre szé­lesebb rétegei jönnek rá arra, hogy a nemzeti szabadság visszaszerzése önmagában nem elég, ha a tőkés ki­zsákmányolás rendszere továbbra is fennmarad. Ezért a szociáldemokrácia balszárnyának vezetésével egyre hatá­rozottabban követelték a fő termelő­eszközök, elsősorban a bányák és egyéb nehézipari vállalatok államosí­tását, a következetes földosztást. A megriadt burzsoázia Masaryk ideo­lógiai vezetésével taktikát változta­tott és hogy a szelet a forradalmi megmozdulásokból kifogja, Kramár helyett a jobboldali szocialista Tusárt ültette be a kormányelnöki székbe. A Tusár-kormány égisze alatt készí­tették azután elő nagy titokban a végleges alkotmány szövegét és haj­tották keresztül a nép minden állás­foglalásának, hozzászólásának kizárá­sával 1920 februárjában parlamenti elfogadását. Az alkotmánytervezet szövegét szigorúan titkos jelzéssel csak a különösen megbízható reakciós politikusokból és jogászokból álló par­lamenti alkotmány-bizottságnak adták ki, úgyhogy a nemzetgyűlés többi kép­viselője is csak közvetlenül az alkot­mány szövegének parlamenti megtár­gyalása eKítt ismerte meg. így aztán nem csodálatos, hogy a burzsoázia érdekeit az alkotmány szövegében — ha a még mindig forradalmi helyzetre való tekintettel óvatos és kétszínű fogalmazásban is — szinte maradék­talanul érvényesítette. Csehszlovákia első burzsoá alkotmá­nya egyéb polgári alkotmányok ke­veréke. Bár leszögezi, hogy minden hatalom forrása a nép, mégis minden határozmányában, közvetve vagy köz­vetlenül, de a fennálló kizsákmányoló rendet védi, vagy lehetőséget ad a burzsoáziának, hogy később, miután az 1920 évi decemberi események után uralmát megszilárdította, az al­kotmány minden határozmányát a korlátlan kizsákmányolás érdekében saját érdekeinek megfelelően magya­rázza. Csehszlovákia burzsoá alkotmányá­nak jellemzéseképpen röviden ismer­tetjük, milyen álláspontot foglalt el a termelőeszközök államosítása tekin­tetében. Az alkotmány 109. cikkelye kimondja, hogy a magántulajdont csak törvénnyel lehet korlátozni. Erre való hivatkozással tagadja meg a magát szocialistának nevező Tusár-kormány még a bányák államosítását is, jólle­het ez a szociáldemokrácia program­jának egyik sarkalatos követelését képezte. A földreformnak a háború utáni forradalmi hangulatú években két ar­culata volt. Egyrészt feltétlenül meg kellett szüntetni a nagyrészt idegen főurak kezében levő feudális nagybir­tokot, — ezzel a cseh burzsoáziának jő része is egyetértett — másrészt ki kellett elégíteni a földnélküliek száz­ezreinek földéhségét, ami természe­tesen a vagyonos osztályok ellenkezé­sével találkozott. Ilyen körülmények között született meg a földreform­törvény, amelynek értelmében minden 250 hektárnál nagyobb földbirtokot le kell foglalni a földosztás céljaira. A törvény azonban megengedte, hogy „kivételes esetekben" a maradék nagybirtok 500 hektár legyen. Monda­nunk sem kell, hogy az egyre jobban magát nyeregben érző burzsoázia ott is, ahol végrehajtotta a feudális nagy­birtok lefoglalását, 500 hektárt ha­gyott meg a régi tulajdonosok kezén. Emellett - a külföldi körök követe­lésére hivatkozva — maguk a szociál­demokrata miniszterek vitték keresz­tül, hogy a lefoglalt földért feudális tulajdonosaiknak kártérítést fizesse­nek. De az a kevés föld, amely ily mó­don az e célra létesített földhivatal kezébe került, sem jutott el az arra rászorulókhoz. Egyrészüket mint ku­lákbirtokokat a burzsoázia megbízható támaszai, a légionisták kapták, más részükből pedig — ugyancsak 500 hektár maximális terjedelemmel — a hírhedt maradékbirtokokat létesítet­ték, és ezeket az uralkodó burzsoázia egymás között osztotta szét. Ebből a két példából is látjuk, hogy a polgári alkotmány, még ha olyan szép szavak is vannak benne, mint hogy „minden hatalom forrása a nép", a burzsoázia osztálydiktatúrája idején kizárólag a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálja, azt védi, azt állan­dósítja. Még az olyan alkotmányban biztosí­tott jogot, mint a társulási jog, is a burzsoázia a maga érdekében inter­pretálta és abból a kartellek, trösz­tök és más kapitalista pénzügyi, a legnagyobb mérvű kizsákmányolást szolgáló intézmények jogosságát ve­zette le. A burzsoázia körömszakadtáig ra­gaszkodott az alkotmány népellenes határozmányaihoz, illetve a határoz­mányok népellenes magyarázatához. Ha azonban érdeke az ellenkezőjét követelte, az egész alkotmányt min­den rendelkezésével és szellemével együtt felrúgta, amint azt a csehszlo­vákiai burzsoáziának a müncheni na­pokban való áruló magatartása bizo­nyítja. Olyan rendkívüli eseményt ugyanis, mint amilyen az ország te­rületének megcsonkítása, vagy egy félesztendő múlva, 1939. március 15-én az ország függetlenségének fel­adása, a burzsoázia képviselői minden alkotmányos szerv megkérdezése nél­kül a legalkotmányellenesebb módon határozták el. (Folytatjuk) A Veľké Rovné-i termelőszövetke­zet nemrég fontos megrendelést ka­pott. A II. Orszá­gos Spartakiád számára 2500 mé­ter széles, és öt­ezer méter kes­keny zászlóanya­got kell készíte­niük. Képünkön Ľudmila Molová, a szocialista brigád tagja a zászló­anyag készítésé­nél látható. (Štefan Petraš - ČTK - fel­vétele.) A hüvelyesek termesztése fontos feladat A hüvelyes vetemények, a bab, borsó és lencse nagy mennyiségben tar­talmaznak fehérjéket és igen fontos szerepet töltenek be a lakosság táplálkozásában. Éppen ezért egyre fokozottabb a hüvelyes vetemények fogyasztása, de termesztésük egyelőre nem elegendő arra, hogy kielé­gíthessük a lakosság ezzel kapcsolatos igényeit. A hüvelyes vetemények felvásárlásának tervét már néhány éve nem teljesítjük és az állami alapokat nem javadalmazzuk oly mértékben, hogy e terményekből ele­gendő mennyiség jusson a piacra. Bár e téren a helyzet a múlt évben némileg megjavult, a táplálkozásra alkalmas hüvelyes vetemények fel­vásárlásának évi tervét csak 68,9 százalékra teljesítették. vényt takarítottak be. Az olajos nö­vények felvásárlási ára ez idén sok­kal előnyesebb, mint az előző évek­ben. A termesztők pl. 100 kg bor­sóért 400-690 koronát kaphatnak. A lencse felvásárlási ára 600-1000 korona között mozog. A bab felvá­sárlási ára 220-300 korona. Ha a borsó átlagos hektárhozamaként csak 15 mázsát számítunk, ez azt jelenti, hogy az ebből folyó bevétel hektá­ronként a 10 000 koronát is megha­ladhatja. A termesztők bevételeit nemcsak a piaci árak növelik, mert rendelkezésükre áll az olajos növé­nyek szalmája is, amely igen gazdag fehérjékben és ezért takarmánynak felhasználva felveszi a versenyt a kiváló minőségű réti szénával is. Az olajos veteményeket ezenkívül elő­nyös előveteménynek kell tekintenünk, mivel a levegőből nagy mennyiségű nitrogént kötnek le. A földek a borsó és a bab betakarítása után hektáron­ként mintegy 100 kg nitrogénnel gazdagodnak, amely mennyiség meg­közelíti 200 mázsa istállótrágya nit­rogén-értékét. Ha csak hozzávető­legesen számítjuk ki, hogy az ola­jos vetemények átlagos termése hektáronként milyen bevételt ered­ményez, úgy megállapíthatjuk, hogy ez pénzben kifejezve, a már emlí­tett takarmány- és trágyamennyisé­get beszámítva 12 000 koronát tesz A kilátások ez idén sem sokkal jobbak, ami különösen a babra vo­natkozik, mivel a termesztők a ve­téstervet csak 60 százalékban tar­tották be. Igen kedvezőtlen a hely­zet a žilinai, prešovi és Banská Bystrica-i kerületben. Ennek talán az az oka, hogy az említett vetemé­nyeket aránylag kis területeken ter­mesztik és ezért nem tulajdonítanak nekik nagy jelentőséget. A hüvelye­sek termesztésének fontosságát he­lyesen értelmező szövetkezetek azonban már a múlt év folyamán is igen szép eredményeket értek el. így pl. a michalovcei járásban a bá­novcei EFSZ négy hektárról 88 má­zsa borsót takarított be, úgyhogy az ebből folyó bevételek 69 000 koronát, vagyis egy hektárra átszámítva több mint 17 000 koronát tettek ki. A Spišská-Sobota-i EFSZ kilenc hek­tárt vetett be borsóval és hektáron­ként 75 mázsa hozamot, ennek el­lenértékeként pedig 100 000 koronát, vagyis hektáronként több mint 11000 koronát ért el. A helyes agrotech­nika alkalmazása azonban nemcsak a borsó, hanem a bab hektárhozamát is növeli. Például a galántai járás­ban levő hodyi EFSZ hektáronként csaknem 15 mázsa babot takarított be. A zavari, Veľký Báb-i, hrnčia­rovcei, mostovai és további EFSZ-ek is igen nagy mennyiségű olajos nö­ki. Ez kétségkívül amellett szól hogy § azok a szovetkezetesek, akik mind­Agitációs központjaink élénk tevékenysége Äz Äzemek se9ítsé k ^ ^^rs^sn^r? PARDUBICEI ÉS ČESKÁ TŔEBOVÄ-I TAPASZTALATOK — A kelet-csehországi kerület meg­nagyobbodott pardubicei járásában köztársaságunk területi átszervezé­sének törvénybeiktatása után egyre többen gondolnak a küszöbön álló választásokra. Ebből következik, hogy előtérbe lép a tömegpolitikai munka, a dolgozókkal való közvetlen, eleven kapcsolat szükségessége. Az ered­ményeket a helyesen irányított agi­tációs központok biztosítják. Járá­sunkban egyelőre 94 agitációs köz­pontot szerveztünk. Mindezt Trávníček elvtárstól, a pardubicei járási pártbizottság mun­katársától tudtam meg, akit meg­kértem, tájékoztasson az agitációs központok szervezésével és irányítá­sával kapcsolatos tapasztalatairól. Tapasztalt elvtársak irányításával •— A tömegpolitikai munka irányí­tásári a járási pártbizottság mellett külön bizottságot szerveztünk. Az agitációs központok hálózatát a párt járási irodája a célszerűség tekintet­bevételével gondosan mérlegelte. Rendkívül jelentős feladat hárul azokra a pártszervezetekre, melyek területén az agitációs központok mű­ködnek. Természetesen e feladatok és a felelősség a nemzeti bizottsá­gokat, a Nemzeti Front bizottságait és külön a népművelődési szerveket is érinti. A pártszervezetek vezeté­sével együttesen gondoskodtak arról, hogy az agitációs központok legké­sőbb április 15-én megkezdhették tevékenységüket. Pardubicén jártamban meggyőződ­tem arról, hogy több központ már megkezdte tevékenységét. Helyesen jártak el azok az utcai pártszerve­zetek, amelyek az agitációs közpon­tok vezetésével az elmúlt évek bő tapasztalataival rendelkező elvtársa­kat bízták meg. Pártunk rengeteg tapasztalt elvtárssal rendelkezik a pardubicei járásban is. Cinkán és Ku­bát elvtársak közülük valók. A helyi feltételeket mindig aján­latos figyelembe venni. Az üzemnek ízlésesen berendezett agitációs köz­pontjain kívül Pardubice városában a vője, a városi közlekedés tökélete­sítése, az állami kereskedelem táv­lata és az eladás új formái, a jára­dékbiztosítás, az egészségügy, a me­zőgazdasági termelés fokozásának hatása az életszínvonal emelkedésére, az árak és bérek fejlődése, az új erkölcs, a szocialista verseny, a szo­cialista kultúra, az iskola átszerve­zése. Az első vélemények azt bizonyít­ják, hogy a témákat és az előadókat ügyesen választották ki, mert az érdeklődés jelentős és a kérdések sokrétűek. Tárgyilagos és pártszerű megválaszolásuk kielégíti a kérdé­sek felvetőit, megszilárdítják pártunk szoros kapcsolatát a pártonkívüliek falvainlrat š téshez. A fogyasztók laiVdlUftdl ^ zonnyal hálásak lesznek, ha pl. az Barkl elvtárs röviden így foglalja $ üzletekben a szükségleteiknek meg­össze mondanivalóját: $ felelő mennyiségben vehetnek fehér - Minden agitációs központunké avagy tarka babot. 15-20 felkészült agitátorból álló ^ A nemzeti bizottságok a felvásár­kollektívával rendelkezik. A kollek- & lási üzemek és a szövetkezeti funk­tlva tagjai a pártoktatás legjobb $ cionáriusok előtt jelenleg az a ftel­egyéni tanulói, munkások, vasutasok, § adat áll, hogy idejében gondoskod­értelmiségiék. Agitátoraink nemcsak S janak az olajos vetemények tavaszi gyűléseken vesznek részt, hanem § vetéséről nemcsak a tervben elő­minden alkalmat megragadnak, hogy 5 irányzott területeken, hanem lehető­pártunk politikáját élőszóval eljut- § leg nagyobb területeken. Az olajos tassák a dolgozók széles tömegei kö-§ vetemények termesztese igen jove­zé. Tudjuk, hogy a pártonkívüliek| delmező, s lehetőséget nyújt a szo­sokszor látszólag kényes kérdéseket | vetkezeteseknek bevételuk_ novelé­tesznek fel, de az érvekkel felsze-^ sére. relt agitátor számára nem létezik^ — — kényes kérdés. Az őszinte, nyílt vá-$ nagyobb vendéglátóipari vállalatok millióival, akik a kommunistákkal különtermeit is felhasználják agitá­ciós központok céljaira. Az „Arany csuka" szálló egyik földszintes ter­mét a közeli malomipari üzem díszí­tette fel és olyan szemléltető agitá­ciós anyaggal, fali táblákkal látta el a város, a járás életéből, amire kivétel nélkül mindenki kíváncsi. Mi­lyen volt a város lakosságának a múltja, milyenek voltak a megélhe­tési (vagy inkább meg nem élhetési) viszonyok, mit vásárolhattak azelőtt és mi mindent vásárolhatnak most stb. fi jó kezdet — fél siker Az iránt is érdeklődtem, miről szólnak az első előadások, mert a jó kezdet aranyat ér: Pardubice jö­együtt dolgoznak a XI. kongresszus határozatainak és a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítéséért, a fejlett szocialista társadalomért. Átmentem a szomszédos Osti nad Orlici járásbeli Česká Tŕebová város­kába is. Pardubicével szemben itt kissé elmaradtak. Adolf Barkl elvtárs, az egyik nyolcosztályos iskola igaz­A TERVEK NEM MARADNAK PAPÍRON laszt a pártonklvüliek szívesen tudo-^ másul veszik. A lényeg, hogy az^ emberekkel beszélni kell. Ahová nem^ jut el a mi szavunk, a mi értelmünk, ^ tovább fennmarad a közöny, vagy - | A p. ncjn a. He] y. Nemzeti BizottsSg Csák tájékozatlanság. s , stvár sze mél yében új titkárt kapott. Két önfeláldozó derék kommunista § Csák István azok közé tartozik, akik se­agitátor tapasztalatait közvetítettem.^ gítő kezet nyújtanak falvainkon a szo­Végül hozzáírom, amit rajtuk kívül| minden elvtárs, akivel beszeltem ku-^ lendítéséb en is nagy feladat vár. Első iön-külön és együttesen hangsúlyo-^ lépés: a kultúrház felépítése. A lakosság zott. A munkás-paraszt szövetség to-S szívesen segít. Jól tudja, hogy csak kö­S züs munkával válthatja valóra a kitűzött o . gatója, a HNB épületében szervezett vábbi megszilárdítása fejlődésüpk mai ^ t* ervet aaitációs közDont vezetőie és a vas- fnWán amikor az üzemi munkásoki a ts agitációs központ vezetője és a vas utasok, valamint a Perla üzemi klub­jaiban létesített további két agitációs központ patrónusa azonban fogadko­zik, hogy még a napokban behozzák a lemaradást. És amilyen lelkesen magyaráz ez a nyugodt pedagógus — el is hiszem neki. Végtére is a párt­tól kapta megbízatását és azt be­csülettel teljesíteni akarja. fokán, amikor az üzemi munkások^ A község lakosságának kezdeményezését segítsége a mezőgazdasági termelési bizonyítja, hogy pl. április 9-én mintegy rohamosabb fejlődése érdekében i , 14 0 > a K kos v e" ľ*? társadalmi munka J ~ í keretében a kulturház alapjainak leraká­rendkívüli jelentőséggel bír, - egye-^ sänä ) sikerrel folynak a 100 hektárnyi nesen megkívánja, hogy kivétel nél-^ területen végzett talajjavítási munkála­kül minden üzem védnökséget vállal-& tok i s­inn a falusi anitáriós közDontok fe-S A z eredmények azt mutatják, hogy a jon a falusi agitációs KozpontoK le ^ Pincjnai Helyi Nem í,eti Bizottság tervei lett. ^ nem maradnak paoíron. hanem valósáqgé Szily Imrei. válnak. Szanyi József, Lučenec JJJ SZÖ 4 * 1960. április 21.

Next

/
Thumbnails
Contents