Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-16 / 106. szám, szombat

Nyugat-Afrik a útjain Napjaink Guineája A guineaiak az igazi férfiak! Ezt persze nem mi állítjuk, nem is szándékunk lebecsülni a világ többi férfinépségét Hanem a nyugat-afrikai nők, a Párizs uralmát sínylő gyarmatok asszonyai jogosan vélekednek igy S ha valamelyik szenegáli, szudáni vagy Elefántcsont parti férfi kérkedik, a nők mindjárt lehűtik és kórusban rácáfolnak: „Csak Guineában vannak igazi férfiak!" Ez a nagy elismerés azért jár !ci i guineaiaknak, mert amikor Párizs 1958-ban - abban a hitben ringatva magát, hogy gyarmaturalma meg sem rendül - elrendelte a népszavazást, a lakosság 97 százaléka a függetlenség megadása mellett szállt síkra. Önállók lettek és hátat fordítottak a francia államközösségnek. A következményeket tudjuk: francia vesztegzár, fenyegetések, hadjáratok ... Persze nagyon is érthető, hogy mindjárt vörösre mázolták Guineái és kommunistának minősítették. „Csak azt felejtették el még hozzátenni, hogy valójában Moszkvában születtem és Hruscsov öccse vagyok" - szokta mondogatni Sékou Touré köztársasági elnök. Tényleg, már csak ez hiányzott ahhoz, hogy a hazugságok pohara színültig beteljék. Dehút - kutyaugatás nem hallatszik az égbe - mondja a közmondás, melynek arab változata még találóbb: a kutyák ugatnak, de Guineai anya a karaván tovább megy. Guinea szovjet és csehszlovák segítséggel kivédte a támadásokat. A guineaiak szívükbe zárták hazánkat és a legszentebb tisztelettel ejtik ki nevét. Amikor tavaly Guineában jártam, lépten-nyomon meggyőződhettem lakosságának hálájáról. Ha az ember a miniszterrel akar beszélni, egyszerűen besétál az irodájába. Ha a bankba megy csekket váltani, egyenesen az igazgató fogadja és személyesen intézi el ügyét, ami beosztott tisztviselőinek lenne a dolga. Megtudja a csaposlegény, hogy csehszlovákiait szolgál ki, rögtön előhúz egy Made in Czehoslovakia védjegyű üres gyuf(isdobozt, melyet becses emlékként őriz. Ha az ember arról tárgyal a sofőrrel, hogy tiszteséges viteldíjat számítson egy országos körútért, hozzálép a társa, akivel az előző nap ismerkedtem meg, és a fülébe súgja, hogy csehszlovákiaival tárgyal. Vagy kikötőmunkások közé vegyül az ember s máris körülveszik, mint valami bálványt. Hihetetlen, hogy tnég a legeldugottabb faluban is tudnak Csenszlovákiáról. Amikor Dimes faluban kiszálltam, a csodálkozástól majdnem cr földbe gyökerezett a lábam annak hallatára, amit a helybeli lakosságtól megtudtam: pontosan felsorolták, hogy mivel segítjük őket. Konakry melletti település De van itt más kép is, melynek láttán a hatalom bármelyik párizsi képviselője feldühödne, mint a francia kakas. Például a guineaiak lelkes, önkéntes honépítö munkája. Ugyanis a múltban a gyarmatosítók nemegyszer korbáccsal diktálták a tempót a bennszülötteknek, hogy munkájuk eredményeképpen telítődjék a zsebük. S iám a guineaiak most szinte megbabonázva, önként és ingyen láttak neki hazájuk átalakításának: utakat, iskolákat, csatornákat, hidakat, farmokat építenek, tisztítják az utcákat, falvakat, városokat. Ragyog minden, mintha skatulyából húzták volna elő. Elmondták, hogy Conacry főváros a francia uralom idején annyira fejletlen volt, hogy még csak össze sem lehet hasonlítani mai arculatával. Az ifjúság önkéntes brigádok keretében díszbe öltöztette, úgy, ahogy a menyasszonyt cicomázzák fel a lakodalomra. Eltűntek a szemétdombok, a szenny és az, öreg viskók, üde szírit kaptak a falak. A lakosság önkéntes munkája országos viszonylatban többet jelentett, mint az egész guineai kültscgvetés a gyarmaturalom idején. Az ifjúsági brigádok még ma is minden vasárnap lapáttal, söprűv'el, targoncával vonulnak ki az utcákra. Mily óriási önfeláldozó erőt szül a szabadság ajándéka! De a szabadság legnagyobb ajándíka az, hogy a hajdan elszigetelt, egy mis ellen uszított törzsek és nemzetiségek eggyé olvadtak. Guineában ugyanis több mint 30 törzs és nemzetiség él, amelyek nemcsak a gyarmatosítókat, hanem a hübéruraikat, a törzsfőnököket is lerázták a nyakukról, s ma oszszetartva barátságban élnek egymással. Ragaszkodnak kormányukhoz és Guinea Demokrata Pártjához, mely égy cél érdekében egyesíti őket. Persze sok itt a törzsnyelv, így a francia nyelv megmaradt köztük összekötő nyelvitek. Ha az ember a conacryi rádió híreit akarja hallani, két órába is beletelik, míg foghatja a francia nyelvű adást, mert rajta kívül még szuszu, fulu és malinké nyelveken is sugároz műsort. Ha megkérdeznénk, kinek a legnagyobb érdeme, hogy Guinea kivívta a szabadságát, ez lenne az egyöntetű válasz: a nőké! Ők szenvedtek a múltban a legtöbbet. Akárhány felvételt készítettünk a guineai nőkről, valamennyi fényképen nádszáltermetüek. Egyenes termetük"t temérdek szenvedéseik ellenére i s megőrizték. Ez azzal magyarázható, hogy az itteni nők mindent a fejükön cipelnek. Ma azonban más oka is van annak, hogy a guineai nők egyenesen járnak. Egyenjogúak a férfiakkal, aklívan részt vesznek a közéletben: parlamenti képviselők, pártbizottsági tagok, falubírák stb. Az új törvény értelmében a lányok 17 éves korukig nem mehetnek férjhez, és ezután sem szüleik parancsára, hanem szivük özavára hallgatva választják meg varjukat. Bár a törvény még nem tiltja a többnejűséget, az új idők szelleme mégis utat tör: érvényesülni kezd az az elv, hogy minden férfi elégedjék meg egy feleséggel. Ez a szabadság ajándéka, nem szólván arról, hogy az idegen urak teljesen eltűntek. Nem is tudjuk felsorolni, mi mindent köszönhet a guineai nép a szabadságnak. Beszéljen csak egy tény: esténkint minden iskola ablaka világít, mert a felnőttek a legszorgalmasabb tanulókkal versenyve írni és olvasni tanulnak. Az egész ország tanul. A tanulásban is a nők a legbuzgóbbak. Érthető is, hisz egy százalékuk volt csak írástudó. Néhány év múlva híre se lesz a gyarmatosítás szégyenfoltjának: az írástudók száma a felhőkarcolók nagyságával fog vetekedni. Mi a tanulság: adjanak szabadságot az afrikaiaknak es ök lesznek Igen, ök, afrikaiak, „vadak" csodákr/c képesek azok a2 akiket c jelzővel Afrika nyugati partvidékének szülöttje. n gyarmatosítóA akartak örökre megbélyegezni. Azok az afrikaiak akikről azt állították, hogy az ő irányításuk nélkül egij lépést sem teszneh a fény felé, s akikről azt hitték, hogy csupán fl gyarmatosítók kedvéért vannak a világon. JOZEF VALENTINI MIRE KÉSZÜL A CSEHSZLOVÁK ÍRÓSZÖVETSÉG Csehszlovákia felszabadításának 15. évfordulója az írók tevékenységében is tükröződik. Az olvasók — türelmesen vagy türelmetlenül — várják az írók alkotó munkájánál eredményeként az új könyveket. Oj életünk elegendő témát szolgáltatna akkor is, ha nem készülnénk a felszabadítási ünnepségekre és pártunk megalakulásának 40. évfordulójára. Megtudtuk, hogy a dicső felszabadulás alkalmából kitűzött irodalmi pályázatra 550 kézirat érkezett: 170 regény, 170 versgyűjtemény, 53 mü a gyermekirodalom koréból. A többi elbeszélés, novella és általában rövid műfaj. Jól esik rögzíteni, hogy cseh és szlovák kéziratok mellett beérkeztek magyar, ukrán, lengyel, német és cigány nyelven írott eredeti müvek. Az írók persze elsősorban írnak. Ez a legfontosabb. Felszabadulásunk 15. évfordulójának megünnepélésére április végén összeül a Szövetség Központi Bizottságának bővített ülése. Dr. J. Petermichl mükritikus (a Rudé právo szerkesztője) a cseh irodalom, dr. K. Rosenbaum mükritikus a szlovák irodalom 15 éves fejlődése címen tartanak fő beszámolót. Május második felében az írók, művészek, tudományos, népművelési és kulturális dolgozók a Szocialista Kultúra Bizottságának kezdeményezésére — miként tavaly a szocialista kultúra kongreszszusa előtt — újra beutazzák az országot és vitagyülések keretében találkoznak a dolgozókkal. A nemrég lezajlott Wolker-ünnepségeket Vitézslav Nezval-ünnepségek követik. A nagy költő májusban ünnepelné 60. születésnapját. Ugyancsak májusban kerül megünneplésre Karel Hynek Mácha 150. születésnapja. Értékes irodalmi seregszemlének ígérkezik a júniusi hagyományos Wolkeri Prostéjov (költemények), a júliusi Hašeki Lipnice (szatíra és humor), szeptemberben a Bezruči Opava. Őszre marad a jelenkori dráma bratislavai fesztiválja, valamint a fiatal cseh és szlovák szerzők találkozója az írók dobŕiši alkotóházában. A Csehszlovák írószövetség az idén rendkívüli figyelmet szentel a kezdő íróknak, költőknek egyrészt olyképpen, hogy egyre több helyet kapnak a szövetség lapjaiban, másrészt a megvalósulás felé közeledik a fiatalok külön lapjának a terve. A napokban alakul meg a költészet barátainak a klubja. A Csehszlovák írószövetség a II. országos spartakiádra több jelentós külföldi írót is meghívott, akik közül említsük meg legalább Solohov, Fegyín, Aragon és Cocteau nevét. Feltételezhető, hogy az írószövetség idei tervei, a hazai és külföldi írók kölcsönös, mindenekelőtt pedig a köztársaság dolgozóival való találkozása megannyi eredményes mérföldkő lesz a szocialista kultúra további fejlődésének örömteli útján. SZIL Y IMRE IRODALOMRÓL- KÖNWFKRÖL^ A hazafiság és a kiszolgáltatottság regényei Dold-Mihajlik: ORDASOK KÖZÖTT Az elmúlt esztendő végén a magyar-szovjet közös könyvkiadás keretében a budapesti Zrínyi Katonai Kiadó és a Kárpátontúli Területi Kiadó közös gondozásában egy figyelemre méltó ukrán regény jelent meg magyar fordításban. Jurij DoldMihajlik a regény írója és címe: Ordasok között. Szerencsésnek tartjuk, hogy a neves ukrán szerző könyvét a mi kiadónk is átvette és így olvasóinknak alkalmuk nyílik ezzel a páratlanul izgalmas olvasmánnyal ismereteiket a szovjet katonák hősies önfeláldozó munkájáról gyarapítaniuk. Dold-Mihajlik könyve nem hibátlan, művészi tekintetben nem egy jogos kifogásunk akad, de nem vitathatjuk el, hogy töretlen eszmeisége mellett jóval többet ad a szokott kémtörténeteknél. Túleszményített főhőse teljes rokonszenvünket megérdemli, izgalmakkal teli sorsa mindvégig lebilincsel és ami ennél lényegesebb; a hős magartartása, a regény soraiból áradó hazaszeretet erős nevelő hatást gyakorolhat különösen a kalandos olvasmányt kedvelő ifjúságunkra. Valahol a keleti arcvonalon, Belorussziában, ezerkilencszáznegyvenkettő őszének egyik hajnalán felkeltik Berthold ezredest, a felderítő osztag parancsnokát. Rendkívüli esemény történt: egy szovjet tiszt átszökött az első vonalon és csak Berthold ezredes előtt hajlandó felfedni kilétét. Néhány perc múlva kiderül, hogy a szökevény az ezredes egykori barátjának, a Szovjetunióban kémkedő és öngyilkossá lett von Goldring bárónak a fia. A szovjet tiszti egyenruhában jelentkező fiatal báró azért jött, hogy Berthold révén felajánlja hazafias szolgálatait a Führernek. A cselekményt rendkívül izgalmas fordulatokkal és leleménnyel bonyolító író azonban nem hagyja soká kétségben az olvasót: hamarosan kiviláglik, hogy Heinrich hallatlan tudással, páratlan nyelvi készséggel csupán szerepet játszik, úgyszólván belebújt a fiatal német báró bőrébe, hogy az egész náci környezetet megtéveSztve az életre-halálrá szóló roppant küzdelemben felbecsülhetetlen szolgálatokát végezzen szovjet hazája javára. Óhatatlanul is Jókainak egyik legrokonszenvesebb regényhőse, Berend Iván jut az eszünkbe, ám ez a külsőleg fasisztává vedlő, német életet élő szovjet tiszt vakmerőségével, bátorságával és leleményével még a romantikus Jókai-hősön is túl tesz. Nem egy fordulatnál a hitelesség kárára megy, ahogy ez a huszonhárom esztendős fiatal, képzettség és tudás dolgában atomtudósokkal is felveszi a versenyt, a veszedelmekből pedig a szemfényvesztésnél is nagyobb ügyességgel kikeveredik. A véletlenek tornyozása, feľesleges halmozása erősen rontja a máskülönben igen érdekes és az olvasót mindvégig izgalomban tartó regény hitelét; a kevesebb veszedelem és véletlen lényegesen emelné a mű realitását, a mondanivaló igazát. Különösen a francia és olasz földön lejátszódó fejezetekben sok az ilyen túlzás, ami azért olyan kirívó, mert itt ugyanakkor olyan részeket is kapunk, amelyekben Dold-Mihajlik lírai hevületü, finom tollú elbeszélőnek, kitűnő jellemábrázolónak bizonyul. Példásan szépen, valóságos költői ihlettel sikerült megrajzolnia Heinrich szerelmének, a francia ellenállási mozgalomban tevékeny szerepet játsszó Moniquenek alakját. Megkap bennünket megindító fiatalsága, tisztasága és bátorsága, amely nem riad vissza saját szívétől, s a fenyegető veszedelmektől. Gyengéd és finom a lassan ébredő, és a háború viharában tragikusan végződő szerelmük rajza, melynek külön érdekességet ad, hogy kölcsönösen titkolniok kell, nem fedhetik fel egymás előtt. Dold-Mihajlik a háború végéig kíséri hőse sorsát és az epilógusban négy vérzivataros esztendő halálosan komor képei után Moszkva első szabad tavaszának égboltját festi le. Regényünk hőse, Grigorij Pavlovics Honcsarenko, a fiatal tiszt, már a szovjet hadsereg századosi egyenruhájában rója Moszkva utcáit. Küldetését hősies helytállással példásan teljesítette és ismeri új útját, új kötelességeit: visszamegy a kijevi egyetem idegen nyelvű fakultására, hogy tanulmányait befejezze. Kényszerűségből a háború embere volt, ezentúl a béke embere lesz. Meghatott érzéssel Veszünk búcsút tőle és már elnézőbben. ítéljük rňeg romantikus alakját; átérezve azt, hogy nemes jó tulajdonságaival, hallatlan bátorságával, tág tudásával, hazájáért rajongó tiszta szívével voltaképpen nem egy embert testesített meg, hanem ezreket, s milliókat: a szülőföldjét mondhatatlan szeretettel féltő szovjet katonát. B. Traven: AZ ŐSERDŐ FOGLYAI A Magyar Helikon Könyvkiadó megjegyzése szerint ez a mű a szerző hat kötetre tervezett regényciklusának negyedik része. Az 1957-ben megjelent első kötetben, A taligá-ban a mexikói carreteroknak, az ökröket hajtó, rabszolgasorba taszított indiánoknak küzdelmes sorsát, izgalmas kalandjait, szépséges szerelmét örökíti meg az író. Az egy esztendővel később megjelent Embervásár Mexikóban című kötetben a szerző megmutatja, hogy miközben a mexikói kormány a világ közvéleménye előtt demokráciát, szabadságot, jogegyenlőséget hirdetett, a szabad parasztok is menthetetlenül rabszolgákká váltak az államilag intézményesített és védett csalás és embertelenség következtében. A műit esztendő elején napvilágot látott magyarul a ciklusnak további kötete, a Rabszolgák útja, amelyben Traven a monteriák, az ültetvények felé induló rabszolgasorsú indiánok szenvedéseit ecseteli. Pokolian szenved ember és állat a mocsaras, ragályt árasztó úton, az irgalmatlanul tűző délszaki nap alatt és nincs semmi. ami a páriák mérhetetlen nyomorát és szenvedését enyhítené. A ciklus negyedik része — Az őserdők foglyai - ugyanolyan önálló regény, mint az előző kötetek bármelyike. Traven ebben a kötetben még élésebben ítéli el a vállalkozókat, akiknek a drága mahagóni bútorhoz való fát az ingoványos őserdők mélyén termelik ki a mérhetetlenül kiszipolyozott -.parasztok. A három Montellano-fivér évek alatt milliókat akar harácsolni az általuk olcsón megvásárolt monterián és gátlást nem ismerő kapzsiságukban minden eszközt megragadnak, hogy baromi sorsú munkásaik vére és verejtéke árán vagyonhoz jussanak. A szerzésnek öldöklő törvénye minden nemesebb érzést kiölt bennük, nincs más eszményük, csak a pénz és ezért durvalelkületű hóhéraik segítségével vérig kiszipolyozzák a caobafa kitermelésével foglalkozó munkásaikat. Valóságos örök rabok ezek a munkások, valami kis adósság nyomja őket eleinte és a Montellanok gondoskodnak róla, hogy adósságukat sohase törleszthessék. Sorra pusztulnak el, a munkaadó részéről dermesztő közöny fogadja halálukat, nincs orvosság, nincs kímélet, a robot még vasárnapon sem szakad meg és a peon a szesz és olcsó szeretkezés mámorába menekül, hogy nyomorúságát, kilátástalan sorsát és szenvedéseit felejtse. Ilyen örök rabság és lassú halál vár a fejletlen testű, szinte gyermekember Viccntére is, akit Andreu, egy jobb érzésű idősebb peon vesz a védelmébe, megtanítja az ökrök hajtására, a tonnányi súlyú fahasábok vontatására, munkája megkönynyítésére. Andreu csak munkatapasztalatait tudja átadni fiatal társának, tehetetlenül tűri ő is a megaláztatásokat és a halálos robotot, ám idegei mélyén már ott lappang a lázadás ösztöne, éjszakánként az ősvadonban titkosan kelő hangra figyel, amely a bosszú, a megtorlás eljövetelét jelzi. A regény a kígyómarástól elpusztult Eulalio tetemének szomorúan groteszk elföldelésével végződik, ám az olvasó megérzi a sorok közt ki nem mondottakat is: a bilincsekbe vert páriáknak ebből az ősvadoni börtönből, Montellanoék és hasonszőrű társaik igája alól egyszer ki kell szabadulniok. Egyszer el kell jönnie a megtorlás, a véres leszámolás óráinak, egyszer be kell következnie a megkínzottak, az akasztottak lázadásának; az ősvadonnak ki kel! termelnie a szabadítót, aki meghozza az ébredést és az eltompultan halálát váró peont felrázza, a kiszolgáltatottakat olyan erővé tömöríti, amely szembe mer szállni a kizsákmányolás és erőszak durva rendszerével, hogy kiharcolja magának a legelemibb' emberi joookat. EGRI VIKTOR jÜJ SZÖ 6 * ]9

6« áP

rilis 1

6-