Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-16 / 106. szám, szombat

KLUBÉLET GÄLÄ1VTÄ1V "MEGCSODÁLJUK a modem bútorokat, de arra már ritkán gondolunk, kik csinálják az Ízléses berendezést. Vajon milyen a kulturális élete azoknak a dolgozóknak, akik egyre szebb bútordarabokkal gazdagítják a lakáskultúrát ? ... Nézzünk el ezért most a gaiantai bútorgyárba. Vizsgáljuk meg, milyen az üzem dolgozóinak kulturális élete. - Jókor jött - fogad az egyik dolgozó, amikor elmondom,mi járatban vagyok. - Éppen üzemi gyűlést tarjunk. Többele között az üzem kulturá' lis életéről is szó lesz. Indulok, hogy részt vehessek a gyűlésen. - Nem hiszem, hogy bemehet... - Miért* - Kicsi az üléstermünk, A dolgozók sem férnek be valamennyien. Alig megyünk néhány lépést, máris a gyiílésterem előtt vagyunk. A terem valóban kicsi. A gyűlésről többen az üzem dolgozói közül is kint rekedtek. Egyesek az ajtó előtt ágaskodnak, hogy hallhassák, mi történik odabent. Ide valóban nehéz bejutni. - Az üzem dolgozóinat száma állandóan gyarapszik, Nem csoda, ha ma már kicsi, ami tegnap még megfelelő volt. Nincs más mód, mint hogy kintről figyeljem a gyűlést. Így azonban nem sokat tudtam meg az üzem dolgozóinak kulturális életéről. Személyi felvilágosításra szorultam. Záreczky Józsefet, a bútorgyár kultúrfelelösét kértem meg, beszéljen kulturális életükről. - Néhány évvel azelőtt különösen jól működő üzemi klubunk volt. Aztán egy időre visszaestünk. Most ismét fellendülőben van az üzem kulturális élete. - Mi volt a visszaesés oka? - Részben az, hogy dolgozóink nagy része vidéki és munka után mindenki siet haza. A legnagyobb probléma azonban a helyiség hiánya. - De hiszen vannak termeik. - Igen, az üzemi klubnak van egy helyisége, ez azonban nem megfeleli}... Termelésünk annyira növekszik, hogy a nagyobb helyiségeket munkahelynek, raktárnak használjuk. - Nem keresnek valamilyen megoldást? - Dehogy nem. Űjabb helyiségek építését tervezzük, ahol helyet kap majd az üzemi klub is. ZÁRECZKY KÖRÜLNÉZ a klubteremben, ahol beszélgetünk, azután ezeket mondja: - Eredményeink a nehézségek ellenére is vannak. Legutóbb pl. esztrádmüsort rendeztünk. Műsorunkkal vendégszerepelni is voltunk. Felkerestük a védnökségünk alatt levő kajali is más egységes földművesszövetkezetet. - A szakkörök hogyan dolgoznak? - Az üzemi klub keretében a fúvós- és vonószenekaron kívül nyolctagú tánccsoport, valamint sakk- és fényképészeti szakkör működik. A legeredményesebben a fényképészeti kör tagjai dolgoznak. Záreczky József megmutatta az amatőrök készítette fényképeket, majd így fűzte tovább a szót: - A fényképészek rendszeresen üléseznek s a kezdők részére szakelőadásokat tartanak. Felvételeikből gyakran kiállításokat rendeznek. Jelenleg szintén kiállításra készülnek. Érdekel mit csinál, hogyan dolgozik a többi csoport. A kultúrfelelös erre vonatkozólag így nyilatkozott: Csaó Csuej-csuen (Kínai Népköztársaság): Egyesült erővel elnevezésű metszete. - A táncscsoport most volt a járási ifjúsági alkotóversenyen, ahol elég jól helytállt. A zenekarok rendszeresen próbálnak, gyakran rendeznek zeneestéket. A sakkozók versenyekre járnak. ENNYIBŐL ÁLLNA a gaiantai bútorgyár dolgozóinak kulturális élete? Ha igen, ez bizony nem sok. A bútorgyárban azonban sokkal változatosabb a kulturális élet, mint hinnők. Ezt a kultúrfelelös is megerősítette: - Üzemünk kulturális életében az említetteken kívül jelentős szerepe van a film-, a televízió-, valamint az ismeretterjesztő-előadásoknak. Tervünk szerint általában kéthavonta tartunk politikai és természettudományos előadásokat. Ennél azonban sokkal gyakoribbak az ismeretterjesztő-, füm- és televíziós műsorok. Legutóbb pl. a Hruscsov elvtárs amerikai útját bemutató filmet vetítettük. Nagy népszerűségnek örvend a televízió műsora is. - Számottevő kulturális munkát végez az üzemi hangoshíradó mellett működő nyolctagú szerkesztőségi kör, amelynek tagjai a kellemes szórakoztatáson kívül arra is gondolnak, hogy a hangszórón keresztül minden aktuális eseményre felhívják a dolgozók figyelmét. Elindultunk, hogy körülnézzünk az üzemben. Záreczky József készségesen vállalta a kalauzolást. - Itt — mutatott az egyik üzemrészlegre - szocialista munkabrigád dolgozik. A teremben példás rend. A falakon rajzok, jelszavak, fényképek és az ország térképe. Ügy tünt, mintha nem is munkahelyen, hanem valamilyen ülésteremben lennénk. - A brigád - kaptam a felvilágosítást - nemcsak a termelésben és a munkahelyek tisztántartásában mutat példát. Elen jár a kulturális munkában is. A szocialista munkabrigád minden tagja mindenben segít és azon van, hogy üzemünkben fellendüljön a kulturális élet. Keresztül-kasul jártuk az üzemet. Mindenütt szép munkahelyek, ízléses bútordarabok tanúskodnak a gaiantai bútorgyár dolgozóinak igyekezetéről. A bútorgyár dolgozói megérdemlik az elismerést. Megérdemelnék azonban azt is, hogy a mostaninál több lehetőségük nyíljon a jó és változatosabb kulturális életre. AZ ÜJ ÜZEMRÉSZLEG felépítésével, ahol helyet kap az üzemi klub is, erre minden bizonnyal lehetőség nyílik, s a gaiantai bútorgyár dolgozói a kulturális élet terén a jövőben a mostaninál is nagyobb eredményeket érnek majd el. BALÁZS B SLA A szovjet színpad képzőművészeinek tárlata A bratislavai Művészházban (Dosztojevszkij-sor) alkalmunk van belepillantani a szóvjet színház díszletterveibe. A jelenkori szovjet színház építésében oselekvően részt vevő 10 képzőművésszel ismerkedünk meg. Közös a má Színházának feladatáról való elgondolásunk, mikor a valóságot tolmácsolják és közel akarnak férkőzni a közönség érzéséhez, gondolkodásához. Alkotó módszerük: a szocialista realizmus lehetőséget nyújt egyéni tehetségük kibontakozására és sokrétű, sokszínű művészi ábrázolásra. A díszlettervezők így gazdag és változatos formában oldják meg feladatukat, emellett tudatában vannak, hogy alkotásuk lényege a színpadi szerzők gondolatét s a rendezd szándékét szolgálni, a színészt munkájában támogatni és a színpadi díszlettel eszmeileg is tolmácsolni az előadott mövet. Ezen az alapon alakulhatott ki a nagyszerű együttműködés a különböző színházi tényezők között és sikerült humanista szellemű, életteljes müvekkel nemesíteni a nézők lelkét. Ha végignézzük a zenei és drámai müvek díszletterveit; szembeötlenek az egyéni stílusjegyek és vérmérsékletbeli különbségek. Végül leszűrhetjük, hogy szugesztív hatásuk alatt beleéljük magunkat az egyes darabok légkörébe. Elmerülve az opera egyik legkiválóbb képzőművészének: Fedorovszkíjnak Borisz Godunov, Igor herceg, Szadko, vagy Carmen díszleteiben, a képszerkesztés magával ragadó ritmusa, a színek összhangja felidézi a zenészek jellegzetes kifejezését, a mű levegőjét. Képzeletünket megragadják a nyolcvanéves festőművész, az örmény Szarján izzó színei és a dekoratív megoldásain érvényesülő sajátos népművészeti elemek. — Az ifjú szovjet színház megteremtése körül fáradozó Ringyin az .Anya" c. opera újszerű elgondolásával döbbenetes mély hatást vált ki. — Sifrint a nagyszabású történeti témák vonzzák. A „Sztálingrádiak" díszletei az élmény forróságát sugározzák, hiszen a város ostromakor készültek hozzi a vázlatok. — Junovicsová azonosul az opera zenéjével, a nép fantáziagazdagságával Kitesz városának és Szadkov költői ábrázolásánál. Szertefoszlik a határ mese és valóság, az élet és álom birodalma közt. — Pimenov ezzel szembon a szocialista valóság költője és az újnak hangsúlyozója. A regényes képzeletű Tisler tz egvszerü népi színház elemeivel dolgozik Shakespearenél és a Korea meg Kína felszabadításáról szóló színdarabok nemes és finom realista tolmécsoí6

jl' szovjet díszlettervezők szemléletükből kifolyólag a nép érdekeit tartják szem előtt, mikor következetesen segítik diadalra a mindenki számára érthető realizmust. Kitűnő eredményeikkel ők is részesei a szovjet színház világsikeréin BarkSnv jefloaa Csehszlovák kamarazenészek nagy sikere Romániában Kiváló zenei élményben van része ezekben a napokban Románia kamarazenekedvelő közönségének. Többnapos romániai kőrúton vesz részt a világhírű Cseh Nonett kamaraegyüttes, amely eddigi bukaresti és vidéki fellépései során hatalmas sikert aratott. A Cseh Nonett jónéhány esztendővel ezelőtt szerepelt már Romániában és akkor szerzett hírneve mintegy biztositéka volt újabb látogatása népszerűségének. Vendégszereplésükkel t cseh kamarazenészek újólag bebizonyították magas művészi fejlettségüket, újólag igazolták, hogy a róluk világszerte kialakult jó vélemény nem nélkülözi az alapot. A romániai napilapok, valamint az irodalmi-művészeti folyóiratok kivétel nélklil az elismerés legmagasabb hangján emlékeznek meg a csehszlovák zenészek hangversenyeiről és szinte egyöntetűen emelik ki, hogy a híres kamarazeneegyüttes Itteni vendégjátéka sokáig emlékezetes, felejthetetlen élmény marad • román zeneszerető közönség számára. A legtöbb újság közli a zenészek fényképét is, közli a román zenei élet vezető személyiségeinek nyilatkozatait, elismerő szavait, valamint a vendégek észrevételeit. Emil Leichner (hegedű), Vilém Kostečka (gordonka), Oldfieh W»e# (bőgő), Václav Žilka (fuvola), Václav Vodička (oboa), Oldŕlch Pergl (klarinét), Jaroslav ftezáč (fagott) és Arnošt Charvát (kürt) egyaránt sok dicséretben részesült kiváló összjátékáért, mesteri tökéllyel kidolgozott finom, mértéktartó előadásmódjáért. LÄSZLO FERENC, Kolozsvár A. Maiz Sötét verem című drámájának egyik jelenetében J. Sodomát, és E. Romancíkot láthatjuk. (J. Herec felvétele.) Tljics megmutatta a szervezke* dés útját: legyőzni a kulákokat, és szorosan összefogni a munkásosztállyal. Ha nem nyúlnak a kulákhoz, ha a falusi vérszopókat nem győzzük le, akkor feltétlenül újra lesz cár és újra lesz kapitalista. Minden eddigi európai forradalom tapasztalatai szemléltetően bizonyítják. hogy a forradalom elkerülhetetlenül elbukik, ha a parasztság nem töri le a basáskodó kulákot. Minden európai forradalom éppen azért végződött eredménytelenül mert a falu nem tudott megbirkózni ellenségeivel. A munkások a városokban megdöntötték a cárokat... bizonyos idő elmúltával azonban ismét a régi rend uralkodott." (Müvei, 28. köt. 169-170. old.) „Az előző forradalmakban a paraszti szegénységnek a kulákok ellen vívott nehéz harcában nem volt kire támaszkodnia. A szervezett proletariátus — amely erösebb és tapasztaltabb, mint a parasztság (ezt a tapasztalatot az előző harcok során szerezte) — Oroszországban most hatalmon van, és az ő kezében vannak az összes termelési eszközök, a gyárak, a vasutak, a hajók. stb. Most a szegénvparasztságnak megbízható és erős szövetségese van a kulákság elleni harcban. A szegényparasztság tudja, hogy a város mellette van, hogy a proletariátus segíteni fogja mindennel, amivel csak tudja — és valóban segíti is már." (Ugyanott, 170. old.) „A kulákok türelmetlenül várták a csehszlovákokat, szívesörömest ültettek volna trónra egy új cárt, hogy büntetlenül folytathassák a kizsákmányolást, hogy a béres nyakára Ülhessenek, mint azelőtt és gazdagodhassanak, mint azelőtt. És csak az mentett meg minket, hogy a falu összefogott a várossal, hogy a falu proletár és félproletár — vagyis idegen munkást nem alkalmazó - elemei a városi munkásokkal együtt hadat indítottak a kuláV. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA N. K. KRUPSZKÁJA: Az első hónapok Moszkvában cio> kok és a vérszopók ellen." (Ugyanott, 171. old.) £s a továbbiakban Iljics feltárja a falusi rend átszervezésének perspektíváját: „A kivezető út csakis a föld társas megművelése lehet... A kommunák, az artelben történő megművelés, a parasztszövetkezetek — ez ment meg a kisüzemi gazdaság hátrányaitól, ez az eszköze a gazdaság föllenditésének és megjavításának, az erővel való takarékoskodásnak és a kulákság, a herék és a kizsákmányolás ellen folytatott harcnak." (Ugyanott, 172,-173. old.) 1918. november 16-án megnyílt a munkásnők I. összoroszországi kongresszusa, melyet az OK(b)P Központi Bizottságának a munkásnők között folytatott agitáciőval és propagandával foglalkozó albizottsága hívott össze. A kongresszus megszervezésében nagy munkát végeztek Kollontaj, Sztalj, Inyessza, Szamojlova, A. D. Kalinyina elvtársnők. A kongresszuson 1147 küldött vett részt. A munkásnők kongresszusa volt ez, parasztok még nem vettek részt munkájában; nem vetődött még fel a nemzeti kisebbségek körében végzendő munka kérdése sem. Mégis Iljics a kongresszuson mondott beszédében, mindenekelőtt arról szólott, ami figyelmét lekötötte: a faluról, hogy a nőt csak a szocializmus tudja kivezetni korábbi helyzetéből. „Csak majd amikor a kisgazdaságokról áttérünk a közös gazdaságra és a föld közös müvelésére — mondotta Iljics -, akkor lesz teljesen szabad, akkor szabadul fel a jobbágysorsból a nő. Nehéz feladat ez, de most, amikor megalakulnak a szegényparasztbizottságok, elérkezik az az idö, amikor a szocialista forradalom megszilárdul. Csak most szervezkedik a falusi lakosság legszegényebb része, és ezek, a szegényparasztság szervezetei, a szocializmus szilárd alapjaivá lesznek. Korábban gyakran előfordult, hogy a város lett forradalmi, utána pedig a falu is megmozdult. A jelenlegi átalakulás a falura támaszkodik, ez a jelentősége és ereje." (Művei. 28. köt. 178. old.) Bárhol szólalt is fel Iljics, mindenütt a parasztságról, a föld társadalmasításáról beszélt. Beszélgetés közben, séta közben gyakran emlegette Marxnak azt a levelét, amelyet 1856-ban írt Engelsnek, s amelyben Marx kijelenti: „Németországban minden attól függ majd, hogy lehetséges lesz-e a proletárforradalmat a parasztháború valamiféle második kiadásával támogatni. Akkor az pompás dolog lesz." (Művei, 21. köt. 33. old.) 1918. december 11-én, a mezőgazdasági osztályok I. összoroszországi kongresszusán Lenin ezeket mondta: „A régi módon élni, ahogyan a háború előtt éltek, nem lehet, és nem folyhat tovább az ember erejének és munkájának az a tékozlása, amely együtt jár a különálló kisparaszti gazdasággal. Kétszeresére, háromszorosára emelkedne a munka termelékenysége, kétszer-háromszor annyi emberi munkát takaríthatnánk meg a földművelés és az emberhez méltó gazdaság számára, ha erről a szétforgácsolt kisgazdaságról a társas gazdaságra térnénk át" (Müvei, 28. köt. 353. old.) "[VT ekem már Svájcban igen sú-t * lyos bazedovom volt. Az operáció és a hegyi levegő úgy - ahogy meggyógyított, csak a szívem ment tönkre, fizikailag legyöngültem. Iljics sebesülése után az állandó aggodalom életéért és egészségéért nem tett jót, és ősszel betegségem erősen kiújult. Az orvosok belém parancsoltak mindenféle orvosságot, ágyba fektettek, megtiltották, hogy dolgozzam — de mindez nem sokat használt. Szanatóriumok akkor nem voltak. A szokolnyiki erdei iskolába küldtek gyógykezelésre, ott nem lehetett a politikáról, a munkáról beszélni. összebarátkoztam a gyerekekkel, esténként pedig majdnem mindennap ellátogatott hozzám Iljics, legtöbbször Marija Iljinyicsnával. Itt töltöttem 1018 decemberének végét és 1919 januárját. A gyerekek hamarosan úgy tekintettek, mint aki hozzájuk tartózik, és beszámoltak mindenről, ami foglalkoztatta őket. Az egyik a rajzait hozta megmutatni, a másik arról mesélt, hogyan szoktak síelni; egy kilencesztendős kisfiú bánkódott, hogy édesanyjának nincs aki ebédet főzzön. Rendszerint ő készített az anyjának krumplilevest, vízben főtt krumplit. Édesanyja hazajön a munkából, 6 pedig kész ebéddel várja. Volt ott egy kislány, menhelyből került ide az erdei iskolába. Sok mindenféle szokást hozott magával a menhelyből: tudott hízelegni a szigorú tanítónőnek, de a hazudozáshoz is értett. Anyja prostituált volt — a Szmolenszk-piaeon lakott. Rajongásig szerette a lányát, hiszen mégiscsak az anyja volt. Egyszer könnyes szemmel mesélte a kislány, / hogy anyja majdnem mezítláb jött el hozzá a fagyban — szeretője ellopta a csizmáját, és elitta az árát, anyjának pedig egészen összefagyott a lába. Egyre csak az anyjára gondolt. Kenyéradagját nem ette meg, elrakta az anyjának. Ebéd után körülnézett, nem maradt-e valami kenyérhéj, amit félretehetne. Sokat meséltek a gyerekek életükről, de az iskola távol állt az élettől. Reggel tanultak, aztán síeltek, esta fenyőfadíszeket ragasztottak. F Ijics sokat tréfálkozott a gyerekekkel, akik hamarosan megszerették, és már várták esténként. 1919 elején (a régi karácsonykor) az iskola fenyőfaünnepélyt rendezett a gyerekeknek. Nálunk Oroszországban a fenyőfa sohasem kapcsolódott semmiféle vallásos szertartáshoz, csupán a gyermekek szórakoztatását szolgálta. A gyerekek meghívták IIjicset a fenyöfaünnepélyre, s ő megígérte, hogy eljön. Megkérte Vlagyimir Dmitrijevics Boncs-Brujevicset, vásároljon a gyerekeknek minél több ajándékot. Aznap este, amikor Marija Iljinyicsnával útban volt Szokolnyiki felé, banditák támadták meg őket. Kissé zavarba jöttek, amikor megtudták, hogy akit megtámadtak, nem más mint Lenin. Kszálították a kocsiból lljicset és Marija Iljinyicsnát, valamint Gilt, a gépkocsivezetőt és az őrség egyik tagját, aki elkísérte lljicset, de a keze fogialt volt, mert egy tejesköcsögöt tartott, majd beültek az autóba és elszáguldottak. Mi pedig csak vártuk-vártuk az erdei iskolában lljicset és Marija Iljinyicsnát, és csodálkoztunk, miért késnek. Amikor végül elvergődtek az iskoláig, mindjárt látszott rajtuk, hogy valami történt. Később a folyosón megkérdeztem lljicset, mi van vele? Egy pillanatig habozott, nem akart felizgatni, de aztán bementünk a szobámba, és ott mindenről beszámolt. Örültem, hogy épen megúszta i dolgot. ÜJ SZŐ 7 * 19W. április 1&.