Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-12 / 71. szám, szombat

Megszületett a nagy szlovák nemzeti zenedráma Eugen Suchoň SVÄTOPLUK című operájának nagysikerű bemutatója Több mint negyed évszázada már, hogy Eugen Suchoň nemzeti művész, az Örvény immár világhírű alkotója előjátékot írt Ivan Stodo­la Svätopluk című tragédiájához. Egy esztendővel később színpadi mu­zsikával is kiegészítette az előjáté­kot és amint maga vallja, az erős drámai mag kezdettől fogva ösztö­nözte, hogy zenedrámáva formálja, azonban csak az örvény megalkotása után került abba a helyzetbe, hogy tervét művészi lelkiismerete teljes felelősségével megvalósíthassa. Csaknem egy évtizednyi kutatás, tanulmány, elmerülés és ihletett al­kotói munka kellett, hogy az ifjú­korban megálmodott álom valóra váljon, megszülessen a Svätopluk, a szlovák nemzet nagy nemzeti ze­nedrámája, amely egyúttal Suchofi nagy művészetének csúcspontját is jelenti. Mintha minden eddigi müve, zsoltárai, zenekari szerzeményei, de maga a már sokfelé játszott, el­évülhetetlen örvény is csak előké­szület lett volna ehhez a lenyűgö­zően szép, monumentális zenedrá­mához, amellyel Suchoň a felszaba­dulás 15. évfordulója tiszteletére megajándékozta nemzetét, egész kul­turális életünket és egyben a világ zeneirodalmát is. Jelzőink kopottaknak, szegényes­nek tűnnek, amikor méltatni akarjuk a dalmű szépségeit, kórusrészeinek elemi erejét, himnikus szárnyalását, a zenekar elbűvölő színpompáját, tö­mör drámaiságát. De Suchoň ezúttal felülmúlta önmagát azzal is, hogy fent a színpadon is mesterien és min­den egyes szerepben egyéni jelleggel jellemez; bizánci, germán- és népi motívumokból varázslatos erővel épí­ti fel zenedrámáját, tud tragikus magaslatokra emelkedni és Ilraian ihletett részekkel meglepni. Minden dicséretet megérdemel az eszmei cél, amely a zeneköltőt a dalmű megírásánál inspirálta és ve­zette. Svätopluk király szavai fog­lalják össze a legtömörebben ezt az eszmeiséget: „Ha szeretetben és egységben összeforrtok, ellenségtei­tek sohasem bírhatnak le,.." Valóban nagy erö és korszerű az intelem, amelyet a Svätopluk le­genda napjaink békéért küzdő, egy- ' ségben élni akaró emberének mond. A Nagymorva Birodalom szétesett, Az opera első felvonásának egyik nagy jelenete. hogy Szvatopluk király fiai, Mojmir és Svätopluk hercegek nem szívlel­ték meg apjuk tanácsait és testvéri összefogás és barátság helyett öl­döklő harcban egymásnak estek. Su­choň operája messzehangzó szóval figyelmeztet a széthúzás és torzsal­kodás nemzetpusztltó veszélyeire. A dalmű szövegkönyve részben Ivan Stodola ismert tragédiájára tá­maszkodik, a zeneköltő maga sokat tett hozzá elgondolásaiból és Jela Krcméry szedte aztán szép, kifejező versekbe az egész anyagot, amely­ben a történelemből ismert legendás részek a képzeletszülte meseelemek­kel keverődnek. Drámailag kitűnően felépített részeket helyenként kon­vencionálisan ható jelenetek váltják, itt-ott hiányzik a történés mélyebb indokolása, a jellemekben. is némi töréseket érzünk, ám a forrón áradó, drámai erejű muzsika minden hiányt elfed, Suchoň ihletett zenéje bősé­gesen jellemez ott is, ahol a szó el­erőtlenedik és nem hoz elég színt és költői igazságot a drámába. És itt mindjárt hozzátehetjük, hogy Nem­zeti Színházunk talán fennállása óta nem végzett nagyobb munkát, mint amilyent a Svätopluk csütör­töki bemutatója jelentett. Fenállásá­nak negyvenedik esztendejét a leg­méltóbban megünnepelte, Suchoň ze­nedrámáját olyan kiállításban hozta színre, amely a kapitalista világ ha­sonló méretű színpadain egyenesen A múlt nagy cseh regőse (30 évvel ezelőtt halt meg Alois Jirásek) A hhoz a kevés nemzeti íróhoz tartozott Alois Jirásek, a Jókaiként emlegetett regényíró, akik alkotásuk fényében élték meg nem­zetük felszabadulását, az új köz­társaság születését. Ugyanakkor egyike a cseh irodalom azon nagy alakjainak, akik körül a legtöbb vi­ta folyt, akiket sok oldalról ért a burzsoá kritika rosszindulatú táma­dása, vagy akiknek művét kora még nem tudta teljes mélységében érté­kelni. Pedig az elmélázgató, az ősi föl­dön, a dicső történelmi múlt szín­helyén elbarangoló, közvetlen egyé­niségű tudós történelemtanár nagy nemzeti küldetést vállalt, amikor el­jegyezte magát az irodalommal. Nem volt forradalmi egyéniség, de a nép­ből sarjadt és alkotásában is örökre a nép fia maradt, még ha a polgári társadalom úri szalonjaiban meg is vetették érte. Hronov szülöttje, őseiről így nyi­latkozott: „Eredetileg parasztcsalád­ból származom. Családom története egyszerű: a cseh paraszt sorsa, melyben sok volt az elnyomás, a ré­gi időkben pedig az a legrosszabb valami, ami csak létezhet: a job­bágykenyér és a robot." Hronovból Broumovba, majd Hradec Královére vezetett a 11 éves fiúcska életútja. Hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a broumovi német tannyelvű bencés gimnáziumban hazafias érzésű taná­rának hatása alatt lett a cseh tör­ténelem és nyelv szerelmese. Közép­iskolai tanulmányai után a prágai egyetem bölcsészeti karán történe­lem-szakra iratkozott be. A múltat kutatta, a nemzeti történelmet és ezen az úton érlelődött gerinces ha­zafivá, nemzeti íróvá. Tanári és írói hivatását az ébredő nemzet szolgála­tába állította. Termékeny író volt: Irt elbeszélé­seket, történelmi regényeket. Ami alkotását általánosan jellemzi^ s ami benne a legértékesebb, ez a cseh nemzet forradalmi múltjának, a hu­szita hagyományoknak élesztgetése, felkutatása és nyílt propagálása. Bárhol is játszódnak le műveinek cselekményei (Mindenki ellen, Árban, Testvériség, A huszita király, Sötét­ség) az az elragadó forradalmi szel­lem hatja át történeteit és hőseit, amely a XV. században oly naggyá tette a cseh nemzetet és megala­pozta történelmi hírnevét. Huszita tárgyú regényhősei általában a nép egyszerű fiai vagy elszegényedett kis- és középnemesek, és Jirásek nem titkolja, hogy rokonszenvez ve­lük, az ő oldalukon áll az egyház, és képében az egész hűbéri társa dalom ellen vivott élet-halál har­cukban. Vagy nézzük a Kutyafejűe­ket. Mily hősi romantika hatja át. Ugyanakkor időálló, időszerű monda­nivalója mementó: a Chodok, a Ko­zinák harca a Lomikar-Lamingenek ellen nem vesztett jelentőségéből. Polgári korlátoltsága megakadá­lyozta Jiráseket abban, hogy rokon­szenvezzék az 1848-as magyar forra­dalommal. Előtérben a szlovákok és más nemzetiségek elnyomását látta, s csak aztán az uralkodóház meg­döntésére irányuló magyar polgári demokratikus mozgalmat. Mégis a Huszárok cimü elbeszélésében a csá­szár hadseregéből hazafelé igyekvő 3 magyar huszár története ecsetelé­séből barátságosabb hang csendül ki. Kora nem értette meg Jiráseket. Huszita műveivel az egyházi reakció összpontosított .támadását zúdította magára. A polgári liberálisoknak sem tetszett: ódivatúsággal, elavult na­cionalizmussal vádolták. Kétségbe vonták írásainak művésziességét, mert a nép nyelvén íródtak művei. Pedig éppen ebben volt művészeté­nek legfőbb értéke. „A nép érdeke volt az a jelszó, amellyel a cseh bur­zsoázia harcba szállt. S e jelszó népszerűsítésében, értelmének kibő­vítésében és elmélyítésében az egyik legnagyobb szerep éppen Alois Jirá­sekre hárul." — fordult szembe. Fučík a Tvorbában Jirásek polgári bírálóival. E bben volt Jirásek nagysága. Mfg bírálói a legképtelenebb vádakkal halmozták el, a nép ol­vasta és terjesztette nemzetébresztő regényeit, szívébe zárta Írójukat. Si­kerének titkát talán legnagyobb tisz­telője, Zdenék Nejedlý professzor jellemezte a legtalálóbban: „Jirásek, a népi író dicső győzelmet aratott a nemzeti demokrata Jirásek fölött". A szabad szocialista ország népe ke­gyelettel őrzi emlékét. L. L. elképzelhetetlen. Egész rendszerünk, kulturális életünk magasabb rendú­ségét igazolja ez a kivételeden nagy­sikerű bemutató, ez a monumentális művészi tett, amellyel a szlovák nem­zet első nagy nemzeti operája el­indul az örvényhez hasonlóan a vi­lágsiker felé. Ebben a sikerben része van Tibor Frešo karmesternek, akit még nem láttunk ilyen lelkesen és annyi odaadással vezényelni. Zenekarában tömören csengett minden szólam és remek volt a filharmónia énekeseivel megerősített énekkar is. Szárnyaló szépséggel szólalt meg a kórus és egymást múlták felül a szólisták. A zenedrámát kétszeres szereposz­tásban hozza ki a színház és úgy­szólván minden tagja szóhoz jut ben­ne. A főszerepben Ján Hadraba mind játékban, mind énekben kiváló volt, mély basszusán meggyőzően csengett a király vergődése, halál-jelenetében megrázóan nagy művészi élményt nyújtott. A bemutató előadáson Moj­mir királyfi szerepét Bohuš Hanák énekelte: zengő, érces baritonja egyik fénypontja az előadásnak. Utá­nuk elsősorban a cselszövő Eutomí­ra pannón hercegnőt éneklő Mária Hubovát illeti dicséret, de kitűnően szolgálta a szerző elképzeléseit dr. Gustáv Papp is a szerelmében áru­lóvá váló, majd megtérő igric sze­repében. Nincs itt helyünk, hogy a népes színlap valamennyi kiválóan szereplő énekesét megneveztük, de hiba volna, ha nem említenénk a Mileriát, az önfeláldozó rableányt éneklő Margita Cesanyiová, Oľga Ha­n á ková (Blagota), Juraj Martvoň (Dragomir nádorispán), Štefan Hozza (Svätopluk herceg) és Géjza Zele­nay (Táltos) nevét. Miloš Wasserbauer rendezése lát­ványos és világvárosi színvonalú, hü a tradícióhoz, de egyéni jellegű is. Az aranylag kis színpadon nagy le­leménnyel mozgatja a közel kétszáz főnyi énekkart és nagy gonddal ügyel az énekesek színészi teljesítményé­re. A színpad mindig eleven, moz­galmas és illúziót keltő. Munkájának legfőbb érdeme, hogy kellően kifeje­zésre juttatja a dalmű eszmeiségét, a testvéri torzsalkodásból eredő romlást, amely — mint bevezetőm­ben mondottam — máig érő értelem­mel bír. Rendezői elképzeléseit igen hathatósan támogatják Ladislav Vy­chodil monumentális és eredeti szín­padképei. Különösen a harmadik fel­vonás két képe komor, baljós egével lenyűgöző. A díszbemutató közönsége hosszan tartó lelkes ünneplésben ré­szesítette a zeneköltőt, a szöveg­könyv szerzőit és az összes szerep­lőket. Kívánatos volha, ha operánk­nak ez a kivételesen szép ünnep­napja nem vesztené el fényét a hét­köznapokon sem. A régen áhított szlovák nemzeti opera Eugen Suchoň érdeméből megszületett és a mű ki­magasló értékei megérdemelnék, hogy minden előadása ünnepet je­lentsen kulturális életünkben. EGRI VIKTOR Egy könyvtár a könyv hónapjában KÖNYV, KÖNYV, KÖNYV... Amerre az ember néz, mindenütt könyv... Négy helyiségben több mint 15 000 kötet. Léván, a járási népkönyvtárban első pillanatra úgy látszik, sok a könyv. Pedig a könyv itt is kevés. Az olvasók állandóan újabb kötete­ket kérnek. A keresletet a könyvtár dolgozói talán akkor sem tudnák mindenben kielégíteni, ha a könyvek száma megkétszereződnék. - Mi után érdeklődnek leginkább? - Ezt nehéz megmondani — vá­laszolt kérdésünkre Risanek András­né, a könyvtár vezetője. — Általá­ban minden könyv cserélődik. A leg­nagyobb érdeklődés természetesen a klasszikusok iránt van. A Jókai-, Mikszáth-, Móricz-köteteken kívül azonban az olvasók ma már egyre gyakrabban kérik p mai írók köny­veit is. Böngészek a polcokon. Mai és régi Írók könyveit veszem .kézbe. Vizs­gálom a kikölcsönzés számát. A kü­lönbség bizony elmosódott, az új írókat ugyanúgy olvassák, mint a ré­gieket. Néha a modern írók könyvel viszik el a pálmát. Ezen a téren Solohov, Hemmingway, Osborne, Steinbeck és Moravia állnak az élen. - Milyen könyvből van a legna­gyobb hiány? - A legnagyobb hiányt a gyermek­könyvekben érezzük. A fiatalok ké­rik, keresik a könyveket, mi viszont sokszor a legjobb akarattal sem tu­dunk eleget tenni gyerekolvasóink kérésének. - A fiatalok általában milyen té­makörű könyveket keresnek? - Legtöbbször a kalandos útle­írásokat keresik. Az utóbbi időben azonban feltűnően megnőtt az érdek­lődés a természettudományok és a világűr problémáival foglalkozó köny­vek iránt. - Természettudományi könyvük van elegendő? - Könyvünk semmilyen tárgykör­ből sincs elegendő. A kereslet min­den könyv iránt olyan nagy, hogy sokszor sürgetni kell az olvasót, hoz­za vissza a könyvet, mert mások is kérik. Március a könyv hónapja, s mi ebből az alkalomból látogattunk el a Lévai Járási Népkönyvtárba. Kíván­csiak voltunk, mire készül a könyv hónapjában a lévai népkönyvtár. A könyvtár ablakában rögtönzött kiállítás és díszes felirat hirdeti a könyv ünnepét. VAJON A KIÁLLÍTÁSON kívül ké­szülnek-e más akcióra? Erről érdeklődtem, s erre vonatko­zólag a könyvtáros ezeket mondta: - A könyv hónapjában irodalmi estéket és más összejöveteleket ren­dezünk. - Legközelebb kinek a könyvéről tartanak vitaestét? - A közeljövőben Hana Zelinová könyvei kerülnek megvitatásra. Az irodalmi esten a szerző is részt vesz. Aztán Petőfi-est rendezését tervez­zük. Érdekelt, vajon a könyv hónapjá­ban milyen rendezvényekre készül­nek a falusi könyvtárak. •— Járásunkban - kaptam a felvi­lágosítást - 42 falusi könyvtár van. A könyv hónapjában mindegyikük irodalmi estéket és más összejövete­leket rendez. - Csak szépirodalmi vagy szak­könyvekről is tartanak megbeszélé­seket? — A közeljövőben falusi könyv­tárainkkal karöltve járásunkban kö­rülbelül 30 faluban a kukoricater­meléssel foglalkozó szakkönyvek is­mertetésére készülünk. A lévai járás jövő termelési ter­vében jelentős helyet foglal el a ku­koricátérmelés. A könyvtár dolgozói ennek sikerét késízülnek szolgálni az említett szakkönyvekről rendezett vitaestekkel. A járási könyvtár dolgozói szoros kapcsolatban vannak a falusi könyv­tárakkal. Irányítják munkájukat, a könyvtárosokat pedig módszertani tanácsokkal látják el. — Járásukban hol van a legjobb falusi könyvtár és könyvtáros? — Sok jól dolgozó könyvtárunk és könyvtárosunk van. A legeredménye­sebben dolgozó könyvtáraink azok, ahol a könyvtáros igazi könyvba­rát... A könyvek szeretete nélkül a könyvtár vezetése sem lehet jó. — Kik vezetik a falusi könyvtá­rakat? — A legtöbb helyen a tanítók. Vannak azonban olyan könyvtáraink, ahol munkások, szövetkezeti tagok a könyvtár vezetői. E dolgozók sok esetben jobban, nagyobb szeretettel bánnak a gondjaikra bízott könyvek­kel, mint sok értelmiségi. A JÁRÁSI NÉPKÖNYVTÁR vezetője az egyik szekrényben levő kartoté­kokra mutatott. — Ilyen törzskönyvet vezetünk já­rásunk mindegyik könyvtáráról. É könyvbe rendszeresen beírjuk, ami egy-egy könyvtár életével összefügg, s így mindent tudunk a járásunkban működő könyvtárakról. Tudjuk azt is, hol, milyen segítségre van szükség, s a könyvtárakat eszerint segítjük. A termeket járva dicsértem a szé­pen berendezett, tiszta szobákat. — Az új berendezést több minť 20 000 korona értékben tavaly csinál­tattuk. Azóta alkalmazzuk „a nyitott polc" kölcsönzést. Néhol ugyanis az olvasók csak a katalógusokból sze­rezhetnek tudomást a könyvtár könyvállományáról. A katalógus­rendszer nálunk is megvan. A leg­több olvasó azonban a polcokról vá­laszt olvasmányt. Azt tartjuk, a „nyi­tott polc" élő katalógus. A könyvtárban külön helyiségben vannak az ifjúsági könyvek. Ebben a teremben van a könyvtár televí­zorja. Mikor az ifjú olvasókra terelődött: a szó, a könyvtár vezetője ezeket mondta: — Gyakran rendezünk összejöve­teleket a fiatal olvasók számára is. A könyv hónapjában újabb összejö­vetelekre készülünk. Az ifjúsági könyvekről folyó tanácskozást film­vetítéssel kapcsoljuk össze. Ifjú ol­vasóink körében a vasárnap dél­előtt megtartott televíziós műsor ör­vend a legnagyobb népszerűségnek. Ilyenkor termünk is kicsinek bizo­nyul. Nézem a termeket, amelyek bi­zony nem nagy befogadóképessé­güek. A könyvtáros azonban mintha kitalálná gondolatomat, meg­nyugtatóan mondja: — A városban rövidesen űj műve­lődési otthon épül. Ott nyer majd elhelyezést a könyvtár is. A helyiség problémája tehát rövidesen megol­dódik. * TERVEZGETÉS, alapos készülődés jellemzi a lévai népkönyvtárat. E ké­szülődés minden bizonnyal eredmé­nyes lesz, s a könyv ünnepe Léván is méltó kifejezést kap. Balázs Béla B. Hanák, Suchoň nagy művének egyik áriáját énekli. (J. Herec felvételei.) Nálunk járt a Rokokó Színház A küszködve érkező tavasz han­gulatának emeléséhez járult hoz­zá a minap a Kultúra és Pihenés Parkjában fellépő prágai Rokokó Színház társulatának műsora is. Délután a kicsinyeket, este pedig a felnőtteket szórakoztatta. Bratislavában a Bapopo című játékot mutatták be, melyben kü­lönféle mesék formájában mai éle­tünk tükörképét láthatjuk. Min­den egyes szám szatirikus csat­tanókkal zárult. Frimlová. neves színésznő, az álmodozó, emlékei­be merülő nagymama szerepében igen kedves alakítást nyújtott. Hana Heger-Čelková' sanzon és táncszámai, szavalatai bravúrosan hatottak. A közönség többször visszatapsolta a Frona film egy­kori főszereplőjét. A tehetséges színésznő Bratislavából indult el a színipályán, játszott a žilinai színpadon, s 1958-tói, csaknem a Rokokó megalapításától, állandó tagja a kis színháznak. Szenve­déllyel szaval, kedvenc szlovák költői: Smrek és Rúfus. Darek Vostrel, művészeti igaz­gató a színház munkájáról ezt mondotta: - Fő célunk ellesni az élet minden csínját-bínját és sza­tírával köszörülni az emberi hi­bákat. A színháznak 10 színész es 4 zenész tagja van, mindnyájan fiatalok. Műsorunkkal ellátogatunk az ország különböző városaiba, szórakoztatva igyekszünk nevelni a közönséget. A bratislavai kö­zönséget nagyon megszerettük, kifinomult érzékkel reagál minden egyes szám mondanivalójára. Ügy érzem, visszhangra találtunk most is - fejezte be nyilatkozatát. A közönségnek tetszett a mo­dern színpadi megoldás, a gördü­lékeny játékstílus, a kísérőzene, s megelégedései hatalmas tapssal fejezte ki. Kőszegi Zsuzsa ÚJ SZÖ 7 * 1960. március 10.

Next

/
Thumbnails
Contents