Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-12 / 71. szám, szombat

PEKINGI TUDÓSÍTÁSUNK | Sz£t(íhltĹ (ĹaUl&kAk k(%ľLgZ£SSZLLLGL Vajon mit szólnának Európában ahhoz, ha egy szép nap falragaszok hirdetnék, hogy az ország minden tájáról szerelmi dalnokok, regösök jönnek össze, hogy művészetüket bemutassák és megvitassák problémáikat? A pekingiek azonban semmi esetre sem mosolyognak az ismét életre kelt középkor fölött, hanem türelmesen sorba állnak, hogy belépőjegyhez jussanak. Az ország fővárosában 180 dalnok adott egymásnak találkozót. Nem hosszú szakállú vének, - bár ilyenek is akadták közöttük - hanem többnyire fiatal emberek, nők, de iskolaköteles fiúk és leányok is. A művészet e formája Kínában talán még kedveltebb, mint valaha, és ugyanolyan életképes, mint évszázadokkal ezelőtt. Kínában Tyű-ji-nek nevezik ezt a művészetet, amikor énekelve, vagy szavalva balladákat, elbeszéléseket adnák elő. A művészek az előadás több mint kétszáz különféle módozatát ismerik. Az előadó a prózai és versformát használhatja, vagy pedig vonóshangszerek kíséretében szabadon beszélhet. A művész hol egyedül énekel, hol pedig énekesek kísérik. A Shan Huang nevű előadásmód két személyt igényel. Az egyik feladata az arcjáték, a másik pedig az első mögött állva a szöveget mondja. Mások a kettős konferánszt részesítik előnyben, amikor is vidám párbeszédet folytatnak, avagy két énekes együttesen adja elő műsorát. Egy további énekes kis dobon veri až ütemet szavaihoz, egy másik pedig apró cintányérokat ütöget egymáshoz. Az előadó művész oly mereven állhat, mint valami sóbálvány, avagy kényelmesen ül, ha pedig úgy kívánja, akár fel-alá járkálva is beszélhet és egyben megfelelő mozdulatokat tehet. A klasszikus regős azonban a legtöbb esetben az „ébresztő fával", bizonyos fajtájú kasztanyettával is megelégszik. Fadarab kákát ütöget egymáshoz, ezzel adja meg mondanivalója ütemét. Ezenkívül legfeljebb egy legyezőre és egy zsebkendőre van szüksége. Ez tehát minden kellék, mivel a Tyű-ji igen egyszerű művészet, amely nem igényel színpadot, sem pedig jelmezeket és egyaránt alkalmas előadásra bármelyik utcasarkon, parkban, a mezőn, söt a gyárak munkacsarnokaiban is. A szerelmi dalnokok céhe állítólag 12 évszázaddal ezelőtt, a Tang-dinasztia uralkodása idején keletkezett. E céh tagjai voltak az első hírlapírók és riporterek, akik balladáikkal a nagyvilágban történt legújabb eseményekről tájékoztatták a hallgatóságot. Tárgykörüket később szerelmi és háborús történetekkel, történelmi események közlésével, nemes cselekedetek dicséretével, Budha életének ismertetésével is bővítették. Sok újkori író regényeinek tárgyát még mindig e dalnokok balladáiból meríti Ez a módszer visszaható, mert a dalnokok viszont e regényeket számtalan bálladává dolgozták fel. Számos dalnok műsora mintegy kétszáz elbeszélést ölel fel, s ilyenkor folytatásban egy-két hónapon át estéről-estére mondja el. A közönség ugyanolyan türelmetlenül várja a következő estét, mint az európai újságolvasó a kedvenc lapjában közölt regény folytatását. Az ilyen estekre úgynevezett időre szóló belépőjegyek kaphatók. A belépőjegyen bélyegzővel pontosan feltűntetik azt az időpontot, amikor a látogató a színházba lép. Mindenki addig marad, ameddig kedve tartja, és amikor távozik a színházból, a teremben töltött időnek megfelelő összeget kell fizetnie. A szerelmi dalnokok és regösök művészete az ország felszabadítása előtt hanyatlóban volt, sőt elfajult. A gazdagok és a magasrangú uraságok lenézték a dalnokokat, akiket koldusoknak, csepűrágóknak, utcai kóklereknek, neveztek. Igen sok daľ

1noknak művészetén kívül nehéz kétkezi munkát is kellett végeznie, hogy valahogyan megéljen. Ezért sokan közülük feladták eredeti foglalkozásukat. Csou En-laj miniszterelnök már néhány nappal a Kínai Népköztársaság megalakulása után, 1949 októberében rendezett művészkongresszuson azzal a felhívással fordult a dalnokokhoz és regősökhöz, keltsék életre művészetüket és gyarapítsák azt. Olyan országban, ahol a lakosság 90 százaléka írástudatlan volt, az élőszót, a dalokat igen fontosnqk tekintették. Es ez ma sincs másként, jóllehet közben a kínaiak milliói megtanultak írni, olvasni. A ballada ugyanis az ősi kulturális hagyományokat a legegyszerűbb, legnépszerűbb módon terjesztheti és a néppel ugyanakkor az új Kínában lezajló eseményeket is megismerteti. Az országban 1953-ban kutatóintézet létesült, mely arra van hivatva, hogy a már rég feledésbe merült balladákat felkutassa ismét népszerűvé tegye. Öt évvel később a kulturálisügyi minisztérium külön osztályaként megalakult a dalnokok és regösök egyesülete. Hogy lehet valaki dalnok vagy regős? Ezt a kérdést az említett egyesület alelnökének tettem fel, akit felkerestem a kongresszuson, a színpad kulisszái mögött. A dalnokok és regősök egykor szigorú szabályokhoz igazodó céhben tömörültek, s a művészet kizárólag atyáról fiúra szállt. Ma már számos fiatalkorú jelentkezik e szervezetbe és közli, hogy hivatást érez a művészet iránt. Másokat pedig, akik tehetségesnek bizonyulnak, a közép- és szakiskolák küldik a szervezetbe. Idős művészek magukkal hozzák serdülőKorú tanulóikat, akik egy vagy több művészi előadás meghallgatása után lelkesen kijelentették, hogy e hivatásnak akarják szentelni életüket. A jelenkezöknek, ugyanúgy mint az európai színiiskolákban, felvételi vizsgát kell tenniük. A bíráló bizottság nemcsák a jelentkezők tehetségét, kellemes hangját ítéli meg, hanem a vizsgáztatott jó alakját, szemét és arcát is értékeli. Azután egy teljes évig valóban nagy igényeket támasztó oktatás következik. A tantárgyak sorában irodalomtörténet, klasszikus bölcsészet, politikai elmélet, zene, ének, mozgás- és arcjátéktechnika, végül pedig legkevesebb 20 — 30 elbeszélés meg ballada betanulása kötelező. Az újdonsült szerelmi dalnokok csak így felkészülve léphetnek a közönség elé, melynek magatartását állandóan figyelemmel kísérik, hogy ennek alapján tökéletesíthessék előadás - technikájukat. A regösök művészetének sokrétűségéről, magas színvonaláról a már említett kongresszuson előadott számok is meggyőztek. Egy különféle színű, drágakő utánzatokkal díszített kimonóba öltözött leányka egy öreg emberről regélt, aki az ország északkeleti hegységeiben ritka drágaköveket keres. Két piros selyemnadrágos, zöld zekés Honan tartománybeli leányka arról folytatott gyorsan pergő párbeszédet, melyik népi kommunában jobb az emberek élete: „Nálunk villanyvilágítás van!" - „Nálunk pedig a televízió műsorát is élvezhetjük!" - „Mozink van!" - „Ez nem újdonság, mozink már régen van, ezenkívül iskolánk is!" A hallgatóság nagy örömére így folytatták számos egymást követő versszakban. Egy ezüstös szakállú aggastyán mesterien játszotta el egy kisiskolás első iskolai napját, amelyen megtanulja az első három írásjelet. Egy ifjú regös a szabadságharc idején lejátszódott eseményről dalolt: Három, partizán behatolt az ellenségtől megszállt városba, hogy megdézsmálja a Kuomintang lőszerkészletét. A lőszert emberi alakú csomagokba rejtik, „temetkezési menetet" állítanak össze és e méltóságteljes gyászmenettel sikerül távozniuk a városból. A regős hol potrohos helytartó, hol pedig kegyeletteljes pap, azután gyászoló özvegy, majd furfangos partizán, végül pedig vidám parasztfiú szerepét alakította. A kezébe tartott legyező felváltva szivart, esernyőt, pisztolyt és sétabotot jelképezett. Az eseményeket oly meggyőzően szemléltette, hogy játékát valóban könnyedén követhettem, bár egyetlen szavát sem értettem. Egyszerűségével elbűvölő volt az „Esti séta 1000 Mu földön át" (15 Mu = 1 hektárral) című rövid jelenet, melyben egy öreg paraszt fiával folytatott párbeszédet. Az apa ősi hagyományokat követve elkészítette sírhelyét a mezőn, hogy halála után ott legyen végső nyugvó helye. A legjobban azonban egy riksakuli tetszett, aki elmondotta, hogyan lopták el riksáját. Beleörült e számára pótolhatatlan veszteségbe és az ország felszabadítását követő 10 évet egy elmegyógyintézetben úgyszólván átaludta. Amikor elbocsátották, lépten-nyomon újabb megrázkódtatásoknak volt kitéve, mert gondolatvilágában még mindig előző életének kínzó gondjai-bajai kísértenek. A boltba rohan, gyorsan egy kevés lisztet, rizsét vásárol, mert attól tart, hogy az árak — úgy mint valamikor — óráról órára emelkedhetnek. Egy pár cipőt is vesz, de papírba csomagolva, dugva viszi haza, mert rettegve úgy képzeli, hogy valamelyik rendőr holmi alaptalan indokolással megfoszthatná féltve őrzött kincsétől. A néphadsereg egyik tisztjét nagy ívben kikerüli, mert szörnyen fél, hogy a polgárháború valamelyik tábornokának hadseregébe kényszerítik. Ez a jelenet mély értelműen, de ugyanakkor igen egyszerűen mutat rá a múlt és a jelen közötti óriási különbségre s egyben azt is érzékelteti, mily sokrétű, változatos anyag áll a mai regősök rendelkezésére. HARRY SICHROVSKY Működésben a ciklotron ÖRIÁSI MŰSZER EZ, mely egyáltalán nem hasonlít a harmincas évek elejének első részecske-gyorsítóihoz, ezekhez a 20 cm átmérőjű „játékokhoz". A Csehszlovák Tudományos Akadémia Prága melletti ŕeži atomkutató intézetében elhelyezett ciklotron több mint 310 tonna súlyú. E nagyszerű tudományos berendezést 889 nagy ládában kaptuk a Szovjetuniótól a tudományos és műszaki segítség keretében. A ciklotron fő része egy 120 tonnás elektromágnes, amely körpályán tartja a részecskéket. A pólussarkok között van elhelyezve a ciklotron 120 cm átmérőjű kamrája. Benne mozognak és fokozatosan gyorsulnak a részecskék, míg elérik a szükséges energiát. Körülbelül a mágnesmező közepén van az iontok — pozitív töltésű hidrogén- vagy héliummagok forrása. A gyorsító elektródon, ún. duanton való első gyorsítás után az iontok tömege az egymilliomod másodperc öt századrésze alatt a kör szemben levő részén elhelyezett másik gyorsítóhoz ér és itt újra felgyorsul. A duantokon a feszültség polaritásának is rendkívül rövid idő alatt kell megváltoznia, hogy az iontok elérjék a végleges energiát. A gyorsító elektródok megfelelő feszültsége és a részecskék mozgása közötti összjátékot a gyorsulás egész időtartamáig meg kell őrizni. Elképzelhetjük, milyen igényeket támaszt mindez a berendezés pontosságával szemben. (Még egy megjegyzés:/ a duantokat magasfeszültségű árammal táplálják olyan gerjesztő állomásról, mely azonos teljesítőképességű Csehszlovákia legnagýobb rádióleadóállomásával.) f A leadón kívül a ciklotronnak egyéb segédberendezése is van, mely nélkülözhetetlenül szükséges az üzemben tartásához. Saját villanyfűtésű desztillációs állomásán desztillált vizet gyárt hűtés céljára. Hét és fél köbméter vizet használ el egy óra alatt, mert , minden órában 500 ezer kalóriát kell lekötnie. E be-' rendezés rozsdamentes acélból készült. A gyorsító kamrában és a tekercskamrában nagymértékben légüres térnek kell lennie. Különleges szivattyúk segítségével egy ezred mm higanyoszlopnyi vákuum érhető el, míg a diffúziós vákuumszivattyúk egy tízmilliomod mm higanyoszlopnyira csökkenthetik ezt a vákuumot, (összehasonlításképpen: a Hold felszínén a vákuum körülbelül egy százezred mm.) A ciklotron lehetővé teszi a deuteronok (nehézhidrogénmagok) kb. 12 és félmillió elektronvolt energiává, az alfa részecskék (héliummagok) 25 millió elektronvolt energiára való gyorsítását. Különleges módosítással 30 millió elektronvolt energiájú protonok is nyerhetők. A beriliumnak vagy lithiumnak protonokkal vagy deuteronokkal való bombázásakor 13 millió elektronvoltot meghaladó energiájú gyors neutronok is nyerhetők, mégpedig sokkal nagyobb mennyiségben, mint a reaktorban. A CIKLOTRON túlnyomórészt alapvető tudományos kutatási célokat szolgál. E téren érdekes eredmények várhatók. Igen előnyösen alkalmazható a rádioaktív izotópok, főként a rövid bomlási idejű, vagyis rövid félidejű izotópok gyártásában. Egy órai sugárzással például annyi rádioaktív nátrium nyerhető benne, amennyi rádioaktív hatásával több gramm rádium hatásának felel meg. (k) Ez a ciklotron. 2. A ciklotron ellenőrzése az irányító pultnál. 3. Az atomkutató intézet munkatársai kiemelik a besugárzott tekercset a ciklotronból és ellenőrzik a rádioaktivitást. 4. Alapvető követelmény a ciklotron kezelőinek biztonsága. A képen: A radioaktivitás dozimetrikus ellenőrzése. (Foto: CTK — Viktor Lomoz) JJJ

ľ SZÖ '8 * 1960. március 10