Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-12 / 71. szám, szombat

Az ázsiai és afrikai országok ENSZ-beli csoportja az ENSZ rendkívüli ülésének összehívását kéri New York (ČTK) - Az afrikai és ázsiai országok ENSZ-beli képviselői­nek csütörtöki ülésén elhatározták, hogy kérni fogják az ENSZ közgyű­lése rendkívüli ülésének összehívá­sát, amelyen a szaharai francia atomfegyver-kísérletekről fognak tárgyalni. Adeei, szudáni küldött, az afrikai és ázsiai országok csoportjának el­nöke az újságírók előtt kijelentet­te, hogy a csoport a jövő hét elején kidolgozza az erre vonatkozó okmá­nyokat és a kérvényt Hammarskjöld elé, az ENSZ főtitkára elé terjeszti. Az ENSZ alapokmánya értelmében a főtitkár köteles átvenni a kér­vényt és harminc napon belül megál­lapítani, vajon egyetért-e vele az ENSZ tagjainak többsége, vagyis 42 küldött. Ha ez a feltétel megvan, akkor a rendkívüli ülést 15 napon belül össze kell hívni. Abban az esetben, ha az afrikai és ázsiai országoknak sikerülne elér­niök a szükséges többséget, a rend­kívüli ülést közvetlenül a csúcsérte­kezlet előtt tartanák meg. Az ENSZ­beli francia megfigyelők azonban bíznak benne, hogy az afrikai és ázsiai küldöttek csoportja nem nye­ri el a szükséges többséget. A japán bányászok harca Omuta város Miike bányájának dolgo­zói állnak a japán nép igazságos harcá­nak élén. Egyeségescn tüntetnek a Kisi­kormánynak az USA-val kötött szerző­dése ellen. Egyszersmind követelik, hogy szüntessék be a munkások tömeges el­bocsátásait. A japán monopóliumok az „ipar ésszerűsítése" keretében a munká­sok ezreit kitették az utcára. A nemrég lezajlott tiltakozó tüntetésen, amelyet a Miike bánya bányászai szerveztek, több mint 30 ezer dolgozó vett részt. Lenti képünk: A bányászasszonyok férjeik olda­lán haladnak a tüntető menetben, békét és a munkára való jogot követelik. Másik képünk szintén az emiitett tüntetésen ké­szült. A feliratokon: „Egységesen győzni fogunk". (Japan Press felv.) Nepál miniszterelnöke a Kínai Népköztársaságban Kanton (ČTK) - B. P. Koirala, Nepál miniszterelnöke március 10-én Kan­tonba érkezett. Koirala Csou Eíi-laj­nak, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének meghívására né­hány napot tölt a Kínai Népköztársa­ságban. Nepál miniszterelnöke Kan­tonba érkezése után kijelentette, hogy Nepál és Kína között hagyományos baráti kapcsolatok vannak. Kifejezte meggyőződését, hogy látogatása a Kí­nai Népköztársaságban hozzájárul e baráti kapcsolatok megszilárdulásá­hoz. Terrorista ítélet a nyugat-németországi békevédők ellen Bonn (ČTK) A düsseldorfi tartomá­nyi bíróság csütörtökön három duis­burgi polgárt összesen 20 hónapi bör­tönbüntetésre ítélt azért, hogy röp­lapokat terjesztettek a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen, kapcsolato­kat tartottak fenn a Német Demok­ratikus Köztársaság szakszervezetei­vel és ezzel állítólag „aláásták a szövetségi köztársaság biztonságát". Az elítéltek között van egy 45 éves asszony, 9 gyermek anyja. Kommunista határozati javaslatot hagytak jóvá a belga parlamentben Brüsszel (ČTK) - A belga képvi­selőházban március 10-én véget ért a Belga-Kongóról folytatott tárgyalá­sok eredményéről az általános vita. A parlament egyhangúlag jóváhagyta a Belgium Kommunista Pártja által előterjesztett határozati javaslatot. A javaslat, amelyet a többi pártok képviselői csoportjainak elnökei alá­írtak, örömmel fogadja Belga-Kongó függetlenségét és kifejezi azt a re­ményét, hogy Kongó Belgium baráti támogatásával gyorsan halad majd a gazdasági és szociális fejlődés útján. Ez a jelentőségteljes esemény, hogy a kommunista párt által javasolt ha­tározatot valamennyi más párt elfo­gadta, arról a fontos szerepről ta­núskodik, amelyet Belgium Kommu­nista Pártja töltött be a Belga-Kongő függetlenségéhez vezető akciókban. JAROSLAV HEYROVSKY akadémikus, Nobel-díjas tudós előadásai az Egyesült Arab Köztársaság egyiptomi területén a tudományos körök figyelmének közép­pontjában állanak. (ČTK) AZ „EGYSÉGES BÉKE" nevű norvég pacifista szervezet tiltakozó gyűlést ren­dezett az atomfegyvergyártás és a ve­lük való kísérletezés ellen. (ČTK) . Gyermekkézzel írt vádirat Öt kis füzet, amely figyelmeztet és éberségre int — (v.) A világsajtót nemrég fú­jj; totta be a hír, hogy rábukkantak = Dávid Rubinovicz, 13 éves lengyel­= országi zsidófiú naplójára. A meg­E rendítő, a fasizmus embertelensé­E géről gyermeki őszinteséggel, vé­E konyka iskolai fUzetek lapjaira irt E napló a világ minden táján felráz­j; za azokat is, akik könnyen felej­jji tenek. Azokat is, akik közömbö­= sek, tudatára ébreszti annak, hogy E a fasizmus gyilkos réme olyan ve­E szély, amely ellen küzdeni minden — ember ügye. Helena Wacinska, a krajnai (Kiselce közelében fekvő község) Rubino­viczék szomszédasszonya találta meg háza padlásán a kis Davidek öt isko­lai füzetét, amelyekbe naplóját írta. Miután szüleit deportálták, Davidek előbb a gettóba, majd a haláltáborba került, Mielőtt az ötödik füzet utolsó néhány lapját is teleírhatta volna, 1942. július elsején ő is szülei sorsára jut. Van még annyi ideje, hogy füze­teit a szomszédasszonynak adja át azzal, hogy visszatérése után folytat­ni fogja naplóját... Nem folytathatta, Suchedniowa állomásról vitte el őt is a halálvonat Majdanek vagy Os­wienczim felé. Ennyit tudott meg a világ sorsáról. De üzenete, a 13 éves gyermekkézzel írt fasizmus elleni vádirat ma, 18 év után mégis világot látott. Az a visszhang, amelyet Davi­dek Rubinovicz öt kis füzete az egész világon keltett, arról tanúskodik, hogy az emberek döntő többsége megérti egyszerű, keresetlen szavait, tudatára ébred nemcsak a holtak, de az élők iránti kötelességének is. Dávid Rubinovicz naplóját ma szá­mos nyelvre lefordítják, hazánkban is Agadir romjai között még élő emberek vannak Agadir (ČTK) - Tizenkét nap múlt el azon szörnyű földrengés óta, amely a több mint 40 000 lakosú ten­gerparti Agadirt letörölte Észak-Af­rika térképéről. Agadir 13 000 halálos áldozatával nagy veszedelmet jelent Marokkó többi városának és közsé­gének lakosságára, tekintettel a kü­lönféle járvány keletkezésének lehe­tőségére. A lakosságot áttelepítet­ték, a várost szorosan körülzárták. Csupán az önkéntesek csapatai küz­denek a járvány ellen és a város romjait úgyszólván elárasztják klór­ral és más fertőtlenítő szerekkel, fő­képpen a legnagyobb mértékben súj­tott arab negyedeket, ahol a legke­vesebben maradtak életben. Időnként a romok között emberekre bukkan­nak, akik átélték a szörnyű kataszt­rófát. A város arab negyedének „a régi Agadirnak" romjai alól még 12 nap után is 8 embert mentettek meg. kiadják. Sok újság folytatásokban köz­li. Miért? Hogy eszébe juttassa azok­nak, akik ma buzgón felejteni igye­keznek és felejteni akarnak, milyen borzalmakat hozott a fasizmus fel­nőttek és gyermekek számára egy­aránt. Szükség van erre. Hiszen Nyu­gat-Németországban például a mai 16 évesek már vajmi keveset tudnak a hitleristák bűneiről, az Egyesült Ál­lamokban és számos más országban a tankönyvekben már nem szerepelnek a hitlerizmus gaztettei. Ma újra ho­rogkereszteket mázolnak, ma öles be­tűkkel ilyen címet közöl a „Münchner Illustrierte": „Újra fegyvereket gyár­tunk", s alatta a feketekeresztes re­pülőgépek, tankok és egyéb fegyve­rek gyártásáról hoznak hencegő ké­pesriportot. A fasizmus lengyel, orosz, csehszlovák áldozatainak figyelmezte­tő szavát ma is hallanunk kell, szól­jon az hozzánk Fučík Üzenetéből, An­ne Frank naplójából, vagy Dávid Ru­binovicz öt füzetének lapjairól. Miért beszélünk figyelmeztetésről? Vegyük csak elő a lapokat s nézzük meg a miniszteri székben ülő Oberlän­der gaztetteiről szóló hírt, s utána olvassuk a kis Dávid feljegyzéseit: „Március 21. Korán reggel végig­mentem a falun, ahol lakunk. Távolról az üzlet falán egy hirdetményt vet­tem észre, odaszaladtam és elolvas­tam. Arról szólt, hogy a zsidóknak már szekéren sem szabad utazniok (vonaton már régen nem szabad.)" Olvassuk el a nyugat-németországi büntetlenül szervezkedő egyletekről szóló jelentést, s utána a kis Dávid 1941. december 12-1 bejegyzését: „Ma korán reggel csendőrök jöttek. Amikor az utcán végigmentek, egy zsidóval találkoztak, aki kifelé tartott a városból, a helyszínen agyonlőtték, csak úgy, minden indok nélkül, és amint tovább mentek még egy zsidó leányt is agyonlőttek, szintén ok nél­kül. így esett el mindjárt két áldozat a legkisebb ok nélkül. Amikor Bod­zentynből hazafelé mentem, borzasz­tóan féltem, hogy ne találkozzam ve­lük, de senkivel sem találkoztam." ... És látnunk kell egyes nyugati vezetők kardcsörtető kijelentései mellett azokat a sorokat is, ahol Da­videk gyermeki aggodalommal ír az árak emelkedéséről. És látnunk kell a fasiszta horogkeresztes provokációk idején Davidek fájdalmas kifakadá­sát, amikor az apját szállító teherko­csi a közelébe ért sírva fakad­tam és kiáltottam: Apukám, legalább egyszer lássalak még." Ezért figyelmeztetés Dávid Rubi­novicz öt kis füzete. Csupán néhány nap választ el bennünket az idei év első legjelen­tősebb világpolitikai eseményétől: az ENS2 határozata alapján Genfben összeülő, tízhatalmi, kelet-nyugati leszerelési értekezlettől. Nem vélet­len, hogy a világ közvéleménye oly nagy várakozással tekint e tanácsko­zások elé, hiszen napjaink legégetőbb problémája az esztelen fegyverkezési hajsza, versengés megszüntetése, és világot átfogó leszerelési egyezmény megkötése. Már maga az a tény reményt kelt, hogy sokéves huzavona után sikerült elérni, hogy ugyan­annyi képviselővel ülhetünk a tár­gyalóasztalhoz, mint a Nyugat. Ez a világban kialakult helyzet reális fel­méréséről és a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhüléséről tanúsko­dik. Ha pedig számításba vesszük, hogy a leszerelési értekezlet előtt töb­bek között olyan ragyogó javaslat feksdk, mint a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre az elmú5t év őszén az ENSZ-ben beter­jesztett javaslata, nem kétséges, hogy őszinte akarattal elérhető a leszerelési egyezmény. Igen, csak­hogy éppen ezzel az őszinte akarat­tal víin baj nyugati tárgyaló feleink­nél. Misit ismeretes, a hét elején má­sodszor ültek össze tanácskozásra Párizsban a Nyugatot a leszerelési értekezleten képviselő országok meg­bízottai (USA, Anglia, Franciaország, Olaszország, Kanada), hogy közös álláspontot dolgozzanak ki a genfi tanácskozásokra. Ez azonban eléggé bonyolult feladat, és kérdés, sike­rül-e a világos és félremagyarázha­tatlan szovjet javaslatokkal szemben, egységes, összefüggő nyugati javas­latot letenni a tárgyalóasztalra. Ugyanis nemcsak a tárgyaláson részvevő országok között mutatkoz­nak véleménykülönbségek, hanem a Nyugat vezető országában, az Egye­sült Államokban sincs egységes ál­láspont. Jől tájékozott amerikai hír­magyarázók szerint legalábbis két alapvetően ellentétes álláspont léte­zik és még több a részletkérdésekben ee hit <§> a nagyvilágban eltérő nézet. E fejtegetések szerint számos politikus, többek között Ei­senhower elnök is ellenzi a világ­katasztrófa veszélyét magában rejtő hidegháborút és hajlandó bizonyos feltételek mellett a leszerelésre. Ez­zel szemben a Pentagon (hadügy­minisztérium) a további fegyverke­zés és az erőpolitika híve, nem is titkolja, hogy ellenzi a békés együtt­élést, a leszerelést. Különféle ameri­kai tábornokok nyilatkozataiból ez tűnik ki. Nagy kérdés, melyik cso­port kerül ki győztesen, kinek az akarata érvényesül majd az ameri­kai külpolitikában. Az Egyesült Ál­lamok közvéleményének jelentős többsége a leszerelés híve. Ezt bizo­nyítja a most megindult elnökvá­lasztási kampány is — kardcsörte­téssel nemigen szereznek babérokat az USA elnökjelöltjei. A Washingtonban tapasztalható kettősség aztán megosztja az egész nyugati tábort. A NATO-ban, mivel ott az amerikai tábornokok akarata érvényesül, tovább folynak a hábo­rús előkészületek, gyorsított ütem­ben szállítják a rakétákat, atomfegy­vereket a támaszpontokra. Itt van aztán Nyugat-Német­ország, mindennemű leszerelési egyezmény legádázabb ellensége, mely szövetségesei jóvoltából hama­rosan a legerősebb felfegyverzett hatalom lesz Nyugat-Európában. A bonni vezetők tudják, hogy egy esetleges leszerelési egyezmény az NSZK fegyverkezésének is útját áll­ná, többéves katonai terveket dol­goznak ki és egymás után rendelik meg a legkorszerűbb harcieszközöket. Adenauerék ma már ott tartanak, hogy külföldi haditámaszpontok lé­tesítésére fáj a foguk. Bonn, a vi­lág közvéleményének óriási felhábo­rodása ellenére is kitart ezen terve mellett. Kiderült az is, hogy nem csupán a spanyolországi támasz­pontokra számítanak, hanem más ál­lamokban is szeretnének gyakorlóte­reket és raktárakat létesíteni. Állí­tólag az NSZK területe nem eléggé nagy a Bundeswehr kiképzésére. Ezért utazott Strauss hadügyminisz­ter Görögországba és más NATO­országokkal is folynak az alkudo­zások. Nagyon megdöbbentette Anglia lakosságát, hogy kormányuk hajlan­dó támaszpontokat adni a Bundes­wehrnek. Az angol lapok felhányják az ország vezetőinek, hogy több ezer nyugatnémet pilóta, tengerész ki­képzése után az NSZK hadihajóinak szabad belépésük lesz az angol ki­kötőkbe, repülőgépei használhatják a nagy-britanniai repülőtereket, a Hebridákon, a walesi partok mentén még támaszpontokat is hajlandók adni Adenaueréknek. Az angol Daily Express felháborodottan így ír: „Ti­zenöt évvel Németország leverése után újrafelfegyverezni azt, ellenke­zik az angolok ösztönével... szinte fantasztikus, hogy most megalkud­junk a németekkel, mikor egyáltalán nem bántja őket, hogy kétszer fel­dúlták Európát, népeit és minket is nyomorba döntöttek... őrültség a küszöbünkre engedni őket." Igen, egyre többen felismerik a világon azt, amire a múlt hét vé­gén az NSZK-hoz intézett szovjet jegyzék is figyelmeztetett: „A spanyol­nyugatnémet cselszövések célja, hogy viszályt keltsenek a keleti és nyu­gati tárgyalások résztvevői között, aláaknázzák a tíz állam leszerelési bizottságának munkáját és bonyolult­tá tegyék a csúcsértekezlet tanács­kozásait. Az NSZK kormányának és Franco Spanyolországának együttrrtű­ködése újra igazolja, hogy a szövet­ségi kormány nem óhajtja az európai helyzet rendezését. Ezért ellenzi a második világháború következmé­nyeinek felszámolását és a német békeszerződés megkötését." S ha tekintetbe vesszük, hogy volt nácik, tömeggyilkosok kezébe jutnak a tömegpusztító fegyverek, akiket a gyűlölet és bosszúvágy fűt, megért­jük ezt a bátran bíráló hangot az adenaueri politikával szemben. Nagy visszhangot váltottak ki a csehszlo­vák antifasiszták, akik név szerint felsorolták és feljelentették a Cseh­szlovákiában szörnyű bűntetteket el­követő és ma a nyugatnémet bírói apparátusban tevékenykedő fasisztá­kat. Nem véletlen tehát mindaz, ami ma a Német Szövetségi Köztársaság­ban történik. Oberländerhez hasonló tömeggyilkosok ülnek nemcsak a mi­niszteri székben, hanem mindenütt az államapparátusban, igazságszolgál­tatásban és természetesen a hadse­regben. Mindezekből könnyen meg­érthető Nyugat-Németország minden békebontó törekvése. Mai vezetői a hidegháborút akarják felhasználni a katonai hatalom elérésére, hogy mint Nyugat-Európa vezető katonai ereje érvényt szerezzen revansista köve­teléseinek. A militaristák fái azon­ban nem nőnek az égig. A közeljövőben kezdődő nagy ta­lálkozásokon, amelyekből kiemelke­dik Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása, majd a májusi csúcsérte­kezleten remélhetőleg sikerül olyan eredményt elérni, amely eloszlatja az emberiség feje felől a viharfel­hőket. A holnapután kezdődő gen­fi leszerelési értekezlet előtt pedig ott fekszik az általános és teljes le­szerelésre tett szovjet javaslat, amelyet a világ számtalan kormánya és egész békeszerető közvéleménye lelkesen támogat. A nyugati képvi­selők bármilyen tervekkel és szán­dékkal üljenek is a tárgyalóasztal­hoz, a szovjet javaslatot nem lehet egyszerűen elutasítani. A népek bé­kére vágynak, és ezt a tíztagú lesze­relési értekezlet részvevői is jól tudják. Az olasz kormányválság már több mint két hete tart, mivel a kereszténydemokrata-párti Piccio­ni nem fogadta el a köztársasági el­nök kormányalakítási megbízatását, amire az elnök újra Segnit, a lemon­dott korrnány miniszterelnökét bíz­ta meg ezzel a feladattal. Segni a pártok vezetőivel tárgyalt s tájé­kozódott, mik a követelményeik, mi­lyen feltételek mellett hajlandók tá­mogatni megalakulói kormányát. Az olasz lapok egybehangzó véleménye szerint Segni megpróbál úgynevezett „középbal" kormányt alakítani, ami azt jelenti, hogy nem számít a jobb­oldal támogatására. Az új kormány programja egyelőre még ismeretlen. A Kereszténydemokrata Párt azt sze­retné, ha a megalakuló kormánynak nem kellene határozott programot ki­dolgoznia, és így szerezné meg a parlamentben a bizalmat. A pártok többsége azonban világos állásfogla­lást követel, és erre hajlik Gronchi köztársasági elnök is. Ezért a ke­reszténydemokrata sajtó támadja Gronchit. Az Olasz Kommunista Párt véleményét Togliatti elvtárs tolmá­csolta, amely szerint a párt egyik fő követelménye: tartsák meg a tör­vényes időben a tavasszal esedékes választásokat, hogy az ország népe kifejezhesse akaratát. Az új olasz kormány csakis úgy lehet hosszúéle­tű, ha figyelembe veszi az olasz köz­vélemény kívánságát, rugalmasabb külpolitikát folytat, aktivan támogat­ja a nemzetközi feszültség enyhíté­sét és megpróbálkozik az ország gaz­•dasági problémáinak megoldásával. Sz. B. ÜJ SZÖ 4 * 1960.. március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents