Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-12 / 71. szám, szombat

Az ázsiai és afrikai országok ENSZ-beli csoportja az ENSZ rendkívüli ülésének összehívását kéri New York (ČTK) - Az afrikai és ázsiai országok ENSZ-beli képviselőinek csütörtöki ülésén elhatározták, hogy kérni fogják az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének összehívását, amelyen a szaharai francia atomfegyver-kísérletekről fognak tárgyalni. Adeei, szudáni küldött, az afrikai és ázsiai országok csoportjának elnöke az újságírók előtt kijelentette, hogy a csoport a jövő hét elején kidolgozza az erre vonatkozó okmányokat és a kérvényt Hammarskjöld elé, az ENSZ főtitkára elé terjeszti. Az ENSZ alapokmánya értelmében a főtitkár köteles átvenni a kérvényt és harminc napon belül megállapítani, vajon egyetért-e vele az ENSZ tagjainak többsége, vagyis 42 küldött. Ha ez a feltétel megvan, akkor a rendkívüli ülést 15 napon belül össze kell hívni. Abban az esetben, ha az afrikai és ázsiai országoknak sikerülne elérniök a szükséges többséget, a rendkívüli ülést közvetlenül a csúcsértekezlet előtt tartanák meg. Az ENSZbeli francia megfigyelők azonban bíznak benne, hogy az afrikai és ázsiai küldöttek csoportja nem nyeri el a szükséges többséget. A japán bányászok harca Omuta város Miike bányájának dolgozói állnak a japán nép igazságos harcának élén. Egyeségescn tüntetnek a Kisikormánynak az USA-val kötött szerződése ellen. Egyszersmind követelik, hogy szüntessék be a munkások tömeges elbocsátásait. A japán monopóliumok az „ipar ésszerűsítése" keretében a munkások ezreit kitették az utcára. A nemrég lezajlott tiltakozó tüntetésen, amelyet a Miike bánya bányászai szerveztek, több mint 30 ezer dolgozó vett részt. Lenti képünk: A bányászasszonyok férjeik oldalán haladnak a tüntető menetben, békét és a munkára való jogot követelik. Másik képünk szintén az emiitett tüntetésen készült. A feliratokon: „Egységesen győzni fogunk". (Japan Press felv.) Nepál miniszterelnöke a Kínai Népköztársaságban Kanton (ČTK) - B. P. Koirala, Nepál miniszterelnöke március 10-én Kantonba érkezett. Koirala Csou Eíi-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására néhány napot tölt a Kínai Népköztársaságban. Nepál miniszterelnöke Kantonba érkezése után kijelentette, hogy Nepál és Kína között hagyományos baráti kapcsolatok vannak. Kifejezte meggyőződését, hogy látogatása a Kínai Népköztársaságban hozzájárul e baráti kapcsolatok megszilárdulásához. Terrorista ítélet a nyugat-németországi békevédők ellen Bonn (ČTK) A düsseldorfi tartományi bíróság csütörtökön három duisburgi polgárt összesen 20 hónapi börtönbüntetésre ítélt azért, hogy röplapokat terjesztettek a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen, kapcsolatokat tartottak fenn a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeteivel és ezzel állítólag „aláásták a szövetségi köztársaság biztonságát". Az elítéltek között van egy 45 éves asszony, 9 gyermek anyja. Kommunista határozati javaslatot hagytak jóvá a belga parlamentben Brüsszel (ČTK) - A belga képviselőházban március 10-én véget ért a Belga-Kongóról folytatott tárgyalások eredményéről az általános vita. A parlament egyhangúlag jóváhagyta a Belgium Kommunista Pártja által előterjesztett határozati javaslatot. A javaslat, amelyet a többi pártok képviselői csoportjainak elnökei aláírtak, örömmel fogadja Belga-Kongó függetlenségét és kifejezi azt a reményét, hogy Kongó Belgium baráti támogatásával gyorsan halad majd a gazdasági és szociális fejlődés útján. Ez a jelentőségteljes esemény, hogy a kommunista párt által javasolt határozatot valamennyi más párt elfogadta, arról a fontos szerepről tanúskodik, amelyet Belgium Kommunista Pártja töltött be a Belga-Kongő függetlenségéhez vezető akciókban. JAROSLAV HEYROVSKY akadémikus, Nobel-díjas tudós előadásai az Egyesült Arab Köztársaság egyiptomi területén a tudományos körök figyelmének középpontjában állanak. (ČTK) AZ „EGYSÉGES BÉKE" nevű norvég pacifista szervezet tiltakozó gyűlést rendezett az atomfegyvergyártás és a velük való kísérletezés ellen. (ČTK) . Gyermekkézzel írt vádirat Öt kis füzet, amely figyelmeztet és éberségre int — (v.) A világsajtót nemrég fújj; totta be a hír, hogy rábukkantak = Dávid Rubinovicz, 13 éves lengyel= országi zsidófiú naplójára. A megE rendítő, a fasizmus embertelenséE géről gyermeki őszinteséggel, véE konyka iskolai fUzetek lapjaira irt E napló a világ minden táján felrázj; za azokat is, akik könnyen felejjji tenek. Azokat is, akik közömbö= sek, tudatára ébreszti annak, hogy E a fasizmus gyilkos réme olyan veE szély, amely ellen küzdeni minden — ember ügye. Helena Wacinska, a krajnai (Kiselce közelében fekvő község) Rubinoviczék szomszédasszonya találta meg háza padlásán a kis Davidek öt iskolai füzetét, amelyekbe naplóját írta. Miután szüleit deportálták, Davidek előbb a gettóba, majd a haláltáborba került, Mielőtt az ötödik füzet utolsó néhány lapját is teleírhatta volna, 1942. július elsején ő is szülei sorsára jut. Van még annyi ideje, hogy füzeteit a szomszédasszonynak adja át azzal, hogy visszatérése után folytatni fogja naplóját... Nem folytathatta, Suchedniowa állomásról vitte el őt is a halálvonat Majdanek vagy Oswienczim felé. Ennyit tudott meg a világ sorsáról. De üzenete, a 13 éves gyermekkézzel írt fasizmus elleni vádirat ma, 18 év után mégis világot látott. Az a visszhang, amelyet Davidek Rubinovicz öt kis füzete az egész világon keltett, arról tanúskodik, hogy az emberek döntő többsége megérti egyszerű, keresetlen szavait, tudatára ébred nemcsak a holtak, de az élők iránti kötelességének is. Dávid Rubinovicz naplóját ma számos nyelvre lefordítják, hazánkban is Agadir romjai között még élő emberek vannak Agadir (ČTK) - Tizenkét nap múlt el azon szörnyű földrengés óta, amely a több mint 40 000 lakosú tengerparti Agadirt letörölte Észak-Afrika térképéről. Agadir 13 000 halálos áldozatával nagy veszedelmet jelent Marokkó többi városának és községének lakosságára, tekintettel a különféle járvány keletkezésének lehetőségére. A lakosságot áttelepítették, a várost szorosan körülzárták. Csupán az önkéntesek csapatai küzdenek a járvány ellen és a város romjait úgyszólván elárasztják klórral és más fertőtlenítő szerekkel, főképpen a legnagyobb mértékben sújtott arab negyedeket, ahol a legkevesebben maradtak életben. Időnként a romok között emberekre bukkannak, akik átélték a szörnyű katasztrófát. A város arab negyedének „a régi Agadirnak" romjai alól még 12 nap után is 8 embert mentettek meg. kiadják. Sok újság folytatásokban közli. Miért? Hogy eszébe juttassa azoknak, akik ma buzgón felejteni igyekeznek és felejteni akarnak, milyen borzalmakat hozott a fasizmus felnőttek és gyermekek számára egyaránt. Szükség van erre. Hiszen Nyugat-Németországban például a mai 16 évesek már vajmi keveset tudnak a hitleristák bűneiről, az Egyesült Államokban és számos más országban a tankönyvekben már nem szerepelnek a hitlerizmus gaztettei. Ma újra horogkereszteket mázolnak, ma öles betűkkel ilyen címet közöl a „Münchner Illustrierte": „Újra fegyvereket gyártunk", s alatta a feketekeresztes repülőgépek, tankok és egyéb fegyverek gyártásáról hoznak hencegő képesriportot. A fasizmus lengyel, orosz, csehszlovák áldozatainak figyelmeztető szavát ma is hallanunk kell, szóljon az hozzánk Fučík Üzenetéből, Anne Frank naplójából, vagy Dávid Rubinovicz öt füzetének lapjairól. Miért beszélünk figyelmeztetésről? Vegyük csak elő a lapokat s nézzük meg a miniszteri székben ülő Oberländer gaztetteiről szóló hírt, s utána olvassuk a kis Dávid feljegyzéseit: „Március 21. Korán reggel végigmentem a falun, ahol lakunk. Távolról az üzlet falán egy hirdetményt vettem észre, odaszaladtam és elolvastam. Arról szólt, hogy a zsidóknak már szekéren sem szabad utazniok (vonaton már régen nem szabad.)" Olvassuk el a nyugat-németországi büntetlenül szervezkedő egyletekről szóló jelentést, s utána a kis Dávid 1941. december 12-1 bejegyzését: „Ma korán reggel csendőrök jöttek. Amikor az utcán végigmentek, egy zsidóval találkoztak, aki kifelé tartott a városból, a helyszínen agyonlőtték, csak úgy, minden indok nélkül, és amint tovább mentek még egy zsidó leányt is agyonlőttek, szintén ok nélkül. így esett el mindjárt két áldozat a legkisebb ok nélkül. Amikor Bodzentynből hazafelé mentem, borzasztóan féltem, hogy ne találkozzam velük, de senkivel sem találkoztam." ... És látnunk kell egyes nyugati vezetők kardcsörtető kijelentései mellett azokat a sorokat is, ahol Davidek gyermeki aggodalommal ír az árak emelkedéséről. És látnunk kell a fasiszta horogkeresztes provokációk idején Davidek fájdalmas kifakadását, amikor az apját szállító teherkocsi a közelébe ért sírva fakadtam és kiáltottam: Apukám, legalább egyszer lássalak még." Ezért figyelmeztetés Dávid Rubinovicz öt kis füzete. Csupán néhány nap választ el bennünket az idei év első legjelentősebb világpolitikai eseményétől: az ENS2 határozata alapján Genfben összeülő, tízhatalmi, kelet-nyugati leszerelési értekezlettől. Nem véletlen, hogy a világ közvéleménye oly nagy várakozással tekint e tanácskozások elé, hiszen napjaink legégetőbb problémája az esztelen fegyverkezési hajsza, versengés megszüntetése, és világot átfogó leszerelési egyezmény megkötése. Már maga az a tény reményt kelt, hogy sokéves huzavona után sikerült elérni, hogy ugyanannyi képviselővel ülhetünk a tárgyalóasztalhoz, mint a Nyugat. Ez a világban kialakult helyzet reális felméréséről és a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhüléséről tanúskodik. Ha pedig számításba vesszük, hogy a leszerelési értekezlet előtt többek között olyan ragyogó javaslat feksdk, mint a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre az elmú5t év őszén az ENSZ-ben beterjesztett javaslata, nem kétséges, hogy őszinte akarattal elérhető a leszerelési egyezmény. Igen, csakhogy éppen ezzel az őszinte akarattal víin baj nyugati tárgyaló feleinknél. Misit ismeretes, a hét elején másodszor ültek össze tanácskozásra Párizsban a Nyugatot a leszerelési értekezleten képviselő országok megbízottai (USA, Anglia, Franciaország, Olaszország, Kanada), hogy közös álláspontot dolgozzanak ki a genfi tanácskozásokra. Ez azonban eléggé bonyolult feladat, és kérdés, sikerül-e a világos és félremagyarázhatatlan szovjet javaslatokkal szemben, egységes, összefüggő nyugati javaslatot letenni a tárgyalóasztalra. Ugyanis nemcsak a tárgyaláson részvevő országok között mutatkoznak véleménykülönbségek, hanem a Nyugat vezető országában, az Egyesült Államokban sincs egységes álláspont. Jől tájékozott amerikai hírmagyarázók szerint legalábbis két alapvetően ellentétes álláspont létezik és még több a részletkérdésekben ee hit <§> a nagyvilágban eltérő nézet. E fejtegetések szerint számos politikus, többek között Eisenhower elnök is ellenzi a világkatasztrófa veszélyét magában rejtő hidegháborút és hajlandó bizonyos feltételek mellett a leszerelésre. Ezzel szemben a Pentagon (hadügyminisztérium) a további fegyverkezés és az erőpolitika híve, nem is titkolja, hogy ellenzi a békés együttélést, a leszerelést. Különféle amerikai tábornokok nyilatkozataiból ez tűnik ki. Nagy kérdés, melyik csoport kerül ki győztesen, kinek az akarata érvényesül majd az amerikai külpolitikában. Az Egyesült Államok közvéleményének jelentős többsége a leszerelés híve. Ezt bizonyítja a most megindult elnökválasztási kampány is — kardcsörtetéssel nemigen szereznek babérokat az USA elnökjelöltjei. A Washingtonban tapasztalható kettősség aztán megosztja az egész nyugati tábort. A NATO-ban, mivel ott az amerikai tábornokok akarata érvényesül, tovább folynak a háborús előkészületek, gyorsított ütemben szállítják a rakétákat, atomfegyvereket a támaszpontokra. Itt van aztán Nyugat-Németország, mindennemű leszerelési egyezmény legádázabb ellensége, mely szövetségesei jóvoltából hamarosan a legerősebb felfegyverzett hatalom lesz Nyugat-Európában. A bonni vezetők tudják, hogy egy esetleges leszerelési egyezmény az NSZK fegyverkezésének is útját állná, többéves katonai terveket dolgoznak ki és egymás után rendelik meg a legkorszerűbb harcieszközöket. Adenauerék ma már ott tartanak, hogy külföldi haditámaszpontok létesítésére fáj a foguk. Bonn, a világ közvéleményének óriási felháborodása ellenére is kitart ezen terve mellett. Kiderült az is, hogy nem csupán a spanyolországi támaszpontokra számítanak, hanem más államokban is szeretnének gyakorlótereket és raktárakat létesíteni. Állítólag az NSZK területe nem eléggé nagy a Bundeswehr kiképzésére. Ezért utazott Strauss hadügyminiszter Görögországba és más NATOországokkal is folynak az alkudozások. Nagyon megdöbbentette Anglia lakosságát, hogy kormányuk hajlandó támaszpontokat adni a Bundeswehrnek. Az angol lapok felhányják az ország vezetőinek, hogy több ezer nyugatnémet pilóta, tengerész kiképzése után az NSZK hadihajóinak szabad belépésük lesz az angol kikötőkbe, repülőgépei használhatják a nagy-britanniai repülőtereket, a Hebridákon, a walesi partok mentén még támaszpontokat is hajlandók adni Adenaueréknek. Az angol Daily Express felháborodottan így ír: „Tizenöt évvel Németország leverése után újrafelfegyverezni azt, ellenkezik az angolok ösztönével... szinte fantasztikus, hogy most megalkudjunk a németekkel, mikor egyáltalán nem bántja őket, hogy kétszer feldúlták Európát, népeit és minket is nyomorba döntöttek... őrültség a küszöbünkre engedni őket." Igen, egyre többen felismerik a világon azt, amire a múlt hét végén az NSZK-hoz intézett szovjet jegyzék is figyelmeztetett: „A spanyolnyugatnémet cselszövések célja, hogy viszályt keltsenek a keleti és nyugati tárgyalások résztvevői között, aláaknázzák a tíz állam leszerelési bizottságának munkáját és bonyolulttá tegyék a csúcsértekezlet tanácskozásait. Az NSZK kormányának és Franco Spanyolországának együttrrtűködése újra igazolja, hogy a szövetségi kormány nem óhajtja az európai helyzet rendezését. Ezért ellenzi a második világháború következményeinek felszámolását és a német békeszerződés megkötését." S ha tekintetbe vesszük, hogy volt nácik, tömeggyilkosok kezébe jutnak a tömegpusztító fegyverek, akiket a gyűlölet és bosszúvágy fűt, megértjük ezt a bátran bíráló hangot az adenaueri politikával szemben. Nagy visszhangot váltottak ki a csehszlovák antifasiszták, akik név szerint felsorolták és feljelentették a Csehszlovákiában szörnyű bűntetteket elkövető és ma a nyugatnémet bírói apparátusban tevékenykedő fasisztákat. Nem véletlen tehát mindaz, ami ma a Német Szövetségi Köztársaságban történik. Oberländerhez hasonló tömeggyilkosok ülnek nemcsak a miniszteri székben, hanem mindenütt az államapparátusban, igazságszolgáltatásban és természetesen a hadseregben. Mindezekből könnyen megérthető Nyugat-Németország minden békebontó törekvése. Mai vezetői a hidegháborút akarják felhasználni a katonai hatalom elérésére, hogy mint Nyugat-Európa vezető katonai ereje érvényt szerezzen revansista követeléseinek. A militaristák fái azonban nem nőnek az égig. A közeljövőben kezdődő nagy találkozásokon, amelyekből kiemelkedik Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása, majd a májusi csúcsértekezleten remélhetőleg sikerül olyan eredményt elérni, amely eloszlatja az emberiség feje felől a viharfelhőket. A holnapután kezdődő genfi leszerelési értekezlet előtt pedig ott fekszik az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslat, amelyet a világ számtalan kormánya és egész békeszerető közvéleménye lelkesen támogat. A nyugati képviselők bármilyen tervekkel és szándékkal üljenek is a tárgyalóasztalhoz, a szovjet javaslatot nem lehet egyszerűen elutasítani. A népek békére vágynak, és ezt a tíztagú leszerelési értekezlet részvevői is jól tudják. Az olasz kormányválság már több mint két hete tart, mivel a kereszténydemokrata-párti Piccioni nem fogadta el a köztársasági elnök kormányalakítási megbízatását, amire az elnök újra Segnit, a lemondott korrnány miniszterelnökét bízta meg ezzel a feladattal. Segni a pártok vezetőivel tárgyalt s tájékozódott, mik a követelményeik, milyen feltételek mellett hajlandók támogatni megalakulói kormányát. Az olasz lapok egybehangzó véleménye szerint Segni megpróbál úgynevezett „középbal" kormányt alakítani, ami azt jelenti, hogy nem számít a jobboldal támogatására. Az új kormány programja egyelőre még ismeretlen. A Kereszténydemokrata Párt azt szeretné, ha a megalakuló kormánynak nem kellene határozott programot kidolgoznia, és így szerezné meg a parlamentben a bizalmat. A pártok többsége azonban világos állásfoglalást követel, és erre hajlik Gronchi köztársasági elnök is. Ezért a kereszténydemokrata sajtó támadja Gronchit. Az Olasz Kommunista Párt véleményét Togliatti elvtárs tolmácsolta, amely szerint a párt egyik fő követelménye: tartsák meg a törvényes időben a tavasszal esedékes választásokat, hogy az ország népe kifejezhesse akaratát. Az új olasz kormány csakis úgy lehet hosszúéletű, ha figyelembe veszi az olasz közvélemény kívánságát, rugalmasabb külpolitikát folytat, aktivan támogatja a nemzetközi feszültség enyhítését és megpróbálkozik az ország gaz•dasági problémáinak megoldásával. Sz. B. ÜJ SZÖ 4 * 1960.. március 12.