Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-10 / 69. szám, csütörtök

TALÁLKOZÁS A KELETTEL Maketa Ueno (Japán): Hirosima. Asztalos István emlékének I Mély megrendüléssel fogadtuk mi (!s a hírt, hogy Asztalos István, a nálunk is jól ismert államdíjas romániai magyar író, a Román írószövetség Központi Bizottságának tagja, a Napsugár című lap főszerkesztője, a Kolozsvári Területi Népi Tanács képviselője, súlyos betegség után 51 éves korában elhunyt. Az egyszerű vasúti tisztviselő fia 1909-ben Mikeszászon született. A kolozsvári kollégiumban diákoskodott, majd a négy polgári elvégzése után (az élet forgatagába került. Hosszú ] éveken át fizikai munkásként kej reste kenyerét. Mint favágó, bányász, gyárimunkás és kőműves különféle jvidékeken dolgozott és alaposan megismerte a munkáséletet. A ke, mény évek szenvedés-anyaga, a munkásélet bőséges ismerete érett művészetté Asztalos Istvánban. Már a Történet az utcán című első novellájával magára hívta az irodalmi körök érdeklődését. írásait aztán a Korunk, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, és a többi vezető folyóiratok és napilapok közölték. Első kötete Elmondja János címmel jelent meg. Második kötete, az elhagyatottság és a szegény ember életérzésének regénye, az Üj esztendő címet viseli. Asztalos István látásából megszépítő varázs árad s írásait az egyszerű emberek jósága sugározza tele. A 30-as évek végén a dolgozó osztályok kisemmizettségét ábrázoló vádló hangú elbeszélései és regényei után Asztalos István írói fejlődésében a felszabadulás új korszakot jelent. Asztalos művészete a felszabadulás után a falusi osztályharc, a szocialista fejlődés tematikájában találta meg a teljesebb kibontakozást. A magyar-román együttélést ábrázoló Szél fuvatlan nem indul című írása nálunk is jól ismert. Az utóbbi években megjelent kötetei közül jelentősek még a Vád és panasz és az Emberség. Asztalos István a kisemmizettek egykori szószólója a felszabadult országban a dolgozók krónikása, a mai élet megéneklője, a magyar-román barátság ápolója lett. Reális szemléletével, friss elbeszélő kedvével, jóízű humorávál, eleven ábrázoló képességével, meglepően kiforrott és színes stílusával Asztalos István új hanggal gazdagította nemcsak a romániai, hanem az egész magyar irodalmat. Emlékét mi is szeretettel megőrizzük. (b) Hosszabb idő után nemrégiben ismét megnyílt a prágai Náprstek-Múzeum, hogy szélesre tárja kapuját a látogatók százai előtt. Az Öváros csendes kis utcájában, történelmi nevezetességű épület rejti magában az Ázsiából származó felmérhetetlen értékű régiségeket, műemlékeket, melyeknek annyian csodájára járnak, hogy néhány órára a képzelet szár| nyán elrepüljenek azokba a távoli országokba, tájakra, amelyeket nemrég még az egzotikum és titokzatosság leple borított. A tegnap még leigázott, fejlődésükben visszamaradt gyarmatok, amelyektől hónapokig tartó tengeri, vagy szárazföldi utazás választott el, ma már önálló, független, vagy félfüggetlen államok, amelyek a többi államhoz hasonlóan részt vesznek a világ alakításában. Ma néhány órai repülőút kérdése csupán, hogy elérhessük akár Ázsiát is, melynek gazdag ősi kultúrája oly bőségesen megajándékozza mindennapi életünket, hogy aligha képzelhetnénk el nélküle társadalmunkat. Hogyan ismerkedtünk azelőtt Ázsiával? Ne tagadjuk, hogy a nehézségek leküzdése, a technika vívmányai nélkül aligha dicsekedhetnénk azokkal az eredményekkel, amelyeket ma már nálunk mindenki természetesnek tart. Emil Holubnak, Josef Kofenskýnek e századvégi Ázsia- és Afrikakutatóknak és számos követőiknek hihetetlen elhatározásra, lelkierőre volt szükségük, hogy a kimondhatatlan veszélyeket, viszontagságokat leküzdve célt érjenek. Hiszen az ő kezdeményezésük, olthatatlan vágyuk, hogy megismerjék a hazájuktól távoli világot, életet, embereket, hatással volt és példát mutatott későbbi követőiknek. Az ő nyomdokaikban halad ma a világhírű L. M. Parízek, sőt Hanzelka és Zikmund is, akik a technika vívmányai és a szocialista világfelfogás jóvoltából ugyan távolról sem küzdenek elődeikhez hasonló nehézségekkel, teljesítményeik azonban még így is világszerte feltűnést keltenek. Gondoljuk csak meg, mit jelent kultúránk számára e két fiatal mérnök öt évig tartó utazása a Távol-Keleten, mennyi számunkra hasznos tapasztalattal, élménnyel tarsolyukban térnek majd vissza hazánkba. Milyen türelmetlen kíváncsisággal várjuk már most is írásbeli közléseiket, beszámolóikat, érdekes rövidfilmjeiket, melyek egy-égy darab ismeretlen világot fednek fel, hoznak közelebb hozzánk. De Ázsia népeinek kultúrájával, az emberi kultúra előfutárjával nemcsak általuk vannak szoros kapcsolataink. Fesztiváljainkra, kongreszszusainkra ezrével érkeznek emberek a távoli világrészből, hogy megismerjék problémáinkat, művészetünket és egyszersmind átadják tapasztalataikat, közelebb hozzák művészetüket. Iparművészeti alkotásaikat* megtaláljuk gyűjteményeinkben. Irodalmuk legjelesebb műveit kiváló íróink fordításában, vagy eredetiben ki ne olvasná érdeklődéssel? Ki ne habzsolná élvezettel az Ázsiában járt Marié Pujmanová, Jarmila Glazarová és mások útleírásait? Ki ne tartaná felejthetetlen élménynek a kínai operaház előadásait hazánkban? Hányszor volt alkalmunk gyönyörködni Ázsia népeinek különleges, egzotikus zenéjében, táncaiban! Neves festőművészünk, Adolf Hoffmeister és mások rajzai is sokban hozzájárulnak az ázsiai nemzetek megismeréséhez. A Távol-Keletről szóló filmek, a nagy számban rendezett kiállítások mind az ottani élet közelebbi megismerését, kulturális életünk kibővítését célozzák. Sokan tudományos alapon kívánják elsajátítani a Távol-Keletről szóló tudnivalókat és szakmabeli tudásukat a prágai Károly egyetemen, az ( orientalisztika különböző osztályain I szélesbítik. Kiváló szaktanárok vezeI tésével tanulmányozz^ az egyes ! nemzetek nyelvét, történelmét, népj szokásait, kultúráját, aszerint, hogy kinek milyen az érdeklődési köre. Csehszlovákiának ma már a távolkeleti államokkal szoros kulturális és gazdasági kapcsolatai vannak. Gyakoriak az államközi látogatások, küldöttségeink szívélyes fogadtatásban részesülnek és a gazdasági, valamint kulturális egyezmények megkötése kormányunk feladata. A kiállítás második része végigvezet az ázsiai népek őskorának történelmétől kezdve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak az ázsiai népekre gyakorolt hatásán keresztül azon a bonyolult, göröngyös úton, amely egészen napjainkig tart. Részletesen foglalkozik e népek ma oly időszerű problémáival, nemzeti felszabadító harcával és a haladó világ számára is annyira lényeges sikereivel, győzelmeivel. Belemerülök a fényképek, feliratok tanulmányozásába, azaz csak belemerülnék, ha közben egy iskola serdülő növendékeire nem lennék figyelmes. Mélységes áhítattal hallgatják fiatal tanítójuk magyarázó szavát, akin látszik, hogy minden tudását át akarja adni tanítványainak. Csatlakozom hozzájuk, hátha én is megtanulok tőle valamit. — A második világháború után a nemzeti felszabadító harcok soha nem látott fellendülésére került sor Ázsiában — mondja. — E harcok folyamán a kommunisták vezetésével több államban nagyméretű felszabadítási frontok keletkeztek. A japánok elleni védekezés a háború után a régebbi gyarmatosítók ellen irányuló fegyveres harccá fejlődött. — A kínai nép győzelme, a Kínai Népköztársaság létesítése példát mutatott az ázsiai nemzeteknek. Űj szocialista államok alakultak: a népi Korea, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, amelyek a Mongol Népköztársasággal karöltve a szocialista tábor ázsiai részét képezik. Korea és Vietnam népe a gyarmatosítókkal vívott súlyos harcokban védte meg jogait, hogy szabadon építhesse a szocializmust. A szocialista államok mellett Ázsia délkeleti részében ť?$ államok létesültek - folytatja a tanító - itt láthatjátok őket: India, Pakisztán, Cejlón, Indonézia, Burma, Kambodzsa, Laosz, Filippi-szigetek, Malája, Java részük ellenszegülve az imperializmusnak, a semlegesség útjára lépett. 3950 után a Közel-Keleten, különösen az arab államokban fellángoltak a felszabadító harcok. 1951ben Iránban kezdődött mozgalom a nafta államosításáért. A nemzeti burzsoázia kétkulacsos politikája azonban 1953-ban az elért sikerek elvesztését eredményezte. 1952-ben Egyiptomban került sor a feudális monarchia megdöntésére. Kikiáltották a köztársaságot. Amikor azonban Egyiptom államosította a Szuezi-csatornát, háborút indított ellene Anglia, Franciaország és Izráel, mely államok csak a Szovjetunió bölcs intézkedése folytán fékezték harci kedvüket. 1954-ben Szíriában is keresztülhúzták Sisakli diktátor imperialista terveit. Persze, hogy a gyarmatosítók nem sajnálták a fáradságot mozgósítani Szíria ellen, mely a közelgő veszélytől való védekezésében 1958ban Egyiptommal egyesülvén, az EAK nevű egységes államszövetségbe lépett. Az arab világ felszabadító harcában nagy jelentőségű volt az úaki forradalom 1958-ban és az iiaki köz- / társaság megalakulása. A tanító elégedetten tekint védenceire és látszik rajta, azon gondolkodik, nem felejtett-e ki valami lényegeset előadásából. És mert min-, r den képre, feliratra kitért, mindent íalaposan megmagyarázott, jónak lát- ; ja levonni a következtetést a kiállí--'" táson látottakból: 1 - A kiállítás megmutatja, hogy,. Ázsia felett ma valóban vihar dúl, az a legyőzhetetlen erő, • mely az utóbbi néhány év során nagyobb vál-. tozásokat eszközölt a térképen, mini amilyeneket ezer esztendő történei- i me jegyzett fel, — fejezi be a tanító előadását. így is van! Az ázsiai népek útja kezdettől fogva hosszú és göröngyös volt és bizony eltart még egy ideig, míg valamennyien lerázzák magukról a gyarmatosítók igáját. Kardos Márta » Viliam T u r č á n y: Csepp, cseppet követ... <> Elállt a zápor, >> de még a fákról s csak esik egyre, csepereg. K Könnycsepp a szemből « még mindig perdül, « bár némák rég a fegyverek! » Csepp cseppet követ. » A kemény követ íi lassan porlasztják, kivájják .. « Szétzúzza-vájja « könnyetek árja, » anyák, a szívek szikláját? | Fordította: Fügedi Elek| ĽSBaaaiHs®Ha®EE®®Baa®i3®B®saa®®B®aEEí3 PŐRÉRE VETKŐZVE lapátoltuk a frissen csépelt, halványpiros búzát. Mellettünk a negyven fokos meleghez ráadásul tnég a szárítógép gőzkazánja is ott puffogott, így a magtárrá átalakított gépszín úgy átforrósodott, hogy még a mihaszna verébsereg is lábát megégetve röppent messze a cseréptetőről. A szakasz tagjai mert katonák voltunk, aratási brigádon — mind gyakrabban támaszkodtak a lapát nyelére, vagy pislogtak a hordó vizében lubickoló sörösüvegek felé. - Üresen jár a garat, hékás, kurjantotta el magát egyszerre valaki a gőzgépen. A szakasz magyar tagjai meglepődötten pillantottak fel, ugyan ki ez a civil, aki a cseh-lakta vidék kellős közepén ilyen kifogástalan magyarsággal szól hozzánk. Egy galamböszhajú, nevető arcú öregembert láttunk a gőzgép korlátjára támaszkodva, kezében a géptörlö ronggyal. Később azután, mikor már ebédre füttyentett a masina, ö is lemászott a katonák közé. Odajött hozzánk. - Öregapám, hát maga hol tanult meg ilyen jól a mi nyelvünkön -, kérdezte tőle az egyik gömöri. — Öregapád ám az eszed tokja, de nem én. Apád az lehetnék, de öreg az nem vagyok -, mondta az őszhajú ember az életük delelőjén túllévők derűjével. Magyar szavaiból azért, ha jól megfigyeltük, itt-ott kiérzett a szláv árnyalat. És már ott is ült közöttünk, már nyúlt is az egyik katona sajkája után, hogy megkóstolja a katonakosztot. — Én kerek 70 hónapig étkeztem sajkából, — mondta. Haditengerész voltam a monarchiában. A VÖRÖS IKÄTTONIÄ FEGYVEREI Tekintete a sorba lerakott géppisztolyokra, puskákra siklott. Közelebb ment, sorban szemügyre vette valamennyit, végül lehajolt és felemelte az egyik géppisztolyt. - Rozsda, körülbelül kétnapos barna rozsda, - mondta látszólag csak úgy magának, aztán fogott egy darab fát, késsel megfaragta és dörzsölni kezdte vele a géppisztoly tövéről a rozsdát. Az egyik katona meg egy árnyalattal pirosabb lett. - Mert én mindig azt tartottam, ha már egyszer az ember valamit csinál, csinálja szívvel, lélekkel. Tizennyolcban nekem is jól jött, mikor a monarchia szétestekor Pesten a jé nyescsövü tengerészkarabélyommal szálltam le a fiumei gyorsról. Mert akkor is nagyon kelleft ám a puska. A sok nagyhasú pesti úriembernek, akiknek semmi kedvük sem volt túllépni az „őszi rózsás forradalom" határait, nagyon viszketett a háta, mikor meglátott egy vörös kokárdás tengerészosztagot. ÉN AZONBAN NEMCSAK a karabélyomat hoztam magammal, az Adriától. - És itt felkelt, odalépett a gőzgép mellé, felemelt egy kis vasládát, odahozta az ebédelő katonák közé. - Hátizsákomban ezek is ott lapultak - és a ládából sorban kiszedte a szerszámokat: a fényes kalapácsot, a hidegvágót, a csavarhúzót és a vasaskörzőt. A mindennapi jószágoknak látszó szerszámok sorra vándoroltak a katonák kezében. Mindegyik megnézte a belevésett betűket, s a két évszámot: N. P. - 1905-1908. Az öreg még mielőtt visszarakta volna, valamenynyit megtörölgette ronggyal. - 1905-1908-ig az Óbudai Hajógyárban inaskodtam, hát az akkori szokásokhoz híven inaskodásom vége jelé mesterem adott négy darab ötvözött acélt és azt mondta: „Egy hét múlva elveszem tőled a szerszámot, amivel inaskorod alatt dolgoztál." És egy hét múlva izgulva, egy kicsit pirulva letettem elébe a vadonatúj és a régi szerszámot. Az újat megnézte, forgatta kezében egy ideig és úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, akkor fogott velem a három évi inaskodás után először kezet. - Azt már mondtam, hogy hadilengerész voltam. A császári és királyi hajórajnak és általában az egész hadseregnek volt egy 'érdekes vonása, melyet mi munkások a „császár internacionalizmusának" neveztünk enyhe gúnnyal. Nem számított ott, hogy a haditengerész vagy a baka román, magyar, szlovák, cseh, szerb volt-e vagy német. Hozzánk, a tengerészekhez elvittek mindenkit a széles monarchiából, aki csak egy kicsit is konyított a vashoz. Így egy őszi napon én is kezembe vettem a zöld ládát, fenekén ott voltak a szerszámaim és néhány hét múlva már a Szent István nevű csatahajó mély gyomrában lapátoltam a szenet. „Mindenki a helyén marad'.", rendelkezett főúri hidegséggel Horthy akkor is, amikor a vezérhajó a megtorpedózás után reménytelen helyzetbe került. A tisztek, a hajó mélyéből felfelé igyekvő fűtőket ott a lépcsőkön lőtték agyon. Nekem szerencsém volt, mert éppen szabadnapos voltam, hát sikerült feljutnom egy mentőcsónakra. Kis motyóm ott maradt a hajón, de szerszámaimat magammal vittem. MISKOLC, SALGÓTARJÁN, Szlovákia déli része voltak életem további állomásai. Mint vörös katona egy-egy sikeres ütközet után sokszor 50 — 60 kilométert is hajtottuk a fehéreket - gyalog. Volt úgy, hogy az emberről az üres hátizsák is lekívánkozott már, de valami visszatartott, mindig arra gondoltam: „Vasas vagy, neked ez a négy vasdarab - a szerszámod - az életet jelentik, hát vidd csak előre." Darutollas csendörök korbácsoló „vendégszeretete", szökés Csehszlovákiába, ott meg a terezíni régi vár börtöne jelzik további utamat. És engem ezekre az utaimra mindenhová elkísértek szerszámaim. Igaz, 14 hónapig külön voltak tőlem a terezíni börtön raktárában, egy kicsit megrozsdásodtak, de aztán megint viszszakaptam valamennyit, újra kifényesedtek a munkában. A kalapács meg a többi azóta is elkísérnek életem minden útjára. Ha beszélni tudnának, azt is elmondanák, mit gondoltam, mikor tavalyelőtt a kladnói műhelyben azt mondták: „Öreg vagy már, 67 éves, hát pihenj egy kicsit, menj nyugdíjba." Ahogy akkor odamentem a munkapadomhoz és kihúztam a fiókot, bizony rácsöppentek könnyeim a hidegvasra. Hazamentem, éppen otthon volt az egyik unokám — Prágában tanul a gépiparban —, oda hívtam a gyereket, kiszedtem a ládából a szerszámot és már nyújtottam is feléje a kalapácsot. Valamit akartam neki mondani, de csak annyit tudtam szólni: „Nem, kisfiam, mégsem adom neked, hiszen éppenséggel még én sem vagyok kiselejtezni való." Aztán hónom alá vágtam a ládámat és mint valamikor régen, 18 éves koromban, megint nekivágtam az útnak. Kijöttem ide, - ebbe a faluba, — mert feleségemmel már régebben idejártam a háború óta szabadságra. Egyszer csak látom, hogy a szövetkezet emberei sehogy sem boldogulnak ezzel a gözmasinával. Valahogy át akarták alakítani gabonaszárítóvá, de nehezen ment a dolog, kevés ember ért már a gőzgépekhez. Megnéztem a gépet, elővettem a szerszámaimat és ittragadtam. Aztóa már a harmadik nyáron én szárítom a szövetkezet gabonáját. Mert a falusiak azóta minden évben visszavárnak. AZ EGYIK SZÁJTÁTO katona hozzátette: — Ugye, aztán az a kis mellékkereset is jól jön sörre, dohányra? - Kis komám, - mondta az öreg felháborodva, — én kladnói meg óbudai vasas vagyok, tudd meg, hogy nekem havonta 1600 korona nyugdíj üti a markomat. Különben a nevem: Novák Pál, volt vörös tengerész, kommunista. K. TÖTH MIHÁLY ÜJ SZÖ 6 * ]960. március 10.