Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-08 / 67. szám, kedd

A békéért és a szocializmusért harcolnak AKKOR BOLDOG, i Vásár úti lányok ha másoknak örömet szerez "Doross Mária 48 évvel ezelőtt lépett be először a füleki Kovosmalt kapuján. Félénk kislány volt, alig töltötte be a tizenhatodik esztendejét, s máris kenyérkeresési gondok nyomták soványka vállait. Gyorsan megtanulta a zománcozás minden csínját-bínját, hogy nagyobb keresethez jusson, de szorgalmának nem ő, hanem Hulita, a gyár tulajdonosa látta hasznát. A nemzetközi nőnap még csak kétesztendős volt akkor. Fülekre alig jutott el hangja. Boross Mária csak annyit hallott idősebb munkatársaitól, hogy 1908. március 8-án New Yorkban sok ezer munkásnő vonult fel tüntető menetben, követelve az egyenjogúságot és a munkafeltételek megjavítását. Tőlük tudta meg azt is, hogy 1910-ben a II. nemzetközi szocialista nőkonferencián Koppenhágában Klára Zetkin, a német és a nemzetközi nőmozgalom kiemelkedő funkcionáriusa javaslatára született meg az az elhatározás, hogy a nők minden esztendőben ezen a napon emelik fel szavukat az egyenjogúságért, a békéért, így tanulta meg Borossné szívből gyűlölni Hulitát, s az egész kizsákmányoló rendszert. Mariska néni, ahogy ma a fiatalok nevezik, szóval és tettel küzdött a munkásnők felszabadulásáért, jobb életéért. Agitált, harcolt. A párt szavának, sokszor fehér foltokkal megjelent lapjának egyik legjobb terjesztője volt a legnehezebb időkben is. Férjhez ment, gyermeket szült, megözvegyült, de a családi gondok sem akadályozták tevékenységében. Csendőrségi kihallgatások, házkutatások tarkították életét. A kapitalisták talpnyalói, a csendőrök terrorja nem tudta elnémítani. Duplafenekű táskájában vitte a röplapokat az üzembe. Harcolt a párt irányvonalának valóra váltásáért, a nők egyenjogúságáért. Az asszonyoknak, lányoknak, bizony a férfiaknál lényegesen alacsonyabb bérért kellett dolgozniok. S minél több nő került az üzembe, annál több nevelőszóra, harci készségre volt szükség. így került sor Boross elvtársnő elbocsátására 1932-ben, amikor az üzem dolgozóinak harcias megmozdulásáért, de főleg # nők fellépéséért őt tették felelőssé s bizony már csak a felszabadulás után léphette át újból a gyár bejáratának küszöbét ]%/l~a hatvannégy éves. De kora és meggyengült látása ellenére sem teszi le a fegyvert. Mint az üzemrészleg pártszervezeti bizottságának és a Füleki Helyi Nemzeti Bizottságnak tagja olvas, tanul, hogy taníthasson. — Boross elvtársnőre mindig és mindenben lehet számítani, i— mondja róla Vágó Lajos elvtárs, az üzemrészleg vezetője. így ismeri őt Végh Erzsébet, az üzemi nőbizottság elnöke is. Nehéz lenne felsorolni, hányan mondják még róla ugyanezt. De nyugodtan állíthatjuk, hogy nemcsak a zománcozó, hanem az egész üzem szeretete, elismerése és megbecsülése övezi. — Szeretem az embereket és mindig azt nézem, hogyan lehetne politikai tudásukat, látókörüket kiszélesíteni — mondja Boross elvtársnő. Feltétlenül említést érdemel a zománcozó szocialista munkaversenye és a brigádmozgalom fejlődése, amelynek segítségével napról napra újabb sikereket érnek el a politikai nevelésben és a termelésben egyaránt. Különösen figyelemre méltó az a céltudatosság, amely a munkaversenynek a politikai nevelőmunkával való összekapcsolására irányul. Boross elvtársnő egyike azoknak, akik eredményesen harcolnak a CSKP KB azon határozatának megvalósításáért, mely a szocialista munkabrigádmozgalom fellendítéséről szól. Koronci Máriával, Mag Ilonával és másokkal, de főleg a szocialista munkabrigád címéért versenyző munkaközösségnek tagjaival el-elbeszélget arról, hogyan kell szocialista módon élnünk és dolgoznunk. Arra tanítja őket, hogy egymást iránt mindig kifogástalan megbecsülést tanúsítsanak. Ismerjék el egymás eredményeit, ne vegyék személyes sértésnek, ha a másik Jobb eredményt ért el munkájában. Legyenek büszkék egymásra, segítsenek egymásnak, tanuljanak egymástól. Munkatársaihoz fűződő elvtársi viszonyával, beszélgetéseivel, agitációs munkájával elmélyíti a dolgozók, a nők részvételét a termelés irányításában és kifejleszti kezdeményezésüket. Arra neveli a munkaközösségek kommunista tagjait, hogy tevékenyen vegyenek részt a párt iránti hűségre való nevelésben. Megmagyarázza nekik, hogyan kell a dolgozókat kollektív szellemben nevelni, mert enélkül az igyekezet nélkül nem beszélhetnénk szocialista munkabrigádokról, e megtisztelő cím eléréséről. "Doross elvtársnőről azt is tudja mindenki az üzemben, hogy tagja a helyi nemzeti bizottságnak, mert beszél választóival való kapcsolatáról, a problémák megoldásának módjáról. De kezdjük talán azzal, amit Sáfrány Mária elvtársnőtől hallottunk, aki szintén tagja a HNBnek. Elmondotta ugyanis, hogy Boross Mária fáradságot nem ismerve eljár választóinak érdekében, különféle kérelmeik elintézésében. Ismeri körzetének problémáit, szinte naponta találkozik választóival, akiket pontosan, idejében tájékoztat tevékenységéről, a helyi nemzeti bizottság határozatairól. Nagy szerepe van a lakossággal kialakult kapcsolat ápolásában. A tömegek széles rétegeit vonja be a közügyek intézésébe. Boross elvtársnő szerint a helyi nemzeti bizottság tagja legyen széles látókörű, politikailag jól képzett smber, mert enélkül nem képviselheti igazán az állam, a község, a dolgozók érdekeit. L

e kellene még írni szikár alakját, méghozzá híven, hogy mindenki ismerje. Én csak az arcáról, tekintetéről .tudok szólni, amelyben annyi erő van, mint női arcban ritkán. Ha megjelenik valahol, csak rá figyel az ember. Túl van a hatvanon és mégis fiatal. Olyan tiszta a tekintete, hogy szinte megtisztítja vele azt akire ránéz. Nagyon határozott, de kész az ellágyulásra s még inkább a tréfára. A felnőttekkel is úgy bánik, mint gyermekével, vagy unokájával. Igazi kommunista, nevelő célzatosság van a magatartásában. Nem tud tétlenül élni. Idegrendszere nem ismeri a pihenést. Akkor boldog, ha másoknak örömet szerezhet. ERDÖSI EDE A vásárúti földművesei szövetkezet vezetőségénél érdeklődtünk a példásan dolgozó szövetkezeti asszonyok és leányok iránt. — Nálunk annyi van belőlük — mondja mosolyogva Váry Béla — hogy egy fényképre rá sem férnek. — De kik a legjobbak? — érdeklődünk tovább. Választ hiába vártunk, a sok jó közül nem tudták kiválasztani a legjobbakat. Oravec Rozáliához küldtek bennünket. Ő a nőbizottság elnöke. A szövetkezetben öt évig az első, az élenjáró mezőgazdasági csoportnak volt a vezetője. Nagyon tevékeny asszony. Tagja a kerületi nemzeti bizottságnak, alelnöke a Csemadok helyi szervezetének és — ezt elsőnek kellett volna megemlítenünk — tevékenysége, a közért végzett munkája, és megbecsülése a faluban abból ered, hogy Oravec Rozália kommunista pártunk példás tagja. Oravec elvtársnő sem tudott dönteni. Említette Tóth Teréz fejőnőt és még néhány nevet. Végül két fiatal, 15—17 éves lányra esett a döntés. Juhos Ilonka és Kálmán Margit két hónapja dolgoznak a tyúkfarmon. Meglátogattuk őket. — Nos, megérdemlitek-e, hogy az újság írjon rólatok? — kérdi Oravec elvtársnő. S mivel a vá-' laszt maga akarta megadni a feltett kérdésre, megnézte azt a könyvet, melybe a lányok a tojáshozamot jegyzik. Ezernyolcszáz tyúktól januárban és februárban 37 ezer tojást gyűjtöttek össze. Január elején naponta csak 180 tojás volt, mostanában előfordul, hogy a napi hozam meghaladja az 1350 darabot. Igaz, melegebb az időjárás. De a jobb gondoskodásnak is betudhatjuk az eredményeket. Azelőtt férfiak dolgoztak ezen a munkahelyen, ők tavaly ilyenkor nem értek el ilyen eredményeket. Beszédközben szóba került a szakképzettség növelésének kérdése. Juhos Ilonka hétéves tanonciskolát látogat, Margitka pedig szakkönyvekből akarja megtanulni, hogyan lehetne nagyobb hasznosságot elérni a tyúkfarmon. De nemcsak dolgozni és tanulni, szórakozni is akarnak a fiatalok. Beléptek a CSISZ-szervezetbe, mivel ott mindhárom irányban gondoskodnak róluk. A Csemadok helyi szervezetében is tevékenykednek. Kálmán Margitot az idén beválasztották a vezetőségbe. Elárulta, hogy a nők napján rendezett műsoros esten is szerepel: Magyar nótákat énekel. — Tudod, mit énekelhetnél? — kérdi pajkoskodva munkatársa, Ilonka. — Azt, hogy „Vásárúti lányok tyúkot ültettek"..; Nevettek. Olyan szívből nevettek, ahogy csak a munkájukkal megelégedett lányok tudnak nevetni. DRÁBEK VIKTOR Tegnap fél tizenkettőkor... A trenčíni Merina Textilüzemben doldozó anyák már tegnap reggel megkapták az üzemvezetőség figyelmes aján- ezt a megtisztelő címet most, a nemzetdékát — a tiszteletükre rendezett kis ünnepségen a bíztató és elismerő szavakat, a kedves virágcsokrot, a pöttömnyi pionírok verses üdvözletét. Fél tizenkettőkor közi nőnap ünnepe alkalmából sikeres munkájuk, példás viselkedésük elismeréseképpen oda is ítélték nekik. A gépek felett díszelgő tábla „A szocialista munazonban a fonórészlegen újra elcsende- kabrigád címért versenyzünk" felirat sedtek a gépek ... A fonoda munkásnői figyelmének középpontjába a fiatal lányok kerültek. A most következő ünnepség elsősorban nekik szól. A tizenhét-húsz éves lányok az első tal lekerül helyéről, új tábla: „Itt szocialista munkabrigád dolgozik" felirattal fogja hirdetni, hogy új szellem költözött a fonoda műhelyébe ... Nemcsak a tábla hirdeti ezt. "A rendsorban foglalnak helyet, pz ő sikereikről szeres tervteljesítés, a lányok példás beszél az üzemvezető, őket köszönti a ke- igyekezete is erről tanúskodik. És még rületi szakszervezeti tanács küldötte . valami — a tizennégy lány közül egyikMi volt az, amiért ezeket a lányokat nek sem közömbösek azok a problémák, lett beadni. Mit le-í het még ezeken a ré-; gi, jó, befutott fonó gépeken javítani? — törte a fejét a kislány. De nem hiába látogatta szorgalmasan — mint a brigád többi tagja is — az üzemi munkaiskolát, jobban megértette a gép menetét és gondolkozni kezdett munkáján. Az eredmény két olyan újítás volt, amely csökkenti a fonálszakadások számát és zavartalanabbá teszi a munkát... Tizennégy fiatal lányka állt tegnap fél tizenkettőkor büszkén a fonoda többi dolgozója előtt. Ők nem kaptak reggel virágcsokrot — mert itt az a szokás, hogy csak az anyákat ajándékozzák meg ezzel. Ők még nem teljesítik a gyermekneve— a legidősebb közülük 21 éves, és már amelyek üzemük előtt állnak. Nemcsak lés boldog, de felelősségteljes hivatá— . nnn.. rtlr.»»,/, .A. áe U_.* ~ A A™.. ~ I .A un í.il.mH.n.tnT. nn.il.nv ň.po cít lliciüp mííHllütTl nipoľmolŕll!/ ŕilí mester — ma olyan nagy elismerés és megbecsülés veszi körül? sát... hiszen majdnem, gyermekek ők maguk is még. De hasznos tagjaivá akarbrigádmunkára jelentkeztek, amikor erre volt az üzemnek szüksége, hanem amiFiatalság — úttöröszellem — ez vala- kor időszerűvé vált a tűzoltó szolgálat nak válni társadalmunknak már most, és hogy összetartozik. Igen, úttörők ezek a megszervezése — a brigád tagjaiból egy ez sikerül nekik. Nekik is kijár a nőnapi fiatal lányok, a szocialista módon élni és egész őrsre futotta. gratulációból. Bár szeretném figyelmezdolgozni jelszó megvalósítói az üzemben Stefulová Margita még 18 éves sincs, tetni még őket valamire: Ha hazamentek A Lackóvá Edita vezette 14-tagú fonodái a férjhezmenéssel még vár egy ideig — lányok a gyárból, ne felejtsetek el viráleánybrigád közel egy éve verseng a szo- most más foglalkoztatja. A brigád fel- got vinni haza édesanyátoknak is. cialista munkabrigád cím elnyeréséért, és ajánlása szerint két újítási javaslatot kel- v. g. Akinek hőn óhajtott vágya teljesült Amikor Kenyeres Ilona, 39 éves diószegi tanítónőnél munkája és életkörülményei jelöl érdeklődünk, első dolga — még mielőtt választ adna — hogy szabadkozik. Azt mondja életében nincsen semmi kiemelkedő, soha hivatalos helyről kitüntetésben nem részesült, de őszintén szólva nem is vágyódott kitűnni, figyelme mindig arra összpontosult, hogy munkáját csendben és közmegelégedésre végezze. Ez pedig — jegyzi meg szerényen — mindenkinek a kötelessége, különösen ma, amikor minden a nép, a dolgozó ember érdekében történik. Mindez szó szerint így igaz, ahogy mondja, egyetlen szavában sincs okunk kételkedni... Végül is abban, nincs semmi rendkívüli, hogy szereti a gyerekeket és boldog, ha osztályában — ahol tizennégy cigánygyermek is tanul — szép eredményeket ér el. Munkájában azt sem lehet figyelemre méltó módszernek elkönyvelni, ha gyengébb tanulóival a kötelező órákon túl is foglalkozik. Végül is azért tanítónő, azért fizetik, hogy a gyerekek tudjanak. Igaz, hogy emiatt már voltak a férjével aki egyébként ácsmunkás - nézeteltérései... Férje pl. már arra kérte, hogy legalább ajándékozza meg fényképével, hogy néha egy pillantást vethessen rá, ha személyesen oly ritkán láthatja. Dehát mindez nem számít. Egy tanítónőnek az iskola és a község kulturális életében is aktívan részt kell vennie. Így a Csemadok rendezvényeiből nem maradhat ki és gondoskodnia kell arról is, hogy osztályának tánccsoportja ,legalább" az első díjat nyerje el Mert logikus, ha magának nem is kíván, de tánccsoportjának egyenesen megköveteli a kitüntetést. Tánccsoportja tavaly is elnyerte az 1. dijat. Keni/eres Ilona mindjárt mosolyogva hozzáteszi, hogy a táncok betanításában kolléganője Patrik Erzsébet sokat segít. Szerényen és igen szívélyesen mosolyog akkor is, amikor közli velünk, hogy a IV. osztályban harminc tanítványa közül a félévet nyolcan kitüntetéssel végezték és csak hárman buktak meg. - Csak hárman, - ismétli mosolyogva. - A negyedévben hatan voltak. A harc három cigánygyermekért folyt és győzelemmel járt. Mosolya a sikert, a győzelmet jelzi, és nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Kenyeres Ilona ereje ebben a szívből fakadó mosolyban rejlik. Noha súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, mosolya tiszta, foltatlan maradt, erő és az emberiségbe való hit árad belőle. Nem csoda, ha oly közel tud férkőzni tanítványai lelkéhez. Kenyeres Ilona mosolya derűt, jókedvet teremt maga körül, és egy kicsit a simogató, tavaszi napfényre hasonlít. Es nem ok nélkül állítjuk mindezt róla. Ha figyelemmel kísérjük pályafutását azt láthatjuk, hogy embertársai iránti tisztelete és szeretete vitte a tanítói pályára. Már a régi Csehszlovákiában szeretett volna tanítónő lenni. Kitűnő tanuló volt, de csak három polgárit végezhetett el, tovább nem tanulhatott, nem volt rá mód. Apja gyakran volt munkanélküli, így hát neki is egész fiatalon hozzá kellett járulnia a család fenntartásához. 1936-tól a diószegi konzervgyárban dolgozik, mint idénymunkás. Állandó elhelyezést a gyárban csak 1938-ban kap. Mint munkásnőt állandóan ott lehet látni a proletár kultúregyesületben. Aktívan közreműködik a színielőadásokban és nagy szeretettel szavalja Adyt, Petőfit és József Attilát. Férjhez megy, két lánykát szül, gondjai gyarapodnak, de életrendje mit sem változik, az életért, a kultúráért harcol állandóan. E téren nem ismer megalkuvást. Amikor 1944. decemberében apja halála napján, a nyilasok elcipelik öccsét, anyját egyedül hagyja apja ravatalánál, ő pedig elindul, hogy kiragadja öccsét a nyilas-gyilkosok karmai közül. Vállalkozása szerencsére eredménnyel járt. Kenyeres Ilona életpályáját az jellemzi, hogy válságos helyzetekben is megállja helyét. Gyenge testalkatában szívósság és kitartó erő lakozik. A felszabadulás után a régi eltemetett vágyak újra éledezni kezdenek benne. Noha családanya, hisz két gyermeke van, 1951-ben, mihelyt a Csemadok Diószegen megalakul, nyomban bekapcsolódik a kulturális munkába, ezenkívül részt vesz az iskolás gyermekek kirándulásain. A gyerekek rajongással veszik körül. Mindez nem kerüli el az elvtársak figyelmét, és Nagy Károly elvtárs, aki akkor az iskolaügynél dolgozott, rábeszéli, hogy kezdjen tanítani... A rábeszélés arra ösztönzi, hogy 1953-ban részt vesz Trené. Teplicén egy háromhónapos tanítói tanfolyamon és sikeresen leteszi 'a vizsgát. Novemberben már tanítani kezd, de ugyanakkor tanul is a dolgozók esti iskoláján. - Sohasem felejtem el - mondja — azt a napot, amikor először léptem a tanterembe, mint tanítónő, Nagy zavarban voltam. Talán ezért, mert hőn óhajtott vágyam végre teljesült, úgyszólván az ölembe hullt. Néztem a gyerekeket és reszketve arra gondoltam, miként fogom én ezt a gyereksereget meghódítani? Mit tegyek, hogy megnyerjem bizalmukat, és úgy szeressenek engem, ahogy én szeretem őket. Ekkor, e lázas, izgalmas pillanatokban, a nagy ünnepi csend közepette észrevettem a gyermekek arcán és nyílt tekintetén a várakozást, a reményt, a tudásszomjat, amivel úgyszólván magukhoz öleltek... és akkor megkezdtem életemben először a tanítást. Nehéz évek következtek. Tanítás után a tanulás, ezt is csak a tanítványai követelték ... Szerencsére vele lakik férje anyja, akit az egész család nagyanyának hív, és ő segít a háztartásban. A férj, a lányok, az egész család összefogott azért, hogy tanulhasson. 1957-ben végül kissé fáradtan ugyan, de kitűnő érettségi bizonyítvánnyal érkezik haza. Ennyit Kenyeres Ilona tanítónő életéről... Lehetne ugyan róla még többet írni, de hát amint maga is állandóan hangsúlyozza, nincs az életében semmi rendkívüli, semmi kiemelkedő... mégis, amikor fontosnak tartjuk, a nők napjának 50 esztendős évfordulóján beszámolni életpályájáról, azért tesszük, hogy rámutassunk felszabadult életünk asszonytípusára, aki azért tanult, hogy jó szóval, szívből fakadó mosollyal taníthasson és elősegíthesse az új szocialista ember nevelését, kialakulását. SZABÚ BÉLA ÜJ SZÖ 3 * 1960. március 4.