Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-08 / 67. szám, kedd

ZŰJ SZÓ F(Q)CTAIIÁBÍ) jelentős változás Äž elmúlt napokban tartotta évzáró tag­gyűlését a egegi EFSZ. A szövetkezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából első ízben fizetett 11 korona részesedést munkaegységenként. A múlt évhez viszo­nyítva hatalmas fejlődés ez. 1 millió 570 ezer korona pénzbevételt ért el az 1959-es évben, míg 1958-ban a felét sem. Mindez arról tanúskodik, hogy a szövetkezetben megjavult a munkafegyelem, jó volt a szervezés, a munkálatokat agrotechnikai határidőre végezték el. Meg is látszott ez az eredményeken. A szövetkezet 49 ezer tojást adott kötelező beadásra, a szabad piacra pedig 54 ezer darabot. Az előírt 85 ezer liter tejbeadást 15 ezer literrel túlszárnyalta. Kukoricából és sörárpából 37 mázsás hektárhozamot ért el. Az előző években alig bírta teljesíteni a kötelező húsbeadást, 1959-ben terven felül .200 má­zsa sertéshúst adott be. Nem kielégítő még a cukorrépa átla­gos hektárhozama és az épra hektárho­zama sem. A 230 mázsás cukorrépa-hek­tárhozam arról beszél, hogy az előkészí­tő és ápolási munkákat nem végezték kellő gondossággal. A szövetkezet fennállásának tízéves év­fordulóját és az évzáró közgyűlést még ünnepélyesebb® tette a kultúrház hivata­los átadása. A kultúrház átadása után a Csemadok-szervezet tagjai színdarabbal szórakoztatták az ünneplő szövetkezeti ta­gokat. Belány János, Egeg r Értékes kötelezettségvállalás 'Az oroszkai cukorgyár dolgozói is méltón kéiziil­nek hazánk felszabadulá­sának 15. évfordulójára. A gyár dolgozói kötele­zettségvállalásokat tettek, melyek valóra váltásával tetemes összeget, 168 700 koronát takarítanak meg népgazdaságunk számára. Ezt a megtakarítást főleg az önköltség csökkentesé­vel érik el. A szocialista munkaver­senybe eddig a gyár dol­gozóinak 84,14 izázaléka kapcsolódott be. Az első negyedév folyamán további három kollektívát alakítanak, amelyek a szocialista munkabrigád cím el­nyerésééit versenyeznek. Ugyancsak három kollek­tívát alakítanák a cukor hi­giénikus csomagolására. Az első negyedév folya­mán az egyéni sze­mélyi megtakarítási szám­lák számát 27-re növelik, a kollektív számlák szá­mát pedig 40-re, amely számot a cukorgyári kam­pány idején 82-re fognak kiegészíteni. ANDRISKIN JÓZSEF, Zselíz A Rajec nad Svitavou-i szeszgyárban 1952-ben bevezették a keményí­tő és cukor nyersanyagok oldószerének gyártását. Minden évben több száz tonna acetont, butilalkoholt és szeszt gyártanak vegyiiparunk szá­mára. Képünkön Josef Valášek, az erjedést előidéző baktériumok szapo­rításával törődik. (Foto: ČTK Emil Bican) A barátság jegyében A podébradi járás tanítósága a félévi szünetet arra fordította, hogy tovább mé­lyítse a szepsi járással a múlt év fo­lyamán kötött kölcsönös baráti kapcso­latot. A tavalyi tapasztalatok alapján szép emlékek fűzik őket járásunkhoz és ezek az emlékek mostani látogatásuk során még gyarapodtak. Hasonlóképpen a szepsi járás dolgozói is mindenütt, ahol -csak megfordultak, lelkesedéssel fogadták őket és kultúrcsoportjukat. Ékes bizonyíték erre Szádellő és Tor­na. Amint a kultúrcsoport vezetője mon­dotta, tornai fellépésük alkalmával szinte hihetetlen volt az a lelkesedés és baráti megnyilvánulás, melyben a dél-szlovákiai magyar dolgozók részesítették őket. A szepsi járás dolgozói bebizonyították tehát, hogy a szocializmust nemcsak kint, de belül a szívükben is építik. E szívé­lyes fogadtatással bizonyságot tettek ar­ról, hogy kéz a kézben, egységes össze­fogással akarják fejleszteni hazánkban kulturális életünket. E baráti kapcsolat kialakulása annál ér­tékesebb, mivel Járásunk és a szomszé­dos kassai járás területén — e két járást a közeljövőben tudvalevőleg összevonják — nagy üzemek, gyárak építése van fo­lyamatban. Ezeknek az üzemeknek építésé­nél, valamint üzemeltetésénél szükség lesz a cseh szakemberek segítségére. A kultúra szárnyán előre küldött üzenet is hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben ez a közös nagy építőmunka is a megértő ba­rátság, elvtársiasság jegyében folyjon és átütő sikereket érjen el. Nagy Olivér, Torna. Dicséret érte Elismerést érdemelnek Nemesócsa lakói, akik kb., 250 ezer korona ér­tékű társadalmi munkával járultak hozzá a kultúrház építkezéséhez. Alig akadt olyan lakos, aki be ne kapcso­lódott volna a munkába, de a leg­odaadóbban mégis Molnár József, Krnács Mátyás, Csóka Lajos, Fe­renczy Sándor, Cseh József, Hogyó István és Balogh Gyula dolgoztak. Az építkezés szakmunkáit a helyi gaz­dálkodási iparszövetkezet dolgozói, Vendégh Lajos, KUrthy Károly, Kop­sa Lajos, Salma Lajos, Döme Sándor és Földes Dániel végezték. Dicséretet érdemel: Bakos Imre, a HNB titkára, Branecky Metodej, a HNB elnöke és Predný Vendel. örvendetes látvány, hogy a kul­túrotthon^ esténként megtelik. A fia­talok itt gyülekeznek Eletükben új korszak vette kezdetét. Egyre keve­sebb a kártyások és verekedők szá­ma, s egyre nő a kulturált életet szeretők tábora. Meg kell említenem, hogy másfél hónap alatt a helyi CSEMADOK és CSISZ-szervezet 2 színművet és két esztrádmüsort adott elő s egy esetben Petőfi-estet rendeztek. KÄSA MIHÁLY, Nemesócsa Célszerűen és kellemesen használjuk ki szabadságunkat rÁ TURISTAFORGALOM TOVÁBBI NAGY FELLENDÜLÉSE ELŐTT X žilinai Slovena üzem kísérleti dolgozói munkájá­ban az üzem több mint 3300 kötetből álló műszaki könyvtára nagy segítséget nyújt. (František Kocial 'ČTK felv.) JÖVŐBELÁTÓK A z életszínvonal fogalmát bizo­nyára kevesen hozzák össze­függésbe a turistaforgalommal, az utazással. Márpedig, ha egy kicsit elgondolkozunk a kérdés felett, ha­marosan rájövünk a kettő közötti szoros kapcsolatra. Az olyan ember ugyanis, akinek gondot okoz a min­dennapi betevő falat előteremtése, aligha gondol arra, hogy szórakozás­ból felkerekedjék és megismerje az ország természeti szépségeit, váro­sait, műemlékeit. Mégha kedve kere­kedne is erre, megvalósításához hiá­nyozna a legfontosabb, a pénz. Bizony, a turisztika valamikor csak a tehetősebb osztályok kiváltsága volt. A szegény ember, munkásem­ber sokszor még a szükséges utazás­nál is kénytelen volt „megtakaríta­ni" az útiköltséget — vékony pénz­tárcával, avagy üres zsebbel az apos­tolok lován mendegélt a vonat után. Hazánkban ma már nagyszerű fel­tételei vannak a turistaforgalom nagyméretű fejlesztésének. Népünk életszínvonala a legmagasabbak közé tartozik a világon, s ezenkívül or­szágunkat a természet igazán bőke­zűen díszítette fel szépségeivel, nem beszélve a műemlékek, népviseletek nagy gazdagságáról. A magas, élet­színvonal s a munkaidő tervezett to­vábbi lerövidítése szükségessé teszi, hogy az utiforgalmi vállalatok és más illetékes szervek jól felkészüljenek a turistaforgalom várható nagy fellen­dülésére. Szlovákiában a turistaforgalom fej­lesztésének tervezete az elkövetkező időszakra nagyszabású feladatokat irányoz elő. 1965-ig 1957-tel szemben a turistaforgalom terjedelmét 80 szá­zalékkal kell növelni, s egész hazánk turistaforgalmában Szlovákia része­sedését lényegesen fokozni kell. Mindez megkívánja, hogy az eddigi­nél sokkal nagyobb gondot fordítsunk az ezzel kapcsolatos berendezések és intézmények fejlesztésére. Előzetes javaslatok szerint az elhelyezési ka­pacitás 1965-ig az 1957. évi helyzettel szemben 28 ezer hellyel növekszik, mégpedig elősorban a turisztika és az .üdültetés szempontjából fontos he­lyeken. Nagyobb figyelmet szentel­nek a jövőben a szállodák építésének is, ezenkívül számítanak sátor és fakunyhó táborok nagyobb arányú lé­tesítésére. A turistaforgalom várható fellen­dülése kapcsán fokozott gondot kell fordítani nemcsak az elszálláso­lásra, hanem az étkeztetés biztosítá­sára és egyéb szükséges szolgálta­tások nyújtására is. A tervjavaslat­ban például a vendéglői étkezés kis­kereskedelmi forgalmának feltétele­zett emelkedése 45 százalék 1965-ig, ezenkívül megfelelő gondoskodás tör­ténik az étkeztetési üzemek korsze­rűsítésével kapcsolatban. Jelentősen kibővül a jövő években a felvonók és kötélpályák hálózata, fokozottab­ban gondoskodnak a természet hír­neves alkotásainak, a barlangoknak karbantartásáról és felszereléséről, a gépkocsizóknak nyújtott szolgáltatá­sok fejlesztéséről, a fürdők kapacitá­sának kibővítéséről, hogy ezeket az ún. fizetővendégek a jövőben nagyobb mértékben vehessék igénybe. A turistaforgalom növekedése ter­mészetesen nagyobb igényeket tá­maszt a közlekedéssel szemben is. A harmadik ötéves terv időszakában a vasúti személyforgalom lényeges meggyorsulására számítunk, mégpe­dig a személyvonatoknál legkevesebb 8, a gyorsvonatoknál pedig 11 szá­zalékkal. 1965-ig az autóbuszforgalom 55 százalékos növekedése várható 1958-cal szemben, lényegesen bővül a személyhajóforgalom. Legnagyobb emelkedést azonban a repülőforgalom éri el, melynek terjedelme 6,5-szere­sére növekszik. A gépkocsiforgalom jelenlegi és jövőbeni nagy fejlődése előtérbe helyezi az utak fejlesztésé­ről és karbantartásáról való fokozot­tabb gondoskodást. A turistaforgalommal kapcsolatban elsőrendű kérdés a propagációs mun­ka elmélyítése, a dolgozók érdeklő­désének felkeltése a turisztika, az üdülés, az utazás iránt. Valamikor, amint ezt már a bevezetőben emlí­tettük, az egyszerű dolgozóknak er­re nem nagyon nyílt anyagi lehető­ségük. Ma bátran mondhatjuk, hogy e téren alapvetően megváltozott a helyzet, s úgyszólván mindenkinek módjában áll szabad idejét, szabad^ ságát célszerűen és kellemesen fel­használni. Sokan rájöttek már erre, amint ezt az utazási forgalom, a tu­risztika fellendülése is igazolja. A dolgozók nagyrésze azonban még nem tanulta meg szabadsága hasznos kihasználását. Statisztikai kimutatá­sok igazolják, hogy a lakosság jóré­sze még mindig a megszokott ottho­ni környezetében tölti el szabadsá­gát. Vonatkozik ez főleg a földműves lakosságra, de nagymértékben á mun­kásokra is. M indebből kitűnik, hogy a turis­taforgalommal kapcsolatos propagációs tevékenység egyúttal nevelőmunka is. Az agitációs munká­nak a lehető legközelebb kell kerül­nie a munkahelyekhez, hogy a jö­vőben a bel- és külföldi üdülések résztvevői között rohamosan növe­kedjék a munkások és parasztok szá­ma, s hazánk természeti szépségei­nek pazar pompáját, gyönyörű váro­sainkat, a műemlékek gazdagságát, a nevezetes történelmi helyeket orszá­gunk minden dolgozója közelebbről ismerje meg. (g-l) Széles gyalogjáróval, csinos új há­zakkal szegélyezett utca vezet Tren­čianske Biskupice kicsi főterére. Az idegennek nem is kell sokat kérde­zősködnie, ha körülnéz, maga is rá­talál a szövetkezeti iroda és a szö­vetkezeti munkaiskola keresztbeépí­tett barna épületére. Az irodában kisebb embercsoportot találok. Az erős dohányfüst ködsze­rűen gomolyog a meleg szobában. Ján Sulek elnök magas termetű, kissé merev nézésű, s mint hallottam, ügyes szervező és jó szakember. Fe­kete kucsmáját hátrább tolja, miköz­ben szögletes mozdulattal egy köze­lében levő székre mutat. A körülálló­kat bemutatja: Ján Dušek zoo­technikus, Ján Bazovský agronómus és Huszár László könyvelő. Kissé hátrább hosszú tajtékpipát szorongat Ján Konečný tehéngondozó és útra­készen áll Michal Dutina traktorista. A nevek felsorolása után az az ér­zésem, hogy itt most egy rögtönzött vezetőségi gyűlést tartanak. — Fontos dologról tanácskozti k. Fennakadások mutatkoznak a tégla meg a cementbeszerzés körül. Szarvas­marhaistállót építünk, a tavaszra szeretnénk elkészülni vele - mondja az elnök. — Mert gyarapodás, az van itt Csak hely nincs, ahová helyezzük a sok állatot - teszi hozzá a zootech­nikus. — Hogyan akarják megoldani a helyzetet ? — Ahogy lehet! Azt vitattuk, hon­nan kaphatnák - legalább kölcsönbe — a szükséges építőanyagot. — Másfélét is terveznek építeni? — Attól függ, mikor. Komoly ter­vünk van a harmadik ötéves tervre vonatkozóan. 1965-ig az építkezési beruházások költsége 1 millió száz­ezer koronát, a gépeké pedig közel 700 ezer koronát tesz ki. — Körülbelül mennyi gépet lehet majd ezért az összegért vásárolni? — A múlt évben vettük át a tren­čini GTA-tól a megvett gépeket. 100 ezer koronát fizettünk értük, de így is - persze kiegészítve az öreg gé­pekkel - gépek tekintetében teljesen önállók lettünk. — De ha most önellátók, minek kellenek majd az új gépek? — Azt az önállóságot azért nem kell százszázalékosnak venni. Sok mindenünk hiányzik még, meg sok gépünket már ki is kellene selejtezni, mert a karbantartás és javítás bi­zony drága dolog. És még sok min­dent'csinálunk emberi munkával, hol­ott, ha gépünk lenne, az végezné el. és végezetül, most bővítjük termő­földterületünket is - válaszolta Ján Bičavský, a növénytermesztés fele­lőse. A kályha duruzsolása barátságosan aláfestette az egyre sűrűbben elhang­zó véleményeket. Az iroda ablakára a természet legcsodálatosabb virág­csokrát rajzolta a kemény fagy. Csá­bító érzés volt észrevenni a kinti me­revség, zúzmarás dermedtség össze­ütközését a nagy tervek, célok és lehetőségek reményt keltő lázával, mely ott fénylett az egyszerű, de na­gyot alkotó emberek szemében. Elmondták gondjaikat, bajaikat, be­széltek eredményeikről, melyek igen figyelemre méltóak, de legszíveseb­ben mégis a holnapról szóltak, mely bennük most a harmadik nagyszerű távlati terv tételeiben fogamzott meg. • Tavaly a szövetkezet rekordtermést ért el. Tagjai jóval túlszárnyalták beadási kötelezettségüket. Árpából 1958-ban 19 mázsa termett hektá­ronként, tavaly 33-at értek el, búzá­ból pedig 28, kukoricából 40, burgo­nyából Ili métermázsát. Az állat­állományban nemcsak elérték a ter­vezett számot, hanem valamennyi fajtából többet tenyésztettek - pél­dául sertésekből 50 darabbal. — Ha már a harmadik ötéves terv­ről beszélünk, gondolom, jó lenne, ha néhány pontos tervadattal egészí­tenénk ki a keretet - hallóm a könyvelő javaslatát. Aztán mindjárt folytatja is. - 1965-ig búzából 36, árpából 3Í, kukoricából 45, cukorrépából 380 má­zsás hektárhozamot kell elérnünk, A tojás- és tejhozamot kétszeresére, a sertések állományát 265-röl 400 darabra, a szarvasmarhák számát 250-ről 326-ra fogjuk növelni. Ezek csak a főbb mutatók, de fejlődésünk gyors ütemét világosan szemléltetik. - Mi a tagság véleménye Koneč­ný elvtárs e nagyvonalú tervével kap­csolatban? Az idős tehéngondozó, mietStt vá­laszolna, lassú mozdulattal kiveszi szájából a pipát, a térdére könyököl és őszinteséget sugárzó szemmel eze­ket mondja: - Én, fiam, itt nőttem fel a bis­kupicei határban, de ilyen termést ebből a földből senki sem hozott ki. Ha eddig hasznunkra vált, hogy min­den évben több termett, ezután is csak így tehet. Tudom, mindenki ki­adja majd magából, amire képes. Azonban, ha nagy terveket állítunk össze, azokat reális feltételekre kell építenünk. Ismét az elnökhöz fordul­va arra kértem feleletet, miben lát­! ják ezeket a feltételeket. - Módszereinket már kidolgoztuk. Mindenekelőtt az embereket szakis­mereteik szerint munkacsoportokba osztottuk. Egy-egy munkacsoport megkapja a maga feladatát s egész éven át felel munkaszakaszának ered-> ményeiért. Szerintem lényeges dolog a prémiumrendszer bevezetése is. - Itt ügyelni kell majd arra, hogy nagyon igazságos tegyen a pótjutal­mazás — szóltam közbe. - Ez természetes — folytatja ai elnök. A mércéket már kidolgoztuk és a taggyűlés jóvá is hagyta őket, - A föld megmunkálása szempont-­jából mire készülnek? - teszem fet a kérdést Biczovský agronómusnak. - Eddig bizony baj volt a trágyá­zással, nem volt elég műtrágyánk. Reméljük, a jövőben elegendő merty­nyiséget kapunk, hiszen a párt Köz­ponti Bizottságának januári levelében is az áll, hogy növelni fogják a mű' trágya gyártását. - Most veszem csak észre, hogy a pártlevél itt van az asztalon. Meg­vitatták a tagok körében is? - Es méghozzá müyen élénk vitá­val. Mindenki igazat adott a benne foglaltaknak. A legértékesebb pedig az a tény, hógy javaslatokat is tet­tek, hogyan kell kiküszöbölni a fo­gyatékosságokat. A gépek állandó használhatóságával elősegítjük az ag­rotechnikai határidők pontos betar* tását, mert ez fájó pontunk volt ed* dig. - Csakhogy a gépek karbantartása számunkra igen költséges, mert nin­csenek szakembereink - fűzi hozzá Huszár elvtárs. - Erre kell még megoldást találnunk! A dohányfüst már olyan sűrűvé vált, hogy minden igyekezetem elle­nére köhögnöm kellett. Észrevettem, mosoly suhan át vendéglátóim kipi­rosodott arcán és kinyitották az ab­lakot — nem dohányos van jelen! De nemcsak a dohányfüst miatt végzem be kérdezősködésemet, hanem mert a jó gazda számára drága az idő még télen is, s amint tapaszta­tom, itt valóban jó gazdák ülnek. Amikor az elnök kikísér, nem felejt el meghívni, hogy egy vagy két év múlva jöjjek el kiértékelni, mennyit is váltottak valóra a nagy számok­ból. - Még egy kérdést, elnök elvtárs: Miért ez az összevisszaság itt az ud­varon? - Mert már megkezdtük a kar­bantartást! Minden gépet újra át­vizsgálunk és kijavítunk. Ezért! - Azt hittem, mindig így telel a gépállomány. - Dehogy! Adunk mi a külsőre is, Egy hét múlva már a legnagyobb rendben lesz itt minden! A reményt sugárzó, magabiztos mo­soly pedig, mellyel búcsúzik, nem­csak ezt hiteti el velem, hanem az előbbieket is. SZABÖ GÉZA ÜJ SZÖ 5 * 1960. március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents