Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-08 / 67. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek'. UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960. március 8. kedd 30 fillér XI. évfolyam, 67. szám A nők ünnepén Kerekszámú ünnepnapot ünnep­lünk ma, a nemzetközi nőnap öt­ven éves jubileumát. Dolgozó asz­szonyainkat ma megkülönböztetett szeretet, megbecsülés veszi körül. Munkahelyeiken néhány szál virág­gal, üdvözlő szavakkal köszöntik őket, otthon, a családi körben a legkisebbek verssel kedveskednek, a nagyobbak már tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek édesany­juknak és ezt tudatosan öntik szavakba. Az országszerte rende­lett ünnepségek is ma érik el te­tőfokukat. A sokgyermekes anyá­kat az „anyaság" megtisztelő jel­vényének különböző fokozataival tüntetik ki, a Várban köztársasági elnökünk fogadta a nők küldött­ségét, hogy velük együtt ünnepelje ezt a félévszázados, sok nehéz harcra visszatekintő emlékezetes napot. Jubileumi évforduló alkalmából általában szokás visszatekinteni a múltba. Ha a nők e haladószellemű mozgalmának egyes mozzanatát fel akarnánk jegyezni, attól a naptól kezdve, amikor 1910. március 8-án Klara Zetkin német forradalmár javaslatára a szocialista nők kop­penhágai nemzetközi konferenciája határozatot fogadott el, mely sze­rint az év egy napján a nők tün­tetni fognak jogaikért, gyerme­keik boldog jövőjéért, az imperia­lista háborúk ellen, leperegne előt­tünk az emberiség mérhetetlen sok szenvedése, a közel százmillió emberéletet követelő két világhá­ború szörnyű pusztítása, millió és millió özvegy és árva nyomora, til­takozása e sok rémség és borzalom ellen. Leperegne előttünk az öntu­datos nők kitartó harca az egyen­jogúságért, azért, hogy ember­számba vegyék őket. A nők az egész világon a haladó eszmék hor­dozói voltak, ez összefüggött el­nyomatásukkal, a férfiaknál még sokkal nagyobb mérvű kizsákmá­nyolásukkal. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom teljes függetlenséget és felszabadulást hozott a Föld egy­hatodán élő asszonyoknak, s az első szocialista állam megalakulásának köszönhetjük mi is, hogy 15 évvel ezelőtt a hős szovjet hadsereg jó­voltából hozzánk is beköszöntött a szó legnemesebb értelmében vett szabadság. Szabadság, amire oly sokáig vártunk, szabadság, ami az új élet kezdetét jelentette, amikor az asszonyoknak már nem kellett attól félni, hogy fiaikból munka­nélküliek, lányaikból éhbérért dol­gozó szegény párák lesznek. Erre a tizenöt esztendőre büsz­keséggel, örömmel pillantunk visz­sza. Asszonyaink a felszabadulás első napjaitól kezdve a férfiakkal vállvetve, egyformán kivették ré­szüket az országépítés minden munkájából. Nyitva állt előttük minden pálya, és ők fenntartás nélkül használták ki a kínálkozó lehetőségeket. Dolgoztak, mert megbecsülték munkájukat, dolgoz­tak, mert tudták, ezzel is meg­gyorsítják a szocializmus felépíté­sét. A mű, amelyet a szovjet hatalom megkezdett, csak akkor fejlődhet tovább, ha százak helyett millió és millió nő vesz részt benne. Csak így biztosíthatjuk a szocialista épí­tést — mondotta Lenin, és szavai nálunk is teljes mértékben érvé­nyesülnek. A dolgozók 42,3 száza­léka nő, és több ágazatban a dol­gozók többsége nő. Az egészség­ügyben például 73 százalék, az ál­lami kereskedelemben 64 százalék, a mezőgazdaságban 54 százalék, a közszükségleti ipar üzemeiben 288 000 a női alkalmazott, az óvo­I dákban is 16 000, az általános is­I kólákban 55 000 tanítónő tanít, a nemzeti bizottságokban 35 000 képviselőnő működik. Nem hiá­nyoznak azonban a nők a magas állami funkciókból sem, a párt- és a társadalmi szervezetek funkcio­náriusai közül csak az FSZM-nek több tízezer női funkcionáriusa van. Csupán néhány statisztikai adatot ragadtunk ki példaként, hi­szen a számok mindennél meggyő­zőbben beszélnek. Persze nem volna helyes, ha ab­ba a tévhitbe ringatnánk magun­kat, hogy a nők már minden tő­lük telhetőt megtettek. Éppen a nemzetközi nőnap alkalmából arra is ki kell térnünk, milyen segít­séget várunk tőlük a harmadik öt­éves terv kapcsán tornyosodó ha­talmas feladatok megvalósításában. Az elkövetkező évek alatt óriási lépést kell tennünk előre az ipari és mezőgazdasági termelés növe­lése terén és ennek egyik módja a munkafolyamatba való új erők bekapcsolása. Kettőszázezerrel fog emelkedni csak a női munkaerők száma. Fel kell készülnünk, hogy ez számos megoldásra váró prob­lémát jetent. Társadalmunknak kö­telessége, hogy a dolgozó nők szá­mára olyan feltételeket teremtsen, melyek lehetővé teszik nyugodt, összpontosított munkájukat. Üj bölcsődéket, óvodákat kell nyitnunk, tökéletesíteni kell a kommunális szolgáltatásokat, meg kell könnyíteni a bevásárlást s nap­közi otthonokat kell létesíteni. Ha ez sikerül, akkor levesszük a dol­gozó asszonyok válláról, legalább részben a háztartás vezetésével, a gyermekneveléssel járó gondokat és elérjük azt, amit a dolgozó nőktől várunk, és ami nélkül nem tudnánk helyt állni a technika ro­hamos fejlődésének korszakában, hogy emeljék képzettségüket. Ná­lunk nem az a helyzet, mint mondjuk Spanyolországban, ahol a munkásnők bére 30—50 százalék­kal alacsonyabb, mint a munkásoké, vagy mint Angliában, ahol a nők fizetése körülbelül 60 százaléka a férfiak fizetésének. Csehszlovákiá­ban azonos munkáért azonos juta­lom jár, akár nő, akár férfi az illető. Asszonyainknak nem kell az egyenjogúságért harcolniok, de egyenértékűek csak akkor lesznek a férfiakkal, ha szakképzettségük sem marad el a férfiaké mögött. Hisszük, hogy a dolgozó nők nem zárkóznak el a tanulástól s egyen­értékű félként segítenek a harma­dik ötéves terv merész feladatai teljesítésében. Ma nemcsak nálunk vari nők ünnepe. Nemcsak mi halmozzuk el őket szeretetünk minden jelével. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetségben nyolcvan ország két­százmillió asszonyra tömörül. S az ő gyermekeik más nyelven, talán ugyanazt a verset rebegik el, mint a mieink. S nekik ugyanaz a gon­dolat suhan át agyukon, amikor csókkal jutalmazzák legdrágábbjuk jókívánságait: „Csak ne legyen há­ború!" A nők voltak és maradnak a világbéke legkitartóbb őrei, leg­elszántabb zászlóvivői. A tartós békéért folytatott harc összekap­csolja őket országhatárokon, világ­részeken, óceánokon keresztül. Ez a közös kívánságuk, szilárd akara­tuk teszi március nyolcadikát iga­zán nemzetközivé, felemelő ünnep­nappá. A nemzetközi nőnap 50. évfordulójának ünnepségei Mindabban, amit hazánkban végzünk, egyre nagyobb részük van a nőknek A dolgozó nők küldöttségének szívélyes találkozója köztársaságunk elnökével f s í 4 >" ífSlilPSi Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köz­társaságunk elnöke a nemzetközi nőnap 50. évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt 10 órakor a prágai Várban fogadta népgazdaságunk és kulturális életünk különböző szakaszal legjobb dolgozó nőinek 200 tagú küldöttségét, amelyet A. Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke vezetett. A fogadáson részt vettek közéletünk vezető tényezői: V. Široký, J. Hendrych, L. Jankovcová, V. Kru­tina elvtársak, F. Zupka, a KSZX elnöke, M. Vecker, a CSISZ KB elnöke, dr. F. Kahuda és L. Štrougal minisz­terek, valamint L. Kleňhová-Besserová, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára. A csehszlovák nőküldöttség nevében H. Barfusová, az Olomouci Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának tagja, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapitó tag­ja üdvözölte köztársaságunk elnökét. Antonín Novotný elvtárs, köztársaságunk elnöke szí­vélyesen üdvözölte a küldötteket és beszédben vála­szolt köszöntőjükre, a beszédek elhangzása után pedig a küldöttség tagjait közéletünk további tényezőivel együtt beszélgetésre hivta meg. A rendkívül szívélyes jellegű beszélgetés több mint két óra hosszat tartott. A nemzetközi nőnap 50. évfordulójának ünnepségei hazánk fővárosában délután a Várban tartott fogadással folytatódtak, amelyet a Csehszlovák Nőbizottság a Panská utcai reprezentációs helyiségekben rendezett. Este a Nemzeti Színházban ünnepi gyűlést tartottak, amelyen jelen voltak a Várban lezajlott fogadás részt­vevői, továbbá Prága és a prágai kerület legjobb dolgozó női és politikai, valamint kulturális életünk képvise­lőinek küldöttségei. A nemzetközi nőnap 50. évfordulója alkalmából L. Kleňhová-Besserová, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára tartott ünnepi beszédet. Utána a Nemzeti Színház opera-együttese ünnepi elő­adás keretében bemutatta Smetana Libuše c. operáját. Antonín Novotný elvtárs beszéde Tisztelt elvtársnők! Engedjék meg, hogy önöket és ha­zánk valamennyi nőjét Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága, a Nemzeti Front kormánya ne­vében és a magam nevében is üdvö­zöljem a nemzetközi nőnap idei ju­bileuma alkalmából. Amint már önök is említették, ötven esztendő telt el azóta, hogy a szocialista nők II. nemzetközi konferenciája Koppenhá­gában indítványozta a nemzetközi harcos hagyományt — március 8-nak minden évben való megünneplését, mint az egész világ női szolidaritá­sának napját, a nők háború elleni küzdelmének, a békéért, a haladásért és a szocializmusért vívott harcának napját. Ezen a napon valamennyi nemzet női értékelik részvételüket azokban az eredményekben, amelye­ket eddig a háborútól, kizsákmá­nyolástól, a faji és nemzetiségi el­nyomástól mentes világért vívott ne­mes küzdelemben elértek. A nők e törekvésben nagymérték­ben kivették részüket és tevékeny részvételük nélkül nem képzelhető el az emberiségnek semmilyen sikere az előrevezető úton. Nagy a nők szá­ma azon kimagasló személyek kö­zött, akik az emberiség történelmé­ben kiemelkedő szerepet játszottak és akiknek az egész világ elismerés­sel adózik. Ugyanakkor a nők száz­ezrei tanúsítottak példamutató hő­siességet a munkásosztály győzel­méért vívott harcban, a békéért és a nemzetek szabadságáért folyó küz­delemben. Nagyra becsüljük azon harcos nők emlékezetét, akik a náci koncentrációs táborok áldozatává vál­tak vagy pedig a gyarmatósítók el­leni harcokban életüket áldozták nem­zetük szabadságáért. ötven esztendő nem hosszú idő az emberiség történelmében s még­is mily gyökeres változások mentek végbe világszerte ez alatt. Ma fennáll a nagy Szovjetunió, fennáll a szocialista világrendszer. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméi, a szocializmus, a béke és a szabadság eszméi számos el­nyomott nemzet politikai, gazdasági és nemzeti felszabadulásához vezet­tek. Az emberiség többsége megte­remtette a béke és a haladás széles frontját. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer fennállása az emberiség fejlődésében óriási haladást jelent a társadalmi élet valamennyi szaka­szán: a munkában, a tudományban, a technikában és kultúrában. Nagy békés erőt képvisel, amely meghiú­sítja az agresszorok háborús terveit. A tartós békére, a nemzetek kö­zötti békés együttélésre irányuló tö­rekvés már számos sikert aratott. A békeszerető emberek világszerte nagy reménnyel üdvözlik a Szovjet­unió kormányának fontos javaslatait az általános és teljes leszerelésre, amelyeket Nyikita Szergejevics Hrus­csov az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlésén terjesztett elő az Amerikai Egyesült Államok­ban tett jelentős látogatása során. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetuniónak e javaslatait, vala­mint további javaslatait is, elsősor­ban a német békeszerződés meg­kötésére és Nyugat-Berlin szabad várossá való nyilvánítására tett javaslatokat. Ez véget vetne Né­metország eddigi természetelle­nes helyzetének. Nekünk, Né­metország szomszédainak, múlt­beli tapasztalataink alapján ugyan­csak érdekünk, hogy Németország­ban olyan viszonyok legyenek, ame­lyek biztosítják, hogy az emberi­séget két ízben világháborúba ker­gető erőknek már soha többé ne nyíljék lehetőségük újabb katasztró­fába sodorni a világot. Nyugaton, sajnos, vannak olyan politikusok, akik nem tanultak a múlt tapasztalataiból és a Német Szövetségi Köztársaságban végbeme­nő fejlődést rózsaszínű szemüvegen át nézik. Nem látják és nem akar­ják összehasonlítani Nyugat-Német­ország jelenlegi helyzetét azzal a fejlődéssel, amely Németországban a hitlerizmus uralomra jutása előtt ment végbe. Ezek az emberek figyel­men kívül hagyják a bonni kormány bel- és külpolitikájának azonos vo­násait az első és a második világ­háború közötti Németország milita­rista köreinek politikájáyal. Népünk azonban nem hagyja magát megté­veszteni annak ellenére, hogy Aden­auer, Oberländer, Strauss és mások politikájukat a demokrácia és a ke­reszténység leplébe burkolják. Népünk békét akar, valamennyi nemzettel barátságban akar élni. Nem kíméli erejét a békés együtt­élés politikájának győzelméért folyó harcban. Hozzájárul ehhez azon nem­zetek gazdasági megsegítésével is, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és országukban jobb és boldogabb életet építenek. Drága elvtársnők, megemlékeztem arról, hogy az utóbbi ötven év alatt hogyan válto­zott meg a világ, hogyan növeked­tek meg ezen idő alatt a haladás és a szocializmus erői. Ebben az évben emlékezünk meg szocialista köztár­saságunk fennállásának 15. évfordu­lójáról is. Az első évektől, 1945-tőí - a testvéri Szovjetunió által való felszabadulásunk utáni évektől, amikor megkezdtük háború dúlta gazdaságunk újjáépítését — egészen napjainkig, amikor szilárd szocialista alapokon már fejlett szocialista tár­sadalmat építünk — mindaz, amit elértünk, a dolgozó nép kezdeménye­zésének és aktivitásának e műve. Hogy valóban elégedettek lehetünk eme tizenöt esztendő mérlegével, ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy népünk egyre erőteljesebben vesz részt a közügyek irányításában, hogy Csehszlovákia Kommunista Párt­jának politikája szilárdan támaszko­dik a dolgozók kezdeményezésére. Ezért továbbra is elősegítjük azt, hogy a nép széleskörű aktivitása szün­telenül fejlődjék, egyre jobban érvé­nyesüljön életünk valamennyi szaka­szán. A dolgozók alkotó tevékenysé­ge és lendülete — ez az egyik alap­vető mozgató erő, amelyre szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének terveiben is számítunk. (Folytatás a 2. oldalon)'

Next

/
Thumbnails
Contents