Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-31 / 90. szám, csütörtök

A Moszkvában megrendezendő csehszlovák kiállításon főleg közszükségleti árucikkeinket fogjuk bemutatni. A világhírű üvegkészítmények mellett a felvételünkön látható kerámiai alkotások is minden bizonnyal megnyerik a moszkvaiak tetszését. (K. Mevald felvétele) T u Peng-cseng: 1 Lingknan szakadék A földet borító hótakaró már jó vastagra nőtt, de az égből még egyre szálltak, hullongtak a fehér hópelyhek. A csapongó apró hócsillagok átláthatatlan csillogó függönyt alkottak. Több mint negyven kilométert tettem meg az épülő vasútvonal mentén. Mindenfelé a hatalmas gépek zúgása kisért. De sem a fölvonulási területeket, sem az ott dolgozó munkásokat nem tudtam kivenni a sűrű hófátyolon keresztül. A Lingkuan szakadékban hirtelen megmagyarázhatatlan félelem vett rajtam erőt. Ebbe a barátságtalan hegyszorosba még jó időben sem süt be a napsugár. Csak megy az ember a kacskaringós ösvényen, és bárhogy is meresztgeti a szemét fölfelé hátraszegett fejjel, tenyérnyi égnél többet akkor sem láthat. Most pedig, amikor a Szorosban hóvihar dühöiir gött, minden lépés nagy erőfeszítésembe került. A rossz idő ellenére az építkezésen lázasan folyt a munka. A betonkeverők állandó zúgása, a légsűrítők és más gépek zaja szinte megreszkettette a megszámlálhatatlan sokaságú lámpa fényében ragyogó hegyeket. Éheseh, átfázva, a gyakori eséstől összetört tenyérrel, elhatároztam, hogy leereszkedem a hegy lábához, valami szélvédett helyet keresek és megpihenek egy kicsit. De amikor fölemeltem a fejem, kis fölfelé vivő ösvényt pilantottam meg, amely a meredek sziklafalakon látható barlang bejáratához vezetett. A bejáratot rongyfüggöny takarta. Az apró bozótok ágaiba kapaszkodva megindultam fölfelé, s végül a barlanghoz értem. Ami a kis barlangban a szemem elé tárult, rendkívül meglepett. Apró zsámolyon egy hét-nyolcéves forma kis legény ült előttem. Könyökét a térdére támasztotta, hidegtől pirosra csípett arca két tenyerében pihent. A függöny hasadékán át figyelmesen nézte a barlanggal szemben levő meredek hegyoldalt. Beljebb léptem, de a kisfiú csak futó pillantást vetett rám, aztán újra mereven kibámult a résen. A barlang elég tágas volt. Bent meleg, szinte fullasztó forróság uralkodott. Láttam a konyhafelszeretést, edényeket, az ágyat. Az ágy fölött xíjévi kártya függött: rajta két dundi csöppség egymásba kapaszkodva hatalmas répát igyekezett kihúzni a földből. A barlang falát ,füstbarnította újságlapok borították. — Miért nincsenek itthon az emberek? - kérdeztem, és levertem a havat a sapkámról és kabátomról. A fiú hátrafordította a fejét, rám iramig VB ttBtiiSw- JL HnM/

;JPOB| ľ fiM Ifwí jfirSjf*.jRaKeKj •C' iistók ^fiRterttoS H^dKiL j JjS| HEHMS^Ä '/J^mm E. Fusch Szidónia: Töprengő munkás. villantotta csillogó szemének gyors tekintetét és így válaszolt: - Hát én nem vagyok ember? Felállt, hátul összekulcsolta kezét, kidüllesztette a mellét, mintha mutatni akarná, hogy ó már felnőtt a javából. - Talpraesett kis ördögfióka vagy! - mondtam és megsimogattam a fejét. Eltolta a kezem, két kis öklét a mellére tette s keményen így szólt: - Miért ördögfióka? Van nekem rendes nevem! És az ágyon édesen alvó kicsi lányra mutatva még hozzátette: - A kis húgom, Pao-cseng, én pedig Cseng-jü vagyok! Ezek a csöppségek is, mint sok ezer társuk, itt nőnek fel az építkezéseken. A munkások napjainkban gyakran adnak olyan neveket az újszülötteknek, amelyekben nem nehéz felismerni az építkezések elnevezését. A kisfiú bizonyára a csengtu-csunking-i vasútvonal építésénél látta meg a napvilágot, a kislány pedig itt, a paocsi-csengtu-i útépítésnél született. A duruzsoló vaskályha mellett ültem, cigarettáztam, és ezt a nagyszerű kis emberkét figyeltem. Cseng-jü szinte észrevétlenül odajött hozzám. Fölmászott a térdemre, kinyújtózott, hogy jól . a szemembe nézhessen és megkérdezte: - Mondd, bácsi, holnap is esik még a hó? Mondd meg, bácsi! Véget ér holnap a hóesés vagy nem? - Ha volna telefonod, egy-kettőre megtudnám. De így •. • Válaszom szemmel láthatóan nem volt ínyére. Fürgén leugrott a tér demről, arrább ment, összeráncolta szemöldökét és valahogy furcsán elkomolyodott. Átható tekintetével tetőtől talpig végigmért és megszólalt: - Ej, te csak tréfálsz velem! Pedig ott az újság a zsebedben, és abban mindig megírják, hogy milyen lesz az idő. No nézzenek csak oda! Meg az újságban közzétett időjárásjelentésröl is tud. Szemfüles kis legény ez. mi tagadás! Cseng-jü összecsücsörítette ajkát és az előbbi pózban újból helyet foglalt a barlang bejáratánál. A szemben levő felvonulási területet nézte. Megkérdeztem, hol találom a teáskannát, de még csak válaszra sem jnéltatott. Magamban már bántam, hogy megbántottam a kis házigazdát. - Cseng-jü — mondtam békítően - ha holnap is esik a hó, akkor talán nem tudsz sétálni menni? - Apa azt mondta, ha holnap sem áll el a havazás, le kell állítani a munkát - felelte, de tekintetét nem emelte rám. - Szóval édesapádat nyugtalanítja az időjárás. Milyen gépen dolgozik? - Hegyeket robbant! - felelte büszkén Cseng-jü. - Merre ? Válasz helyet állával a barlanggal szemközt levő hegyoldalra bökött. Ahogy odanéztem egy fényszóró ég felé nyúló fénycsóváját pillantottam meg, amely szinte kettészelte a röpködő hópelyhek sűrű raját. Amikor jobban szemügyre vettem a hegyoldalt, már néhány tucat emberi figurát is észrevettem. A munkások ott sürögtek a meredek hegyoldalon: a robbantáshoz készülődtek. Szinte azt hihette az ember, lépcsőket vágnak a végtelen ég felé. - Melyikük az édesapád? Egyiküket sem tudjuk megkülönböztetni. - Én sem ismerem meg innen apát, de ö biztosan lát engem mondta a kisfiú. A hó megolvadt a cipőmön. A lábamban a merevség elmúlt, de helyeiÍ! Nagy Olivér: : A holnapért í Sziklafal billen s mélybe hull róla /, hirtelen támadt kőzuhatag — u porfelhő lobban magasba szökve, . mint fészkéről, ha madár riad. > Szélfiúk jönnek buzgó rohammal, belekarolnak, úgy viszik el — ŕ és fölcibálják egész a csúcsra ... | fák hegyén lesz az barna lepel. > Lent már vidáman járnak a gépek, I ŕ fúrók marják a nagy köveket — termel az ember, munkával készít ) felejthetetlen, szép ünnepet. ! S épít ott lent is, ahol gyárak zsongnak: ) vagy a föld alatt, bányák mélyén — ? sötétben, fényben, erdőn és rónán ... j ívlámpák alatt, csillagfénynél. j Hegyek mozdulnak, tárnák ürülnek — J minden, de minden megváltozik ... i Pezseg az élet, győzött az ember — i ) születő rendje izmosodik. Oj szikla billen, új felhő úszik... ;, odébb az erdő új fátylat kap — j izzadó arcát törli egy bányász, ( pihen a föld is lába alatt. Messzibe nézőn tekint a síkra — i oda látszik egy kicsiny falu. í Ott lakik ó is, párja, csöpp lánya: ) Lenvirág-szemű, szöszke hajú. j Talán most éppen karikást játszik \ óvoda-udvar selymes gyepén — ^vagy az árnyékban dalolnak szépen| „Deke legyen már a földtekén ..— ( Mozdul a bányász, fúrója felzúg . . porzik a szikla, markol a kéz. V Mosoly ül arcán, szeme sugárzik — X mert már a boldog holnapba néz .. te erős hasogatást éreztem. Hogy ýfölmelegítsem, topogni kezdtem. Cseng-jii beharapta az ajkát, intett a kezével és rám meresztette a szemét. Megértettem a gondolatát: fél, hogy fölébresztem a kishúgát! - Úgy látom, nagyon rendesen gondját viseled a kistestvérednek! — jegyeztem meg. - A mama azt mondta, vigyáznom kell rá. Amikor ő hazajön, akkor mehetek csak játszani. - Aha!... Szóval neked is megvan a mindennapi feladatod. - Megöleltem a kisfiút. - Es hova ment édesanyád? Cseng-jü az út felé intett, amely a barlang alatt húzódott. Az út szélén fölállított telefonoszlopnál álló emberi alakot én is észrevettem: azt gondolhatta volna bárki, hogy nem is eleven ember, hanem hóember, vagy valamilyen kőszobor. Ez az emberi lény, ott lenn valójában mégis a forgalmat irányította. A meredek hegyoldalba vágott út meglehetősen szűk és nehezen járható volt. Jó időben persze bizonyára mindig kocsik, különböző árukkal fölmálházott öszvérek, targoncák és gyalogosok népesítették be. Éppen ezért forgalomirányító nélkül gyakori lett volna rajta a torlódás. Ma az erős hóesés miatt az úton jóformán egy lélek sem járt. Csengjü édesanyja nyugodtan hazatérhetett volna, hogy megpihenjen. De ő nem tért haza, rendületlenül állt az őrhelyén. Máskor, jó időben, bizonyára csak, a fejét kellett fölemelnie, hogy férjét vagy kisfiát megláthassa. A férjnek pedig, aki az éggel határos sziklákon dolgozott, gondolom, csak le kellett tekintenie a mélybe — amikor arcáról letörülte a verejtéket - s láthatta felesége karcsú alakját, és kisfiának apró figuráját. Az ötlött eszembe, hogy bár ebben a sötét hóförgeteges éjben a munkáscsalád tagjai — az apa, anya és a kisfiú — nem láthatják egymást, lélekben mégis együtt vannak, lelkesítik egymást, s ki-ki a maga módján teljesíti hazafias kötelességét, szolgálja szeretett hazáját. Ránéztem Cseng-Jure. A kisfiú karba tette a kezét, behúzta a nyakát, és nem tudván a rátörő álmosságnak ellenállni, lassan elszunnyadt. Kövér kts kezénél fogva el akartam húzni az ajtóból, és így szóltam hozzá: - Megfázhatsz itt. Feküdj le az ágyra ... Cseng-jü kinyitotta a szemét, azt gondolta, a szülei tértek haza, de aztán figyelmesen rám nézett és megismert. - Nem megyek! Nem megyek! — mondta és makacsul,megrázta a fejét. - Miért ? - Mert apa és anya azt mondták, hogy mindenki köteles helytállni a maga posztján - felelte, és öklével niegdörzsnlte a szemét. Átöleltem Cseng-fiit és arcom az ö kis hideg arcához szorítottam. Aztán szorosabbra húztam magamon a kabátot. jól a fejembe nyomtam a sapkát, majd kiléptem a barlangból és n sziklán vájt ösvényen megindultam lefelé. A szél még vadabbul tombolt, a hó egyre sűrűbben esett. De én már nem fáztam. Álfiitött az emberi szívek csodálatos melege. Hanglemezkultúránk fejlődése VAN EGY SZÖRAKOZÁSI és tegyük rögtön hozzá hatásos nevelési forma, amely rohamosan fejlődik, amelyről azonban semmit sem írunk. Beszélünk a könyvekről, a filmekről, a színházról, alig gondolunk azonban hanglemezekre. Pedig a t hanglemezkultúra az utóbbi években óriásit fejlődött. Mióta magam is beléptem a hanglemez gyűjtők táborába, gyakran felkeresem a hanglemez üzleteket. Nem ritkán meglepődve látom, a hanglemezeknek ugyanolyan szenvedélyes gyűjtői vannak, mint a könyveknek. A hanglemez iparnak is meg vannak a maga „csemegéi", amelyekért olyan nagy a tülekedés, mint a jó könyvekért. És ahogy ma már a könyvpiacon sem a könnyű fajsúlyú „művek'' a legkeresettebbek, a hanglemez iparban sem csak a slágerek és az operettdalok fogynak. Egyre többen érdeklödnek a komoly zene iránt is. Az arány természetesen ma még különböző, de ez érthető. A könyvkiadásnak évszázados, a hanglemez kiadásnak csak néhány évtizedes múltja van. Ezenkívül ahhoz, hogy a könyv használati értékké váljék, csak olvasó, a lemezek esetében pedig villany, rádió és lemezjátszó is szükséges. Az ízlésnevelés feltétele tehát más a könyveknél és más a hanglemezeknél. A zene ember- és jellemformáló erejét már a régi kultúrákban is ismerték és felhasználták. A legrégibb időktől napjainkig neves tudósok és pedagógusok hirdetik: semmi sem hatol be olyan mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam. A zene megragadja és nemesíti a lelket, formálja az embert és jellemé.t A zene tehát a kellemes szórakoztatáson kívül hatásos ember- és jellemformáló nevelési eszköz. Igy kell tekintenünk a hanglemezekre is, amelyek mindenüvé - a szórakozási és nevelési központoktól távol eső családi otthonokba is - eljuttatják az érzéseket és gondolatokat nemesítő ritmust és dallamot, örvendetes, hogy a hanglemezek iránt tanúsított érdeklődés anélkül is nagy, hogy erről a napisajtó tudomást venne. Mi most régi mulasztást jóvá téve szólunk a hanglemezkultúráról, a hanglemez iránt tanúsított érdeklődésről és arról is, milyen a csehszlovákiai magyar hanglemezkiadás. Ha a hanglemezek a publicitást tekintve nem is nyernek olyan támogatást, mint mondjuk a könyvek, hanglemezkulúránk fejlett, és a legigényesebb ízlést is kielégíti. Különösen a mikrobarázdás lemezgyártás megkezdése jelentett sokat hanglemezkultúránknak. A hosszan játszó lemezek megjelenésével olyan újszerű lehetőségek nyíltak a művelődésre és a szórakozásra, amilyenre valamikor gondolni sem lehetett. Az érdeklődő például ma már nemcsak lemezre vett teljes operákat, hanem klasszikus elbeszéléseket, verseket, jeleneteket, sőt nyelvtanfolyamokat is vásárolhat, Hanglemezkultúránk tehát nemcsak a szórakozást, hanem a tanulást, az igényes művelődést is szolgálja. Ezzel magyarázható a hanglemezek iránt tanúsított érdeklődés rohamos fokozódása. LEHETETLEN AKÁRCSAK felsorolni azt a sokféle lemezt, amelyek az utóbbi években megjelentek. Hiszen ma már* több ezer belföldi kiadású lemez kapható, nem beszélve a behozott lemezekről, amelyeknek szintén széles a skálájuk. Szólnunk kell azonban arról a helyes törekvésről, amely a csehszlovákiai hanglemezkiadást észrevehetően jellemzi. Hanglemeziparunk arra törekszik, hogy kiadványaival elsősorban a klasszikus zenét és a nemzeti zenekultúrát reprezentálja. Ez abból is látható, hogy a legtöbb hanglemez Smetana, Dvoŕák. Janáček. Suchoň, Csajkovszkij, Sosztakovics, Beethoven, Liszt, Puccini, Mozart, Chopin, Berlioz és más hazai, illetve külföldi klasszikus zeneszerző műveiből készült. A csehszlovákiai magyar hanglemezkiadásról szólva, talán sokan elcsodálkoznak: hát ilyesmi is létezik? Igen, Csehszlovákiában nemcsak magyar nyelvű színház, sajtó és könyvkiadás, hanem magyar hanglemezkiadás is van. S ha e kiadásról a hanglemezgvűjtokön kívül kevesen is tudnak, és ha az igényeket nem is elégíti mindenben ki, szólni kell róla, mert jelentősen hozzájárul hanglemezkultúránk gazdagításához. Csehszlovákiában a magyar hanglemezkiadás 1951-ben kezdődött, s napjainkig sokféle lemezt, sok tízezer példányban adtak ki. E kiadás néhány mese- és szavalatfelvételt kivéve, főleg népdalok, slágerek és kórusművek terjesztését tartja szem előtt. Hanglemeziparunk mindenesetre nem feledkezett meg a klasszikus és a mai magyar zene képviselőinek bemutatásáról sem. Ezen a téren Liszt, Bartók és Kodály vezetnek. Ezenkívül más klasszikus és mai magyar zeneszerzők müvei is megjelentek Csehszlovákiában. Bartók müveit többek között szonáták. valamint szlovák és román népdalok. Kodály műveit a Kállai-kettős és a Galántai táncok képviselik A könnyűzene terén különösen sok felvétel őrzi hazai énekeseink, illetve előadóink hangját. Aránvlaq szén számú lemezen szerepelnek a Csemadok legjobb népművészeti együttesei is. A hanglemezvállalat a magyar lemezek iránt megnyilvánuló nagyarányú érdeklődést a belföldi kiadáson kívül a szocialista országokból behozott lemezekkel igyekszik kielégíteni. Százezrekre tehető az a lemezmennyiség, amelyet dolgozóink az elmúlt néhány év alatt lemezekből vásároltak. Ez bizony olyan tény, amely magában véve is felfigyeltet és arra ösztönöz, hogv megvizsgáljuk, milyen lemezek kerülnek dolgozóink tulajdonába. A MEGVÁSÁROLT lemezmennyiség művelődéspolitikai szempontból is jelentős. Még akkor is, ha az eladott lemezeknek csak egy kis töredéke kepezne valóban művészi értéket. A helyzet azonban az, hogy a vásárlóhoz kerülő lemezeknek nemcsak egy kis töredéke, hanem túlnyomó része értékes, r 'velőhatású felvétel. Ez nem utolsósorban annak tulajdonítható, hogy illetékescink nemcsak a hanglemezek mennyiségének a növelésére, hanem minőségére is nagy gondot fordítanak. Elsődleges feladatuknak azt tartják, hogv mind a hazai, mind a behozott lemezek hasznosak és művésziek legyenek. Ezzel átgondolt művelődéspolitikai elvet érvényesítenek. A hazai lemezkiadás sokszínűségét a behozott lemezek tovább gazdagítják, elsősorban azzal, hogyne lemezek szintén változatosak s a klasszikus és a nemzeti zenekultúrán kívül a rádió és a koncertek segítségével népszerűvé lett modern zenével is megismertetnek. Kulturális politikánk szempontjainak érvényesítésével a hanglemezvállalat dolgozói ezentúl is arra törekszenek, hogy a vásárlókhoz olyan lemezek kerüljenek, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem a nevelést, a zenei ízlés fejlődését is segítik. A csehszlovákiai magyar hanglemezkiadásnak ezentúl is egyik feltétele a hazai kiadású lemezek iránti érdeklődés. A rriásik feltétel a művészi igényesség. Számos tapasztalat bizonyítja, felesleges olyan felvételeket készíteni, amelyeknek nincs művészi értékük. Az ilyen lemezek csak a raktárkészletet növelik. Itt jegyezzük m -g, a hanglen.ezvállalatnak tanácsos lenne a CSISZ Központi Bziottsága mellett, működő magyar népművészeti együtteshez fordulni. Bizonyára sok olyan müvet találnának, amelyet az együttes előadásában érdemes lenne lemezre venni. Nem lenne felesleges ebbe a munkába a Csemadok egyes kwáló énekkarait is bevonni. Elég rapszodikusan szóltunk a hanglemezekről és a velük összefüggő problémákról. De ezen a téren is annyi minden történik, hogy egy cikk keretében lehetetlen mindenre kitérni. BEFEJEZÉSÜL még annyit: a zene szeretete és igénye minden emberben él. A zeneszeretet puszta lényére azonban nem lehet építeni. A zenei ízlést fejleszteni, irányítani kell. Ezt teszi a hanglemezgyártó vállalat, mikor a lehető legjobb lemezeket igvekszik forgalomba hozni. A jó szándékot a vásárl'ók is támogatha iák. Elsősorban azzal, hogy megbíznak a hozzáértők tanácsában és már az első hanglemez vásárlásakor nemcsak a divatos slágereket, hanem az értékesebb, a nemesebben szórakoztató és nevelő felvételeket is megveszik. BALÁZS BÉLA Könyvankét Bratislavában Kedden, március 29-én, a könyvhónap keretében, Bratislava leiszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a Központi Magyar Népkönyvtár, a Szlovákiai írók Szövetségének Magyar Szakosztálya, a Slovenská Kniha Magyar Könyvesboltja és a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó műsoros könyvankétot rendezett Bratislavában a Magyar Népkönyvtár Štúr utcai helyiségében. Az összejövetelen a csehszlovákiai magyar itőkon. költőkön. fordítókon és előadó művészeken vívül részt vettek a Szlovákiái Szépirodalmi Könyvkiadó és más üzemek, illetve szervezetek dolgozói. Az est megnyitója és néhány szavalat elhangzása után dr. Sas Andor egyetemi tanár tartott rövid, de mély gondolatokat felvető értékes előadást. Dr. Sas Andor nagy tetszést aratott előadását szavalatok, felolvasások és zeneszámok követték. A hallgatók legjobb előadóink tolmácsolásában hallhatták a csehszlovákiai magyar írók, költők és fordítók műveit. Az est keretében a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Szerkesztőségének vezetője, Meissinger elvtárs részletesen ismertette a könyvkiadó 1960. évi kiadási tervét, amihez a résztvevők értékes megjegyzéseket fűztek. Abból a sokirányú és változatos műsorból, amelyet a könyvhónapban országszerte rendeztek,, e könyvankéttal a bratislavai könyvbarátok is méltón kivették a részüket, s a minden szempontból hasznos, több mint kétórás összejövetelről mindenki értékes tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodva távozott.. (b) ÜJ SZÖ 6 * március 19.