Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-31 / 90. szám, csütörtök

§ AM ER RB A FOWWBA D ÍTÖ SZOVJET KATONÁK JÁRTAK || S^íí^ Fiatalodik az öreg város MÁR NAPOKKAL a II. ukrán front hős katonáinak megérkezése előtt fá­radtan, lehangoltan, hosszú sorok­ban meneteltek a végső összeomlást érző hitleri csapatok. A felelősségre vonástól való félelmükben kereket oldottak a gárdisták is. A szovjet csapatok feltartóztathatatlanul vo­nultak előre és március utolsó nap­ján szabaddá tették Nitrát. E nap új korszak kezdetét jelen­tette a város történetében. Tizen­öt év telt el azóta. Az öreg Nitra megfiatalodott, megszépült. Oj vá­rosnegyedek épültek modern lakóhá­zakkal. Oj gyárak születtek, hogy munkát, nyugodt megélhetést nyújt­sanak az új házak lakóinak. Felépült a Bioveta, amelynek neve országos méretben is ismeretes. Itt gyártják azokat a szérumokat, oltóanyagokat, amelyek oly nagy szolgálatot tesz­nek mezőgazdaságunknak. Az üzem termelése a kezdettől ötszörösére emelkedett és az előirányzott terv szerint 1964-ig még 40 százalékkal növekedik. Felépült az aszbesztce­mentgyár is, amelynek jó minőségű termékei külföldön is öregbítik ipa­runk hírnevét. HA AZ ELTELT 15 ESZTENDŐT teljes nagyságában akarjuk lemérni, szükséges megemlíteni, hogy a sza­Munkájáért, magatartásáért minden kommunista felelős a párt és a dolgozók előtt bad évek alatt a városban 2230 la­kásegység épült fel. A harmadik öt­éves terv során a múlt „lakáskultú­rájának" utolsó maradványai is el­tűnnek s helyén 1535 korszerű lakás épül. A Kálvária alatti lakónegyed­ben elkészült egy új 23 tantermes tizenegyéves középiskola és egy bölcsőde is. A lakóházakon kívül több közér­dekű épület is felépült, mint pl. a Sztálingrád-szálló vagy a kerületi nemzeti bizottság impozáns épüle­te. A sportkedvelőknek sincs okuk panaszra. Felépült egy korszerű sportstadion és egy téli stadion mű­jégpályával. Ezenkívül strandfürdőt is létesítettek. Ojonnan épült a mezőgazdasági főiskola is, amelyben a jövő mező­gazdáit, mérnökeit, agronómusait, zootechnikusait képezik. Az iskola mellett épült internátus helyében, amely már nem felel meg a kö­vetelményeknek, már épül az új, melybe az iskola hallgatói még ez év folyamán beköltöznek. A harma­dik ötéves terv során e nagy jelen­tőségű iskolát tovább fogják bőví­teni, s mellette felépül egy tanító­képző is. A munkalehetőségek to­vábbi gyarapítása érdekében a har­madik ötéves terv során műanyag­gyárat s a Pihenés és Kultúra Park­jában színházat építenek — már az idén befejezést nyer az esztrádmű­sorok terme. NITRA, Szlovákia egyik legrégibb városa. Az ősi várfal és az elsárgult irattári lapok tanúi annak, hogy a város a múltban évszázadokon ke­resztül nem fejlődött annyit, mint az eltelt szabad tizenöt esztendő alatt. (sz. i.) LET ÓNJAIN Á gyorsan előrenyomuló szovjet csa­patok Komárno után Nové Zámkyt sza­badították fel. A munkások örömmel fo­gadták felszabadítóikat. Életre kelt a párt, megindult az építő munka, a háború okozta károk eltakarítása. Most 15 év távlatából nézve szinte felmérhetetlen az a fejlődés, melyen a város keresztül­ment. A házak kétharmada a háború kö­vetkeztében tönkrement. Nagy részüket a földdel tette egyenlővé a robbanások ereje. Ma erről már csak a krónikás és a régebbi nemzedék tud. A rombadőlt vá­ros helyén új, szebb épült. Az állami építkezés keretén belül a felszabadulás óta 1119 lakásegység épült fel, és több száz egyéni építkezést tartanak nyilván a helyi nemzeti bizottságon. A lakosság szorgalmából a város úgyszólván ligetté változott. Újjáépítették a bomba- és ágyúgolyók tépte utcákat is ... Az életszínvonal rohamos emelkedéséről tanúskodik az is, hogy a városban több mint 1500 televíziós készüléket és öt­ezer rádiót tartanak számon. Közel öt és félmilliós költséggel épül az új kultúr­ház, 600 személy befogadáséra alkalmas nagy teremmel. A harmadik ötéves terv folyamán pedig sor kerül az új va­sútállomás felépítésére, s ezzel párhu­zamosan egy gépgyár építését is meg­kezdik. A régi bőrfeldolgozó üzem falai kö­zött is új élet kezdődött. Gyártmányai a villanyégők, hűtőszekrények, az egész or­szágban ismeretesek. Mig a múltban a bőrfeldolgozó üzemben a munkások össze­hasonlíthatatlanul rosszabb munkakörül­mények között 10—14 órát dolgoztak na­ponta, az Elektrosvit munkásai ma már hetenként csak 46 órát dolgoznak. Szép üzemi klub áll a gyár dolgozóinak ren­delkezésére, és Banská Štiavnica környé­kén nyaralót építettek, ahol a munkások családjaikkal szabadságukat töltik. A győztes szovjet csapatok a város lakói előtt megnyitották a szebb élet­hez vezető utat. Az a nap, amikor az első szovjet katona a város területére lépett, piros betűvel van beírva Nové Zámky történetébe. E nap 15. évfordu­lóját munkafelajánlásaik teljesítésével és a város szépítésével ünneplik. Mellékelt képünk is az ünnepre való készülődést, a város szépítését ábrázolja. (sz) Ji/Jegvalósult, vagy papíron ma­L'l radt ? - ez lesz a kérdés. Előkerülnek az akcióprogramtervek és a nemzeti bizottsági tagok számot adnak munkájukról. Ez egyben a kommunisták munkájának a tükre lesz: mit tettek, mit mulasztottak el az utóbbi években. A tvrdošovcei he­lyi nemzeti bizottsági tagok bátran állhatnak a választók elé, hisz ami a faluban az utóbbi három év alatt történt, - az jóval több, mint amit az akcióprogramterv jelölel. 1957. őszén, amikor a faluban jár­tam, a kommunisták legnagyobb fel­adatuknak a szövetkezetesítést tar­tották. Akkor a földművesek 36 szá­zaléka dolgozott a közösben. 9 nem­zeti bizottsági tagok, kommunisták, pártunk mezőgazdasági politikájának jegyében azt a célt tűzték ki, hogy 1960-ig az egész falu földműveseit megnyerik a közös gazdálkodásnak. Annak idején ezt már megírtuk. - Most az a kérdés, betartották-e szavukat a tvrdošovcei kommunisták. Cibulka József, a helyi nemzeti bi­zottság titkára a kérdés hallatára kissé elmosolyodik. - Nem volt könnyű dolog ­mondja. - De célunkat már\a múlt évben elértük. Május l-re \minden magángazda belépett a szövetkezei­be. - Azóta valahogy az emberek is megváltoztak - szól közbe Zachrad­ka Lajos, a helyi pártszervezet elnö­ke. - Nyugodtabbak, elégedetteb­bek ... Valóság ez. Ha az ember az elé­gedettség titka után kutat, nemcsak azt látja meg, hogy a szövetkezet az „oka" mindennek, ahol az embe­rek magukra találtak, hanem meg­érdemek dicsérete látja a kommunisták munkáját, akik valóban szívükön viselik a szövetke­zetesek jólétét, megelégedését. A szövetkezetben megalakult párt­szervezet rendszeresen foglalkozik a szövetkezeti tagok életével és mun­kájával. A kommunisták felelősség­teljes szervezőmunkája különösen a munkaerkölcs megjavulásában mutat­kozott meg. Sokoldalú tevékenységük­nek egyik eredménye, hogy a szövet­kezet ebben az évben már gyermek­pótlékot is fizet. A pártszervezet megerősítésére irányuló igyekezetet tnutatja, hogy a múlt évben 19 tag­jelöltet vettek fel. A kommunisták kezdeményezésére a szövetkezetben megalakult a CSISZ-szervezet is, s máris igen elismerően beszélnek a fiatalok munkájáról. A helyi nemzeti bizottság tagjai­nak, a falu kommunistáinak gondoskodása középpontjában tehát a falu fejlődése áll. Ez meg is látszik a faluban. 1957-tői sokat fejlődött a falu. Annak idején írtunk a strand­fürdő megnyitásáról. Ma elmondhat­juk, hogy már kiépült az egész sta­dion, mely messze környéken párját ritkítja. Az ilyen alkotásról csak el­ismeréssel szólhatunk. Dicséri a he­lyi nemzeti bizottság, a kommunisták és az egész falu népének odaadó mun­káját. A stadion nagyobbrészt társa­dalmi munkával épült, éppúgy, mint más, érdemeket dicsérő alkotás. Ezek között említhetjük az utak ja­vítását, a több mint 6 km hosszú járda építését, melynek majd a felét már lebetonozták. Á jalu már évek óta stép sike­reket ér el a „Z"-akció keretében. Például a múlt évben 460 ezer korona értékű társadalmi munkát végeztek. Ez dicséretre méltó eredmény, ami­vel a kerületi nemzeti bizottság el­ismerését is kiérdemelték. Ám ez még nem minden. A helyi nemzeti bizottság és a kommunisták érdemdús tevékenységének eredményét a helyi gazdálkodási üzemek fejlesztésében zaléka dolgozott a közösben. A nem­szolgáltatások nagyszerű példájáról adhatunk számot. 1957-ben például mindössze két asztalos és két villany­szerelő jelentette a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatást. Vanya Ilona, a he­lyi gazdálkodási üzemek könyvelője ma ezt mondja: - Kilenc üzemünk van. TT'ésöbb megtudtuk, hogy a kilenc üzemben harminchat munkás dolgozik. A múlt évben ezek az űze­tnek nyolcszázhetvenhétezer korona értékű munkát végeztek a falu lakos­ságának. S nem akármilyen munkát - jót. Nem panaszkodnak az embe­rek sem a villanyszerelőkre, sem a lakatosokra, de még kevésbé az asz­talosokra. Dicsérik munkájukat. Az üzemek közül az asztalosműhely a legnagyobb. Itt tízen dolgoznak. A he­lyi nemzeti bizottság annyira kifej­lesztette a műhelyt, hogy már bútort is készítenek, mégpedig megrende­lésre. Az asztalosaknak bőven van munkájuk. Van javítani való is. Van, aki ajtót, ablakot csináltat, újat, SOKAN AZT MONDJÁK, hogy jó üzemet könnyű vezetni. Erre mi azt válaszoljuk: Nehéz jó üzemnek len­ni! Ján Krbavec elvtárs, a Rožňavai Vasércbányák üzemi pártbizottságá­nak elnöke mondta a fenti szavakat, majd így folytatta: — Sok szervező és nevelőmunka eredménye, hogy az év elejétől több mint 1200 tonna vasércet bányásztunk terven felül. Minőségi eredményeink is jobbak a tervezettnél s így a felszabadulási versenyben a legjobbak között va­gyunk. A bánya vezetősége valóban arra törekszik, hogy biztosítsa nemcsak a jó eredmények elérését, hanem azok megtartását is. Kialakították azokat a módszereket, amelyek lehetővé te­szik, hogy a vezetés állandó figye­lemmel kísérje az aknák munkáját. Az üzemi pártbizottság megszer­vezte és egybehangolta a párt, va­lamint a gazdasági, szakszervezeti s az ifjúsági szervezetek közös tö­rekvését a terv teljesítésére, a le­maradás megakadályozására. A visz­szaesések elkerülése miatt valóban szükséges, hogy biztosítsák a ver­seny műszaki és anyagi feltételeit. A felszabadulási verseny eddigi ta­pasztalatai bizonyítják, hogy a vbánya műszaki értelmiségének nagy több­sége mindinkább munkája szerves részének tartja, mindjobban törődik a munkaversennyel. A feladatok v.a­lóra váltásának bizony nem a kapko­dás, a rohammunka az eszköze. A '"Tervek teljesítésének biztosítéka a feladatok helyes kitűzése, a föld gyomrában dolgozók aktív részvéte­le nemcsak az évi terv előkészíté­sében, hanem a havi, a dekád-, a na­pi feladatok teljesítésének ellenőr­zésében. Nagymértékben növeli a bányászok termelési kedvét a műszaki dolgo­zókkal való tanácskozás, ahol elér­hető célokat tűznek ki. Ennek pél­dáit láthatjuk a Szadlovský-aknában, ahol bányászokból, műszaki vezetők­ről alakultak meg a szocialista mun­kabrigád címért versenyző munka­közösségek. Ezek a kollektívák fel­tárják a bánya termelési tartalékait, kiaknázásuk módját és erre alapoz­zák vállalásaikat, ennek teljesítésé­re szervezik a munkaközösségek és az egyes vájárok versenyét. Az ed­digi tapasztalatok igazolják a kezde­ményezés helyességét. A munkakö­zösségek létrehozásának, a verseny továbbfejlesztésének oroszlánrésze van abban, hogy a Szadlovský-akna vezet az aknák közötti versenyben. KÖZISMERT DOLOG, hogy a ver­senyben nincsenek „bérelt helyek". S valóban, hol a Szadlovský, hol a Bernárdi, hol a R\idnai vagy a Malý dolog, hogy büszkék a bánya gépeire. De azzal nem elégedhetnek meg. To­vább kell jutni egy lépéssel s még jobban ki kell használni a gépeket. Ez az eredmények nyitja és semmi más. ERDŐSI EDE. szebbet, mint volt. Hogy az asztalo­sok milyen elvhez tartják magukat? Szóljon erről a legöregebb, a 70 éves Vítko Károly. - Olyan munkát végzek, hogy más­kor is felkeressenek — mondja rövi­den s ebben benne van 56 éves ta­pasztalatának lényege. Nyugdíjas már, de lemondhat-e az az ember a mun­káról, aki megszerette mesterségét és egészségnek örvend ? Vitko bácsi a fiatalok kqzött dolgozik. Most is olyan ajtót javítanak, amit 25 évvel ezelőtt készített. Most is olyan gonddal dol­gozik, mint valamikor. Nem sokat beszélgettünk, ezért igyekezett meg­jegyezni: — Meg vagyok elégedve. Megkere­sem a havi 1300 koronát. Igen, a helyi nemzeti bizottság és a kommunisták gondoskodtak róla, hogy a 70 éves Vitko bácsi is kedve szerint dolgozhasson, élhessen. Jól keresnek a többiek is, s ami a leg­fontosabb, a lakosság elégedett mun­kájukkal. A helyi gazdálkodási üzemek fej­lesztése, bővítése tovább folyik. Még ebben az évben egy női varrodát akarnak létesíteni s be akarják fe­jezni a „téglagyár" építését is, mely­nek teljesítménye kezdetben ötezer tégla lesz. Ez egyben a helyi anyag ­források kiaknázását is jelenti. A Tvrdošovcei Helyi Nemzeti Bi­zottságról és a kommunisták­ról végül elmondhatjuk, hogy az utóbbi években derekasan helyt áll­tak. A jalu képe, az emberek élete sokat változott becsületes munkájuk nyomán. Vezetésükkel, a lakosság szorgalmas munkájával ismét bebizo­nyította, hogy a fejlődés lelkes kö­vetője. (ks) Vrch-i akna vezet. De az utóbbi idő­ben a Mária-akna mintha csak „ki­bérelte" volna az utolsó helyet. Pe­dig Hatala Béla bányamester elvtárs úgy vélekedett, hogy a vájárokkal, bányamozdonyvezetőkkel, szállító­munkásokkal még hegyet is lehet­ne mozdítani. Tehát hol a hiba? Első­sorban a szűk látókörű szemléletben, a gyenge agitációban. Megkapó érzés keríti hatalmába a Mária-aknába érkezőt, amikor vé­gigmegy az erdőktől szegélyezett völgyben épült új felvonó, a régi fa­barakkok helyén korszerűen beren­dezett fürdő, öltöző, nágyablakos ko­vács és lakatosműhelyek között. A bányában gépek segítségével folyik a munka. Az új munkásbérrendszer is megállja a helyét: 26 000 koroná­val emelkedett a béralap. Szó sincs róla, nem állíthatjuk, hogy csak széppel, jóval találkoztunk az estébe nyúló látogatásunk so­rán. Hallottunk bizony panaszt. Jo­gosat, jogtalant. Nem is egyet. Ki vonná kétségbe Juhász Ilona elvtárs­nő kívánságának jogosságát, aki csak egy védőlemez felszerelését ké­ri a szállítószalag végére, hogy a sokszor félmázsás vasérc ne csúsz­szon le róla. Együtt éreztünk Štefan Ďurčo elvtárssal, akinek minden jó volna, szép volna, csak a buktatót készítenék már el, hogy a meddőkő kiforgatása is gépesítve legyen, csök­kenjen az önköltség, könnyebb le­gyen a munka. Mégis, mindent be­leszámítva, ahol csak rövidebb, hosz­szabb beszélgetésre letelepedtünk, éreztük, mégis csak egyre többet könyvelhetnek el a „bevétel" oldalán. Beszéljenek a tények... Ďurčo elvtárs nem fukarkodott a szavakkal, amikor a maga és család­ja életéről beszélt. A bérrendezés óta havonta kétszáz, kétszázötven koronával keres többet. Háromszo­bás családi házat épít. A család nem jár rongyos ruhában, lábbeliben, mint ő gyermekkorában. Hasonlóan beszélt Ján Hágovszky bányavillany-' szerelő, Sürgi János bányafenntartó Birkus József és sokan mások, akik nem járnak csukott szemmel, látják, mi történik körülöttük a bányában és a családi életben egyaránt. A bá­nya dolgozóinak egy része, szeren­csére jóval kisebb része, azonban csak a jogokat látja. Nem érti elég­gé, hogy ezek a jogok kötelezettsé­gekkel járnak. Most, .a járási párt­konferencia határozatai ismertetésé­nek idején ismét itt az alkalom, hogy a pártbizottság tagjai újból megmagyarázzák a dolgozóknak az elhatározások valóra váltásának je­lentőségét, azt, hogy nemcsak a bá­nyamester felelős a munka jobb meg­szervezéséért, a kötelezettségválla­lások valóra váltásáért, hanem fele­lős érte az akna valamennyi kommu­nista és pártonkívüli dolgozója. A PÁRTMUNKA emberekkel való foglalkozás, s így eredményei nem mérhetők csupán számokkal, mégis van néhány szám, amely tükrözi a fejlődést. Az év eleje óta ugyanis 80—85 százalékra emelkedett azok­nak a sfcáma, akik rendszeresen részt vesznek a taggyűléseken. A pártoktatás iránt sem volt soha ily nagy érdeklődés, mint most. Kétség­telen tehát, a pártszervezet munká­ja javult, de koránt sincs még min­den rendben. Gyenge a tömegpoliti­kai munka. Vajon a pártszervezet élén álló tapasztalt kommunisták, például Filický János elvtárs, a párt­szervezet elnöke, Szalay Ilona elv­társnő és mások, akik a szervezés és termelés kérdéseiben általában „otthon" vannak, miért mozognak bizonytalanul, amikor a tennivalókat le kell fordítani a tömegek nyelvé­re? A hiba egyik fő oka, hogy az említett eredmények ellenére nem jól hajtják végre a CSKP KB-nak az üzemi pártszervezetek munkája meg­javításáról szóló határozatait. Arról van szó, hogy a pártbizottság munkájában egybekapcsolja a kollek­tív megítélés és döntés elvét a sze­mélyes felelősség elvével. Az agitá­cióval foglalkozó gyűléseknek is csak akkor van értelme, ha utána a kommunisták azzal a lelkes elhatá­rozással távoznak, hogy elmondják társaiknak, amit hallottak. De eh­hez a taggyűlési beszámolónak is agitálnia kell, a taggyűlés résztvevőit meg kell győznie arról, hogy mindez helyes és szükséges, amit hallottak, fel kell vérteznie őket tényekkel, ér­vekkel, számokkal, világos gondola­tokkal. A MÁRIA-AKNÁBAN is el lehet ér­ni, amit másutt, hogy minden egyes kommunista állandóan érezze, hogy munkájáért felelős pártunknak és dolgozó társainak. A pártmunkában elért eredmény kezdetnek jó. De to­vább kell menni ezen az úton. Helyes JJJ SZÖ § * 1960. március 3J.

Next

/
Thumbnails
Contents