Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-30 / 89. szám, szerda

Franciaországi körútján mindenfelé szeretettel fogadják Hruscsov elvtársat Hétfőn már 3 óra után gyülekeztek a dijoni dolgozók a Felszabadulás terén és türelmesen várták Hruscsov elvtárs érkezését. A Hruscsov elvtárs fogadtatására alakult bizottság felszólította a népet, hogy minél tö­megesebben vegyen részt a szovjet vendég fogadtatá­sán. A repülőtéren a hivatalos üdvözlés után a nép a maga módján hagyományosan fogadta Hruscsov elvtársat. Hruscsov elvtárs a repülőtérről egyenesen a Gevrey­Chambertin rendezöpályaudvarra tartott és megtekin­tette a villanymozdonyokat. Különös érdeklődéssel szemlélte meg a Szovjetuniónak szállítandó villany­mozdonyokat. A négy szakszervezet képviselői közös határozatot nyújtottak át Hruscsov elvtársnak. Megemlítik, hogy a háború idején négyezer francia vasutas esett el, két­ezret pedig elhurcöltak Németországba. Egyetértenek a Szovjetunió álláspontjáva! és elítélik a német milita­rizmus feltámasztását. Hruscsov elvtárs megköszönte a vasutasok bizalmát és óhaját fejezte ki, hogy min­denkor legyen elég munkájuk, ne ismerjenek munka­nélküliséget. Megemlítette, hogy a Szovjetunió sok mil­lió fiát vesztette el a háborúban, s osztja a francia vasutasok álláspontját. A szovjet vendégek a rendezőpályaudvarról egyenesen a dijoni városházára hajtattak. A város és a környék dolgozói zsúfolásig megtöltötték a városháza előtti te­ret. Dijonban verőfényes napsütés fogadta Hruscsov elvtársat. A városháza előtti téren vörös zászlók és francia trikolórok ragyogtak a napfényben. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 18 óra 20 perckor érkezett a dijoni városházára, ahol bemutatták neki a helyi vezető személyiségeket. Kir kanonok, di­joni polgármester és a városi tanács nevében Félix Veillet, helyettes polgármester üdvözölte Hruscsov elv­társat. Felolvasta Kir kanonok levelét, melyben a pol­gármester hangoztatja, hogy a francia nép rokonszen­vez a szovjet néppel, mellyel közösen szenvedett a második világháborúban. Dijon polgármestere nevé­ben Weillet művészi metszetű poharat ajándékozott Hruscsov elvtársnak. A gyermekek hatalmas virág­csokrokkal kedveskedtek Nyina Petrovna Hruscsovának. A hivatalos fogadtatás ideje alatt a téren összegyűlt tízezrek a francia-szovjet barátságot éltették és az er­kélyre kérték Hruscsov elvtársat. Amikor Hruscsov elvtárs kilépett a városháza erkélyére, Béke! Barátság! jelszavak szűnni nem akaró harsogása, éljenzés fogadta. A tömegek viharos ünneplése közepette Hruscsov elvtárs a városházáról a prefekturára hajtatott, ahol díszvacsorán vett részt. ARLES DÉL-FRANCIAORSZÁGI VÁROSBAN IS SZÍVÉLYESEN ÜDVÖZÜL* TÉK A SZOVJET MINISZTERELNÖKÖT. KIR KANONOK ÜZENETE Á dijoni polgármester helyettese átadta Hruscsov elvtársnak Kir ka­nonok levelét, melyben ezt írja: „örülök és nagyon büszke vagyok rá, hogy azt mondhatom önnek: Le­gyen üdvözölve e történelmi föld­rész ősrégi városában, mely mindig örömmel fogadta a nagy vendégeket. Személyesen szeretném önnek el­mondani, hogy különösen rokonszen­vezem az orosz néppel. Ez több ok­ra vezethető vissza. Az oroszok mel­lett voltam, amikor 1917-ben hősies és kitartó támadással bevették Fort Brimontot. Visszavonulásuk idején is alkalmam volt néhány napig ellátni őket és ezalatt született meg közös barátságunk, melyet soha semmi sem zavart meg. Ezenkívül tudom, hogy milyen je­lentősen járultak hozzá önök nem­zeti függetlenségünk helyreállításá­hoz. Hős népük 265 német hadosz­tályt győzött le és Sztálingrád lett az, ami számunkra az első világhá­ború idején Verdun: véglegesen megállította a megszállókat. Mi franciák sohasem felejthetjük el ezt a történelmi időszakot. Ezért a győzelem napján évente a szovjet zászló a francia zászló mellett leng városházunk homlokzatán. őszintén állíthatjuk, hogy ha az orosz hadsereg nem kényszerítette volna meghátrálásra az ellenséget, mi franciák még mindig idegen ura­lom alatt nyögnénk. A birodalom egyik diplomatája ugyanis nagyon pontosan tájékoztatott róla, hogy Hitler olyan szerződést készített elő, melynek értelmében 25 évig tartot­ták volna megszállva Franciaorszá­got. Kötelességemnek tartom tehát hálánkat kifejezni azért, hogy az önök csapatai döntően kivették ré­szüket a végső győzelemből. Ma, az ön személyében az egész NIMES DÉL-FRANCIAORSZÁGI VAROSBAN AZ EGÉSZ LAKOSSÁG AZ UTCÁRA SEREGLETT, HOGY ÜDVÖ­ZÖLHESSE HRUSCSOV ELVTÁRSAT. világnak sokba kerülő és senkinek se használó hidegháború egyik leg­aktívabb ellenfelét köszöntöm. Ön, elnök úr, helyesen döntött, hogy véget kell vetni a határozatlan­ságban, egy helyben topogó merev diplomáciának és elhatározta, hogy fel kell sorakozni a világbéke védel­mében. Ezért örömmel látom az ön tevé­kenységét, melyet hivatalos formák nélkül, kényes, de feltétlenül hatá­sos területen fejt ki. Bizonyos idő óta magam is — persze korlátozott lehetőségek között — hasonló ügy­ben fáradozom, azaz arra törekszem, hogy a béke gondolata győzzön a népeket elválasztó határok mindkét oldalán. Igyekeztem a gyakorlatban érvény­re juttatni a testvériséget, mely megengedi, hogy a népek találkozza­nak, jobban megismerhessék egy­mást, becsüljék egymást és szívé­lyesen elbeszélgessenek. Függetlenül attól, milyen gazdasági, közigazgatási és társadalmi rendszert követnek egyes népek, mindnyájunkat egy óhaj vezérel: azt akarjuk, hogy a béke és a szabadság korszaka virradjon az egész emberiségre. Mint tudja, tavaly meghívást kap­tam a dicső Sztálingrádba, hogy fel­vegyük a baráti kapcsolatokat Dijon és Sztálingrád között. Bizonyos kö­rülmények megakadályozták utamat. De a baráti egyezményt a sztálin­grádi városi tanács elnökének dijoni látogatásakor hivatalosan aláírtuk. Ez a gesztus kifejezi vágyunkat, hogy meg akarunk egyezni népükkel, mely a múltban sokszor megnyerte a franciák tiszteletét és rokonszenvét. Éppen ezért halmozza el önt ma Dijon jókívánataival és tolmácsolja azt az óhaját, hogy tovább munkál­kodjék a hidegháború ellen." Kir kanonokot elhurcolta a rendőrség A Paris Presse hétfő esti számában a lap dijoni tudósí­tója beszámolt a látottakról. A déli órákban több rendőr­autó állt meg Kir kanonok, dijoni pol­gármester háza előtt. A kanonok kényte­len volt beülni az egyik autóba. Még a megszokott barett­sapkáját sem tehet­te fel. A tudósító szerint Kir fel volt háborodva, hogy fel­sőbb utasításra el kellett hagynia Di­jont. Tudvalevőleg a főpapság megtiltot­ta Kir kanonoknak, hog.v fogadja Hrus­csovot. Mivel Kir ka­nonok • 50 méterre lakik a városházától, azon az úton ame­lyen Hruscsov elha­lad. a hivatalok at­tól tartottak, hogy Hruscsov esetleg magánlakásán óhajt­ja felkeresni Kir ka­nonokot, s magán­személyként üdvözöl­ni Öt, mivel netn ta­lálkozhatott vele hi­vatalosan, mint a város polgármeste­rével. Hruscsov elvtárs beszéde a dijoni városházán Tisztelt uraim, a városi tanács tag­jai! Tisztelt hölgyeim és uraim! Nem titkolom, nagyon vágytunk Di­jonba. Sok szépet hallottunk váro­sukról, polgármesteréről és vendég­szerető lakóiról. Ügy ismerjük Di­jont, mint Burgundia ősrégi főváro­sát, rendkívül gazdag történelmű vá­rost, a francia kultúra egyik legna­gyobb központját. Burgund ember emlékezet óta hí­res volt kitűnő boráról, és mi elis­meréssel adózunk a burgundi szőlő­termelők szaktudásának, mert sokat tanulhatunk tőlük. Ma meggyőződhettünk róla, hogy a múlt a jelen legkorszerűbb sikerei­vel párosul ősrégi városukban. Lát­tunk jól berendezett lakónegyedeket, pompás automatizált, korszerű tech­nikával ellátott vasúti gócpontot. Ismerjük Dijont, mint világhírű tu­dósok, kulturális dolgozók és művé­szek egész galériájának szülőhelyét. Ismerjük Dijont, mint a lelkes haza­fiak városát. A dijoniak évszázados történelmük folyamán nem egyszer voltak kénytelenek védelmezni váro­sukat az idegen betöréssel szemben. Nagy hősiességet tanúsítottak 1870­ben, amikor Garibaldi önkénteseivel vállvetve harcoltak a Franciaország­ba betört porosz csapatok ellen. A második világháború idején, amikor népeink vállvetve küzdöttek a közös ellenség ellen, Dijon a fa­siszta német megszállók ellen vívott ellenállási harc egyik legnagyobb központja volt. A partizánosztagokba tömörült szovjet hadifoglyok itt Di­jon környékén harcoltak a francia hazafiakkal együtt a hitleri megszál­lók ellen. Engedjék meg tisztelt vendéglátóink, hogy nyíltan és kertelés nélkül kijelent­sük: Megtiszteltetésnek vesszük örömte­li baráti fogadtatásunkat csodálatos vá­rosukban. A franciák szovjetbarát érzel­mének és tiszteletének meggyőző erejű megnyilvánulását, a két hős és béke­szerető nagy nemzet' szilárd barátsága kibontakozásának biztos alapját látjuk benne. Tudjuk, milyen jelentős szerepet ját­szott az általunk tisztelt Félix Kir úr, városuk polgármestere, a francia nem­zetgyűlés legidősebb képviselője Dijon és Sztálingrád baráti kapcsolatainak felvé­telében. A szovjet emberek jói ismerik Kir ka­nonok hősiességét és bátorságát, melyet a két világháború alatt a német táma­dókkal szemben tanúsított. Kir úr az el­lenállás! mozgalom aktív résztvevője volt és Díjon felszabadításakor az első fran­cia tankon érkezett a városba. Félix Kir ma a békeharcnak szenteli kimeríthetetlen energiáját. Most sokkal több alkalma van erre, mint bármikor azelőtt. A népek rendkívül nagy erőfe­szítésének érdeméből enyhült a nemzet­közi feszültség és nagy haladást értünk el annak a hidegháborúnak felszámolá­sában, melyről a tiszteletreméltó Kir nemrégen kijelentette: „Sokba kerül a világnak és senkinek sem használ. A hi­degháború felszámolása nagy lépés a tar­tós béke megteremtésére." Kir úrnak igaza van, amikor azt mondja: „A béke nem születik magától, azt meg kell te­remteni." Ezért egyesülniök kel! azok­nak, akik nem akarnak új háborút és atomhalált. Engedjék meg. hogy a szovjet nép üd­vözletét tolmácsoljam önöknek, Dijon la­kóinak, megköszönjem polgármesterük, Kir úr meghívását és vendégszeretetü­ket, mellyel bennünket, a Szovjetunió képviselőit az ősrégi Burgundia földjén elhalmoznak. Őszinte hálámat fejezem ki azért az emléktárgyért, melyet Kir polgármester úr nevében adtak át nekem. Nagyon sajnálom, hogy nem találkoz­hattam vele, bizonyára már nem talál­kozom e kiváló férfiúval, aki nagy haza-* szeretetéről és törhetetlen akaraterejéről tett tanúságot a Franciaországért, a fran­cia nemzetért vívott harcban. Jól tudom, mit élt át Kir lelkész. Sok mindenen keresztül kellett mennie a vá­rosért, Dijonéri vívott harcban. Dijon kapcsolatba lépett Sztálingráddal és én, Sztálingrád védelmezője, a háború alatt a sztálingrádi front katonai tanácsának tagja nagyon jól megértem azokat a ne­hézségeket, melyeket népeinknek a közös ellenség ellen hazájuk védelméért vívott harcban kellett leküzdeniük. Nagyon szívesen tartózkodom körük'* ben és örömmel állapítom meg, hogy né* pünk eszméi és az én eszméim, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének esz­méi, valamint a béke papjainak eszmél és törekvései egy célt követnek: A bé­keharcot, a béke biztosítását és a nép boldogságát. ' Kir lelkesz nincs itt. Szelleme azonban velünk van, lélekben velem van. Ölelem öt és megköszönöm a békeharcban, Franciaország nagyságáért folytatott küz­delemben kifejtett törekvését. (Hosszant tartó taps.) Szerény ajándékot szeretnék átnyúj­tani önöknek és Kir kanonok úrnak: az épülő Sztálingrád képét, annak emlékéül, hogy itt jártunk és szilárdulnak baráti kapcsolataink. Kérem, fogadják szívesen. (Hosszan tartó taps.) Éljen és erősödjék a Szovjetunió és Franciaország békeszerető népeinek ha* gyományos barátsága! Hruscsov elvtárs beszéde a marseillei városházán Tisztelt polgármester úri Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy megköszön­jem meghívásukat és azt a szívélyes fogadtatást, melyben engem és kí­séretemet részesítettek. Sajnos nincs annyi időnk, hogy franciaországi kőr­útunk során — melyen megismerjük a tehetséges és szorgalmas francia nép életét — minden francia város ba ellátogassunk. Ha azonban nem látnánk Marseillet, nem nyernénk teljes képet Franciaországról. Ütban Marseille felé meggyőződ­hettünk róla, milyen bőkezű volt a természet vidékük iránt. Városuk Franciaország egyik legrégibb városa. Azt állítják, hogy 2500 éves történel­mi múltra tekint vissza, pedig meg­lepő a fiatalossága és életereje. Marseille Ogyesszára, erre a nagy fekete-tengeri kikötővárosra emlé­keztet bennünket, szovjet embereket. Önök azt mondták, hogy a marseil­leiek vidám és közlékeny emberek, örömest szórakoznak és szép hagyo­mányaik vannak. Azt hiszem, ebben a tekintetben az ukrán Ogyessza la­kói sem maradnak le a marseilleiek mögött. Ogyessza lakói hősiesen vé­delmezték városukat a fasiszta hódí­tók ellen. A „hős város" megtisztelő címmel tüntették ki Ogyesszát. A szovjet emberek hiszik, hogy a marseilleiak is dicső harci hagyomá­nyokra tekintenek vissza. A nagy francia forradalom idején a marseillei zászlóaljak a forradalmi Párizs megsegítésére siettek és ma­gukkal hozták a halhatatlan Marseil­laiset, mely a szabadságszerető nép himnusza lett. Ez a dal ihlette az orosz demokratákat és forradalmáro­kat a népük felszabadításáért foly­tatott küzdelemben. Marseille lakói a második világhá­ború idején hősiesen küzdöttek az el- ; lenállási mozgalom soraiban az ide­gen hódítók ellen. Jó volna, ha ma közelednének egy­máshoz és barátságra lépnének azok a városok, melyekben mint kulturá­lis központokban az emberi lángelme sikerei és az emberi kéz pompás al­kotásai összpontosulnak. Az utóbbi években a nemzetközi gyakorlat terén a kapcsolatok új formája kezdett ér­vényesülni: a városok közvetlen kap­csolatainak szervezése. Ügy tudom, hogy egyes francia városok már ba­rátságra léptek szovjet városokkal. Marseille és Ogyessza kapcsolatokat tartanak fenn. Óhajtjuk, hogy kap­csolataik szilárd barátsággá kovácso­lódjanak. Marseille már régóta kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunió déli kikötőivel. Érdeklődéssel tekin­tettük meg a marseillei kikötőt, mely arányaival és korszerű berendezésé­vel nagy hatást tett ránk. Elmondták, hogy a bombázások és a német meg­szállók barbarizmusa a második vi­lágháború idején elpusztította a régi kikötöt. A kikötő és a város sebei mái­behegedtek, de nem szabad megfe­ledkeznünk a háborús tapasztalatok­ról. A józan ész követeli, hogy az új háború elhárításáért folytatott béke­harcban is szövetségesek legyünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szi­lárd és tartós béke megteremtésének legjobb útja az általános és teljes leszerelés lenne. A jelen pillanatban a leszerelés a nemzetk^i élet elsőrendű és legidősze­rűbb problémája. A legutóbbi tudományos sikerek lehetővé tették olyan rendkívül hatásos fegyverfajták, olyan tökéletes távolbaható harci eszközök szerkesztését, hogy ma egy újabb háború sok orszá­got borítana lángba és óriási szenvedé­seket okozna a népeknek, elképzelhetet­len romlást okozna, mely következmé­nyeivel felülmúlná az összes eddigi há­borúkat. A népek kötelessége, hogy kö- ( zös erőfeszítéssel elkerüljék a háborút, kivívják az általános és teljes leszerelést, Jelenleg világszerte évente körülbelül 100 milliárd dollárt, vagy körülbelül 500 milliárd új frankot fordítanak katonai célokra. Legalább 100 millió személy áll katonai szolgálatban, vagy katonai célok­ra dolgozó ipari ágakban van alkalmazva. A valóságban ezek az óriási ember- és anyagforrások kiesnek az anyagi javak termelésének köréből. Az általános é9 teljes leszerelés megteremti a tartós bé­ke feltételeit, és ugyanakkor alkalmat ad óriási eszközök békés felhasználására. A Szovjetunió éppen ezért szólítja fel az államokat, hogy ne a fegyverkezés, hanem az ésszerű leszerelés jelszavát kö­vessék. Béke és leszerelés, ez az a két szó.mely egyre jobban megnyeri az embereket vi­lágszerte. Kifejezik azt, ami ma a né­peket foglalkoztatja, és amiért a népek küzdenek. Az általános és teljes leszerelés és az ebből eredő tartós béke korlátlan lehető­ségeket jelentene a nemzetközi kereske­delem terén is. A háború mindig a leg­megrögzöttebb ellensége volt a keres­kedelemnek. A háború idején megszűn­nek a hagyományos kereskedelmi kap­csolatok, kihalnak a kereskedelmi kikö­tők. A marseilleiek bizonyára saját ta­pasztalataikból tudják ezt. Hívei vagyunk annak, hogy kivétel nélkül, valamennyi ország akadályoktól és korlátozásoktól mentesen fejlessze a nemzetközi kereskedelmet, fejlessze gaz­dasági kapcsolatait. Megjegyzendő, hogy gazdasági kapcso­lataink az utóbbi időben bővülnek és szilárdulnak. A francia-szovjet kereske­delmi árucsere-forgalom terjedelme 1959­ben az 1955. évinek mintegy 2 és fél­szerese volt. Persze nagy lehetőségek vannak még a szovjet-francia kereske­delem további bővítésére. A marseilleiek tavaly ősszel megismer­kedtek az Ukrán SZSZK-val, mely először vett részt a világhírű marseillei nemzet­közi vásáron. Akik látták az ukrán ki-* állítási csarnokot, saját szemükkel győ­ződhettek meg szovjet Ukrajna sikerei­ről, bár tudják, hogy a hitlerista betörés idején nagyon sokat szenvedett. Éveken (Folytatás a 4. oldalon) ŰJ SZŐ 3 * 1960, március 30,

Next

/
Thumbnails
Contents