Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-28 / 87. szám, hétfő

Kitüntetett tanító Czerény, keveset beszé'3 ember. ^ Lassan 20 éve tanító. Jelen­leg a Tizenegyéves Magyar Tannyel­vű Középiskola igazgatója Šamorín­ban. Városában mindenki ismeri és sze­reti. Mikor munkája után érdeklőd­tem, ismerősei ezeket mondták: — Kodai Lajos nemcsak jó tanító, példás funkcionárius is. Olyan em­ber, aki nem rest a társadalmi teen­dők elvégzésére sem. Jólesett hallanom az elismerő szavakat. A dicséret olyan emberről szól, akit ma, a tanítók napján a példás tanító címmel tüntetnek ki. fit példás tanítót, a jó funkcioná­riust munkahelyén, az újonnan épült, gyönyörű iskolában kerestük fel. Meglepődött. — Hogy őszinte legyek - mondot­ta — mindenre számítottam, csak erre nem. — Néha történnek meglepetések. — Igen, számomra e találkozás nagy meglepetés. A 39 éves tanító, mikor életére terelődött a szó, elkomorodott, majd ezeket mondta: i— Apám szabósegéd volt, s a régi világban bizony mi is ismertük a nélkülözést, a nehéz életet, öten voltunk testvérek, családunk szűkös körülmények között élt. Csak nagy nehézségeit árán tudtam iskoláimat elvégezni. — Mikor lépett az iskolaügy szol­gálatába ? — A tanítóképző elvégzése után, 1942-ben kezdtem tanítani. Először a Nitra melletti falvakban tevékeny­kedtem, majd 1947-ben a szlovák iskolába kerültem. Rövid néhány év alatt annyira megtanultam szlovákul, hogy 1950-ben már a tanfelügyelői megbízatásnak is eleget tehettem. Kodai Lajost jó munkája elismeré­séül 1950-ben a žilinai kerületben lé­vő Námestovora nevezték ki tanfel­ügyelőnek. Innen 1951-ben a šamo­ríni járásba került, ahol ugyancsak a tanfelügyelő teendőit végezte. Több mint három évet töltött itt, majd pártmunkával bízták meg. i— A pártapparátusban — mondot­ta — a tanácsadó osztályon, mint propagandista dolgoztam. Szerettem ezt a beosztást, és jó érzés töltött el, hogy pártunk szolgálatára lehet-* tem. Hruscsov elvtárs franciaországi körúton Kodai Lajos igazgatótanító K odai Lajos jó kommunistához illően végezte munkáját. En­nek elismeréseképpen nevezték ki 1957-ben a tizenegyéves magyar tan­nyelvű iskola igazgatójává. — Az iskolai munkán kívül ma is végez társadalmi munkát? — Hogyne. Véleményem szerint helytelen az a nézet, hogy a tanító csak az iskolának éljen. Elsősorban természetesen az iskolai munka el­végzése a fontos. A tanítónak azon­ban nem szabad elszigetelődnie, nem szabad magát kivonnia a társadalmi munkából. — Kodai elvtárs milyen társadal­mi munkát végez? — Több éve a CSISZ járási veze­tőségében dolgozom. Ezenkívül is­meretterjesztő előadásokat tartok, és amennyire erőm engedi, részt ve­szek a tömegszervezetek munkájá­ban. A kommunista tanító tehát nem­csak az iskolában dolgozik, nemcsak a nevelés terén végez jó munkát, részt vállal a társadalmi munkából is és arra törekszik, hogy minden téren segítsen, jó példát mutasson. — Iskolájukban milyenek az ered­mények? Kodai Lajos arcán derűs mosoly terül szét, majd ezeket mondja: — Nem mondhatom, hogy már nincs mit javítani, fie tanulmányi eredmé­nyek azonban így is elég szépek. Különösen a természettudományi tantárgyak terén javult sokat a ta­nulmányi előmenetel. A 35 tanerővel dolgozó 740 tanu­Iős iskola szép eredményeket ért el az új iskolatípus megteremtésében is. Az igazgató ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — Az új iskolatípus bevezetésével alapvetően megváltozik az iskola oktató-nevelőmunkája. A forradalmi változást minden tehetségünkkel tá­mogatjuk. Az új iskolatípusra való áttérésben elért eredmények elsősor­ban ennek köszönhetőek. Kodai Lajos a sok-sok munka és megbízatás mellett nem feledkezik meg a tanulásról sem. A szabósegéd fia, akinek a múltban nagy nehézsé­gek árán csak az érettségi megszer­zésére nyílott lehetősége, a dolgozók világában távtanulóként főiskolai ta­nulmányokat végez. A harmadfokú iskolára tavaly nyerte el a képesí­tést. — Az oklevél megszerzésével be­fejezte tanulmányait? — Dehogy... — válaszolja nyom­ban. — Tovább tanulok. A tanítónak, mint mindenkinek, nem elég, amit az iskolában tanult. Hogy lépést tart­hassunk a korral, állandóan tanulni kell. Kodai Lajos tanul, hogy taníthas­son. Helyt áll, mint igazgatótanító s nem feledkezik meg a többi ten­nivalóról sem. Azt hisszük, ez ma­gában is megmondja, miért részesül kitüntetésben. A kitüntetés, amit Kodai Lajos a tanítók napján kap, egyaránt szól az embernek, a pedagógusnak és a pártmukásnak. • * * J ó munkája elismeréséért még sok tanító kap kitüntetést. A kitüntetettek között lesz Szép Mag­dolna, Tolvaj Bertalan, Csíry Sándor, Fenyák János és többen mások. Kitüntetett tanítóinkra és iskola­ügyünk minden dolgozójára a ta­nítók napján mi is szeretettel gon­dolunk és ezúton mondunk köszöne­tet az új ember nevelése érdekében kifejtett fáradságos munkájukért . BALÁZS BÉLA (Folytatás az L oldalról) 11 t ii// li AI/II/ A i FPHP ÁPÁRR AT AHTÁl/ I Hruscsov levele a francia bányászokhoz r\ l\ I l\ r\ LCvUlvnVnD DM K f\ \J I í\ l\ § Moszkva (TASZSZ) - A szovjet Tudjuk, hogy a francia bányás i szputnyik-modelleket osztogatott az ji összefutott gyerekeknek. | Ezt követőleg hivatalos szállásá­^ nak parkjában fogadta a kommunista jj párt Pyrénées-Basses tartománybeli i küldöttségét. Élénken elbeszélgetett velük és emlékül békegalambos jel­vénnyel ajándékozta meg a küldött­ség tagjait. Röviddel ezután a kormányhivata­| lok paui hivatalos búcsúztatása után ^ kíséretével együtt a lakosság tapsa ^ és üdvrivalgása (Béke! Barátság!) ^ közepette a repülőtérre ment. ^ A szovjet vendégek de Gaulle köz­^ társasági elnök személyes gépén tett § háromnegyed óráig tartó nyugodt ^ repülőút után megérkeztek az istre­fc si repülőtérre, mely 50 kilométerre ^ Marseilletől északnyugatra fekszik, í A szovjet vendégeket Dél-Francia­^ országban is zsúfolt program várja. (> Istresben megtekintenek egyes helyi $ üzemeket, majd Nimesbe utaznak. § A város rövid megtekintése után to­^ vább utaznak Arlesbe. Hruscsov elv­J társ és kísérete körülbelül 18 órakor S érkezik Marseillebe. ^ Az istresi repülőtéren Delfine tá­^ bornok, az itteni légitámaszpont pa­^ rancsnoka, a nevezetes Normandie — ^ Nyeman repülőezred egyik volt tagja ^ fogadta Nyikita Hruscsovot. | Nyikita Hruscsov és kísérete a re­^ pülőtérről Arlesbe hajtatott. Az utat ^ szegélyző platánokra akasztott pla­i kátok a francia-szovjet barátságot ^ éltetik. i Az autók a szovjet-francia zászló­4 díszbe öltözött városba hajtanak. Ez­^ rek gyűltek össze a szovjet minisz­^ terelnök lelkes fogadtatására. Sokan § szovjet zászlócskákat lengetnek. ^ Hruscsov és kísérete a csatorna­^ rendszer vidékéhez ért. A főcsator­§ nán át jut a Rhône vize az öntöző­^ rendszerbe. A szivattyúállomás is el­fc készült már. Az állomást a Les Tra­i vaux du Báron-Languedoc társaság ^ építette. Philippe Lamour, a társaság $ vezérigazgatója megmutatja Hruscsov $ elvtársnak a szivattyúállomást és be­§ mutatja a mérnököket. Az állomás § épületében üdvözlő beszédet mond. ^ Reményét fejezi ki, hogy a két or­^ szág szoros együttműködést teremt 5 minden téren, technikai téren is. i A tapasztalatcsere akkor is hasznos, ^ ha az egyik ország kisebb a másik­I nál. Lamour kijelentette, hogy as emberiségnek békére van szüksége. Reményét fejezte ki, hogy Hruscsov franciaországi látogatása megerősíti a békét. Egész orosz tudásom az, amit önnek mondhatok: „Dobro po­zsalovaty, goszpogyin predszedatyel!" A jelenlevők Jelkesen tapsolnak. Hruscsov elvtárs a mezőgazdasági dolgok iránt érdeklődik, főként a kukoricatermesztés felöl kérdezőskö­dik. Az öntözött földeken 150 má­zsás hektárhozamot értek el. Nyi­kita Hruscsov kezébe veszi a kuko­ricát és megjegyzi: Szép hozam, de meg kell mondanom, hogy nálunk Tyernopolban Jevgenyija Dolinyuk asszony 226 mázsás hektárhozamot ér el. Hruscsov elvtárs beszélgetés köz­ben kijelentette: Ha segíthetek, ta­nácsolnám, hogy vidékükön két ter­mést takarítsanak be kukoricából. Az első termést tejes-viaszos érett­ségi fokon silózás céljára takarítsák be. A kukorica június 15. vagy talán június 1-táján éri el vidékükön ezt a fokot. Utána mindjárt illtessenek másodszor is. A kukorica valószínűen eléri a teljes érettség fokát. Hrus­csov elvtárs ezután rátért a tadzsi­kisztáni vízierőmü építésére, mely­nek eredményeképpen 1 300 000 hek-i tár gyapotföld válik öntözhetővé. Vegyenek tőlUnk gyapotot — for* dul Lemourhoz. Lamour azt válaszolja: önök pedig korai burgonyát és vörös káposztát vásároljanak tőlünk. Hruscsov elvtárs a jelenlevők de« rültsége közepette megjegyzi: Nem hordunk vizet a tengerbe. Van bur-* gonyánk és almánk is. Azt hiszik, hogy az Északi-sarkon élünk? Hruscsov elvtárs gratulál Lamour* nak és a mérnököknek építkezésük­höz, mely bizonyára hasznára válik a népnek. Ezután beül az autóba és Nimes felé tart. Amikor az autó Saint Gilles váro­son áthalad, megered a záporeső. De még ez sem tudja lehűteni az ujjongó lakosság lelkesedését. Szakadó záporesőben érnek az autók Nimesbe. A város utcáit és a prefektúra előtti főteret ezrek lep­ték el, akik viharosan éljenzik a szovjet kormányfőt. „Béke! Éljen a szovjet-francia barátság! Üdvözöl­jük", jelszavakkal fogadták Hruscsov elvtársat. STARÁ TÚRÁBAN a főutcán egy föld­szintes ház áll. Itt lakik Bohuslava Hlu­bocká nyugalmazott tanítónő. Bekopo­gunk, fogad bennünket. A tágas szobában rajta kívül egy öreg nénike, anyja ül. Csakhamar megtudjuk, hogy világtalan és nagyot hall, úgyhogy csak lányával beszélgetünk. A heverő felett nagy bekeretezett fény­képek függnek a falon. Az egyik a csa­lád feje, Stanislav Hlubockfj, akinek fele­ségét és 5 gyermekét kellett itthagynia. A másik képen pedig Ondrej Chorváth, szintén tanító, Hlubocká fivére. Mindket­tőt a TrenSín melletti Brezinkán végez­ték ki a német fasiszták. Előkerül a többi emlék is, s egy zöld színű falragasz, 1944. december 2Ö-i dá­tummal. amelyet a Nové Mesto nad Vá­hom-i járási főnök irt alá. Rajta vastag betűkkel két hősi halottunk neve. Hlu­bockg 36 éves, Chorváth 14 éves tanítók ellen az volt a vád, hogy „... kártevőt, ejtőernyőst rejtegettek, civilruhával lát­ták el, hogy szabotázsakciókat hajthasson végre, amivel veszélyeztette az állam biztonságát és a német-szlovák szövet­séget". Mindkettő azért vesztette életét, mert bátran a fasizmus elleni harc szol­gálatába lépett. Ondrej Chorváth eleinte Kelet-Szlová­kiában, Bystrén tanított, majd a bra­tisíavai Vajnori úti iskolában, később a myjavai iriványokon. 1936-ban tüdőbaja miatt nyugďtjazták. 1939-ben csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után azonnal Banská Bystricára sietett, hogy jelentkezzék a partizánoknál. Jegorov brigádjában lett tolmács. A németek elő­retörésekor megbetegedett és súlyos be­tegen Prievidza vidékén a hegyekben rej­tőzködött. Innen vitte öt haza nagy vi­szontagságok között sógora, Stanislav Hlubocký. Hlubocký matematika és mértanszakos tanító volt. Ismerték antifasiszta gon- • dolkozásáról. Mindenki nagyon szerette. Chorváthot saját lakásában rejtegette. December elején Stará Tura környékén egy amerikai Liberátor-repülőgépet lőt­tek le. Valószínűleg egyedül James Kri­choff pilótahadnagy menekült csak meg, akit Hlubockj) bújtatott el. Feljelentés alapján 1944. december 16-án gárdisták és SS-emberek jöttek a házba és mind­hármukat elhurcolták. Chorváth lábai el­fagytak. magas lázban feküdt. Nem hasz­nált semmi könyörgés, a gárdista le­rántotta az ágyról: „Partizánoskodni tu­dott f Le az ágyról'." kiáltotta. Nové Mesto nad Váhomban, a börtönben tartot­ták őket fogva. Az illegális pártszerve­zet és a partizánok ki akarták őket sza­badítani. Az egyik partizánnak sikerült átfűrészelnie a cella ablakrácsát, de idő­közben a három foglyot már Trenčínbe ~á Slpherheitsdiensthez küldték, ahol ki­végezték öketi UTUNK TOVÁBB VISZ Bzince pod Ja­vorinou községbe és Cetuna településre. Bzincében 15 év előtt először Milan Slá­vik tanító vett védelmébe bennünket, megszökött politikai foglyokat. Felesé­gemmel együtt, Milánnál 'és szüleivel ül­tünk a konyhában, amikor megszólalt a Banská Bystrica-i rádió, hogy tudtára ad­ja a világnak a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörését. Alig egy óra múlva berobogott az első tehergépkocsi. Milan nem volt rest - bennünket is befogott a munkába - együtt raktuk le a pajtába az első fegyverszállltmányt és katonai felszere­lést. Szétosztotta az emberek között. Hogy örült a szabad életnek, s még­sem élte meg a végső győzelmet. 1944. szeptember 15-én motorkerékpárján Krajné községbe vitte Andrej szovjet hadnagyot. A németek megtámadták őket, Andrejt lelőtték és Milánt Nové Mestoba hurcolták. GaSperik, a POHG parancs­noka megkínozta és Németországba de­portáltatta. Dachauban halt meg 1945. május 15-én, tehát már a felszabadulás után. * * * Cetuna közepén a kocsma előtti téren van az elesettek em­lékműve. A fekete márványtáblán arany betűkkel többek kö­zött Ján Marták ta­nító neve is olvasha­tó. A közeli Moravské Lieskovén született. Oka volt gyűlölni a háborút és elnyo­matást. Apját az el­ső világháborúban vesztette el. A család nyomorgott. Nagy nehézségek és nélkü­lözések árán tudott csak tanulni a gim­náziumban, de a fő­iskolára már nem ju­tott el. Eleinte se­gédtanítóként műkö­dött, majd magán­úton végezte el a ta­nítóképzőt és 1933­ban nyerte el a dip­lomáját. Horné Bzin­ce -Hrevušová tele­pülésen lett tanító, ahol 11 évig tanított. Marták igazi nép­tanító volt, aki oszto­zott az irtványok la­kosságának minden gondjában és örömé­ben. A néppel való kapcsolata megnyilvánult a háború alat­ti állásfoglalásában is. Még a felkelés előtt menedéket nyújtott sok fogságból szökött szovjet katonának és volt politi­kai fogolynak. Tagja volt a forradalmi nemzeti bizottságnak, titokban érintkezett az Uherský-Brod-i illegális kommunista szervezettel, amelynek megmentette mar­xista-leninista könyvtárát. Szoros össze­köttetésben állott Miloš Uher partizáncso­portjával. A fasiszták gyűlölték gerinces, hazafias fellépéséért. Amikor a Hlinka Gárda az irtványokon nagy veszteségeket szenve­dett, bosszúból összefogdosták a lakosság egy részét, köztük Ján Martákot is. 1945 januárjában elhurcolták a hírhedt sach­senhauseni gyűjtőtáborba, ahonnan soha vissza nem tért. EZ A RÖVID TÖRTÉNETE négy tanító életének, illetve hősi halálának. Négyen voltak egy aránylag kis területről. Eb­ből az alkalomból hátával gondolunk mindazokra a tanítókra, élő vagy hatott harcosokra, akik vérükkel írták törté­nelmünk legdicsőbb fejezetét. GREK IMRE Moszkva (TASZSZ) - A szovjet § lapok közölték Nyikita Hruscsovnak ^ a francia bányászok leveleire adott § válaszát. Hruscsov elvtárs a szovjet § emberek baráti üdvözletét tolmácsol­§ ja nekik és megírja, hogy jól is­§ meri a nehéz bányászmunkát, mert § valaha bányalakatos volt. Hruscsov i elvtárs megemlíti, hogy a szovjet % hatalom fennállása óta nagyon sok ^ változás történt a szovjet bányászok ^ életében és munkájában. ^ Mindent elkövetünk, hogy nagy ^ teljesítőképességű gépekkel megsza­^ baditsuk a bányászokat a fárasztó ^ nehéz munkától - írja Hruscsov ^ elvtárs. Tudjuk, hogy a francia bányászok Franciaország felszabadulása után önfeláldozó munkájukkal növelték a 5 szénfejtést és a munka termelékeny­ségét és lényegesen hozzájárultak hazájuk gazdasági helyreállításához. Hruscsov elvtárs levele végén hangoztatja, hogy a Donyec-meden­ce és Pas-de-Calais, a Ruhr-vidék és Wales bányászai együttesen száll* nak síkra a béke és a békés együtt­élés megteremtéséért folytatott vi­lágküzdelemben. Jó egészséget, bol­dogságot és jó módot kíván minden francia bányásznak. A szovjet nagykövet befejezte szlovákiai látogatását Mihail Vasziljevics Zimjanyin, a | prágai rendkívüli és meghatalmazott ^ szovjet nagykövet vasárnap befejez-' ^ te ötnapos hivatalos szlovákiai láto­í gatását. $ Becses vendégünk Konsztantyin $ Ivanovics Alekszandrov nagykövetsé­$ gi tanácsos, kíséretében meglátogatta § a bratisíavai, nitrai és žilinai kerület $ több üzemét és szövetkezetét, s el­$ beszélgetett a dolgozókkal. | A szovjet nagykövetet Prágába való % visszatérte előtt a kommunista párt ^ és a szlovákiai nemzeti szervek kép­^ viselői búcsúztatták. 1 | Macmillan Washingtonban | Washington (CTK) - Harold Mac­^ millan angol miniszterelnök vasár­^ nap Washingtonba érkezett, hogy tár­^ gyalásokat folytasson Eisenhower ^ elnökkel. A modell-készítés nemcsak szórakoztató, hanem a kéz­ügyességet is jelentősen fejlesztő foglalkozás a tanu­lók számára. (Zd. Havelka felvétele.) | Madagaszkár független | állam lesz í Párizs (ČTK) — Madagaszkár, a világ $ negyedik legnagyobb szigetországa, füg­: getlen állam lesz. Az erre vonatkozó $ egyezményt szombaton írta alá Párizs­^ ban < Debré miniszterelnök és Philibert ^ Tsirahana, a Malgas Köztársaság elnöke. J Madagaszkár a jövőben a Francia Nem­zetközösség független tagállama lesz. További szovjet segítség Agadirnak Moszkva (ČTK) — A Szovjet Vöröske« reszt további segélyt nyújtott a földrent gés következtében elpusztult marokkói Agadir város lakosságának. Szombaton kétezer hajléktalan számára küldött re-; pülőgépen sátorlakást. A Nyikolaj Piro->i gov nevű szovjet hajó a napokban gyógy-; szert, élelmiszert és ruhát szállított Ma-< rokkóba. MAGYARORSZÁG ipari vállalatainak minden harmadik munkabrigádja ver­senyben áll a szocialista munkabrigád cim elnyeréséért. Háromezer brigád már elnyerte a megtisztelő címet. (ČTK) A PÁRIZSI Mutualité csarnokban mar­xista könyvkiállítás nyílt meg. Itt szerepel Thorez „A nép fia" című könyvének leg­utóbbi kiadása és egy fényképgyüjtemény is Nvikita Hruscsov életéről és munkájá­ról. (ČTK) JUAN PABLO PEREZ ALFONZO, vene­zuelai bányaipari miniszter bejelentette, hogy a kormány többé nem ad külföldi monopólumoknak szabadalmat hazai kő­olajfejtéfre. (ČTK) NOVOSZIBIRSZKBEN befejeződött a 14 napig tartó csehszlovák vegyi ipari kiállí­tás, melyen több mint 300 aminosav­mintát, különféle indikátort és reagenst mutattak be. A kiállításnak több mint tízezer látogatója volt. (ČTK) A MAJNA-FRANKFURTBAN ülésező úgynevezett szabadságvédelmi bizottság kongresszusának résztvevői a békés együttélés politikáját elutasító nyilatko­zatot fogadtak el. A bizottság fö feladata durva rágalomhadjárat a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen. (ČTKJ HÜ SZÖ 2! ÍR 1980- március 28.

Next

/
Thumbnails
Contents