Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-27 / 86. szám, vasárnap

Azért jöttünk Franciaországba, hogy megtárgyaljuk a baráti kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségeit (Folytatás a 3. oldalról) kell félni. Üdvözölni kell és elő kell segíteni a hidegháború végét. A sajtó nagyon sokat tehet e téren. A diplomatákról valaha az a mondás járta, hogy azért van nyelvük, hogy elrejtsék gondolataikat. Azt hiszem a diplomáciai sajtó újságírói más elveket követnek. Nem titkolhatja el az igazságot népe előtt az, aki híven akarja szolgálni. Nem azért van toll az újságírók kezében, hogy eltitkolják, hanem hogy kifejtsék a gondolatokat, hogy ferdítés és kitalálás nélkül híven leírják a nemzetközi eseményeket. Mi lehet nemesebb a magasztos küldetésüket helyesen értelmező újságírók számára, mint hogy hozzájáruljanak a népek barátságának szilárdításához, az államok közötti bizalom kölcsönös megteremtéséhez, a békés együttéléshez. A népek békére vágynak. A világ népeivel egyetemben szovjet népünk is őszintén békére és barátságra vágyikBiztosítom önöket, hogy a Szovjetunió kormánya a jövőben is kitartóan és következetesen fog törekedni a nemzetközi feszültség további enyhítésére, olyan világviszonyok kialakítására, hogy az emberek nyugodtan hajthassák álomra fejüket, hogy ne kelljen félniök: holnap kitörhet a háború. Minden erőnket megfeszítjük, hogy a nemzetközi helyzet a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása irányában fejlődjék. Köszönöm a figyelmességüket. Most pedig kérdezzenek. Felkészültem. (Taps). A szép kérdésekre szépen válaszolok, a csúnyákra ellentámadással. KÉRDÉS: (Francé Soir): Beszélt-e vagy pedig szándékában van-e beszélni de Gaulle tábornokkal Algériáról? Kifejthetné az algériai kérdésben elfoglalt álláspontját? HRUSCSOV: Az algériai kérdéssel kapcsolatban sok beszéd és nyilatkozat hangzott el, melyekben megmagyaráztuk állásppntunkat. Nem gondolok az algériai kérdésről a köztársasági elnök,,. úrral folytatandó eszmecserére, mivel az elnök meghívásának és így látogatásomnak nem célja ezt a problémát felvetni a szovjet-francia tárgyalásokon, de ha ez a kérdés szóba kerül, nem térünk ki előle és kifejtjük a már előbb hangoztatott véleményünket. Üdvözöljük de Gaulle tábornok szeptember 16-i nyilatkozatát Algéria függetlenségének biztosításáról. A legésszerűbbnek ezt tartjuk e kérdésben. Azt szeretnők, ha Franciaország és Algéria a de Gaulle tábornok nyilatkozatában megformált terv szerint oldaná meg a vitás kérdést. (Taps). Amikor azt mondom, hogy de Gaulle terve szerint, a szeptember 16-i nyilatkozatra gondolok. KÉRDÉS: (Le Monde): Mi a véleménye de Gaulle tábornokról? HRUSCSOV: Legjobban hazafisága és az a törhetetlen akarata tetszik nekem, hogy szolgálni akarja Franciaországot. Ez azért is imponál nekem, mert én is azért élek, hogy hazámat szolgáljam, hogy hazafi legyek. Tetszik az is, hogy ügyesen és bátran ki tudja fejezni akaratát és nemzeti politikát tud folytatni. Ezt is nagyra becsüljük. Nem akarom, hogy félremagyarázzák szavaimat: bizonyára megértik — feltételezem —, hogy nem fűzök semmilyen politikai reményt de Gaulle úrhoz olyan értelemben, hogy megérti alapvető kommunista filozófiámat. Ügy vélem, bizonyára önök is józanul gondolkodó emberek és megértik, hogy filozófiai kérdésekben csak úgy, mint a politikai és szociális elképzelésekben ellentétes pólusokon állunk, a francia elnök és én. Nem gondoljuk, hogy e téren változások lesznek találkozóink következtében. Hasznos megbeszéléseket folytatunk a nemzetközi problémákról, államaink viszonyának megjavításáról a béke érdekében. Ideológiai kérdésekben azonban valószínűleg mindegyikünk kitart a maga pólusán. Persze, szeretném, ha de Gaulle tábornok az én elképzeléseimet tenné magáévá, de realista vagyok, s nem táplálok ilyen reményeket. De Gaulle jellemzéséhez még anynyit szeretnék hozzáfűzni: Egy amerikai újságíró az egyik amerikai lapban azt írta, hogy a köztem és de Gaulle tábornok közti különbség láttán szeretne az asztal alatt megbújni, hogy kihallgassa, hogyan zajlik le Hruscsov és de Gaulle találkozása. Csalódott volna. Megbeszélésünk a legkellemesebben folyik le. (Taps). KÉRDÉS: (Az Európa rádióállomás j : Helyeselné-e Franciaország belépését az úgynevezett genfi atomklubba? HRUSCSOV: Nem tudom jól elképzelni ezt a „klubot", mert nekünk nincsenek ilyen „klubjaink". De tiszteljük Franciaországot és készek vagyunk megvitatni a nukleáris kérdéseket Franciaország képviselőivel éppúgy, mint az Egyesült Államok és Anglia képviselőivel, hogy a béke javára rendezzük e problémákat. KÉRDÉS (Francé Presse): Azt gondolja-e ön, hogy egyes fekete-afrikai államok, melyek kivívták, vagy pedig a közeljövőben kivívják szuverenitásukat, gyorsan eljutnak a kommunista rendszer megteremtéséhez? HRUSCSOV: Hasonló kérdéssel szeretnék válaszolni önnek: Egy keresztény, főként pap azt szeretné, ha minden muzulmán keresztény volna. Viszont a muzulmánok sem szűnnek meg reménykedni, hogy minden keresztény muzulmán lesz. Miért lennék rosszabb a keresztényeknél, vagy a muzulmánoknál? Kommunista vagyok, s úgy vélem és hiszem, hogy az én kommunista rendszerem a legjobb társadalmi rendszer. Ezért a kommunista zászló alatt elférnek nemcsak a fehérek, hanem a feketék, rézbőrűek és sárgák, s minél előbb állnak a népek e zászló alá, annál jobb lesz az egész világ szempontjából. KÉRDÉS: Ügy gondolja Hruscsov úr, hogy a Kelet és Nyugat közösen nyújthatna segítséget a gazdaságilag elmaradott országoknak; ha pozitívan válaszol, milyen alapja és feltétele lehet a segítségnek? HRUSCSOV: E kérdésre adott válaszunkat már régen kifejtettük és e válasz pozitív. Szükségesnek tartjuk a gazdaságilag elmaradott országok megsegítését, s ezt nemcsak megállapítjuk, hanem jelentős és lényeges segítséget nyújtunk nekik. Készek vagyunk együttműködni az ENSZ más tagállamaival, ha majd megszületik a leszerelési egyezmény, s ha a fegyverek felszámolása és a leszerelés következtében bizonyos összeget megtakarítunk, ezt a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére fordítjuk. Mi persze bizonyos árnyalati különbséggel értelmezzük e kérdést: Ügy véljük, hogy egyes országok a következőképpen magyarázzák e kérdést. A gazdasági segítséget csak az ENSZ-en keresztül kell megadni, s egyes országokat meg kellene fosztani e jogtól. Nem értünk egyet NY. SZ. HRUSCSOV elvtárs a tiszteletére rendezett fogadáson ajándéktárgyakat ad át M. Debré francia miniszterelnöknek. (ČTK AFP telefoto) A PÁRIZSI városháza előtt százezres tömeg köszönti Hruscsov elvtársat és a francia-szovjet barátságot élteti. (ČTK-AFP Telefoto) ÜJ SZÖ 572 * 1960. március 17. vele, mert helytelen volna s ártana a megsegítendő országoknak. Mi eltérően értelmezzük a segítségnyújtást és másként kezeljük e kérdést. Egyes országok olyan segítséget akarnak nyújtani, hogy éppen csak életben tartsák a megsegítettet. Mi másként kezeljük e kérdést. KÉRDÉS: (Le Monde): A Szovjetunió fegyvert és fegyverzetet szállít egyes közel-keleti országoknak. Nem tudja-e a Szovjetunió, hogy ezzel a lázas fegyverkezést és feszültséget támogatja, ami nehezen egyeztethető össze a béke, a békés együttélés és főként e világrész államai együttélésének biztosításával? HRUSCSOV: Azt hiszem az az újságíró, aki feltette ezt a kérdést, tudja, hogy Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok szállított először fegyvereket minden országnak, de leginkább a Szovjetunióval szemben legellenségesebb érzelmű országoknak. Ezért nincs más módunk, mint hogy átvegyük az önök módszereit és fegyvereket szállítsunk azoknak az országoknak, melyek igényt tartanak rájuk, barátságban akarnak élni velünk és félnek azoktól az országoktól, melyeknek önök szállítanak fegyvereket. Ezért a kölcsönösség problémájának tekintem e kérdést. Ha meg akarnak egyezni, tárgyaljunk róla. Már 1955-ben Londonban kijelentettem: Egyezzünk meg, hogy egy ország se adja el fegyvereit más országoknak. Ha a NATO, a SEATO országai és a nyugati tömbhöz tartozó más országok készek elfogadni ezt a feltételt, akkor készséggel támogatni fogjuk. Ha jól emlékszem — ezt esetleg Gromiko külügyminiszter is megerősítheti — a kormány nevében hivatalos javaslatot is tettünk a fegyverszállítások megszüntetésére. Kérem a Le Monde lapot, kérdezze meg a nyugati hatalmak kormányaitól, nem fogadnák-e el javaslatunkat, s mi csak örülni fogunk, ha engedékenyek lesznek. (Derültség, taps.) KÉRDÉS (A Luxemburgi rádió és a Paris Jour napilap): Föl tud-e sorolni néhány konkrét adatot a békés együttműködésről és az igazi békéről? HRUSCSOV: Nagyon széleskörű kérdés ez, ezért igyekszem minél rövidebben válaszolni rá, mert e kérdésről kifejtettük álláspontunkat. Először a békés együttélés érdekében el kell ismerni, hogy ma két világrendszer van: tőkés és szocialista társadalmi, gazdasági és politikai rendszer. El kell ismerni, hogy - mint a hívők állítják - mindegyik „istentől van", s ha már fennállnak — ebből az következik: a legésszerűbb, hogy békében éljenek együtt. Ha ezt nem ismerik el, természetesen lehetetlenné válik a békés együttélés. A tőkés országok így lehetőséget és utat fognak keresni, hogy végezzenek a szocialista országokkal, és ha ilyen politikát folytatnak, azt hiszem, mi is keresni fogjuk és megtaláljuk a visszavágás türelmesen kell eljárni, ápolni kell a békés és baráti kölcsönös viszonyt és fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat. Ez nagyon is lehetséges. Sőt, nemcsak lehetséges, hanem ez az egyedüli út. KÉRDÉS (Figaro): Ügy véli-e ön, hogy a Párizsban egyetlen külföldi tudósítót sem kötő cenzúra a szovjet-francia közeledés keretében Moszkvában is megszűnhet, ahol eddig még köti a nem kommunista tudósítókat? HRUSCSOV: Különböző módon fogjuk fel ezt a kérdést, ön azt mondja, hogy önöknél nincs cenzúra: Itt látom például az amerikai Hearst konszern ismert képviselőjét. Ha például valami olyasmit ír, ami főnökének nem tetszik, nemcsak, hogy nem közlik le cikkét, hanem még el is bocsátják. Ez az igazi cenzúra. Uraim, nálunk Moszkvában semmilyen cenzúra nincs, minden tudósító azt írhat, amit akar, p hazugságok kivételével. (Derültség a teremben.) KÉRDÉS (Liberation): Véleménye szerint milyen felelősség és szerep hárul az újságírókra, főként azokra, akik diplomáciai kérdésekkel foglalkoznak? HRUSCSOV: Nem is tudom, mit mondjak,' hogy rámutassak, milyen nagyra becsüljük az újságírók munkáját. Nagyon sok függ tőle. Nem akarom megsérteni önöket, drága barátaim, de sokan vannak önök között, akik visszaélnek hivatásukkal. Becsüljük azokat az újságírókat, akik hűek hivatásukhoz, van felelősség érzékük, igazságérzékük és sohasem torzítják el az igazságot. Üdvözöljük azoknak az újságíróknak munkásságát, akik a népek kapcsolatainak megjavításán, baráti kapcsolatainak megerősítésén és a béke megszilárdításán fáradoznak. Ez nemes munka. KÉRDÉS (Francé Soir): Mi az ön álláspontja a német kérdésben? önt a békés együttélés, valamint a Kelet és Nyugat baráti kapcsolatai hívének tartják. Ha valóban így van, miért áll elő Nyugat-Berlin kérdésével, hisz ott gyönge a nyugati országok katonai pozíciója. HRUSCSOV: Igaz, katonai szempontból gyenge a helyzetük, azaz katonai szempontból egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy csapatok állomásoznak Nyugat-Berlinben. Jelent-e a nyugati államok 11 ezer katonájának jelenléte valamilyen veszélyt számunkra? Aligha tekinthetők e csapatok olyan erőnek, mely előkészítené az ellenünk irányuló támadást. Ha csaik katonai szempontból nézzük e kérdést, számunkra előnyösebb volna, ha 200—300 ezer, vagy félmillió katonát tömörítenének Nyugat-Berlinbe. (Derültség a teremben.) így, ha háború törne ki, könnyebben elbánhatnánk velük. Ismétlem, a nyugati csapatok nyugat-berlini jelenlétének katonai szempontból egyáltalán nincs jelentősége. Azt hiszem, igen sok olyan újságíró van itt, akik részt vettek a második világháborúban. Én sem voltam tétlen nézője a háborúnak, ezért konkrét elképzeléseim vannak. Ami a német problémával kapcsolatos politikánkat érintő kérdést illeti: Pontot akarunk tenni a második világháború végére és békeszerződést akarunk kötni. Ha valaki nem óhajtja megkötni a békeszerződést, ez érthetően gyanút kelt bennünk, mert senki sem győzhet meg bennünket arról, hogy a második világháború maradványaként lappangó szikrák jobb kölcsönös megértésünket és a béke szilárdítását szolgáliák. Érthető a Szovjetunió bizalmatlansága, hiszen arról van szó, hogy megmaradt egy eleven szikra és vannak, akik lángra akarják lobbantani, hogy gyújtogathassanak. Mi mindent megteszünk, hogy ezt a szikrát elfojtsuk. Erre törekedtünk és erre fogunk megalkuvást nem ismerve törekedni, latba vetjük minden erőnket, hogy megmutassuk partnereinknek, akik szövetségeseink voltak a hitleri Németország ellen vívott harcban, hogy meg kell kötni a békeszerződést. Meg kell ezt tenni a béke érdekében, a népek érdekében. Ha minden lehetőségünk kimerül és nem találunk megértésre, egyoldalú békeszerződést kötünk a Német Demokratikus Köztársasággal és ily módon megoldjuk a háború maradványainak felszámolásával összefüggő megoldatlan kérdéseket az NDK területén, mely megköti velünk a békeszerződést, s megoldjuk Nyugat-Berlin megszállási rendszere felszámolásának kérdését is. KÉRDÉS: Ha ön újságíró lenne, mit kérdezne elsősorban Nyikita Szergejevics Hruscsovtól? (Derültség a teremben.) HRUSCSOV: No, erre a kérdésre nem gondoltam. (Derültség.) Azt kérdezném Hruscsov úrtól vagy inkább Hruscsov elvtárstól, miért fejt ki ilyen csekély erőfeszítést a kommunista propaganda javára? (Derültség, viharos taps.) Hruscsov, a kormányfő azt mondaná Hruscsovnaik, az újságírónak: Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy előmozdítsam a kommunizmus propagandáját, bár talán nem elegendő ehhez az erőm. De szilárd meggyőződésem, hogy szent ügyet szolgád lok, hogy a kommunizmus eszméjr szent és győzni fog. Én pedig mindent elkövetek, hogy meggyorsítsam győzelmét. (Élénkség, taps.) A francia diplomáciai újságírók szövetségének elnöke a hallgatóság lelkes tapsa közepette megköszönte Hruscsov válaszait és jó utat kívánt a szombaton kezdődő ötnapos franciaországi vidéki kőrútjához, A jelenlevők tömegesen körülvették a szovjet miniszterelnököt, kezet fogtak vele és autogrammot kértek tőle. Hruscsov elvtárs még a felé nyújtott étlapokra is aláírta a nevét. Az újságíróktól körülvéve hagyta el a termet és beszállt autójába. Baráti kezek integettek búcsút a távozó vendégnek. Hruscsov elvtárs látogatásának világvisszhangja PÁRIZS. - A francia sajtó élénken foglalkozik a nagy jelentőségű látogatással. A polgári lapok részletesen beszámolnak a diplomáciai újságírók szövetségének díszebédjén mondott Hruscsov-beszédről és az újságírók kérdésére adott válaszokról. A l'Humanité ezzel kapcsolatban kiemeli: a német kérdés és elsősorban a berlini kérdés a Szovjetunió egyik fő gondja, mert Európa és az egész világ veszélynek van kitéve azáltal, hogy 15 évvel a háború után lehetőségét, mondván — szemet ' még mindig nem nyert megoldást a szemért. Ezért úgy véljük, el kell j német kérdés. Hruscsov ugyan hanezt ismerni, a lehetőséghez képest I goztatta, hogy a kérdés katonai része nem olyan fontos és nyugtalanító, mint a politikai része. A Szovjetunió nem fél egy új Wehrmachttól, sem 11 ezer nyugati katonától. Attól tart azonban, hogy a revansista kalandorok felszítják a háború berlini tűzfészkét és általános tűzvészt idéznek elő, mely sokkal drámaibb lenne, az atomleszerelés kérdésének megoldatlansága miatt. BRÜSSZEL. - A belga lapok idézik Hruscsov elvtársnak a német militarizmus veszélyére vonatkozó kijelentéseit. A Peuble című lap például „Hruscsov elítéli a német militarizmust" cím alatt közli riportját.