Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-27 / 86. szám, vasárnap

Hruscsov elvtárs találkozott a Francia Kommunista Párt vezetőivel LÁTOGATÁS A LENIN-HÁZBAN Ny. Sz. Hruscsov pénteki programija a lenini múzeum meglátogatásával kezdődött, Párizs 14. kerületében a Marié Rose utcácskában. A vendégek érkezését 9 óra 30 percre tűzték ki, azonban az úton, különösen a környék szűk utcáiban már egy órával előtte nagy tömeg várakozott. Legsűrűbb, volt a tömeg Marié Rose utcában és a környező Pére Corentin és Sárrétté utcácskákban. A 4-es számú ház, amelynek egy második emeleti háromszobás lakásában lakott Lenin Nagyezsda Krupszkájával a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt, ugyanolyan mint a többi ház a kerület e részében. Régi, szürke, omladozó, melynek homlokzatán márványtábla emlékeztet arra, ho<jy itt élt Vlagyimit Iljics. A lakás utcai erkélyét francia és szovjet lobogókkal díszítették. A háború után ezt a lakást a Francia Kommunista Párt vette meg, múzeumot rendezett benne és karbantartja. A lakás nagyon egyszerű, a szobák kicsik, az egyik ablaktalan. A házhoz előbb a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagjai: Thorez, Duclos, Vermersch, Frahon elvtársak és a párt többi vezető képviselői érkeznek. A tömeg lelkesen üdvözli a pártfunkcionáriusokat. 9 óra 30 perckor érkezik Ny. Sz. Hruscsov qs kísérete. Már messziről hangzik a viharos éljenzés és taps, a papírzászlócskák az emberfejek felett lengenek. A környező szűk utcákban és az úton, amerre a gépkocsisor halad, mintegy 20 ezer ember szorong. Hruscsov elvtárs ezalatt a második emeleti lakásba ér, megtekinti a múzeumot és nevét beírja a látogatók könyvébe: Ny. Hruscsov 1960. III. 25. A nép az utcán éljenez: a zöld egyenruhás rendőrök által övezett utcasarkokat, járdákat, a házak ablakait elfoglalta az éljenző tömeg, az üdvrivalgásnak se vége, se hossza: „Hruscsov elvtárs jöjjön ki az erkélyre !" Legelőször azonban a fiimezők és fényképészek jönnek. A tömeg rivalgása erősödik. Mindannyian meg vannak győződve róla, hogy Hruscsov elvtárs megjelenik az erkélyen. Nem hiába várakoztak. Lelkes éljenzés közepette lép ki az erkélyre Hruscsov elvtárs Maurice Thorez elvtárssal, kezével int, majd meghajol a nép előtt. Az egész utca ütemesen kiáltozza: „Vive Hruscsov! Amitié France-Sovietique! Vive la paix!" (Éljen Hruscsov! A franciaszovjet barátság! Éljen a béke!) A nép üdvkiáltása az erkélyre hívja Nyina Hruscsova asszonyt, M. Thorez feleségével Vermersch elvtársnővel. Ismét felhangzik a lelkes üdvözlés: „Éljen Nyina!" Hruscsov elvtárs és kísérete 10 órakor elhagyja a Lenin-házat és lelkes üdvözlés közepette autóba ül. A gépkocsisor a sűrű tömeg övezte utcákon a város középpontjába, az Elysée-palota felé halad, ahol Hruscsov elvtárs további tárgyalásra ült össze De Gaulle tábornokkal, Franciaország elnökével. Végül távoznak a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagjai is, akiket a nép szintén lelkes ovációban részesít. A PÁRIZSI PÉNZVERDÉBEN A francia pénzverde épületében péntek délelőtt ünnepélyesen megnyitották „a Szovjetunió és Franciaország, a szovjet és francia irattárak okmányaiban" című közös szovjet-francia kiállítást, amely bemutatja a két ország közötti hagyományos barátságot. A kiállítást A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere nyitotta meg. 4 Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke péntek délután tekintette meg a kiállítást. Hruscsov elvtársat a pénzverdében Malraux, a kulturális ügyek minisztere fogadta. Szovjet részről Gromiko külügyminiszter válaszolt. A Franciaország és Szovjetunió közötti kapcsolatokról beszélt és a német kérdést is érintette. Hruscsov elvtárs ezután meghallgatta a pénzverde igazgatójának felvilágosítását és megtekintette a Franciaország és Szovjetunió közötti történelmi kapcsolatokról szóló okmányokat. Nagy érdeklődést tanúsított Lenin kérvényének fotokópiája iránt, amely kérvénnyel a párizsi városi könyvtár olvasói igazolványának kiadását kérte. Ezután Ny. Sz. Hruscsovnak ajándéktárgyakat adtak át, egy arany emlékérmet és arany pénzt, amelyeken a pénzverde épülete látható. Hruscsov elvtársat szívélyesen üdvözölték a pénzverde alkalmazottai, akik munkaruhájukban az udvaron gyülekeztek A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ezután a külügyminisztérium épületébe ment, ahol a francia-szovjet barátság parlamenti csoportjának küldöttségét fogadta. TALÁLKOZÁS A FRANCIA KÉPVISELŐKKEL A francia parlament mindkét háza képviselőinek nagyszámú csoportja Ny. Sz. Hruscsovval pénteken párizsi székházában találkozott. Schmittlein képviselő, a nemzetgyűlés francia-szovjet baráti csoportjának nevében és Bousche a francia-szovjet barátság szenátusi csoportjának nevében melegen üdvözölte Ny. Sz. Hruscsovot és emlékérmeket nyújtottak át neki. Ny. Sz. Hruscsov a jelenlevő képviselőkhöz beszédet intézett, amelyet mindannyian figyelmesen hallgattak és több ízben tapssal szakítottak félbe. Ny. Sz. Hruscsov ezután hosszabb baráti beszélgetést folytatott a francia képviselőkkel. LELKES FOGADTATÁS AZ OPERA ELŐTT A párizsiak több tízezres tömege pénteken lelkesen üdvözölte Ny. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, amikor vendéglátójával, de Gaulle elnökkel megjelent, hogy részt vegyen Bizet Carmen operájának előadásán. De Gaulle tábornok köztársasági elnök feleségével megjelent a külügyminisztérium épületében, hogy Ny. Sz. Hruscsovot és feleségét az Operaházba kisérje. A Francé Presse hírügynökség kiemeli, hogy Hruscsov üdvözlésére az Operaház előtt olyan nagy tömeg gyülekezett, mint eddig soha párizsi látogatásának eleje óta. A környező utcákat megtöltötték a polgárok, akik közül sokan azzal voltak kénytelenek megelégedni, hogy a szovjet vendég érkezését az üzletek kirakataiban elhelyezett televízorok képtükrein láthatták. A tömeg ütemesen ismételte: „Éljen a francia-szovjet barátság! Éljen Hruscsov!" és üdvözlésül francia és szovjet zászlócskákat lobogtatott. HRUSCSOV ÜZENETE A BÁNYÁSZOKHOZ Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken üdvözletet intézett a bányászszövetséghez, amely az általános szakszervezeti szövetség tagja. Üzenetében tolmácsolta a szovjet nép üdvözletét a francia bányászoknak és emlékeztetett a két ország bányászainak közös áldozataira a második világháború folyamán és arra a hatalmas erőfeszítésre, amellyel a háború után hozzájárultak országuk újraépítéséhez. Azért jöttünk Franciaországba, hogy megtárgyaljuk a baráti kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségeit NY. SZ. HRUSCSOV A FRANCIA KERESKEDELMI KÖRÖK KÉPVISELOI.VEL. (Telefoto ČTK-AFP) Hruscsov elvtárs párizsi sajtóértekezlete MINT MÁR JELENTETTÜK, A POLITIKAI HÍRMAGYARÁZÓKBÓL ALAKULT DIPLOMÁCIAI SAJTÓSZÖVETSÉG PÉNTEKEN DÉLUTÁN EBÉDET ADOTT HRUSCSOV ELVTÁRS TISZTELETÉRE. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZEDET MONDOTT AZ ÖSSZEJÖVETELEN. TISZTELT URAIM ÉS HÖLGYEIM! Nagyon örülök, hogy találkozhatom önökkel újságírókkal, a „negyedik hatalom" képviselőivel, — ahogyan Franciaországban a sajtót nevezik. A sajtónak rendkívül nagy szerepe van a közvélemény kialakításában, s önöktől újságíróktól nem kis mértékben függ, merre fognak szárnyalni az emberek gondolatai. Remélem, hogy önök újságírók aktívan hozzájárulnak országaink kölcsönös jó megértéséhez és barátságához, a béke megszilárdulásához. Franciaország, mint nagyhatalom jelentős szerepet játszik a nemzetközi ügyekben. Országuk lényegesen hozzájárult a hitleri koalíció szétzúzásához. Tehetséges, szorgalmas népe, tudományos és múszaki alkotószelleme tiszteletet vált ki az egész világon. A szovjet emberek igaz barátsággal viseltetnek a francia nép iránt. Nagy rokonszenvvel fogadják a Franciaországból érkező vendégeket, élénken érdeklődnek hazájuk élete, kultúrája és művészete iránt. A Szovjetunióban jól ismerik sok kiváló francia író, tudós és művész nevét. Tudom, hogy Franciaországban is nagy az érdeklődés a szovjet nép iránt. A bővülő turista-kapcsolatok, művészegyüttesek cserelátogatásai és más kulturális kapcsolatok elősegítik a népek kölcsönös megismerését. Szerintünk azonban a kulturális kapcsolatok önmagukban még nem elegendők. A sajtóban manapság sok szó esik látogatásunk céljairól. Nem említem ILYEN TÖMEG ÜDVÖZLI NY. SZ. HRUSCSOVOT MINDEN ALKALOM UTCÁIN MAL, AMIKOR MEGJELENIK PÁRIZS (CTK) meg a különféle találgatásokat. Csak annyit szeretnék mondani, hogy e látogatásnak semmi köze sincs ahhoz az állításhoz, hogy állítólag „el akarjuk szakítani Franciaországot" nyugati szövetségeseitől és szét akarjuk forgácsolni „a nyugati nagyhatalmak frontját a csúcsértekezlet előtt." Nem, uraim, nem ilyen szándékokkal jöttünk Franciaországba. Nem bizony. Találkozóink de Gaulle köztársasági elnökkel és más francia államférfiakkal nem ilyen célt követnek. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy minden téren kibővüljenek a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai. Árthat-e az más államoknak, na a Szovjetunió és Franciatország jó viszonyba lép, ha kölcsönösen megértik egymást és felveszik az együttműködést? Hisz ez nem követeli Franciaországtól, hogy hagyja el mostani barátait. A Szovjetuniótól sem követeli ezt. Nem volna-e helyesebb feltételezni, hogy a nagyarányú szovjet-francia együttműködés egyaránt növelné Franciaország és a Szovjetunió barátainak számát? Ha pedig egy államnak több barátja van, az sohasem árt. Van egy bölcs közmondásunk: Többet ér száz barát, mint száz arany. Mi azt szeretnénk, hogy Franciaország barátai legyenek a mi barátaink is és a mi barátaink legyenek Franciaország barátai is. Azért jöttünk Franciaországba, hogy kormányával együtt megtárgyaljuk a szovjet-francia baráti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Ami a küszöbönálló csúcsértekezletet illeti, ennek fő célját abban látjuk, hogy szót értsünk a vitás nemzetközi kérdésekben, hogy hozzájáruljunk közös békés megoldásukhoz. Persze ne gondoljuk, hogy a nyugati és keleti országok államférfiainak egy vagy két találkozója már meg tudja oldani az összes vitás kérdést. A hidegháború évei nagyon eltorlaszolták a béke útját. Elfogultság és bizalmatlanság, sőt kimondott ellenséges érzület zárja el ezt az utat. Nem könnyű dolog megtisztítani. De ki tegye meg, ha nem az államférfiak, akik a népek akaratának teljesítésére hivatottak? Uraim! Különböző lapokat képviselnek. Különféleképpen írnak a nemzetközi élet kérdéseiről és az egyes államok politikájáról. A külföldi sajtó különféleképpen ír államunk politikájáról. Azt mondják például, hogy a Nyugatnak fel kell fegyverkeznie, hogy egyensúlyba hozza erőit a Szovjetunió és a többi szocialista ország erőivel. De ki állíthatja, hogy bizonyos előre meghatározott időn belül valóban sikerül elérni az „erők egyensúlyát?" Nem volna helyesebb inkább azt mondani, hogy „az erők egyensúlyának" régi elmélete van hivatva igazolni a veszélyes, végtelenségig elhúzódó lázas fegyverkezést? Viszont minden lázas fegyverkezés logikusan háborúba torkollik. Vajon a népek háborút akarnak? Talán valamilyen előnyök származhatnak rájuk nézve egy új háborúból? A Szovjetunió a kulcsfontosságú nemzetközi probléma, a leszerelési kérdés gyökeres megoldását javasolja. Mint tudják, azt javasoltuk, hogy szüntessék meg a háború anyagi lehetőségét, s fegyveres erőink létszámának egyoldalú egyharmados csökkentésével magunk is konkrét lépést tettünk. Javaslatainkat nem lehet egyszerűen elvetni, vagy „proganadának" minősíteni. Folytassanak a többi országok is ilyen „propagandát" és szállítsák le egyoldalúan lényegesen fegyveres erőik létszámát. Egyes kétkedők még mindig azt állítják, hogy a békés megoldás állítólag lehetetlen, mert lehetetlen a tőkés és szocialista országok kölcsönösen előnyös együttműködése. Nagyon tisztában vagyunk az ilyen nézetek alaptalanságával. Gondoljunk csak arra, milyen eredményes együttműködést folytattak országaink a második világháború idején. Miért ne tudnánk békés időben a béke érdekében még eredményesebben kibontakoztatni együttműködésünket? Nem avatkozunk be egymás belügyeibe, nem kényszerítjük egymásra eszméinket és nézeteinket, elismerjük minden nép jogát, hogy úgy éljen, ahogyan akar! Tán ez nem felel meg valakinek? De hisz éppen ez a békés, együttélés. A békés együttélés azt is feltételezi, hogy a vitás kérdéseket tárgyalás útján és ne erőszakkal oldják meg. Persze e téren elkerülhetetlen a kompromisszum. De az érdekelt felek egyenlő mértékben tesznek engedményeket egymásnak és senki sem követel a másiktól olyasmit, ami társadalmi rendszerének alapjaiba, ideológiájába vagy szuverenitásába ütköznék. Jó szándékkal jöttünk Franciaországba. Azon fáradozunk, hogy országaink közösen törekedjenek a világbéke megőrzésére és megszilárdítására. Békét és barátságot akarunki másra nincs szükségünk. Uraim! Az Amerikai Egyesült Alis* mokban járva útitársaimnak neveztem a sajtó képviselőit. Nem tudom, ki fog engem önök közül elkísérni franciaországi utamon, de önöket is szeretném útitársaimnak nevezni, VÍ;. Megtisztelő és nehéz az önök hivatása. A politikusokhoz hasonlóan elsőként kell felismerniük, hogy mi az új az életben, értékelniük kell és előre kell látniuk a távlatokat Sok függ attól, hogyan csinálják ezt, mindenekelőtt ettől függ a közvélemény, a népek gondolkodása. A népek hangulata és kívánsága pedig rendkívül nagy erő. Egyes újságírók valaha kitűntek a hidegháború propagálásában. Enyhén szólva jelentős mértékben a hidegháború sorsához kötötték sorsukat. Az élet bebizonyította, hogy a hidegháború időszaka lejár. Ettől nem (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 571 * 1960. március 19.