Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-26 / 85. szám, szombat

kis liljfiPúmSz Az előbb ugyanis a portásnak fül- rogtunk, amikor egy magyar párt­lentett, mert igazában nem ismerte, küldöttség járt arra. Egyik tagja tört Csak azt akarta elérni, hogy been- orosz nyelven megszólított és meg­gedje hozzá. Ott termett az igazga- kért, hogy mutassam meg merre van tónál: „Bácsi kérem beszélhetek ma- a szállodájuk. Erre rögtön magyarul gával? - Mit szeretnél fiam? — válaszoltam. Meghökkent, honnan tu­Filmezni! - Honnan veszed ezt? — dok magyarul. kérdezte a filmigazgató. - Azt mond- - A szovjetunióban biztosan meg­ják hogy tehetseges vagyok, mar ismerkedtél sok szovjet gyerekkel? többször játszottam színdarabban és Kivel tartod fenn a z összeköttetést? szavaltam. . , Nevetett az igazgató s elrendelte, ~ Az ar t^ 1 Viomrtaborban es az hogy adjanak a fiúnak belépő igazol- f™ nagyo n J o k Berekkel ismer­ványt a filmstúdió látogatására. * e d\ e" 1 ™g V agy 3 0 címet es tobb Így kezdődött Peti „karrierje". Két levetet kaptam sajnos nem tudtam rövid és egy középmetrázsú filmben m eP jenkinek valaszolm. A moszk­szerepelt. A múlt évben választották vai V° v( 1 , H?°P o v» a- Nf. ö. sű Tre t' ki sok gyermek közül egy további linkoval, Viera Tihotszkájaval vol­tarátok a tengeren" című közös tottam ma r üdvözleteket, csehszlovák-szovjet film egyik gyer- ~ A füm Alenájával és Petrj'ével mekszerepére. A prágai 10 éves To- tart még a barátságotok? mái Sedláček játssza Petrt, az ostra- - igen, sőt Alena édesanyja is vai fiút, a prágai 13 éves Helena szokott írni. Négy hónapig együtt Knappová a prágai Alenát és a most utaztunk és filmeztünk, megfogad­12 éves bratislavai Kollárik Péter a tuk, hogy otthon is jó barátok ma­žilinai Lacot adja. Az új film ha- radun k_ ügy hiszem, ezt alkalmunk Í11Z1 9 e V£°Sň a jövőben bebizonyítani - f e­jezte be Peti szavait. Kollárik Péter, a kis filmszínész az óvodába járt, amikor megismer- dulója alkalmából e hetekben kerül tem. Azóta jócskán megnőtt, meg- bemutatásra. komolyodott. Egy napon gondolt egy nagyot, A film első részét a barrandovi stúdióban vették fel, a második részt GREK IMRE Vítézslav Nezval: ÚtRÄ hívó Közel a sarkhoz mesés országot ismerek, hová társul hívlak és örökre elmegyek. Nem Amerika ez, hol ál-csodák földje nyúl, s plantázson korbács ha szól négerek könnye hull. Szélben pálma itt se leng, se buja píniák, és nem dicsérik a szent ostyát litániák. Csodás föld, nincs szebb ennél, ott báj, öröm legyez, óh, ott mily boldog lennél, a szabadság földje ez. Ott munkát kap az ember, éh munkást nem gyötör, s madárként szárnyakat nyer dal, élet, vágy, gyönyör. E földön nincsen úr már, nincs koldus férfi, nö, csak széles, nagy határ, dús szántó, legelő. Hol anyagot gyúr az ész, melyből véred, szíved, s hol víg csorda legelész és részegként liheg. Hol parasztarcú férfi kormányoz népeket, megyek, ott vágyok élni, a vándor nyújt kezet, ki megszületett bennem, azért, mert élni szép, óh, jöjj, oda kell mennem, hol végleg úr a nép. Pusztuljon a volt világ, ne sírj, jöjj, száll a perc, gyermek nő ott, mint virág s holnapunk hőse lesz. Sok már a szó, a jelző, nos, vár e föld, gyere, csak milliók közt zengő az éden öröme. Monoszlóy M. Dezső szülei tudta nélkül meglépett házul- a Szovjetunióban, a Fekete-tengeren, ról. Fogta magát, ráült a 13-as tro- Ogyesszában, Szuhumiban, Batumiban. libuszra és felutazott a bratislavai az artyeki pionírtáborban. Szalmakunyhóra. Egyenesen a film­stúdióba ment. Fontos személyiség a portás » filmvállalatnál. Szigorúan kérdezte tőle - „Kit keresel?" Peti megszeppent és gyorsan válaszolt: ­„Az igazgatót keresem! - És te is­Nemzetközi grafikai kiállítás Bratislavában Békét a világnak! — harsogja né­A minap meglátogattam Petit. Ügy pek millióinak súlyos szenvedések­beszélgettünk egymással, mint két ben megacélozódott követelése. Kü­felnött. Olykor valamelyik kedves lönböző világrészek művészei grafi­mered? - Fülig elpirulva szólt: - emléknél Peti szeme felcsillant. Több káik fekete-fehér plasztikus ellenté­Már hogyne ismerném? A hatalmas egyenruhás portás, aki mesen válaszolt. kérdést tettem fel, amelyekre értei- tével, a vonal szűkszavúságával, vagy mindig fölényesen szokta elintézni a kellemetlen betolakodókat, kivételesen temperájuk színvarázsával szószólói az egyszer jókedvében volt. Kezével méteres magasságban. - Hogyan utaztatok Moszkvába? a békéért kiáltó emberiségnek. — - TU-104-es repülőgéppel, 12 ezer Mindezek az 1959. évi Leipzigi intett: - Hát csak menj, ott abban az épületben megtalálod. Peti szíve valahol a torka táján do­bogott. Nemsokára egy nagyobb cso­porthoz érkezett s az egyik komparz­Katonáink kulturális élete napokban szervezték meg a hadse­reg-alkotóversenyt, amelyben több mint háromszáz katona vesz részt. A versenyben sokan kitűnően szere­peltek* kitüntették magukat a vers­mondádban, szavalásban, táncban, művészi előadásban. A szereplőket az egész alakulat előtt oklevelekkel, könyvekkel jutalmazták meg. Azok, akik kitűnően szerepeltek, eljutnak Strážnicére az országos népművészeti Nemzetközi Könyvkiállitással kapcso­- Hol szálltatok meg Moszkvá- latosan kiírt versenyre készültek, f, a n? s a bratislavai Hviezdoslav-téri tár­- A 21 emeletes Hotel Lenin- ,at i helyiségben ismerkedhetünk meg gradszkaja 13-ik emeletén laktunk, velük. A néger asszony nyugodt em­r „„ . Nagyon .'szép szobánk volt fürdőszo- ber i méltóságú figurája népek küz­tól megkérdezte, melyik az igazgató bával, rádióval, telefonnal. Onnan fel delmes utjat erzékelteti. (Charles is hívhattam szüleimet. ' White) - Indonézia Bali tropikus - Mit láttál Moszkvában? « - Amit csak lehetett. Sikerült be- gondtalan gyermekek mosolyával ün­jutnunk a Lenin Mauzóleumba, láttuk ne p[j(< függetlenségüket, Dél-Korea a gyönyörű Metrót, a GUM-ot, a elszántan tiltakozik az igazságtalan­ra tiszt alakulatánál az elmúlt l retjakovszkij képtárt Előfordult, ság ellen, ugyanígy Mexikó, s benső­Liber tiszt aiakuiatanai az emun hogy éjszaka i s filmeztünk a studio- sége s hévvel követeli élethez való öan. jogát. Japán Hirosima iszonyától bor­- Később hová utaztatok? zongva vádolja- az atomfegyvereket. - Moszkvából Oqyesszába. AHyek- Kína ösi bölcsességgel néz előre, ben három napot filmeztünk és laliá- megfékezi a Sárga-folyót, hatalmas ban egy teljes hónapot töltöttünk, ipartelepeket épít. S a ferdeszemü, Sokat utaztunk a Rosszija hajón, ahol játékos kicsi leány a pitypang termé­felvételek is készültek. Voltunk a sét a világ minden tája felé fújva Fekete-tenger számos gyönyörű f űr- mondja, hogy: Békét akarunk. Ar­döhelyén és kikötőjében. gentina kalásszal ékes táncosnőkkel, - Mondd csak el egyik tréfás él- Izrael galambot etető zsidó és arab ményedet. gyerekekkel fejezi ki békeszfindékát. - Jaltában a füvészkertben kódo- Lássuk Európát! Az olasz Tetta­menti és Manzu idegeiben, partizán­ábrázolásukban tovább remeg a há­ború irtózata. A Demokratikus Német Köztársaságbeli Fritz Cremer: „Mű­vészbe aggódik remegő galambjáért. Lea Grundig indokolt haláliszonya megrázó. Ezzel szemben rendíthetetlen biz­tonság és nyugalom árad a szovjet alkotásokból: Vasziljev „Tartós bé­ké"-jéből, melyet a népek erőteljes kézfogása pecsétel meg. Konsztanti­nov „Békés mezőket", — Manuhin „A béke virágos ifjúságá"-t vetítik elénk, — s gépek és daruk diadalmas zakatolása kíséri holnapot építő mun­kájukat. A szocialista országok, a lengyelek „Cslllaglátó gyermekei", s a hazánkat képviselő Fulla, Dubay, Brunovský és Szabó Gyula derülátó koncepciója békehitünket és akará­sunkat hirdetik. A magyarországi Raszler Károly „Asszony és galamb­jának, Kasz János „FaUltető család"­jának harmonikus, oldott vonalai az emberi értelem és jóakarat győzel­mébe vetett bizalom hiteles kifeje­zői. Tartalmi és művészeti felfogásban megnyilvánuló különbségek mellett nagyszerű tematikus egység jellem­zi ezt a gazdag anyagot: a béke ügyéért harcoló emberiség képben kifejezésre jutó lelkiismerete. BÄRKÄNY JENŐNÉ Charles White (USA): Az élet fénye — fametszet. alkotások versenyére. Nagy Géza, hadnagy ^isniiHBJmwmBBS®®^^ M árcius 29-én, a IV. szovjet­kongresszus után az OK(b)P Moszkvai Területi Irodájának élén álló „baloldali kommunisták" elhatá­rozták, hogy mégiscsak kiadják a „Kommunyiszt" c. hetilapot, s annak hasábjain védelmezik nézeteiket. Az első számban, amely április 20-án jelent meg, a „baloldali kommunis­ták" a szerkesztőség nevében össze­foglalták véleményüket „Tézisek a mai helyzetről" címmel. Iljicsnek az fciKVB április 29-i ülésén mondott beszéde részben válasz volt az itt kifejtett nézetekre. Még részlete­sebben elemezte Iljics ezeket a né­zeteket „A »baloldali« gyerekesség­iől és a kispolgáriasságról" írott cikkeiben (a „Pravda" 1918. május 9-i és 11-i számában jelentek meg). Különösen érdekes ezekben a cik­kekben az a rész, ahol a társadal­masításról ír: „Térjünk rá -< írta Lenin - »bal­o'dali« kommunistáink belpolitikai baleseteire. Alig állhatják meg mo­solygás nélkül, amikor a mai hely­zetről szóló tézisekben ilyen frázi­sokat olvasunk: Az épségben maradt termelé­si eszközök tervszerű felhasználása csak a legerélyesebb társadalmasítás mellett képzelhető el" nem ka­pituláció a burzsoázia és kispolgári intellektuel szekértolói előtt, hanem a burzsoázia teljes szétzúzása és a szabotázs végleges letörése ..." Kedves „baloldali kommunisták", milyen erélyesek... és milyen keve­set gondolkoznak! Mit jelent ez „legerélyesebb társadalmasítás" ? Lehetünk erélyesek vagy nem eré­lyesek az államosítás, az elkobzás kérdésében. De hiszen éppen az a bökkenő, hogy nem elegendő még a világ legnagyobb „erélyessége" sem az államosításról és az elkobzástól a társadalmasításra való áttéréshez. "Baloldaliainknak" éppen az a bajuk, hogy ezzel a naiv, gyermeteg szófű­zéssel: „legerélyesebb ...társadal­masítás" azt árulják el, hogy egyál­talán nem értik a kérdés lényegét, a „mai" helyzet lényegét. A „balol­V. L LENIN SZÜLETESENEK 90. ÉVFORDULÖJÁRA N. K. KRUPSZKAJA: Az első hónapok Moszkvában (4) daliaknak" éppen az a balszerencsé­jük, hogy nem vették észre a „mai helyzet" lényegét, az áttérést az el­kobzásáról (amelyek végrehajtása során a politikus legfőbb tulajdon­sága az erélyesség) a társadalmasí­tásra (amelynek megvalósítása más­milyen tulajdonságot követel a for­radalmártól). A helyzet lényege tegnap az volt, hogy minél erélyesebben államosítsunk, elkobozzunk, üssük és agyonüssük a burzsoáziát, letörjük a szabotázst. Ma csak a vakok nem látják, hogy többet államosítottunk, többet koboztunk el, többet ütöttünk és törtünk le, mint amennyit össze tudtunk számolni. A társadalmasítás pedig éppen abban különbözik az egyszerű elkobzástól, hogy az elkob­záshoz elegendő egymagában az „erélyesség" is, nem kell tudni hoz­zá helyesen számba venni és helye­sen elosztani, társadalmasítani vi­szont nem lehet, ha nem tudunk he lyesen számba venni és helyesen el­osztani." (ugyanott, 333-334. old.) Most, amikor megtettük a kolhoz­építés hosszú útját, amikor egye­seknek „a siker a fejükbe szállt", különösképpen megtanultuk értékel­ni Iljicsnek ezt a megállapítását. A „baloldali kommunisták"-nak a „Kommunyiszt"-ban megjelent cik­keit elemezve, Lenin a következő­képpen jellemezte a „baloldali kom­munistákat": „A Kommunyiszt" című folyóirat­ból állandóan látjuk, hogy „balolda­liainknak" fogalmuk sincs a prole­tár vasfegyelemről és e fegyelem előkészítéséről, hogy baloldaliainkat minden ízükben áthatja a deklasszá­lódott kispolgári intellektuel hangu­lat." (Ugyanott, .329. old.) A „Kommunyiszt"-nak csupán négy száma jelent meg — az utolsó júniusban. Sokkal határozottabban szálltak szembe a lenini vonallal a baloldali eszerek. 1918. május 2—3-án a baloldali eszerek, Szpiridonovával és Karelin­nel az élükön ultimátumszerűén kö­vetelték, hogy a bolsevikok adják át nekik a Földmüvelésügyi Népbiztos­ságot. Lenin tanácskozott a Földmű­veleségügyi Népbiztosságban dolgozó bolsevikokkal (V. N. Mescserjakov­val, Sz. Szeredával és másokkal) és a bolsevik frakció határozottan til­takozott ez ellen a követelés ellen. A Központi Bizottság elutasította a. baloldali eszerek követelését. A Földművelésügyi Népbiztosságban gyöngült a baloldali eszerek befolyá­sa. Május 22-én Iljics a következőket írta a pityeri munkásoknak: „Elvtársak! A napokban nálam járt küldöttjük, pártunk tagja, a Putyi­lov-gyár egyik munkása. Ez az elv­társ részletesen ismertette velem a petrográdi éhinség rendkívül nyo­masztó képét. Mindnyájan tudjuk, hogy a közellátás ügye számos ipa­ri kormányzóságban ugyanilyen vál­ságos, az éhség ugyanilyen kínzón kopogtat a munkások és általában' a szegények ajtaján. Ugyanakkor látjuk, hogy vadul tombol a gabonával és egyéb élel­miszerekkel űzött spekuláció. Az éhínségnek nem az az oka, hogy Oroszországban nincs gabona, hanem az, hogy a legfontosabb és legdön­tőbb kérdésben, a gabonakérdésben a burzsoázia és a gazdagok döntő, elkeseredett rohamot indítanak a dolgozók uralma, a munkások álla­ma, a szovjethatalom ellen. A bur­zsoázia és a gazdagok mind, bele­értve a falusi gazdagokat, a kulá­kokat is, kijátsszák a gabonamono­póliumot, dezorganizálják az állami kenyérelosztást, amely az egész la­kosság és elsősorban a munkások, a dolgozók, a szükséget szenvedők hasznát és érdekeit tartja szem előtt. A burzsoázia kijátssza a sza­bott árakat, spekulál a gabonával, száz, kétszáz rubelt és még többet is keres egy pud gabonán, rombol­ja a monopóliumot és a szervezett kenyérelosztást, rombolja vesztege­téssel, emberek megvásárlásával, mindannak alávaló támogatásával, ami veszélyezteti a munkások hatalmát, amely a szocializmus első, alapvető, legfőbb elvének megvalósítására tö­rekszik: „aki nem dolgozik, ne is egyék"." (Ugyanott, 394. old.ľ A gabonaspekuláció tombolt Moszkvában. Emlékszem egy mulatságos epizódra. A Vorobjov­hegyre mentünk fel Iljiccsel. Akko­riban még kevesen ismerték arc­ról; senki sem figyelt fel rá. ami­kor az utcán ment. Látom, egy pa­don jól táplált, parasztkülsejű ember ül. mellette üres zsák. Cigarettát sodor magának. Odamegyek hozzá, beszédbe elegyedek vele. Hogy-mint él, mi a helyzet a gabonával. „Hát nem mondhatnám, hogy rossz ma az élet, gabonánk van sok, meg keres­kedni is lehet. Moszkvában éhez­nek, félnek, hogy nemsokára egyál­talán nem lesz kenyér. Jól fizetnek most a gabonáért, sok pénzt adnak. Csak érteni kell hozzá. Nekem pél­dául van néhány családom, akiknek kenyeret hordok, így könnyűszerrel juthatok pénzhez ..." Odajön Iljics, hallgatja a beszél­getést. „Az egyik család például a „Mocsár" mellett lakik... — „Miféle „Mocsár" mellett?" — kérdem. Cso­dálkozva mereszti rám a szemét: „Hát te hovávalósi vagy, hogy még a „Mocsarat" sem ismered? „Mo­csárnak", ahogy aztán később meg­tudtam. a mai kormánypalota épüle­te melletti piacot nevezték. Zöld­ségfélével, almával kereskedtek itt. „Pityeri vagyok — válaszoltam —, nemrég lakom csak Moszkvában." „Pi-tye-ri..." és a parasz gon­dolatai más irányba kalandoztak, Petrográd, Lenin jutott eszébe. Hall­gatott egy darabig. „Csak ez a Lenin ne akadályozna. Nem értem én ezt a Lenint. Értelmetlen ember lehet. A feleségének varrpgépre volt szük­sége, hát erre utasítást adott ki, hogy a falvakban mindenütt vegyék ei a varrógépeket. Az unokahúgom­tól is elvették a varrógépet. Azt mondják, most az egész Kreml te­le van varrógépekkel..." Nem mer­tem Iljicsre nézni, mert rögtön ki­robbant volna belőlem a nevetés. Ez a kistulajdonos, ez a jómódú paraszt nem tudta elképzelni, hogy Lenin nem vesz el valamit a maga hasznára. Hallotta, hogy Lenin vala­mit beszél a gépekről. Ennek a vá­roskörnyéki parasztnak sehogy sem fért a fejébe, hogy mit törődik ez a Lenin a gépekkel, miféle gép.ek­ről beszél, mire kellenek azok neki, mi haszna van belőlük. B ármennyire nevetséges volt is ez a beszélgetés, megmutat­ta, milyen nehéz utat kell még meg­tennie a pártnak és a szovjethata­lomnak a szocializmusért vívott harc­ban, a gazdagok, a kulákok, a kis­tulajdonosi tendenciák, az alacsony termelékenység, a szellemi sötétség, a gazdasági elmaradottság elleni harcban. ÚJ SZÖ 7 * 1960. március 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents