Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-26 / 85. szám, szombat

n II li ix u li/l l I/IAII//.. W&Z* jf&té&^&HŠŠ 1 Békét és örömöt hoztak BANSKÁ BYSTRICA FŐTERE, ELŐTÉRBEN A SZOVJET HŐSÖK EMLÉKMÜVE. (CTK felv.) g 'T'izenöt évvel ezelőtt, március utolsó napjaiban a szovjet had­fi A sereg hazánk területén a legnagyobb harci sikereit aratta a 5 fasiszták elleni népfelszabadító harcában. Amikor a szovjet, s velük g együtt a román katonák Banská Bystrlcának, a felkelők dicső váró­ig sának felszabadításáért küzdöttek, a II. ukrán front további hadkö­telékei Bratislava irányában fontos hadműveleteket hajtottak végre, hogy megsemmisítsék a Bécs védelmére összegyűlt fasiszta hadosztá­lyokat. A szovjet egységek 1945. március 25-én kezdték meg támadá­sukat Nové Zámky-Bratislava irányába. A Garam alsó folyásánál már az első napon tönkre zúzták a fasiszták védelmi vonalát és utána az g egyik csapást a másik után mérték rájuk. Március 29-én átkeltek a Nyitra folyón. A szovjet katonák előrenyomulását már nem lehetett megállítani. A szovjet hadsereg március 30-án felszabadította Komár­nót, Nové Zámkyt, Šuranyt, Komjaticét, Vráblét és a nitrai kerület további 450 községét. Ezekben a harcokban sok szovjet katona hullaj­totta vérét szabad és békés életünkért. Emléküket nem feledjük, sohasem felejtjük el azt, hogy szabadságunkat, országépítő sikerein­ket a szovjet nép áldozatos harcának és önzetlen segítségének kö­szönhetjük. 1945. március 26-án a 11. ukrán front parancsnoka, Malinovszkij mar­sall hadparancsot kapott Moszkvából. A legfőbb parancsnok, J. V. Sztálin, a Szovjetunió marsallja közli a pa­rancsban, hogy a 11. ukrán front had­seregei a nehéz, hegyes és erdős te­repen előrenyomulva elfoglalták Ban­- ská Bystricát, a német védelem fon­tos gócpontját. „Ma, március 26-án, 21 órakor, - szól a hadparancs, — Banská Bystrica elfoglalásának tisz­teletére 124 ágyú 12 össztüzével fe­jezi ki hódolatát hazánk fővárosa az egész ország nevében a győzelmes 11. ukrán front hadseregének és Desca­lescu tábornok vezetésével harcoló román alakulatoknak ..." Moszkvában eldördültek az ágyúk, Moszkva, az egész szovjet nép ünne­pelte hős fiait, akik világraszóló hő­siességgel ütötték a fasiszta feneva­dat, űzték, egyre csak űzték a beto­lakodókat, hogy saját barlangjaiban zúzzák össze az emberiség ádáz el­lenségét. Moszkvában dörögtek az ágyúk, 124 ágyú torkából lövellt ki a győzelmi láng, amikor Banská Byst­ricán ... Hogy is volt akkor ? A már ezüstös hajú, pirosasarcú, szemüve­ges bácsinak, a hetven éves Ondrej Striešnek tettem fel ezt a kérdést. Ö volt a felszabadult város nemzeti bizottságának első elnöke. Öreg kom­munista, a párt alapító tagja, a hú­szas évek elején együtt dolgozott Klement Gottwald elvtárssal... - Akkor már jó volt minden ­mondja az idős elvtárs. Emlékeiben kutat és beszél. Nehéz volt kivárni a felszabadulást. Brezno környékén hat hétig állt a front, de aztán meg­indult, megfékezhetetlen tavaszi ára­datként indult meg a támadó szovjet hadsereg. Brezno felől és Zvolen felöl, északról és délről a szűk harmaneci völgy irányába kergették a fasisztá­kat. De nagy zűrzavar is volt akkor a városban. Magyar tábori csendőrök álltak az útkereszteződéseknél s a harmaneci völgy felé mutatták az utat. Es menetelt az éhes, agyoncsi­gázott „hadsereg". A szekereken fel­irat: „Győzelem vagy Szibéria!" Ki hitt már akkor a fasiszta gangszterek e mázolmányának?! Ki hitt? A há­borúba kényszerített fáradt és agyon­csigázott magyar katona? Mondja is Ondrej Strieš elvtárs, hogy azok a magyar katonák, akiknek a tábori csendőrök a harmaneci völgy felé mu­tatták az utat - abban a szűk völgy­ben megtagadták az engedelmességet, a német parancsot és tüzeltek a né­metekre, hogy a felmentő szovjet hadsereg elé mehessenek... A gár­dista vezérek, a „fekete madarak" — így nevezték őket a város becsületes lakosai — már másfél hónappal a felszabadulás előtt szedték a sátor­fájukat, menekültek. Már február de­rekán a gestapósok és a Hlinka Gár­da gyilkos osztagai is patkány módra futottak, - el, minél messzebbre attól BESZÉDES SZÁMOK Az elmúlt évszázadokban híresek vol kohászai. Messze földön h.re^ek voltak ma is a bécsi, római, az augsburgi s m S ezek a híres emberek nyomorban él hanem saját maguknak emelnek palotá környékén, hogy meggyőződhessünk, m kornyás házai a város jellegzetességei, h épített művek a város igazi büszkeségei. • ÜJ ÜZEMEK ÉPÜLTEK a városban és környékén. — ezek: a Smrečina, Sloven­ka, Tesla, modern nyomdaüzem, a hatal­mas cementgyár, a Biotika (penicillin­gyár) és a régi üzemeket bővítették, mo­dernizálták. • A BANSKÁ BYSTRICA-I ÜZEMEK 1938-ban csak 1260 dolgozónak nyújtottak kenyérkereseti lehetőséget. 1959 végén már 15 255 volt a munkalehetőségek szá­ma. A harmadik ötéves terv végéig a to­vábbi iparosítás révén újabb ötezer dol­gozónak nyújtanak elhelyezkedést az ipar­ban • A SZABAD ÉLET fejlődésével nőtt a város lakossága is. A harmincas években a csaknem 12 ezer lakosú várost ma mér több mint ?? ezren lakják. S az elkö­vetkszö hat év alatt több mint 36 ezerre fog emelkedni a lakosok száma. a helytől, Kremničkától és a nemeckái mészégetőtől, ahol kegyetlenül meg­gyilkolták a hű hazafiakat.. Brezno és Zvolen felől mind kö­zelebb hallatszott a fasisztákat futa­mító és rémisztő katyusák hangja Március 25-ének reggelén a szovjet aknavetők az Urpin és a Vartovka tövéből célba vették a németek állá­sait a városban... A menekülő fa­sisztáknak még annyi idejük sem maradt, hogy nehéz golyószóróikat magukkal vihessék... — Akkor már minden jó volt — ismétli Strieš elvtárs. Igen, jó volt, mert már szabadon lélegzett a felkelők városa ... Strieš elvtárs az erdőben volt, érte küldtek. Amikor a szovjet katonák elé került, a már idős és őszfejű öreg kommu­nistát örömükben a karjukra emel­ték. „Gyere haza, szabad vagy, ve­zesd a Várost..." - mondották. S megkezdődött az új élet. Gajdoš elvtárs szervezte a pártszer­vezetet, a kommunistákat. Eröbontó tavasz volt ez. S milyen boldog volt a város népe! Mindenki az utcán volt, takarították a romokat, tisztították, szépítették városukat. A gyermekek a szovjet katonák körül forgolódtak. S a messziről jött harcosok úgy sze­rették őket, mint a sajátjukat. Ha­za gondoltak, családjukra, gyerme­keikre. Könny fakadt a szemükből és szálláshelyeikre vitték a gyermeke­ket és csokoládéval tömték tele zse­beiket ... Hetenként egyszer a város főterén, a városháza előtt katonaze­nekar játszott. Ilyenkor benépesedett a tér és táncra perdültek az embe­rek. A szovjet katonák és a város­beliek táncoltak és barátkoztak. Bol­dogok voltak. A tizenöt évvel ezelőtti tavaszi napon békét és örömet hoz­tak a városba a felszabadítók. P. B. A siker elsősorban a kommunistáktól függ A rožňavai járási pártkonferenciáról A CSKP KB januári határozata ér­telmében közös bizottság hívta össze az üzemi és falusi pártszerve­zetek képviselőit tanácskozásra, az új rožňavai járás megalakítására. Bányászok, kőművesek, szövetkezeti parasztok, értelmiségi dolgozók ül­tek tömött sorokban a teremben, s figyelmesen tekintettek az emel­vényre. A pártéletről, a nemzeti bi­zottságok és a többi tömegszerve­zetek munkájáról, a termelésben elért eredményekről, a további fel­adatokról, s nem utolsósorban a szántásról, vetésről folyt a szó. A föld gyomrában dolgozó bányászok ugyanolyan figyelemmel hallgatták a beszámoló mezőgazdaságot elemző részét, akár az egységes földműves­szövetkezetek legjobb dolgozói. A me­zőgazdaság fellendítése, a hektár­hozamok növelése nekik is legsajá­tabb ügyük. A beszámoló gazdag, tartalmas és harcos szellemű volt. fit felszólalások komolyak, határozot­tak voltak, bírálaton és önbírálaton alaputak. Ján Hanusták elvtársnak, a revuc­kai falusi pártszervezet bizottsága tagjának gyors a szava, gyors a mozdulata. Bátran, nyíltan beszélt mindazokról a nehézségekről, ame­lyeket három év alatt, a szövetke­zet megalakulása óta túlnyomórészt már leküzdöttek. A legfontosabbnak most a tagjelöltek nevelését tartja. Látszólag nem is olyan nagy dolog­ról beszélt, de a hallgatóság felfi­gyelt szavaira s megállapította, hogy a jó példák ellenére a járásban még sok száz párttagjelölt van, akikkel valóban keveset foglalkoznak az elvtársak. Márpedig a falu átépíté­sének nagy és sokszor bonyolult feladatai megkívánják, sőt megköve­telik a tagjelöltek neveléséről való nagyobb gondoskodást. Ahol a pártszervezet bizottsága rendszeresen törődik azzal, hogy a tagjelöltek teljesítsék pártfeladatai­kat, szélesítsék látókörüket, ott az elvtársak figyelemre méltó eredmé­nyeket érnek el. így például Leh­nicén, ahol Mázik László elvtárs gondoskodik róla, hogy a tagjelöl­tek példás agitációs munkát végez­zenek a szövetkezetben és a falu CSISZ-szervezetében, bizony erősödik a szövetkezet. Épül, szépül a falu. A tagjelöltekkel folytatott munka terén példaképül szolgál a sinki, poproči és a silicei' falusi pártszer­vezet. A tagjelöltekkel kapcsolatban sok szó esett a nők közötti munkáról, arról, hogy több esetben, különösen falun, célszerű lesz, ha bizonyos feladatok teljesítésénél a pártszer­vezet bizottsága időről időre össze­hívja a női párttagokat, hogy ta­nácskozzék velük, s elősegítse a nők közötti tömegagitációt. A pártbizott­ság legyen segítségükre a nehézsé­gek eltávolításában, amelyek hátrál­tatják őket rendszeres párttevékeny­ségükben. Arról volt szó, hogy ja­vítani kell a pártszervezeti és po­litikai munkát, hogy a nők közötti munka az egész pártszervezet ügyé­vé váljék. Azt szokás mondani, hogy a rossz hír gyorsabban száll, mint a jó. De ez nem mindig van így. Gyorsan elszállt a híre annak, hogy a Szovjetunióban kommunista bri­gádok alakultak. Ennek jelentőségét megértették a rožňavai járás dolgo­tak e garammenti város bányászai és rézművesei. Kezük alkotásai díszítik még ás európai városok patrícius palotáit, tek. Utódaik ma már nem a gazdagoknak, kat. Csak nézzünk körül a városban és ár nem a régi hatalmasságok díszei, cl­anem a szabad tizenöt esztendő alatt • AZ ELMÜLT MÁSFÉL ÉVTIZED alatt kétezer lakást építettek. A század elejé­től 1945-ig, vagyis 45 év alatt ezer lakás épült a városban. 1960-ban s a harmadik ötéves terv éveiben 4600 lakás felépíté­sére számítanak! • A FELSZABADULÁS ÓTA Banská Bystrica új iskolákkal, új kórházi pavi­lonnal, szabadtéri •színpaddal, sportsta­dionnal, téli-stadionnal, nagy stranddal gazdagodott. • A HARMADIK ÖTÉVES TERV éveiben újabb iskolákat, kórház-pavilonokat, nap­közi otthonokat, mozikat, hatalmas hotelt, színházat építenek és sor kerül a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlékművének, mú­zeumának felépítésére is ... Beszédes számok ezek. Az egyre tere­bélyesedő életünk büszke számvetése ez. A tavaszi kel­lemes meleg napok a szőlő­termelőket is munkába csá­bították. A Kis­kárpátoktól Kráľovský Chl­mecig minden­hol hozzáfogtak a tőkék kitaka­rásához, hogy mielőbb meg­metszhessék a szőlőt és por­hanyíthassák a sorközöket. (Ilia Marko felv.) zói is. Ma a szovjet dolgozók pél­dájára az új járás területén több mint félszáz munkaközösség verse­nyez a szocialista munkabrigád meg­tisztelő cím elnyeréséért. Ezeknek egyike a rožňavai vasércbányák érc­előkészítőjében Prónai Kató elv­társnő huszonkéttagú női brigádja. Szilágyi Etel elvtársnő, a kollektíva agitációs munkafelelőse olyan tap­sot kapott felszólalásáért, hogy az maga felért egy kitüntetéssel. Szi­lágyi elvtársnő egyszerűen, nyugod­tan beszélt, de szavaiból sugárzott az öröm, a munkaközösséggel szem­ben érzett bizalom. Elmondotta, hogy a kollektíva elsősorban a ter­melési feladatok teljesítését, az ön­költség csökkentését tartja a leg­fontosabbnak a takarékosság, az újí­tások, a műszaki fejlesztés segítsé­gével. De nemcsak a termelést, ha­nem az asszonyok és lányok szocia­lista jellemének és a szocialista er­kölcsnek a fejlesztését is igen ha­tásosan segíti. Tehát nemcsak a munkában tapasztalható az összefo­gás, hanem a művelődés terén is. A munkaközösség jelentős ösztön­zője a napilapok, folyóiratok és a könyvek olvasása. Olvasták pél­dául Antonín Zápotocky Vörös fény Kladnó felett c. müvét, de nem elégedtek meg az olvasással, közösen meg is vitatták. A termelési tervek teljesítése mellett önként vállalnak kötelezettséget ismereteik bővítésé­re. Sok küldött hangoztatta, milyen sikereket ért el pártszervezetük azóta, amióta a nyilvános párttag­gyűlések segítségével megszilárdí­totta a tömegekkel való kapcsolatot, amióta a párttagok túlnyomó része jó példával jár elől a munkában, a pártonkívülieket tanácsokkal látják el, segítik a munkában felmerült néhezségek leküzdésében. Benetik Rudolf elvtárs, a Magasépítkezési Vállalat igazgatója elmondotta, hogyan alakított ki a pártszervezet jól irányított politikai agitáclóval az építkezéseken szilárd, minden ne­hézséget leküzdő kollektívákat, me­lyek segítségével fellendült a mun­kaverseny, a téglával, cementtel és egyéb épületanyaggal való ta­karékosság. Véget vetettek a kam­pányszerűségnek az agitációs mun~> kában, megteremtették a folyamatos anyagellátást, a terv egyenletes tel­jesítésének lehetőségeit. Az elmon­dottakból kitűnik, hogy nincs olyan helyzet, amelyből nincs kiút, nem lehet akadály, amely a kommunistát, a pártszervezetet tétlenségre, vára­kozásra késztetheti. Éppen akkor van szükség a pártszervezet kezdemé­nyezésére, amikor nehézségek, komoly akadályok merülnek fel, hiszen a tervnek valóra váltása, a lakóházak minőségének javulása a dolgozók jólétének növelését szol­gálja. A pártfunkcionáriusoknak te­hát a tömegek között kell élniük, ismerniük kell a dolgozók vélemé­nyét, szükségleteiket. Bizonyosan vannak, akik nem is gondolnak arra, hogy nemcsak az üzem, a falu változott, hanem ők maguk is. A gyárosok és a kulákok önkényének kitett, a rossz sorstól szenvedő üzemi munkásokból, föld nélküli földművesekből öntudatos, kezdeményező, bátran bíráló és ön­bíráló emberek váltak. — A párt nevelt bennünket ön­tudatosabbakká - mondotta Vojtech Bočko elvtárs, a Teplá Voda-i Mag­nezit-üzem dolgozója. — A párt bá­torít bennünket, hogy szóljunk bele az üzem dolgaiba. Elmondotta, az üzem dolgozói ötleteinek, újítási javasla­tainak köszönhető, hogy feladataikat tavaly határidő előtt teljesítették és háromszor elnyerték a minisztérium vörös zászlaját. Igen fontos, hogy a pártszerveze­tek és a pártbizottságok rendszere­sen segítsék és ellenőrizzék a gaz­dasági vezetők munkáját. Sok helyen húzódoznak ettől, mondván, a párt­szervezet elnöke gazdasági kérdé­sekben fevésbé tájékozott, mint az igazgató. Ilyesmi persze előfordulhat, de ez a legkevésbé sem lehet ok arra, hogy „felfüggesszék" a párt­ellenőrzést. Nem egy személy, a pártszervezet elnöke ellenőrzi az igazgató intézkedéseit, hanem a párt­bizottság — a pártszervezet tagjaival együtt —, amely összehasonlltha­tatlanabbul tisztánlátóbb, mint akár a legfejlettebb gazdasági vezető. Tanácskozásuk befejeződött. Most a tettekre kerül sor. Pártunk elvár­ja, hogy az új járás területén vált­sák be azt a sok nagyszerű ígéretet, amelyet felszabadulásunk 15. évfor­dulója tiszteletére ezen az értekez­leten is tettek s ragadják magukkal valamenyi becsületes dolgozót az üzemi tervek teljesítésében és a mezőgazdaság fellendítéséért vívott harcban. Erdősl Ede. ÜJ SZÖ 5 * 1960. március 17.

Next

/
Thumbnails
Contents