Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-26 / 85. szám, szombat

Százezres tömeg éltette a francia-szovjet barátságot (Folytatás az 1. oldalról) alakulata: kivont karddal kivonult lovasosztag, örömujjongás közepette a városháza elé érkezik az autóoszlop. A rendőrség alig tudja visszaszorítani a tömeget. A városháza előtt Devraigne polgármester és a többi városi méltóság üdvözli a vendégeket. Hruscsov elvtársat először a város aranykönyvéhez vezetik, melybe beírja nevét, majd a polgármester kíséretében az első emeleten levő díszterembe lép, ahol a városi tanács tagjai és a díszvendégek megjelentek tiszteletére. Devraigne polgármester üdvözlő beszéde után Hruscsov elvtárs mondott beszédet. A jelenlevők tapssal fogadták azt a megjegyzést, hogy az a három hitlerista hadosztály, mely 1940 júniusában betört Párizsba, 1943ban Sztálingrádnál döntő vereséget szenvedett. Közben a városháza előtt és a környező utcákban növekszik a tömeg. Egymás hegyén-hátán áll a százezres közönség, énekel, éljenez, papírzászlócskákat lenget. Az emberek kérik, lépjen Hruscsov elvtárs az ablakhoz. Azt hiszik, hogy ezt kihagyták a programból és ezért fennhangon követelik: „Engedjék ki Hruscsovot az erkélyre! - Barátság! - Le a háborúval! Békét Algériának, leszerelést, — Tábornokok a termelőmunkába!" — s egyéb jelszavak hallatszanak. Ha valakinek valamilyen ötlete támad, biztos lehet benne, hogy környezete felkarolja. A tömeg tovább növekszik, a városháza előtti térre vezető Victoria körútról a Chatelet tér felé vonul. Több helyen megakadt a forgalom, még ott is, ahol a rendőrség egyáltalán nem számított rá. A tömeg viharos lelkesedése tetőfokára hágott, amikor Hruscsov elvtárs negyed 6-kor elhagyta a városházát. „Hruscsov, Hruscsov, barátság!" kiáltások töltötték be az egész teret. Majdnem mindenki zászlócskát tart a kezében. Amikor Hruscsov elvtárs kilép a városházából, a fellegek mögül előbukkan a nap. A filmesek lázasan dolgoznak. „Bennünket is vegyenek le, hadd lássák, mennyien vagyunk!" figyelmeztetik őket. A közönség körében figyelemreméltóan sok fekete-afrikai s algériai munkás és diák látható. Az autóoszlop végre negyed 6-kor megindult. De nem jutott messzire. A közeli Rivoli körúton az ezres tömeg áttörte a rendőrkordont, elállta az országútat és körülvette Hruscsov elvtárs autóját. A lakosság kihasználja ezt a „be nem tervezett kapcsolatot" Hruscsov elvtárssal. Tíz percig tart, míg a rendőröknek sikerül szabaddá tenni az utat. Közben néhányan könnyen megsérültek. Csak azután indultak el a szovjet vendégek autói a járdákon álldogáló emberek sűrű sorai között, lelkes éljenzés és üdvözlés közepette a belvároson keresztül az Elíziumi mezők közelében levő Kereskedelmi Kamara épülete felé, ahol Párizs kereskedelmi és vállalkozó köreinek képviselői várták Hruscsov elvtársat. Hruscsov elvtárs beszéde a díszebéden Michel Debré francia miniszterelnök csütörtökön ebédet adott Hruscsov elvtárs tiszteletére. A díszebéden szovjet részről megjelentek: Nyikita Hruscsov, A. M. Koszigin, A. A. Gromiko és más hivatalos személyiségek, valamint Vinogradov párizsi szovjet nagykövet. Francia részről jelen voltak a kormány tagjai és más hivatalos személyiségek. Debré miniszterelnök az ebéden mondott beszédében kiemelte azt a nagy érdeklődést, amelyet a franciák Hruscsov franciaországi látogatása iránt tanúsítanak. Kijelentette, hogy a látogatás hozzájárul a francia-szovjet kapcsolatok megjavulásához. A francia nép tisztelettel és barátsággal viseltetik a szovjet nép iránt. Az ön látogatásának sikerére, Franciaország és a Szovjetunió szívélyes jó baráti kapcsolatainak kibontakozására, a népek békéjére, a világbékére ürítem poharamat — mondotta Debré. Debré után Hruscsov elvtárs mondott beszédet. TISZTELT MINISZTERELNÖK ÜR! ASSZONYOM! HÖLGYEIM ES URAIM! A tudomány és a technika nagy felfedezései és vívmányai ma új fényt vetettek a béke kérdésére és a népek biztonságára. A népek nem akarnak háborút és azért küzdenek, hogy örökre eltűnjék a társadalom életéből. Mi a feladatuk e helyzetben az államférfiaknak, akikre különösen nagy történelmi felelősség hárul a népek sorsáért, az egész emberiség jövőjéért? Egyes politikusok azt állítják, hogy „a béke a félelem egyensúlyával!" biztosítható. A gyakorlatban ez nem a lázas fegyverkezés beszüntetését, hanem folytatását jelenti. Jól tudjuk, hogy a fegyverek halmozása sohasem vezetett a béke megszilárdításához, ellenkezőleg, ingataggá tette a békét és egyes országok bizonyos erőit „az erők összemérésére" késztette, hogy a csatamezőn próbáljanak boldogulni. Mi biztosítja ma azt, hogy a „félelem egyensúlyának" politikája nem vezet háborúhoz? Nincs ilyen biztosíték. E veszélyes politika kezdeményezőinek szóbeli fogadkozását egyáltalán nem tekinthetjük biztosítéknak. Szeretném megjegyezni, hogy a Szovjetunió egyáltalán nem fél a revansistáktól, akik egyes országokban egyre inkább felütik a fejüket. Minden szükséges eszközünk megvan ahhoz, hogy megfelelő módon visszaverjük ellenünk, vagy barátaink — más békeszerető országok ellen irányuló minden újabb agressziós kísérletüket. De mi azt akarjuk, hogy ne kerüljön erre sor. Azt akarjuk, hogy gyűlölettől mentes, baráti kapcsolatok alakuljanak ki köztünk és azon országok között, melyek a múlt háborúban a Szovjetunió és Franciaország ellenségei voltak. Van-e más út, mely anélkül, hogy érintené az államok érdekeit, anélkül, hogy bárkinek is ártana, kizárná a háború veszélyét. Mi azt állítjuk: van ilyen út. Ezt az útat az államok általános és teljes leszerelésében, a német kérdés békés rendezésének gyors befejezésében, a második világháború maradványainak felszámolásában látjuk. Fontos, hogy ne tűrjük a revansisták garázdálkodását, hogy vége legyen „a félelem egyensúlya" politikájának, hogy a békés együttélés elveinek szellemében minden állam között kibontakozzanak a barátság és együttműködés kapcsolatai. Ebben az értelembpn egyetértünk de Gaulle köztársasági elnök gondolatával, hogy valamennyi európai állam együttműködése kell, hogy a civilizáció szükségszerű követelménye legyen. Nem is kell nagyon hangoztatnom, hogy az európai béke útja a Szovjetunió és Franciaország szövetségén és barátságán keresztül vezet. Ha létrejön ilyen szövetség, nem lesz Európában háború. Ha pedig nem jön létre, nagyobb lehetőségük lesz a különféle kalandoroknak uszításra, mint ha a Szovjetunió és Franciaország a béke érdekében együttműködnének. Egyesek azt állítják, hogy Hruscsov állítólag éket akar verni Franciaország és nyugati barátai közé. Sohasem volt és ma sincs ilyen szándékunk. Ellenkezőleg barátkozni akarunk Franciaországgal és barátaival, örülnénk, ha Franciaország is barátságot kötne velünk és barátainkkal. A szovjet-francia együttműködés nem követeli meg. hogy országaink lemondjanak uralkodó rendszerükről és ideológiájukról. Mindig hangoztattuk és ma is leszögezzük: éljenek úgy, ahogyan népük akar, és mi is úgy- fogunk élni, ahogyan a mi népünk akar. Ettől függetlenül államaink békés együttműködése nem ismer határokat. Érdekeink sehol sem ütköznek össze. A szovjet kormányt egyetlen óhaj vezérli: Országaink lehetőségeinek felhasználása az európai béke és nyugalom légkörének megteremtésére. Az a nézetünk, hogy az államok két fennálló csoportosulása közti megnemtámadási egyezmény megkötése lényegesen hozzájárulna az európai feszültség enyhüléséhez. Egy ilyen egyezmény megkötése az első konkrét lépés lenne a fennálló katonai csoportosulások felszámolására. Ugyanakkor előkészítené a jövőben kialakuló hatékony európai biztonsági rendszert. Ügy véljük, ilyen egyezmény megkötésének kérdése már régen megérett a megoldásra. Különféle álláspont foglalható el e kérdésekkel kapcsolatban. Ha azonban mindkét fél megmutatja jóakaratát, áthidalhatják az ellentéteket és szót érthetnek. Meghallgattam beszédét Debré úr s osztom nézeteit. Valóban mindössze 24 órát töltöttünk hazájukban, de találkozóink és megbeszéléseink többek között tegnapi és mai találkozónk de Gaulle köztársasági elnökkel mély benyomást tett ránk. Ügy érzem, önök velünk egyetemben a népek jobb viszonyára vágynak, velünk egyetemben a világbéke megszilárdítására törekednek. Amikor veszély fenyegette országainkat, ez a veszély egy helyről leselkedett önökre és ránk is. Népünk mindig komolyan vette kötelezettségeit, s bármilyen nehéz is volt a helyzet, mindig betartja adott szavát. A francia nép nagy veszteségeket szenvedett a múlt háborúban. A mi népünknek azonban még önöknél is nagyobb volt a vesztesége, de ennek ellenére becsületesen teljesítette kötelességeit a közös ellenség ellen vívott harcban. Ügy vélem, szívleljük meg mi is és önök is a történelmi leckét, hogy ne ismétlődjenek meg a múlt hibái. Debré úrnak, a Francia Köztársaság miniszterelnökének egészségére, feleségének egészségére, Franciaország felvirágzására az európai államok békés együttműködésére ürítem poharam! Éljen a Szovjetunió és Franciaország barátsága! NY. SZ. HRUSCSOV DE GAULLE ELNÖKKEL PÁRIZS UTCÁIN. (ČTK - AFP Telefoto.) Sem Franciaország, sem a Szovjetunió nem akar újabb Verdunt és Sztálingrádot PÁRIZS NÉPÉNEK SZÁZEZREI GYŰLTEK ÖSSZE AZ ÚTVONALAK MENTÉN, AMERRE HRUSCSOV ELHALADT, Polgármester úr! Párizs népe! • Bár még csak második napja vagyunk Franciaországban, máris részünk volt a francia nép vendégszeretetében és barátságában- Szeretném hálásan megköszönni önöknek és önök révén minden párizsinak, akik tegnap és ma a tavaszi Párizs terein, bulvárjain és utcáin üdvözöltek bennünket, a figyelmességet és a meleg fogadást. Először járok Párizsban. De ki ne ismerné ezt a várost! Sokat olvastam és hallottam róla. És ma úgy érzem, hogy régi jó ismerősömmel találkoztam. Mi, szovjet emberek azért is szeretjük Párizst, mert évekig itt élt és dolgozott Vlagyimir Iljics Lenin, államunk nagy alapítója. Moszkvához hasonlóan Párizs is a nemzeti állam bölósöje volt ahnak idején. Nemcsak Franciaország, hanem az egész emberiség történelmében rendkívül nagy szerepet játszott Párizs — Franciaország nemzeti dicsőségének jelképe. A Bastille eleste és a XVIII. század végén lejátszódó nagy francia forradalom nagyon megrendítette az európai hűbéri reakció helyzetét és óriási visszhangot keltett a világ népei körében. A XIX. század legjobbjai csodálattal adóztak a párizsiaknak, akik bevették az abszolút monarchia bástyáit és küzdöttek a népek szabadságáért, egyenlőségéért és testvériségéért. Az első világháború elején Párizs mellett éppúgy, mint 1941-ben Moszkva mellett, megsemmisítő csapás érte a német militarizinust. Az 1944 augusztusában kitört párizsi felkelés jelentős mértékben megteremtette a feltételeket arra, hogy egész Franciaország véglegesen felszabaduljon a fasiszta megszállók uralma alól. A háború alatt a sztálingrádi arcvonal katonai tanácsának tagja voltam. Szeretném emlékeztetni a párizsiakat arra, hogy az a három fasiszta hadosztály, mely 1940 júniusában betört a francia fővárosba, 1943-ban Sztálingrád kapui előtt megsemmisült. Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, milyen az élet nálunk. Valószínűleg tudják, mit jelent ez az orosz szó: „hétéves terv", mint ahogy ismerik a „szputnyik" és „lunyik" szó értelmét. A szovjet népgazdaság hétéves fejlesztési tervének fő feladata a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése. Ipari termelésünk általános terjedelme a hétéves terv vége felé megkétszereződik. Meg kell említenem, hogy csak až, amit 1959-ben terven felül termeltünk, meghaladja a forradalom előtti Oroszország egész évi ipari termelését. 1959-ben 60 millió tonna acélt olvasztott a Szovjetunió, ami körülbelül megfelel Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország acéltermelésének együttvéve. Épp ilyen sikeresen fejlődik mezőgazdaságunk is. A hétéves terv a szovjet ember életszínvonalának jelentős emelkedésére számít. 1960-ban befejezzük a nyolcórai munkaidőről a 7- és 6 órai munkaidőre való áttérést, 1964-ben pedig megkezdjük az áttérést a 6és 5 órai munkaidőre úgy, hogy a bérek ne csökkenjenek, hanem emelkedjenek. |Allami költségvetésünk egyharmadát jelenleg az iskolaügyre, kultúrára, egészségügyre, a szociális biztosításra, az elhagyatott, vagy többgyermekes anyák állami támogatására fordítjuk. Kormányunk annak idején elhatározta, hogy 10 — 12 éven belül jó lakáshoz juttat minden szovjet embert. Reméljük, hogy határidő előtt teljesítjük ezt a programot. Hazánk városaiban és lakótelepein csak tavaly több mint 2 200 000 korszerű lakást, vidéken pedig körülbelül 850 ezer lakóházat építettünk. 1960-ban még jobban fellendül a lakásépítés. A városokban körülbelül 10 millió szovjet ember jut új lakáshoz, ezenkívül pedig körülbelül egymillió lakóház épült a falvakon. Amikor az Amerikai Egyesült Államokban jártam, az emberek feltették azt a kérdést, nem szándékoznak-e a szovjet emberek bejelenteni, hogy a Hold a Szovjetunió tulajdona, miután elérte a rakétája. Azt válaszoltam, hogy ellenzünk minden fajta monopóliumot. S ehhez még azt tehetem hozzá: Ha akadnak emberek, akik nem óhajtják a két rendszer békés együttélését, segíthetünk nekik, hogy megtalálják az utat a Holdra, dideregjenek csak ott és hirdessék hidegháborújukat. Valószínűleg senki sem akad, aki oda kívánkoznék. Meg kell tanulni békében' élni. Minden nemzet maga választja meg államigazgatási rendszerét, az egyes országok különböző módon oldják meg a társadalmi problémákat. Mégis egy dolog minden nép szempontjából közös. Ez pedig az a feltétel, mely nélkül a társadalmi haladás lehetetlen: a tartós és szilárd béke megőrzése. A franciák és a szovjet emberek nem akarnak újabb Verdunt és Sztálingrádot. Igen drága árat fizettek értük. A háború senkinek sincs a javára, különösen nem az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek korában. E fegyverek alkalmazásának előrelátható súlyos következményei felülmúlnák az előző világháború következményeit. Montesquieu, a nagy francia gondolkodó már 1720-ban látnokian megjósolta a borzalmas romboló fegyverek felfedezését, de az emberiség bölcsességébe vetett erős hittel vallotta: „Ha feltűnne ilyen sorsdöntő találmány, az emberi jog esakhamat betiltaná és a népek egységes megegyezése eltemetné." Most eljött az az idő, amikor felfedezték a Montesquieu által megjövendölt fegyvereket: a termonukleáris bombákat és rakétákat. Az élet pedig erélyesen követeli, hogy a népek egyezzenek meg e fegyverek betiltásáról. A vezető államférfiak és politikusok kötelessége — ha valóban népeik sorsát viselik szívükön —, hogy mindent megtegyenek a tartós és szilárd béke biztosítására. De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke beszédeiben hangoztatta, hogy manapság, amikor a béke és a nemzetközi feszültség lényeges enyhítése felé haladunk, elengedhetetlenül fontos a népek kölcsönös megértése és közeledése, bármilyen ellentétes ideológiai nézetek válasszák el őket. Egyetértünk ezzel a gondolattal. A világbéke — elsősorban az európai béke — sorsa jelentős mértékben attól függ, milyen energikusan fog küzdeni a két nagyhatalom, Franciaország és a Szovjetunió a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Reméljük, hogy Franciaország dicső múltjához és nagy jövöjéhez méltó szerepet fog játszani a népek közös békeharcában. A Szovjetunió a jövőben is mindenképpen arra fog törekedni, hogy tartós béke honoljon világszerte. Mint tudják, a szovjet kormány tavaly ősszel az ENSZ közgyűlés XIV. ülésszakán javaslatot tett az általános és telI jes leszerelésre. j A Szovjetunió, mint ismeretes', az utób| bi években nagyszabású egyoldalú intézke' déseket foganatosított fegyveres erői létszámának lényeges csökkentésére. Feltételezhető, hogy a leszerelés Franciaország állami érdekeinek és népe vágyának is teljes mértékben megfelel. A teljes leszerelés, a gazdaságnak bé(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1960. március 19.