Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-25 / 84. szám, péntek

E gy csöppet sem csodálkoztam, amikor a városi nemzeti bi­zottság elnöke, Viktor Strmeň elvtárs azt mondotta, hogy a nemzeti bizott­ság legtevékenyebb tagjai a nök. Na­gyon határozottak, szívós akaratúak, s ha valamit el akarnak érni, nem ismerik a lehetetlent. - S a jérfiak? - kérdeztem, hogy ne érezzek ennyi dicséret után „ala­csonyabbrendüséget". Strmeň elvtárs elmosolyodott, meg­értette a célzást. - Néhányuk kivételével ök is de­rekas munkát végeznek — mondot­ta, de a nök mégis kiváltak... Nézd csak, Manduchová és Kováőíková elv­társnak olyan munkastílust vezettek be a választók körében végzett tevé­kenységükben, hogy azt mondhatjuk, a nemzeti bizottságok jogkörének bő­vítése éc a szocialista demokrácia el­mélyítése nem ér bennünket várat­lanul ... De legjobb lesz, ha ők saját maguk mondják el, mit tettek. Megfogadtam tanácsát. Banská Bys­trica főterén, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés terén, a város felszabadításáért elesett szovjet hősök emlékmüvének közelében áll az Állami Bank épülete. Itt dolgozik Olga Manduchová. Osz­tályvezető - olvasom a munkahelyé­nek ajtaja mellett kifüggesztett táb­lán. Bekopogtatok... A telefonnál nyúlánk asszony áll. Hangjában csupa erély. - .. .itt van nálam az elvtárs, — mondja s barna szeme a puha karos­székben ülő férfira tekint és biztatón rámosolyog, - ...és panaszt tett, hogy gyermekét nem akarják felven­ni az új napközi otthonba. Ma hagy­tuk jóvá, hogy kit kell felvenni, köz­tük volt az ö gyermeke is. Miért szegték meg a határozatot? Mi tud­juk a legjobban, kinek van arra a legnagyobb Szüksége... Jól van, de máskor ilyesmi elő ne forduljon! ­és letette a kagylót. - El van intézve, elvtárs, viheti a gyereket a napközi otthonba, ­mondja Manduchová, s a panaszttevő apa megnyugodva távozik ... - Dicsérik a maguk munkáját, ­mondom őszintén az asszonynak, hogy kertelés nélkül megmagyarázzam jö­vetelem okát. — Magáról, életéről... EljT}O.Splyodjk. Mit. fa, mondhatna magárótf! Csók egyszerű, hétköznapi szavakat. Hét és kilencéves gyerme­ke van, azŕ is őszintén* megmondja, hogy 36 éves. Itt született a város­ban, apja munkásember volt, alkalmi munkát végzett. Ő mint gépírónő kezdte és most osztályvezető. Kom­munista. A nemzeti bizottságnak csak négy éve tagja. - Mit tett, hogy ilyen rövid idő alatt a legjobbak között emlegetik? Ú jra mosolyog. Mosolyából nem­csak derű sugárzik, kiérezhe­tö belőle a tetteken győzedelmeskedő akarat. Csak a jó munkát végző em­ber tud ilyen boldogan mosolyog­ni... - Asszonyi munka ez, - mondja. — Nem szeretem a hibákat, az embe­ri hibákat, a rendetlenséget... Az új városnegyedben lakom, az új vasút­állomás mellett. Bitosan tudja, hogy milyen az élet egy <épülő településen. Sár, piszok mindenütt, messzire kell járni a kenyérért, tejért... Szóval sok volt a panasz. S mi, Kováöíková elvtársnővel elhatároztuk ... ... ez a legutóbbi választások után történt, amikor beválasztották őket az új városnegyed képviselőiként a városi nemzeti bizottságba. Akkor még 360 választót képviseltek, s ma - mert gombamódra szaporodtak az új épületek - már közel négyezer lakos ügyét intézik. Csupa ismeret­len ember költözött a negyedbe. A nemzeti bizottsági tagnak pedig béklyóban van a keze, ha nem isme­ri a választók ügyes-bajos dolgait. S a két elvtársnő, ha már b'zalmat szavaztak nekik, úgy határozott, to­vábbra is ki akarják érdemelni a la­kosok bizalmát. Hogy mit tettek? Először ök kezdtek házról házra jár­ni és beszélgettek az emberekkel, megnívták őket a választók gyűlésére. De ez nem tarthatott sokáig, bajos is volt, mert szabad idejükből nem futotta, hogy minden egyes lakásba bekopogtassanak. S ekkor a házbi­zalmiakhoz fordultak, segítsenek lét­rehozni az utcai bizottságot. Szervez­kedni kezdtek, s egy napon maguk a lakosok választották meg az utcai bizottságot, — köztük volt Malachov­ský, a Mototechna raktárosa, Su kai az új cementgyár dolgozója, Bablová, nyugdíjas tanítónő, Gudová tisztvi­selőnő, s még több munkás, katona­tiszt, összesen harmincötén! A város­ban már úgy emlegetik az utcai bi­zottságot, mint a „szídliszko h"lyí kormányát". Hogy félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy az utcai bizott­ság „belekontárkodik" a városi nem­zeti bizottság dolgába. A dolog nyit­ja az, csak azt tették, amire pártunk régóta tanít bennünket - vonjuk be a dolgozók tömegét a társadalmi ügyek intézésébe, a nemzeti bizott­ságon keresztül vegyünk részt a he­lyi problémák megoldásában. Hát ezért mondotta Strmeň elvtárs, hogy nem éri őket váratlanul a területi átszervezés és a jogkör bővítése. De ahhoz, hogy az utcai bizottság a nemzeti bizottsági tagok vezetésé­vel kezébe vehette a városnegyed egyes kérdéseinek intézését, előbb tekintélyt kellett szerezniök maguk­nak. A tagok összeültek és tanács­koztak — fontos ügyekben adtak döntési javaslatokat. Így például ők javasolták — mert ők ismerik a leg­jobban a lakosok helyzetét - melyik család gyermeke érdemli meg, hogy a 11 éves iskolát látogassa, mely szü­lőknek van a legnagyobb szükségük a lakónegyedben létesített új napközi otthonra, stb. De nemcsak ezzel sze­reztek maguknak tekintélyt, hanem főképp azzal, hogy a nemzeti bioztt­ságon gyorsan elintézik a lakosok ál­tal felvetett problémákat. M anduchová és Kováéiková elv­társnők ismerik a nemzeti bizottság problémáit, egyikük az ál­landó tervező bizottság tagja, a má­sik pedig a tanács tagja. Amikor a plénum ülések előtt választóik elé állnak, elmondják, miről fog tárgyal­ni a nemzeti bizottság és a lakosok észrevételeit tolmácsolják a plénum­nak. így oldottak meg sok fontos közérdekű ügyet. Így került sor a házgondnokság, az üzleti hálózat és a kommunális vállalat munkájának megjavítására. A G-blokkban, ahol helyet kapott a napközi otthon, ter­ven kívül garázsokat is akartak épí­teni. Ez természetesen nem tetszett a szülőknek. Manduchová elvtársnő közbelépett. Sikerrel, A gyermekek nyugalmát nem zavarják az autók. Az egyik nagy üzlethelyiségben virágke­reskedést akartak berendezni. A két nemzeti bizottsági tag a lakosok egyetértésével ez ellen is tiltakozott. Jó, jó, szép a virág, szükség van arra is, de még nagyobb szükségük volt egy könyvtárra! Be is rendezték az új település népkönyvtárát és az­óta ebben a helyiségben tartja üléseit az új városnegyed „helyi kormánya", a lakosok társadalmi munkáját szer­vező utcai bizottság. A lakosok már jól ismerik képvi­selőiket, s rájöttek arra is, milyen jó, hogy állandóan köztük vannak és törődnek velük, rájöttek arra. hoau iaen naaii szükséa van rá­juk. ^ - Most már mosolyogva beszélünk a kezdeti nehézségekről, - mondja Olga Manduchová, - arról, hogy az emberek eleinte milyen ellenszenv­vel fogadták hibáik feltárását. Ez mind csak volt, ma már a múlté. Kezdetben a nemzeti bizottságon is hidegen fogadtak, mert állandó ja­vaslatainkkal, észrevételeinkkel sok munkát adtunk. Ma már itt is más a helyzet. Most nemcsak gyorsan inté­zik el kérelmeinket, hanem az új vá­rosnegyedet érintő minden kérdésben tanácskoznak velünk s az utcai bi­zottsággal ... Nevelni kell az embe­reket - teszi hozzá Olga Manducho­vá olyan hangon, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Az em­bereket rá kell vezetni arra, hogy ne csak panaszokkal forduljanak hoz­zánk, hanem részt vegyenek a város­negyedet érintő minden kérdés in­tézésében ... Ezt sikerült elérniök, s másban is példát mutatnak. Ügy mint tavaly tették, az idén is versenyt indítanak az egyes épület-blokkok között: má­jus elsejére, a felszabadulási ünnep­ségekre ki díszíti fel a legszebben a házát, melyik blokkból vesznek részt a legtöbben az önkéntes tár­sadalmi munkában, melyik épületből járnak el a legtöbben a közérdekű előadásokra... B izony nagy munkát végzett az utcai bizottság. S hogy az em­berek még jobban megismerjék egy­mást, még riagyobfi megértésben éj* jenek, az utcai bizottság farsangkor ismerkedési estet rendezett. Jól érez­ték magukat, jól szórakoztak. S ami fontos, barátságot kötöttek. Ebben az összefogásban erő rejlik.- Ebben az új városnegyedben - mely az ősi Ban­ská Bystrica új életének egyik büsz­kesége - ezt az életet, országot épí­tő erőt a nép két egyszerű képvi­selője, Manduchová és Kováöíková elvtársnő kovácsolta egybe. Erőt és időt nem kímélve fáradoztak ezért. S mindezt azért tették — mint Ol­ga Manduchová mondotta, - mert az embereket nevelni kell, arra kell vezetni őket, hogy részt vegyenek a társadalmi ügyek intézésében. Ezt kommunista kötelességüknek tartják, s ezért vannak a lakosok oly nagy bizalommal irántuk. PETRÖCI BÁLINT A FLAJEI DUZZASZTÓGÁT építése befejezéséhez közeledik. A duzzasztógát építőinek kötelezett­ségvállalása szerint a víztárolás május 9-én kezdődik s így a kitűzött határidőt két hónappal lerövi­dítik. (B. Krejči — ČTK-felvétele) Megkezdődöttakosicei ZeneiTavasz A prágai Zenei Tavasz mintájára indult meg öt évvel ezelőtt a Ko­šicei Művelődés Házának ez a rendezvénye, igen szerény körülmények kőzött. Az öt évvel ezelőtti kísérlet nem sikerült. Nem volt megfelelő a műsor, a látogatottság pedig egyszerűen siralmas volt. Annál nagyobb dicséret illeti a Művelődés Házát és a városi kulturális bizottságot, hogy nem csüggedt el a kezdeti sikertelenségen és a kö­vetkező évben újra megjelentek a Zenei Tavasz plakátjai. Most már szakszerűbb lett az előkészület, programbizottság alakult és ez kezdte kigyomlálni a nem odavaló számokat. A gyakorlatlanság miatt azonban még hiányzott a valóság iránti érzék. A program zsúfolt volt az egyes hangversenyek se időben, se stílusban nem voltak össze­hangolva, de az előző évhez képest már látogatottságban és színvonal­ban határozott volt a haladás. Ez a felfelé ívelés a harmadik évben fokozódott és tavaly már komoly sikert lehetett elkönyvelni. A meghirdetett bérletrendszer bevált és a közönség részese lehetett olyan magasfokú zenei élvezeteknek, mint Igcr Ojsztrah felejthetetlen koncertje, a moszkvai Nagy Színház 17 he­gedúsének egyedülálló produkciója, Zara Doluhanova nagyszerű dalest­je, a kitűnő Sefl karmester vezetése alatt álló szimfónikus zenekar egyre nívósabb fellépése, Skrepek karmester jól összefogott kis kamarazene­kara stb. Ebben az évben tíz egymás után következő szerda este csendülnek fel a zeneirodalom remekei, klasszikusok és modernek, hivatott művé­szek interpretálásában. Orosz, cseh, szlovák, magyar és bolgár kitűnő­ségek látogatnak el hozzánk, hogy szebbé, kultúráltabbá tegyék éle­tünket. Március 23-ikán este Sefl karmester pálcája adta meg a jelt a kez­désre és felhangzottak a kitűnő szlovák komponista, D. Kardos Kelet­szlovákiai Nyitányának hangýai. Terv szerint ezentúl minden évben ez­zel nyílik meg a fesztivál. Ezután jött az ünnepélyes hivatalos megnyi­tó és igen nagy művészi esemény: 1. Bezrodnij szovjet hegedűművész fellépése. Örömmel számolunk majd be az idei košicei Zenei Tavasz kiemelkedő eseményeiről. —kor—­A „Jávorfácska" sikere Alig néhány éve, hogy a petrial­kai kilencéves magyar iskola kis szinigárdája Garay János „Az obsi­tos" című elbeszélő költeményét be­mutatta dramatizált formában a bra­tislavai Oj Színpadon és átlagot meghaladó játékkal komoly sikert aratott. Hazánk felszabadulásának tizenötö­dik évfordulója s az iskola fennállá­sának tízéves jubileuma alkalmából a napokban tartották második ünnepi rendezésüket a Matador klubtermé­ben s ezúttal Siposs Jenőnek, a Ko­máromi Magyar Területi Színház színész-dramaturgjának „Jávorfács­ka" című háromfelvonásos mesejáté­kával arattak nagy sikert. A kis szinigárda tagjait megragad­ta a népmese sejtelmes világa, vala­mennyien ügyesen, fesztelenül mozog­tak a színpadon s így a szerzőnek a jónak a gonoszság fölött aratott győzelméről szóló elgondolása a kö­zönség soraiban megértő és lelkes visszhangra talált. A kis szereplők. Kulcsár Valéria, Patassy Alice, Vaj­lik Olga, Bende János, Prikler Tibor, Kucsera Péter, Ploczek István, Hor­nyácsek István, Horváth István, Bu­day Attila, Csánó Tibor, Kovács Ist­ván és Kovács László mellett, — a jó munkát méltatva —, nem szabad megfeledkeznünk az egyetlen felnőtt játékosról, Pillanka István tanárról sem, akinek szintén megérdemelt nagy sikere volt és a darab rende­zőjéről, Makky Jánosné, Kulcsár Edit tanítónőről, aki lelke volt az egész előadásnak. -y-f rH HHIHmu ai üH Iiffi BaST. (IRODALMI ELŐADÁS Vagy hatvanan gyűltek össze a jjj múlt héten Zalabán, hogy meg­jji hallgassák Lovicsek Béla és Cson­jjjtos Vilmos előadását a legújabb jjj csehszlovákiai magyar irodalom­íjjról. író és költő vallott Írókról és ;;; költőkről őszinte szavakkal. Sokan jji a munkából egyenesen a művelő­jjjdésházba tértek, hogy megismer­jjjkedjenek íróinkkal, költőinkkel és j|| szemelvényeket halljanak műveik­|i bői. iij Amint már említettem, a hely­jjj beliek két íróemberrel is dicse­jji kedhetnek. Csontos Vilmos ott jjj él köztük a szövetkezetben és ha jji munka közben kedvük szottyan, jjj Adyról, vagy Majakovszkijról be­iji szélgetnek, Lovicsek Béla pedig a legapróbbakat tanítja a betűve­ji; tésre és este az idősebb nemze­jiidékkel találkozik a művelődés­jj; házban. jjj Itt rendeztek irodalmi estet jjj Adyról, Jókairól, Mikszáthról s e jj; terem kicsi színpadán mutatták jjj be Lovicsek Béla „Húsz év után." jjj című drámáját is. Az emberek most újra eljöttek, jjj hogy tanuljanak, szellemileg gaz­iiidagodjanak. Az előadás után itt­jjj vásárolt könyvet vittek magukkal jjj és azt az elhatározást, hogy rend­jjjszeresen olvasni fognak. Csikmák Imre í! Üj magyar lexikon Már a mi könyvesboltjainkban is megjelent a hat kötetre tervezett Oj Magyar Lexikon első kötete. Magyar nyelven utoljára több mint tíz évvel azelőtt jelent meg hasonló jellegű munka. E példányok­bői azonban hozzánk úgyszólván egy sem került. I.exikális adatokért, ez­ért mindmáig az évtizedekkel ez­előtt megjelent Révai, esetleg Pallas lexikonhoz kellett fordulnunk. E le­xikonok, ha értékesek is, sokban el­avultak s a mai kor szellemének már nem felelnek meg. A budapesti Aka­démiai Kiadó gondozásában megje­lent Oj Magyar Lexikonra fezért úgy tekintünk, mint régen hiányolt, hé­zagpótló munkára. Első látásra kissé furcsának ta­láltuk. A kisebb mérethez szokott szemnek és kéznek szokatlan az új lexikon nagy alakú formája. Az idegenkedés azonban nyomban el­oszlott, ahogy tartalmával ismer­kedtünk. Az új lexikon korszerű és a legújabb tudományos felfedezések­kel is megismertet. Az adatok és az eredmények tekintetében lényegében az 1958-as évvel zárul, sokszor azonban újabb adatokat és eredmé­nyeket is közöl. A mű kevés hosz­szú és átfogó, viszont sok rövidebb terjedelmű, de a kérdés lényegéről gyors felvilágosítást adó címszót tartalmaz. Az Üj Magyar Lexikon - mint erre a kiadó is utal — nem helyettesíti a szaklexikonokat, még kevésbé a szakkönyveket; a fonto­sabb cikkekhez csatlakozó szakiro­dalmi könyvjegyzék azonban útba­igazítást ad azoknak is, akik egy­egy témával kívánnak foglalkozni. Az Oj Magyar Lexikon 40 000 cím­szavát a több mint 1000 tudós, tanár, szerkesztő és gyakorlati szakember mintegy félmillió cimszóanyagból vá­logatta, azzal a céllal, hogy az Oj Magyar Lexikon viszonylag szerény méretei ellenére a korszerű és pon­tos ismeretek minél szélesebb körét ölelje fel. A lexikonszerkesztők el­érték céljukat. Már az első kötet olvasása közben is megállapíthat­juk: Az Oj Magyar Lexikon köz­érthetően és megbízhatóan tájékoz­tat. Tudomásunkra hozza a társada­lom- és természettudomány vívmá­nyait, a legújabb Ä felfedezéseket, ugyanakkor hozzásegít ahhoz, hogy korunk leghaladóbb tudománya, a marxizmus-leninizmus szellemében alkossunk helyes Ítéletet a múlt és jelen nagy eseményeiről, eszméiről és embereiről. Véleményünk szerint a lexikon egyik legnagyobb erőssé­ge, hogy a korszellemnek megfeleiő tudományos megvilágításban tárgyal­ja a természet és a társadalom ese­ményeit. A lexikont lapozva egy cseppet sem titkolt érdeklődéssel kutattuk a csehszlovák vonatkozású adatokat. A mű ezen a téren sem marad adó­sunk. A címszavak között például a „Csemadok" is megtalálható. A lexikon ezzel is bizonyítja frisse­ségét, a mi életünket is felölelő ismeretanyagát. Szívesen látnánk az ismeretek eme gazdag tárházában több illusztrá­ciót. Az Üj Magyar Lexikon azonban így is értékes olvasmány, felbecsül­hetetlen jelentőségű adattár. (b) ÜJ SZÖ 5 * 1960. március 17.

Next

/
Thumbnails
Contents