Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-19 / 78. szám, szombat

A BÉRÁTSZERVEZÉS a műszaki fejlesztéssel párosul A füleki Béke-bútorüzem gazda­sági vezetői, párt- és szak­szervezeti funkcionáriusai sokat törték a fejüket azon, hogyan ve­zessék be üzemükben zökkenő nél­kül az új bérrendszert. Már tavaly évközben minden figyelmüket a mű­szakilag Indokolt normák bevezetésé­re irányították. Ez az igyekezet meghozta a kívánt eredményt. A beépített konyhabútort gyártő részlegen Hustyava József mesterrel beszélgettünk. Elmondta, hogy ez idén még egyszer annyi bútort gyár­tanak, mint tavaly, habár a termeló­térség egy négyzetméterrel sem bő­vült, a munkások létszáma pedig csökkent. - Hogyan? - kérdem kíváncsian. - Egyszerűen. Átrendeztük a gé­peket, sok munkafolyamatot gépesí­tettünk és rendet csináltunk a mű­helyben, válaszolja a mester, majd elvezet és megmutatja az új gépe­ket, újításokat. Tavaly több volt a kézi munka, mint a gépi — mondja. Most fordí­tott az arány. A gépek áthelyezésé­vel egy új termelővonalat létesítet­tünk és így az anyagot már nem kell állványokon egyik géptől a má­sikig tologatni. Ügy megy a munka, mint a futószalagon. Közben megismerkedünk az újítá­sokkal, az ötletesen megszerkesztett famegmunkáló gépberendezésekkel, melyeket maguk a Béke-üzem kon­struktőrei szerkesztettek. - Ezt a gépet is magunk készí­tettük az üzem gépműhelyében mu­tat rá Sindlár József, a bérosztály vezetője az egyik pneumatikus rá­maszorítóra. Megmagyarázza, hogy azelőtt kézi csavarral szorították­össze az enyvezett rámát s bizony a munkásnak sokat kellett járkálnia a rámaenyvező körül, amíg elvégez­te a munkát. Amióta az egész műve­letet gépesítették, kisebb eröráfordí­tással nagyobb teljesítmény érhető el, mint azelőtt. 15 százalékkal növe­nisztratív intézkedésnek tartotta a bérátszervezést, hanem egyidejűleg alapos műszaki fejlesztéssel Is ké­szült a műszakilag indokolt normák fokozatos bevezetésére. Már tavaly valamennyi munkahelyen egész sor műszaki-szervezési intézkedést va­lósítottak meg; újításokat, ötletes módosításokat vezettek be a terme­lésbe. Ilyen előkészület után nem meglepő, hogy tavaly az üzem dolgo­zói 408 000 koronával csökkentették az önköltséget s az utolsó negyedév tervét 102 százalékra, a termelé­kenység tervét 103,3 százalékra tel­jesítették. Ezzel a gazdasági ered­ménnyel az ágazatban versenyző 8 szlovákiai üzem közül az utolsó ne­gyedévben a második helyre kerül­tek. A tavalyihoz viszonyítva az idén 7,5 százalékkal növekedett a terme­lékenység terve. Februárban ugyan­csak túlteljesítették már megnöve­kedett tervüket. — Hogyan érnek el ilyen példás munkasikereket, amikor az üzem gé­pel és berendezései közül sok bizony már elég régi? — Régi gépekkel is lehet jó mun­kát végezni — válaszol kérdésemre Csomor Gyula, a mechanikai mű­hely egyik szakmunkása. A szocialis­ta munkabrigád címért versenyző csoport vezetője egy vadonatúj zöld­re festett gépre mutatva megkér­dezte. — Mit gondol, milyen gyártmányú ez a gép? — Nem tudom — válaszoltam. — Saját gyártmányú, mert itt ké­szült a mi műhelyünkben — mondot­ta büszkén Csomor elvtárs, szeretet­tel simogatva meg tekintetével a sa­ját gyártmányú vadonatúj gépüket Tizenkettőt gyártottunk már a test­vér üzemek számára, mert nagyon jól beváltak a felületi festésnél. Mindezt ezekkel a régi esztergapa­dokkal, gyalu- és fúrógépekkel csi­náltuk, amit itt lát műhelyünkben — tette hozzá önérzetesen. Azt is megtudtam, hogy ezen a gépen Csomor Gyula, Tóth János, Gencs János és Molnár Lajos mar sokat tökéletesítettek, vagy újítá A Béke-üzem beépített bútort gyártó részlegén egy új termelési vonalat helyeztek üzembe. kedett a termelékenység és a fárad­ságos munkát most már a gép végzi. Lakatos József és Koronczi József, az új gépek kezelői elmondják, hogy február elsejétől, amióta életbe lé­pett az új bérrendszer, kisebb erő­ráfordítással mint azelőtt rendszere­sen túlteljesítik a műszakilag indo­kolt normákat és havi keresetük is emelkedett. Az egész üzemben átla­gosan 1,8 százalékkal nőtt a béralap. A bútor gépműhelyben, ahol 1 a gépe­sítés eredményeként leginkább növe­kedett a termelékenység, 44 koroná­ról 50,80 koronára emelkedett az átlagos napi kereset. A beépített bú­torok gyártása pedig a duplájára nö­vekedett. A jó felkészülés fél siker. Ezekben a gazdasági eredmények­ben tükröződik vissza a legjobban a bérátszervezésre való jó felkészülés. Az üzem vezetősége a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusokkal együttműködve nem egyszeri admi­saikkal javították az egyes alkatré­szek működését. Üj technikát minden műhelybe A negyven lakatossal és esztergá­lyossal dolgozó mechanikai műhely tehát nemcsak a Béke-üzem számá­ra készít szerszámokat, gépeket, ha­nem a testvérüzemeknek is. Ez idén különböző famegmunkáló-géphez több mint 17 000 kést gyártanak a testvér­üzemek számára. A műhely gépein három műszakban folyik a munka, hogy jobban kihasználhassák a ka­pacitást. Itt kezdődött tehát a jő felkészülés, a műszaki fejlesztés, amely oly gazdag eredményekkel ju­talmazta meg a példás kezdeménye­zőket. Az elavult berendezésű me­chanikai műhelyben születtek meg azok a nagy teljesítményű fameg­munkáló-gépek is, amelyek segítsé­gével a bútorgyár naponta túltelje­síti feladatait. Megnéztem — munka közben — egy „függönyfestő" gépet, melyet azért hívnak így, mert a festék, mint valami függöny hull alá az alatta átfutó deszka felületére. A fes­tőgép tavaly májustól üzemzavar nélkül működik. Az a legnagyobb előnye, hogy nagy mennyiségű fes­téket takarít meg a fúvó-pisztolyok­kal szemben. Egyenletesen vonja be festékkel a deszkát s az egészségre káros festék-porfelhő sem keletkezik munka közben. Megkérdeztem Gyur­gyik elvtársat, a mechanikai műhely mesterét, hogyan tudnak a géplaka­tosok, szerelők, ilyen tökéletes gé­peket megszerkeszteni és összeállí­tani. ök csinálták tavaly azt a gyal­lás prést is, amely nagy nyomással préseli össze a gyaluforgácsot. Gyur­gyik mestertől tudom meg, hogy az önsegéllyel készült présgép évente 300 köbméter értékes fa megtakarí­tását jelenti. — Nálunk a szakképzettség növe­lésére nagy gondot fordítunk. — hangzott a válasz. — Műhelyünkben több lakatos végezte már el a há­roméves esti gépipari iskolát, mint például Tóth János, aki legszorgal­masabb munkásaink egyike. Elsősor­ban a rendszeres tanulás eredmé­nyes munkánk titka. Ahol a gépek születnek A mechanikai műhelyből utunk a konstruktőrök kis dolgozószobájába vezet. A rajztáblák mögött Ferencz József, ' Soós Dezső, Turchányi konstruktőrök szorgoskodnak, tervez­getnek. Ebben a kis szobában szü­lettek azok a tökéletes famegmun­káló gépek is, melyek már hónapok óta kiváló szolgálatokat tesznek az üzemnek. Itt dolgozik a Béke-üzem egyik legtermékenyebb újítója: Soós Dezső elvtárs, akinek nevéhez már nem egy ötletes újítás fűződik. Nem­rég egy új bútorszerelő-szalag konstrukcióját dolgozták ki. Megva­lósításához a mechanikai műhely dolgozói már hozzá is kezdtek. Ez lesz köztársaságunkban az első bú­torszerelő-futószalag, amely üzembe­helyezése után hat asztalos munká­ját takarítja meg. Soós elvtárs most egy dobcsiszolón dolgozik. A közel­jövőben pedig polcösszerakó gépeze­tet, formafűrész adagoló szerkezetet akar szerkeszteni. Megtudtam tőlük, hogy üzemükben nagyon elterjedt a kollektív újítás, melynek az a lényege, hogy egy-egy gép tökéletesítésén egyszerre többen is dolgoznak. Nagyon jól bevált az a munkamódszer is, amelyet a konst­ruktőrök vezettek be. Ha kész valamelyik javaslatuk, vagy konstruk­ciójuk, úgy mielőtt hozzálátnának a gép elkészítéséhez, előbb összehívják az érdekelt munkásokat, műszaki vezetőket és rajzban részletesen is­mertetik az új gép konstrukcióját. Valamennyien hozzászólnak, jóvá­hagyják vagy módosítják. így aztán kollektív felelősséget vállalnak a gé­pért s csak azután látnak a munká­hoz. Eddig még egyetlen rossz gép sem került ki a Béke-üzem mecha­nikai műhelyéből, mert ezt az eljá­rást következetesen betartják. Azért nő tehát állandóan a terme­lékenység a füleki Béke-üzemben, mert a műszaki fejlesztés ügyét lel­kes munkások, kiváló újítók vették kezükbe. Horváth Sándor ylíegvállozoH élei A kissallói szövetkezetesek rövide­sen azt mondhatják: 10 évet hagy­tunk magunk mögött, 10 olyan évet, omely gyökeresen megváltottai t a a falu életét, amely a jólét növekedé­sének eddig soha nem tapasztalt kor­szakát nyitotta meg. Oj korszak szü­letett, új tartalmasabb étet terebélye­sedik, lombosodik. A határban már csipegetik a mun­kákat, melegágyakat raknak közvet­lenül a szövetkezet irodája mellett. Melegágyat az elvetett magnak, hogy erős palántákat nevelhessenek, olyan eróset, akár szövetkezetük, amely gazdagon gyümölcsözik. Az elnök iránt érdeklődtem. Ám a válasz egyöntetű volt. - Nincs az ilyenkor a faluban. A határt járja ... Irányit, szervez ... Horváth János, a szövetkezet zoo­technikusa azonban készségesen szól szövetkezetükről. Szavából érezni le­het, hogy örömmel beszél a közösről és magáról az elnökről is van néhány jó szava. Azt mondja: - Molnár Jani kezdettől elnök. De­rék gyerek ... Jó kommunista, a gaz­dasági munkához is ért... A zootechnikusnak az elnökről mondott szavait két tény is igazolja. Az egyik, hogy Molnár János immár 10 éve elnöke a szövetkezetnek. Ez azt bizonyítja, hogy a tagok elége­dettek munkájával, vezetésével. A má­sik tény, amely az elnök jó munkája mellett tanúskodik, az elért gazda­sági eredmény, a szövetkezeti tagok jólétének állandó emelkedése. A zootechnikus olyan bemutatkozás­formának szánta, amikor megemlítet­te, hogy szövetkezetük ötszáz hektá­ron gazdálkodik s néhány híján száz tagot számlál. - Ha úgy alkalomadtán magam elé idézem a múltat, s mellé állítom a jelent — folytatja — szinte rhagam sem akarom hinni, hogy ennyire ju­tottunk... Mi volt a mi falunk? Zsellérek, napszámosok nyomortanyá­ja. Magam is cselédember voltam. Nagygazdákat, földbirtokosokat szol­gáltam ... Ilyenek voltak a többiek is, akiket a közös gazdálkodás em­berré tett. Tíz éve, hogy elindultak az új úton. A szövetkezők egy része hajdani cse­léd, napszámos, akik a felszabadulás után részt kaptak az urasági bir­tokból. Horváth Jánosnak is akartak mérni földet, de ő visszautasította. Hogy miért? Mondja él inkább ő! - A földhöz jószág, felszerelés kel­lett volna ... Egyszerűen nem bíz­tam abban, hogy a kapott földet jól meg bírjam munkálni... A többi földhöz jutottak sem akarták szét­aprózni a földet. Nemcsak hitték, de tapasztalatból is tudták: nagyobb eredményeket lehet elérni a nagypar­cellákon, közösen. így kezdődött tehát Kissallón a közös szövetkezeti gazdálkodás. Ak­kor az urasági és papi birtokon haj­tott ki az új gazdálkodási forma csírája, ám néhány év leforgása alatt az egész község szövetkezeti faluvá vált. Az „új gazdák" mellé társultak a falu régi gazdaemberei is, azok, akiknek nevén két-három hektár sze­repelt a telekkönyvben. A közös összefogás, a szövetkezeti gazdákodásba vetett bizalom évről évre előbbre vitték a szövetkezők helyzetét, s ma már a zselizi járás élenjáró szövetkezetei közé tartoz­nak. A zootechnikus jó érzéssel újsá­golja, hogy a termelés terén lassan már nem lesz versenytársuk a já­rásban. Azt mondja: - Egy híján 60 szarvasmarhát tar­tunk száz hektáronként. A sertésállo­mány jóval túlhaladja a százat. Ami IZSA ES BAJCS ­PERSEI LAJOS + § Az izsai malom tulaj­donosa volt. Később az izsai malom vezetője lett. Aztán ... Persei Lajosnak kedve szottyant a közös vagyon megdézs­málására. Volt rá mersze, sőt eb­be a „munkába" még másokat is bevont... már aki az ilyesmire kapható volt. Akadtak ilyenek is. Az izsai EFSZ-ben: Varga Pál, Kis Pál, Varga István és Ján Boťanský­— a Bajcsi Állami Gazdaságban: Szuter Pál, Ľud. Bočák és Štefan Rehák. S most mindannyian a vádlot­tak padjára kerültek. Hogy miért? Persei Lajos, az izsai maiom ve­zetője a szövetkezet és az állami gazdaság említett funkcionáriusai­val egyezséget kötött, hogy a ma­lomba vitt árpát és kukoricát meg­dézsmálják. így került sor arra, hogy a szövetkezetet és az állami 400 ezer KORONA gazdaságot minden alkalommal több mázsa szemestakarmánnyal meglopták. S erre 1953-tól a múlt év végéig több alkalmuk volt. Per­sei 200—250 koronáért árulta a szemestakarmány mázsáját. Az „egyezség" alapján a bevétel felét Persei rakta zsebre, a másik felén pedig a beavatottak osztozkodtak. A vádlottak 600 mázsa erőtakar­mánnyal rövidítették meg az izsai szövetkezetet és a Bajcsi Állami Gazdaságot, összesen 400 ezer ko­rona értékben. Az őgyallai népbíróság a szo­cialista vagyon eltulajdonításáért megérdemelt büntetésben részesí­tette a vádlottakat. Persei Lajost kilenc évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra, a többi vádlottat nyolc hónaptól két évig terjedő szabadságvesztésre ítélte. Michal Cigáň, népblrósági elnök, Ógyalla. pedig a termelést illeti... nem kell miatta szégyenkeznünk ... Az íróasztal fiókja felé nyúl. Ai ember azt hinné, valamilyen kimuta­tást keres, ám keze félúton megáll. - Nem is igen kell itt a papír. Elmondom én emlékezetből is a múlt évi eredményeket. Nocsak jegyezze! Ne féljen, nem tévedek ... Így kezdi: Két ezerhétszáz liter tejet fejtünk egy-egy tehéntől. 180 kg húst ter­meltünk hektáronként. Búzából 33 mázsát arattunk egy-egy hektárról. A cukorrépa átlagos hektárhozama í50 mázsa volt. Az eredmény, az előrehaladás azon­ban nem a véletlenen múlt. A falu kommunistái, akik kezdetben szorgal­mazói voltak a közös gazdálkodás megalakításának, a továbbiak során is megtalálták az előre vezető utat. Náluk már két évvel ezelött sem volt újkeletű a talajjavító munkák megszervezése. A határukat saját ere­jükből egyre termékenyebbé tették, ezt minden szónál világosabban iga­zolja az, hogy például búzából 33 mázsás átlagtermést értek el. A cu­korrépa hekiárhozama is jó munká­jukat dicséri. A termelésben elért eredmények törvényszerűen magával hoztak a ta­gok jólétének növekedését is. Az idén például munkaegységenként a ter­mészetbeniekkel együtt 34 koronát juttattak a tagoknak. Bevételük 12 százalékát az oszthatatlan alap bő­vítésére helyezték el. S ahogyan az agronómus mondja, náluk még nem ' volt év, amikor ne jutott volna ré­szesedésre. A jól gazdálkodó szövetkezet és a munkaegységek aránylag magas érté­ke láttára az embernek akaratlanul kicsúszik száján a kérdés. - Hány tag vett már autót? Horváth János elmosolyodik. — Autó? Az még nincs. Még odáig nem jutottunk. Nagyon mélyről kel­lett nekifíxk felemelkedni. Legtöbbjük a falu emberének leg­nyomorúságosabb sorsát élte. Rész­aratók, cselédek, napszámosok vol­tak. Legtöbbjük más házában vagy cselédházban lakott. Az első, a leg­fontosabb a nyugodt családi otthon megteremtése volt. Először csak ta­tarozták, foltozgatták a régit, aztán, ahogyan a közös fejlődött, új házak építésére is sor került. Manapság mdr néhány híján húsz olyan ház áll a faluban, hogy megakad rajta az em­ber tekintete. Pšenica Štefan például, aki az idei zárszámadáskor is 25 ezer koronát vett fel, annak ellenére, hogy négy iskolásgyermeke van, valóságos kis kastélyban lakik. Két szoba, konyha, spájz, fürdőszoba, nagy tá­gas veranda a Psenica-család otthona. Az agronómus még hozzáteszi: — Pince is van alatta, meg víz­vezeték ... Tudom, hisz az enyém is olyan ... Igen, az övé is, és a többieké 1 is. A jólét növekedésé az egész falu­ra kiterjedt. A szövetkezet megala­kulása után a múltban még a cse­lédeknél és napszámosoknál is job­ban• lenézett emberek, a cigányok is magukra találtak. A perifériáról be­kerültek a faluba. Ogy a munkában, mint az életben egyenrangú tagjaivá váltak a falunak. Ma már nem lené­zett, a társadalom által kiközösített emberek, hanem öntudatos emberek, akik a munkával párhuzamosan meg­tanultak élni is. Vlacsoha Zsigmond például mint kovácssegéd dolgozik a szövetkezet­ben. Biztos kenyér, megélhetés a ke­zében. S ez a tudat igazi, a szövet­kezet többi tagajival egyenértékű em­berré formálta. Nemcsak a munkában, de az életben sem akar a többiek mögött elmaradni. Amióta tagja a szövetkezetnek, épített egy szoba­konyhás lakást. Most azonban már újabb terv született meg a családban. Oj, nagy házat építenek, amelyben két szoba és fürdőszoba is lesz. Lakatos Lajos szintén építkezett, sőt a hatgyerekes családban a házi­asszony munkáját mosógép teszi könnyebbé. Banda Józsefék lakásába az utóbbi hetekben szép szobabútor került. Ez hát az az élet, amelyről a múltban annyian álmodoztak, amely­ről sokan csak mese formájában tud­tak megemlékezni. Erről az életről szólt a hegedű mélabús hangja is abban a szép cigánynótában, amely­ben a jólétet, az emberi felemelke­dést, mint mesebeli világot annyi­szor megénekelték. A mese valósággá vált. A kissallói kommunisták irányításával a falu né­pe a hajdani álmot valósággá változ­tatta. A termelés színvonalának nö­vekedésével párhuzamosan az embe­rek életkörülményei is megváltoztak. Az új gazdasági helyzet, az anyagi jó­lét szüntelen növekedése emberré tette a múlt legjobban lenézetteit is. SZARKA ISTVÁN ÜJ SZÖ 5 * 1960. március 17.

Next

/
Thumbnails
Contents