Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-19 / 78. szám, szombat

A leszerelés A világ népei remélik hogy a tizek bizottsága sikeres mun­kát végez. A háborúbői nincs hasznuk a népeknek. A népek békében és ba­rátságban akarnak élni. A legfonto­sabb számukra, hogy elegendő élelmi­szerük, ruhájuk, lakásuk legyen és felnevelhessék gyerekeiket. A népek nagyon boldogok lennének, ha a bi­a világsajtó tükrében Regganban további A-bombarobbantásra készülnek Párizs (CTK) A francia hatóságok az újságíróknak lehetővé tették a Szahara peremén létesített reggani katonai tá­maszpont megtekintését, ahol ez év feb­ruárjában megvalósították a franciák el­ső atomfegyverkisérletét. Allleret tábor­nok, a támaszpont parancsnoka sajtóér­tekezletet rendezett, amelyen kifejezte az első robbantás lefolyása feletti meg­elégedését és néhány adatot Ismertetett. Az első francia atombomba könnyebb volt a Hiroshlmára dobott amerikainál és repülőgépen szállították a helyszínre. A Francé Presse hírügynökség külön­tudósítőja leirja reggani látogatásánál szerzett benyomásait és rámutat arra, hogy a robbantás színhelyétől 600 mé­ternyi körzetben megszenesedett a ho­mok és a kö. Védőöltözet nélkUl ma sem lehet erre a helyre lépni. A robbantás helyétől két-három kilométernyi távol­ságra terjed a „vörös övezet", amely még ma is rádioaktív. Az AFP tudósítója közli, hogy a regga­ni támaszpont építését lázas ütemben folytatják, s már 7000 katonát összponto­sítottak ott. A támaszpontot előkészítet­ték arra, hogy megvalósíthassák a ki­dolgozott kísérletezési programot. AZ USA RAGASZKODIK AZ ATOMBOMBAKÍSÉRLETEKHEZ Genf (ČTK) A három nagyhatalomnak a nukleáris fegyverkísérletek beszünteté­séről tárgyaló genfi értekezlete március 17-1 ülésén — a hivatalos közlemény szerint — továbbra is az értekezlet elé már azelőtt előterjesztett okmányokat tárgyalták. Az Associated Press amerikai sajtó­ügynökség jelentése szerint a szovjet küldöttség vezetője a csütörtöki ülésen ellenvetéssel élt az amerikai atomerőbl­zottság azon jelentésével szemben, hogy az USA a jövö év elején az Új Mexikó állambeli sóbányában további föld alatti nukleáris robbantásokat akar végrehaj­tani zottság elhatározná, hogy felszámol­ják a tömegpusztító fegyvereket és korlátozzák a fegyveres erőket. De igen felháborodnának, ha a bizottság tevékenységében az erőpolitika nyil­vánulna meg, melynek az a célja, hogy egyik fél akaratát rákényszerítse a másikra. A világ leghőbb óhaja min­denekelőtt az atomfegyver, aztán a többi fegyver megsemmisítése. Re­méljük, hogy ez sikerülni fog - írja vezércikkében a Harian Fadzsar című indonéz lap. Az indonéziai lapok behatóan fog­lalkoznak a leszerelési bizottság most kezdődött ülésével és a címekben ki­emelik Hruscsov elvtárs szavait, hogy a Szovjetunió a teljes és általános le­szerelés híve. Az atomfegyverek nemcsak a békét, hanem az egész emberiség életét is veszélyeztetik hangoztatja a Globe and Mail című kanadai lap. Amíg e fegyverek készen lesznek a támadásra, a világ állandó veszélyben fog forogni, függetlenül attól, milyen sikereket érnek el a le­szerelés más formáiban. A leszerelés első szakaszában a hidrogénbomba terén kell megkezdeni a leszerelést. A bolgár sajtó igen nagy figyelmet szentel Zorin sajtóértekezletének és elemezi a nyugati leszerelési tervet. A lap meg­állapítja, hogy a nyugati terv fő jel­lemvonása az, hogy általános és nem javasol időpontokat. „A terv nem tartalmaz világos és konkrét lépése­ket az általános és teljes leszerelésre - írja a Rabotnyicseszko Gyelo. La Tribúne de Genéve: Különféle magyarázatra enged következtetni a nyugati terv. A lap hangoztatja, hogy az atomle­szerelés követelése és a hagyományos leszerelésre való utalás a nyugati ja­vaslatban annyira egybevegyül, hogy különféleképpen magyarázható. A Voix Ouvriére pedig így ír a nyugati tervről: „Nem állíthatjuk, hogy az értekezlet sikerét illetően túlzott de­rűlátást keltene. A szovjet javaslat­tal szemben első helyen a fegyverzet előzetes ellenőrzését, a minden állam területén gyakorolt felügyeletet és ellenőrzést követeli anélkül, hogy vi­lágosabb elveket tűzne ki a fegyver­kezés gyors és hatékony világméretű csökkentésére. A$z©cialWü or^zíféailiÄ Az Egyesült Államok nemcsak hogy elad­ja Nyugat-Német­országnak a legkor­szerűbb lökhajtásos harci repülőgépeket és gyártásukhoz rendelkezésre bo­csátják a terveket, hanem lehetővé te­szik a német harci pilóták kiképzését is az USA-ban. Ké­pünkön a német re­pülőtisztek egy cso­portját láthatjuk a kaliforniai Lockheed repülőgép-gyár­ban, ahol megismer­kednek az új lökhaj­tásos csatarepülőgép szerkezetével. Visz­szatérésük után ők fogják kiképezni e repülőgép-típusok pi­lótáit. (CTK felv.) A szocialista országok sikeres | együttműködése a gépiparban A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai a nemzetközi szocialista munkamegosztás útján nagy sikereket értek el a gépiparban. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési állandó bizottság a gépipari kutató, tervező és konstruk­ciós munkák összhangba hozásánál az 1956-1959. években több mint 6300 témát tanulmányozott át és hagyott jóvá. A munkatervek összhangba ho­zása sokmillió munkaóra megtakarí­tását jelentette. A szocialista államokban a gépipar sokkal gyorsabban fejlődött, mint ahogyan az ipari termelés általában. Az elkövetkező években a gépipar to­vábbra is túlszárnyalja a többi ipari ágazatot. így például a szovjet hétéves terv az ipari termelés 80 százalékos növekedésére számít, míg a gépipari termelés megkétszereződik. Ugyan­azon idő alatt a Német Demokratikus Köztársaság ipari termelését 90 szá­zalékkal növeli, míg a gépipar 1965­ben megkétszerezi az 1958. évi gyár­tást. A lengyel ötéves terv feltételezi, hogy az ipari termelés ötven százalé­kos fokozása mellett a gépipari gyár­tás 70 százalékkal fokozódik. A múlt évben 74 üzem épült a VDK-ban A Vietnami Demokratikus Köztár­saság építészeti minisztériumának je­lentése szerint Észak-Vietnamban a múlt évben 33 új ipari üzemet és 41 kisüzemet építettek. Ezen üzemek kö­zé villanyerőművek, fémfeldolgozó üzemek, fafeldolgozó gyárak, dohány­gyárak, cigarettagyárak, rizsfeldolgo­zó üzemek és különböző építkezések tartóznak. Az első lengyel világűrutazási szótár A Wiedza Powszechna lengyel ki­adóvállalat rövidesen kiadja az első lengyel világűrutazási szótárt, amely részletes adatokat tartalmaz majd a rakétákról, mesterséges holdakról, és űrhajókról. E szótárban sok tájékoztató anya­got gyűjtenek össze az asztronómiá­ról, fizikáról, vegyészetről, biológiá­ról, valamint a legkiválóbb tudósok­ról, tudományos intézetekről és a szakirodalomról. A DT-75 gyorstraktorok A sztálingrádi traktorgyár elkészí­tette a DT-75 jelzésű lánctalpas trak­torok kísérleti sorozatát. Az új 75 ló­erős traktor 300 kg-al könnyebb a DT­54 traktornál és 28-35 százalékkal magasabb a teljesítménye. Az új traktornak 9 sebessége van, és óránként a 11 km-nyi sebességet is eléri. A traktorok sorozatos gyár­tását 1961-ben kezdik meg. Lenini műszak A szovjet sajtóban és rádióban egy­re gyakrabban említik a „lenini mű­szakot". A szovjet dolgozók a lenini műszak keretében V. I. Lenin szüle­tésnapjának 90. évfordulója tisztele­tére kötelezettséget vállalnak, hogy a tervezett feladatokat a kitűzött ha­táridő előtt teljesítik. Sztrájkhullám Olaszországban Róma (ČTK) Olaszország déli részén egyre több tüntetést rendeznek, amelye­ken Dél-Olaszország gazdasági helyre­állítását és munkát követelnek. Lukania kerületben Matera város és a materai já­rás dolgozói általános sztrájkba léptek. Az üzleteket bezárták és a diákok nem mentek iskolába. A lakosság általános sztrájkkal tiltakozik az elmaradottság el­len — amelyben a körzetet hagyják — s elsősorban a kormány politikája ellen. A i avezzanal keddi tüntetés után Fu­cinában tovább tart a feszültség: A Paese jelentébe szerint mintegy 500 rendőr száll­ta meg a várost. A fucinai körzetben március 17-én általános sztrájkot tartot­tak. A tarantói hajógyári munkások, akik két nappal ezelőtt a munkából való el­bocsátás elleni tiltakozásul megszállták a hajógyárat, kivívták első sikerüket. Az igazgatóság visszavonta a felmondásokat, s a 170 munkást — akiket az igazgatóság nem akart tovább alkalmazni — utasí­totta, látogassák a számukra rendezett tanfolyamokat, hogy szakképzettséget nyerjenek. • t MM M-M­MMMU H •• M M •••••••••• ••••••• H • 4 MM M MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM Mt M MMMMUH H I HMHUItHt Hll tHi mt Az elmúlt hét •— s nyugodtan mondhatjuk, ez év — legjelentősebb külpolitikai eseménye kétségtelenül a tízhatalmi leszerelési bizottság genfi tárgyalásainak megkezdése volt. A Szovjetunió hatalmas béke­offenzívája egész időszakának mint­egy csúcspontja az a siker, amelyet a békeszerető emberiség a nemzet­közi feszültség enyhítéséért folyta­tott harcában elért. A békeharc, a Szovjetunió és a szocialista tábor or­szágainak állandó és fáradhatatlan igyekezete meghozta első eredmé­nyét: először ülnek össze a Kelet és Nyugat országai a teljes egyenlő­ség elve alapján, s egyenlő számú küldöttel vesznek részt a tárgyalá­sokon. Már maga az a tény, hogy leszerelési bizottság alakult, amely a népek leghőbb vágyát, a teljes és általános leszerelésről szóló egyez­ményt van hivatva előkészíteni — hatalmas siker. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez az eredmény ép­pen a béketábor országainak, s min­denekelőtt a Szovjetuniónak a kez­deményezéséből született meg. Ami­kor Ny. Sz. Hruscsov elvtárs ame­rikai útja során az ENSZ-ben tar­tott nagy jelentőségű beszédében elő­ször vetette fel az általános és tel­jes leszerelésre vonatkozó egyez­mény megkötésének gondolatát, s erre a szovjet kormány nevében konkrét javaslatot is tett, akkor vet­te kezdetét az a folyamat, amely ma a tízhatalmi leszerelési bizottság tár­gyalásainak megkezdésében hozott eredményt. Március 15-én ültek össze Genfben a Szovjetunió, a Csehszlovák Köz­társaság, Lengyelország, Bulgária, Románia, az Egyesült Államok, Ang­lia. Franciaország, Kanada és Olasz­ország küldöttei, hogy megkezdjék a leszerelési tervekről a tárgyaláso­kat. Két tervezetről van sző, ame­lyek megvitatása a tárgyalás gerin­cét képezi. Térjünk vissza röviden a két leszerelési javaslat — a Szov­jetunió és a nyugati államok közös javaslata — legfontosabb pontjaihoz. A szovjet leszerelési javaslat „nemcsak radikális, hanem reális program" - mint V. A. Zorin, a Szovjetunió küldötte mondotta a szerdai sajtóértekezleten. A szovjet javaslat abból indul ki, hogy a le­szerelést az államok haderejének felszámolását szolgáló lényeges lé­péssel kell megkezdeni. A javaslat i nagyvilágban szerint szükséges, még az általános leszerelési program megvalósítása előtt egyezményt kötni a különféle atomfegyverkísérletek teljes beszün­tetéséről. A szovjet terv javasolja, hogjí a leszerelést három időszakban hajtsák végre. Az első időszakban a Szovjetunió, az USA és a Kínai Népköztársaság 1700 000 főre, továb­bá Anglia és Fianciaország 650 000 főre csökkentsék fegyveres erőik lét­számát. Ezzel kapcsolatban a szov­jet javaslat konkrét lehetőségekre mutat rá és gyakorlati példával bi­zonyítja, hogy az ilyen méretű le­szerelés 12 — 18 hónap alatt teljesen végrehajtható. A leszerelés első szakaszának ellenőrzését illetően a Szovjetunió javasolja, hogy az akciók megkezdésekor nemzetközi ellenőrző szerv létesüljön, amellyel az államok közlik fegyveres erőikre és hagyo­mányos fegyverzetükre vonatkozó adataikat. Ez az ellenőrző szerv a leszerelés megkezdésével egyidőben lép működésbe. A szovjet javaslat szerint a lesze­relés második szakaszát az államok rendelkezésére álló többi fegyveres erők felszámolása, az idegen államok területén elhelyezett csapatok visz­szavonása és felszámolása képezné. A harmadik szakasz legfontosabb feladata a javaslat szerint az összes atom- és rakétafegyverek megsem­misítése és az államok haderőinek teljes felszámolása. A fentiekből világosan látható, hogy a Szovjetunió valóban a lehető leghatékonyabb módon akarja meg­valósítani a teljes és általános lesze­relést, hogy erre világos és minden tekintetben elfogadható tervet dol­gozott ki. Mielőtt azonban tovább mennénk a szovjet javaslat jelen­tőségének fejtegetésében, vessünk egy pillantást a nyugati hatalmak közös javaslatára. A nyugati hatalmak képviselői párizsi tanácskozásukkor egy tervet állítottak össze, amelynek gerincét Lloyd angol külügyminiszter tavaly szeptemberben az ENSZ elé terjesz­tett javaslata képezi. Ezzel a javas­lattal egyébként egyetért a NATO állandó bizottsága is. A terv össze­állításakor a nyugati hatalmak nagy nehézségekbe ütköztek. Az USA csak nagy vita után egyezett bele a Lloyd­tervbe. Bonyodalmak keletkeztek a francia állaspont miatt is. Hiszen Franciaország nehezen egyezhet be­le valamiféle leszerelésbe, amikor az algériai háború számára jelentős hadsereget kell tartania, nehezen érthet egyet az atomfegyverek megsemmisítésével, amikor csak most kezdte el atomfegyvereivel a kísérleteket és tovább akarja foly­tatni őket. A nyugati terv szintén három sza­kaszban javasolja a leszerelés meg­valósítását. Az első szakaszban „nemzetközi leszerelési szervezet" megalakítását ajánlja. Ezt a szerve­zetet a tagállamok tájékoztatnák fegyveres erőikről és fegyverzetük­ről. A második szakaszban a Szov­jetunió, valamint az Egyesült Álla­mok hadseregének létszámát két és félmillió főre csökkentenék. Itt meg kell jegyezni, hogy ez nagyobb lét­szám, mint amilyen a szovjet had­sereg mai létszáma. Az atomfegyve­rek gyártásának teljes beszüntetése a harmadik szakaszban kerülne sor­ra. Ebben a szakaszban a hagyomá­nyos fegyverzetet a belső biztonság szükségleteire csökkentenék. Az eredeti Lloyd-tervvel szemben a nyugati javaslat az első szakasz­ban megkerüli az atomkísérletek be­szüntetésének kérdését és ezt csak a harmadik szakasszal hozza kapcso­latba. A terv egészben véve nem ja­vasol semmilyen konkrét időpontot a leszerelés vagy egyes szakaszainak megvalósítására. Igen általános be­nyomást kelt és nehéz megállapítani belőle, mit is akarnak a nyugati ha­talmak. A tervről folytatott első tár­gyalások arra engednek következ­tetni, hogy a nyugati hatalmak a le­szerelési konferenciát csak egy rész­leges leszerelésről tárgyaló értekez­letre szeretnék szűkíteni. Ehhez nyújt kiváló lehetőséget tervük ál­talános és nem konkrét jellege is. Ha összeegyeztetjük a nyu­gati és a szovjet javaslatot, világo­san kitűnik a két fél igyekezete és a cél, amelyet a konferencián el akarnak érni. Míg a Szovjetunió és a szocialista tábor többi négy orszá­gának képviselői a teljes és álta­lános leszerelés mielőbbi megvalósí­tásának. célját követik, addig a nyu­gati küldöttek, mint az Jules Moch, francia küldött beszédéből kitűnik, igyekeznek más vágányra terelni a konferencia küldetését. A központi és leglényegesebb fel­adat betartani az ENSZ közgyűlé­sének határozatát s az általános és teljes leszerelésről tárgyalni. J. Nősek, a Csehszlovák küldöttség vezetője csütörtöki felszólalásában meg is mondotta, hogy nyílt választ kívánunk a nyugati hatalmaktól, tel­jes és általános leszerelésre gondol­nak-e, vagy le akarják-e szűkíteni a kérdést. Mert a nyugati küldöttek eddigi felszólalásaiból erre lehet következtetni. A tízhatalmi leszerelési bizottság tárgyalásai még folynak. Korai len­ne már most következtetéseket levonni. Csak azt kívánhatjuk — s küldöttségeink mindent megtesz­nek ezért — amit Ny. Sz. Hruscsov a konferenciához intézett üdvözlő levelében írt: „Kívánom a bizottság tagjainak, hogy a népek érdekében sikeres és eredményes munkát vé­gezzenek. Szilárd meggyőződésem, hogy nincs messze az a nap, amikor teljesül az emberiség örök vágya, amikor fegyverek és háborúk nélkül fog élni a világ." —tr­Ny. Sz. Hruscsov franciaországi útjának elhalasztása semmit sem változtatott a francia dolgozók ál­lásfoglalásán a kedves vendég ér­kezésének nagy, békés jelentősé­gét illetőleg. Nemcsak a francia dolgozók, de a világ minden béke­szerető embere olyan utat lát ebben a látogatásban, amely jelentős mér­tékben enyhítheti a nemzetközi fe­szültséget, hozzájárul a béke ügyé­hez. Ilyen látogatásokat örömmel és megelégedéssel fogad az embe­riség, mert óhajai beteljesülésének elősegítését látja bennük. A leszerelési bizottság tárgyalá­sait megelőző időszakban azonban egy másik államférfi látogatásáról is hírt adtak az újságok. Ez a láto­gatás — Adenauer USÁ-beli látoga­tása — bizony éppen az ellenke­zője annak, amit a népek a nemzet­közi kapcsolatoktól elvárnak. A nyu­gatnémet kancellár Eisenhower ame­rikai elnökkel folytatott megbeszé­lései folyamán minden erejével vé­delmezte eddigi politikáját, a hideg­háború, a feszült nemzetközi légkör mindenáron való fenntartását. Aden­auer céljaira jellemző a látogatás befejezésekor tartott sajtóértekezle­ten elmondott beszéde. Erről a saj­tóértekezletről a Francé Soir így­Ir: „A sajtóértekezleten Adenauer jóvoltából a 300 újságírót a hideg­háború dermesztő szele csapta meg..." A lapok Adenauer beszé­déből arra következtetnek, hogy a kancellár nem elégedett a tanácsko­zásokkal. Még a nyugatnémet lapok is azt tartják, hogy Adenauernek nem sikerült meggyőznie Eisenho­wert, hogy lemondjon az Ny. Sz. Hruscsovval folytatandó Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokról. Már eddig is elegendő okot adott Adenauer politikája a békeszerető emberek felháborodására. Legutóbbi, amerikai látogatása mintegy betetőzi hidegháborús, merev, az egész világ által elítélt politikáját. Mit akarhat az olyan politikus, aki, mint Aden-. auer a sajtóértekezleten kijelentik „A párizsi kormányfői értekezlet­tel kapcsolatban gyakran fáj a fe­jem." Az utóbbi hét eseményei, mint lát­hatjuk, még világosabban, még egyértelműbben megmutatják, ki az, aki az emberiség leghőbb vágyát, a békét igyekszik kivívni, s ki az, aki a hidegháború légkörét, a nem­zetközi feszültséget szítja. A béke erői ma már olyan szilárdak, hogy nem engedik érvényre jutni a há­borúra törekvők szavát. A Szov­jetunió békeoffenzívája az egyik diadalt a másik után aratja, s ez jó reménnyel tölthet el mindnyájun­kat. V. G. ÜJ SZŐ 4 * 1960. március 19.

Next

/
Thumbnails
Contents