Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-17 / 76. szám, csütörtök

JÓ PÉLDA Március 12-én és 13-án a kultúra munkásai országos értekezletet tartottak Prágában a népművészeti alkotás agitációs küldetéséről. A kétnapos értekezlet a „művészet fegy| A kultúra világa II. | ; Nemrégen számoltunk be A kul- j|; | túra világa című ismeretterjesztő:;; ; könyvsorozat első kötetének meg-jjj j jelenéséről, amely a világminden-;j! jséggel, az élő világgal és az!;; j egészséges emberrel foglalkozott. Ij; í Az öt kötetből álló könyvsorozat-jjj jnak e napokban jelent meg a má-iÜ • sodik kötete. Az újabb kötet a jjj j Technika címet viseli és ismét jjj : gazdag tudományos ismereteket;;! ; nyújt- Ül A több mint ezer oldalas köteti;! ; a technika kezdetének ismerteté-:;; j sén kívül többek között az ener-;l; j giaforrásokról, és erőgépekről, az Hl j atomenergiáról, a bányászat és;;j ! kohászatról, a villamosságról. a:i; ; kémiának és a fénynek a technika;!! ! szolgálatában betöltött szerepéről,;;; !a nyomdaiparról, a műszaki for-jji ! radalomról, a közlekedés fejlődé-Ij! I séröl és más közérdeklődésre!!! ; számot tartó témakörről nyújt;;; • hasznos, könnyű stílusban meg-!!! I írt tudnivalókat. j A gondosan összeállított név-;;; lés tárgymutatóval ellátott, gazda-üj ; gon illusztrált kötet világos, min-!!! j denki számára érthető módon is-jjj I merteti a technikai alapfogalma-!!! lkat, ugyanakkor bemutatja azt is,!!! jhogy'a döntő jelentőségű felfe-jjj ! dezések, találmányok és kutatások;;! I eredményeképpen hogyan alakult!!; j ki a mai technika s az a hatalmas jjj j műszaki forradalom, amelynek!!! j lépten-nyomon tanúi vagyunk. j!| j A magyar műszaki tudományos!!; ! világ legjobbjainak közreműködé-jjj jsével készített kötet megismertet!!! I azokkal a problémákkal is, ame-jjj ! lyeknek megoldásán világszerte!;! ; dolgoznak tudósok, szakemberekjü !s érdekesen körvonalazza a fel-jjj j adatokat, amelyek a tudományok-jjj ; ra a technika tökéletesítésében jü ! várnak. ij; i Jelentős értéke a kötetnek, jj! ! hogy „Otban a világűr felé" cím- j!j jmel külön fejezetben foglalkozik;!! j az űrhajózás és a világűrkutatás jjj ! legújabb eredményeivel. E rész- jjj j ben már a szputnyikokról és az jjj j űrállomásokról is olvashatunk ér-jjj ! dekes adatokat. (b) :j: ver" jelszó alatt az ország felszabadulásának 15. évfordulója, a közelgő választások, valamint a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítésére való felkészülés jegyében zajlott le. Az ország minden részéből összegyűlt küldöttek részletesen elemezték a népnevelők és a népművészeti együttesek munkájának jó és rossz oldalait. A legtöbb felszólaló a népművészeti munka formáiról beszélve azt körvonalazta, hogyan Dolgozzanak a népművészeti együttesek, hogy mindenben teljesítsék hivatásukat, és a modern kor embereit szórakoztassák és neveljék. Az értekezleten elhangzott, a népművészeti munka megjavítására vonatkozó tanácsokból és javaslatokból hosszú részleteket idézhetnénk. Az elhangzottak idézése helyett azonban inkább arról szólunk, ami az értekezleten tettekben is megnyilvánult. Mert nemcsak a beszámoló és a felszólalások voltak tanulságosak. Az értekezlet első napján több mint háromórás műsort is láttunk, amely mindennél jobban kifejezte azt, hogyan kell a népművészeti együteseknek dolgozniok, mi az együttesek célja, milyen egy jó esztrádműsor. Az ország legjobb csoportjai léptek fel, természetesen, példamutatóan szerepeltek. Jelen esetben azonban nemcsak a játék színvonalát, hanem elsősorban műsoruk felfogását dicsérjük. A bemutatkozott együttesek iskolapéldáját adták annak, hogyan kell ismeretterjesztő, agitáló, mindig a lényegre- tapintó műsort szerkeszteni. A mi együtteseinknél — a színjátszókat kivéve — szintén divatos az esztrádműsor. E műsorok legtöbbször szavalatokból, táncokból, énekszámokból, jelenetekből, esetleg felolvasásokból állnak. Ez nem lenne baj. A hiba ott kezdődik, hogy együtteseink az esztrádot legtöbb esetben szórakoztató jelleggel szervezik, és alig gondolnak arra, hogy az esztrádműsor nagyszerű módja az ismeretterjesztésnek. Hogy ez így van, ezt bizonyították az említett értekezlet küldöttei előtt bemutatkozó csoportok. Esztrádműsort láttunk itt is, azonkívül azonban, hogy nagyszerűen szórakoztatott, kitűnően nevelt és mindig a leglényegesebb dolgokra irányította a figyelmet. Hosszú lenne elmondani, melyik együttes milyen kérdéssel foglalkozott. A részletes ismertetés helyett ezért inkább azt húzzuk alá, hogy ezek az együttesek mindig az adottságokból indultak ki, az aktuális kérdéseket világították meg, és ott nyújtottak segítséget, ahol a legszükségesebb. A jó népművészeti együttesek tehát — szerepeljenek akár esztrád, akár más elnevezéssel — soha sehol sem dolgozhatnak elszigetelten, soha sehol sem tekinthetik egyedüli célnak a szórakoztatást. A népművészeti együtteseknek szórakoztatniok, s egyben nevelniök kell. Nem lehet másodrendű feladatuk a hibák és fogyatékosságok ostorozása sem. Ahol szükséges a művészet eszközével kell segíteni a fogyatékosságok orvoslásában. A jó népművészeti együtteseknek a szórakoztatáson és a múvészi élménynyújtáson kívül elsősorban arra kell még törekedniök, hogy a hallgatók ismereteit gyarapítsák és egyegy kérdés sokoldalú feldolgozásával olyan hangulatot teremtsenek, amely elősegíti az ismeretek rögzítését és elmélyítését. Az ismeretterjesztő esztrád-együttesek a népművelés és szórakoztatás minden eszközét felhasználhatják. A műsor összeállításában természetesen mindegyik együttesnek kapcsolatba kell kerülnie a tömegszervezetekkel, a helyi népkönyvtárral, segítségül kell hívnia a különböző szakköröket és művészeti csoportokat. A foto-, képzőművészeti és modellező körök például előadással egybekötött kisebb kiállítások rendezésénél segédkezhetnek. A művészeti csoportok az est gondolatát kifejező szavalatokkal, zeneszámokkal, jelenetekkel járulhatnak hozzá a műsor sikeréhez. Az ismeretterjesztésnek a népművészeti csoportok által terjesztett formája még eléggé elszigetelt és kialakuló félben van. Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy igen hatásos és modern szórakozási és nevelési formáról van szó. A kezdeményezésre érdemes felfigyelni és támogatni. Szélesebb körű elterjedésével új tartalmat kapna a népművészeti csoportok munkája, ugyanakkor az ismeretterjesztés nevelő és szórakoztató hatása is növekednék. A prágai értekezlet sok-sok tanulsága közül az egyik jó tanulság a népművészeti csoportok újszerű bemutatkozása volt. A jó kezdeményezés minden bizorinyal követőkre talál, s a jövőben egyre több csoportban honosodik meg a nevelés és szórakoztatás újszerű formája. Balázs Béla Képzőművésznők tárlata Alina Ferdinandy: I. Krasko Clara Zetkin ösztönzésére 50 évvel ezelőtt alakult m^cj a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. A tőkés társadalombeli nők helyzetére viszszapillantva mérhető csak fel az annak idején még vágyálomnak is merész, de a mai szocialista országok nőinek életében már konkrét valóságot jelentő nagyarányú fejlődés. Kizárólag a gyökeres változásokat előidéző és érlelő világerő: a szocializmus tette lehetővé, hogy a múlt esztelen előítéletei és dohos dogmái eltörlésével a nő is egyenjogú emberként vehessen' részt az országés társadalomépítésben, mind fizikai, mind szellemi és művészeti vonatkozásban. A bratislavai Művész Otthonban a szlovákiai képzöművésznök első együttes tárlata ünnepli a fenti félszázados évfordulót. Ugyanekkor nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a felszabadult női szellem és tehetség a. mi 15 éves népi demokráciánk adta lehetőségek mellett mekkora utat tett meg. Míg hazánkban 1910-ben szórványos jelenség volt a női festő, ma már több mint 50 alkotómüvésznőnk van, kiket szívük és értelmük vezet a szocialista valóság megismeréséhez és ábrázolásához. Az élet realitásának ezernyi jegye hat tudatukra, képzeletükre és törekvéseikre. A világ jelenségeinek a múlttól eltérően - már nem csupán felszínes szemlélői és leírói. Ezen túl haladva, a lényeget keresik, a belső összefüggéseket, az új viszonyt az ember és környezete s a társadalom között. Marxista műveltségű felelős alkotók módjára a művészetet nem egyéni kiélési lehetőségeknek, hanem az emberről, minden emberhez szóló, lelküket és szépérzéküket nemesítő hivatásnak tudják. — A mindennapok apróbb és bensőséges mozzanatai, a falu és város átformálódásán kívül az élet és béke képezik művészetük anyagát. Részesei a mának, benne gyökereznek, beleolvadnak a népbe s benyomásalkat élménnyé forrósodva vetítik ki. & nők általában s a művésznők még inkább fogékonyak külső és belső hatásokra s érzékenyebben reagálnak rájuk. Ez a sajátos női vonás a művészetben a férfiakénál melegebb színekben, a nők ősi szépítő hajlamából származó gyakori dekoratív elemben nyilvánul meg. — Ezek az üde színek, s a vonalak természetes bája jellemzi L. Mrázová, S. Greinerová és társainak költői meglátású, esztétikai örömet kiváltó fali szőnyegeit. Ez a fluidumszerű meleg érzés lüktet Šimmerová, Cechová, Medvecká, Haberernová, Nikáová földközelségű asszonytípusaiban, — Želibská és Hofstadterová átszellemülten finom illusztrációiban. Ez a lírai hang cseng ki Kraicová és Špannerová tájaiból s fokozódik néha drámaivá Lazinovskánál. Ez a lelkes, f orróság érzik a munka hősiességét méltató vásznakon (Bartosíková, Mjertušová). A lélekben kutató női szem varázsolja életteljessé a portrékat (Gandlová, Zilinüdnovfi) és Rosulková meg Trachtová bűbájos kerámiáit. Az asszonyi, életet féltő békevágy tud olyan szenvedélyes meggyőző erővel tiltakozni a háború pusztítása ellen, mint K. Pataki tömörítő előadású „Nemecká" szobra, — Pavličková, Gergeľová és Bombová megrendítő és színvonalas grafikái. A, ma már jogosult női optimizmus teszi elképzelhetővé és valamennyiünk számára kívánatossá Greinerová tiszta eszmeiségű Népek táncának mielőbbi megvalósulását. Bárkány Jenöné Alina Ferdinandy: Timrava. (J. Herec reprodukciói.) Az alábbiakban megkezdjük N. K. Krupszkaja, Vlagyimir Iljics Lenin neje, hú harcostársa „Visszaemlékezések Leninre" címö könyve néhány fejezetének folytatólagos közlését az Üj Szó csütörtöki és szombati számaiban. A német támadás, Pszkov eleste megmutatta, milyen veszélyben volt Pityerben a szovjet kormány. Finnországban kitört a polgárháború. Elhatározták, hogy a kormány székhelyét Moszkvába helyezik• át. Erre szervezeti szempontból is szükség volt: az ország gazdasági és politikai életének központjában kellett dolgozni. Március 12-én a szovjet kormány átköltözött Moszkvába, az OSZSZSZK központjába, távolabb a határtól, közelebb számos olyan kormányzósághoz, amelyekkel minél szorosabb kapcsolatot kellett teremteni. Március 11-én, a Moszkvába költözés napján Iljics megírta „Napjaink legfontosabb feladata" c. cikkét. Ez a cikk, amely az „Izvesztyija" március 12-i számában jelent meg, program jellegű volt, de egyben kitűnően jellemezte Iljics akkori hangulatát. Mottóként Nyekraszov „Ki boldog Oroszországban?" c. elbeszélő költeményének egy verssorát idézi: Te, ki szegény is vagy, Ö. be dúsgazdag vagy. Te, ki hatalmas vagy, Ô be erőtlen vagy — Anyánk, Oroszország! Rövid, tömör formában beszél Iljics ebben a cikkében a Nagy Proletárforradalom jelentőségéről, majd a lealázó breszti békéről szól. A továbbiakban a hatalmas és dúsgazdag Oroszországért vívott harcról ír: * „Oroszország ilyenné válik, ha felhagy a csüggedéssel és szakít a frázissal, ha fogcsikorgatva összeszedi minden erejét, ha megfeszíti minden idegszálát, minden izmát, ha megérti, hogy a szabadulás csakis a nemzetközi szocialista forradalomnak azon az útján lehetséges, amelyen elindultunk. Menjünk előre ezen az úton, ne csüggedjünk a vereségek miatt, gyűjtsük és rakjuk egyenként a köV. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA Az első hónapok Moszkvában veket a szocialista társadalom szilárd alapjához, dolgozzunk fáradhatatlanul, , hogy megteremtsük a fegyelmet és az' önfegyelmet, hogy megszilárdítsuk mindenütt a szervezettséget, a rendet, a gyakorlatiasságot, az egész nép erőinek harmonikus együttműködését, a termelés és a termékelosztás általános nyilvántartását és ellenőrzését — ez a katonai erő és a szocialista erő megteremtésének útja." (Müvei 27. köt. 150. old.) „1917. október 25-e óta - írta Iljics — mi honvédők vagyunk. Mi a ,haza védelme' álláspontján vagyunk, de az a honvédő háború, amely felé haladunk, a szocialista, hazáért, a szocializmusért mint hazáért, a szovjet köztársaságért mint a szocializmus világhadseregének osztagáért (olyó háború lesz. (Ugyanott, 152. old.) M

ost, 18 esztendővel a cikk megírása után, amikor már messze előrehaladtunk a szocialista építés útján, amikor a szocializmus döntő győzelmet aratott országunkban, amikor már vidámabb lett az életünk, amikor már teljes joggal beszélhetünk arról, hogy szocialista hazánk hatalmas és dúsgazdag, amikor milliók a történelemben példa nélkül álló energiával és kezdeményezéssel valósítják" meg azt a célt, melyet Lenin „Napjaink vlegfőbb feladata" c. cikkében oly világosan fejezett ki — most ez a cikk már egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik. De ahhoz, hogy fel tudjuk fogni ennek a cikknek a súlyát, vissza kell emlékeznünk azokra az időkre. lljicsben szinte feszült az energia,' a harckészség. Moszkvában először a „Nációnál"• ban (a szovjetek első székházában) helyeztek el bennünket (lljicset. Marija lljinyicsnát és engem), az l. emeleten. Két szobát kaptunk fürdőszobával. Tavasz volt. ragyogott a moszkvai nap. A „Nációnál" közelében kezdődött az Ohotnij rjad - a piac, ahol utcai kereskedelem folyt. Teljes pompájában tündökölt a régi Moszkva a maga bódéival, ahol valamikor a boltosok úgy megvágták a diákokat ... lljicset sokan keresték fel. Gyakran jöttek hozzá katonák. Március 18-án Murmanszkban az angolok partra tettek 400-500 tengerészt, azoknak a katonai raktáraknak védelme ürügyén, amelyeket az antant létesített ott még a cári kormány részére. A partraszállás célja világos volt. A „Nációnál"-ban angol húskonzervet ettünk, amilyet az angol katonák kaptak a fronton. Emlékszem egyszer evés közben azt mondta Iljics: „Mivel fogjuk mi táplálni katonáinkat "a fronton ..." A „Nációnál"-ban is csak ideiglenes lakóhelyünk volt, s Iljics szeretett volna minél előbb állandó lakásba költözni, hogy megkezdhess

e munkáját. Ügy határoztak, hogy a kormányhivatalokat és a kormány főbb tagjait a Kremlben helyezik el. Nekünk is oda kellett hát költöznünk lljicscsel. Emlékszem, amikor lakov Mihajlovics Szverdlov és Vlagyimir Dmitrijevics Boncs-Brujevics először vittek bennünket a Kremlbe, hogy megnézzük jövendő lakásunkat. Minket az „igazságügyi" épületben szándékoztak elhelyezni. A régi kőlépcsőn, melynek fokait az évtizedek során alaposan lekoptatták a látogatók, felmentünk a második emeletre, ahol azelőtt a főügyész lakása volt. A számunkra kijelölt lakásrész három különbejáratú szobából állt. A további szobákat a Népbiztosok Tanácsának igazgatósága kapta meg. A legnagyobb szobát ülésteremmé nevezték ki. (Ma is itt tartja üléseit a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa.) Ezzel volt szomszédos Vlagyimir Iljics dolgozószobája, mely a legközelebb volt a díszbejárathoz. A díszbejáraton keltett bemenni hozzá. Minden nagyon kényelmes lett volna, csak az egész épület hihetetlenül elhanyagolt, piszkos volt, a kályhák összetörve, a mennyezet átázva. Különösen mocskos volt a mi jövendő lakásunk, ahol akkor az őrök lakiak. Rendbe kellett hozni, mielőtt beköltözünk. Ideiglenesen a Kreml úgyneve•1 zett „lovagházában" kaptunk helyet, - két tiszta szobát bocsátottak rendelkezésünkre. Iljics szeretett a Kreml körül sétálni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Különösen kedvelte a Nagy Palotával szemközt levő gyalogjárót - itt aztán volt min legeltetnie a szemét - és szívesen sétált lefelé a fal mentén, ahol sok volt a' zöld és kevés az ember. A „lovagházban" levő szobánk asztalán 'valami régi kiadvány feküdt; benne fényképek a Kremlről és a Kreml története, mely kiterjedt építésének történetére, minden torony történetére, és jelentőségére. Iljics szeretett lapozgatni ebben az albumban. Az akkori, 1918-as Kreml nem nagyon hasonlított a maira. A falak a régi idők levegőjét árasztották. Az „igazságügyi" épület mellett volt a rózsaszínre mázolt Csudov kolostor, kis, rácsos ablaküival; a meredek partnál II. Sándor emlékműve állt: lent a falnál ősi templom húzódott meg. Az „igazságügyi" épülettel szemben, a Kreml épületében munkások dolgoztak. Üj épületek, parkok a Kremlben nem voltak. A Kremlt vöröskatonák őrizték. A régi hadsereg felbomlott, a katonákat leszerelték. Üj, erős, forradalmi hadsereget kellett szervezni, melyét lelkesedés, győzelmi akarat hevít. Az első időkben a Vörös Hadsereget csak a legnagyobb jóindulattal lehetett rendes hadsereghez hasonlítani. Lelkesedésben nem volt hiány, de külsőre a hadsereg egészen kezdetleges volt: a vöröskatonáknak nem volt megszabott -egyenruhájuk, — ki-ki abban járt, amiben jött — , nem volt szigorú rend, nem volt katonai szabályzat. A szovjethatalom ellenségei gúnyolódtak a vöröskatonákon, nem hitték, hogy a bolsevikok erős, izmos hadsereget tudnak alakítani. A kispolgárok féltek a vöröskatonáktól, holmi rablóknak nézték őket. Emlékszem, még 1919-ben egy fordítónö, aki Adoratszkij elvtárs mellett dolgozott, nem mert bemenni a Kremlbe, hogy átvegye a fordítást, mert félt a Kremlt őrző vöröskatonáktól. A külföldieket különösen az lepte meg, hogy az őrség egyáltalán nem tartotta magát a mindenütt kialakult magatartási formákhoz. Iljics mesélt egyszer Mirbach látogatásáról. A Vlagyimir Iljics dolgozószobája előtt szolgálatot teljesítő őr rendszerint egy kis asztalkánál ült és olvasott. Akkor ezt közülünk senki sem tartotta furcsának. Amikor megkötöttük a békét Németországgal, és a német nagykövet, Mirbacl.i gróf, Oroszországba érkezett, a diplomáciai szokásoknak megfelelően „meglátogatta" a Kremlben a hatalom képviselőjét — a Népbiztosok Tanácsának elnökét — , Lenint. Vlagyimir Iljics dolgozószobája előtt akkor is ott iilt és olvasott az őr, s amikor Mirbach bement lljicshez, tovább olvasott, anélkül, hogy a szemét ráemelte volna. Mirbach csodálkozva nézte. Távozóban aztán megállt az asztalnál ülő őr előtt, elvette tőle a könyvet és megkérte tolmácsát, fordítsa le neki a címet. A könyv Bebel „A nő és a szocializmus" c. müve volt. Mirbach szó nélkül visszaadta az őrnek. A vöröskatonák szorgalmasan tanultak. Megértették, hogy a győzelemhez- tudásra van szükségük. Iljics, amikor lakásából a dolgozoszobája felé tartva, újságokkal, papírokkal, könyvekkel megrakodva gyors léptekkel végigment a folyosón, sohasem mulasztotta el barátságosan üdvözölni az örökét. Ismerte érzéseiket, gondolataikat. tudta, hogy készek akár meghalni is a szovjethatalomért. ÜJ SZÖ 7 * 1960. március 17.